Bevezetőként két Igehelyet szeretnék felolvasni az Exodus (2 Móz) 19,5-6-ból, és az Ézs. 61,6-ból.
Izrael a pusztaságban volt és Isten nekik akarta adni a törvényt. Exod 19,5-6: 5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. 6 Papok királysága (erre a kifejezésre fel szeretném hívni a figyelmet!) és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.
Az Ézs. 61,6-ban Isten Izrael csodálatos jövőjéről beszél: 6 Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek.
Isten szólt Izraelhez, amikor népként története megkezdődött, hogy ők „papok királysága” és az „Úr papjai” lesznek. Ők tehát ott fognak állni az emberek és a népek között Istenért, és ha Ézsaiás azt mondja, hogy ők ezek lesznek a jövőben, akkor ez meg is lesz. Ezek az Igehelyek adnak egy látást a Zak. 3,1-10-ben lévő Igeszakaszra nézve, amelyet most akarunk elolvasni: 1 Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolta őt. 2 Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? 3 Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. 4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. 5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt. 6 És így figyelmeztette az ÚR angyala Jósuát: 7 Ezt mondja a Seregek URa: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra; (ez a Templomra vonatkozik és a papi szolgálatára) sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj. 8 Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! 9 Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek URa. Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét. 10 Így szól a Seregek URa: Azon a napon meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.
Napjaink eseményeinek fényében vegyük szemügyre Zakariást. A téma a „főpap megtisztulása”, számomra ez egy különösen fontos Igehely napjaink judaizmusa miatt. Ma a judaizmus jellemző vonásai közül egyik a bűnhöz való viszonya. A rabbik nagy része nem hisz az emberek bűnös természetében. Nekik jelenleg nincs Templomuk, nem tudnak áldozatot bemutatni, mint az Ószövetségben. A Messiásuk engesztelő áldozatát sem fogadták el. A legtöbb rabbi és zsidó általában csak a szociális területen tart számon bűnöket. A bűn csak egy jogtalanság, amit a szomszédunk, az embertársunk okoz az üzletben, ami a mi társadalmi környezetünkben kárt tesz. A bűn nem valami személyes. Nem olyasvalami, ami érinti az Istenhez fűződő viszonyomat. Az egyes zsidó ezt úgy fogja fel, hogy a bűnről szóló tanítás jelentőségét vesztette a judaizmusban.
Max Geltman, egy zsidó értelmiségi, aki 1984-ben halt meg, ezt írta: „Ha engem megkérdeznének, mely személyek tudnák az amerikai zsidóságot a világban képviselni, udvariasan, de határozottan elutasítanám, mert lehetetlen egy embercsoportot képviselni, amelyik büszke hazafiakból és mélyen hívőkből, vallásosakból, nem vallásos emberekből áll, szentek és világiak keveréke. Emberek, akik büszkék, nyakasak, ahogy Jehova már a sivatagban jellemezte őket. Emberek, akiket alig tudunk meghatározni, akik az individualizmusukat a prófétáktól – mint pl. Jeremiás – tanulták, és a kollektivizmusukat a hitehagyott testvéreiktől.” Érdekes ilyesmit egy zsidó értelmiségi szájából hallani.
Noha a judaizmusban nincs ma koncepció a bűnre, hiszem, hogy a rabbik és a zsidók a korai években megértették a bűnről szóló tanítást az Ószövetségben és az Újszövetségben. Szinte minden zsidó tudós, aki nem a Biblia szerint orientálódik, nem fogadhatja el az Ószövetség és az Újszövetség tanítását az eredendő bűnről.
Van még valami érdekes, amit az ember napjainkban megfigyelhet. A zsidó tudósok egyre gyakrabban foglalkoznak Jézus személyével. A római katolikus egyház és sok protestáns egyház is meg szeretné tagadni az istengyilkosság vádját, amivel a zsidókat évszázadokon keresztül vádolták. Ebben az irányban már különböző kísérleteket tettek. A zsidók azt igencsak üdvözölnék, hogyha Krisztus kereszthaláláért nem nyilvánítanák őket bűnösnek. A katolikus és a protestáns egyházak minden fáradozása ellenére, hogy megtagadják a bírálatot, amely szerint a keresztre feszítés bűnét a zsidók nyakába varrták, a zsidók számára Jézus személye mégis problematikus marad. Ez egy jele annak, hogy Isten munkálkodik a zsidók szívében! Isten a szívekhez szól! Ha az ember nyilvánosan hirdetné is, hogy nem ők a hibásak Krisztus haláláért, Isten vétóval élne, és azt mondaná: Dehogynem ti vagytok a vétkesek! Vétkesek vagytok, de nem az egyedüli vétkesek. Ti vagytok a vétkesek a pogányokkal együtt! Az ember, az emberiség vált bűnössé Krisztus halálában. Közülünk mindenki bűnössé lett az istengyilkosságban, akár zsidó, akár nem zsidó. Ezt a tényt nem szabad elfelejtenünk.
