Ma az Apostolok cselekedetei 24. fejezetét olvassuk, az egészet végigvesszük. A téma: „A helytartó az apostol előtt”. Emlékeztek, hogy Pál Cézáreában van, és Félix helytartó azt követelte, hogy mind a zsidók, mind Pál jelen legyen a kihallgatáson.
1Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel meg egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 2Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: 3Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. 4De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket jóindulattal. 5Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. 6A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni.
A 7. vers nem található meg a legrégebbi kéziratokban, de több régi kéziratban jelen van, és a szövegkörnyezetet tekintve egy magyarázó kiegészítés. Így szól: 7Lisziász ezredes azonban odajött, erőszakkal kivette őt a kezünk közül, 8és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod. 9Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van. 10Amikor a helytartó intett Pálnak, hogy beszélhet, ő így szólt: Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. 11Magad is meggyőződhetsz arról, hogy alig tizenkét napja jöttem fel Jeruzsálembe imádkozni. 12De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. 13Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. 14De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. 15Nekem ugyanaz az Istenbe vetett reménységem, amit ők maguk is várnak, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. 16Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.
Feltűnő, hogy Pál Félix előtt is a tiszta lelkiismeretére hivatkozik, és ugyanazt a hitvallást teszi, mint Annaniás főpap előtt, amiért pofont kapott. Ennek nem szabadna megtörténnie a rómaiak előtt.
17Több év múltán eljöttem népemhez, hogy adományokat adjak, és áldozatokat mutassak be. 18A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben.
A „tisztulási fogadalom teljesítése” a rituális fürdőre utal.
19Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20Vagy mondják meg ezek maguk, találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. 21Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek! 22Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról (más fordításban: „erről az útról”).
Ez egy érdekes kijelentés. „Az út” volt a keresztények neve az apostoli időkben. Hogyan vagy milyen ismeretei voltak Félixnek a gyülekezetről? Erre a kérdésre nem fogunk tudni válaszolni, csak találgatni tudunk. Talán Simon mágustól tanult valamit. Fülöp és gyülekezete szintén Cézáreában élt, amelyről Félix szintén hallott valamit. Ezek csak lehetőségek. 22Erre Félix elnapolta az ügyet, … és így szólt: Amikor Lisziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. 23Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. 24Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 25De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.
Hosszú, 2 évig tartó beszélgetés kezdődött. De aztán Lukács így fejezi be a történetet:
27Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.
A témánk címe: „A helytartó Pál előtt”. Félix reszketett, félt, de nem tartott bűnbánatot, halogatta a dolgot. Van egy mondás: „A halogatás az idő tolvaja”. Az örökkévalóság elrablója is. Ez tehát a szomorú jövő.
A Biblia tele van ellentétekkel. Ha a Genesis 4. fejezeténél kezdjük az olvasást, ott van Káin és Ábel története. Ez mély benyomást tett a gyülekezetre, mert a Zsid 11-ben újra találkozunk ezzel a kontraszttal. – Aztán ott van Illés és Jezábel, valamint Jákób és Ézsau ellentéte a Róm 9-ben: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. Aztán a legdurvább ellentét, az Úr Jézus Pilátus előtt.
Itt pedig Pál és Félix történetét olvassuk, amelyet szintén nem lehet elfelejteni. Félix halogató volt. Eredetileg rabszolga volt, de mivel testvére, Pallasz, Antóniának, Claudius császár anyjának kegyeit élvezte, felszabadult. Később állami tisztviselő lett, majd Samária helytartójává emelkedett, és feleségül vette a jól ismert zsidó nőt, Druzillát.
Druzilla Heródes házából származott, és Félix volt a második férje. Egy varázsló segítségével, annak praktikái által csábította el. Nagyon szép nő lehetett, Félix pedig feleségül vette.
Tacitus, a latin történetíró despotaként jellemzi őt, aki kegyetlenül bánt a zsidókkal. Beperelték és visszarendelték Rómába. Tacitus ezt írta Félixről: „A király hatalmával, de a rabszolga lelkületével uralkodott.”
