Az ige ma csak rövid 4 v.-ből áll. Gal 2,11-14. Hadd ismételjem meg: Az első két fejezetben az apostol védi apostoli címét és az ő evangéliumának üzenetét. Amint védi apostoli tisztségét, visszatekint életére megtérése előtt, megtérésére és a megtérése után történtekre. Isten közvetlenül bele nyúlt életébe.A 2. fejezetben utal jeruzsálemi látogatására, melyet ellenségei úgy értelmeztek, hogy ő alávetette magát a tekintélyes jeruzsálemi apostoloknak. Pál rámutatott arra, hogy azok nem gyakoroltak nyomást rá és nem kényszeríttették őt semmire. Az apostolok elismerték az ő szolgálatát a pogányok között, melyet Isten bízott rá.
A versek, melyekkel itt foglalkozunk, folytatása védekezésének. Rámutat arra, hogy amikor Péter Antiókhiában volt, ő neki nyilvánosan ellentmondott.
A katolikus egyház hivatkozik a pápai tisztségre. Tanítják, hogy minden keresztyénnek, a kiközösítés fenyegetése mellett, el kell fogadni a pápát, mint Péter apostol utódját, aki az egész egyház feje.
A pápa uralkodik az egyházban, mind a tanítás, mind az erkölcs felett. A pápa hatásköre kiterjed minden keresztyénre, személy szerint és a közösségre.
Persze az egyház elismeri, hogy bizonyítani kell tételeiket.
- Pétert Krisztus iktatta be a látható egyház fejévé.
- Krisztus akarata volt, hogy a pápa gyakorolja a primátust az egyháztörténelem egész ideje alatt. A pápai primátus Péterről átvitetett az ő követőire.
- A pápai uralom a keresztyén egyház felett Krisztus akarata volt, melyet Róma püspöke fog gyakorolni. Péter volt az első római püspök.
A versek, melyekkel foglalkozunk bizonyítják, hogy a primátus nem Péternek adatott. Nincs más primátus, nincs más felsőbbség az apostoli tanításon kívül, mely Isten igéjének egy része és tartalma. A gyülekezet azért gyülekezet, mert Isten igéjére épül. Nem a gyülekezet adta a Bibliát, hanem a Biblia igazsága a gyülekezet fundamentuma. A gyülekezet a Szentírás tanítása alapján jött létre. A gyülekezet nem autorizálja az Írást, hanem az Írás, és a benne rejlő igazság, a gyülekezet szellemi életének a fundamentuma. Ez a történet, amiről itt olvasunk ezért egy nagyon fontos esemény, annak ellenére, hogy csak rövid leírásunk van róla. Pál nem ismert tanítást, mely a pápai primátusra utalna. Bizonyíték erre az, hogy Pál Rendreutasította Pétert az egész antiochiai gyülekezet előtt.
Gal 2,11 Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. 12 Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a körülmetélt testvérektől. 13 Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. 14 De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?”
A „kényszerítés” egy túl erős kifejezés, mert mi nem kényszerítünk másokat példamutatás által. Inkább a „meggyőzés” szó lenne itt helyénvaló. Példákkal, példamutatással nyomást tudunk másokra gyakorolni. …hogyan gyakorolhatsz nyomást a pogányokra, hogy zsidó szokás szerint éljenek?”
A témánk ma: Pál Péter ellen, vagy hogyan bukhat el egy püspök. – Az éberség a szabadság ára, mondta valaki. Ez érvényes a politikában és érvényes az igazságra nézve is. Valami, ami Pál és a többi apostol írásait jellemzi, az az éberségre helyezett hangsúly. Pál így ír az efezusi véneknek, vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. (ApCsel 20,31) és a korinthusiaknak azt írja, vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! (1.Kor 16,13). Gal 5,1-ben azt írja Pál: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Péter, akiről most olvastunk, írja: Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen (1.Pét 5,8). Nem könnyű mindig az igazságra vigyázni. Az igazság nem mindig kellemes. Nem mindenki fogadja be az igazságot örömmel. Szókratész, ahogyan Plató Apollógájában írja, azt mondja: Ne haragudj rám, ha szembesítelek az igazsággal. Pál ebben a Galatákhoz írt levélében felteszi a kérdést: Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? (4,16) Az éberség, mint a szabadság ára, az olvasott részben lesz a legjobban illusztrálva. Olvastuk, hogy a galáciai gyülekezetekbe behatoltak a judaizálók, akik hirdették, hogy a pogány származású hívőknek nem elég az Úr Jézusban hinni, de az üdvösséghez szükséges a hiten kívül még a körülmetélés. Ezek megegyeztek Pállal, ami az evangélium tartalmát illeti, de ellentmondtak neki az eszközöket illetően, ahogyan egy ember az üdvösség birtokába juthat. Megpróbálták az evangéliumot beszorítani egy szakramentális rendszerbe, mely Krisztus váltságművén kívül még a vallásos hagyományokat is tartalmazta.