A zsidók egyre többet foglalkoznak Jézus személyével. Shalom Ash, egy nagyon ismert zsidó író, aki „A Názáreti” c. könyvet is írta, a következőt mondta: „Egy belső kényszer alatt álltam amiatt, hogy Jézusról írjak. Mióta először találkoztam vele, megragadta a szívemet. Amint Önök tudják, a lengyel-orosz határon nőttem fel. Ez nem volt a legjobb terület egy zsidó számára arra, hogy leüljön és Jézus életéről írjon. (Ez volt a második világháború előtt a leginkább ortodox zsidók által lakott terület, akik joggal tanúsítottak ellenszenvet a „keresztények” iránt.) Épp ezekben az években nem engedtem el a reményt, hogy erről írjak.Kezdetben tétováztam. Kerestem valamit, amit olyan sokan keresnek közülünk, a biztonságot, a hitet, a szellemi tartalmat az életben, ami számomra békességet adna, ami által én másoknak békét adhatnék. Ezt találtam meg „A Názáreti”-ben. Számomra Jézus Krisztus minden idők legnagyobb személye a történelemben Isten Fiaként is, és Emberfiaként is”. Később hozzáfűzte: „Ő lett a világ világosságává és miért ne kellene nekem zsidóként büszkének lennem erre?”
Sok zsidó gondolja azt, ha egy zsidó keresztény lesz, akkor azt a társadalmi helyzetének javítása miatt teszi azért, hogy nyerjen valamit. Ez így is volt az múlt évszázadban, amikor az európai zsidók nagy része azon iparkodott, hogy asszimilálódjon, és megkeresztelkedett. A legtöbb esetben ez nem történt meg, Isten nem engedte meg az asszimilációt. Ha a zsidók valóban „keresztények” lesznek, ami azt jelenti, hogy szívükben, akkor ebből csak hátrányok származnak. Az első keresztények mind izraeliták voltak az első gyülekezetekben.
Üldözték őket mind a zsidók, mind a rómaiak részéről.
Az egyik oldalon érdekes, hogy a zsidók többségének nincs koncepciója a személyes bűnre nézve, az Isten elleni bűnre. Másrészről, mélyen a szívükben nyugtalanság van Jézus személyének problémája miatt.
A Biblia azt tanítja nekünk, hogy egy nap valami csodálatos fog történni. Izrael nemzete be fogja ismerni Istennel szembeni bűneit. Be fogja ismerni önteltségét, istentelenségét és új kinyilatkoztatást fog kérni az égből. Ézsaiás úgy fejezi ezt ki, hogy az utolsó napokban hívni fogják: Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek! (Ézs 63,19)Izrael ismét meg fogja találni Istenét.Azt hiszem, ez lesz a legnagyobb perc, és a világtörténelem legmegindítóbb pillanata. Gondoljátok csak meg, micsoda öröm az, ha egy ember megtér, és Isten gyermeke lesz! Milyen lesz az, ha az egész hűtlen nemzet mellét veri, sír és gyászol amiatt, hogy elvetette a Messiást. Micsoda nap lesz az!
Zakariás a harmadik fejezetben erről a szellemi átalakulásról ír, amely végbemegy majd Izraelben. Nem arra hívta el Isten Izraelt, hogy papok nemzete legyen? Papok királysága. Isten papjainak kellene lenniük azért, hogy Istennek szolgáljanak, aki az égben van, és az igazságát közvetítsék az embereknek.
