Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk. 14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! 15 A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 16 Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az ÚR, és Izrael fiainak erőssége lesz. Majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. 17 Akkor megtudjátok majd, hogy én, az ÚR, vagyok Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek. 18 Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím völgyét. 19 Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta, a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön. 20 Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. 21 Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Az ÚR a Sionon lakik!A magyar fordítás helyes, amikor a Jósáfát völgyét „ítélet völgyének” fordítja. Más fordítások csak Jósáfát völgyéről beszélnek, és a 4,14-ben „a döntés völgye” szerepel. A „döntés” persze ítéletet jelent. Nem tudjuk, hogy hol volt ez a völgy, de „ítélet völgye” volt.
Amint azt már többször említettem, Jóel az „Úr napja” prófétája volt. Ez az üzenetének a vége. Ezek a versek arról tanúskodnak, hogy a próféta számára az Úr napja fontos dolog volt.
Ebben a részben két fontos témával foglalkozunk.
Az első az isteni ítélet! Figyeljük meg: (13) Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk. 14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! … 19 Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta, a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön…… 21 Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Az ÚR a Sionon lakik! Egyes újtestamentumi versek is ilyenek, mint a Róm 12,19 „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr, és a Zsid.12,29-ben: Mert a mi Istenünk emésztő tűz. Ezt hangsúlyozza itt Jóel.
Ugyanakkor viszont az az ítélet, amelyről beszél, örök ítélet! Egy végleges, megfellebbezhetetlen ítélet, amely egyben felveti az egyetemes üdvösség tanításának a kérdését. Ez egy nagyon elterjedt tévtanítás, szomorú gyakorlati következményekkel. Behatolt sok-sok egyházba és gyülekezetbe, sok bibliaiskolában tanítják is. És, mivel igen szép tanítás, azt lehetne gondolni, hogy egy olyan gyülekezet, ahol ezt tanítják, nagy tömegeket vonz, ám ez nem így van. Rendszerint az ilyen gyülekezeteknek kevés tagjuk van. Van egy olyan mondás, hogy: Senki sem hisz az egyetemes üdvösségben, ha fel van háborodva. Amikor valaki felháborodik, akkor olyan nyelven szól, amiben hisz. Vegyünk egy példát. Meg vagyok győződve róla, hogy egy ember alapvető hitéhez hozzátartozik a pokol is. Ha valaki mérges és felháborodik, az kifejezésre jut abban a nyelvezetben, amit ilyenkor használ. Pl.: „a pokolba … , vagy: az „ördög vinne el”. A pokol egy olyan hely, amit emberi természetünk, bensőnk elismer. Vannak, akik hisznek a menny lehetőségében, de biztosak benne, hogy van pokol. Emberi érvelésünk szempontjából a pokol szükségszerűsége jelentőségteljesebb, mint a menny létezése.
Néhány évvel ezelőtt Spanyolországban egy tehergépkocsi, amely ipari oldószereket szállított felborult és felrobbant egy camping mellett. 188 ember halt meg, égett el a lángokban. Voltak, akik néhány lépésre voltak valakitől, aki ott elégett, és nekik egy hajszáluk sem pörkölődött meg. Egy szemtanú így fogalmazott: Ez olyan volt, mint a pokol. Az infernó (alvilág) az a hely, amellyel emberek a poklot azonosítják, ahogyan azt elképzelik. Ez hasonló a pokolhoz, de a pokol még rosszabb, mert a pokol az örökkévaló romlás és elszakadás Isten jelenlététől. Örök szakadék Isten és az ember között. Tudatos elkülönülés Istentől.
Jóel viszont itt az örök ítéletről szól.
Beszél az érem másik oldaláról is, az isteni kegyelemről, a szövetségi kegyelemről, amely soha nem mond csődöt. Gondoljunk az Ézs 49,14-16-ra: De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! 15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! 16 Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. Isten nem feledkezik meg azokról, akik az övéi, mert szövetségi ígéreteket tett nekik. Erről beszél a Jóel 4,16-17: 16 Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. De népét megoltalmazza az ÚR, és Izrael fiainak erőssége lesz, majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. 17 Akkor megtudjátok majd, hogy én, az ÚR, vagyok Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek. És aztán 20 Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre.
