Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. 2 Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. 3 Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól,4 hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, Mindenki szentséggel és tisztasággal bírja a maga edényét 5 nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; 6 és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. 7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. 8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentszellemét is reátok árasztja. 9 A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben, 11 és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. 12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmiben hiányt ne szenvedjetek (ne szoruljatok rá senkire).Nincs nagyobb félelem az emberi szívben, mint a különbözőségtől való félelem. Az ember gyermek korától kezdve felnőtt korán át az öregségig fél attól, hogy más lehet, mint a többiek. Félünk kitűnni az emberek közül azzal, hogy mások vagyunk, mint ők. Félünk kitűnni azzal, hogy nem idomulunk a többiekhez. A pszichológusok azt tanítják, hogy ez a félelem az ember hiányos önértékelésében keresendő. Az egyén bizonytalan és nem tudja, hogyan értékelje saját magát. Nem bízik magában és nem tudja, hogyan képes megállni egyedül, ha nincs a tömegben. Mások azt tartják – és én hajlok erre a véleményre –, hogy minden ember szívében ott van a vágy, hogy szeressék és elfogadják a többiek. Ezért idomul az ember ahhoz, hogy mások szemében elfogadható legyen – persze úgy, ahogyan szerinte a többiek őt látják.
Akármi is az oka ennek a félelemnek, a félelem igazi félelem és az egyénen nagy a nyomás. Nincs nagyobb bizonyítéka ennek, mint a társadalomnak a gyülekezetre és az egyes keresztyénekre gyakorolt nyomása, hogy alkalmazkodjon e világhoz. Gondolom, ezért írja Pál a Róm 12,2-ben: …és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. John Stott írt egy könyvet a hegyi beszédről, melynek címe „Christian Counterculture” (Keresztyén ellenkultúra). Ebben azt írja, hogy a mi Urunk tanítása a Hegyi beszédben az volt, hogy a keresztyént Isten kihívja a világból azért, hogy más legyen, mint a világ. A keresztyénnek egy olyan kultúrát kell maga körül teremtenie, olyan életet kell élnie, mely különbözik attól, amit társadalmunkban magunk körül látunk. Ha a gyülekezet alkalmazkodik a világhoz, akkor a gyülekezet és a világi társadalom a kívülálló szemlélő számára nem lesz megkülönböztethető és akkor a gyülekezet elveszíti igazi identitását. Semmi nem sértőbb egy hívő ember számára, mint ha valaki azt mondja neki, „te sem vagy más, mint a többi”. Miért? Mert az egész Biblia témája elejétől a végéig nem más, mint hogy Isten történelmi terve az, hogy kihívjon egy népet a maga számára. Ez a nép szent nép legyen, más, mint a világ, mely az Ő tulajdona és amely engedelmeskedik Neki. Az elhivatása legyen azonos az identitásával, mely nem más, mint a viselkedésében és megjelenési formájában való szentség, elkülönülés. Szép illusztrációja ennek, amikor Isten kihívta Izraelt Egyiptomból, ahol évekig szenvedtek, és a Lev 18,2-4-ben Isten emlékezteti őket: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. 3 Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat! 4 Az én döntéseim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Ez az emlékeztető felhívás így kezdődik és végződik: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Izrael volt a kiválasztott nép és ezért különbözniük kellett minden más néptől. Isten parancsait kell követniük és ne alkalmazkodjanak a többi nép szokásaihoz. Ez a gyülekezetre is alkalmazható. Az olvasott szakaszban többször van szó arról, hogy nekünk, Jézus Krisztusban hívőknek különbözőeknek kell lennünk. Ez alatt nem azt értem, hogy különcök legyünk. Nem olyan értelemben kell különböznünk, hogy csodabogaraknak tűnjünk mások szemében, hanem abban az értelemben, hogy az erkölcsi normák, melyekhez igazodunk egyediek, és megegyeznek azzal, amit hiszünk és amit hirdetünk. Ez a bibliai megszentelődés lényege. A megszentelődés egy folyamat, amelyen keresztül Isten népe Krisztushoz hasonlóvá formálódik. Ahhoz, hogy átformálódjunk az Ő képére, el kell szakítania minket e világ viselkedési formáitól. A szentség elkülönülést, elválást jelent, hogy szentek legyünk egy szentségtelen világban.