A prédikátornak nagy felelőssége van, mert Isten Igéjét és annak igazságát hirdeti. Amit prédikál, annak semmi köze a személyéhez – amit mond, az nem az ő találmánya vagy felfedezése. A prédikátor Isten kinyilatkoztatását, az ő Igéjét közvetíti. Olyan, mint egy hírnök, aki a király szavait adja át. Pál azt mondja, hogy Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk … (2Kor 5,20). A felelősség azért is olyan nagy, mert lehetséges, hogy ma prédikálok utoljára, vagy ti halljátok utoljára Isten Igéjét. Az ige hirdetése és a hallgatása is nagy felelősség.
Pál most Róma foglya. Római állampolgárságára hivatkozott, ezért a rómaiak megmentették őt a zsidó csőcseléktől, akik meg akarták ölni.
Pálnak meg kellett jelennie a procurator (helytartó) előtt. Ha valakinek ott kell megjelennie, akkor az azt jelenti, hogy vádat emeltek ellene. Felszólítják, hogy tisztázza magát. Ezután az ügyésznek adják át a szót, aki vádbeszédet mond, a vádlott pedig válaszolhat. – Hallani fogjuk a vádat és Pál válaszát is.
Tertullus a neve alapján római ügyvéd volt, valószínűleg „sztárügyvéd”, akinek jó kapcsolata volt a hatóságokkal. A zsidók azért alkalmazták, mert jó híre volt, és remélték, hogy sikerrel jár majd a vád képviseletében. Tertullus tehát vádat emel, és gusztustalan hízelgéssel kezdi. Mit mond? Tudni kell, hogy Félix gonosz ember volt.
Tertullusz így kezdte vádolni: 3Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. Úgy hízeleg egy zsarnoknak, mint egy gengszternek, akit a temetésén a pap beszédében a mennybe emel.
A Pál elleni vád politikai és vallási indíttatású volt, és végül szentségtöréssel vádolták. Mit mond az 5. vers? … ez az ember valóságos pestis. Ez lázító, felforgató magatartásra utalt. Mintha ő terjesztené a pestist, vagy a koronavírust. Az ilyen ember az államra veszélyes bajkeverő.
A második vád a mi szemünkben még veszélyesebb: Pál tévtanító, aki eretnekséget terjeszt. Ő a názáreti szekta vezetője, egy olyan szektáé, amely illegálisan tevékenykedik a Római Birodalomban. A rómaiak bizonyos vallásokat megengedtek, ezek licita, mások illicita,tiltott vallások voltak. Pál szektája religio illicita, tiltott vallás volt.
Végül azzal vádolták meg, hogy 6a templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk. Ez sem volt igaz. A zsidók megpróbálták megkerülni a mózesi törvényt, mert lincselést terveztek, és meg akarták ölni Pált.
Mi ebből a tanulság? A vallás nem teszi igazzá az embert, és nem feltétlenül készteti helyes cselekedetekre. Lehet valaki nagyon vallásos, ugyanakkor nagyon gonosz is. Ha figyelemmel követed az egyháztörténelmet, látni fogod, hogy a vallás maga, vagy a vallásos emberek gyakran rosszabbak, mint a vallástalan emberek. Ez nemcsak a judaizmusra vagy más vallásokra igaz, hanem a vallásos keresztényekre is. A világ jogosan kritizálja a kereszténységet, mert sok bűntényt követtek el a kereszténység nevében. Már a Biblia első lapjain, Káin és Ábel történetéből megtanuljuk, hogy a vallás nem készteti az embert arra, hogy jót tegyen, vagy azt tegye, ami Isten előtt kedves.
Nos, nem mindenki „újjászületett hívő”, aki kereszténynek mondja magát. Lehet valaki tagja egy gyülekezetnek, vagy akár tisztséget is viselhet, lehet lelkipásztor, vén vagy diakónus, és mégis lehet, hogy Isten elégedetlen a vele való kapcsolatával. Itt vannak előttünk a zsidóság vezetői Izraelben, akik Pált pestisnek nevezik. Kérlek, gondolkodj el ezen egy pillanatra!
