Zakariás napjaink eseményeinek fényében! Elolvassuk Zakariás egész negyedik fejezetét: 4.1 A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, 2 és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. 3 Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra. 4 Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram? 5 A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? Azt mondtam: Nem, uram! 6 Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel! – mondja a Seregek URa. 7 Ki vagy te, nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!E szakasz hátterében mégiscsak Júda maradékának helyreállítása áll, amely a babiloni fogságból visszatért. Zerubbábel és Jósua vezette őket. Zerubbábel volt a politikai és polgári vezetőjük. Jósua a főpapjuk. Cyrusztól, a perzsa uralkodótól kaptak engedélyt a Templom újjáépítésére. Tehát, ha azt olvassuk: Nem hatalommal és nem erőszakkal… mondja az Úr, akkor ez a Templomépítéssel kapcsolatos helyikörülményekre vonatkozik.A „nagy hegy” utalás az összes akadályra, amely a Templom építése során felmerül. Síksággá válsz Zerubbábel előtt – ez azt jeleni, hogy Isten kegyelemből, a Szelleme és ereje által eltakarítja az akadályokat a Templomépítés útjából.Az építkezés befejeződik, és az emberek azt fogják mondani: Áldás, áldás szálljon rá! Milyen nagyszerű építkezés ez!
8 Azután így szólt hozzám az ÚR igéje: 9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. 10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet. 11 Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán? 12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj? 13 Azt mondta nekem: Nem tudod, mik ezek? Azt mondtam: Nem, uram! 14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a felkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak.
Ez Zakariás egyik legbonyolultabb látomása. A lámpatartó és az olajfák látomása.
Ahogy eddig áttanulmányoztuk Zakariást, megpróbáltuk a leírtakat a mai eseményekkel összefüggésbe hozni. Legutóbb a mai judaizmusról szóltunk. Napjaink judaizmusa a törvények vallása. A Talmud igyekszik összegyűjteni és összeállítani a mózesi törvények értelmezéseit és alkalmazásait. A mózesi törvényt 613 parancsolatra redukálták. Ebből körülbelül 365 negatív parancsolat, ezek tilalmak, amelyeket nem szabad megtenni. A maradék olyan parancsolatokból áll, amelyeket az embernek cselekednie kellene. Ahogy a judaisták hangsúlyozzák, ez nem egy túlvilági, hanem evilági vallás. A judaizmus hangsúlyozza, hogy az iránt tanúsít érdeklődést, amit az ember tesz, nem hitvallások iránt vagy a hit iránt.
Tudnunk kell, hogy napjainkban a fiatal zsidók nem sokat tudnak Isten Igéjéből, a Tanachból a diaszpórában.Egy felmérés megmutatta, hogy a fiatal zsidóknak nincs egy személyes Istenről alkotott elképzelésük. – A többség szkeptikusnak, agnosztikusnak vagy hitetlennek tartja magát. Nagy részük kételkedik, zavaros elképzelései vannak, vagy közömbös a vallását illetően. Háromnegyed részük soha nem imádkozott otthon, vagy feladta az imádság gyakorlását. 2/3-uk soha nem járt zsinagógában Istentiszteleten.A zsidók elfordulása a vallásosságuktól meglepő módon kevésbé érinti a liberálisokat, mint az ortodox zsidókat.
A judaizmus tehát a törvény vallása, az etika és a szertartás vallása. Semmilyen módon sem fektet hangsúlyt a személyes kapcsolatra Istennel vagy a személyes vallásos megtapasztalásokra. Egy ismert zsidó író tudakozódott rabbiknál és más fiataloknál, hogy volt-e részük bármilyen jelentős szellemi megtapasztalásban. A válasz mindig „nem“ volt. Egy rabbi, akit megkérdezett, hogy hallott-e már ilyen szellemi megtapasztalásról, azt mondta: csak egy rabbinál, aki keresztény lett.
Miért mondom el mindezt? Nos, a Zakariás 4. fejezetében megtaláljuk az ellenszert, e felbomlás ellenszerét. Itt Zakariás az emberi erőfeszítésekről és törvényességről Isten munkájára és kegyelmére szeretné ráirányítani a figyelmet.
E negyedik fejezethez a kulcsmondat magától értetődően a hatodik vers, amely szinte közmondásként ismert: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel! – mondja a Seregek URa. A judaizmus ezt nem ismeri. Sokan az evangéliumi gyülekezetekben, ha ilyesmit hallanak, amit most mondtam, bólintanak a fejükkel, és azt mondják: „Ez a baj a zsidókkal“. De gyakran elfelejti az ember, hogy a keresztények között is van ilyesmi.
