Isten szándékát és tetteit tanulmányoztuk eddig röviden a különböző korszakokban. Az egyes állomásokat, mint csúcspontokat vettük át: a teremtést, a bűnesetet, az Ábrámmal kötött szövetséget, az ő hit által való megigazulását, abba a magba, azaz utódba vetett bizalmát, reményét, aki eljövendő. Aztán következett a tóraszövetség, mely Mózeshez kötődik. Ez nem egy örök, csak egy időben korlátolt szövetség volt, a Sínai-hegy és a Golgota dombja között. Mikor a templom kárpitja kettéhasadt, a törvény elvesztette jelentőségét. Persze ez nem jelenti azt, hogy a törvény, mint Isten jellemének leírása, ne lenne érvényes.Megpróbáltuk megérteni azt, hogy az ótestamentum emberei, 2500 évvel azelőtt, hogy a törvény adatott, istenfélő életet tudtak élni, ahogyan Ábrahám. Ehhez nem volt feltétlenül szükség a törvényre. A törvény egy ideig szükséges volt, hogy az emberek felismerhessék bűnös mivoltukat, és késszé válhassanak annak az áldozatnak az elfogadására, melyet Jézus Krisztus hozott.
Ötödik tanulmányunkban a különböző korszakok feltétel nélküli szövetségeinek sorát néztük át. Láttuk azokat az ígéreteket, melyeket Isten Ábrámnak, Dávidnak és Jeremiásnak tett. Az utóbbi volt az új szövetség. Minden szövetség egyoldalú és feltétel nélküli volt, melyeket Isten kegyelemből, szuverén módon adott és melyek mind teljesülni fognak. A különböző ótestamentumi próféciák és azok beteljesülése közül különösen kiemeltük a Róm. 11,25-27-et, ahol Pál apostol az etnikai Izrael megmentését írja le és idézi a három feltétel nélküli szövetséget. Evvel alá akarta húzni azoknak a szövetségeknek az érvényességét, melyeket Isten sok száz évvel azelőtt kötött. Isten igéjének szavahihetősége azoknak a próféciáknak a beteljesülésén nyugszik, melyeket Isten Ábrahámnak, Dávidnak és Jeremiásnak adott.
Említettem azt az ellenvetést, hogy az újszövetségben nem szerepelnek a földre, illetve országra tett ígéretek. Ezt az érvet az apostolok érthetetlennek minősítették. Miért? Az apostolok Bibliája az ótestamentum volt. Ez volt sokáig a gyülekezet Bibliája is. A földre vonatkozó ígéretek többször ismétlésre kerülnek az ótestamentumban. Említettem, hogy azokat az ígéreteket, melyek egyértelműen érvényesek az ótestamentumban, nem kellett az újtestamentumban megismételni ahhoz, hogy érvényességük fennmaradjon. Ez az Írás téves értelmezése lenne. A helyes alapelv a következő: nem szabad az ótestamentumból semmit érvénytelennek minősíteni, kivéve, ha az újtestamentum kimondottan, expressis verbis, félreérthetetlenül ezt teszi. Egy példa: az újtestamentum a törvényt érvényteleníti. Nem vagyunk többé a mózesi erkölcsi, szociális és szertartási törvény alá vetve, annak ellenére, hogy a törvény nagy része az apostoli tanításokban megismétlődik. Például a tíz parancsolat közül kilenc előfordul az újtestamentumban, kivéve a szombat törvénye. A ceremoniális törvények nem kötelezőek, erről beszél a Zsidókhoz írt levél.
A keresztyén tanítás egyik alappillére az, hogy a keresztyén hívő reménykedik Izrael etnikai jövőjét illetően, és vár Isten országára ezen a földön. Isten elveszítené hitelét, ha ezeket az ígéreteket nem teljesítené. Jeruzsálem dicsősége a jövőre vár!
Most az első adventtel, Jézus Krisztus első eljövetelének próféciájával, a „mag” megjelenésével fogunk foglalkozni. Ha a mag érkezésének ígérete, melyet Isten Ábrámnak, Dávidnak szó szerint megígért, beteljesedik, akkor elvárható, hogy Isten minden ígérete, melyeket nekik adott, szintén szóról szóra megvalósul.
A szövegrészt a Luk. 1,26-38-ban találjuk meg: „A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: >Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!< Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
Az angyal ezt mondta neki: >Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.< Mária megkérdezte az angyalt: >Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?< Az angyal így válaszolt neki: >A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.< Ekkor így szólt Mária: >Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!< S ekkor eltávozott tőle az angyal.”