Az olvasott szakaszban Pál apostol témája a megszentelődés, mely a 3. versben válik nyilvánvalóvá: Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek. Ez mostani témánk, melyet ezen versek világosságában vizsgálunk meg. Az első 3 fejezetben Pál nagyon személyes és bensőséges hangon ír. Hálát ad Istennek a thesszalonikai hívőkért, elismeri, hogy hitük és életük Isten kegyelmének köszönhető. Említi különleges, személyes viszonyát a hívőkhöz és azon szándékát, hogy meglátogassa őket.
A 4. és 5. fejezetben megváltozik a téma. Más lesz a levél atmoszférája. Most utasításokat ad, bátorítja őket és bizonyos téves nézeteket korrigál. A 2,11-ben a thesszalonikai hívők atyjának nevezi magát. A 3,10-ben említi, hogy buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! Ezeket a hiányosságokat pótolja most a 4. és 5. fejezetben. Ez az apa, aki gyermekeihez fordul, hogy tanítsa, intse őket. Igyekszik befejezni azt, ami még befejezetlen hitükben és életükben. Nem azt mondja, hogy téves a hitük, de még nem teljes. Bizonyos dolgokat félreértettek és ezekben ki kell igazítania őket.
Amiről Pál itt ír, azokat Timóteus már bizonyára megtárgyalta az ottani hívőkkel. Pál elküldte Timóteust hozzájuk és közöttük maradt egy ideig. Amikor Timóteus visszatért Pálhoz, megbeszélték az ottani gyülekezet helyzetét. A hívők számos problémája tükröződik Pál apostol ezen soraiban. Az 1Thessz 4,1-12-ben három dologra összpontosítja Pál a figyelmüket.
1. A szexuális erkölcs, amiről a 4,1-8-ban beszél.
2. A testvéri szeretet – nem azért, mert ez hiányzott belőlük, hanem, hogy bátorítsa őket, hogy továbbra is maradjanak meg ebben a szeretetben.
3. Volt egy probléma, ami egy bizonyos semmittevésben jutott kifejezésre, miközben ezek a szentek az Úr visszajövetelére vártak.
Tekintsük át ezeket az intéseket, a buzdítást, amivel bevezeti ezt a szakaszt: Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. 2 Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében.
Ami feltűnő ezekben a versekben, hogy Pál apostol Jézus Krisztus nevére, tekintélyére hivatkozik. Utal a Jézus Krisztusban való egységre; mi Őbenne vagyunk. Nem fenyegeti meg a hívőket és nem használja Jézus nevét úgy mint egy mumust. Nem ez e sorok szellemisége! Amikor Pál az Úr Jézusra, az Ő nevére hivatkozik, akkor nem elsősorban apostoli tisztségére hivatkozik, hanem sokkal inkább arra, hogy ő és a thesszalonikai hívők egy szellemi családhoz tartoznak. Ezért int és bátorít. Meggyőződésem, hogy a hívők között, Krisztus testében az intésnek azért van olyan rossz híre, mert nem vesszük tekintetbe és elfelejtjük, hogy mi egy családhoz tartozunk. Ha a gyülekezetet nem tekintjük családunknak, akkor elválasztjuk a privát életünket a Krisztus testétől. Akkor a szomszédom a gyülekezetben nem a testvérem, hanem egy távoli ismerős, csak egy személy. Akkor egyszer-kétszer eljövünk a gyülekezetbe, köszöntjük egymást, váltunk néhány semmitmondó szót: „hogy vagy”, „hogy van a feleséged, gyereked”, „mi a helyzet a munkahelyeden” stb. és aztán haza megyünk. Kapcsolataink abszolút felületesek, kivédjük a személyes kérdéseket, vagy éppenséggel megsértődünk, ha valaki „privát” vagy lelki életünkre nézve kérdéseket tesz fel. Képtelenek vagyunk egymást Krisztus testének tagjaiként tekinteni, egymást bátorítani, inteni vagy talán korrigálni, és nem tudjuk egymást megdicsérni vagy őszintén kifejezni elismerésünket, mert félünk, hogy megsértjük, vagy megkeserítjük a másikat, vagy hogy nem fog többé jönni a gyülekezetbe. – Pál apostol azért tudta a hívőket inteni és bátorítani, korrigálni és helyreigazítani anélkül, hogy attól félt volna, megbántja vagy megsérti őket, mert ő egy szintre helyezte magát velük, mint Krisztus testének tagja. Ő testvérük volt Krisztusban és reakciójuk ennek megfelelő volt. Testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézusban. Jó emlékezni arra, amit Pál a Krisztus testében való viszonyról ír a Róm 12,4-5-ben: Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.