Az apostol a 10-21. versekben védekezik, és Tertullus beszédére emlékeztető szavakkal kezdi. Udvarias, de nem hízeleg. Hálát ad azért, hogy egy olyan ember előtt áll, aki már régóta bíráskodik az országban. Ez minden, ami Félixről elmondható. 10Amikor a helytartó intett Pálnak, hogy beszélhet, ő így szólt: Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. 11Magad is meggyőződhetsz arról, hogy alig tizenkét napja jöttem fel Jeruzsálembe imádkozni.
Pál az említett 12 napot részben Jeruzsálemben és Cézáreában töltötte. Ez túl kevés volt ahhoz, hogy lázadást szítson a rómaiak ellen. Így meg tudta cáfolta az első vádpontot. Tertullusnak nem voltak erre tanúi vagy bizonyítékai.
Ezután rátér az eretnekség vádjára. 14De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. 15Nekem ugyanaz az Istenbe vetett reménységem, amit ők maguk is várnak, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. Istent szolgálja, az ő Atyját, mindazt, ami a prófétáknál meg van írva, és hisz az igazak és a gonoszok feltámadásában. Hogy lehetne ezt eretnekségnek nevezni? A názáreti szekta mindent hisz, ami a Szentírásban meg van írva. A mi hitünk középpontjában a feltámadás áll. Amire az apostol gondol, az a mi Urunk Jézusnak, a zsidók és minden ember Messiásának a feltámadása.
Ami a szentségtörést, a templom meggyalázását illeti, arra is volt válasza. Lehet, hogy héber, arám vagy görög nyelvű jegyzeteket is készített, hogy világosan fejezze ki magát. Mit mond a 17. versben? 17Több év múltán eljöttem népemhez, hogy adományokat adjak, és áldozatokat mutassak be. Ezek a görög gyülekezetek által a jeruzsálemi szegényeknek küldött ajándékok voltak.
18A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. Akik engem vádolnak, azoknak itt kellene lenniük, de nincsenek itt. 19Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20Vagy mondják meg ezek maguk, találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. A főtanács előtti vádaskodásra utal, és hozzáteszi: 21Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek! Ez volt az a szó, amely a farizeusok és a szadduceusok közötti veszekedést elindította. Pál valóban ezt mondta. „A feltámadásról van szó. Bűnös dolog-e a feltámadás tanát hirdetni? Én is azt kérdezem, ki a döntőbíró, ők vagy én? Én abban hiszek, amit a Szentírás, a törvény és a próféták mondanak. Hiszek a halottak feltámadásában. Azzal vádoltak, hogy a nazarénusok szektájához tartozom. Kérdem én, ki fogja ezt eldönteni? Ők valójában a törvényt és a prófétákat, valamint a feltámadásról szóló tanítást vádolják!”
Ez egy briliáns védőbeszéd volt.
Senki sem vádolhatta be Pált, sem a főtanács, sem Lisziász, sem Félix. Mit tesz tehát a római prokurátor? Ismerte a vádakat, Pál védekezését, és nem volt oka arra, hogy átadja őt a főtanácsnak, amely meg akarta ölni. Mit tenne Félix?Arómai jog szerint – a mi jogrendszerünk is a római jogon alapul – igazságos ítéletre számíthatott Pál. De amikor a kereszténységről van szó, a jogot nem mindig alkalmazzák. Hogy miért? Mert a keresztény üzenet kihívást jelent, ugyanis azt mondja, hogy az embernek saját erejéből nincs lehetősége, hogy Isten tetszését megszerezze. Az ember bűnös, és újjá kell születnie. Jézus meghalt a kereszten a bűnökért, és csak akkor jöhetsz hozzá, ha megvallod a bűneidet, és befogadod őt az életedbe. Nem jöhetsz Isten elé a saját cselekedeteiddel, az egyházban végzett jócselekedetekkel vagy a műveltségeddel és a kultúráddal. Pál ezt írja az efézusiaknak: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Ef 2:8-9).
