Nyissuk ki Immánuel könyvének első fejezetét, ez Ézsaiás könyvének 7. fejezete. Sok kommentár a 7-12. terjedő fejezeteket Immánuel könyvének nevezi. Azért nevezik így ezt a hat fejezetet, mert ezekben a fejezetekben találjuk az Ószövetség egyik legcsodálatosabb messiási próféciáját, amely már a születése előtt kinyilatkoztatja a Messiás megjelenését.
Az első hat fejezetben Ézsaiás a társadalom erkölcsi állapotát elemzi Judában. Mindazt leírja, ami rossz volt ebben a társadalomban. Mélyen belelátott a nép romlottságába, a korrupcióba, a züllésbe, az Istentől való elfordulásba.
A 7. fejezet úgy mutatja be Ézsaiást, mint a Dávid uralkodása óta létező legnagyobb politikai hatalmat. Ézsaiás hatalmának két oka volt:
- Az a világ, amelyben Ézsaiás élt mostanra összezsugorodott. Világunk soha nem volt olyan kicsi, mint manapság. Minden nap más földrészen lehetünk, az Interneten keresztül összekapcsolódhatunk az egész világgal, és a televízión és rádión keresztül mindent megtudhatunk, ami a világban történt, még ugyanazon a napon. Ézsaiás napjaihoz képest kisebb lett a világ és a próféciájának már nem csupán nemzeti, hanem nemzetközi érvényessége is lett. Nem csak Izraelről beszélt, hanem a világhatalmakról is.
- A másik oka annak, hogy Ézsaiás a legnagyobb politikai hatalom lett, az ő hite volt. Volt egy mély felismerése, egy látása. Nem úgy tekintette Istent, mint egyetlen nemzetnek az Istenét, hanem a Királyok Királyát és az Uraknak Urát látta Jahvéban.
Talán segítségünkre lehet, ha elgondolkodunk rajta, hogy Ézsaiás korának két világhatalmával állt szemben, akikről írt is: Egyiptommal és Asszíriával. Asszíria Krisztus előtt 735-ben lett nagyhatalommá. Ézsaiás 740-ben kezdet el prófétálni. Asszíria Izraelnek északról jelentett veszélyt, Egyiptom pedig délről. Asszíria világhatalommá nőtte ki magát. Egyiptom problémája az volt, hogy belsőleg kettészakadt, Felső-Egyiptom és Alsó-Egyiptom harcban állt egymással.
Izrael pedig a két birodalom között helyezkedett el. Izrael északon volt, Juda pedig délen. Izraelben kereskedelmi útvonalak és hadjáratok útvonalai kereszteződtek egymással. Galileát úgy hívták, hogy „a tengerhez vezető út”. Itt volt az a fontos útvonal, amelyen az emberek utaztak.
Juda egy kisebb országrész volt, nem annyira forgalmas, és jobban védett, mint Izrael. Ézsaiás Judában és Jeruzsálemben is szolgált. Azon fáradozott, hogy elérje; Juda ne bonyolódjon bele a világpolitikába. Ézsaiás úgy gondolta, hogy Isten nem akarja, hogy belekeveredjenek a világpolitikába. Úgy gondolta, hogy sem Asszíriát, sem az Egyiptomot nem kellene segítségül hívni, hanem egyedül Istenre kellene támaszkodni. Izrael és Juda erőssége egyedül Isten kellett, hogy legyen.
Az asszírok fontos szerepet játszanak ebben a fejezetben. Asszíria királya ebben az időben III. Tiglat-Pileser volt. Az asszírok közismertek voltak a brutalitásukról. Rosszabbak voltak, mint a rómaiak, bestiálisabb és szadistább háborúkat vezettek, mint ők.
Azt is tudnunk kell Ézsaiás koráról, hogy Izrael, Juda és a környező népek, hasznos tárgyaknak tekintették isteneiket. Valaki ezt a következőképpen írta le: „Az istentiszteletek sokoldalú formáját a római birodalomban az emberek egyenértékűnek, a filozófusok mind hamisnak és a poltikusok mind hasznosnak tartották.”
Ez vajon nem a mi pluralista társadalmunk leírása is egyben? A mi napjaink éppen olyanok, mint Ézsaiás napjai. Ha megkérdezel embereket, akkor azt fogják neked mondani: „minden vallás egyenértékű, mindenki abban higgyen, amiben akar.” – A filozófusok mindegyik vallást rossznak tartják. Azt állítják, hogy a vallás felesleges dolog, és az emberek csak azért vallásosak, mert becsúszott egy genetikai defekt. Ha nem lenne vallás, akkor nem lennének háboruk. – A kormányzatok és politikusok minden vallást hasznosnak tartanak, mert úgy gondolják, hogy a vallásos emberek törvénytisztelők.