Vannak emberek az egyházakban, és az evangéliumi közösségekben is, akik ismerik az Írás igazságát, intellektuálisan helybenhagyják, de soha sem volt olyan személyes megnyilvánulásuk, személyes megtapasztalásuk, ami az egész embert áthatotta volna. Az ember gyakran észreveszi annak az étvágynak hiányát, ami egy egészséges csecsemőnek van, aki az “Ige teje” után kiált. Később aztán megelégszik a tejjel akkor is, amikor már rég szalámit kellene ennie.
Zakariás 4. fejezete a judaizmusra vonatkozik, de a jelen evangéliumi keresztényeire is illik. A látomásokban, amelyeket eddig áttekintettünk, ez egy nagyszerű logikával jut kifejezésre. Az első két fejezet három látomásában a próféta leírja Izrael nemzetének jövőjét. Jóságos és vigasztaló szavakat szól az 1,13-ban. Többek között megmondatott, hogy Izrael ismét vissza fog térni a földjére. 1948 májusában létrejött Izrael állama. Izrael ismét visszatért a földjére. Remélem, hogy ez így marad, és nem fognak újra átélni egy Soát a földjükön, és amit látunk, az valóban Zakariás próféciájának beteljesedése. Az ország végérvényesen az övék lesz, mint ahogy mindig is az övék volt. Jeruzsálem az egész Föld fővárosa lesz, ahogy erről Zakariás tanúskodik.
A harmadik nagyszerű látomás után feltehető a kérdés, hogyan történhet meg ez, hisz Izrael engedetlen? Engedetlenek voltak, hetven évig voltak a babiloni fogságban, és egy maradék, körülbelül 50 ezer ember tért vissza a földjükre. Hogyan teljesülhetnek be ezek a csodálatos ígéretek, ha annyira sok engedetlenség van?
Utolsó alkalommal láttuk Jósua főpap vízióját. Mocskos ruhákban volt. Láttuk, Isten hogyan tisztítja meg őt, és kap pompás ruhákat kegyelemből. Jósuának, Izrael képviselőjének nem kellett tennie semmit, mindent Isten végzett el.
Ez arra tanít minket, hogy Isten minden ígéretét be fogja teljesíteni. Isten hűséges! Ez pusztán kegyelem, nem Izrael érdeme. Ez személy szerint ránk is vonatkozik! Az ígéretek is, amelyeket Isten számunkra ad, csupán kegyelemből vannak, és mi semmivel sem járultunk hozzá. Isten kegyelemből fogja egy nap Izrael népét átformálni. Ahogy Zakariás beszámol később erről a könyvében. Jósua itt tehát a papi ruháiban áll Izraelért, amely papok népe lesz, úgy, ahogy Isten már kezdettől fogva előre látta ezt. Papok lesznek a Föld minden lakója számára. Isten törvényeit ők közvetítik majd minden nép felé. Erről az Ézsaiás 2. fejezetében találunk részeket.
Ez egy figyelemreméltó átalakulás és a Szolgára vezethető vissza, a harmadik fejezetben megnevezett Sarjadékra. Ez Krisztus megváltói műve a Golgotán, ahol a bűneinkért halt meg. Ez teszi lehetővé a megbocsátást, Isten igazságosságát. Az igazságosság a mérvadó, nem a mi igaztalan voltunk. A mi igaztalan voltunkat vitte fel az Igaz a keresztre. Az Ő megváltói műve alapján tudja Isten Izrael nemzetét papi ruhákba öltöztetni és áldássá tenni a Föld minden nemzete számára.
Ha most szemügyre vesszük az ötödik látomást, akkor ez csodálatosan és logikusan következik az előzőkből. Ott áll a megtisztított papi nép, tanúk a Föld „minden szeglete” számára. Ott van számunkra a szép kép a lámpatartóról, amely Jézus Krisztust ábrázolja, a világ világosságát, de ez Izrael is Jézus Krisztusban. A lámpatartó azt akarja mondani, hogy az ismét helyreállított Izrael nemzete Isten ismeretének és a Messiásnak fénye lesz minden országban.
Így, ahogy mi, Isten gyermekei meg lettünk váltva Jézus keresztje által és bizonysággá kellene lennünk az emberek előtt, úgy fogja ezt az egész Izrael átélni.