A 4. fejezet eleje egy ironikus csatakiáltás volt, amit Isten a prófétán keresztül a népekhez intézett. Hirdessétek ki ezt a népek között: 9 Készüljetek szent háborúra! Buzdítsátok a vitézeket! Jöjjenek, vonuljanak föl a harcosok mind! 10 Kovácsoljatok kapáitokból kardokat, metszőkéseitekből dárdákat! Mondja még a gyáva is: Vitéz vagyok! 11 Jöjjetek sietve, ti népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! 12 Induljanak, vonuljanak a népek a Jósáfát völgyébe. A próféta felszólítja a Föld népeit, hogy gyűljenek össze Jósáfát völgyébe a szent harcra, a Dzsihádra, az ellenségeik ellen. Készüljenek fel a nagy győzelemre ellenségeik felett. A Föld gonosz nemzetei, amikor majd végül is összegyülekeznek Jósáfát völgyében, fel fogják ismerni, hogy a szent háború, amire készültek a Jehova elleni háború lesz, és a csata számukra nem győzelemmel, hanem vereséggel fog végződni. Ez egy csodálatos ironikus prófécia, amelyben látjuk a nemzeteket, amint felkészítik magukat a Jehova elleni háborúra. Képzeljétek el: A Jelenésekben olvasunk a fenevadról, aki a bárány ellen küzd. Mit tehetne egy fenevad egy báránnyal? Egyszerűen elfújhatná. De a Jelenésekben azt olvassuk, hogy a bárány legyőzi a fenevadat! Ez Isten szuverén gondviselésének csodálatos illusztrációja, és annak, ahogyan Ő a történelem eseményeit meghatározza, hogy miknek kell megtörténniük. Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. (Péld 21,1). Szemtanúi lehetünk egy Milosevicsnek, ahogyan macska egér játékot folytat a világhatalmakkal, vagy Osama bin Ladennek, ahogyan milliók életével játszik könyörtelenül. Végső fokon azonban tudnunk kell, hogy az Úr, Jehova kezében van a hatalom az emberek sorsa felett. Még ha kínos is számunkra az, ami történik, mi hívők tudhatjuk, hogy a győztes oldalon vagyunk, mert az Úré a győzelem.
Nézzük meg közelebbről az olvasott szakaszt. A 3,13-14-ben egy újabb csatakiáltásról olvastunk. Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Egy ilyen csatakiáltás nekem kicsit idegennek hangzik, mert nem falun nőttem fel. Aki falun nőtt fel, vagy aki földet művelt, mindenki megérti, hogy itt mezőgazdasági nyelven beszél a próféta. Ez egy kép a nemzetekről, akiket a próféta egy nagy búzamezőként fest elénk, arany kalászokkal, éretten az aratásra. Hogyan történik majd az aratás? Nekieresztik a sarlót! Isten és Jahve lovai le fogják vágni a népeket, mint a sarló a búzát.
Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád. Tele van a kád, amiben a szőlőt tapossák. Annyi a szőlő, hogy csordultig vannak a sajtók. A bőség képe! Kép a világról, mely érett a szüretre, az ítéletre. Óriási embertömeg, a világ minden részéről valók, a világ minden nemzete összegyűlt, készen állnak romlásukra.
14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! Egy új felhívás a népekhez arra a csatára, amelyet el fognak veszíteni. Jahve serege támadásba lendül. A Jóel 4,11-ben egy kis imádság van: Vezesd, URam, vitézeidet! Egy rövid ima, beszorítva a prófétai üzenet sorai közé. Jahve vitézei, harcosai, amint a népeket megtámadják.
Ebben van egy nagyon gyakorlatias tanulság: Te nem szegülhetsz ellen Isten akaratának. Adams Tamás, egy puritán szent mondta egyszer: Ha a mennybe köpsz, akkor köpésed visszaesik rád, magadat köpöd arcba. Van egy másik közmondás is: Aki töviseket vet, az ne járjon mezítláb. Ne számítson arra, hogy az Úr ellen győzni fog. Miért gyűltek itt össze a népek? Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk. A mondat végén olvassuk az erkölcsi magyarázatot, „mert nagy a gonoszságuk”. Mit fejez ki? A népek romlását visszavezeti saját erkölcsi romlottságukra. Emberek nem azért vesznek el, mert nem kiválasztottak! Minden ember azért vész el, mert bűnös, romlott. Ez Jóel álláspontja.