Ézsaiás korában a népek vezetői a vallást hasznosnak tartották és az isteneket felhasználták politikájuk érdekében. Juda királya, Áház, ugyanebbe esett bele. Úgy gondolta, hogy Izrael Istene egy hasznos tárgy. Ez hiba volt! A 2.Krón 28,22-ben olvashatunk azokról a körülményekről, amelyeket a 7. fejezetben Ézsaiás megvilágít. „22 Nyomorúsága idején továbbra is hűtlen volt az ÚRhoz Áház király. 23 Damaszkusz isteneinek áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, és engem is megsegítenek! Pedig ezek okozták bukását, és egész Izráelét is.” Az emberek fel akarták használni isteneiket céljaik elérése érdekében. Ebben az időben léptek fel Izrael prófétái és az egy igaz Istent hirdették, Jahvét, az egyetlen Istent, akit az embereknek szolgálniuk kellett volna, hogy megáldja őket, Akinek azonban nem szolgáltak, és Aki ezért meg fogja őket semmisíteni. A próféták egyedi, eredeti emberek voltak, és kemény harcot kellett vívniuk. Ugyanazt a harcot, amit ma is megvív mindenki, aki azt hirdeti, hogy egyedül Jézus Krisztus által lehet üdvözülni. Miközben az ember ezt teszi, bigottnak, szenteskedőnek és politikailag inkorrektnek pecsételik. A próféták felvállalták ezt a harcot, és Jahvét nagyságát hirdették, akit ismertek.
Uzzijjá és Jótám jó királyok voltak, azonban utánuk következett Áház, aki Ézsaiás könyvének 7. fejezetében jelenik meg. Áházt az „arcnélküli királynak” nevezték. Áház életében, vagyis a 7. fejezetben találunk egy nagy igazságot, amelynek rendkívül nagy jelentősége van korunk számára. Arról van szó, hogy hogyan alkalmazzuk az Igét a keresztyén életünkre nézve. Annak az igazságnak, amit megtalálunk Isten Igéjében, napi tapasztalatnak kell lennie, ha szeretnénk megkapni Isten áldását. – Áház volt az arc nélküli király. Ézsaiás azt hirdette neki, hogy egyedül Isten Igéjére kell támaszkodnia, hagyatkozzon a próféciákra és az ígéretekre!
Gondolkodj el egy pillanatra. Végső soron nem az a fontos, hogy milyen élményekben, tapasztalatokban van részed. Sok olyan ember van, akik vadásznak a vallásos élményekre. Ők állandóan új szellemi élményeket keresnek. Rohannak a karizmatikus gyülekezetekbe és azt gondolják, hogy ha fognak tudni nyelveken szólni, akkor közelebb kerülhetnek Istenhez. Mások egyik keresztyén rendezvényről a másikra mennek, és imádkoznak, hogy Isten árassza rájuk az Ő Szentszellemét. Igénylik a kézrátételt, hogy megkaphassák a Szentszellemet. De tulajdonképpen az ember akkor kapja meg a Szentszellemet, ha hisz. Ez áll az Ef 1,13-14-ben, vagy a Jn 7,37-39-ben, éa az ApCsel 10-ben és 11-ben. Ma nem kézrátétel által kapjuk meg a Szentszellemet! Az effajta szellemi élmények nagyon kétes értékűek. Amikor emberek azt mondják, hogy „ma beszélt hozzám Isten…” vagy „múlt éjszaka volt egy látomásom”, akkor meg kell kérdeznünk magunktól, hogy ez mennyire van összhangban az Igével. Manapság nagyon kifinomult érzékre van szükség ahhoz, hogy észrevegyük, mi az, ami a Szentírásnak megfelelő és mi az, ami zavaros zagyvaság. – Isten meg tud bennünket ajándékozni az erről való meggyőződéssel, a bennünk lakozó Szentszellem által. És ez a meggyőződés mindig összhangban van az Igével. Semmilyen keresztyén megtapasztalás nem lehet valóban keresztyén, ha nem a Szentíráson alapul! Ezért kell ismernünk Isten Igéjét! A Szentírás tartalmazza azokat az alapelveket, amelyek alapján közösségünk lehet Istennel. Minden megtapasztalásunkat és élményünket meg kell tudni magyarázni az Ige fényében. Isten csak akkor tudja megáldani az életünket, ha meg vagyunk gyökerezve az Igéjében. Hogy tudunk az Igének megfelelően élni, ha nem Ismerjük a Szentírást?