Nézzük meg a látomást az első 5 versben. Szeretném, ha lerajzolhatnám, és ha a rajzot egy vetítővel ki tudnám vetíteni egy vetítővászonra. Megpróbálom ezt szavakkal leírni.
Zakariás tehát lát egy lámpatartót, olajfákat és ágakat. Nem szabad elfelejteni, hogy Zakariásnak már volt négy látomása, Isten kinyilatkoztatásai, és biztosan nem volt könnyű mindent felfognia, megértenie. A szellemi felismerések nagyon sok erőt emészthetnek fel. Felállni, és egy beszédet vagy prédikációt tartani nagyon fárasztó lehet. (A hallgatók is kimerülhetnek!)
Zakariásnak négy látomása volt, és fáradtan álomba merült. Velem is megtörtént már egyszer, hogy egy prédikáció alatt elaludtam. Semmi sincs olyan elálmosító, mint a TV vagy egy prédikáció, különösen, ha hosszú.
Zakariást egy angyalnak kellett felkeltenie. Ő fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert. Ez bizonyára egy eksztatikus elszunnyadás lehetett, nem olyan, mint amikor mi éjszakánként alszunk. Nos, ő készen áll további kinyilatkoztatások fogadására. Az angyal megkérdezi tőle, mit lát? Ezt mondja: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. 3 Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra.
Egy hétkarú lámpatartó volt ott. Ennek van egy középső karja és három kar jobbról, és balról. Minden kar össze van kötve a központi karral. Ami azonban érdekes, hogy ez a lámpatartó nem úgy néz ki, mint az Exodus könyvében leírt lámpatartó, ami a Templomban volt, vagy amilyen a Knesszet előtt áll Jeruzsálemben. Ennek a lámpatartónak volt még fenn egy mécsese. Ennek egy olajtartó tálnak kellett lennie, amelyből a lámpákat ellátták olajjal. Két olajfát is lát a lámpatartó jobb és bal oldalán. Az olaj ezekből a fákból jön. Zakariás észrevette azt is, hogy mindegyik olajfának különleges ágai vannak, olyanok, mint a kalászok és ezek össze voltak kapcsolva egy csővel a lámpatartón lévő tállal, amelyen keresztül az olaj folyt.
Majd a tál a lámpatartó minden karjával össze volt kötve és a lámpásokat onnan látták el olajjal.
A próféta megdöbbent, és megkérdezte az angyalt: Mit jelentenek ezek, uram? 5 A velem beszélő angyal így válaszolt nekem: Nem tudod, mit jelentenek? A válaszból azt gondolná az ember, hogy a prófétának sejtenie kellett, mit jelentenek ezek. Ő ismerte a hétkarú lámpatartót a szövetség sátrából, illetve a Templomból. Zakariás őszinte ember volt, és így szólt: Nem, uram!
Nem nehéz bevallani azt, ha az ember nem tud valamit? Bizony nehéz. De a próféta kétszer is elismeri tudatlanságát ebben a fejezetben. – Mindenkinek, aki a Bibliát tanulmányozza, el kell ismernie néhány Igehelyre nézve, hogy nem érti őket. A tudatlanságunk elismerése az első lépés a felismeréshez.
Ezt a látomást tulajdonképpen sehol se értelmezik. Van egy üzenetünk, de a jelentését és a részleteit nem magyarázza meg az angyal. Én így foglalnám ezt össze: A lámpatartó a világosság jelképe. A lámpatartó alakja azt mondja, hogy Izrael Jézus Krisztus által, a Szent Szelem ereje által a világ világossága.
Csak Izraelnek a jelképe a hétkarú lámpatartó. Ez csak nekik állt a szövetség sátorában és a jeruzsálemi Templomban. Csak nekik lett kinyilatkoztatva Isten Igéje, egyedül nekik volt Istenismeretük.
Nincs időnk arra, hogy részletesen beszéljünk a lámpatartóról, de a középső karja, mely össze van kapcsolva a többi lámpással, minden bizonnyal egy utalás Jézus Krisztusra. Az ágak összekapcsolása a központtal a világosság kifejezése, amelyet az Úr Izrael népén keresztül ki fog árasztani. Mindig is ez volt Isten terve.