A 4,14 tulajdonképpen a kép magyarázata. 14 Hatalmas tömeg van az ítélet völgyében, mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében! Ez lesz a legnagyobb csata, amit valaha is harcolnának a történelem folyamán. Könyveket írtak a nagy csatákról, mint Waterloo, Filippi, Normandia, stb. De ez lesz a legnagyobb csata, minden csaták anyja! Ebben mennek alá a népek Jehova keze által. A Jelenések könyvében olvasni lehet ezeket a kifejezéseket. Sok szófordulat visszatér azokból, amit Jóel használ, és alapját képezi a Jel. 14. fejezetének. Érdemes elolvasni egyszer a Jel. 14-et Jóel fényében. János Jóeltől veszi át a szavakat.
Evangéliumi keresztyének gyakran elfelejtik olvasni az Ótestamentumot. Sokan úgy gondolják, hogy az nem nekünk szól, az Ótestamentum beteljesedett, és ezért tovább már nem kell tanulmányozni. Akik ezt a nézetet vallják, azok az Újtestamentumot sem tudják igazából olvasni, sem értékelni. Ha az Újtestamentumot olvassuk, és figyelünk nyelvezetére, és jól ismerjük az Ótestamentumot, akkor észre fogjuk venni, hogy nagy része az Ó nyelvén íródott. Nem csak azok az idézetek, amelyeket az Új az Ó-ból idéz, hanem a kifejezései, és a szóhasználata is gyakran azonos. Nem értenénk semmit az Újtestamentumból, ha nem ismernénk az Ótestamentumot. Az Újtestamentum értelmetlen írás lenne, ha nem volna az Ótestamentum! Gyakran azért nem tudjuk az Újat becsülni, mert nem tanulmányozzuk eléggé az Ót. Olvasd újból és újból az Ótestamentumot, és ez világossá fogja tenni számodra az Újat.
A 4,15-17-ben a próféta kozmikus eseményekről ír. Az előző versek (4,13-14), leírják az Úr napja előtti állapotokat . Most azokról az állapotokról ír, amelyek az Úr napján lesznek láthatók. A pogány népek életében ez lesz a valóság felismerése. Ekkor fognak szemeik megnyílni. Ez lesz a valóság, a realitás felismerése az angolok, amerikaiak, oroszok, spanyolok, magyarok és minden nép számára. Először a kozmikus eseményeket írja le a próféta: 15 A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 16 Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, megrendül az ég és a föld. Ez Jóelnél új dolog, most beszél először Sionról. A Földön történő katasztrófa visszavezethető Sionra. Ámosz ugyanezt a kifejezést használta (Ám 1,2) Felharsan az ÚR hangja a Sionról. Ami azonban itt érdekes az, hogy Jóelnél ez új. A katasztrófa gyökere Sionban keresendő, a népek problémája Sionban rejlik.
Lapozzunk vissza gyorsan Jóel 2,11-hez, mert a 4. fejezet tulajdonképpen annak a beteljesedése, amit a sáskajárás akart illusztrálni, kifejezni az előző fejezetben. (2,11) Az ÚR mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas parancsának a végrehajtója. Nagy és igen félelmetes az ÚRnak a napja! Ki bírja ki azt!? Amikor az Úr napjáról volt szó, és a sáskajárásról azt írtam, hogy az egy helyi sáskajárás lehetett Júdában, és illusztrációul szolgál az Úr napjára a jövőben, – most itt a próféta ugyanazt a nyelvezetet, fogalmazást használja. Egy meghatározott helyszínre utal: Felharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből. A katasztrófa oka Jeruzsálemben keresendő.