A Biblia első lapján, mielőtt a paradicsom kapuját elzárta volna Isten, ígéretet kapott az ember, hogy az asszony magva lesz az, aki a bűn átkától meg fog szabadítani. A Genezis 3,15. a protoevangélium: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” Ettől kezdve a gondolat, hogy a Megváltó egy asszonytól fog születni, mélyen bevésődött az emberek szívébe. Már Éva is abban reménykedett, hogy fia, Káin lesz a Messiás. Tudjuk az ótestamentumból, hogy az ígéret beteljesedéséig sok időnek kellett eltelni. Minden zsidó asszony reménykedett abban, hogy ő lesz a Messiás anyja, aki a bűn átkától megszabadít. Sok ezer év után eljött az idő. Jézus Krisztus az, aki megszabadít a bűn átkától. Az „ő” a Gen. 3,15-ben egy személy. A „fej” és a „sarok” is megszemélyesítettek. A prófécia beteljesedésében is megszemélyesítettek lettek.
Az Ézs. 7,14-ben találjuk meg a próféciát a szűzről, akinek fia fog születni, akit Immánuelnek fognak nevezni. A héber „almah” (szűz) szó, az ótestamentumban csak ritkán fordul elő, de mindig csak szüzet jelent, nem fiatal leányt. A héber „almah” helyén az ótestamentum görög fordításában, a szeptuagintában a „partenosz” szó áll, mely szüzet jelent. Az újtestamentumban a Máté 1-ben találunk utalást a próféciára, illetve a szűzre, aki még nincs férjnél és akiben a prófécia beteljesedett.
A szűztől való születés vitatott téma a teológusok között is. Sokan nem hisznek benne. Például Brunner Emil, aki a zürichi egyetem dogmatika professzora volt, a szűztől való születésben „legendaszerű vonásokat” vélt felfedezni. Nézete szerint „Jézus két nemnek a produktuma, habár a parthenogenezis (szűztől születés) egy fontos vallásos gondolatot fejez ki, – Jézus természetében Isten – de a szűztől születésben nem kell hinni”. Helmut Thielecke, az evangéliumi teológusok egyik kimagasló alakja, aki néhány évvel ezelőtt halt meg, a szűztől való születés elfogadását nem tartotta kötelezőnek a hit szempontjából. Ő maga hitt benne, de a szűztől való születésbe vetett hitet nem tartotta feltétlenül szükségesnek a hívő ember számára. Egy református teológus, Donald Blesh, hitt a szűztől való születésben, ugyanakkor azt mondta, hogy az „nem szükséges az üdvösséghez, de hozzátartozik a hit egységéhez, integritásához és az Úr emberi származását jelzi, éppúgy, ahogyan a feltámadás élete végét határozza meg”. G.C. Berkhouver, egy holland evangéliumi teológus védi a szűztől való születést, és bibliai tanításnak tartja. Csak a szűztől való születés által szabadulhatunk meg Ádám bűnétől. Juta R. Heinemann vallástörténész, aki az athéni egyetemen tanított, 1990-ben írt egy könyvet „Unix for theKingdom of Heaven”címmel, amelyben azt állította, hogy Mária nem volt szűz, amikor Jézus született. Véleményét így lehet összefoglalni: a biológiai mag Józseftől származott, a teológiai mag a Szent Szellemtől.
Jesse Jackson, az amerikai fekete teológus és politikus elárulta teológiai álláspontját, amikor azt mondta, hogy „Jézus egy hontalan házaspár gyermeke volt”. Máskor azt állította, hogy „Jézus egy egyedülálló anya gyermeke volt”. Továbbá azt is mondta: „Mária erkölcsileg lejáratta volna magát, ha a magzatot elvetette volna”. Ezek egy lelkész-politikus agyszüleményei, melyekre még utalás sincs a Bibliában. Korunk a bibliai félreértések, félremagyarázások és a bibliaismeret hiányának kora.
A szűztől születés a mai napig vitatott kérdés, de nem szabad szem elől téveszteni az Isten igéjével és az igazsággal szembeni tiszteletet. Istenfélelemmel kell az Írásokat vizsgálni és tanulmányozni!
Ameddig a Szentírásban való hit elfogadott volt, addig hittek az emberek a szűztől való születésben is. Érdekes, hogy a szűztől való születés tagadása, egybeesik Jézus istenségének és örök létének tagadásával. Abban a pillanatban, amikor Jézus istenségét elkezdték kétségbe vonni, ugyanakkor konzekvensen, következetesen megkérdőjelezték születésének körülményeit is. Pál apostol egy fontos megállapítást tesz az 1.Kor. 4,6-ban. Ez azért fontos, mert utal az emberek isteni igazsághoz való viszonyára. Pál azt írja: „Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen.” Az egyszerű szabály a keresztyén hívő ember számára a következő: sose menj azon túl, ami meg van írva.