Tudjuk az Ószövetségből, hogy Izrael ebben csődöt mondott. Engedetlenek voltak, Isten fogságba küldte őket és a maradék tért vissza később. Róluk beszél a mai Igeszakaszunk. Ők azonban végül elutasították a Messiást, és Isten minden égtáj felé szétszórta őket. De ennek ellenére még mindig elzárkóznak attól, amire elhívattak, hogy papi nemzet legyenek, és el fog jönni az idő, amikor be fogják tölteni feladatukat. Isten valami csodálatosat fog ebben a nemzetben végbevinni. Ma erről beszél az Igerészünk.
Zakariás negyedik látomása Józsuára, a főpapra vonatkozott. Amikor az izraeliták maradéka visszatért a babiloni fogságból, a politikai és polgári vezetőjük Zerubbábel volt. Ő egy kép az Úr Jézusra, Dávid Fiára, Aki uralkodni fog. A szellemi vezető, aki a nép szellemi irányát meghatározta, Józsua volt, a főpap.
Az Úr Jézus nemcsak király lesz, hanem király-pap is Melkisédek rendje szerint. De Zakariás idejében Józsua volt a főpap, aki a fogságból tért vissza a néppel, és a papi szolgálatot Jeruzsálemben ismét felállította. Így látja éjszakai látomásában Zakariás a főpapot. A főpap valójában nem áll Isten előtt, ez csak egy látomás. Zakariás látja az Úr Angyalát is, ahogy már mondtuk, Ő az Úr Jézus, és látja a sátánt is. A sátán ellenállást tanúsít látomásban Józsuával, a főpappal szemben.
Izraellel az a probléma, hogy nem szent nemzet többé. Engedetlenek voltak, és isteni fenyítés alatt állnak. Nos, Isten egy szent Isten. Hogyan tudja a szent Isten a nem szent népet újra meggyógyítani, és megteremteni? Hogyan válhatnak papi néppé, ha engedetlenek voltak? Hogyan állíthatja helyre Isten őket? Ebben rejlik a probléma. Zakariás látja a főpapot, az Úr Angyalát, és a sátánt a látomásában.
Józsua hallja az Urat, az Úr Angyalát indulatosan így szólni: Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? 3 Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt.
Az első, amit meg kell jegyeznünk, hogy Józsua Izrael népének képviselőjeként áll Isten előtt. Ez értendő az alatt, ha újra és újra olvassuk: „főpap”. Ez egy helyettesítő hivatal volt. – A második versben így is hívják:Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet (nem Józsuát) kiválasztotta! Más szavakkal: Józsua az, aki Jeruzsálem lakóit és a nemzetet megtestesíti. Az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta, dorgálja meg sátánt, mert ő Józsuát vádolja. A 4. versben hallja Józsua: Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet. Aztán a 9. versben olvassuk magyarázó jövendölést: Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét. Józsua mint főpap bűnének eltörlése tehát reprezentatív jellegű.
Azaz Józsua a papi nemzet képviselőjeként áll az országért, Jeruzsálem városáért, Izraelért. Piszkos ruhát visel. Mit jelent itt a „piszkos”? Ha a nadrágomon, vagy az ingemen egy folt van, akkor azt mondja a feleségem: „Húzz fel másikat, piszkos a ruhád”. A piszok fogalma viszonylagos. – A szó, amely a héberben a „piszokra” a szövegben áll, leírhatatlan. Úgy adható vissza, mint valaki, aki egy latrinába esett bele. A szó összefüggésében valami olyat jelöl, aminél rosszabbat az ember el sem képzelhet. Nemcsak mocskos, de büdös is, undort keltő. Mit akar mondani ezzel Isten? Ilyen Izrael Isten szemében! Józsua bűzlött. Izrael bűzlik Isten számára. Az embernek ilyet egyáltalán nem kellene mondania, de így áll a dolog.
Hozzáfűzhetek valamit ehhez? Ez nemcsak Izraelre vonatkozik, ez minden emberre vonatkozik, aki nem Krisztusban van. Minden ember, aki nincs Krisztusban, úgy áll Isten előtt, mint Józsua. Ha valaki nem újjászületett, az Isten orrának bűzlik. Milyen undort keltő lehet az Istennek, ha valaki azt állítja magáról: „Nincs szükségem megváltásra, így is boldogulok Istennel. Megteszem, amit tehetek, és Isten engem így is el fog fogadni”. Az önigazultság bűzlik a menny számára. A „jó emberek”, akik vasárnaponként templomba mennek, valamit raknak a perselybe, meghajtják a fejüket, ha imádkoznak, és úgy gondolják: „én most megtettem a kötelességemet Istennel szemben”. Isten számára ez provokáció.