Jóel egy szót sem ír arról a vérfürdőről, ami be fog következni. Mintegy leplet húz föléje. De ez egy szörnyű vérfürdő lesz, mert mit is mond? Megrendül az ég és a Föld. Ha az univerzum stabil elemei megrendülnek, az ég és a Föld megremeg az Úr napján az Úr jelenlététől, akkor a halandó embernek nincs lehetősége a megmenekülésre. Jóel szavai szerint az Úr napjának ítélete szörnyű lesz a Föld népei számára. – Szerencsére azonban, Isten gyermekei megtartatnak. (4,16/b) De népét megoltalmazza az ÚR, és Izrael fiainak erőssége lesz. Majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Szeretnék ehhez néhány megjegyzést tenni. – Az Úr maga Jehova, a szövetségéhez hű Úr. Az, aki Ábrahámnak ígéreteket adott. Az Úr az, aki Izrael fiait kivezette Egyiptomból az ígéret földjére. Aki Dáviddal szövetséget kötött, aki az új szövetséget népével megkötötte. És tudjuk, ahogyan a Biblia kibontakozik, hogy ez az Úr a mi urunk és megváltónk Jézus Krisztus, a Szentháromság második személye. Ő az, aki Jahveként viszonyul az emberhez az egész Ótestamentumban. Ez Jahve az Atya, Jahve a Fiú, és Jahve a Szentszellem. Aki itt szerepel az Jahve, a Fiú, – Ő tevékenykedik itt. A menedék tehát ebben az Istenben van, aki ígéreteket adott Izraelnek. Ez nagyon fontos! Fontos, és ennek gyakorlati jelentősége van. Az örök ítélet előli menedék a keresztyén számára ugyanaz a Jahve, aki ígéreteket tett számunkra is. Mikor? Amikor kijelentette magát nekünk, és eljuttatott abba a helyzetbe, hogy odamenekültünk a kereszt alá és elnyertük bűneink bocsánatát. Magához vonzott, Istenünk lett, és mi az Ő népe lettünk, és az Ő ígéretei biztos menedékek lettek a számunkra. Nem csak az ígéretei, hanem Ő maga! De népét megoltalmazza az ÚR, és Izrael fiainak erőssége lesz. Majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Az Ő személye maga a mi menedékünk. Az ígéretek arról beszélnek, hogy kicsoda Ő, a mi örök Megváltónk. Fennáll ez a viszony közötted és Ő közötte? Nem elég egyszerűen elhinni, hogy van az ember számára menedék. Nem elég elhinni, hogy van számomra menedék, hanem ennek a menedéknek az Istenhez való személyes vonatkozásban kell megnyilatkoznia. Ki Ő? Ő a népének reménysége, minden boldogság forrása, még az élet próbatételei között is. Figyeljük meg (4,17): Akkor megtudjátok majd, hogy én, az ÚR, vagyok Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak be oda többé idegenek.
Szeretném ezt alkalmazni. Jézus Krisztus gyülekezetében vannak hitvalló emberek, számtalan ember vallja, hogy hisz Jézus Krisztusban. Milliók vannak ilyenek. Sok millió igazi keresztyén létezik, de közel sincsenek annyian, mint a magukat keresztyénnek vallók. Más szavakkal, Isten országában, a mai időben, – ahogyan az Úr Jézus mondta, – van búza és van konkoly. A hitvalló egyházban tehát van búza és konkoly, de eljön az idő, amikor ez a kettő nem fog összekeveredni. E korszak végén a konkoly ki lesz irtva, és ítélet alá kerül. Erről beszél itt a próféta a királyság korára vonatkozóan.
Szent lesz Jeruzsálem, nem hatolnak oda be többé idegenek. Idegenek voltak azokban a napokban Izraelben, de többé nem lesznek a királyságban. Akik a királyságban lesznek, azok mind hívők lesznek az Úr Jézusban. El fog jönni az az idő, amikor az egyházban is egy megkülönböztető ítéletet hirdetnek ki. És ha a gyülekezet elragadtatik, hogy találkozzon az Úr Jézussal a levegőégben, csak a búza fog elragadtatni. A konkoly, amely úgy néz ki, mint a búza, az ítéletig vissza fog maradni.
Nem hatolnak be oda többé idegenek. Isten igéje megkülönbözteti a megmentetteket és az elveszetteket. Nem a hiányzó szeretet, hanem a mi nagy Istenünk szentsége áll itt a középpontban. Nem nehézségekkel küzdő keresztyénekről beszél, hanem olyanokról, akiknek nincs igazi hitük. Nem küszködő szentekről van szó, a küszködő hívőknek gyakran nagy problémáik vannak. A hívő embernek mindig lesznek problémái mindaddig, amíg be nem megy az örökkévalóságba. Brook Tamás mondta: Dávid szívét többször kellet hangolni, mint a hárfáját. Sokan osztozunk ebben az érzésben. Nap, nap után megtapasztaljuk, hogy valami betört életünkbe, ami problémává lett életünkben, ezt nyugodtan elismerhetjük. Könnyebb alázatosan beismerni bűneinket, mint beképzelten, magunkat becsapva azt mondani, hogy sose hibázunk. A Biblia sehol nem állítja azt, hogy egy bukdácsoló keresztyén nem jut el a mennybe. – Az ige csak annyit mond, hogy ha valaki tényleg újjászületett, akkor élete meg fog változni. Más lesz, mint eddig volt. Azt is mondja, hogy nem lesz hitehagyott. Ez az, amit a keresztyének kegyelemben való megmaradásának nevezünk. A Biblia nem tanítja azt, hogy a hívők földi életükben szentek lesznek. A szentség tökéletes állapotát csak akkor érjük el, ha majd az Úrral szemtől szemben leszünk.
