Elérkeztünk Immánuel könyvének 2. fejezetéhez.
Következő alkalommal csak 2 versről fogok beszélni, az Ézs 9,6-7-ről, amelyek annyira fontosak Ézsaiás próféciái között, hogy lehetetlen átbeszélni, ha egy egész fejezetet akarunk elolvasni. Ezekben a versekben olyan dolgokra fogunk lelni, amikre álmunkban sem gondoltunk volna.Egy kis ismétlés: Áház az arc nélküli király megkapta Immánuel jelét. Ez volt annak a reménységnek az alapja, amelyet Isten neki ajándékozott. – A király nyugtalan volt az északi Asszíria miatt, de még inkább Izrael és Szíria miatt, akik szövetséget kötöttek, és felszólították rá, hogy ő is lépjen be ebbe a szövetségbe. Ő visszautasította ezt. Így Izrael és Szíria felléptek Juda királysága ellen. Áház, aki nem bízott Istenben, az Asszíroktól remélt segítséget, akik már világhatalom voltak.
Isten felszólította Áházt, hogy kérjen jelt tőle, amivel bátorítani akarta a Dávid trónján ülő királyt. Ő azonban azt mondta, hogy nem kér jelet, mert nem akarja Istent kísérteni. Ezután Isten mégis adott ennek a hitetlen királynak egy jelet, egy szűzről, aki terhes lesz. „Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy szűz teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” A szűztől való születés ígéretét megelőzi egy fontos igevers, egy axióma a 7,9-ben: „ha nem hisztek, nem maradtok meg!” Ez az igevers az üdvtörténet minden korszakában érvényes! A héber nyelvben ez egy szójáték, és ennek a szójátéknak az a célja, hogy mélyen Áház emlékezetébe vésődjön ez az ige: „ha nem hisztek, nem maradtok meg!” vagyis nem fogtok megállni. Áház egy arc nélküli király volt. Volt a szívében egy titka, amely többet jelentett számára, mint Isten ígérete. Ez a titok az Asszíriába vetett bizalma volt. Isten helyett a világba, az emberek erejébe vetette bizalmát.
Úgy gondolom, hogy sok keresztyén hordozza a szívében ezt a titkot. Hisznek a megváltásban, amelyet Jézus vitt véghez a Golgotán, mégis úgy élik a vallásos életüket, mint Áház. Nem akarják megpróbálni Istent. Élik az életüket, és Asszíriában bíznak, vagyis a saját erejükben, a saját terveikben és a saját cselekedeteikben. Amikor aztán egy Istenért való szolgálatról van szó, nem Istenben bíznak, hanem a saját cselekedeteikben. Isten munkáját emberi erővel próbálják véghezvinni. – Ha megnézzük a templomok programját, már nem sok hasonlóságot találunk a bibliai alapelvekkel. Sokan azt mondják, hogy ezek ma már nem érvényesek. Erre az állításra vissza kellene kérdeznünk: És a megváltásról szól alapelv? Az még időszerű? Hogyan lehet jó bizonyság a gyülekezet? Hogyan kell hinnem a saját személyes üdvösségemben? Milyen joggal húzok át bizonyos bibliai alapelveket, és milyen jogon gondolom azt, hogy ezek már nem időszerűek? Nincs jogom ehhez. Az ember nem szívesen végzi az Úr munkáját az Úr szerint való módon, mert Asszíriában bízik. Nem hiszi el, hogy működni fog a dolog, hogy Isten meg tudja őt áldani.
Áház Dávidtól származó király volt, most mégis az Asszírok inváziójával kell számolnia. Egyedül csak Juda menekül meg. Az Ézs 8,8-ban ez áll: „Betör Judába, végigzúdul rajta, és nyakig ér.” Egy áradat fog rájuk törni, és egyedül csak Juda fog megmenekülni. Ugyanis Juda törzse az, amelyből majd származnia kell a királynak. Juda nem fog megfulladni, megmenekülnek, lesz egy maradék, mert ebből a maradékból fog származni Jesua Ha’Massiah. A két dolog közötti időben azonban ítélet jön a népre. Isten nem vetette el az Ő népét. Ez a sötétség – amelyről Ézsaiás később ír ebben az igeszakaszban – világossággá fog változni az által a gyermek által, aki el fog jönni. Az a fiú, aki majd adatik, el fogja hozni az örök békét. Sem a Road Map, sem a Genfi kezdeményezés nem fog békét hozni.