A két olajfa, balról és jobbról a király és a pap tisztségét ábrázolhatja, mivel őket kenték fel olajjal, és általuk szolgál Isten Izrael felé. Erre következtethetünk a 14. versből, ahol ez áll: Ezek ketten a felkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak. Az ágak, amelyek a tállal összekapcsolják az olajfákat, a királyt és a papot jelképezik. Ebben az időszakban Zerubbábel volt az uralkodó, aki déd-déd-déd-déd-dédapja Jézus Krisztusnak. Ő Dávid ágából való. Ez fontos, mivel a Dávid ágáról való Király fogja kormányozni a földet. – Jósua a papi vonalat képviseli. A második adventnél az Úr Jézus király és pap is lesz. De addig, a második adventig az egyháznak és az államnak szét kell válnia. Ez a biblikus.
A két felkent tehát Jósua és Zerubbábel, ez azt jelenti, hogy az ő tisztségeik azok, amiket az ágak ábrázolnak. Az olaj állandó folyása a lámpatartóba azt üzeni számunkra, hogy a megadott időben Izrael Isten világossága lesz az egész Föld számára. Isten csodálatos kegyelme és hatalma, amelyek ezt végbeviszik.
Itt látunk egy ellentétes dolgot azzal, ami a Templomban van. A Templomban az olaj nem magától folyt. Ápolni kellett a lámpatartót, tisztítani, kanócot beletenni és az olajat utána tölteni. Embereknek kellett hoznia az olajat és a papoknak kellett a Templom kellékeit ápolni. Izrael a törvény alatt állt, és sok mindenért felelt.
Ezt az ellentétet, az olaj állandó folyását a templomi lámpatartóval szemben hangsúlyoznunk kell. A hangsúly Isten kegyelmén van!
A látomás alapját a 6-10 versek adják: 6 Erre ő így szólt hozzám: Az ÚR igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel! – mondja a Seregek URa.Zerubbábelnek volt egy programja az építkezésre, az alapokat lerakta, aztán volt egy hosszú szünet és most Zakariás és Aggeus próféta által újra kezdődtek az építkezések. Ez a Templom nagyon kicsi volt Salamon Templomához képest. Zerubbábelnek rengeteg problémája és nehézsége volt. Amikor évekkel korábban elkezdték az építkezést, jöttek emberek, akik segíteni akartak az építkezésnél. „Hadd építkezzünk mi is veletek. Ugyanazt az Istent imádjuk, mint ti, és ugyanazokat az áldozatokat áldozzuk, mint ti. Mi már hosszú ideje Istennek áldozunk”, mondták. Be akartak lopózni és azt mondták: „Zerubbábel és Jósua, nektek csak Isten egyetemes atyai mivoltában kell hinnetek, és abban, hogy minden ember testvér”. – Zerubbábel és Jósua visszautasították ezt.
A keresztények gyakran összezavarodnak azok miatt, akik jönnek hozzánk és azt mondják: „Mi is keresztények vagyunk, mi ugyanazt az Istent imádjuk, mint ti. Mindannyian a mennybe megyünk, talán egy másik úton, mint ti”.
Ez nyilvánvaló megtévesztés. Egy hamis „ökumené”, a névleges keresztények rá akarnak akaszkodni a keresztényekre. Keresztény humanisták, templomjárók, jóemberek, akik nem tőrödnek a biblikus tanokkal, akik azonban képviselnek egy bizonyos „szellemiséget”. Ha azonban az ember megmondja nekik, hogy mi egy másik hullámhosszon vagyunk, nem akarunk együttműködni velük, akkor gyakran dühösek lesznek és szidnak minket, hogy fundamentalisták vagyunk.
Tehát van ellenszél, egy törvényszerű ellenállás, és Isten szól Zerubbábelnek, hogy bátorságot öntsön belé: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel! – mondja a Seregek URa. Más szavakkal, Isten akarja tudatni Zerubbábellel és a bátortalan maradékkal, hogy a munka Isten Szellemének ereje által le lesz végezve.
Itt gondolkozzunk el egy pillanatra keresztényként. Isten munkái mindig nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel! végződnek el. Egy kereszténynek sem kellene megpróbálni saját erejéből tenni valamit Isten országáért.
Kegyelemből lettünk megmentve, amikor Jézusra bíztuk magunkat, Aki meghalt értünk. Az Úr munkáit is Isten Szelleme végzi el. Mihelyt saját erőnkből próbáljuk meg Isten munkáit elvégezni természetes képességeink szerint, akkor az nem Isten dicsőségét szolgálja.