Térjünk vissza a már idézett szakaszhoz, az angyali üdvözlethez (Luk. 1,26-29). Bemerítő Jánosnak, Jézus előfutárának születését is Gábriel angyal jelentette be, Erzsébet terhességének hatodik hónapjában. János születése 12 héten belül esedékes volt. Természetesen felvetődik a kérdés, azok részéről, akik tudtak erről: mikorra várható az Úr születése, ha előfutára 12 héten belül várható? Az Úr, aki nagyobb előfutáránál, hamarosan el fog jönni. Hol van a kiválasztott anya? Az Úr ilyen feszült légkörben fogantatott és született meg. Azt a Gábrielt, aki az első adventet kijelentette Dánielnek (a Dán. 9-ben), most felhatalmazta Isten, hogy a Megváltó születését Máriának bejelentse. „A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe.” Názáretbe? Nem meglepő? Názáretnek nem volt helye a történelemben. A szépirodalomban sem kerül említésre. Názáret, Galileában? Galileából sose jött próféta, kivéve Jónást. Mi áll a Ján. 7,41-ben? „Csak nem Galileából jön el a Krisztus?” „Származhat-e valami jó Názáretből?”
„A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.” Nehéz Máriáról tárgyilagos képet alkotni, különösen protestánsoknak, akik ismerik a katolikus egyház Mária-imádatát. Zavaros Mária szeplőtelen fogantatásának tanítása és Mária apoteózisa (istenülése), mintha ő egy isteni lény lenne. A Mária-szobrok őt nagyobbnak ábrázolják, mint fiát, akit karján tart, és a hozzá intézett imák teljesen torz képet alkotnak Máriáról. A másik oldalon viszont a protestánsok nem adják meg a kellő és illő helyet Máriának.
„Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Sose köszöntött egy angyal halandó embert így! Ez nem bók volt. Az angyalok nem bókolnak, ez volt az igazság. „Kegyelembe fogadott”, vagy „kegyelemmel teljes” annyit jelent, hogy kegyelmet kapott, áldott volt. A „kegyelemmel teljes” nem azt jelenti, hogy kegyelmet osztó, hanem kegyelmet kapó. Ő lett a „mag”, Jézus Krisztus anyja.
„Kegyelembe fogadott”, „ne félj” – ez volt a köszöntés. Aztán két ígéret következik: „az Úr veled” és „áldott vagy az asszonyok között”.
Egy verset átugrottam, Luk. 1,29.: „Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés”, majd aztán a Luk. 2,19.: „Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.” Aztán, ami a Luk. 2,51-ben olvasható: „Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében.” Ez tükrözi Mária jellemét. Magnificatja, amit itt olvasunk, ótestamentumi igékből áll. Mária naponta elgondolkozott Bibliája, az ótestamentum szavai felett. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy akik állandóan az Úrra néznek, azok bepillantást nyernek az élet szellemi háttere mögé. Akik olvassák az Írásokat és kérik az Úr világosságát, azok meg fogják ismerni az Isteni igazságokat. Ha ezt nem tesszük, akkor nem fogjuk felismerni az igében az összefüggéseket. Az Úrral való közösség az ige olvasásakor nélkülözhetetlen a hívő ember számára.
Mit mond az angyal? Luk. 1,30.: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Mária áldásban részesül, s az áldás a megígért Fiú, a „mag”.
„…és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő…” Nagy lesz, mert a Jézus név annyit jelent: „az Úr az én üdvösségem”. Nagy lesz lényében, mert ő Isten fia. Nagy elhivatásában, mert „az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját”.
El lehetne kezdeni, hogy „nagy lesz ő…”, – amint Spurgeon egy igehirdetésében tette – és ebből le lehetne vezetni a Biblia egész szoteriológiai (üdvösségtani) tanítását. Gondold meg Isten Fiának nagyságát! Isten prófétája, papja és királya! Váltságműve, amit a kereszten elvégzett, megigazított, megbocsátotta bűneidet, reménységet helyezett szívedbe az ígéretekre vonatkozóan, melyeket adott. Mindez Jézus Krisztus személyének és váltságművének gyümölcse. Ezért mondhatta az angyal: „Nagy lesz ő”. Gábriel János születése előtt azt mondta: „mert nagy lesz ő az Úr előtt” (Luk. 1,15). Jézus esetében az angyal nem tett összehasonlítást, Jézusnál nincs mérce: ő nagy lesz.
