Először olvassuk el a Róm 8,26-30 verseket. A hangsúly a 29-30. verseken van: Ugyanígy segít a Szellem is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.2Thessz 2,13-17: Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Szellem megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. 14 Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. 15 Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. 16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, 17 vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. Olvassuk még el a 3,1-5 verseket: És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.
Figyeljük meg Isten tervének lépéseit:
Isten örök szeretete / Kiválasztása az üdvösségre / Az üdvösség, mely az evangélium hirdetése által jut el hozzánk / mely Krisztus dicsőségéhez vezet.
A levélnek két fő témája van:
1. Az Úr visszajövetele (1,1-2,12), 2. A rendetlenség problémája, amely a második adventtel kapcsolatos félreértések következménye volt, és melyeket a levélben már érintett. Ezeket rendezni kívánta, amit majd a 3,6 verssel kezdődően láthatunk.
Szendvicsként Pál apostol két gondolatot szorít a két főtéma közé. Két fontos közbevetett gondolatot, melyek összekötik a két főrészt. Van egy bizonyos céljuk, de nincsenek közvetlenül összekapcsolva a két főtémával.
1. közbevetett gondolat: 2,13-17
2. közbevetett gondolat: 3,1-5
A 2,13-17-ben Pál apostol 3 dolgot említ:
1. Hálaadás: 2,13-14. Pál tele volt hálával.
2. Bátorítás: 2,15
3. Ima a hívőkért: 2,16-17.
2,13 Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Szellem megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Pál apostol itt majdnem szó szerint megismétli az első fejezetben kifejezett hálaadását. Valamit hozzátesz: „akiket szeret az Úr”. E mögött az előzőek, azaz a 2,1-12 tartalma áll! A thesszalonikai hívők felvilágosítást kaptak az elveszettek sorsáról (1,8-9 és 2,8-12), ezért hangsúlyozza ki kontrasztként a hívőknek: „titeket szeret az Úr”.
Kálvin kommentárjában említi, hogy Pál levelében az elveszettek sorsának leírása nem egy hézagtöltő rész, hanem egy tükör, mely megmutatja nekünk Isten irántunk való szeretetét és kegyelmét. A Bibliában sok helyen megtalálható a pokolról szóló tanítás és az elveszettek sorsának leírása is többször nyer említést.
A keresztyének számára fontos, hogy elgondolkozzanak az elveszett emberek sorsa felett. Csak így lehet Isten irántunk mutatott kegyelmének nagyságát megbecsülni. Sok keresztyén szellemi dolgok iránti letargiája és közömbössége azzal magyarázható, hogy nem ismerik fel, hogy az egyedüli oka annak, hogy nincsenek az elveszettek között, az Isten szuverén szeretete, mely megkegyelmezett nekik. Nincs más ok: Isten kegyelmes szeretete. Jonathan Edwards, az ismert amerikai ébredési evangélista tartott egyszer egy prédikációt, melyet a következő címmel jegyeztek fel: „Az ember a haragos Isten kezében”. Szükségünk van egy kiadós adag tanításra a kárhozatról!
Svájcban a hegyek között sok vízi erőmű van. Óriási nagy gátak között van a víz felduzzasztva. A bűn, az elveszettség az ember életében olyan, mint a felgyülemlett víz; nyomása óriási és csak Isten kegyelme tartja vissza a vizet, mint a gát. Az ember nem látja a veszélyt. Ha azonban áttörik a gát, a víz mindent elpusztít.
A nyíl az íj húrján van. Isten türelme az, ami visszatartja röptét. A következő képet Jonathan Edwards alkalmazta prédikációjában: A bűnös olyan, mint egy pók, mely hálója fonalán egy tűz felett lóg. Csak Isten hosszútűrése akadályozza meg, hogy a fonal elszakadjon.
Csak Isten szuverén kegyelme és szeretete az oka annak, hogy mi „szeretett testvérek” vagyunk. Egyedül Isten szuverén kegyelme különbözteti meg a keresztyént a nem-keresztyéntől. Miért rótta meg Pál apostol a korinthusi gyülekezetet arrogáns magatartásukért? …senki se fuvalkodjék fel… Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7) Ha Isten megmentő és megszentelő kegyelmét szem elől veszítjük, akkor arrogáns, öntudatos, gőgös keresztyének leszünk, mely undorító és taszító!!
