Ma egy egész fejezetet olvasunk el, az Apostolok Cselekedetei 27. fejezetét, amelynek témája: „Fesztusz, avagy a tétovázás őrülete”. A 27 vers hosszú, és hogy időt takarítsunk meg, kevés kommentárral fogom felolvasni. Hogyan végződik a 24. fejezet? Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.
25,1 Amint Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2Ott a zsidók főpapjai és vezetői panaszt tettek Pál ellen, és kérték, 3hogy – bár Pál ezt nem akarja – a kedvükért vitesse Pált Jeruzsálembe. Mert azt a tervet szőtték ellene, hogy megölik útközben. 4Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik. 5Ezért a közöttetek lévő vezetők – mondta – jöjjenek le velem, és ha van valami kifogásolható abban az emberben, emeljenek vádat ellene! 6Miután pedig nyolc vagy tíz napot közöttük töltött, lement Cézáreába. A következő napon pedig beült a bírói székbe, és elővezettette Pált. 7Amikor Pál megjelent, körülállták a Jeruzsálemből lejött zsidók, és sok súlyos vádat emeltek ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. 8Pál így védekezett: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit. 9Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól: Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben? 10Pál azonban így válaszolt: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod. 11Mert ha vétkes vagyok, és halált érdemlő dolgot cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha pedig ezek alaptalanul vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek. .
A császárhoz folyamodás a római polgárok törvényes kiváltsága volt. Bizonyos esetekben kérhették, hogy a római hatóságok meghallgassák őket.
12Akkor Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.13Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. 14Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfi – mondta –, akit Félix hagyott itt fogolyként. 15Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. Agrippa királynak nevezte magát, és ehhez joga volt. Csupán az északkeleti terület egykicsiny része felett uralkodott, de felettese a római helytartó, Fesztusz volt. Bereniké Agrippa kisebbik húga volt, aki többször is férjhez ment, köztük egyszer a nagybátyjához, és közben Agrippával élt. Nővére volt Druzilla, akivel korábban az Apostolok Cselekedeteiben találkoztunk. Volt egy harmadik nővérük is, Mariamme. Mindannyiuk életét botrányokkísérték.
Agrippa tehát eljött látogatóba, hogy üdvözölje Fesztuszt. Mivel Agrippának joga volt kinevezni a főpapot, a „Pál-ügy“ szükségszerűen napirendre került.
16Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. 17Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, 19hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. 20Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott állni törvény elé ezek miatt a dolgok miatt. 21Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem.
22Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: Szeretném magam is hallani ezt az embert! – Holnap hallani fogod – válaszolta ő. 23Másnap megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel meg a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24Fesztusz ezután így szólt: Agrippa király és ti, férfiak, mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt engem ostromolt az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltozva, hogy nem szabad tovább élnie. 25Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. 26Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. 27Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is.
Életünk legtöbb problémáját magunknak köszönhetjük, Fesztusz erre jó példa. Igen nehéz helyzetbe manőverezte magát. Pált Rómába kellett küldenie, és nem volt mit írnia róla. A kísérőlevél üres volt. Rómában azt fogják mondani, hogy Fesztusz alkalmatlan, és várható volt, hogy megkérdezik: miért nem engedte el? Most Agrippa segítségét kéri, hátha tud segíteni neki levelet írni.
Vannak olyan mondatok, amelyek mindig megmaradnak az emlékezetünkben, azzal a történelmi személlyel együtt, akitől származik. „Talán a testvérem őrizője vagyok?” – ez Káin nevéhez fűződik, az „Ostobán cselekedtem és nagyot vétkeztem”pedig Saul nevéhez (1Sám 21,26). A „We Can” kifejezés Obamának, az USA volt elnökének a nevéhez kapcsolódik,míg a „wir schaffen das” kifejezés hallatán örökre Merkel asszony jut eszünkbe. Sok olyan idézet van, amely egy adott személyhez köthető.
A Félix által mondott mondat is összeforrt a nevével (ApCsel 24,25): „Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak”. És Agrippa? Amikor ezt olvassuk:„Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!” (ApCsel 26:28), az pedig az ő nevéhez fűződik maradandóan.
Nos, Fesztusz is kimondott egy mondatot, amellyel beírta magát a történelembe: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz”. Vagyis: Pál, elment az eszed, megőrültél (ApCsel 26,24).
Amikor lelki témákról beszélgetsz valakivel, előfordulhat, hogy a világnézeted, a bibliai nézeteid miatt a fejüket csóválják és őrültnek tartanak. – Urunkat, Jézust is őrültnek nevezték, még a saját családja is annak tartotta. Pált is őrültnek tartották, ami ellen ő többször is védekezik a Korinthusi levélben.