Pál védőbeszéde elsőször az ő tisztségére és az ő üzenetére vonatkozik. Gal 1,1-ben azt mondja Pál apostol, aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül – Később írja (1,11-12), …az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik. mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. Pál nem hagyja kétségbe olvasóit, hogy mind üzenete, mind tisztsége Istentől van. Amit tanít, az Istentől van. A bizonyíték a következő versekben van. Visszapillant megtérése előtti életére: Mert hallottátok: milyen volt az én egykori magatartásom,… és a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében. (1,13-14) Amit most hiszek, az nem származhat elmúlt életemből. Amikor megtértem, az a damaszkuszi országúton történt közvetlen isteni kinyilatkoztatás következménye volt. Isten kinyilatkoztatta Fiát énbennem. (1,16) Aztán ír arról, hogy miért ment Arábiába, mert Isten nem használ gombákat, melyek egy éjszaka nőnek. Isten tölgyfákat használ. Még egy olyan embernek is, mint Pál, aki tanult volt az ÓT zsidó értelmezésében, időre volt szükség, hogy az Úr Jézus életét megismerje az ÓT fényében. – Beszél aztán jeruzsálemi látogatásáról. „Igaz, hogy felmentem Jeruzsálembe, de nem alárendeltségem jeléül, vagy azért, mert az apostolok függőségében voltam. Ők nem kényszeríttettek arra, hogy Tituszt körülmetéljem és megegyeztek látásommal, ami a körülmetélést illeti. Ők baráti kezet nyújtottak nekem, amennyiben ők engem a pogányok közötti szolgálatban megerősítettek. Kálvin János azt mondta: Ebből lehet látni, hogy mennyire szilárd volt Pál a tanításában. Nem csak beleegyezésüket kapta meg, – de aztán hozzá teszi – de megvédte tanítását győzelmesen Péter ellen.
Az olvasott versek leírják, hogyan került Pál szembe Péterrel, aki egyike volt a gyülekezet „pilléreivel”. Antiókhiában Pál felállt és egy nyilvános összejövetelen szembe szállt Péterrel, megdorgálta őt mindenki szeme láttára, mert az ő élete szemben állt az evangélium igazságával. Itt nyilvánvalóan nem volt függőség! Pál független volt. Pál győzedelmesen jött ki a vitából. Ez az esemény aláhúzza a hitvallásnak azt a mondatát: Megigazulás kegyelemből, egyedül hit által. Nincs a világon semmi, ami evvel a hitvallással összehasonlítható lenne. Luther: Kicsoda Péter, kicsoda Pál, kicsoda egy angyal a mennyből, micsoda egy teremtmény, ha összehasonlítjuk a hitvallás e cikkelyével. Ha ezt ismerjük, világosságban leszünk, ha nem, akkor koromsötétségben maradunk. Ha valaki nem tudja, hogy a megigazulás Isten előtt kegyelemből történik hit által, akkor az sötétségben van. Akkor nyomorultan, a sötétség sötétségében él. Ha azonban felismered saját bűneidet, vétkeidet és elveszett állapotodat, ha felpillantasz Jézus Krisztusra és az ő érdemére, akkor lábadat ráhelyezheted az élet fundamentumára. Akkor világosságban leszel és az örök életet, melyet elnyersz, senki nem veheti el többet tőled.
Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött… Ez az ÚT egyik legdrámaibb eseménye.
