Ez a szakasz rövid. Ezért szeretnék először Róm 7,7-12-vel foglalkozni, amely szintén evvel a témával foglalkozik. Emlékeztetlek, hogy az apostol a 6. fejezetben említi, hogy Krisztusban meghaltunk a bűnnek és aztán 7,1-6-ban arra mutat rá, hogy a hívő ember meghalt a törvény számára. Ebből következik egy kérdés: Ha meghaltunk a bűn és a törvény számára, akkor bűn-e a törvény? Erre válaszol az apostol a 7,7-12.-ben. Figyeljünk különösen arra, ahogyan az apostol a törvény szerepére utal. Ez ugyanis a Galata passzus témája. Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” 8 De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 9 Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, 10 én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. 11 Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. 12 A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Ez a válasz a kérdésre, hogy bűn-e a törvény? Nem, a törvény szent. De csak a törvény által értjük meg bűnösségünket.Gal 2,15-21. Az előzőekben Pál ír a Péterrel való összetűzéséről Antiókhiában, amikor az egész gyülekezet előtt megrótta Pétert. Sok kommentár megegyezik abban, hogy Gal 2,15-21 tulajdonképpen a folytatása annak, amit Pál Péternek mondott Antiókhiában. Mások ezeket a verseket Pál gondolatai tükrének tartják, amikor ezt a levelet írta. A tény, hogy a 3. fejezet avval kezdődik, ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket,… arra hajlok, hogy Gal 2,15-21 azokat a szavakat tartalmazza, melyeket Pál Péternek mondott. Ha ez a feltételezés nem állná meg a helyét, akkor ezek a szavak, melyeket itt papírra vetett, mégis nagyon közel ahhoz, amit Pál Péter megrovására használt.
14.„Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?” 15 Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, 16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. 17 Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Itt Pál nem a „szolga” szót, a görög „dulosz” szót használja, ami általában szolgát vagy rabszolgát jelent, hanem „kezdeményezője”, vagy „támogatója” a bűnnek. Semmiképpen sem! 18 Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. 19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21 Én nem vetem el (teszem hiábavalóvá) az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.
A téma most: Megigazulás egyedül hit által. Luther szerint a gyülekezet a megigazuláson áll vagy bukik (articulus stantis aut cadentis ecclesiai). Az a gyülekezet, mely a megigazuláson alapszik és ezt hirdeti, az meg fog állni. Az a gyülekezet, mely a megigazulás tanításától elfordul, az lehanyatlik. Ez nem egy ósdi vélemény. G.C. Berhouver, az amszterdami szabadegyetem dogmatika professzora egy könyvében a hitről és megigazulásról azt írja: Az isteni megigazításról való hitvallás az ember életének központjára irányul, arra a pontra, amiaz ember Istenhez való viszonyára vonatkozik. A gyülekezet igehirdetését, és a hitélet létét és növekedését ez határozza meg. Ez az üdvbizonyosság gyökere és az ember reményének meghatározója a jövőbe.
J.I. Packer a megigazulás fogalmát összehasonlította a mitológiai Atlasszal, aki az egész világ terhét a vállain hordja. Az egész világ hívőinek ismerete Isten üdvtervét illetően, a kiválasztás tanítása, az újjászületés és a megtérés tanítása, a gyermekké fogadásról, az imádságról, a gyülekezetről, a szolgálatról és a szakramentumokról való tanítás, mind csak a „megigazulás egyedül hit által” tanítás fényében lesznek megérthetők és értelmezhetők.
Luther szerint a „megigazulás egyedül hit által” az alapvető tanítás, mely minden keresztyén tanítás alapját képezi. Ezért szükséges, hogy minden hívőnek ismernie kell ezt a tanítást, tanítani kell másoknak, és bele kell verni a fejükbe állandóan. Ez az, amit most tenni megkísérlek.
A „megigazulás” fogalma most fordul elő először ebben a levélben. 2,16-ban ez áll:… tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg… Ha igaz, hogy a Galatalevél Pál első levele volt, amiről meg vagyok győződve, akkor ebben a versben fordul elő először Pál írásaiban ez a szó, „megigazulás”. A 16.v.-ben háromszor fordul elő ez a szó, aztán még egyszer a 17.v.-ben és a 21. v.-ben. Pál beszámol a nagy összetűzésről Péterrel. Megrótta az egész antiókhiai gyülekezet előtt, mert viselkedése, amennyiben csak a zsidókkal volt kész asztalhoz ülni, elhomályosította Jézus Krisztus evangéliumának kegyelmi jellegét. Pál nem ismerte el a pápai primátust, mert mindenki előtt megdorgálta az első pápát. Az olvasott rész véleményem szerint azokat a szavakat tartalmazza, melyeket Pál Péterrel szemben használt.