A 3,17/1 arról beszél, hogy mindez mire szolgál: 17 Akkor megtudjátok majd, hogy én, az ÚR, vagyok Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Vannak olyanok, akik állítják, hogy azok a keresztyének, akik egy földi ezeréves királyságban hisznek, azok egy testies, fizikai királyságban hisznek, állítják, hogy ez a földi ezeréves királyság egy testi dolog. Akik ezt állítják, ők az amillenialista testvéreim. Figyeljük azonban meg, hogy amikor ez az Ige a királyságról beszél, az nem egy testies királyság! Mit is mond? Akkor megtudjátok majd, hogy én, az ÚR, vagyok Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom. Jeruzsálem szent lesz, és nem lesznek idegenek benne. Egyetlen premillenialista keresztyén sem állította soha, hogy az a királyság testies királyság lesz. A farizeusok és egyes zsidók az Úr idejében, és sok olyan zsidó, akik a Messiás első eljövetelére várnak, egy testies királyságban hisznek. Ha azonban Isten földi ezeréves királyságáról beszélünk, akkor szellemi királyságról beszélünk, ahol Jeruzsálem szent lesz és a benne lakó szentek is szentek lesznek. Az Ótestamentum ilyen királyságról beszél. Jeruzsálem szent lesz, és nem lesznek benne idegenek.
Az olvasott Ige harmadik része az Úr napját követő időről beszél (4,18-21). Látni lehet a három szakaszt, 4,13-14 / 15-17 és 18-21. melyek az Úr napja köré csoportosulnak. Ezek úgy beszélnek az eseményekről, mint az Úr napja előtti, az Úr napjáról szóló, és az Úr napja utáni eseményekről.
Amikor az Úr napjáról beszélünk, akkor az utolsó időkről beszélünk, beleértve az Úr második eljövetelét. Az utolsó órákat megelőzi a nagy ítélet, és az Úr Jézus második eljövetele. Az Úr napja arra a bizonyos időre vonatkozik, amikor Ő láthatóvá lesz mint az urak Ura.
Ezek az utolsó versek leírják az Úr napját követő időket is. Ezt a képet a termékenység és a pusztulás jellemzi. Termékenység Izrael fiait illetően, és a pusztítás, amely Egyiptomot és Edomot éri. Mit mond a termékenységről? 18 Azon a napon majd must csorog a hegyekről, tej folyik a halmokról. Júda minden patakjában bőven folyik a víz, forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím völgyét. (és megöntözi az Akácok-völgyét). Nyilván olyan gazdag legelők lesznek, hogy annyi tej lesz az országban, hogy nem fogják tudni meginni. Még a szentség maga is a termékenység forrása lesz. …forrás fakad az ÚR házából, és (megöntözi a Sittím völgyét.) és megöntözi az Akácok-völgyét. Az akácfa olyan fa, amely a száraz helyeken nő, nem nedves talajon. Olyan helyeken, mint India 45-50°C hőmérsékletű részei, vagy Magyarországon az Alföld. Itt azt állítja, hogy a föld olyan termékeny lesz, hogy nem lesznek száraz helyek, ahol akácfák nőnének.
Aztán beszél Egyiptom és Edóm pusztaságáról. 19 Egyiptom pusztaság lesz, Edóm meg sivár puszta, a Júda fiain elkövetett erőszak miatt, mivel ártatlan vért ontottak földjükön. Ez Izrael történelmi múltja. Nincs módom történelemórát tartani, de valószínűleg az egyik arra utal, ahogyan Edóm Izraelre reagált Kr.e. 587-ben, és a másik arra, amikor Nékó Fáraó megölette Jósiást (2. Kir 23). Ezek mind Izrael ősi ellenségei voltak.
