És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.(Más értelmezés szerint: Krisztus türelmes várására.)Keresztyének és nem-keresztyének gyakran teszik fel a kérdést: Mi lenne, ha? Mi lenne, ha az imádságra való bátorítást komolyan vennénk? Mi lenne, ha tudatára ébrednénk azon felelősségünknek, hogy mit jelent az imádság számunkra és mások számára? Mi lenne, ha gondolkodásunk krisztusközpontú lenne? Mi lenne, ha nemcsak gondolkodásunkban, de kezünk munkájában is Krisztus állna első helyen? Mi lenne, ha Jézus Krisztus minden ambíciónk, minden törekvésünk célja lenne?
Pál ezekben a versekben két fontos kérdést vet fel. A 3,1-2-ben az imádság fontosságát emeli ki, a 3,3-5-ben pedig a keresztyén munkálkodás és megtapasztalás krisztusközpontúságát helyezi előtérbe. Pál meggyőződése volt, hogy imádság nélkül az evangéliumnak nincs előmenetele és sikere. Hitt az imádság abszolút szükségszerűségében és a hívők krisztusközpontú életgyakorlatában.
Miért kéri Pál a thesszalonikaiakat, hogy imádkozzanak? Pál nagy ember volt, egyedülálló a maga nemében. Milyen értelemben volt ő egyedülálló és nagy? Gyakran a „nagyság” fogalmát a világban használt módon értelmezzük. Ha feltesszük a kérdést, hogy ki a „nagy” ember, akkor ilyen válaszokat kapnánk: sikeres, ügyes, gazdag, meggyőző fellépésű, aki könnyen szerez barátokat, befolyásos, stb. Mindenek felett azonban önálló, magabiztos, öntudatos, hatalommal bíró, erős akaratú, autonóm, független. – Mindez nem illik Pál apostolra. Ő elismerte Istentől való függőségét szolgálatában. Karakterét jellemzi az a tény, hogy felszólítja a hívőket, imádkozzanak érte. És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk. Az imádság nélkülözhetetlen. Miért? Miért kell Pálnak ezeket a hitben fiatal hívőket arra kérni, hogy imádkozzanak érte?
Két helyet találunk az ÚSZ-ben, amely erre a kérdésre választ tud adni. Pál hisz az imádság hathatósságában és erejében. Emberi szemszögből nézve szolgálata más hívők imádságától függött. 2Kor 1,9-11: Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; 10 aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, 11 mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást. Pál életveszélyes krízisbe jutott. Tapasztalatból tudta, hogy egyedül az Úrtól függ. Másrészt világos, hogy Pál meg volt győződve arról, hogy csak az imádság ad szolgálatának erőt az Úr által. Meggyőződése volt, hogy a hívők imádsága nélkül elveszíthetné életét és szolgálatát. Az imádság az az eszköz, amelyen keresztül Isten őt hordozza. Fil 1,18-19:Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. 19 Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Szellemének segítsége által. A hangsúly a 19. versen van! A Szentszellem segítsége szoros kapcsolatban van a könyörgéssel!
Ezért mondja, testvéreim, imádkozzatok értünk. Mit kér Pál? És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is… Nem egy egyszeri sikeres evangelizáció érdekében kéri segítségüket, hanem az evangélium tartós terjedéséért.
Hogyan értelmezzük az „úgy dicsőítsék” kifejezést az evangéliummal kapcsolatban? Akkor lesz dicsőítve az evangélium, ha sokan megtérnek? Nem. Akkor lesz megdicsőítve, ha az evangélium elvégzi, ill. betölti azt a feladatot, amire küldetett. A 2Kor 2,14-17-ben ezt olvassuk: De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. 15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: 16 ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? 17 Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által. Az evangélium akkor is meg lesz dicsőítve, ha elvetik! Akkor is, amikor lázadó emberek lázadásukban megkeményednek. Gyakran halljuk testvérek szájából: Az evangélium csődöt mondott itt és ott, mert csak kevesen jutottak hitre. Itt a hívők bizonyságtételéről van szó, hogy embereket nyerjünk meg Krisztus számára. Pál utal rájuk: úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is. Ha az emberek látják Krisztus átformáló hatalmát a hívők életében, akkor az evangélium dicsőítve lesz.