Pál apostol, annak ellenére, hogy apostol volt és hogy Jézus Krisztus teljhatalmával szólhatott, mindig és mindenek előtt tudatában volt annak, hogy Ő egy test a hívőkkel. Ha szeretnénk azt a közösségi érzést és szeretetet megtapasztalni, amit Pál és a thesszalonikai hívők megéltek, akkor fel kell ismernünk, hogy mi nemcsak egyes tagjai vagyunk egy gyülekezetnek, hanem ahogyan Pál kifejezi, egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai (Róm 12,5). Ha ennek tudatában lennénk, akkor egészen másként reagálnánk egy testvéri feddésre vagy intésre.
Mit is mond Pál? …amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek. Ez felszólító módban áll. A megszentelődés nem fakultatív! Ez szükségszerű! Miért kell így élni? Istennek kell tetszeni egy jövőben bekövetkező esemény miatt. Erre nézve több helyen találunk tanítást az Újszövetségben, pl. 2Kor 5,9-10: Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Pál, miért akarsz Istennek tetszeni? Azért, mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat. Tetszeni akarunk Istennek, kedvesek akarunk lenni Isten szemében azért, ami a jövőben bekövetkezik, a Krisztus ítélőszéke miatt, de ugyanakkor a múltért is. Ugyanezt említi a Tit 3,1-8-ban. Utasítja Tituszt, hogy emlékeztesse őket: Isten kitöltötte rájuk gazdagon áldását és kegyelméből megigazultak és most „szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben előljárni: ezek jók és hasznosak az embereknek”. Azért igyekszünk jót cselekedni, mert Isten irgalmat gyakorolt rajtunk.
…Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is. Pál apostol nem spórolt a dicséretekkel és a bátorítással sem! Elismerte, hogy amit életükben véghezvittek, az Isten kegyelméből történt. Pál mindig elismerte és dicsérte azokat, akiknek életében meglátta hitük gyümölcseit. – Ezek az intések tulajdonképpen azon tények megismétlése és megerősítése, melyek láthatóvá lettek a hívők életében. …amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. Így a 10. versben is: kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben. Ezek a hívők csak néhány hónapja voltak keresztyének, mégis sok minden megváltozott életükben. Pál azonban tudja, hogy a hívő embernek bizonyos értelemben mindig elégedetlennek kell lennie. Ha valaha is elégedettek leszünk megszentelődésünk szintjével, akkor arrogánsak leszünk. Pál tudatosítani akarja a hívőkben: ha azt hiszik, elérték megszentelődésük végállomását, akkor nagyot tévednek. Pál mindig lát fejlődési lehetőségeket. Erre akarja őket ösztökélni. Ha a gyakorlati megszentelt életben nincs előrehaladás, akkor nincs a tanításban sem előrehaladás! Gyakran, talán tudat alatt, egy-egy gyülekezetben a következő magatartás jelenik meg: A mi tanításunk minden tanítás tetőpontja, mi mindent tudunk, mi elértük a tanítás Mt. Everest-jét, most már nincs több kérdésünk, így a megszentelődést és a tanítást illetően kényelmesen hátradőlhetünk. – Isten igazsága kimeríthetetlen és mindig van valami több, amit az eddigiekhez hozzá lehet tenni. A tökéletességet se a gyakorlati életben, se a tanításban nem fogjuk elérni.
…rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Azt várhatnánk, hogy Pál azt mondja: „az Úr Jézus rendelkezéseket adott nektek rajtunk keresztül”. Ő azonban azt mondja: „mi adtunk rendelkezéseket Jézus Krisztuson keresztül”. A helyes fordítás így szólna: „rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus megbízásából”. Azon könyvek első oldalán, amelyeket a katolikus egyház a pápa jóváhagyásával ad ki, ez a szó áll: „imprimatur”. Ha Pál rendelkezik, akkor az Úr Jézus „imprimatur”-ja van rajta. Üzenetünk Krisztus imprimatur pecsétjét viseli.
Most rátér magára az üzenetre. Amint említettem, ez az üzenet három részből áll.
(1) 4,3-8-ban a szexuális erkölcstanról van szó. Ebben a szakaszban 3 dolgot említ, melyeket indokol.