A jelenet olyan, mint a birkózásnál. Megragadják egymást és aztán az egyik a másikat két vállra fekteti. Péter volt a „primus inter pares” az apostolok között. Pál és Péter megbecsült, tekintélyes személyek voltak. ApCsel tulajdon képen 2 részre osztható, lazán két részből tevődik össze. Péter története és Pál története. Ez a két óriás találkozik Antiókhiában.
Azok, akik szemében Péternek primátusa van, azok megkérdőjelezték, hogy itt az említett Kéfás azonos-e a szinoptikus evangéliumokban említett Kéfással? Ez tényleg Péter volt, az apostolok egyike, vagy egy másik Péter volt, a 70 tanítvány egyike? Nehezükre esik elhinni, hogy Pál apostol szembeszállt Péterrel. F.C.Bauer, Tübingenből, használja ezt hipotézisének támogatásában. Szerinte, ha meg akarjuk érteni az ÚT-ot, akkor meg kell értenünk, hogy Jeruzsálem és Pál között egy fundamentális különbség volt. Amit Jakab és Péter tanítottak, az különbözött Pál tanításától. Péter és Jakab hirdették Jézus Krisztust, de azt is, hogy a törvényt be kell tartani. Pál a kegyelem embere volt. Bauer Pál tanítását helytelenítette. A jeruzsálemi apostolok voltak Krisztus követői, és a keresztyén tanításban a törvénynek nagy szerepe van. Ebben a nézetben kevesen osztoznak. Kálvin evvel a Pál és Péter közötti összetűzésre nézve azt mondta: Itt a római pápaság egy villámtól le lett sújtva.
Az alkalom, amiről Pál beszámol, Péter látogatása volt Antiókhiában. Nem ismerjük a körülményeket. Pál nem volt a városban, valószínűleg másutt volt úton, különben már korábban rászólt volna Péterre. Péter a városban bekerült a gyülekezeti közösségbe. Biztosan kíváncsi volt, hogyan munkálkodik Isten ebben a városban. A pogány keresztyének meghívták és evett velük. Ekkor egy küldöttség érkezett Jakabtól, és végül Pál is megjelent a színpadon. Majdnem biztos vagyok abban, hogy mindez a Jeruzsálemi zsinat előtt történt.
Pál azt mondja,amikor Péter Antiókhiába jött nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. 12 Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a körülmetélt testvérektől. Az összecsapás az eledel miatt volt. Ismeritek az ótestamentumi szokásokat. A zsidóknak voltak ételtörvényei, voltak kóser és nem kóser ételek. Zsidók nem esznek disznóhúst. Később ehhez még hozzájárult, hogy egy zsidó nem ehetett egy pogánnyal. Ez persze nem ótestamentumi törvény, de mert a pogányok nem tartják a zsidók ételszabályait, azért jobb, ha a zsidó nem eszik a pogánnyal. Sok zsidó rendszabály nem az ÓT-ból származik, mégis ez a gyakorlat.
Péter megtapasztalta Isten kegyelmét, amikor Kornéliusz házában volt. Miután most nem volt senki vele Jeruzsálemből, közösségbe volt a pogány származású keresztyénekkel és velük evett az ő otthonaikban. El tudom képzelni, amint Péter leült az asztalukhoz és a háziasszony behozta a disznósültet és ő megkóstolta, azt mondhatta, „nem is olyan rossz ez”. Rájött az ízére, a pogány keresztyénekkel való közösség ízére is most, hogy nem volt az ÓT törvénye alatt. Amikor azonban egy zsidó küldöttség érkezett Jeruzsálemből, Jakabtól, Péter, aki eddig élvezte az antiókhiai keresztyénekkel való közösséget, most visszahúzódott. Azt olvassuk, hogy Péter félt tőlük! Ez azért meglepő, mert ApCsel 10-ben, Kornéliusz megtérésével kapcsolatban, Péter volt az, aki először vitte el az evangélium üzenetét egy pogánynak. Isten ott egy látomásban győzte meg Pétert. Felment a háztetőre, Simon, a tímár házában. A bőrcserzés kellemetlen szagokat terjesztett és Isten kegyelme volt, hogy Péter ennek az embernek a házában szállt meg. A tímár a zsidóknál egy tisztátalan foglalkozás volt. Isten egy látomásban kellett Pétert meggyőznie arról, hogy végezze el azt a feladatot, amit Isten reá akart bízni. Ott látta azt a lepedőt, ami a mennyből lett leeresztve, amiben mindenféle tisztátalan állat volt. Hallott egy hangot, „kelj fel, Péter, öld és egyél!” (ApCsel 10,13). Mi volt Péter válasza? „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” Ez önmagában is egy ellentmondás volt: Nem lehet Úrnak nevezni Istent és ugyanakkor neki „semmiképpen nem”-et mondani. Isten válasza volt: Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. Más szóval, Krisztus keresztje leszámolt a törvény háztartásával, ezért a kóser ételrendelkezések el voltak törölve. Péter bizonyságot tett arról, amit meg kellett tanulnia: De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. (ApCsel 10,28) Megtanulta a leckét és hirdette az evangéliumot Kornéliusznak és sokan megtértek.