Ezek a szavak összefoglalják az összes messiási próféciát, melyekről az 5. részben szó volt, az Ábrámmal, Dáviddal kötött szövetség és az újszövetség ígéreteit. Az összes ígéretet, az etnikai Izrael jövőjét, a földet, az országot és az eljövendő királyság dicsőségét illetően. „Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját”. A 2.Sám. 7-ben köt Isten szövetséget Dáviddal. Itt olvasunk az ígéretről, hogy Dávidtól fog egy örök királyság származni, egy örök királyi szék. Persze, ha ez a királyság örök lesz, akkor a király is olyan valaki, aki örök, akinek örök élete van. Az örök ígéretek valakinek adattak, aki maga is örök.
Gyakran nehéz keresztyénekkel erről beszélni. Lehet, hogy ezek a testvérek többet tudnak mint én, jobb keresztyének mint én, de egyben nem tudok velük egyetérteni. Mit mond itt az angyal? „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Itt egy királyságról van szó, melynek alapja és lényege Izrael etnikai jövőjében rejlik. Sokan szó szerint veszik a Luk. 1,31-et, ellenben az 1,32-33-at spiritualizálják, szellemi, átvitt értelmet adnaka szavaknak. Ez nem következetes! „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” Ez szó szerint beteljesedett! „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Beteljesedett ez? Persze, hogy nem!
D.E. Blackstone, egy testvér, aki zsidók között munkálkodott, leírt egy beszélgetést, amely egy lelkész és egy zsidó között zajlott. A zsidó felütötte az újtestamentumot, a Luk. 1,32-33-at, és megkérdezte a lelkészt: „Hiszi ön, hogy az, ami itt áll, szó szerint be fog teljesedni?” A lelkész: „Nem hiszem, ezt képletesen, átvitt értelemben kell érteni. Itt Krisztusnak a gyülekezet feletti uralmáról van szó”. Erre a zsidó azt válaszolta: „Én sem hiszem azt, ami az előző versben van írva, hogy Dávid fia egy szűztől fog születni. Ez csak a képletes kifejezése azon személy egyedülállóságának és tisztaságának, akiről a prófécia beszél”. Aztán így folytatta: „Miért nem kész a 32. és 33. verset szó szerint értelmezni, ha a sokkal hihetetlenebb állítást a 31. versben szó szerint veszi?” A lelkész így válaszolt: „Azt azért hiszem, mert az tény”. A zsidó csodálkozó szemekkel visszakérdezett: „Szóval azért hisz az Írásnak, mert ez tény. Én azért hiszek az Írásnak, mert ez Isten igéje”. Micsoda különbség!
A Luk. 1,34-ben azt olvassuk, hogy Mária csodálkozott: „Mária megkérdezte az angyalt: >Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?<” Ez természetesen nehezen érthető, hiszen ez egy csoda. Így olvassuk később a Luk. 1,45-ben: „Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki”, valamint a Luk. 1,37-ben: „…mert az Istennek semmi sem lehetetlen.”
Ezután mondja el az angyal, hogy hogyan fog a Megváltó megszületni. „A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” Látni lehet a különbséget bemerítő János és az Úr származása között. Világok választják el a kettőt egymástól. János Isten ígérete által jött, mint a Megváltó előfutára. Urunk természetfeletti módon született. Emberi lényének atyja Isten volt a Szent Szellem által.
Campbell Morgan ezt az igeverset:„A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged” szent misztériumnak nevezte. Ha Isten egy egyszerű életet megérint, akkor az örökre fel lesz magasztalva.
Jézus emberi természetének atyja a Szent Szellem volt. Anyja bűnös ember volt. Mária a csodálatos „magnificat”-ban, a Luk. 1,47-ben azt mondja: „az én lelkem ujjong Isten, az én Megváltóm előtt” – Mária is rászorult a Megváltóra. A Szent Szellem által teste méltó lett Jézus szent lényét befogadni.