Zerubbábelnek tudnia kellett, hogy a munka Isten Szelleme által végeztetik el. Nekünk is tudnunk kellene ezt a gyülekezeteinkben. A Templomot be kellett fejezni az akadályok ellenére! Mit mondott a hetedik vers? Ki vagy te, nagy hegy? Nehézségek tornyosulnak előtted?Akkor hogyan tovább? Isten garantálja, hogy ezek le lesznek győzve. Zerubbábelnek, Jósuának, Zakariásnak és Aggeusnak tudnia kellett, hogy a Templomépítést ők fogják befejezni. Noha emberek vagy körülmények akadályokat jelentenek, Isten minden hegyet képes elhordani: Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá! Isten a problémák megoldásának specialistája! Nála van a kegyelem monopóliuma! Minden hegyet elhordhat. Ez vonatkozik a kisebb méretű Templomra is, amit a visszatért izraeliták építettek.
Alkalmazhatjuk ezt magunkra, ha nehézségeink vannak? Isten a problémamegoldó! Mit kell tennünk csupán? Rá kell hagyni, és elengedni magunkat! Nem nehéz elengedni magunkat? Az ember inkább maga szeretne mindent megcsinálni és ezzel belekontárkodik Isten munkájába. Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel!
A Templom kicsi lesz, mégis csodálatos. A nép ujjongani fog és kiáltani: Áldás, áldás szálljon rá! Milyen csodálatos építmény ez! Azt is mondja, hogy hamar be lesz fejezve: 9 Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni. Gyorsan felépül.
Figyelemreméltó az, ami a 9. vers végén áll: Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Ki szól így? Az Úr szól Zakariáshoz, hogy
Zerubbábel kezei be fogják fejezni a Templomot és akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok.
Amikor az első és második fejezetet olvastuk, meg lett említve, hogy Jehova Angyala mindig az Úr Jézust ábrázolja testet öltése előtt. Ezért nincs ellentmondás abban, hogy ez áll itt: akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. Ez egy utalás az Úr Jézus Krisztusra, aki így szól: „A munkáról, amelyet te és Zerubbábel végezel, kell tudnotok, hogy ez a Messiás isteni megbízása felétek”. E Templomépítés valami sokkal nagyobbat jelent, mint egy építkezés helyi megvalósítását. Ez az építkezés kötelezettség Isten jövendő Templomának befejezésére. Ez valami Eljövendőnek vetíti előre az árnyékát. Aggeus prófétánál és később ebben a könyvben is van egy prófécia a Templomról, amely felépül majd, ha a Messiás jönni fog. A kisebb Templom előképe a messiási korszak nagy Templomának. A Templom teljes befejezése igazolja Izrael számára a messiási jelentőségét. Ahogy oly sok prófétánál, az események helyi jelentősége messze tovább mutat a jövőbe.
Ennek sok mondanivalója van a keresztények számára is. Gyakran gondoljuk azt, hogy amit teszünk, annak még nincs olyan nagy jelentősége. Ez azonban nem igaz! Amik vagyunk, és amit teszünk, annak sokkal messzebbre ható értelme van Isten szemeiben. Mozaikok vagyunk Isten kezében, Aki akarata szerint alakítja az üdvtörténet képét és ezért mindaz, amik vagyunk, és amit teszünk, nagy jelentőséggel bír. – Az izraeliták, akik a Templomot építették, nem voltak tudatában tettük jelentőségének. Nem mérhették fel a tevékenységük távlatait.
A 10. versben olvassuk: Mert kik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján? A Templom alapzatai álltak, és mindenki, aki látta a korábbi Templomot, elégedetlen volt, és csüggedt. A régit az újjal hasonlították össze. Ezért mondja Isten: Mert kik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján? Amit azonban Isten tesz, az mindig fontos. A Templom az építkezés alattkisebb volt a salamoni Templomnál, és még kisebb, mint a messiási korszakában álló Templom, de Isten az, aki épít az Ő akarata, és terve szerint. Ha Ő épít, akkor az fontos! Amit ma épít, az jelentőséggel bír a jövőre nézve is! A jelentőségét az határozza meg, hogy Isten teszi-e vagy sem.