Most azonban, amikor a jeruzsálemi küldöttség megérkezik Antiókhiába, megint elfogja a félelem Péter szívét. Amikor megpillantotta ezeket a testvéreket, felállt az asztaltól, és a hátsó kijáraton elhagyta a házat. Vett egy mentás szájöblítőt, hogy ne érezzék a disznósült szagát a leheletén.
…visszahúzódott és elkülönült, mert félt… Nem meggyőződésből húzódott vissza, hanem a félelem miatt! Péter tudta, hogy szabad volt a pogányokkal egy asztalnál ülni, de félt azoktól, akik nem tudták azt, amit ő tudott.
Röviddel ezután megjön Pál. Hallott a történtekről. A gyülekezet megoszlott. Egyrészt a pogány keresztyének, másrészt a zsidó keresztyének. Mi történt? Péter eljött házunkba és evett velünk, élvezte a disznósültet. Amikor ezek a jeruzsálemi testvérek megjöttek, egy változás történt Péterben. Ha most meghívjuk vacsorára, nem jön el! Most csak a zsidó keresztyénekkel eszik. – El tudom képzelni Pált, aki ismeri Isten kegyelmének evangéliumát, amint vörös lesz a feje a felgyülemlett haragtól. Ő maga is zsidó, de ismeri Isten kegyelmének evangéliumát. Elhatározza ezért, hogy Péter ezt nem ússza meg szárazon. Amikor a gyülekezet aztán összejött, Pál az egész gyülekezet előtt feláll és megdorgálja őt. 14 De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak… Itt van egy gyakorlatilecke: Péter nem Isten helytartója! Azt is megtanulhatjuk: Nem elég új élettel és egy új szellemmel rendelkezni, hiszen Péterben a Szentszellem lakozott. Nem elég az áldásokban részesülni, de igazodni kell az Írásokhoz is. Az új élet és egy új szellem nem garancia az elbukás ellen. Péter itt elbukott.
Ha csak Péter bukott volna el, az nem lett volna olyan nagy baj. Ha azonban egy keresztyén elbukik, akkor az következményekkel jár mások számára is. 13 Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott. Ők is képmutatók lettek. Ők is tudták mi a helyes és mégsem viselkedtek ennek megfelelően. Péter képmutatása, a jeruzsálemi testvérektől való félelem miatt, befolyással volt Barnabásra is, a „vigasztalás fia” is elbukott. A nemes Barnabás példája mutatja, hogy ha a szeretet nem párosul a bibliai hit szilárdságával, akkor a bukás előre be van programozva. Fontos, hogy hirdessük a szeretetet, szeressük egymást, törődjünk egymással, mutassunk megértést és együttérzést. De szeretet a bibliai tanítás fundamentuma nélkül, a bibliai igazság megalkuvásához vezet. Pontosan ez történt itt. Barnabás, aki Pál munkatársa volt, aki kísérte őt missziói útjain, még őt is elragadta a képmutatás sodra. A kérdés az volt: Az evangélium a kegyelem, vagy a törvény evangéliuma?
Sok történelmi példát is fel lehetne sorolni. Itt volt Luther, egy szilárd jellemű férfi. Itt van Melanchton Fülöp, a nemes, csendes reformátor. Melanchtonnak sok ismerete volt, de ugyanakkor beengedte a szinergizmust a lutheránus egyházba.