Pál hálaadásának oka Isten kiválasztása: Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre. – Ez megegyezik azzal, amit az 1Thessz 1,4-ben írt: mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.
A „kezdettől fogva” vitatott kifejezés. A református fordításban áll így: kezdettől fogva. A legrégebbi kéziratok egy része szerint: első zsengéjeként. Ez áll a Róm 16,5-ben és az 1Kor 16,15-ben is. Pál a hívőket első zsengének tekinti egy-egy tartományban vagy városban. Azonban a kiválasztással kapcsolatban sose használja az első zsenge kifejezést. A thesszalonikai hívők nem voltak az első zsenge, mert a Filippiben, Macedóniában élő hívők voltak az első zsengék.
Mit jelent tehát a „kezdettől fogva”? Minek a kezdetétől fogva? Amióta az evangéliumot hirdetik Thesszalonikában? Sokan állítják, hogy Isten nem az örökkévalóságban választ ki, hanem csak az időben. Nem arra, hogy higgyünk, hanem mintegy válaszképpen a hitünkre. – Pál nem erre gondol. Ha az evangélium hirdetésének kezdetére vagy egy más időpontra utalna, akkor azt megemlítette volna. Pl. Fil 4,15: Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül. A 2Thessz 2,13-ban Pál az idő előtti időre, azaz az örökkévalóságra gondol. Pl. 1Kor 2,7: Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ef 1,4: Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 2Tim 1,9: … ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. A kiválasztás az üdvösségre vonatkozik, szemben az elveszettekkel, akiket a 2Thessz 1,8-9 és 2,8-12 említ.
2,13: …kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Szellem megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Egyesek azt mondták, hogy itt Pál az ember szelleméről beszél és ezért így kellene fordítani: …kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a szellemetek megszentelődésére. Ez nem mondana ellent Pál apostol tanításának, hiszen az 1Thessz 5,13-ban azt írja: Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. A 2,13-ban azonban nem erre utal Pál. A Szentszellemre gondol. De mit akar ezzel a kifejezéssel mondani összefüggésben a Szentszellem által való megszentelődéssel? Az elöljárószó az eszközként szolgál, azaz ki vagyunk választva az üdvösségre a Szentszellem megszentelő munkája által.
Pál apostol a megszentelődésről mindig mint egy progresszív folyamatról beszél. A Szentszellem nem csak a hitre jutásunkat munkálja. Ha így fordítjuk: „megszentelő munkája… által”, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy nem a „megszentelődés alapján”. Pál itt nem a kiválasztás alapjáról beszél, hanem arra utal, ami a kiválasztás miatt és következtében történik. A kiválasztás a Szentszellem megszentelő munkájában jut kifejezésre.
A megszentelődés és a gyakorlati szentség az, amiért az ember ki lesz választva az üdvösségre. Az olvasott szakasz kulcsa az 1Thessz 4,7-ben van: Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Isten minket megszentelődésre hívott el, választott ki. Ezt mondja a 2Thessz 2,13-ban is: mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Szellem megszentelő munkája… által. Ugyanúgy „az igazságba vetett hit által”.
Az 1Thessz 1,4-6 együtt említi a kettőt: mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentszellemmel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentszellem örömével fogadtátok be az igét. A kiválasztás szorosan összekapcsolódik az engedelmességgel.
Ef 1,4: Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Ha nincs meg bennünk a vágy a szentség után, a progresszív szentség megtapasztalása után, akkor hogyan állíthatnánk magunkról, hogy kiválasztottak vagyunk? Pál írja a Róm 8,29-ben: Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Ha nem látszik meg életünkben, ahogy Krisztus jelleme formálódik, alakul bennünk, akkor milyen alapon véljük, hogy kiválasztottak vagyunk?
Ef 2,10: Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. 2Kor 5,17: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Az 1Pét 2,9-ben azt olvassuk: Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Pál apostol újra és újra megismétli, hogy a kiválasztás következménye, manifesztációja és egyedüli bizonyítéka: a szentség, a tiszta élet, az engedelmesség és az Isten Igéjére való ráhagyatkozás és az abban való kitartás.
Azért lettünk kiválasztva, hogy sikerrel harcolhassuk a jó harcot. Azért, hogy képesek legyünk a hitet megtartani. Azért, hogy kitarthassunk először a kereszt alatt, azután a korona alatt. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, 6 az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, 7 a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. 8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. (2Pét 1,5-8) A kiválasztás következménye, gyümölcse a szentség!