Másrészről viszont sok olyan keresztyén van, akik jól ismerik a Bibliát, de a gyakorlati életükben nyoma sincs ennek. Ezek az emberek a próbák legkisebb szelében is gyökerüket vesztik. Sok ember soha nem tanulja meg, hogy az életében a Szentírásra hagyatkozzon, és már az első próbákban elbuknak. A Szentírás ismerete önmagában nem elég, ha ezt nem alkalmazzuk az életünkre. Hogyan alkalmazhatjuk az Ige nagy igazságait az életünkre? Úgy, hogy hiszünk. Úgy, hogy Isten ígéreteire támaszkodunk. Nem arról van szó, hogy mit teszünk mi, hanem arról, hogyan hagyatkozunk rá Istenre, aki munkálkodik. A Fil 2,12-13-ban ez áll:„félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Nem csodálatos? Isten az, aki kimunkálja bennünk az akarást és a cselekvést! Ez a gyakorlati keresztyén élet egyik központi kijelentése! Ott kezdődik a probléma, ha nem hiszünk az Igének, és nem alkalmazzuk azt az életünkre.
Most Áházról és a fáraóról szeretnék beszélni, és az ő diplomáciai háborújukról. Ahhoz, hogy megértsük, mi történik az Ézs 7,1-9-ben, ismernünk kell a körülményeket:
Asszíria északon, Egyiptom délen. Szíria közvetlenül határolta Izraelt, mint ma is. Damaszkusz Szíria fővárosa. Judától északra van Izrael. Szíria félt Asszíriától. Szíria szövetkezett az északi Izraellel, amelyet Efraimnak is neveztek, mert ott élt Efraim. – Szíria és Izrael szövetségesévé akarta tenni Judát. Ézsaiás azonban azt tanácsolta, hogy ne kössenek szövetséget, hanem maradjanak semlegesek. A Krónikák és a Királyok könyve arról írnak, hogy Szíria és Efraim megfenyegették Judát, ha nem áll az oldalukra, akkor megszállják és Tábál fiát teszik királlyá. Erről az Ézs 7,6-ban olvashatunk. Áház félt ettől a háborútól. Az volt az egyetlen reménye, hogy Asszíriát segítségül hívja. Ha ezt megteszi, azzal kivívja Ézsaiás haragját. Mégis az volt a titkos vágya, hogy segítségül hívja Asszíriát. Miért? Mert nem bízott Istenben. A Krónikák és a Királyok könyve arról tudósítanak, hogy Szíria és Izrael háborút indítottak Áház és Juda ellen, az országot nagyrészt szétrombolták, az ott élő emberek közül sokat megöltek, vagy fogságba vittek, Jeruzsálemet azonban nem tudták meghódítani. Áház, bár Ézsaiás óvta ettől, segítségül hívta az asszírokat. Ők aztán megsemmisítették Szíriát, Izraelt pedig fogságba hurcolták. Áház később elment Damaszkuszba és ott találkozott Tiglat-Pileserel. Damaszkuszban Áház megcsodálta a bálvány oltárokat, és arra kérte a kézműveseit, hogy építsenek neki egy hasonló oltárt. Istentől való elfordulása és hitehagyása miatt Isten ítéletet küldött a déli birodalomra, Judára. Ez ennek a fejezetnek a háttere.
Nem tudom, hogy ez a fejezet hol illeszkedik bele ebbe a történetbe. Feltételezem, hogy a történet elején, amikor Szíria és Izrael háborúval fenyegették Áházt, ha nem köt velük szövetséget. Áház Asszíriától remélte a védelmet.