Mit kér még az apostol? 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. Itt az evangélium hirdetőinek biztonságáról van szó. Ez a kérés szorosan összekapcsolódik az első kéréssel. Pál apostolnak kimondottan erős önfenntartási ösztöne volt. Mi is úgy viselkednénk, mint Pál, ő is ember volt hozzánk hasonlóan. Másrészt Pál sohasem vonakodott tájékoztatni testvéreit szükségleteiről, próbatételeiről stb. Ez nem kishitűségből vagy az Istenbe vetett bizalom hiányából fakadt. Gyakran ír nehézségeiről. Csak akkor számíthatunk könyörgésre, közbenjárásra, ha közöljük szükségleteinket a testvéreinkkel. „Munkahelyemen nagy nyomás nehezedik rám, imádkozzatok értem. Hordozzatok imádságban.”
Pál ellenségeit elvetemült (perverz) és gonosz embereknek nevezi. Az elvetemült (görögben „atoposz”) szó olyan emberekre utal, akik nincsenek a helyükön. A szó etikai jelentősége: tisztességtelen, botránkoztató és igazságtalan.
A mert nem mindenkié a hit szófordulat egy szépítő körülírása annak, hogy „csak kevesen hisznek”.
Sokan tették már fel a kérdést: miért kellett Pálnak ezt kérni? Nem tudta, hogy Isten rendelkezett az evangélium terjedéséről? Miért kéri a thesszalonikai hívőket, hogy olyasvalamiért ostromolják Isten trónját, amit már előre elhatározott? Mások ezt így fejezik ki: Ha Isten abszolút szuverén és már előre elhatározott mindent, ami történik és előre tudja mindennek a végét, akkor az imádság nem fogja tudni terveit megváltoztatni és Isten nem fogja magát meggondolni, ezért felesleges az ima. Miért imádkozzunk? – Az ilyen érvek egészségtelen és jogtalan spekuláción nyugszanak Isten örök elhatározását illetően. Amit Isten öröktől fogva elhatározott, az nem a mi dolgunk! Ezt Ő nem nyilatkoztatta ki nekünk. Mi csak az Ő Igéjét ismerjük. Nincs se jogunk, se kötelességünk feszegetni, hogy mi rejlik a jövőben. A mi kötelességünk, hogy tegyük azt, amit nekünk ma parancsolt. Kövessük az Ő Igéjét. Imádságaink mércéje nem az, hogy mi történhet vagy mi nem.
Vigyáznunk kell egy másik végletre. Ne tulajdonítsunk az imádságnak nagyobb jelentőséget Isten tervében, mint ami annak jár. Gyakran halljuk a következőt: Az Úr már előre elrendelte mindazt, amiért imádkozunk, Ő azonban nem tesz semmit a mi beleegyezésünk és hozzájárulásunk nélkül. Isten terve a mi hiányzó akaratunk miatt ütközik akadályba. Ha Isten céljait imádságban magunkévá tesszük, akkor Istennek lehetőséget adunk arra, hogy munkálkodjon.
Nem szabad azt hinnünk, hogy Isten megtesz valamit értünk imádság nélkül, ha elhatározta, hogy imádságunk által fogja megtenni. Ezért az imádság abszolút szükségszerűség.
A Szentírás az emberi tevékenységet nem mint Isten céljának ellentétét határozza meg, nem is mint Isten céljának kiegészítését, hanem mint eszközt Isten céljának kivitelezésére. – Nem tudjuk Istent az imádság által rákényszeríteni valamire. Másrészt nem szabad lebecsülnünk az imádságot. Ne higgyük, hogy Isten akarata gyenge és a mi segítségünkre szorul. Harmadszor, ne tűnjön az imádság számunkra feleslegesnek. Az imádság nem egy második erő a versenyben, vagy Isten kegyelmének kiegészítése, ugyanis az imádkozó szerepe, funkciója és viszonya kihangsúlyozza az ember gyengeségét és függőségét. Az imádságban az ember cselekvőképtelenségében a mindenható Isten lábaihoz veti magát. Az imádság nem befolyásolja, hanem megdicsőíti Isten hatalmát.
