Ma az Apostolok Cselekedeteinek 23. fejezetét olvassuk. Hosszú, és nem szeretném gyakran megszakítani a szöveg olvasását. Az apostol a főtanács előtt áll, majd ezután következik a védekezése Cézáreában.
1Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: Testvéreim, férfiak, én teljesen tiszta lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig. 2Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. 3Pál ekkor így szólt hozzá: Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek? 4Erre az ott állók ezt mondták: Isten főpapját gyalázod? 5Pál így válaszolt: Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap. Mert meg van írva: „Néped fejedelmét ne átkozd!” 6Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem. 7Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. 8A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. 9Nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha valóban Lélek szólt hozzá vagy angyal? 10Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. 11Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!12Amikor megvirradt, a zsidók összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. 13Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. 15Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér. 16Pál nőtestvérének fia azonban hallott a cselszövésről, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. 17Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni akar valamit. 18Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked. 19Az ezredes kezénél fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni? 20Az pedig így válaszolt: A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. 21De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják. 22Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem!23Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: Este kilenc órára állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába. 24Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz. Elképesztő erőfeszítések Pál védelmében! Klaudiusz Lisziász ezredes tudta, hogy Pál római állampolgár, és ha bármi történne vele, akkor ő lenne a felelős érte. Ez a magyarázata a népes kíséretnek.
Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma: 26„Klaudiusz Lisziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. 27Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. 28Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem. 29Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád. 30Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy ha panaszuk van ellene, előtted mondják el.”
A levél nem időrendben számol be az eseményekről, hanem úgy állítja be a történteket, hogy azok az ezredest a lehető legjobb színben tüntessék fel.
31A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba. 32Másnap a lovasokat továbbküldték vele, ők pedig visszatértek a várba. 33Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is. 34A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Kilikiából, 35így szólt: Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek. És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék. Pál és üzenete tehát úton van Jeruzsálemből Rómába. Amit olvastunk, az ismét a Róm 8,28 bizonyítéka: Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Más szavakkal is megfogalmazható ez. Nem Pál találta ki a Róm 8,28-at, csak az ÓSZ-et idézte, a Zsolt 37,12-13-at: Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene. 13Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.
Az apostol megvédi magát, és három egyszerű pontot hoz fel: 1. Ugyanabba a képzésben részesültem, mint ti, egy voltam közületek. 2. pont: Csak isteni beavatkozással történhetett meg az, ami az én életemben történt. Nincs más magyarázat arra, ami történt.
Pál arra kérte a tanácsot, hogy nézzék meg az életét, gondolják meg a bekövetkezett változást, és akkor megértik, hogy ez csak isteni beavatkozás által volt lehetséges.
A 3. pont elképesztő volt, amikor azt mondta: „Nem akartam a pogányok közé menni, de Isten szólt hozzám, és elmentem, hogy a pogányok között szolgáljak, amit korábban el sem tudtam volna képzelni”. Ez volt az apostol tapasztalata.
Ha elolvassuk az Apostolok Cselekedeteinek utolsó fejezeteit, az a benyomásunk, hogy Lukács valójában Jeruzsálemet ültette a vádlottak padjára. A kérdés nem az volt, hogy „Pál meggyalázta-e a templomot”, hanem az, hogy „a judaizmus megtűri-e a Krisztusba vetett hitet”. Szerintem Lukács ezt látta a fő problémának. Választási lehetőséget ad az olvasóinak, hadd ítéljék meg ők, hadd találják meg maguk a választ.
Erre a kérdésre mai társadalmunknak is választ kell adnia. Vajon a judaizmus tolerálja-e a Jézus Krisztusba vetett hitet, ahogyan az meg van írva? A 2000 éves történelem válaszul szolgál.
A kérdés valójában nem a zsidók/nem zsidók kérdése. Így is fogalmazhatunk: „A keresztény egyház megtűri-e a Szentírásban leírt Jézust?“ Az egyházak sokáig ragaszkodtak a Szentírás Krisztusához. Ma már alig találni ilyet. A nagy egyházakról beszélek.
A kérdés újra és újra felmerül,nemrég a TIME magazin hasábjain találkozhattunk vele: „Milyen fajta zsidók közé tartozott Jézus?”.