7,1. „Áháznak, Jótám fiának, Uzzijjá unokájának, Júda királyának az idejében történt, hogy háborút indított Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen; de nem tudták legyőzni.” Ez a történet bevezető összefoglalása. 2. „Amikor hírül vitték Dávid házának, hogy összefogott Arám Efraimmal, reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.” Ez olyan emberek képe, akik reszkettek, mert nem hittek Isten szavának. Jakab azt írja az ilyen emberről: „kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” Tudjátok, hogy ki a legerősebb és legbátrabb ember? Az, aki hisz. Ezt igazolja a történelem. Azok az emberek voltak bátrak, akik hittek. Azok az emberek tartottak ki a végsőkig, és tanúsítottak bátorságot, akik bíztak Isten Igéjében. – Áház, az arcnélküli király, hiába kapta meg Isten ígéreteit, mégis elkezdett reszketni, mint fák és a levelek az erdőben. Hogy állunk ezzel mi? Mit teszünk, amikor jönnek a problémák és a próbák? Saját erőnkből próbálunk velük megbirkózni? Mi is kétlelkűek és állhatatlanok vagyunk a mi útjainkban? Mi a megoldás? Isten Igéjét alkalmazni kell az életünkre nézve, át kell ültetnünk a gyakorlatba.
Mit kellett volna Áháznak tennie? Azt kellett volna mondania: Isten Izraelnek és Judának ígérte Dávid trónját. Erre az ígéretre kellett volna támaszkodnia. Azt kellett volna mondania: Fütyülök rá, hogy mit mond Izrael, Szíria, Asszíria vagy Egyiptom. Egyedül Istenben bízok. Áháznak tudnia kellett volna ezt, mivel ő ült Dávid trónján. Legalább elméletben tudnia kellett volna ezt. Ha megnézzük az Ézs 26,3-at, azt olvashatjuk: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ez egy nagy ígéret! Ezt tudnia kellett volna Áháznak.
A Biblia alapján kétféle „békességet” ismerünk. Az egyik az üdvösség békessége. A Biblia azt tanítja nekünk, hogy amikor Jézus Krisztus eljön, üdvösséget kínál mindenkinek. Az Ige azt mondja, ha hiszünk a megfeszített Megváltóról szóló üzenetben, akkor megmenekülünk. Erről beszél a Mt 11,28: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”Ez az üdvösség békessége, ha bizalmunkat Jézusnak a kereszten véghezvitt váltságművébe vetjük. Ez egy Istentől való kegyelmi ajándék. Az Úr azt mondja a Mt 11,29-ben: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
A második a megszentelődés békessége. Ez a békesség az Isten Igéjébe vetett bizalomból származik. Ha hiszek az Igében, akkor megtalálom azt a békességet, amit az Úr nekem akar ajándékozni.
7,3.: „Akkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz: Menj ki Seárjásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra,” (Áház a város vízellátását akarta biztosítani) 4. „és mondd meg neki: Légy óvatos, maradj nyugton!” (hagyd abba az aggodalmaskodást) „Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, az arámi Recínnek és Remaljá fiának a haragja miatt!” (Ezek csak füstölgő fadarabok)5. „Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt, 6. hogy vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királyává Tábal fiát, 7. azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Nem sikerül, nem úgy lesz, 8. még ha Arámnak Damaszkusz is a fõvárosa, és Damaszkusznak Recín is a vezetője! Hatvanöt év múlva összeomlik Efraim, és nem lesz többé nép; 9. még ha Efraimnak Samária is a fõvárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!” Ez egy szójáték a héber nyelvben, Isten azért használt szójátékot, hogy jól Áház eszébe vésse mondanivalóját. Azonban Áháznak volt egy titka, amit Ézsaiás nem ismert teljesen. Mi volt ez a titok? „Van valami a szívemben, ami többet jelent számomra, mint Isten ígéretei”. Ez a „valami” az Asszíriába vetett bizalma volt.
Előfordult már a te életedben, hogy a saját erődben jobban bíztál, mint Isten ígéreteiben? – Amikor nehézségbe kerülünk, elkezdünk számolgatni. Ez az egyének életében és a gyülekezet életében is így történik. Hová fordulunk, ha fogytán van a pénzünk? Istenben bízunk, vagy egy gazdag pártfogóban, esetleg egy bankban? Vagy amikor betegek leszünk? Természetesen jó, ha felkeresünk egy orvost, de bizalmunkat elsősorban Istenbe kell vetnünk. – Amikor nehézségek között vagyunk, gyakran kompromisszumokat kötünk. „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” Ha nem alkalmazzuk Isten Igéjét, az Ő ígéreteit az életünkben, akkor nem számíthatunk rá, hogy győzedelmes keresztyén életet élhetünk. Minél magasabbra tekintünk, annál messzebb fogunk látni. Áház nem tudta elfordítani a tekintetét Tiglat-Pileser-ről és a körülményeiről. Ha felfelé tekintett volna, megláthatta volna Istent. Ha látta volna Istent, akkor nem befolyásolták volna a külső körülmények. Hasonlóképpen van ez nálunk is? Ha Istenre vetnénk a tekintetünket, megoldódnának a problémáink, még ha abban a pillanatban nem is tudjuk, hogy ez hogyan fog történni. Azt viszont biztosan tudnánk, hogy Ő meg fogja oldani a problémánkat. Ő ismeri legjobban a szükségleteinket. De ha elkezdünk tépelődni, ha saját bölcsességünkben keressük a saját megoldásainkat, ha a józan észt helyezzük az első helyre, akkor Isten elbánik velünk, mint ahogy Izraellel is tette. Akkor jön a fenyítés.