Vizsgáljuk meg az Ézs 8,1-10-ig terjedő igeszakaszt! Emlékszünk? A darab szereplői Áház, Juda királya; III. Tiglat Pileser, Asszíria királya; Resin, Szíria királya és Pekah, Izrael királya. Egy hatalmi harc áll fenn, amelybe Áház is belekeveredik. Úgy dönt, hogy nem engedelmeskedik Isten szavának. Így Isten szól a prófétához, és ad neki egy jelet, egy látomást arról az ítéletről, amely, majd Áházra és Judára fog jönni.
8,1. „Ezt mondta nekem az ÚR: Fogj egy nagy írótáblát és írd rá közönséges írással: (legyen jól olvasható) Mahersalalhasbac (Szeretnéd, ha így hívnának téged? Ézsaiás így nevezte el a fiát) azaz „Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! ( Ennek a névnek volt egy üzenete: Jön az Asszír király és gyorsan fog rabolni és zsákmányt ejteni. Az emberek odamennek a „faliújsághoz”, amelyen csak az áll, hogy Mahersalalhasbac, és azt kérdezgetik, hogy mit jelent ez?) 2. Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát. 3. Miután a prófétaasszonynál voltam, (Úgy tűnik, hogy Ézsaiás felesége egy prófétaasszony volt. Az Ótestamentumban ugyanúgy voltak prófétaasszonyok, mint az Újtestamentumban.) teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Legyen a neve: Mahersalalhasbac, Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! 4. Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Samária zsákmányát Asszíria királyának. (Most következik a magyarázat: Ítélet fog jönni a népre.) 5. Még ezt is mondta nekem az ÚR: 6. Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, és Recínnek, meg Remaljáhú fiának örül, 7. azért rájuk zúdítja az ÚR az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép medréből, és hömpölyög partjai fölött.” A próféta jelbeszédet használ. A Siloah csendes vize, Isten halk szava a gyermekről, aki szűztől fog születni, akit ők elutasítottak.
Asszíriának azonban van két nagy folyója, a Tigris és az Eufrátesz. Az Asszíria északi részén lévő hegyekben zajló hóolvadástól ezek a folyók sebesen rohanó, vad vizekké válnak és elárasztják az országot. Asszíriának nagy víztárolói voltak, Jeruzsálemben csak a Siloah nevű patakocska folyt. Isten azt mondta ezzel, hogy ti elutasítottátok a messiási fiút, Siloah csendes vizét (ez a szó azt jelenti, hogy „küldött”), ezért rátok fogom küldeni a nagy folyók vizét és azok el fognak árasztani benneteket. 8. Betör Júdába, végigzúdul rajta, és nyakig ér. Isten nem adja fel népét. Egy maradék megmarad. A gyülekezet is egy maradék! Mi Isten népéhez tartozunk. A világ szemében a hivőknek nincs jelentőségük. A hívők csak a csufolódás tárgyát képezik, ők „fanatikusok” és „fundamentalisták”. „De ha kiterjesztett szárnyaival széltében ellepi az országot, Immánuel, (velünk az Isten!) 9. Tomboljatok csak népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek mind, ti messze országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni! 10. Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten! (Immánuel)”
Itt egy nagyon gyakorlati tanítással találjuk szemben magunkat: a világi politika elpusztítja Isten országát. Izrael és Juda népének szenvednie kell, mert Áház király és a zsidók nagy része a világi politikát követi, nem pedig a szellemi politikát. Figyelmen kívül hagyják Istent. Mit jelent ez számunkra?
Világi politika Krisztus igazi gyülekezetében megsemmisíti Isten gyermekeinek szellemi gyümölcseit. Ha megcsonkítjuk a Biblia üzenetét, akkor elveszítjük az áldást. Lehet aktivitást és lelkesedést ébreszteni, és sok embert vonzani, de ha az üzenet nem Isten Igéjéből származik a Szentszellem erejével, akkor nem lesz rajta tartós áldás. Ha nem beszélünk a bűnről, ha elhallgatjuk a megváltást és Jézus visszajövetelét, és kompromisszumokat kötünk, akkor az üzenet nem fog gyümölcsöket hozni. Szabad, sőt szükséges is, hogy új módszereket használjunk az evangelizációban, de ha Isten alapelveit elhagyjuk, akkor ez csak olyan lesz, mintha a levegőbe öklöznénk.