Harvey Falk rabbi írt egy könyvet, amelyben közelebb akarta hozni egymáshoz a judaizmust és a kereszténységet. Abból indult ki, hogy kétféle farizeus csoport volt, az egyik a sámmai tóraiskolához, a másik a hilléli iskolához tartozott. A sámmaiak nagyon szűkkeblűek voltak, és úgy vélték, hogy egyetlen pogány sem üdvözülhet, hacsak nem válik zsidóvá. Hillél iskolája toleránsabb volt, és azt mondta, hogy ha egy nemzsidó betartja a nóéi erkölcsi törvényeket, akkor üdvözülhet. Falk rabbi úgy vélte, hogy Jézus gondolkodásmódja közelebb állt Hillél iskolájához, és hogy a judaisták és az 1. századbeli keresztények nem ismerték fel a helyzetet.
Érdekes elmélet, de sem zsidó, sem nem zsidó tudósok nem fogadnák el, mert Falk rabbi megkerülte és nem említette Jézus Urunk testi feltámadásának kérdését. Lukács azonban tudja, hogy a legfontosabb dolog, hogy Jézus Krisztus valóban a Messiás, amit az Ő testi feltámadása igazol!
Az apostol megjelenik a főtanács előtt. Észrevehettük, hogy a Gyülekezet lassan eltűnik Lukács beszámolójából. Az utolsó utalás az gyülekezetre, a gyülekezet szó használata nélkül, az Apostolok Cselekedetei 21,18-ban található. Az utolsó hely az Apostolok Cselekedeteiben, ahol agyülekezetet említik, az Apostolok Cselekedetei 20,28. Az Apostolok Cselekedeteinek 28 fejezete van, más szóval az Apostolok Cselekedeteinek ¼-e „gyülekezetmentes”.
A nagy kérdés az, hogy Izrael – akinek Isten az Igében kinyilatkoztatta magát az ősatyákon és a prófétákon keresztül, akiké a Messiás – mit fog tenni azzal a Messiással, akit Pál ismer? Lukács az Apostolok Cselekedeteinek utolsó fejezeteiben foglalkozik ezzel a kérdéssel. Más szóval: a farizeusi judaizmus a kereszténységben találja meg beteljesedését? Tényleg azt állíthatjuk, hogy Jézus Krisztus élete és szolgálata az ÓSZ-i próféciák valódi beteljesedése? Az ősegyház és a reformáció keresztényei, valamint az ortodox hívők egészen napjainkig tanúsítják, hogy amit az apostolok hirdettek, az Jézus Krisztusban teljesedett be. Ez a lényeges pont!
A főtanács elutasította Jézust, elítélte őt. István felett is ítéletet mondtak, és megölték. Most jön az utolsó lehetőség a főtanács számára. Előttük áll Isten kiválasztott edénye, a pogányok apostola.
Azt olvassuk: Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: Testvéreim, férfiak, én teljesen tiszta lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig. Hananiás volt akkoriban a főpap. Nedebeus fia volt, és Kr. u. 47-től 59-ig töltötte be ezt a tisztséget, majd később Félix elmozdította őt. Kr. u. 66-ban merénylet áldozata lett. Aljas jellem volt. Részegesnek, tolvajnak és erőszakos rablónak ismerték. A rómaiak szolgálatában állt. Ennek ismeretében érthető Pál reakciója.
Amikor Pál beszélni kezdett, Hananiás hazugnak tartotta, és megparancsolta egyik emberének, hogy pofozza meg Pált. Ez a judaizmusban nagyon személyes sértésnek számított. Az Úr említette ezt, amikor azt tanította, hogy ha valaki pofon üt a jobb orcádon, nyújtsd fel neki a másik orcádat is.
Azt kell feltételeznünk, hogy Pál elvesztette a türelmét. Nagy volt a feszültség a levegőben, és tudjuk, hogy egyes országok parlamentjében gyakran még verekedések is előfordulnak. Amikor Pál azt mondta: „teljesen tiszta lelkiismerettel szolgáltam”, a főpap megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. Pál válasza ez volt: Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek? A Lev 19-ben áll az a parancs, hogy a bírónak igazságosan kell ítélnie, és ezt a főpap megszegte.