Ebben a helyzetben csak egy ember állta meg a helyét, Pál apostol. Ha Pál itt csődöt mondott volna, akkor a törvényeskedés behatolt volna a gyülekezetbe és akkor ma nem jönnénk össze, mint gyülekezet. De volt egy Pál, volt egy Luther, volt egy Atanáziusz, akik az egyháztörténelem kritikus fordulópontjain kiálltak az igazságért. Nem voltak népszerűek, ki voltak téve a kritikának, de mégis szilárdan megállták helyüket. Pál ezért nyíltan szembeszállt vele. Péter viselkedésében egy bizonyos tanítást képviselt. Viselkedésünkkel mi is egy igazságot vagy hazugságot hirdetünk!
Végül összefoglalja az eseményt: 14 De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt megdorgáltam. Képzeljétek el ezt az összejövetelt! Összejövünk kenyértörésre, énekelünk, és hirtelen feláll Pál és azt mondja, ”szeretnék valamit mondani Péter apostolnak”! Lehet, hogy néhány gyöngéd testvér és testvérnő elsóhajtotta magát és odasúgta szomszédjának: „Itt botrány lesz, kitör a harc. Megint itt van Pál. Pál egy szangvinikus teológus, aki nem tudja fékezni magát és örül, ha tanításbeli kérdésekben vitatkozhat?” Nem, ő volt az egyetlen, aki ebben a helyzetben Isten embere volt. Ő volt az egyetlen, aki a keresztyén hitvallás egyik kardinális kérdésében tisztán látott. Ezért állt fel Pál és mondta: „Lenne egy szavam Péterhez és mindazokhoz, akik vele képmutatóskodtak. Péter, neked tudnod kellene. Amikor Antiókhiába jöttél, zsidó létedre a pogányokkal ettél. Amikor ezek a jeruzsálemi testvérek jöttek, te megváltoztál. Elfordultál a pogány származású testvérektől és csak a zsidókkal ápoltad a közösséget. „Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek? Nem tudhatjuk, de lehet, hogy Péter felugrott a székéről és azt mondta: „Én nem kényszeríttettem senkit”. Pál használta ezeket a szavakat. „Te apostol létedre, aki példát mutatsz az egész gyülekezet számára, visszahúzódsz a pogányoktól és most csak a zsidókkal eszel. Evvel azt szuggerálod a pogányoknak, hogy csak azoknak lehet közösségük a gyülekezetben, akik a zsidó törvényeket, szokásokat betartják és körülmetéltetik magukat”. Ez egy kényszerhelyzetbe hozza őket!
Mit jelent ez? „Péter, a te viselkedéseddel a judaizálók malmára hajtod a vizet, akik azt állítják, hogy a Krisztusba vetett hit nem elég a közösséghez. Be kell tartani a törvényt is. Péter, nem látod, hogy viselkedésed üzenete a gyülekezet felé az, hogy Krisztus válsághalála nem elég? Te viselkedéseddel állítod, hogy be kell tartani a mózesi törvény követelményeit. Ha a pogány keresztyének téged megfigyelnek, akkor viselkedéseddel kényszeríted őket, hogy úgy éljenek, mint a zsidók. Péter, te lettél eszköz ahhoz, hogy ők kiessenek a kegyelemből”.
Viselkedésével Péter megint megtagadta Jézust! Megtagadta, hogy Jézus Krisztus váltságműve a kereszten nem elégséges. Ez azt jelenti, hogy nem egészen lett minden elvégezve, amikor az Úr a kereszten kimondta „elvégeztetett”. A hiten kívül be kell tartani a törvényt, hogy üdvözülhessünk.
Mi nem mondjuk az embereknek, hogy nem elég hinni Jézus Krisztusban, hanem be kell tartani a mózesi törvényt is.