Félix, anélkül, hogy döntést hozott volna, elhalasztozta az ülést. Így olvassuk a 22. versben: 22Erre Félix elnapolta az ügyet, … és így szólt: Amikor Lisziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. Utasítást adott, hogy Pált a további tárgyalások idejére fogságban tartsák, de bizonyos könnyítésekkel. Bizonyos szabadságjogokat kapott, társai meglátogathatták és gondoskodhattak róla. Félix azt tette, amit a gyenge emberek szoktak: mindent halogatott. Elmondhatta, amit korábban Pilátus mondott: „Nem találok benne semmi rosszat”, és nem hozott döntést. Micsoda lecke ez nekünk, embereknek!
Az általunk olvasott fejezet záró versei bizonyos értelemben a legérdekesebbek. 24Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. Druzilla, mint már említettem, zsidó nő volt. Félix elcsábította őt, a nő pedig elvált első férjétől, Azizustól, Emesa királyától. Apja 1. Heródes volt, aki Jakabot megölette. Nagybátyja, Heródes Antipász fejeztette le Keresztelő Jánost. Dédnagyapja az a Nagy Heródes volt, aki megölette a jeruzsálemi csecsemőket. Ilyen felmenőkkel rendelkezett. Zsidóként bizonyára jól ismerte a messiási hívő zsidókat.
Félix minden bizonnyal többet tudott a keresztényekről, de valószínűleg nagy hőség volt (40 °C árnyékban?), és talán azt mondták egymásnak: „A bíráskodás unalmas dolog, el kéne hívnunk Pált, hogy szórakoztasson minket egy kicsit”. Így hát előállíttatták Pált. Mi volt várható ebben a helyzetben az apostoltól, mit mondjon most a római prokurátornak?
Sokan feltételezték, hogy apologetikus védőbeszédet fog tartani Félix előtt. Nyílt szívű emberekkel lehet vitatkozni. Sajnos, természetünknél fogva nem vagyunk mindannyian nyílt szívűek. Csak a Szentszellem tudja megnyitni a szíveket a hitre. – Látjuk, hogy az apostol nem próbál apologetikusan érvelni. Bátran beszél a Szentírás nagyszerű tanításairól, és bízik abban, hogy a Szentszellem ezt a hallgatói szívébe is bele fogja vésni. Azt hiszem, közülünk keveseknek jutna eszébe Félix és Druzilla előtt az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről beszélni. De Pál pontosan ezt tette, az igazságosságról beszélt.
Amit Pál az igazságosságról mondott, az nem áll itt. Bizonyára arról beszélt, hogy mit jelent az igazságosság a szent Isten előtt. Biztosan szólt arról is, hogyan lehet ezt az igazságosságot Istentől ajándékba kapni. Saját igazságunk nincs, azt csak Krisztus kereszten kiontott vére által nyerhetjük el. Így ez Isten ajándéka. Az igazságosságról beszélt egy igazságtalan római bíró előtt, egy olyan ember előtt, aki sokat tétovázott. – Az önmegtartóztatásról vagy önuralomról is beszélt egy olyan házaspárnak, akik nem ismertek önuralmat. A nő elhagyta a férjét, Félix elcsábította, hogy feleségül vegye. – Beszélt az ítéletről is, amely valamilyen formában mindenkit utol fog érni.
El tudom képzelni, ahogy Pál beszéde közepén Druzilla oldalba bökte Felixet, és azt mondta: „Szólj rá, hogy fogja be a száját ez az idióta!“ De Félix tovább hallgatta, és azt olvassuk: félelemmel telt meg, reszketett. Van egy olyan trón, amely sokkal hatalmasabb az emberi bírói székeknél, és ez megrázta Félixet. Aztán azt mondta: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.
De Felix, ez a megfelelő alkalom számodra! Ha felismerted, hogy ítélet alatt van az életed, akkor ez az alkalmas idő! Ha a Szentszellem munkálkodik a szívedben, akkor ez a kegyelem ideje, a pillanat, amit meg kell ragadnod. – A filippi börtöniparancsnok remegve borult Pál és Szilász elé; 30majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: 31Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. (ApCsel 16,29) Így reagál valaki, amikor felismeri bűneit, és a Szentszellem arra indítja, hogy reszkessen!
De Félix azt mondta: „Menjetek, majd később értetek küldök. Mi volt Félix indítéka? Volt más indíték is, mint a félelem!