Most érkezünk el a jelekhez: „10. Ezután így szólt az ÚR Áházhoz:” (itt az Úr közvetlenül beszél Áházhoz. A próféta nyomatékot ad szavainak!) „11. Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, akár lentről a mélyből, akár fentről a magasból!” (Más szavakkal: Kérhetsz földrengést a mélyből, vagy villámlást és mennydörgést a magasból, amivel bátorítani tudlak, hogy higgy az én szavamnak!) A jelek mindig azok számára vannak, akik nem készek hinni! És mit mond Áház? Egy képmutató, vallásos kifogást keres Isten Igéjéből. Sőt, Isten törvényére hivatkozik! A Deutenoromium 6,16-ban ez áll: „Ne kísértsétek Isteneteket, az Urat.” Áház ezt válaszolta: „Nem kérek, nem kísértem az URat!” De hiszen éppen Isten volt az, aki felszólította, hogy kérjen egy jelet! Így aztán azt mondja Isten, ha te nem kérsz jelet, akkor én adok neked egyet. 13 „Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy szűz teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” Ez a jel.
Ez a prófécia teljesen előkészületlenül, váratlanul jelenik meg a szövegben, és nincs is folytatása, egyszerűen újra eltűnik. Sok teológus azt mondja a szűztől való születéssel kapcsolatosan: Ez csak egy hagyomány, ezt nem muszáj elhinnünk. Nem a szűztől való születés a fontos, hanem maga Jézus személye. Sok teológus azt mondja, hogy ez csak egy legenda. Ézsaiás azonban azt állítja, hogy Isten maga volt az, aki beszélt! Azt mondta: „Íme egy szűz teherben van.” Ez az idézet része az apostoli hitvallásnak, a Credo-nak.
Mit jelent tehát a szűztől való születés? Sok bibliafordítás így írja: Egy fiatal asszony (szűz) teherben van. Biztos vagyok benne, hogy Mária fiatal nő volt, és még szűz volt! Biztos vagyok benne, hogy amikor Ézsaiás ezt a próféciát mondta, Jézus szűztől való születését prófétálta meg. „… teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” Az Immánuel név azt jelenti: velünk az Isten. A gyermek neve előremutat a Megváltóra. Ez a jel nem csak Áháznak adatott, hanem Dávid egész házának. Dávid utódainak ez a jel adatott. A királynak szűztől kellett születnie. Áház ismerte Isten nagy ígéreteit. Ő Dávid egyik leszármazottja volt. Áháznak tovább kellett volna mondania az utódainak, majd ezek utódainak is: A király a mi családunkból fog származni. Ez volt Dávid reménysége. Dávid nem érte meg ennek az ígéretnek a beteljesülését, de tudta, hogy egyszer be fog teljesedni.
Ha megvizsgáljuk a „szűz” szó előfordulását a Bibliában, akkor azt találjuk, hogy az Ószövetségben 7-szer fordul elő. Ezt a kifejezést soha nem használták férjes asszonyokra! Egyes esetekben egyértelműen szűz lányra használták, más esetekben ez nem egyértelmű, de férjes asszonyokra soha sem használták. Tehát ezen a helyen is valóban szüzet kell jelentenie. Ezen kívül a szövegösszefüggés is természetfeletti dologra utal! Isten arra kérte Áházt, hogy kérjen egy természetfeletti jelet, egy földrengést, vagy egy mennyei jelet. Most pedig azt mondja Isten, hogy egy szűz fiút fog szülni.
Ami engem leginkább meggyőz az, hogy Ézsaiás könyvében, Immánuel könyvében, szűztől való születésről van szó, ezt igazolják Ézsaiás könyvének további fejezetei is. A 7. fejezetben ugyanis közvetlenül a messiás születése előtt állunk. Ezután az Ézs 9,5 a következőket írja: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, …. így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, ….”