Pál tényleg elvesztette az önuralmát? Sok keresztény hajlamos azt mondani, hogy „nem”. Elveszítheti egy apostol a türelmét? Pál ember volt, egy különleges ember, aki különleges feladatra volt kiválasztva. De az apostolok sem voltak bűntelenek. Gondoljunk csak Péterre! Pál emlékeztette Hananiást, hogy Isten ítélkezni fog fölötte. A „fehérre meszelt fal” kifejezéssel arra utalt, hogy milyen képmutató. A „fehérre meszelt fal” szófordulat olyan épületre vonatkozott, amelyet nem tudtak befejezni, és az összeomlás veszélye fenyegette. A falakat lemeszelték, hogy jól nézzen ki, de az épület omladozott. Ez találó hasonlat egy képmutatóra vonatkozólag.
A jelenlévőknek lehetőségük volt arra, hogy Pált kritizálják. Azt mondták: „Isten főpapját gyalázod?” Az Ószövetségben ez tilos volt. Az apostol ismerte a Szentírást, ezért mondta: „Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap. Mert meg van írva: „Néped fejedelmét ne átkozd!“
Ezt többféleképpen lehet értelmezni. A Galata levélből és más versekből tudjuk, hogy Pálnak problémái voltak a szemével. Azt sem tudjuk, hogy a főpap hogyan volt felöltözve ezen a találkozón, viselte-e papi ruháját, amelyről felismerhető a tisztsége. — Ezért gondolhatjuk, hogy Pál őszinte volt, és valóban nem tudta, hogy Hananiás a főpap.
Sok jó teológus szerint Pál szavai ironikusak voltak: „Tudtam, hogy ő a főpap, de lehet-e egy ilyen hírhedt alkoholista, rabló és tolvaj Izrael főpapja?” Igen, sokan iróniának veszik Pál szavait. De azt kell mondanunk, hogy nem tudjuk.
Azt hiszem, ez egy isteni ihletésű kijelentés volt. Pál tudta, hogy ügyének nincs esélye igazságos ítéletre egy korrupt főpap előtt. Észrevette, hogy a főtanácsban jelen vannak a két nagy párt képviselői, ezért így kiáltott fel: Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem. Divide et imperat – oszd meg és uralkodj! Pál számára végső soron a feltámadásról volt szó.
A farizeusok hittek a szóbeli törvényben. A szadduceusok csak az írott törvényt fogadták el. – A farizeusok hittek a predesztinációban. – A szadduceusok hittek az ember szabad akaratában. – A farizeusok hittek az angyalokban, a szellemekben és a feltámadásban. – A szadduceusok nem hittek ezekben. Ez volt a kérdéses pont: Feltámadt-e az Úr Jézus, a Messiás a halálból?
Amikor tehát Pál így szólt:“Én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem”, a Nagytanácsot szükségszerűen megosztotta ez a kijelentés. Emlékszünk, hogy amikor a mi Urunk Jézus a földön volt, hasonló vita alakult ki, és Urunkat kihívás elé állították, hogy adjon választ. A szadduceusok provokálták a farizeusokat a feltámadás kérdésében, és az Úr Jézus választ adott nekik az általuk hozott példára: Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Ezt a mózesi törvény rendelte így. Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. 30Ekkor a második vette el az asszonyt, 31aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. 32Végül meghalt az asszony is. 33Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt?
Jézus ezt mondta nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, 35de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. 36Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból. 37Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. 38Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Nos, ki fogja megerősíteni ezt az ítéletet? Természetesen a farizeusok. Ezért olvassuk a Lk 20,39-ben, hogy Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad.Azt mondták magukban: „Végre megvan a válasz a szadduceusok kérdésére, amely már régóta foglalkoztat bennünket”.
A Nagytanács érthető módon megosztott volt a feltámadás kérdésében. Pál érzékeny pontra tapintott, a tömeg pedig felhördült. A farizeusok úgy látták: Nem találunk semmi rosszat ebben az emberben; ha valakinek ilyen nézetei vannak, az nem lehet gonosz ember.