Az olvasott rész három részre osztható.
1. Az apostol kijelentése, hogy a megigazulás hitből van.
2. Aztán felteszi a kérdést: A megigazulás Krisztust a bűn szolgájává teszi-e? Ezt a kérdést zsidó hívők tehették volna fel.
3. Végül saját tapasztalatára hivatkozik és hivatkozik a mózesi törvényre, az élethez való viszonyára, a kereszthez való viszonyára és a kegyelemhez való viszonyára.
Jób tette fel a kérdést (Jób 9,2): Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? Erre a kérdésre ad választ az apostol az olvasott szakaszban.A válasz a kérdésre egyszerűen a következő: Az embernek igaza lehet Istennel szemben a Jézus Krisztusba vetett hit által. A Westminsteri hitvallásban a 13. fejezetben több paragrafus van a megigazulásra nézve. Csak kettőt szeretnék ezekből említeni:Akiket Isten hathatósan elhív, azokat megigazítja kegyelemből. Nem azáltal, hogy beléjük tölti az igazságot, hanem bűneik bocsánata által és azáltal, hogy igaznak minősíti őket. Nem azért, mert valami bennük vagy általuk igaz lenne, hanem egyedül Krisztus érdeme miatt. Nem egyedül a hit miatt, a hit, mint döntés miatt, vagy valamilyen evangéliumi engedelmesség miatt, mely igaznak lehetne minősíthető, hanem azáltal, hogy Krisztus engedelmessége és elvégzett válságműve nekik tulajdoníttatik. Krisztus igazsága rájuk lesz ruházva hit által, amiben békét találnak. A hit nem magukból származik, ez Isten ajándéka számukra. –
A hit – azaz Krisztus befogadása és az ő igazságosságában való megbékélés – az egyedüli eszköz a megigazuláshoz. Nem csupán a hívő megigazulása, hanem a vele járó minden kegyelmi ajándékkal együtt, és ez a hit nem egy halott hit, hanem egy a szeretet által munkálkodó hit.
Azok szerint, akik ezt a hitvallást megfogalmazták, a megigazulás nem azon alapszik, amit mi cselekszünk, hanem Jézus Krisztusnak a kereszten elvégzett válságművén nyugszik. A mi végső reménységünk Jézus Krisztus váltságműve. Semmiféle cselekedet, tett vagy munka a mi részünkről nem lehet érdem!
Mi nem támaszkodhatunk a hitünkre sem, hiszen a hitünk se a mi érdemünk vagy erőfeszítésünk terméke. A hitünk Isten adománya. Akire végső fokon rábízhatjuk magunkat, az egyedül Krisztus, aki meghalt bűneinkért, aki feltámadt a mi megigazulásunk pecsétjeként.
Ez a hit, ez a megigazító kegyelem, persze jó gyümölcsöket, cselekedeteket fog teremni a hívőben. A megigazulást követik a jó cselekedetek. A cselekedetek a hit termékei, nem a megigazulás forrásai. Erről beszél az apostol a következő fejezetekben.
A témát 2,16-ban adja meg: Megigazulás egyedül Krisztus által van. Ő a megigazulásunk objektív oka, egyedül az evangélium közvetítése által, egyedül kegyelem által munkálja ki Isten bennünk, a belső emberben a bűnismeretet és kegyelemből ismerjük meg Krisztust. Az ÚRtól jön a szabadulás! Ahogyan azt Jónás már tudta (Jón 2,10). Csak Krisztusban, csak kegyelemből, csak hitből.
Nézzük meg a verseinket. Mi, (Pál és Péter) akik természet szerint (születésünk szerint) zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,…
Ha Pál a pogányokról, mint bűnösökről beszél, akkor, ezt a ceremoniális értelemben használja. Nem mondja ezzel, hogy a zsidók nem lennének bűnösök. De a pogányoknak nem volt törvényük, úgy, mint a zsidóknak. Mert nem volt törvényük, azért sokkal inkább hajlottak a törvénnyel szembeni engedetlenség felé, mert nem tudták, hogy mit volt szabad enniük és mit nem stb. Ezért nem ettek a zsidók a pogányokkal, mert a pogányok nem ismerték a mózesi törvény követelményeit. Ilyen értelemben használja Pál a „bűnösök” kifejezést. …tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által.