Ugyanez érvényes a gyülekezetek pénzgazdálkodására is. Hány gyülekezet ment már csődbe a templomépítés során? Sok. Vannak szakemberek, akik profik a pénzügyi dolgokban. Milyen gyakran kérünk pénzt. A levélszekrényünk tele van koldulólevelekkel. Az épület áll, az áldás elmarad. Milyen sok olyan gyülekezet van, ahol fagyos légkör és gyakran üresség tátong. Mindenről beszélnek, csak a bibliai igazságokról nem.
Ugyanez érvényes Izraelre is. Ha a vezetés figyelmen kívül hagyja a Bibliát és azokat az ígéreteket, amelyeket Isten Izraelnek adott, ha a környező országokra, vagy világhatalmakra támaszkodik, kompromisszumokat köt velük, akkor magukra vonják az ítéletet.
Áház vallásos ember volt, de nem bízott Istenben. Nem tekintett felfelé, nem látott tovább az orránál. „11. Így szólt hozzám az ÚR, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján: 12. Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek!” Mit mond ezzel Ézsaiás? Ti, akik engem követtek, ne higgyétek el, amit ezek mondanak, hogy mivel nem értek egyet a király politikájával, király ellenes összeesküvő vagyok. Ne nevezzétek összeesküvésnek azt, amit ők összeesküvésnek neveznek. Nem vagyok összeesküvő, egyedül Istent félem. – – – A próféták és prédikátorok mindig ki voltak téve ennek a vádnak. Ha semmi kritizálnivalót nem találtak bennük, akkor azt mondták, hogy ellenkeznek a hagyományokkal, vagy nem értenek egyet az egyház, illetve a nemzet politikájával. Ezért összeesküvőknek mondták őket. Az Úr Jézus volt erre a legjobb példa. Azt mondták róla, hogy királyt akar a császár helyett, mert királyságról beszélt. Ha ma valaki a bibliai alapelveket alkalmazni akarja a politikára, akkor összeesküvő, bigott vagy fundamentalista, aki veszélyt jelent az államra nézve! Lásd Butiglione példáját az Európa Parlamentben. „Ne nevezzétek összeesküvésnek amit ők összeesküvésnek neveznek.” A 13. versben pedig azt mondja: „A Seregek URát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek!” Más szavakkal: Különítsétek el, tartsátok szentnek az Urat, és ha ezt teszitek, fel fogjátok fedezni, hogy Ő lesz a ti szentségetek”. – – – Illés is ismerte ezt a kritikát. Illést Áháb kritizálta és később, amikor Áháb találkozott vele, mit mondott neki?: „Te vagy az, Izrael megrontója?!” (1Kir 18,17) Illés ezt válaszolta neki:
„Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te a Baalokat követed.” Ez volt Áháb bűne, mivel figyelmen kívül hagyta Isten szavát.
„14.akkor ő is megszentel. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda. 15. Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, megfogja őket a csapda. 16. Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára.” Tudjátok, mit jelent ez? Ezek az emberek nem fogadták be Isten Igéjét, ezért fogd ezt a tanítást és vidd el a kiválasztott maradéknak. Erősítésül fog szolgálni számukra. Ézsaiás korában ugyanaz volt a helyzet, mint manapság. Csak a maradék az, aki befogadja az Igét. A maradék, akik keresztyénnek nevezik magukat, akik visszautasították az igét, és akik számára a Biblia nem mértékadó. Ézsaiás és tanítványai számára bátorítás volt a messiási üzenet az ítélet árnyékában, amely el fog jönni a nemzetre.
„17. És várom az URat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. Így beszél a próféta 18. Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, intö jelek vagyunk Izráelben a Sion-hegyen lakó Seregek URának akaratából.
Szeretnék itt mondani valamit, ami segíteni fog, hogy jobban megértsük a messiási próféciákat. A 17-18. versek egy messiási prófécia. Lapozzunk a Zsid 2,11-hez: „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, (ezért nevezhetjük mi is testvéreknek egymást!) 12.amikor így szól: „Hirdetem nevedet testéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.” (ez az igevers a 22. Zsoltárból származik) 13. És ismét: „Én őbenne reménykedem” (ez a vers az Ézs 8,17-ből való, és ezt az igét a Zsidókhoz írt levél szerzője az Úr Jézusra használta. Az Ószövetségben mondja a próféta, és az Újszövetségben vonatkozik ez az ige az Úr Jézusra.) majd újra: „Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem.” Ez az Ószövetségben Ézsaiásra és két fiára vonatkozik. Az Újszövetségben pedig a levél írója az Úr Jézusra alkalmazza ezt az igeverset, és azokra, akik Őhozzá tartoznak. Milyen jogon szakít ki a Zsidókhoz írt levél szerzője egy igeverset a szövegkörnyezetéből, és alkalmazza azt a Messiásra? Sokan azzal vádolják a keresztyéneket, amikor Krisztust látják az Ószövetségben, hogy azt látják, amit látni akarnak! Hogy kell tehát értelmeznünk az Ószövetséget?