Olvastam egy emberről, akinek egy álláskeresés alkalmával ki kellett töltenie egy kérdőívet. Az egyik kérdés ez volt: Ön büntetett előéletű? Magától értetődően azt írta: „Nem”. A következő kérdés úgy volt feltéve, hogy arra egy igenlő választ kellett volna adni. Utána az állt: „Miért?”. „Mert sohasem kaptak el” – írta. Ez annyira megfelel az emberi természetnek. Gyakran megszegte a törvényt és tudta, hogy meg kellett volna büntetni őt, de sohasem érték tetten. Ha az ember azt gondolja, így örökké elboldogulhat, akkor téved. Egy nap mindenkinek meg kell jelennie Krisztus ítélőszéke előtt, és akkor nem mondhatja, hogy „sosem kaptak el”.
Józsua Isten előtt áll, Zakariás hallja a szavakat: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? A sátán ellenáll Józsuának! Az „ellenállni” szó a sátán szóból származtatható. Ő Józsuát „sátánizálni” akarja, ami azt jelenti: megdorgálni. Ám őt dorgálják meg. A sátán Izrael mellett áll és azt akarja mondani Istennek:„Nézd meg ezeket a koszos zsidókat, mit akarsz Te ezekkel csinálni? Te egy szent Isten vagy, meg kell büntetned ezt a népet. Meg kell büntetned Józsuát. Ki kell tagadnod őket.” Vádolja Izraelt. Így szól Istenhez: „Hibát követtél el, amikor Jeruzsálemet, amikor Izraelt, amikor Józsuát és Zerubbábelt kiválasztottad. Nem lett volna szabad Ábrahámnak ígéreteket adnod. Nézd meg őt, hogy néz ki.”
Ez a dorgálás számomra megnyugtató. Tudjátok miért? Mert a dorgálás nem azokra a jó cselekedetekre vonatkozik, amelyeket tettem. Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Isten viszonyulása Jeruzsálemhez az Ő kiválasztásán nyugszik. Ő választotta ki Jeruzsálemet, Ő választotta ki Izraelt. Ez nem Jeruzsálem igazságosságától vagy vallásosságától függ. Egyedül a kiválasztás számít Isten előtt és ez az oka annak, hogy a sátán dorgálást kapott.
Hogyan magyarázhatom meg az embereknek, miért választott ki engem Isten? Miért választott Ő engem? Egyszerűen azért, mert szeret. Miért szeret engem? Mert szeret. – Ha valaki megkérdezné, miért szeretem a feleségemet, mit mondanék? Mert kitűnően főz, ízlésesen berendezi az otthonunk, és rendben tartja stb. Ezért szeretem őt? Csodálatos tulajdonságai vannak, kívánnám, hogy nekem is legyenek ilyenek, de nekem nincsenek. Szeretem őt, mert szeretem. Ez a válasz. Ez megmagyarázhatatlan. Így választotta ki Isten Izraelt, és így választott ki engem, mert szeret és azért szeret, mert szeret. Úgy tűnik, a sátán nem érti, hogy a kapcsolatunk, Józsua kapcsolata Istennel nem a cselekedeteinktől függ, és ezért mi nem vagyunk vádolhatók. A Istenhez fűződő kapcsolatunk nem azon alapul, amit tettünk, hanem azon, ahogy Isten lát minket, amit Isten megígért számunkra.
Ismeritek az anekdotát Luther Mártonról. A bűneiről gondolkozott el és volt egy látomása. A sátán odalépett hozzá a bűnei hosszú listájával és sorolta neki egyiket a másik után. Luther nyugtalan lett és a bűnei súlyosan ránehezedtek. A lista vége felé felállt, és azt mondta a sátánnak: Ez még nem minden, de a lista végén Krisztus vére áll, amely minden bűntől tisztára mos engem. Megragadta a tintás üvegét, és a sátánhoz vágta. Azt mondják, hogy Wartburgban a szobája falán lévő folt a tintás üvegéből származik.