Mit jelent a szó „megigazít”? A szónak több értelme van. A megigazítás közönséges és leggyakoribb jelentése „a saját helyzetünk igazolása egy vitában” más szóval saját álláspontunkat igazolnunk kell, mentegetődzünk, szabadkozunk, magyarázkodunk. A Bibliában a megigazulás, vagy megigazítás nem jelent mást, mint valakit igaznak nyilvánítani. Nem jelenti azt, hogy valakit igazzá teszek, megigazítok! Ha a Biblia azt mondja, hogy mi a Jézus Krisztusba vetett hit által igazulunk meg az nem azt jelenti, hogy minket Isten igazzá tesz. Ez csak annyit jelent, hogy Isten jogi értelemben egy ítéletet hoz érdekünkben, és igaznak nyilvánít. Ez az Úr Jézus érdemének reánk való alkalmazása, reánk ruházása, alapján történik. Az Úr Jézus érdemének nekünk tulajdonítása alapján Isten a hívő embert igaznak nyilvánítja. Az ítélethozatal ellentéte a megigazítás.
Lapozzunk Róm 2,13-hez, mely megmagyarázza azt, amiről most beszélünk. Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. Ha valaki megtartja a törvényt, akkor ő már igaz. Ezért nem lehet azokat, akik a törvényt megtartják meg-igazitani. Ha valaki megtartja a törvényt, akkor ő, definíció szerint, már igaz. Tehát a törvény megtartói igaznak lesznek nyilvánítva. …a törvény megtartói lesznek igaznak nyilvánítva. Ha még valami kétely lenne, akkor lapozzunk Róm 3,4-hez. Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod (Isten!) beszédeidben… Ha mi Istent igaznak mondjuk, akkor mi őt igaznak nyilvánítjuk. Pál szóhasználatában a „megigazulás” vagy „megigazítás” egy törvényszéki, jogi fogalom, egy kijelentés, egy kinyilvánítás: Az, aki Jézus Krisztus váltságműve érdemének részese lett, az Isten előtt igaznak lesz nyilvánítva. Ez mind az ó- mind az újtestamentum tanítása. Ha biztos akarsz ebben lenni, akkor üsd fel Deut 25,1-t. Persze, az ember, akit igaznak nyilvánítottak, és aki új életet kapott, az természetesen meghozza az igazság gyümölcseit cselekedeteiben. De megigazulásának oka nem a jó cselekedetei, hanem megigazulásának következményei.
Azért, hogy ne legyen félreértés ebben, Pál a 16.v.-ben háromszor állítja, hogy nem a törvény cselekedetei által igazulunk meg. …tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg… Nincs névelő a görögben, se a törvény, se a cselekedetek előtt. Itt tehát nem csak a mózesi törvényről van szó, hanem a törvény elvéről. Mi tudjuk, hogy mi nem a mózesi törvény által igazulunk meg. Az ember az utcán, az ő vallásos értelmezése szerint, a cselekedetei alapján lesz Isten előtt igaznak nyilvánítva. Az utca embere tettei alapján képzeli el megigazulását, tehát a törvény elve alapján. Pál ezt a lehetőséget is kizárja. …hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. Háromszor ismétli meg mondanivalóját! Miért? Nem viszi Pál ezt túlzásba? Azért, mert ez volt az utca emberének a vallása minden korban. Az utca embere az ÓT-ban, hitt abban, hogy a tíz parancsolat betartásával érdemli ki üdvösségét. A mai ember hisz abban, hogy egyháztagsága által, imádság által, vagy filantrópiai, jótékony tevékenysége által, vagy műveltsége által jut be a mennybe. Mindezekkel az ember Isten előtt igazolni akarja magát. Ez az emberi szív romlottságának egyik legjobb bizonyítéka az emberiség egész történelme folyamán. Gondold meg: Isten a mennyben van, aki végtelenül szent. Mi emberek pedig beképzeljük, hogy mint bukott teremtmények, bűneink, vétkeink, gyengeségeink közepette, azt hisszük, hogy meg fogunk tudni állni egy végtelenül szent Isten előtt. – Ezért ismétli meg Pál háromszor, hogy az ember nem igazul meg cselekedetei által. Pál hitt az Írásokban, és ha ő valamit bizonyítani akart, akkor mindig idézet az ÓT-ból. A 16.v. utolsó része tulajdonképpen egy idézet, mely a Zsolt 143,2-ből van levezetve. Itt Pál azt mondja: …mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. A szócska „mert”, a bizonyíték bevezetése. Az Írás maga mondja, hogy egy ember sem igazul meg cselekedetek által, hanem csak a Jézus Krisztusba vetett hit által. A puritánok használták azt a kifejezést: „Mintha sohse vétkeztem volna”. Ez nem egy rossz meghatározás, ha megértjük, hogy mi a bűn. A bűn nem csak tettekből áll, hanem mulasztásokból is. Gyakran hallani a szószékekről: „Megigazulás több mint csupán megbocsátás. A megbocsátás azt törli el, ami negatív. A megbocsátás nem ad pozitív igazságosságot”. Ez a felfogás a bűnnek egy tökéletlen meghatározásán nyugszik, mert a bűn nem csak cselekedetekből áll, mely megsérti a szent Istent, de mulasztásokat is tartalmaz. Dolgokat, melyet meg kellett volna tennem, de nem tettem meg. A bűnnek van egy pozitív és egy negatív oldala. – A megigazítás pozitív igazságosságot közvetít, mellyel megállhatunk Isten színe előtt. A megigazítás vonatkozik azokra a bűnökre, melyeket cselekedtünk és azokra is, melyek mulasztási bűnök.