Mi ma azt mondjuk az embereknek, „nem elég hinned Jézus Krisztusban, de be kell merítkezned ahhoz, hogy üdvözülj”. A bemerítkezés fontos. A bemerítkezés egy kifejezése a mi hitünknek. Gyakran azonosítjuk a bemerítkezést a megtérésünkkel. Ha valaki azt mondja „be lettem merítve ekkor és ekkor”, akkor ez sokak számára azt jelenti, én meg vagyok mentve. Az ÚT-ban szoros kapcsolat áll fenn a megtérés és az bemerítés között. A bemerítés az üdvösségről, a megtérésről való bizonyságtétel, minden más bizonyságtétel előtt és felett. Vigyázni kell azonban, hogy ne mondjuk azt, „be kell merítkezned ahhoz, hogy üdvözülj”.
Lehet azt is mondani, hogy „higgy Jézus Krisztusban és add át életedet neki, hogy üdvözülhess”. Ez a megszentelődés és megigazulás összezavarása.
Mondhatjuk azt is, „hinned kell Jézus Krisztusban és tedd őt életed urává, hogy üdvözülj”. Ö életünk ura, de csak a Szentszellem munkája fogja őt úrrá tenni bennünk a megszentelődés folyamatában.
Ha azt mondjuk, „hinned kell Jézus Krisztusban, de ezt meg azt nem szabad többé tenned, ezt meg azt meg kell tagadnod, ahhoz, hogy üdvözülj”, akkor szintén elködösítjük Isten kegyelmét. Ha azt mondjuk, „nem szabad moziba menned”, „nem szabad rúzst használnod”, „a szoknyád hossza ilyen és ilyen legyen”, stb. akkor visszatekintve az egyháztörténelemre, megint bevezetünk tabukat. Sokszor tabuk jellemezték a gyülekezeteket. Rendszerint földrajzi határok jellemezték a tabukat. Bizonyos vidékeken, országokban bizonyos dolgokat a hívőnek szabad volt, vagy nem volt szabad megtennie. Ha ezek az üdvösséggel, az evangéliummal és a közösség gyakorlatával lesznek párosítva, akkor ez kiesést jelent a kegyelemből.
Pétert szeretni kell nagysága miatt. Ő elég nagy volt ahhoz, hogy belássa hibáját. Később 2. levelében ír erről, és utal Pálra. Nem szidja Pált, mint egy elpártolt apostolt, aki az antiókhiai gyülekezet előtt őt megszégyenítette. Azt írja: (2.Pét 3,15-16) szeretett testvérünk, Pál. Így fejezi ki Péter, a nagy apostol, hogy hibáztam. Péter nagysága nem abban van, hogy ő az apostolok között primus inter pares volt, hanem abban hogy kegyelmet kapott és beismerte tévedését. Ír ugyan arról, hogy Pál leveleiben sok minden nehezen érthető dolog van, de beismeri, hogy azok bibliai igazságok. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint – szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. Pál az ő szeretet testvére volt.
Foglaljuk össze. Nem elég hinni az evangéliumnak, hanem alkalmazni is kell minden megalkuvás nélkül. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy az Úr Jézus mindenben elegendő. Ha visszahúzódom egy csoporttól azért, hogy más keresztyénekkel legyek közösségben, akik jobbak és szentebbek, akik ragaszkodnak a törvényhez, akkor ez annyit jelent, hogy megtagadom Isten kegyelmének evangéliumát. …amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mondja Pál, ezért fontos, hogy azt az igazságot amit hirdetünk, azt alkalmazzuk is. Még akkor is, ha tekintélyesek jönnek, akiktől félhetnénk, akkor is ki kell állnunk az igazság mellett.
Avval kezdtem, hogy az éberség a szabadság ára. Pál tudta ezt, Atanáziusz tudta ezt, Luther is tudta. Ezek tudták, hogy nem szabad magukat a nyájtól letapostatni. Isten adjon nekünk szellemükből egy dupla adagot.
Ha még sohse hittél az Úr Jézus Krisztusban, akkor hadd ismételjem meg: Az üdvösség Isten kegyelméből van, egyedül hit által. Egyedül hit által kerülünk üdvösségünk birtokába. Az Úr Jézus kiontotta vérét, helyetted halt meg, és ez a vér minden bűnt befedez. Ha a Szentszellem megmutatta bűneidet és elveszett állapotodat, akkor kiálts hozzá. Gyere, fordulj hozzá. Fogadd el, mint ajándékot az üdvösségedet. Nem bízok a cselekedeteimben, csak tebenned bízom!