Végül az örök áldásokról és a bosszúról olvasunk. 20 Júdában azonban örökké lakni fognak, Jeruzsálemben is nemzedékről nemzedékre. Ez Júda védelme lesz a királyság idejében. 21 Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül (amelyet még nem bosszultam meg). Mit értsünk ez alatt? Lehetséges, hogy Izraelt mások bűnösnek tekintették, hiszen eddig Isten nem bosszulta meg őket. De most Isten megtorló tetteivel igazolni fogja az Izraellel történteket, és bizonyítani fogja igazságosságát, amennyiben ítélkezni fog azok felett a népek felett, akik eszközök voltak Izrael megfegyelmezésében. Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Nem csodálatos, hogy mind az Ótestamentumban, mind az Újban Isten egy megkülönböztetett kegyelmet gyakorol? Az Újtestamentumban úgy olvasunk a gyülekezetről, mint amelyet Isten az elmúlt korszakokban választott ki. Az Ótestamentumban pedig Sionról, Jeruzsálemről, Júdáról és Izraelről is úgy olvastunk, mint amelyeket Isten az akkor elmúlt korszakokban választott ki.
Nem kell szembeszállnunk Isten megkülönböztető kegyelmével, hiszen az Ő kegyelme mindenki számára fel lett ajánlva. Miért akarjuk Istent ezért számon kérni? Miért nem a szájunk íze szerinti ez a tanítás? Miért nem fordulunk ahhoz az Úrhoz, aki ilyen csodálatos üdvösséget ajánl fel Jézus Krisztusban? Nehéz elképzelni, hogy valaki ellene akarjon állni Isten ajánlatának, aki viszont értünk odaadta az Ő Fiát! – Ha ellenállsz, akkor az annak jele lehet, hogy nem tartozol a hívők közé. Az ajtó nyitva áll, és nincs mentegetőzésre lehetőség, hogy ne gyere. Nem mondhatod később, hogy nem volt lehetőségem Jézushoz jönni. Ha akkor mentegetőzni fogsz, akkor az lesz a válasz: Nem akartál jönni. Magad döntöttél így, magad választottál. Ha nehezedre esik Isten megkülönböztető kegyelmét megérteni, és hogy Ő miért akar Sionban lakni és nem Ninivében, vagy Babilonban, akkor gyere, fogadd be Őt és értsd meg az Írásokat. Még ha nem is érted meg egészen az Írásokat, de legalább gyere és fogadd el Őt, fogadd el bűneid bocsánatát, és ha a mennybe érünk, találkozni fogunk Kálvinnal, Spurgeonnal, Pál apostollal, Ézsaiással, Mózessel és másokkal, akik neked mindent meg fognak magyarázni.
Nem csodálatos, ahogy ez a könyv zárul? Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Az ÚR a Sionon lakik!
Szeretnék én is egy ismert puritán, Adams Tamás szavaival zárni, azzal, amit ő az ítéletről mondott, hiszen Jóelnél ez a záró rész a népek feletti ítéletről szól. Adams puritán volt, ezért figyeljünk jól oda, különben nem fogjuk kiérezni a mondanivalóját, mivel ismert volt pontos és tömör mondatairól. Ezt korábban nem mindenki becsülte, mert akkor még nem ültek az emberek órák hosszat a TV előtt. (Valaki azt mondta, hogy a TV nagyon jó, nevelő hatású dolog. Ha leülök a TV elé, 30 másodperc után elhatározom, hogy inkább egy jó könyvet veszek elő.)
Tehát, mit mondott Adams?
„Legyen az a titkos kamrádban vagy akár egy világot átfogó törvényszék előtt, biztos lehetsz abban, hogy ugyanazon bíró előtt állsz!” Ha el vagyok veszve, nem számít, hogy ugyan az a bíró ítél el a nagy fehér ítélőszéken is, mint aki ma a szívemet ítéli meg. Ugyan az a bíró, ugyan az a zsűri, ugyanazok a tanúk és ugyanaz az ítélet. „Tudod, hogy biztosan meg fogsz halni. Hogy milyen hamar fogsz meghalni, azt nem tudod. Mérd ki életedet, és nehogy engedj a hízelgésnek. Nem tudsz egy élő személyt sem megnevezni, akármilyen beteg is legyen az, akiről tudod, hogy előtted fog meghalni”.
Ugyanaz az Isten ítéli meg szíved jelenlegi gondolatait, mai cselekedeteidet, vagy amire titokban éppen most gondolsz, aki előtt végül egyszer szemtől szemben fogsz állni. Rémítse meg Isten a szívedet úgy, hogy Jézus Krisztushoz menekülsz és elfogadod az Ő bocsánatát. Ő megbocsát, hiszen életét adta érted.