A gyülekezetünk is jelentőséggel bír, még ha nagyon kicsi is? Nekünk még saját helyiségeink sincsenek. Sokkal többet szeretnénk, sokkal több tevékenységet, amiket nem tudunk megtenni. A kérdés: Isten az építés során köztünk van? Sok hibát követtünk el. Még sok hibát el is fogunk követni, fel fogjuk ismerni őket és reméljük, hogy az Úr kegyelemből helyre fogja hozni őket. Szeretnénk engedni, hogy Isten Szelleme vezessen, szeretnénk a hangjára hallgatni? Készek vagyunk kis lépésekben változtatni és reméljük, hogy Isten a szívünkben van. Ha ez így van, akkor minden nagyon fontos. Jelentéktelennek tűnő kis dolgok nagy jelentőségűek lehetnek. Isten megáldhat minket ezen keresztül. – Isten a Gyülekezeten keresztül munkálkodik e világon, a helyi gyülekezeteken keresztül. Gyülekezeteken keresztül, amelyek Jézus nevében jönnek össze. Isten szemszögéből kell néznünk magunkat. Talán, ha visszapillantunk öt vagy tíz évre, hálásak leszünk, hogyha az isteni távlatokból tekintünk magunkra.
10 Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét… Melyik hét? Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet. Mit akar Isten mondani ezzel Zerubbábelnek? Isten befejezi a művét, akkor is, ha kicsinek tűnik. Ha azonban kész, akkor Isten népe örvendezni fog. Ami nagyon fontos: Az Úr szemei közül, amelyek az egész földet áttekintik, egy szem azon a jelentéktelen Templomra figyel, amelyet az izraeliták ott építenek.
Ezek a szemek az Úr Jézus Krisztuson nyugszanak. A kő a hét szemmel. Ugyanazok a szemek, amelyek a földet pásztázzák, látják ezt a kis munkát, amely Jeruzsálemben történik.
A nagy Istennek van szeme kis dolgokra, kis emberekre, jelentéktelen dolgokra. Számára az is fontos, amit most teszünk ebben a teremben. Isten őrködő szemei előtt vagyunk.
Végül Zakariásnak vannak még kérdései. Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb és bal oldalán? Már korábban a második versben hasonló kérdést tett fel. Itt megismétli önmagát: 12 Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj? 13 Azt mondta nekem: Nem tudod, mik ezek? Azt mondtam: Nem, uram! A válasz érkezik: 14 Ekkor így felelt: Ezek ketten a felkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak. A fák a királyi és a papi hivatal.Azágacskák, a csomóba kötött ágak, a férfiak, akik most e tisztségekben szolgálnak, Jósua és Zerubbábel.
Ez nyilvánvalóan nem az utolsó értelmezése e válasznak. Ezek az olajfák maguktól adják az olajat. Jósua és Zerubbábel nem lehetnek ezek, ők előképei annak, akinek jönnie kell, akit a hatodik fejezetben Papkirályként neveznek meg, aki mindkét hivatalt egyesíteni fogja magában. Ő fogja „folyatni magából” az olajat.
Hadd foglaljam össze: az életünknek, szolgálatunknak, gyülekezeteinknek a Szent Szellem által vezetettnek kell lennie és belőle kell motivációt meríteni. Különben törvénykezők leszünk, és tabukat állítunk fel. A tabuk felállítása már sok gyülekezetnek a vesztét okozta. Ha nem tudjuk, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy Isten a munkálkodásunk központjában áll, akkor nincs jövőnk.
Másodszor, Isten munkáján nem kellene gúnyolódni, még ha oly kicsi is. Ha Isten műve, akkor nagy jelentőséggel bír. A jelen, vagyis Zerubbábel napjai egy képe olyan korszaknak, amely még távol van tőlünk. Zerubbábel, Dávid déd-déd-déd-nagyapja képe átalakul az Úr Jézus Krisztus képére. Ő fektette le a Templom alapzatait a Golgotán kiontott vére által. Egy jelentéktelen esemény! Ki törődik már a Golgotával! A Golgota nem volt kiemelkedő esemény a maga idejében. Az emberek elmentek mellette, amikor Isten Fiát emberi kezek a keresztre feszítették. Ki tudta már azt, mi történt azon a dombon? Csak néhányan álltak meg ott, hogy lássák. Isten azonban nagy jelentőséget tulajdonított ennek az eseménynek. Isten Báránya ott halt meg az emberiség bűneiért. Az egész világtörténelem legnagyobb eseménye ott történt meg, és alig néhányan tudtak erről, vagy tanúsítottak érdeklődést iránta. Ott fektették le a Templom alapzatát, Isten országának Templomáét.