Ha tehát azt mondjuk, mint a puritánok, a megigazulás az, mintha sohse vétkeztem volna, akkor azt ki kell egészíteni avval, „mintha mindent helyesen csináltam volna”. Ez a megigazítás jelentése. Ez az igazi örömüzenet szépsége, hogy ha hiszek az Úr Jézus Krisztusban, akkor rám lett ruházva egy igazságosság, mely Isten előtt elfogadható. Nem csodálatos, hogy én, aki egyszer azt hittem, hogy cselekedeteimmel ki tudom érdemelni Isten jó tetszését, most Isten megnyitotta szemeimet és láthatom elveszett, bűnös mivoltomat, és akinek nem volt reménysége, most az Úr Jézus által és a bele vetett hit által, rám lett ruházva egy igazságosság, mely Isten szemében elfogadható. Most úgy állok előtte, mintha sohse vétkeztem, és mindent helyesen cselekedtem volna.
Egy zsidó embernek itt egy ellenvetése lehetett volna. Az ellenvetés Antiókhiában nagyon is releváns volt: Mi van a tiszta és tisztátalan dolgokkal? Így az apostol a 17.v.-ben azt mondja, ha Péter és én nem vesszük tekintetben a tiszta és tisztátalan ételeket, mert pl. a zsidók nem ehettek disznóhúst vagy nyulat, és ez által törvénysértők vagyunk, és, …ha … Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája (kezdeményezője vagy támogatója)? Mi elfordultunk a törvénytől, nem akartunk cselekedetek által üdvözülni, elvetettük a törvény előírásait és így Krisztus a bűn szolgája lett? A válasz: Semmiképpen sem! Szó sincs róla, felejtsd el ezt a gondolatot. Aztán megmagyarázza az apostol: 18 Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. Mindenki, aki visszatér a törvényhez és elkezdi ismét felépíteni azokat az előírásokat, melyek Krisztusban eltöröltettek, az az igazi törvényszegő. Péter ezért viselkedésével, visszatérve az eledelszabályokhoz Antiókhiában, törvényszegő lett. Nem Krisztus a bűn támogatója, hanem Péter, aki viselkedésével lett a bűn támogatója.
Megmagyarázza, amennyiben saját életére hivatkozik. 19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Én a törvényt úgy alkalmaztam, ahogyan a törvényt alkalmazni kell! A törvény azért adatott, hogy felismerjük bűnösségünket. A tíz parancsolat nem azért adatott, hogy üdvözüljünk általuk. A tíz parancsolat azért van, hogy felismerjük, hogy csak hit által van megigazulás.
Engedjétek meg, hogy ezt egy illusztrációval világítsam meg: Tegyük fel, hogy egy pohár víz áll a konyhaasztalon. Valami piszok került bele, és ha a pohár néhány napig áll, akkor azt lehetne hinni, hogy a víz tiszta, mert a piszok leülepedett a pohár fenekére. Ha most egy kanállal felkavarjuk a vizet, akkor a piszok láthatóvá válik. A kérdés: Lehet a kanalat felelőssé tenni a víz poshadtságért? A víz már poshadt volt, mielőtt felkavartuk volna. Így a törvény igaz, szent és jó. De azáltal, hogy azt mondja „ne”, „ne”, „ne”…, a törvény olyan volt, mint a kanál. Felkavarta a bűnt és a gonoszságot bennünk. A törvény által ismerjük meg a bűnt. Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” 8 De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 9 Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, 10 én pedig meghaltam. (Róm 7,7-10) Ugyan ezt mondja az apostol itt is: 19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Én a törvényt arra használtam, hogy meghaljak, de Péter még nyilvánvalóan él, mert megkísérli a törvényt betartani.