A sátán nem érti, hogy az Istenhez fűződő kapcsolatunk nem a tetteinktől függ. Így szól: Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Isten pedig így szól:„Amit Izraelért tettem Babilonnal, azt fogom még nagyobb méretekben tenni a jövőben. Korlátlan kegyelmem által azt fogom Izraelből előhozni, amit szándékom volt vele.” A sátánt megdorgálják, mert ezt a mocskos, bűzlő főpapot vádolta.
Aztán Zakariás látja, hogyan ölt Józsua tiszta ruhákat. Hogyan találhatja ezt Isten szentsége helyénvalónak? Nos, Isten nem arra választotta ki Józsuát, ami ő jelenleg, hanem arra, amit belőle formálni akar! Az isteni átalakítás révén Izrael, akit Józsua itt képvisel, valami más lesz, mint ami pillanatnyilag. Ezt olvassuk: 4 Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Hogy bizonyul igaznak Isten előtt egy ilyen cselekedet? Isten nem akar örökre közösséget velem úgy, ahogy vagyok. Ez rettenetes lenne! Egy ismert teológus mondta: Ha a mennybe költözésnél olyanoknak maradnánk meg, amilyenek vagyunk, akkor a borzalmak helyévé alakítanánk át a mennyet. Ezért kell minket Istennek átformálni valami egészen mássá. Józsuánál jelképesen megtörtént ez az átalakítás! Vegyétek le róla a mocskos ruhát és öltöztessétek tiszta ruhákba.
Egy nagyváros szegénynegyedében egyszer egy vasárnapi iskola vezetőnője elmesélte a gyerekeknek a tékozló fiú példázatát, ahogy a fiatalabb fiú vette az atyja örökségét és egy távoli országban elmulatta. Amikor már nem volt kiút, visszatért az atyai házban. Megkérdezte a gyerekeket: mit gondoltok, mit fog tenni az apja? Egy kis fiú jelentkezett: Jól megveri őt! – Pontosan ezt várná az ember. Mit tesz Isten a mocskos ruhákban lévő Józsuával? Megvereti őt? Éppen, hogy nem ezt teszi Isten. Aki ezt nem érti meg, az nem érti a Biblia Istenét. Az nem tudja, mi a kegyelem. Az nem érti, miért mondja Isten, „vegyétek le róla a piszkos ruhákat és adjatok neki tisztát”. Az nem tud semmit a bibliai és a szellemi igazságról.
Mit jelent az átöltöztetés? Itt nem csupán egy tiszta ingről van szó. A szót, ami itt megjelenik, egy másik Igehelyen az asszony díszes ruhájára használják! Józsua egy vasárnapi ruhát kap, a legjobbat! Feltételezhetjük, hogy a főpap öltözetét adták rá, mivel végül ez áll: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Isten a dicsőség és a szépség ruháját adta neki.
Ez egy fehér tiszta vászonruha volt? Nem hiszem. A fehér vászonruhát az engeszteléskor, jom kippurkor viselték, de ezt a ruhát a főpap az engesztelés ünnepe után viselte. A szép ruhát viselte a főpap, miután bemutatta az áldozatot. Józsua szennyes ruháit levették róla és a legszebb ruhákba öltöztették, amelyek Izraelt papi népként jelölik meg. Józsuát tehát újra beiktatták papi hivatalába, és benne állíttatik helyre újra Izrael, mint Isten előtt álló papi nép.
Zakariás látszólag türelmetlen ember volt, mivel közbeszólt. Egy „szent” félbeszakítás ez, mert Isten Igéjében áll. Ő nem várhatott, amíg a főpapot teljesen felöltöztették és kiáltott: 5 Majd így szóltam: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, ….miközben az ÚR angyala ott állt. Az ég szerelmére, tegyetek rá egy süveget, hisz az a főpap jelvénye!Ez egy fehér süveg volt, és mi állt rajta? Egy arany táblácskán ez: Szentség az Úrnak.
Ott van egy ember büdös, koszos ruhákban és most tiszta ruhákat visel és ez áll a süvegén: Szentség az Úrnak. Mi játszódhatott le egy ilyen emberben! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Aki Izraelt kiválasztotta, aki Józsuát kiválasztotta és aki Flesch Károlyt is kiválasztotta.Ő fogja az öltözetet lecserélni és ezen az fog állni:Szentség az Úrnak. Józsua szent, mert Isten megszentelte.