A kérdés: Pál apostol nem hitte, hogy akiket Isten kiválasztott az üdvösségre, azok feltétlenül hitre fognak jutni? Miért kéri Pál a hívőket, hogy imádkozzanak annak a térben és időben való megvalósításáért, amit Isten már az örökkévalóságban elhatározott?
Ha az embereket ilyen kérdések és problémák foglalkoztatják, az nem abból fakad, hogy nem értették meg az imádság természetét. Sokkal inkább – ironikus módon – onnan származik, hogy nem értették meg Isten szuverén döntéseit. Gyakran silány az imaélete azoknak, akik hisznek és túlhangsúlyozzák Isten szuverenitását. Meg kell értenünk, hogy Isten szuverén akaratának kivitelezéséhez eszközökre van szüksége. Az imádság egy eszköz Isten akaratának kivitelezésére. Isten a szemét nem csak a végcélra szögezi, hanem vannak másodlagos indokai is, amivel Ő célba fog jutni.
Nem abszurd dolog feltenni a kérdést: miért kell imádkozni, ha Isten már ismeri a célt? – A kérdést így is meg lehetne fogalmazni: ha Isten elhatározta, hogy élni fogsz, akkor miért kell lélegezned? Tudjuk, Isten előre elhatározta, hogy egy napon elköltözünk ebből a világból. Miért kell akkor lélegezni? Ha Isten elhatározta, hogy megtölti a hasamat jó dolgokkal, akkor miért kell az asztalhoz ülnöm? Nem tudná az én közbenjárásom nélkül megtölteni a hasamat? Ha Isten elhatározta, hogy a földműves aratni fog, akkor miért kell vetnie? Ha Isten elhatározta, hogy én ma a Thesszalonikai levélről beszéljek, akkor miért kell beszélnem? Akkor csak be kellene fognom a számat. Nem egy abszurd gondolat ez?
Isten kitűzte a célt, de meghatározta az eszközöket is. Az imádság az egyik eszköz. A hívők többsége megérti az imádság lényegét, de nem érti meg Isten végzéseinek természetét.
Feltehetnénk a kérdést: Pál nem tudja, hogy Isten mindent tud? Nem tudja Isten, hogy léteznek gonosz emberek? Nem tudják a thesszalonikai hívők, hogy Isten mindentudó? Isten ismeri problémáikat, miért kell ezeket megemlíteni? Istent nem kell rábeszélni dolgokra. Mondhatták volna a thesszalonikaiak: miért imádkozzunk érte? Isten tudja, mire van szüksége.
A Biblia sehol nem foglalkozik ezzel a kérdéssel! Nem ad magyarázatot arra, hogy miért imádkozzunk, ha Isten amúgy is mindent tud. A Biblia egyszerűen csak annyit mond: imádkozzatok és Ő válaszolni fog az imádságra. Ha nem kérünk, akkor nem is fogunk kapni. Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek (Jak 4,2). Nincs válaszom arra, hogyan lehet ezt összhangba hozni Isten mindentudásával. A Bibliában nem találunk erre választ. A Biblia csak annyit mond: imádkozzatok. Ha problémád van, akkor hagyd azt Istenre. Ne a te problémád legyen. A Biblia Isten kinyilatkoztatása, ezért az imádság és Isten mindentudása csak az Ő problémája lehet. A teremtmény törődjön azzal, amit Isten reá bízott: imádkozzon.
„Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” 9 „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,…” (Mt 6,7 kk). Akkor miért kell imádkozni? Nos, ez nem az Úr Jézus logikája. Ő pontosan fordítva gondolkozik: mert a ti atyátok tudja, mire van szükségetek, azért imádkozzatok. Ezt gyakran nem értem és nem tudom egy kalap alá hozni. De ez nem is az én gondom kell, hogy legyen, ez Istenre tartozik. Az én felelősségem az imádság. Isten örök terve és végzése ne szolgáljon annak mentségére, hogy keveset imádkozom. Isten rendelte el az imádságot, mely eszközön keresztül mi az áldások birtokába jutunk. Az imádsággal nem zsarolni akarjuk Istent, hogy adjon meg valamit, amit nem akar. Nem azért imádkozunk, mert Ő egy gyenge uralkodó, aki a mi imáink nélkül nem tudná céljait elérni.