A felfordulás olyan nagy volt, hogy a római tiszt attól félt, hogy Pált elragadja a tömeg, így megparancsolta katonáinak, hogy vigyék el onnan Pált és kísérjék vissza az őrséghez.
Az érdekes dolog a 11.versben van: Aznap éjjel pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned! Pál félt, fogoly volt, megsértették, csalódott volt. A gyülekezet talán elhagyta. Péterről tudjuk, hogy amikor börtönben volt, a gyülekezet imádkozott érte. Talán a keresztények Pálért is imádkoztak, de erről nincs feljegyzésünk a Szentírásban. Biztosan erőt vet rajta a csüggedés. Az evangéliumot kellett volna elvinnie a pogányokhoz, Spanyolországba készült. Vajon most véget ért a szolgálata? Ekkor jön Isten, és azt mondja neki: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned! Egy hozzád hasonló hűséges szolgának nincs befejezetlen élete!
John Wesley mondta: “Halhatatlan vagyok, amíg az életem véget nem ér!” Ez egy nagy igazság. Aki az Urat szolgálja, az képes lesz befejezni a feladatát. Akár 20 vagy 30 évesen, akár úgy, mint Madarász István 63 évesen vagy Walther Plüss 104 évesen, Isten házában nincs befejezetlen élet.
Amikor arra gondolok, milyen helyzetben volt Pál, Jákób jut eszembe. Szenvedett, éhínség volt, és azt mondta a gyermekeinek: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek? Kedvenc feleségének gyermekét, Józsefet halottnak hitte, Simeon az egyiptomi börtönben volt, és a legkisebbet is el kellett engednie. Engem sújt mindez!(Gen 42,36).
Abban a pillanatban, amikor ezt kimondta, minden érte volt! Halottnak hitt fia, József, Egyiptomban a legnagyobb keleti királyság miniszterelnöke lett, az éhínség gondja megoldódott, nemcsak hogy minden gyermeke megvolt, de még meg is kegyelmeztek neki, amikor József megismertette magát velük. Minden a legjobbra fordult. Nem csoda, hogy Jákób élete végén ezt mondta: Az Isten, akinek színe előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig!(Gen 48,15)
Ha megértjük Isten gondoskodását, és felismerjük, hogy Isten hogyan irányítja az emberek sorsát, különösen a miénket, akkor elképesztő, hogy felháborodunk vagy aggódunk egyes dolgok miatt. Szerintem Pálnak is voltak aggodalmai. Aztán amikor a mennybe érünk, és beszélgetni fogunk, azt mondjuk majd egymásnak: „Hát nem voltunk bolondok, hogy akkoriban nem ismertük fel szuverén Istenünk csodálatos gondoskodását?”
Az Úr azt is mondta Pálnak: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben…Úgy tűnik, Isten jóváhagyta Pál bizonyságtételét Jeruzsálemben. És akkor a harmadik pont: úgy kell Rómában is bizonyságot tenned! „Ne aggódj, Pál, én veled vagyok, elvégzed a feladatokat, amelyeket rád bíztam”.
Isten szolgája olyan tanú, aki tanúságot tesz Isten ügye mellett. Ki tehetne bizonyságot Isten ügyéről, ha nem a keresztények, akik megtapasztalták Isten szeretetét, akikért Jézus kiontotta vérét, akikben a Szentszellem lakozik? Isten áll a bizonyságtételünk mögött, és Ő munkálkodik. A mi munkánknak soha nincs vége. Nem mindig fogadnak el minket. Urunkat sem fogadták el, megfeszítették. Istvánt halálra kövezték. Pált sem fogadták el mindenhol, őt is megölték. Az egyháztörténelemben sok mártír volt, de a munkájuk soha nem maradt befejezetlen, Isten megáldotta őket.