3 Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, 4 hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, Mindenki szentséggel és tisztasággal bírja a maga edényét 5 nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; 6 és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Aztán indokolja ezeket: Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. 7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. 8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentszellemét is reátok árasztja.
Nézzük meg ezeket egyenként.
Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek. Ez az Istennek tetsző élet. Hányszor teszik fel a kérdést keresztyének, hogy mi az Úr vezetése, mi az Isten akarata? Istennek van elrejtett akarata, amit a világ teremtése előtt eldöntött, s amelyet azonban nem akar az orrunkra kötni. Van azonban Istennek egy akarata, melyet kijelentett az Írásokban, és ez példa erre. Mi az Isten akarata a te életedre? Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek. Ne gondold soha, hogy Isten számára közömbös vagy és nem törődik azzal, hogyan élsz. Először azt akarja, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól. Nem kell Pálnak ezen megjegyzéséből arra következtetni, hogy Timóteus beszámolt olyanokról, akik a gyülekezetben fűvel fával ágyba mentek volna. Nekem az az érzésem, hogy Pál ezzel meg akarta előzni, hogy ilyesmi történjen a gyülekezetben. Az 1Kor 5-ben említ egy bizonyos testvért Korinthusban, sőt az ilyen felett apostoli fenyítést alkalmaz annak ellenére, hogy nem is volt Korinthusban. Ha Thesszalonikában ilyesmi előfordult volna, akkor Pál nem ilyen általános formában írt volna. Tudott azonban a kísértésről, ami a testvéreket fenyegette. Az antik városokban a kísértés nem volt sokkal kisebb, mint manapság a mi városainkban. A kísértés a városokban nagy. Ezek a hívők nyolc hónapja tértek meg a pogány vallásukból. Annak idején a szexuális kicsapongás nem valami közömbös dolog, hanem gyakran a pogány istentiszteletek része volt. A szexuális kielégülés olyan volt, mint az evés és ivás, egy testi szükségszerűség. Ha lenne időnk, akkor megtárgyalhatnánk az 1Kor 6,15-20-at, ahol Pál inti a korinthusiakat, hogy tartsák távol magukat a paráznaságtól. Miért? Mert mi nem rendelkezünk magunk felett. Mi az Úréi vagyunk. Mert áron vétettetek meg, mondja a korinthusiaknak. Aki paráználkodik, az megfosztja Istent, elveszi Istentől, ami az Övé és vétkezik a saját teste ellen, mely a Szentszellem temploma. Egy testvér mondta: „Az új erkölcs ugyanaz, mint a régi erkölcs, korszerűsítve”.
(2) A második pont, amit Pál említ, a 4-5. versekben áll: 4 hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, Mindenki szentséggel és tisztasággal bírja a maga edényét 5 nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Mit ért ez alatt Pál? Fontos, hogy megértsük, mit is ért abírja szó alatt? Egy modern angol fordítás ezt „kontrollálja” szóval adja vissza. Mit jelent az edény szó? Egyesek a „bírja” szóta „megszerezni”, „megvásárolni” fogalmakkal adják vissza és ezért az edény egy feleségre utal. Péter használja ezt a kifejezést az 1Pét 3,7-ben: ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb edénnyel. Ezért fordítja a református fordítás a 4. verset „hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével”. Pál inti a thesszalonikai testvéreket, hogy mindenki szerezzen magának házastársat, nehogy kísértésbe essenek. Ez teljesen összhangban van az 1Kor 7,1-5-el, ahol Pál azt mondja (7,2) A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. Pál maga tudott uralkodni testén, de tisztában volt azzal, hogy ezt nem mindenki tudta megtenni. Az ilyen házasodjon meg.
Ha a „bírja” szót a „kontrollálja” vagy „uralja” szavakkal helyettesítjük, mely szintén visszaadja a görög szó tartalmát, akkor itt arról van szó, hogy „uralkodjon valami felett”, azaz a szenvedélye felett. Ha pedig az „edény” nem feleséget jelent, hanem a saját testére vonatkozik, akkor ez összhangban van a 2Kor 4,7 és 2Tim 2,21 versekkel, ahol az edény szó egy személy testét jelenti. Azon kívül, ha visszautalok az 1Pt 3,7-re, ott nem az áll, hogy a feleség a férj edénye, hanem hogy mindegyikük egy edény, de az asszony a gyengébb edény.
Pál, nézetem szerint, ebben a szakaszban azt mondja: Akár férfi, akár nő, mindenki uralkodjon a teste felett. Minden keresztyénnek meg kell tanulnia naponta úgy élni, hogy a teste tisztességben megszentelődjön és ne a szenvedély uralja.