A 20.v.-ben tovább magyarázza az apostol: Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; A Krisztussal való egység által részese vagyok a megváltás tényének. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve, mert ő az én képviselőm, ő értem ment a keresztfára, és viselte a büntetést helyettem, és mint helyettesítőm viseltem vele együtt a büntetést a bűneimért. És én, azaz az ó emberem, melyet a bűn ural és mozgat, nem él többé, hanem Krisztus él bennem. Az életem egy fordulatot vett. Új motivációk, új kívánságok törtek fel életembe, melyeket a Szentszellem plántált belém. Egy új teremtés vagyok Krisztusban. Pál folytatja: azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. A törvény nem igazgatja életemet többé, egy személy az, aki igazgat. Feltehetné valaki a kérdést: „Pál, érdemes a bizalmunkat Jézus Krisztusba, az Isten fiába vetni és az ő vezetése alatt élni a törvény helyett?” Pál megmagyarázza: aki szeretett engem, és önmagát adta értem. A személy, aki szeretet és életét adta értem, az a valaki, akiben bízni tudok. Ő meghalt érettem szeretete jeléül. Ezek az utolsó szavak kifejezik Krisztus önkéntes halálát. Őönmagát adta értem. Ő nem a világért áldozta oda magát, hanem személyesen „értem”. Többet tenni nem lehet és minden, ami ebből következik az be fog következni.
Van még egy utolsó ellenvetés: „Pál, ha a törvényt nem veszed figyelembe, amennyiben azt mondod, hogy meghaltál a törvénynek, akkor nem veszed figyelembe Isten kegyelmét, mely a törvényt adta? Isten adta a törvényt Mózes által, de amit állítasz, a szerint a törvény helytelen. Te semmibe veszed a törvényt, ami a megigazulást illeti.” – Pál válasza erre a kérdésre a következő: 21 Én nem vetem el (teszem hiábavalóvá) az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg. Értjük, hogy mit mond itt Pál? Pál azt mondja: Ha egy ember azáltal igazul meg, amit tesz, akkor mire való Krisztus kereszthalála? A valaki megigazulhat jó cselekedetek által, akkor mi értelme van Krisztus kereszthalálának? Ha valaki megigazulhat azáltal, hogy egy egyház tagja lesz, vallásossága által, emberszerető tettei által, jó kispolgári élet által, akkor mire való lenne még Krisztus keresztje? Ha cselekedetek által üdvözülhetnénk, akkor nemcsak a kereszt lesz felesleges, hanem egy még nagyobb kérdést is fel kell tenni. Ki végső fokon felelős Jézus Krisztus keresztjéért? Gondolom, Isten az. Végső fokon Ő az, aki felelős Jézus Krisztus kereszthaláláért. Az Atya felelős az üdvtervéért. Nem veszed észre, hogy mit is mondasz, ha azt mondod, hogy cselekedeteink által üdvözülünk? Akkor a kereszt egy nagy csalás. A legnagyobb csalás, ami valaha is létezett a világtörténelemben és Isten ezért felelős!
Hadd foglaljam össze azt, amit Pál mondani akar: Világos, hogy a törvény cselekedetei által nincs megigazulás. Az üdvösség hit által van, a Krisztus váltságművébe vetett hit által, melyet Isten plántál be szívünkbe kegyelemből. Isten váltságműve, melyet ő elvégzett, a mi üdvösségünk fundamentuma. A hit az eszköz, mely által az üdvösség a miénk lehet. Ez a hit is Isten ajándéka. Ha a pénzedet egy olyan bankba helyezted, mely csődbe jutott, akkor nincs olyan nagy hit, mely meg tudná menteni a pénzedet. Ha a pénzedet egy megbízható bankba helyezed, akkor pénzed biztonságban lesz. A mi bankunk az a váltságmű, melyet az Úr Jézus végzett el ott a golgotai kereszten. Mi benne elszenvedtük a büntetést a bűneinkért, és az ő áldozata által bűneink meg vannak bocsátva, és reánk lett ruházva Isten igazsága. Ez adhat egyedül üdvbizonyosságot. Ha bizalmunkat nem belé vetjük, akkor megsértjük Istent és meggyalázzuk a keresztet.