Ez nem csak az ÚSZ-ben fordul elő. Ha megnézzük Hóseást, a próféta olyasmit mond, ami minden prófétára vonatkozik: A próféta bolond, a Szellem embere őrült (Hós 9,7). A Szellem emberei azok, akik az igét hirdetik. A kérdés az, hogy igaza volt-e Fesztusznak. Pál valóban őrült volt? Vagy fordítsuk meg a nézőpontot, és kérdezzük meg, hogy nem azok-e a szellemi őrültek, akik az igehirdetőket őrültnek tartják – például Fesztusz, Agrippa, Félix és sokan mások?
Számos olyan alakot találunk az Apostolok Cselekedeteiben, akik bizonyos típust testesítenek meg. Gallió, a csendes, közömbös prokonzul, Félix, a tétova, aki mindent halogatott, Fesztusz, a politikailag gátlástalan, elvek nélküli, vak, kemény és csak a saját érdekeit szem előtt tartó ember. Tudja és vallja, hogy Pál nem tett semmi olyat, amiért érdemes lenne meghalni, mégis feláldozza őt a saját politikai előnyeiért. Mivel nem voltak érvei, Pált őrültnek bélyegezte. Hát ironikus a helyzet?
Ne feledjük, hogy Pál Cezáreában volt láncra verve, és sakkbábu lett a jeruzsálemi papok és politikusok, valamint a Cezáreában lakó politikusok kezében.
Az idő miatt szeretném kicsit lerövidíteni a hosszú fejezetet, és összefoglalni a történetet, majd levonni a tanulságot Fesztusz tragédiájából.
Az első 12 versben Pál ismét Fesztusz elé kerül kihallgatásra. Fesztusz őszintébb volt, mint Félix, már amennyire kettejüket ismerjük. Fesztusz néhány évvel az általunk olvasott esemény után halt meg, és életében nem voltak napvilágra jutott botrányok. Josephus Flavius „igazságos és bölcs tisztviselőnek” nevezte őt. Ez a megítélés kedvező, hiszen a zsidók nem sok jót tudtak mondani a római hatóságokról.
Úgy tűnik, jó adminisztrátor volt. A történetet olvasva azt látjuk, hogy gyorsan cselekedett. A jól ismert mondat, „elment az eszed Pál„, még Pál beszéde közben bukott ki belőle. Gyorsan cselekedett, aszerint, ahogyan jónak látta.
Amikor prokurátor lett, a prokurátor székhelye Cézáreában volt. Úgy gondolta, jól teszi, ha Jeruzsálembe látogat, mert a zsidók állandóan lázadtak. A zsidók nem voltak és most sem elégedettek a vezetőikkel, amíg a Messiás el nem jön. Azt hiszem, Isten ültette a szívükbe, és mint nemzet még mindig nem értik meg, hogy nem lesznek boldogok, amíg a messiási király nem uralkodik felettük. Fesztusz bölcs dolognak tartotta, hogy megismerkedjen a papokkal és a jeruzsálemi főtanáccsal. Amikor Fesztusz megérkezett, örömmel vették elő a “casus Pauli”-t, mert Félixszel semmit sem értek el. Azt mondták Fesztusznak, hogy hozza vissza Pált Jeruzsálembe, hogy ismét megjelenjen a főtanács előtt. A szándékuk ugyanaz volt, mint korábban. Nem akartak pert indítani, hanem azt remélték, hogy útközben meggyilkolhatják őt. -Fesztusz átlátott rajtuk, és azt mondta: „Néhány nap múlva visszamegyek Cézáreába, és ha akarjátok, veletek tartok, és ott kihallgatom. És így történt. Amikor Pál a zsidók elé ment, mindenféle panaszokkal szembesítették, amelyek közül egyet sem tudtak bizonyítani, ahogyan Lukács feljegyzi. Amikor szóhoz jutott, Pál azt mondta: „Semmilyen módon nem vétkeztem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen. Minden vád alaptalan volt.
Fesztusz ugyanazt a hibát követte el, mint Félix. Lukács szinte ugyanazokat a szavakat használta, mint Félix esetében a 24. fejezetben: mivel Félix a zsidók kegyeit akarta elnyerni, Pált fogva hagyta. Ezért most a 25,9-ben Fesztusz ezt mondja: „9Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, és ezt kérdezte Páltól: Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?„. Azt gondolta, hogy ha Pál beleegyezik, akkor a zsidók elégedettek lesznek, ő pedig megszabadul Páltól, mert ártatlan, és nincs oka Rómába küldeni.