Pál azt mondja: a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok Ő nem a görög pogányokra utal, hanem a „nem-keresztyénekre”. Miért élnek a pogányok erkölcstelenül? Mert ők olyanok, akik nem ismerik az Istent. Vajon nem ellentmondás, ha valaki azt állítja: „én keresztyén vagyok, én ismerem Istent” és ugyanakkor testét, mely a Szentszellem temploma, odaadja szentségtelen használatra?
(3) A hatodik versben áll a 3. pont: senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Ez persze nem azt jelenti, hogy két mérce van, a testvért nem szabad becsapni, de a hitetlent szabad. Mire utal itt Pál? Milyen „ügy”-ről beszél Pál? Nos hadd jegyezzem meg, hogy itt nem elsősorban üzleti ügyekre gondol Pál, persze üzleti ügyekben sem szabad a testvért becsapni. Tudjuk az Írásból, különösen a példabeszédekből, hogy az istenfélő embernek mindent el kell követnie azért, hogy tiszta és becsületes módon járjon el testvéreivel üzleti dolgokban. De itt nem erről van szó elsősorban. Sokkal inkább a megelőző versekhez akar csatlakozni, ami a szexuális bűnöket említi. Azt mondja, vigyáznunk kell, nehogy egy másik testvért becsapjunk vagy károsítsunk a paráznaságunk által. Hogyan lehetséges ez? Kérdezhetné valaki: „Ketten paráználkodnak és ezzel károsítanak egy másik testvért?” Nem kétséges, hogy ha itt házasságtörésről van szó, ahol egy harmadik személy be lesz csapva, szarvakat kap. Nem hiszem azonban, hogy ez a mondat csupán a házasságtörésre szorítkozna. A szexuális erkölcstelenség minden formájáról beszél Pál, melyekről a 3. versben kezdett írni. Mindenki szentséggel és tisztasággal bírja a maga edényét. Két emberszexuális erkölcstelensége, akármilyen formában, megsérti egy harmadik jogait és érzelmeit. A házasságtörés egyértelműen megsérti egy harmadiknak a jogait és érzéseit, de a házasság előtti szexuális promiszkuitás hatással lesz arra a harmadikra, aki később a házastársuk lesz. A promiszkuitás azok becsapása, akik később házastársai lesznek a házasság előtti promiszkuitás gyakorlóinak. A paráznaság nem csak Isten ellen elkövetett bűn, hanem szociális igazságtalanság is egy harmadik vagy negyedik személy ellen. …senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben, és ne csalja meg azt, aki később házastársa lesz.
Most megindokolja azt, amit parancsolt!
(a) Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla (figyelmeztettünk). Pál nem a testi, fizikai problémákról, se a pszichológiai vagy érzelmi komplikációkról beszél, melyeket az erkölcstelen élet okozhat, és nem is arról, hogyan hat ki ez a társadalomra. Ő elsősorban arra utal, hogy Isten bíró és meg fog ítélni.
(b) A második indok a 7. versben áll: Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Ha Isten valakit kiválaszt és elhív, akkor annak célja van az életünkben. A cél a tisztaság és a szentség.
(c) A harmadik indok: 8 Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentszellemét is reátok árasztja. A „reátok árasztja” jelen időben áll! Ez nem arra utal, hogy a Szentszellem hitre jutásom után egyszer beköltözött az életembe, hanem hogy Isten ma is folyamatosan rám árasztja Szellemét. Ezért kell az „edényeinket” tisztán megőrizni. A tisztátalanság Isten Szellemének megvetése abban a pillanatban, amikor bemocskolom edényemet.
Aztán látjuk az erős kontrasztot a szexuális erkölcstelenség és a Szentszellem között, ahogy az eredeti szövegben áll: „Hanem az Istent, aki Szellemét adja, a szentet, rátok árasztja”. Azt is mondja: Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent. Nem egy istent, hanem az igaz Istent. A „megveti” annyit jelent, hogy „semmibe venni”, mintha Istennek azt mondanánk: Isten, te számomra nem létezel, te nem számítasz az életemben”. Ezt mondani annak, aki a bíróm lesz!?
Néhány szót még az utolsó versekhez.