A 7. fejezetben arról van szó, hogy a Messiásnak meg kell születnie, a 9. fejezetben arról, hogy megszületett a Messiás, a 11. fejezetben arról, hogy a Messiás uralkodik, és Ő az erős Isten, Immánuel, vagyis velünk az Isten.
A Mt 1,18-25-ben olvasunk Máriáról, aki fiút szült, akit azonban nem József nemzet. Nem József volt Jézus apja! Sok korunkbeli teológus azt mondja, hogy Jézus a Megváltó, ugyanúgy született, mint minden más ember. Az a kérdés, hogy Jézus szűztől született-e, vagy pedig Máriának egy házasságon kívüli kapcsolatából származó fiú volt-e. József tudta, hogy nem ő volt az apa!
Nos, megadatott a jel. Nincs már időm rá, hogy a fejezet hátralevő részébe részletesen belemenjek. Azt írja le benne Ézsaiás, hogy jöttek be az asszírok az országba, és hogy tették azt pusztasággá, Áház hitetlensége miatt. Isten megfenyíti őket, mielőtt jön a megmentés.
Végezetül szeretnék még valamit mondani a szűztől való születésről. A szeplőtelen fogantatás tanítása két okból is elengedhetetlen:
a.) Ha nincs szeplőtelen fogantatás, akkor nincs Dávid házából származó uralkodó. A Biblia megígér egy Dávid házából származó uralkodót, aki kormányozni fog. Ha Jézus nem szűztől született, akkor nem lehet a megígért király. Miért nem? Mert az Jer 22,30-ban egy ítéletről olvashatunk Konjáhú felett, aki Dávid házából származott: „Így szól az ÚR: Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, akinek sikertelen az élete. Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában.” Ha Jézus József fia lett volna, és jogos trónörökös, akkor nem uralkodhatott volna, mivel Isten átka alatt lett volna. De az ÚR nem József fia volt. József volt a törvényes örökös, nem Mária. Mária is Dávid házából származott. De nem ő volt a jogos örökös. Amikor Mária teherbe esett a Szentszellemtől, Józsefnek döntést kellett hoznia. A döntést egy angyal megjelenése segítette elő, aki azt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentszellemtől van.” József, azáltal, hogy magához vette Máriát, kimondta, hogy az a gyermek, aki meg fog születni, az én törvényes örökösöm lesz. Jézus Dávid trónjának jogos örököse lett, mert József törvényes fia volt. De nem állt átok alatt, mert nem József magjából származott. De Dávid vonalából származott, mert emberi természetét Máriától kapta.
- Nem lehetett volna isteni Megváltó, ha nem szűztől született volna! Ha ugyanúgy született volna, mint minden más ember, akkor emberi természete lett volna, amely egy bűnös természet. Egy bűnös ember senkit nem tud megmenteni, neki is egy Megváltóra lett volna szüksége. Mivel azonban szűztől született, és a Szentszellem megőrizte Őt a bűntől, mint isteni természettel bíró ember a mi Megváltónkká válhatott, és a kereszten magára vehette a mi bűneinket. Ő a mi helyettesítőnk, és mivel ember, meg tudott helyettünk halni. Ez csak azért volt lehetséges, mert szűztől született.
Aki tagadja a szűztől való születést, az minden természetfeletti dolgot tagad. Ez az oka annak, hogy a legtöbb ember tagadja a szűztől való születést. Azt mondják: Ez lehetetlen. Ha valamit nem értünk, az nem lehet igaz. A Biblia szavahihetősége a természetfeletti dolgokon nyugszik. Meg kell tanulnunk elhinni, hogy Isten nagyobb, mint az ember és képes csodát véghezvinni. Istent nem korlátozza a dolgok természetes menete. Sok minden van, amit nem érthetünk, és ami ennek ellenére igaz.
Nem fogjuk megérteni a természetfeletti dolgokat, de ha jó okunk és elegendő bizonyítékunk van rá, akkor kénytelenek vagyunk elfogadni. Az Úr Jézus életében és feltámadásában találjuk a bizonyítékokat. A szeplőtelen fogantatás a fundamentum, melyet később a feltámadás koronázott. Jézus volt az egyetlen ember, aki feltámadt! Egy ember, akinek ilyen dicsőséges volt az élete vége, egy természetfeletti kezdettel kellet rendelkeznie.
A szűztől való születés jel volt Áház számára, Izrael számára és a mi számunkra is az.