Nem szeretnék most kiselőadást tartani arról, hogy hogyan kell értelmezni az Ószövetséget, de egy rövid útmutatást szeretnék adni hozzá.
A messiási próféciáknak 3 típusa van.
- Közvetlen messiási próféciák.
Ezek olyan próféciák, amelyek közvetlen kijelentéseket tartalmaznak. Ilyenkor a próféta belepillant a jövőbe, látja a Messiás eljövetelét. Az Ézs 9,6-7 jó példa erre. Vagy az Ézs 7,14-ben a szűztől való születés próféciája is ilyen. Az Újszövetség írói nem különböztetik meg a messiási próféciák különböző típusait, mindig egyszerűen csak messiásinak nevezik, de mi különbségeket teszünk. Az írások első olvasói ismerték és értették az írásokat, amelyeket olvastak.
- Vannak indirekt (közvetett) messiási próféciák is.
Ehhez a Zsolt 102,25-27-t szeretném felhozni példaként. Ezt a szöveget most az Újszövetségből, a Zsid 1,10-12-ből olvasom: „10. „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, …” Ha viszont a 102. zsoltárhoz lapozunk, akkor észrevesszük, hogy itt nem szerepel az Uram szó (ezt a szót a Zsidókhoz írt levél szerzője tette hozzá). A 102. zsoltárban nem szerepel Jézus Krisztus neve. Hogyan lehet egy ószövetségi igeverset, amely az Úrról szól Jézus Krisztusra alkalmazni? A bibliakritikusok azt mondják, hogy az Újszövetség írói mindenhol, ahol az Ószövetségben az Úr szó szerepel, Jézus Krisztust helyettesítik be. Az akkori emberek elfogadták az írásmagyarázatnak (hermeneutikának) ezt a fajtáját, de ez ma ránk nézve nem érvényes. Elhiszed ezt? Én nem hiszem el, és nem törődök azzal, aki ilyesmit mond. Miért? Mert tudhatjuk, hogy az Újszövetség írói miért értelmezték így az Ószövetséget. Ha többször elolvassuk a 102. zsoltárt, rá fogunk jönni, hogy miért tették ezt. Ebben a zsoltárban az áll, hogy Isten, az Úr el fog jönni a földre, és fel fogja állítani királyságát. Tudták, hogy Istent, az Atyát nem láthatják, mert aki az Ő arcát meglátja, annak meg kell halnia. Ezt többször is említi az Ószövetség. Az apostolok tudták, hogy három Jahve van, Jahve az Atya, Jahve a Fiú, és Jahve a Szentszellem. Megtanulták a Szenthármasság doktrináját: Egy Isten van, aki három személyben létezik. Az Úr szó alkalmazható az Atyára, a Fiúra és a Szentszellemre is. Tudták, hogy az az Úr, aki eljön a földre, hogy felállítsa a királyságát, a Szentháromság második személye. Azok az ószövetségi igeszakaszok, amelyek Isten cselekedeteiről írnak, azok az Úr Jézus Krisztusra vonatkoznak. Ez Isten kinyilatkoztatásának kibontása által válik ismertté. Tehát amikor ezt az igehelyet idézték az Ószövetségből, akkor az Úr szót Jézus Krisztussal helyettesítették be. Ez a zsoltár a Fiúra vonatkozik! Nem szép ilyen dolgokat felfedezni Isten Igéjében?
- Vannak tipikus (jellegzetes) messiási próféciák is.