Ez a kegyelem elve, ami szerint Isten cselekszik. A sátán és a hitetlen ember törvény szerint élnek. A hitetlen azt gondolja: ha én ezt meg azt nem teszem, erkölcsileg becsületes leszek, akkor Istennek el kell fogadnia engem.
Úgy véljük, a keresztények nem így gondolkoznak, mégis meglepő módon ezt teszik. Sokan válnak kereszténnyé és kezdik el törvény szerint felsorolni azt, amit az embernek nem szabad csinálnia. Ehhez még tudatlanság párosul azért, hogy tökéletesen képmutatóvá váljunk. A saját igazságosság leple alatt megpróbál az ember más keresztényeket ugyanarra a törvényeskedésre csábítani. Az ember vallásossá lesz, ahogy egy hitetlen is vallásos lehet, templomba járó, aki az egyházi összejöveteleken passzívan vagy aktívan elkötelezi magát. Itt erkölcsi képmutatásról van szó. Az öntelt külsőség minden formája kétszínűség. Vajon örül ennek Isten?
A főpap mocskos volt és most Isten Igéje és cselekvése által szent Isten szemében.
Olvasunk a fejezet végén valamit, ami fontos! Átugrom a kijelentéseket, amelyek az áldás örömének állapotával hozhatók kapcsolatba. Itt pusztán a hitről van szó. Ha a hitet engedelmesség követi, akkor be fogják tudni tölteni a szolgálatukat. Tudjuk Isten Igéjéből, hogy ők engedelmessé lesznek.
A 8. versben az ÚR maga mondja: 8 Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! A csodák férfiai ezek … (férfiak, akik felett csodálkozunk).Ez egy hallatlan átalakulás, amelyet az Úr visz végbe. De ki fogja elvégezni a munkát az Úrért? Hogyan lehetséges, hogy egy igaztalan ember a szent Isten előtt állhat? Hol találjuk meg ennek a teológiai alapját? Isten műve igaz. Ő nem a piszkos, visszataszító Józsuára tekint, és azt mondja: „Nem szeretem nézni őt, adjatok neki tiszta ruhát!”. Isten nem teheti meg ezt! Neki meg kell büntetnie a bűnt. Mindent meg kell büntetnie, ami az Ő művének ellentmond. Neki a bűnt a törvény alapján kell elítélnie!
Nem mondhatja egyszerűen azt: „Tegyétek őt tisztává!”. Valamit tennie kell, ami megfelel az Ő igazságának, ami hitelesíti a szavait. Azt mondja, Józsua és a vele lévő férfiak prófétikus előfutárok. A kép a jövőt vázolja fel! A szavak, a csodák férfiai ezek azt jelentik, hogy ők a jövő prófétikus férfiai. Ez képe annak, amit Isten Izraelért nemzetként tenni fog a jövőben. Papi néppé teszem őket, szentté az Úrnak, a jelenlegi igazságtalanságuk és engedetlenségük ellenére.
Ime én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! Aha, itt az indoka annak, miért teheti meg ezt Isten. A Szolga miatt! A Szolga tesz valamit. Ez a Szolga – az egész Ószövetség ezzel foglalható össze – viszi végbe Jehova művét. Mi Isten Szolgájának műve Ézsaiás próféciájában? Felmegy a keresztre és meghal a világ bűneiért. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. (Ézs. 53.6)Más szavakkal: az igazságos Isten a Szolgája felé fordul, Jézus Krisztus felé. Józsua az egész visszataszító szennyét a Szolgára, Jézus Krisztusra helyezi. Az ítélet a Szolgát sújtja. Ezért öltöztethetik fel Józsuát ünnepi ruhákba, és viselheti Isten szentségét süvegén.
Jézus Krisztus tehát az, aki alapot ad Isten emberekkel kapcsolatos viszonyához. Isten igazságos maradhat, mert Krisztus a büntetést elhordozta. – Ő a kő, akiről Dániel második fejezetében olvastunk. Zakariás Dánielre és a korábbi prófétákra utal. Ő a Szolga, Ő a kő. A Szolga az első eljövetele után meghal, és Ő a kő a második eljövetelénél. A megváltás művét az első eljövetelénél véghezvitte és a királyságot állítja fel a második adventnál. Akkor Izrael lesz Isten papi népe. A zsidók hirdetik a bűnről szóló üzenetet, mert ők fogják ismerni a legjobban az emberi bűn mélységét, jobban, mint a többi nemzet.