Ezt olvassuk: 26Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. Már nem remegett, hanem előjött a pénzéhessége. Várta a kenőpénzeket. Mégis folytatta a beszélgetést Pállal. Ez különös.
Hát nem érdekes, hogy amikor a Szentszellem munkálkodik egy emberben, félelmet és reszketést okozva, de az illető elfordul Istentől, a Szentszellem mégis folytatja munkáját? Tudjátok hogyan? Azzal, hogy megkeményíti a szívet, és egyre nehezebbé teszi az Istenhez fordulást.
Egy történelmi pillanat veszett el. Hallotta az evangéliumot, többször is meghallgatta Pált, és elszalasztotta a lehetőséget.
Neked ma jobb lehetőségeid vannak, mint Félixnek voltak akkoriban. Megvan Pál összes levele, minden nap elolvashatod őket, minden nap beszélhetsz Pállal. A te felelősséged nagyobb, mint Félixé. — Gyakran felteszem magamnak a kérdést: Sok éven át hirdettük az evangéliumot ebben a teremben, vagy korábban máshol. Tanítunk és próbáljuk értelmezni a Bibliát, és megszámolni sem tudom, hányan hallgatták. Mi történt a szívükben, milyen gondolatok merültek fel az elméjükben? — Hogyan reagálsz te most Isten igéjére? Elálmosodsz, miközben hallgatod, vagy felkavar, kíváncsivá tesz, többet akarsz tudni, vagy azt mondod, ezt már sokszor hallottam, nem tudtok nekem semmi újat mondani.
Félix azt mondta: „Újra hivathatom Pált, van néhány érdekes dolog, amiről beszélhetnénk”. – A hagyomány szerint a zsidók panaszt tettek Félix ellen, és Porcius Fesztusz váltotta őt a helytartói tisztségben. Félix a zsidóknak tett szívességből börtönben hagyta Pált.
Befejezésül szeretnék három képről beszélni, amely kibontakozik előttünk.
Az első kép Pál, a rettenhetetlen prédikátor, akinek volt bátorsága kimondani a legmagasabb világi hatalom előtt, ahogy a Példabeszédekben áll: „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet“. (14,12). Pál Krisztust és az igazságot hirdette.
Aztán itt van Félix képe. A halogatás tragédiája. Érdekelte az „út”, hallott már néhány dolgot Fülöp által, ránehezedtek a bűnei, reszketett, átélte élete legnagyobb válságát. De habozott, halogatta a döntéseket.
Úgy gondolom, hogy a tétovázás és a halogatás az oka sok ember kárhozatra kerülésének. A tétovázás valójában egyenlő az elutasítással.
Mit jelent a Félix név? „A szerencsés”. Jól indult. Ő volt az első rabszolga, aki egy római tartomány kormányzója lett, mégis a jövőjének esett áldozatul.
A harmadik kép Druzilla képe, egy boldogtalan, szerencsétlen nőé. Hallotta az apostol beszédét, de az nem tett rá hatást, még csak meg sem rezzent. Azt mondják, a pompeji láva alatt halt meg a fiával együtt. Ezt nem tudhatjuk.
(Hogyan tudja a Sátán a legtöbb embert a pokolba juttatni? Elhiteti, hogy nincs Isten. elhiteti, hogy nincs mennyország, meggyőzi az embereket, hogy nem sürgős a döntés.)
Egy rabbi így prédikált a zsinagógában: „Tarts bűnbánatot a halálod előtti napon”. Erre valaki azt felelte: „Nem tudjuk, mikor fogunk meghalni”. A rabbi így válaszolt: „Akkor tarts bűnbánatot most!”
Ha az imént meghallgattad Pál és Félix történetét, és még nem találkoztál Jézussal, hadd emlékeztesselek, Ő meghalt a bűneidért, magára vette a büntetésedet. Az ember el van veszve Jézus nélkül, rajta kívül senki sem menthet meg téged. Csak a belé vetett hit által üdvözülhetsz, egyedül Ő tud tisztára mosni téged a bűneidtől. Nincs más név az ég alatt, amely által üdvözülhetsz. Tedd meg a lépést ma, holnap talán már nem lesz rá lehetőséged. Ámen