Az apostol okos volt, és azt gondolta: „Ha a rómaiak nem találtak bűnösnek, akkor hogyan szolgáltathatnának nekem igazságot az ellenségeim Jeruzsálemben? Ha a római prokurátor nem tud megvédeni, akkor talán majd megvéd a római jog.” Ezért így kiáltott fel: „A császárhoz fellebbezek.”
Hogyan gondolkodott Pál? Amit tett, az összhangban volt a nézeteivel. A Róma 13:1-ben azt írja:Minden lélek engedelmeskedjék az állam felsőbb hatalmának! Ha az állam olyasmit rendel el, ami nem mond ellent Isten Igéjének, akkor engedelmeskednünk kell a törvénynek. Ezért fizetünk adót, vagy ezért viselünk arcmaszkot, ha erre köteleznek bennünket. Pál számára az egyetlen jogorvoslati lehetőség ebben a helyzetben az volt, hogy a császárhoz forduljon. Mivel Fesztusz nem tudta azonnal Rómába küldeni, Cézáreában maradt fogságban.
Nem sokkal később Agrippa meglátogatta Berenikével. Ő volt II. Agrippa, annak az Agrippának a fia, aki kivégeztette Jakabot (ApCsel 12). Bereniképedig a húga volt, akivel együtt élt, és ez nagy megbotránkozást okozott a nép körében. Agrippa és Bereniké zsidók voltak, és Agrippa joga volt a főpap kinevezése. E látogatás során szóba került Pál ügye is, Fesztusznak pedig jó rálátása volt az ügyre. 18Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, 19hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. Jézusról volt szó, akár halott volt, akár élő, és a feltámadásról. Fesztusznak volt tudása, de nem volt megértése. Ha nincs meg a kegyelem a megértéshez, akkor a tudás nem elég.
Sokan azt gondolják, hogy ha az emberek érzik a szeretetünket, akkor az evangélium üzenete utat talál a szívükbe. Ez jól hangzik, de nem igaz. Ki szerette jobban az embereket az Úr Jézusnál? Mégis keresztre feszítették őt. Az üzenet csak akkor lesz hallható, ha a Szentszellem megnyitja az ember szívét. Lukács azt mondja Lídiáról, hogy az Úr megnyitotta a szívét, hogy meghallja, amit Pál mondott. Nos, Fesztusz meghallotta az igét, felfogta, de nem értette meg.
Fesztusz elmondott Agrippának mindent, amit Pálról tudott, és ezzel felkeltette Agrippa kíváncsiságát. Azt mondta: „Szeretném magam is meghallgatni az embert.”
Agrippa és felesége zsidók voltak, és jó kapcsolatban voltak a jeruzsálemi főtanáccsal. Agrippa talán azt remélte, hogy megtudhat Páltól valamit, amit a jeruzsálemiek nem tudtak.
„Holnap hallani fogod“ – válaszolta Fesztusz. A találkozót tehát másnapra tűzték ki. Ez egy olyan kihallgatás volt, amely nagy csinadrattával zajlott. Jelen volt az összes média,a rádió, a hírügynökségek. A király bíbor palástjában, felesége, feltűnő szépség, mélyen dekoltált ruhában pompázaott. Ott volt Fesztusz is a tisztjeivel és az egész városi tanács a polgármesterrel együtt.
Aztán bejött a zsidó, Pál, akit Voltaire „kis csúnya zsidóként” jellemzett, és úgy tűnt, hogy nem a király, Fesztusz vagy az összegyűlt világsztárok állnak a reflektorfényben, hanem ő. Pál, Isten képviselője volt a figyelem középpontjában.
Semmi biztosat nem tudok írni róla a császárnak. Ezért hoztam őt elétek, és különösen eléd, Agrippa király, hogy amikor a vizsgálat véget ér, legyen mit írnom. 27 Mert nem tűnik nekem helyénvalónak, hogy egy foglyot küldjek, és ne közöljem az ellene felhozott vádakat is – mondta Fesztusz, remélve, hogy Agrippa majd kisegíti őt ebből a nehéz helyzetből.
Szeretnék néhány rövid megjegyzést tenni Fesztusz e tragédiájához. Legközelebb, amikor majd tovább haladunk az Igével, meghallgatjuk azt a védőbeszédet, amelyet Pál ezen a gyűlésen mondott, és azt, hogy Fesztusz és Agrippa hogyan reagált rá.
Fesztusz a saját érdekeit próbálta érvényesíteni az életében. Ismerte a kereszt, a feltámadás történetét, nem volt rá szüksége, hogy oktassák a témában. Biztos vagyok benne, hogy Pál hangsúlyozta, hogy az Úr Jézus a Messiás. Ezt tette az Apostolok Cselekedeteinek egész könyvében. Mindenütt hangsúlyozta, hogy az ember felelős azért, hogy válaszoljon Isten szeretetére és kegyelmére. A Messiás kiontotta vérét az emberiség bűneiért, és nincs szükség más érvre, amely bizonyítja Isten iránunk való szeretetét és kegyelmét.