9 A testvéri szeretetről (ittPál folytatja a megszentelődés témáját) pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. Ezek a testvérek tele voltak szeretettel, mégpedig gyakorlati módon és mégis, nincs olyan szeretet, mely ne tudna növekedni. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben. Kétezer év után nem kellene szégyenkeznünk, ha ezekre a fiatal keresztyénekre gondolunk? Mennyi szeretetlenség van közöttünk, mennyi sértődés, mennyi fegyelmezés, áskálódás, hátba döfés! Nekik nem volt a kezükben az a Biblia, ami a mi kezünkben ott van! Mennyivel inkább rászorulunk arra, hogy gyarapodjunk szeretetünkben. Nem lenne szép, ha többé nem kellene a szeretetről prédikálni?! Ha csak dicsérnénk egymást az egymás iránti szeretetünkért. …titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre. A Szentszellem tanított bensőtökben erre a szeretetre, és ők ezt a szeretet alkalmazták gyakorlatban. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben. Miért? Mert az Úr mondta: szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13,34) Hogyan szeretett minket? Végtelenül, határtalanul. Hogyan nyilvánult meg ez a szeretet? Jó példa erre a 2Kor 8. A rászorultak anyagi segítségében, hogy a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam (2Kor 8,8).
Végül a semmittevés problémájára tér ki Pál: …tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. 12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmiben hiányt ne szenvedjetek (ne szoruljatok rá senkire). A következő versekből arra következtethetünk, hogy a thesszalonikai keresztyének az Úr visszajövetelét nagyon közelinek tartották. Miért kell akkor még dolgozni? Menjünk inkább a világba és hirdessük a jó hírt. Ezek őszinte és szellemileg nemes indokok voltak. Pál nem fékezi buzgóságukat, ami Krisztus visszajövetelét illeti, de figyelmezteti őket, hogy ez nem lehet ürügy arra, hogy ne dolgozzanak, vagy hogy mindenbe beleüssék az orrukat, vagy mások dolgába beavatkozzanak. Ha Pál azt mondja: tegyétek a magatok dolgát, akkor ez alatt nem arra gondol, hogy ne törődjetek a testvéritekkel, hanem arra, hogy ne avatkozzatok mások dolgába, melyhez nincs közötök. Pál nagyon is törődött testvérei szellemi növekedésével, de voltak más dolgok, ami nem az ő dolga volt, és vica versa. Itt egy egészséges egyensúlynak kell lennie. A thesszalonikai testvéreket az a veszély fenyegette, hogy minden lében kanalak lesznek, és olyan dolgokba ütik az orrukat, amelyek nem tartoznak rájuk. A 2Thessz 3-ban látni fogjuk, hogy egyesek nem hallgattak Pál intésére. Voltak, akik annyira buzgók lettek az Úr visszajövetelét illetően, hogy megzavarták más keresztyének életét a gyülekezetben. Erre majd visszatérünk a 2. levélnél.
…és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. Ez egy másik jó példa arra, hogy ne hagyják magukat befolyásolni az őket körülvevő világtól, társadalmuktól. A görögöknél a kézműves munka lenézett foglalkozás volt. Legyetek mások! – mondja Pál. Jézus ács volt. Nincs mit szégyellni. – Figyeljük meg a két indokot: a)kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek és b) semmiben hiányt ne szenvedjetek. Lehetséges, hogy a hitetlen emberek nem értik meg a keresztyén tanítást és az evangéliumot, de biztos, hogy meg tudják különböztetni a rendet a rendetlenségtől és a tétlenséget a szorgalomtól. Ha ezt látni fogják a keresztyének életében, akkor annak meg lesz a hatása. Pál sürgeti őket, hogy a bizonyságtételük a kívülállók iránt fedhetetlen legyen, és végül hogy ne legyenek anyagi szükségben és ne terheljenek meg másokat.
Pál nem mond mást, mint amit Isten Izraelnek megparancsolt: Jöjjetek ki közülük, legyetek mások, legyetek szentek. Ne alkalmazkodjatok a világhoz, ne vegyétek át a világ mércéjét, mint pl. azzal, hogy a kézműves foglalkozás alacsonyrendű. Ne vegyétek kézpénznek azt, amit az újságban olvastok, vagy amit a közvélemény kutatók mondanak. Ne higgyetek Kinseynek, aki a férfiak és a nők szexuális magatartását tanulmányozta. Legyetek szentek. Befejezésül olvassuk el Pál szavait a 2Kor 6,14-ben: Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? 15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. 17 Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 18 Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”