A típus (jellegzetesség) azt jelenti: illusztráció (szemléltetés). Illusztratív messiási próféciák. Az Újszövetség írói tudták, hogy az emberek sorsa és a történelem az Úr kezében van, és terveit véghez is viszi. A történelem minden korszaka visszatükrözi a jövő kibontakoztatását. Ezért nem volt problémájuk az apostoloknak ezzel a magyarázattal. Például Mózes és Dávid előképei voltak Krisztusnak. Isten azért állította fel a prófétaság, papság és királyság intézményeit, hogy ezek a személyek előrevetítsék az eljövendő Messiást, aki próféta, pap és király egy személyben. A próféták, papok és királyok tapasztalatai a mi Urunk Jézus Krisztusunk tapasztalatai voltak. Tehát vannak tipikus messiási próféciák. Ezeket két osztályba sorolhatjuk:
- Történelmi típusú próféciák
Ez alatt egy Ószövetségben szereplő ember olyan megtapasztalását értem, amely példaként szolgál számunkra. Nincs benne közvetlen, csak közvetett (indirekt) utalás a jövőre. Ilyen pl. a 8. zsoltárnak az a része, amikor azt írja a zsoltáros az emberről: „Micsoda a halandó, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?” Ez előrevetíti azt a tökéletes embert, akinek majd el kell jönnie: Jézus Krisztust.
b.) Történelmi, prófétai típusú próféciák
Jó példa erre a 16. vagy a 45. zsoltár. Vagy pedig az Ézs 8, 17-18, amivel éppen most foglalkozunk. Mit értek ez alatt a fogalom alatt? A próféták, a papok és a királyok alkalmanként az Ószövetség hivatalos illusztrációi az eljövendő prófétának, papnak és királynak. A tevékenységük túlmutat rajtuk, és prófétai módon utalnak a jövőre. Ezért gondolom, hogy az Ézs 8,17-18 utalás a mi Urunkra, Jézus Krisztusra. Ézsaiás próféta volt, és mivel próféta volt, saját maga is előképe volt az eljövendő prófétának, Jézus Krisztusnak. Mivel gyermekei, Seár-Jasub és Mahersalalhasbac rokonai voltak Ézsaiásnak, ezért ők jelentik azokat, akik majd rokonok lesznek a mi Urunk Jézus Krisztusunkkal. Tehát ahogy az ószövetségi próféta a mi Urunk illusztrációja, úgy képviselik Jézus Krisztus rokonait a jövőben Ézsaiás próféta gyermekei. Az Ószövetség és az Újszövetség összekapcsolódik, és egymáshoz való kapcsolatuk alapján írhatja a Zsidókhoz írott levél szerzője, hogy mindez Jézus Krisztusra vonatkozik.
Mit jelent Ézsaiás neve? Jahve szentje. Mit jelent Seár-Jasub neve? Egy maradék visszatér. Mit jelent Mahersalalhasbac neve? Hamar a zsákmányra – gyorsan a prédára! Ez jellemzi a jövőt! Ézsaiást úgy hívják, hogy Jahve szentje, ez maga az Úr Jézus. A két fia jelképezi azt, ami történni fog. Ítélet következik és egy maradék vissza fog térni. Az egész család a messiási közösség példája: A Messiásnak és gyermekeinek személyes kapcsolata volt egymással! Amikor azután a Zsidókhoz írott levél szerzője az Úrra gondol, és azokra, akik hittek benne, akkor azt mondja, hogy ez éppen olyan, mint Ézsaiás és az ő gyermekei az Ószövetségben. Ez a prófécia, mint illusztráció már beteljesedett. Remélem, hogy a többi messiási próféciánál, amelyekhez visszatérek, együtt fog járni az Ószövetség megértése.
„18. Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Sion-hegyen lakó Seregek URának akaratából. 19. Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? 20. A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.” (Hajnalpirja, nincs világosság bennük.) Az emberek mindent elhisznek, csak az a lényeg, hogy a Bibliában ne legyen benne. Csak nézzük meg az ezoterikus hit és a különböző gyógyítási módszerek kínálatát. Az emberek elmennek a spiritisztákhoz, hogy megtudakolják a jövőjüket. Az újságok tele vannak jósnők hirdetéseivel. Ez jó üzlet manapság. Csak ne a Biblia legyen az, ami felel a kérdéseikre. A Bibliában a törvényről és intelmekről van szó, amikről a próféta itt beszél. Az emberek ezoterikus praktikákhoz folyamodnak, mivel nincs bennük világosság.
Nincs valódi keresztyén megtapasztalás, amely nem az igében gyökerezik! Ügyeljünk arra, hogy életünkben a megtapasztalások Isten Igéjében gyökerezzenek!
Ézsaiás azzal az ítélettel zárja le ezt a fejezetet, amely Judára vár. Egy szánalmas kép tárul a szemünk elé. „21. Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, 22. majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva.”
Végül azzal az ígérettel zárul ez a szakasz, hogy el fog jönni a világosság.