Azért imádkozunk, mert Isten eszközként adta ezt, hogy célba érjünk. Azt mondja: ha akartok valamit, akkor kérjetek. Ne várd Istentől, hogy amit Ő az imádságon keresztül akar adni neked, azt imádság nélkül is megadja. Azért mondja Pál: imádkozzatok értünk… Pál apostol hitt az imádság abszolút szükségszerűségében és hatékonyságában.Ez saját tapasztalata volt! Ha Isten szuverenitását, mindentudását és jóságát nem tudod összeegyeztetni az imádsággal, akkor én sem tudok választ adni. Csak egyet mondhatok: lélegezned és enned kell, ha élni akarsz. Ezek eszközök az élethez, csakúgy mint az imádság.
… mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr… Az eredeti szövegben Pál apostol két szót szembesít egymással, mind hangzásában, mind összefüggésében: „hit” = pisztisz, valamint „hűség” = pisztosz és az az Úr. Az Úr hűséges. … mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr,… Egy erős kontraszt érezhető az eltorzult hitetlenség és az Úr Jézus Krisztus jósága és hűsége között.
A 2,3-5-ben Pál leírja és ecseteli a thesszalonikai hívők növekedését és hitben való előrehaladását. Beszél keresztyén, hívő tapasztalataikról. Minden növekedésért és lépésért Jézus Krisztusnak adja a dicsőséget. Ezek nagyon krisztusközpontú versek! Pál Isten hűségére támaszkodik (3,3), bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek (3,4), és bizalma van az Úrban, hogy Az Úr … irányítsa szíveteket (3,5). Beszél az ő és a thesszalonikai hívők tapasztalatairól.
3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket… Pál itt visszatér a 2,17-re: Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus … erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben. Pál nem hitt az imádság erejében? Először állítja, aztán kéri Istent, hogy erősítse meg őket.
3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. A gonosz lehet semleges vagy hímnemű. A „gonosz” egy absztrakt fogalom, ami lehet minden fajta gonoszság. Lehet azonban hímnemű is, más szóval „a gonosztól”, azaz a Sátántól. Ez a „megőrzés a gonosztól” is ima tárgya. Hogyan mondja az Úr az imádságában: ne vigyél minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól (Mt 6,13). Miért őriz meg a gonosztól? Mert Krisztus hűséges.
4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.
Nem az ő emberi természetükben bízik, hanem az Úrban! Miért voltak a thesszalonikai hívők eddig engedelmesek? Mert Krisztus lakozott bennük.
5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára. Harmadszor imádkozik ebben a levélben a thesszalonikai hívőkért. Kettős kérés: szeretet és állhatatosság. Mi azért szeretjük az Urat, mert Ő először szeretett minket. Minden tisztán kegyelem!
Állhatatosság, türelem, mely az Úrra vár. Ez a második adventre utal. – Gondolom, inkább utalás ez arra a munkára, amit Krisztus a mi szívünkben végez, mely bennünk a türelmet és az állhatatosságot munkálja.
Pál számára Krisztus volt a keresztyén tapasztalat középpontja. Ő az élet fundamentuma. Ő hű akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk. Bízhatunk Benne, és nem magunkban, hogy megadja azt, amit tőle kérünk.
Ha szeretjük az Urat és Istennek tetsző életet akarunk élni, akkor meg fog őrizni, türelemmel és állhatatossággal fog megajándékozni az élet próbái és kísértései közepette, mert az Úr szelleme munkálkodik bennünk. Mindent az Úr határoz meg, hogy tapasztalattá váljon számunkra és egymás számára az imádság által.
Milyen szorgalmasan imádkozunk egymásért?