Fesztusz számára Jézus csak valamiféle vallási téma volt. Sokan Jézusban vallásalapítót látnak, ő a vallás tárgya, és nem veszik észre, vagy nem akarják felismerni, hogy sokkal többről van szó: életről és halálról, az ember és Isten kapcsolatáról. Az életet nem a gazdaság, a kultúra vagy a politika határozza meg, hanem szellemileg kell megítélni. Az élet lényege az ember és Isten közötti kapcsolat.
Fesztusz őrültnek tartja az olyanszellemi embereket, mint Pál. Félbeszakítja az apostolt, és így kiált fel: ”Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz!” A zsidók őrültnek tartották Urunkat, ahogy Fesztusz most Pált. Márk evangéliuma 3. fejezetében arról olvasunk, hogy Jézust a családja őrültnek gondolta. Gyakran azok, akik a szellemi gondolkodásúakat őrültnek nevezik, maguk is szellemi őrültek.
A pápa is azt mondta Lutherről: „Bolodok házába való”. Charles Haddon Spurgeont Angliában a „Punch” című szatirikus magazin hétről hétre a sárba rántotta és nevetségessé tette, úgy mutatva be őt mint „vallási fanatikus, vadember, őrült”.
Mondhatok még valamit Fesztuszról? Udvarias ember volt, aki úgy gondolta, hogy az igazsággal inkább csak a vallásos emberek foglalkoznak. Találkoztál már ilyen emberekkel? „Ő vallásos.” Lehet ez rosszalló megjegyzés. Lehet vádaskodás is. Az is lehet csak, hogy csak egy szimpla megjegyzés:az illető vallásos ember.
De mi mindannyian vallásosak vagyunk. Mindenkinek megvan a maga vallása. Sokan mélyen hisznek a mi Urunk Jézus Krisztusban, és nekik keresztény vallásuk van. Mások a bankszámlájukban, a biztosításukban vagy bármi másban van a hitük. A vallás valójában az, ami az embereket leginkább érdekli. Ami téged leginkább érdekel és foglalkoztat, az a vallásod. Nevezd, aminek akarod, ami a legjobban érdekel, amiben hiszel, az a vallásod.
Fesztusz udvarias ember volt. Hány ember van ma, aki kereszténynek nevezi magát, aki meg ünnepli a karácsonyt, templomba jár, vagy a médián, rádión vagy tévén keresztül hallgat igehirdetést, aki templomban házasodik, de azt hiszi, hogy a Biblia és az igazság csak fundamentalistáké? –Nos, valójában ki is a bolod ? Ki az, aki mellébeszél?
Fesztusz soha nem tett fel Pálnak kérdéseket, legalábbis Lukács nem említi. Amikor érdeklődést mutatok valami iránt, akkor kérdezek, többet akarok tudni vagy megérteni. Azok az emberek, akik soha nem kérdeznek, unalmasak, érdektelenek. Fesztusz azt hitte, hogy Pál egy vallási fanatikus.
Vajon Pál tényleg őrült volt? Nem, Pál nem volt őrült. Azt mondta: „Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok.“ (26,25). Pál volt a legértelmesebb ember az egész csoportban. Pál jelenlétében Félix reszketett, Fesztusz zavarba jött, Agrippa pedig aggódott. Mindezekben a helyzetekben Pál volt az egyetlen, aki meg tudta őrizni a józan ítélőképességét.
Miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy az utolsó óra a miénk, hívőké. Mármint az utolsó óra, amikor az utolsó lélegzetünket vesszük. Azért a miénk, mert abban a pillanatban az Úrnál leszünk. Igen, úton vagyunk oda, és Krisztus kegyelme elkísér bennünket.
Pál úton volt Rómába, ahová Isten akarta, hogy menjen. Mi is úton vagyunk, és fel kell készülnünk. Pál nem félt. Akik Krisztusban vannak, azoknak nem kell félniük, mert megtapasztalták Isten szeretetét, és a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. Akik az Úrhoz tartoznak, azoknak nincs szükségük merészségre vagy bátorságra. Ők Isten szeretetéből élnek. A Szentírás azt mondja, hogy a félelem ellentéte valójában az isteni szeretet, nem a bátorság.
Ha még nem találkoztál Jézussal, és nem tudod, mi lesz veled halálod után, és vannak kétségeid vagy félelmeid, fordulj Őhozzá, aki meghalt a bűneidért, aki magára vette a te büntetésedet. Fogadd be Őt, add át neki az életedet, és Ő örök életet ad neked.
Ámen