Fel kell tenni a kérdést: kell a szeplőtlen fogantatásban hinni? Ez a szabadelvű teológusok között – amint már említettük – vitatott kérdés. Sokan mondják: hihetsz benne, de lehetnek kétségeid is, nem kell okvetlenül hinned. Úgy gondolom, hogy van, aki nem tud ebben a kérdésben dönteni, de egy egyszerű hívő ember számíthat arra, hogy Isten ebben világosságot fog adni. Teológiailag azonban muszáj hinni a szeplőtelen fogantatásban! Miért? Dávid uralmának ígérete miatt, melyet a 2.Sám. 7-ben tett Isten, és melyet az angyal megismételt, amikor azt mondta: „az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját”. Ez az ígéret sose teljesülhetett volna be, ha Jézus apja József lett volna. Miért? Azért, mert a Jeremiás 22,30-ban egy különös próféciáról olvasunk. Itt az áll: „Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában.” József ebből a vonalból származott. Ha az Úr József magvából származott volna, akkor kizárt dolog lenne, hogy Dávid trónjára ülhessen. Az Úr Jézus származása minden kétségen felül Dávid király családfájából vezethető le. Izrael összes családfája, minden származási okirat elpusztult, amikor a római légiók felégették és lerombolták a jeruzsálemi templomot. (Ezért ma Izraelben csak az anyai vonalat ismerik el, nem az apait, mert ez egyszerűbb a zsidó leszármazás bizonyítására.) Az egyetlen családfa, mely hiánytalanul levezethető, az Úr Jézusé. Dávid uralmához nélkülözhetetlen a szeplőtlen fogantatás. József az Úr törvényes apja volt. A törvény szerint az Úr a trónhoz való jogát Józseftől kapta, de elkerülte a prófécia átkát azáltal, hogy test szerint nem volt József fia.
A szeplőtlen fogantatás mindenképp szükséges ahhoz, hogy az Úr isteni megváltó lehessen. Nem Jób volt az, aki egy közvetítőről beszélt, amikor azt mondta: „Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! Nincs is köztünk döntőbíró, (közvetítő) aki mindkettőnkre rátehetné kezét.” (Jób 9,32-33) Azért kellett az Úrnak egy szűztől születnie, mert bűnnélküli kellett, hogy legyen. Egy bűnös nem menthet meg egy másik bűnöst. Egy bűntelen embernek lenne lehetősége, de egy bűntelen ember még mindig ember maradna, és nem lenne képes megmenteni, mert ehhez isteni erő kell. Jézus Krisztus Isten fia. Ő egy isteni személy, emberi és isteni természettel bír. Ezért tud megváltani, megmenteni. Ezért nem lehetet József Jézus apja.
A szeplőtlen fogantatás hihetősége a csodában rejlik. Isten nincs természeti és biológiai törvények korlátai közé szorítva. Sok mindent nem ismer az ember, és csodálkoznunk kell, hogy ezt nem veszi mindenki tudomásul. Értjük az elektromosságot? A tudományban is van egy pont, ahol egy őszinte tudós be kell, hogy ismerje, hogy ezen a ponton túl nincs mondanivalónk. Megértjük a világmindenséget tudományos szemmel? Egy becsületes tudós sem állítaná ezt. A titok Istené. A szeplőtlen fogantatás tagadhatatlan. „Mária megkérdezte az angyalt: >Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?<” A válasz így hangzott: „az Istennek semmi sem lehetetlen”.
Ebből adódik a Credo, a hitvallás: az Úr Jézus fogantatott a Szentszellemtől, született Máriától. Ő a Gen. 3,15-ben megígért „mag”, Dávid trónjának örököse, aki egyedül felel meg az Ábrámnak és a prófétáknak adott ígéreteknek. Ő az, aki az újszövetség által képes bűnöket megbocsátani.
Anzelm, a XI-XII. században élt teológus, sok hitkérdés felett elgondolkozott. Tőle származik a következő mondás. Egy emberi test négyféleképpen jöhet létre: 1. Egy férfi és egy asszony által. 2. Férfi és asszony nélkül. Így jött létre Ádám. 3. Asszony nélkül. Így jött létre Éva. 4. Férfi nélkül. Így született Jézus Krisztus.
Nos, mit kezdjünk mindezzel? Clarence McCartney, aki a múlt század elején egy egyszerű tanulmányt írt a szeplőtlen fogantatásról, ezekkel a szavakkal zárta munkáját: „Én szívesebben meghajlok imádatban, mintsem vitatkozzam. Menjünk el inkább Betlehembe és lássuk meg azt, ami történt. Menjünk el a pásztorokkal és boruljunk le előtte, aki azért jött, hogy Isten gyermekeivé lehessünk. Pásztorok, rongyos ruháitokban, botjaitokkal, adjatok helyet. Ti keleti bölcsek, ajándékaitokkal, aranyotokkal, tömjénetekkel és mirhátokkal, távozzatok. Te sugárzó csodacsillag, mutasd nekem az utat és engedj odalépnem Megváltómhoz”.
Az angyal mondta: „nagy lesz”. Ő nagy és örökké nagy marad. Mivel Ő nagy, képes olyan bűnösöket megmenteni mint te és én.