A kiválasztás az idő előtt történt. Kifejezésre akkor, abban az időben jut, amikor az evangéliumnak engedünk. Ez a 2Thessz 2,14 üzenete: Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében. Mi az evangélium közvetlen rendeltetése, célja? „Amire elhívott titeket” (egy másik fordítás szerint). Mire hívott el? Az üdvösségre. Amit Isten az örökkévalóságban eldöntött, az térben és időben az evangélium által lesz hatásossá. Az evangélium célja, hogy az ember számára tapasztalattá tegye az örökkévalóságot. Ennek eszköze az evangélium. Célja a dicsőség: … hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.
Ez a vers sok más igehely kiegészítésére szolgálhat, pl. Jn 17,5: … most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. Vagy Jn 17,24: Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. A hívők csodálni fogják az Ő dicsőségét. Róm 8,18: Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 2Thessz 1,10: … amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.
A 2Thessz 2,14 egy lépéssel tovább megy, és azt mondja: … így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében – azaz mi Krisztus dicsőssége leszünk. Erre utal a Kol 3,3-4 is: Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Mi nem csak csodálni fogjuk Krisztus dicsőségét, hanem részesei leszünk az Ő dicsőségének.
Habár Pál ír a nagy dicsőségről, amelynek részesei leszünk, olvasóit mégis újra lehozza a szilárd talajra, hogy rámutasson ezek praktikus oldalára.
15 Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Hagyományok, tradíciók! Micsoda félelmet kelt a testvérgyülekezetekben és a szabad keresztény gyülekezetekben a „tradíció” szó! Persze ez mindig a katolikus egyházra tereli a gondolatokat, ami a tradíció szót hasznavehetetlenné tette a protestáns, szabad keresztyének szemében.
Az ÚSZ-ben három fajta tradícióról olvasunk:
1. A farizeusok szóbeli tradíciója, mely által a Szentírás értelmezését saját képzeletük szerint eltorzították.
2. Az emberek tradíciója, amiről Pál a Kol 2,8-ban ír: Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.
3. Az evangélium tradíciója, hagyománya, melyről Pál a Thesszalonikai levélben ír. Ezek azok az igazságok, amiket Pál az Úrtól szóban vagy írásban kapott. A szóbeli hagyományokat az apostolok közvetítették a gyülekezeteknek és ezek az Írásban maradtak meg számunkra. A „hagyomány” vagy „tradíció” kifejezés szószerinti jelentése: egy valamiből levezetett üzenet (paradosis). Pál a következőt akarja mondani a 15. versben: amit veletek közlök, az nem az én agyamban született meg, hanem az Úr Jézus Krisztusból lett levezetve.
16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, 17 vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.
Érdekes a sorrend: először Jézus Krisztus, utána Isten. Az első gyülekezetekben ezt annyira szokatlannak találták, hogy megfordították a sorrendet. A vers megerősíti Jézus Krisztus istenségét, ahogyan Pál azt látta. Pál szerint nincs nagy jelentősége a sorrendnek annak tekintetében, hogy kihez imádkozunk.
Térjünk vissza a 13. versre: Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Szellem megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által. Mi önelégültek vagyunk, el vagyunk foglalva e világ gazdagságával és bajaival, mely megfosztja életünket az üdvösség örömétől. Miért? Mert elfelejtjük, hogy csak Isten szuverén kegyelméből vagyunk, akik vagyunk. Nincs különbség közöttünk és az elveszettek között, kivéve, hogy Isten valamilyen számunkra ismeretlen okból kiválasztott minket az üdvösségre.
Ha feltesszük a kérdést, és afelett vitázunk, hogy „miért nem választott ki Isten mindenkit?”, akkor tudnunk kell, hogy minden csodák legnagyobbja nem az, hogy Isten nem választott ki mindenkit, hanem az, hogy egyáltalán valakit is kiválasztott! Istennek az Ő dicsőségében nem lett volna szükséges bárkit is kiválasztania, nem beszélve a gyülekezetről.
Isten szeretete arra indít, hogy szentül éljünk, hogy a szentség és az igazság szeretete felé forduljunk, és hogy megmaradjunk a „hagyományokban”, amelyeket az Úr hagyott ránk a próféták és apostolok által.