Andrásnak könnyű dolga volt. Mi gyakran elszalasztjuk a lehetőségeinket. András, amikor rájött, hogy Jézus a Messiás, odament Péterhez, és azt mondta: „Megtaláltuk a Messiást”, és azt olvassuk, hogy „ő vezette őt Jézushoz”. Ez a legnagyobb dolog, amit tehetünk! Képesnek kell lennünk imádkozni: Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. (Zsolt 51,17)
A fejezet hátralévő részében arról olvashatunk, hogyan menekült meg Pál az összeesküvéstől, amelyet 40 ember szőtt ellene. – Érdekes, hogy az összes római bíró, aki előtt Pálnak meg kellett jelennie, ártatlannak találta őt: Gallió, Lisziász, Félix, Fesztusz. Isten különös eszközöket használ. Ki gondolta volna, hogy az apostol egy kisfiú segítségével menekült meg a merénylettől? Fiatal fiú lehetett, mert ezt olvassuk: 19Az ezredes kezénél fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni? Ez olyan gesztus volt, mintha egy idősebb férfi kézen fogna egy fiút, és félrevonná. Ez az illető Pál unokaöccse volt. Semmit sem tudunk róla. Pál egyik jeruzsálemi nővérérőlsem tudunk semmit. De a fiú hallott erről az összeesküvésről, és azt mondta magának: „Ez az én nagybátyám”, és elment a századoshoz. Így menekült meg Pál.
Nézzétek, Isten mindent irányít az életünkben. Pál ezt írhatta az efézusiaknak: Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik (Ef 1,11). Ez nem a kálvinisták találmánya, ez Isten Igéje. Egyedül az a mérvadó.
A fejezet további része a Jeruzsálemből Cézáreába vezető útról szól. Pál bizonyára hálát adott Istennek az unokaöccséért és azért a bátorításért, amelyet aznap este kapott Istentől.
Mielőtt befejezném, hadd helyezzek néhány dolgot a szívetekre.
A hitetlen Jeruzsálem az apostolok idejében túl könnyűnek találtatotta mérlegen. A teokrácia elutasította Krisztust mint Messiást, és ezzel megtagadta önmagát.Azt mondták, hogy „nincs királyunk, csak császárunk”. Elutasították a Messiást, és ezzel önmagukat is megtagadták. Ennek következtében a nép elpusztult Kr. u. 70-ben, amikor a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet.
Nincs más remény, mint a hitben Jézus Krisztushoz való odafordulás, aki önmagát adta engesztelő áldozatul a bűneidért. Ha felismerted,hogy bűnös vagy és Isten büntetése alatt állsz, akkor csak egyetlen út van arra, hogy megbocsátást találj, mégpedig a kereszt alatt, ahol Jézus, Isten Fia kiontotta érted a vérét. Jöjj hozzá hittel, és fogadd el a megbocsátás és az örök élet ajándékát.
Nektek, akik hívők vagytok, Isten gyermekei, nem különleges példája ez Isten csodálatos gondoskodásának? Egy ember ezt “a természetes természetfelettijének” nevezte. – A Bibliában nagyon sok történet van Isten csodálatos gondoskodásáról. Eszter és Izrael megmenekülésének története Ahasvérus király álmatlanságán keresztül. Mit teszel, amikor az éjszaka közepén nem tudsz elaludni? Hallgathatsz egy prédikációt az internetben, és biztosan elalszol. J Vagy olvasgatod a parlamenti jegyzőkönyveket vagy a szövetségi törvényeket? Ezeken mindenki elalszik. – Ahasvérus pontosan ezt tette. Elhozatta magához azEmlékek könyvét, a Krónikát, és felolvastatott belőle. Az egyik helyen Mordokaj jótéteménye szerepelt. Ismeritek Eszter könyvét, hogy Mordokaj hogyan jutott dicsőségre, és ellenfelét, Hámánt hogyan akasztották fel. Milyen találó! Nem csoda, hogy a zsidók nagy örömmel ünneplik a Purimot.
Életutunkat veszélyek szegélyezik. Ha gyalog megyünk, a fejünkre eshet egy tégla, vagy kirabolnak, ha autóban ülünk, vagy repülünk, katasztrófa érhet minket. A ház leéghet vagy összedőlhet. Ezernyi lehetőség van arra, hogy valamilyen szerencsétlenség vagy a halál lepjen meg minket. De tudhatjuk, hogy mennyei Atyánk minden gyeplőt hatalmas kezében tart. Istennek sok ígérete van. Pl. Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. . (Zsolt 91,3-6). Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! (Zsolt 121,4). Szeretteim, csodálatos dolog Atyánk kezében pihenni. Ámen