Még egy rövid észrevétel a 9. vershez: Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét. Ez a második adventnél azt jelenti: 10 Így szól a Seregek URa: Azon a napon meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.
Így lesz megváltva Izrael népe, ismét helyreállítva, és az Úr szolgálói lesznek. Egy papi nép, amely a tudást az egész világ Istenéről közvetíteni fogja. Az emberek Jeruzsálembe mennek majd, hogy a törvényt megtanulják. Isten birodalma északtól délig ki fog terjedni. Miért? Mert az Úr Szolgája eljött, és az életével fizetett értünk. A Szolga üdvösséget hozó műve révén a szennyes nemzetből, amelynek nem volt közössége Istennel, egy kiváló, újra helyreállított nemzet lesz a földön.
Nem tudom, hogy feltűnt-e nektek is a szöveg olvasásánál, milyen erősen hangsúlyozott itt Isten kezdeményezése. A 2. vers: Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán!Aztán 4. vers: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! … Nézd! Elvettem a bűnödet. 8. vers: én elhozom szolgámat, a Sarjadékot! Aztán a 9. vers: Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek URa. A minta, a metszet a Golgota műve. Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét.
Ki viseli a felelősséget a megváltás művéért? Egyedül Isten. Egyedül Ő, a kezdettől a végéig.
Moddy elmesélte a találkozását egy skót lelkésszel, akit Angliában ismert meg. Ő Henry Morehouse lelkész volt, egy fiatalember, aki negyven évesen halt meg. Újra és újra levelet írt Moddynak és így vélekedett: „egy nap el fogok menni Chicagóba és prédikálni fogok”. Moody gyülekezete nagy volt, és el is felejtette a kis skótot. Egy nap azonban levelet kapott: „Jövő héten Chicagóba megyek és prédikálni fogok”. Nem tudta, mit tegyen. Soha nem gondolta, hogy Morehouse jelentkezni fog. Csütörtökön és pénteken este is alkalmaik voltak, és Moody azt mondta a véneknek: „Kapjon szót csütörtökön, és ha jó lesz, pénteken is prédikálhat. Vizsgáljátok meg őt és adjátok tudtul. Szombaton visszajövök, és akkor meg tudjátok mondani, hogy vasárnap ő fog-e prédikálni. A megítélésetek szerint”. Amikor Moody hazajött, megkérdezte a feleségét: „Milyen volt Morehouse-szal?” „Csodálatos. Tulajdonképpen ő jobb prédikátor, mint te”. – hangzott a felesége válasza. Moody képtelen volt elhinni. A felesége még hozzáfűzte: „Azt mondta az embereknek, hogy Isten szereti őket”. „Ez nem igaz, Isten nem szereti az emberek bűneit, csak ha Jézushoz mennek, akkor szereti őket Isten”. „Ő azt mondta az embereknek, hogy Isten szereti őket” – szólt a felesége.
Vasárnap reggel Henry Morehouse felállt, harmadszor prédikált a János 3,16-ról, és Moody meghallgatta. Később így írt: „Amikor ezt a fiatalembert meghallgattam, elolvadt a szívem. Mélyen megérintett”. – Morehouse még hat alkalommal prédikált a János 3,16-ról. A hetedik napon, az USA-beli tartózkodásának végén felállt és azt mondta: „Egész nap kerestem az Igerészt, amiről prédikálhatnék, és a szívem azt súgta, a János 3,16-ról kellene prédikálnom. Csak azt akartam, hogy belétek vésődjön, hogy Isten szeret titeket. Ha lenne egy létrám, ahogy Jákobnak volt, felmásznék rajta, és megkérdezném Mihály arkangyalt: »melyik üzenetet szeretné Isten az embereknek és a világnak tudtára adni?«, biztos vagyok benne, hogy Ő csak azt mondaná: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mindösszesen ez Isten műve. Izrael Isten akaratából és terve szerint újra helyre lesz állítva. Ez az Ő üdvterve.
Meg vagy mentve? Ne bízz meg a saját cselekedeteidben. Ezek mocskosak és bűzlenek. Ne bízz a vallásodban. Bízd rá magad Isten szolgájára, Jézusra, aki minden bűnödért meghalt. Csak köszönetet kell mondanod ezért.