Ez a harmadik prédikáció Immánuel könyvében, amely egy gyermekről szól, aki Atya is egyben.
Az Ószövetségnek van egy olyan (koncepciója) felfogásmódja, hogy az emberek neve jellemzi a személyeket. Amikor egy névre gondolunk, akkor azzal azonosítunk valakit. A Bibliában egészen más a nevekkel kapcsolatos felfogás. Itt a név nemcsak egy címke, hanem maga a személy. Nézzük meg pl. az Ézs 30,27-et: „Maga az ÚR neve jön a távolból, haragja lángol, méltóságteljesen emelkedik. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz.” Itt a név magát a személyt jelenti.Másrészt, a név nemcsak személy, hanem a kinyilatkoztatott személy.
Harmadrészt, a névben a személy aktív jelenléte fejeződik ki. A név a Bibliában nem felel meg annak a fogalomnak, amit mi értünk név alatt. Az én nevem jelentésével nem lehet mit kezdeni. Az én nevem Károly, és ez azt jelenti, hogy „derék ember”, “igazi férfi”, amely nem felel meg feltétlenül az én lényemnek, ha mégis, akkor ez csupán véletlen vagy tévedésből vált valóra. A szüleim azért adták nekem ezt a nevet, mert egy ismert hegedűművésznek is ez volt a neve. De azért, mert Flesch Károlynak hívnak, még nem tudok hegedűn játszani.
Néhány indián törzsnél a Biblia felfogásával való rokonság fedezhető fel. Amikor egy gyermek megszületik, még nincs „arca”. Ezt csak később ismerjük fel, ahogy fejlődik az élete során. Az indiánok nagyon vigyáznak arra, hogy, hogy ne veszítsék el az arcukat. Egy újszülöttnek még nincs „arca”. Az arc idővel alakul ki.
A Bibliában a név leggyakrabban egy személy jellemének a kifejezése. Ézsaiás neve azt jelenti: „Jahve üdvössége”. Egy próféta, aki Jahve üdvösségét hirdeti. Jézus neve szintén azt jelenti, hogy „Jahve üdvössége”. A név jelentősége a megtapasztalás által bontakozik ki.A Bibliában Isten előre látta egy embernek a jellemét és így prófétikusan adott neki nevet.
Az Ézs 9,5-ben a Messiásnak több neve van egyszerre leírva, mint a Biblia bármely más helyén. „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Az Újszövetségben fellépő Jézus nevét Isten már előre kiválasztotta. „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Mt 1,21). Úgy gondolom, hogy Jézus neve az Ószövetség összes nevét összefoglalja. Ő Jézus, Jahve üdvössége. Ő Jahve üdvössége, mert Csodálatos Tanácsos, mert Erős Isten, mert Örökkévaló Atya és mert Békesség Fejedelme. Ő Jahve üdvössége, mert Ő Immánuel, Velünk az Isten.
Most elérkeztünk mai igeszakaszunkhoz, illetve a szövegösszefüggésekhez. Bizonyára emlékeztek rá, hogy Áház, az „arc nélküli” király, megvetette Isten tanácsát és inkább a világhatalomra szert tett Asszíriában bízott. Nem vette figyelembe Isten jóakaratát és segítségét. Az Ézs 8,6 ezt így fogalmazza meg: „Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, … azért rájuk zúdítja az ÚR az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával”. Ha Áház nem akar nyugalmat találni Isten Igéjében, akkor Isten ítélete fog jönni Judára és Izraelre. Amikor az asszírok bejönnek északról, akkor nemcsak Izraelt fogják meghódítani, hanem Judába is be fognak törni, és ha nem állna meg az az ígéret, hogy a Messiás Judából fog származni, akkor egész Judát elárasztanák. Az Ézs 8,8-ban ez állt: „Betör Judába, végigzúdul rajta, és nyakig ér.” Tudjuk, hogy Judát is fogságba vitték, de volt egy maradék! Isten nem vetette el teljesen az Ő népét. De megmarad egy maradék. A fogságban Isten meghagy magának egy maradékot, és visszaviszi őket az országba, és majd ebből a maradékból fog származni a megígért Messiás, Jesua Ha’Masiah.
A 8. fejezet ítélettel zárul. Ézs 8,22: „majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva”.
Az újfordítású Bibliában a 8. fejezetben 23 igevers van. A Károli fordításban csak 22 igevers található, és a 9. fejezet első verse felel meg a 8,23-nak.
A 8,23 (illetve a 9,1) nagy reménységet ad Izrael számára. „De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van. Először (az először kifejezés a próféta idejére vonatkozik, amikor Asszíria betör az országba) megalázta Zebulon és Naftáli földjét, (ezek a törzsek a mai Galilea földjén maradtak) de végül megdicsőíti a tenger felé vivő utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét.”
Ez az igevers nagy reménység Izrael számára. Isten azt mondja, hogy bár most megjelennek az asszírok, és megengedi, hogy a népet ítélet gyanánt sötétségbe és fogságba vezessék, később azonban meg fogja látogatni Galileát és a nemzeteket az Ő dicsőségével. A próféta megmutatja a könyörületet és a győzelmet is. A csonka nép újra meg fog sokasodni. Olyan ez, mint amikor az ember lát egy zivatart, hallja, ahogy mennydörög, és látja a villámokat, de a távolban már látja, ahogy süt a nap.
9,1 „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Galileában most sötétség uralkodik, Galileán kívül is sötétség van, mert beáramlottak az országba az asszírok, de el fog jönni a világosság. A világosság, a világosság eljövetele az egyik legfontosabb fogalom az Újszövetségben. Nézzük meg a Lk 1,76-ot. Ez Zakariás hálaéneke, amikor Keresztelő János születése felett örvendezett: „76. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, 77. hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, 78. Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; 79. hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Keresztelő Jánosnak kell előkészíteni a Messiás útját, hogy eljöhessen Izrael népére a világosság.
Lapozzunk a Mt 4,12-16-hoz. Itt az evangélista Ézsaiás könyvéből idéz: „12.Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. 13. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, (követjük Jézus útját a szolgálatában. Erről számol be Máté.) 14. hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 15. „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! 16. A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.” Amikor Máté Jézus szolgálatának kezdetén gondolkodik, látja az Ézs 9 próféciájának beteljesedését. Ezzel a próféciával összhangban van, hogy az Úr Jézus a sátoros ünnep alkalmából felállt a templomban és megerősíti, hogy Ő a fény, akit Isten megígért.
A sátoros ünnepen két szertartás volt.
- Az egyik ez volt: a pap fogott egy korsót és elment a Silóa tavához, telemerítette, visszament a templomba és a vizet az oltárra öntötte. Ebben a pillanatban kiáltott fel hangosan Jézus (Jn 7,37): “Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” Ezzel a kijelentéssel azonosította magát azzal a sziklával, amelyre Mózes ráütött a pusztában és amelyből víz fakadt, amely csillapítani tudta az izraeliták szomjúságát.
- A sátoros ünnep éjszakáján meggyújtották a templomban a gyertyatartóban a gyertyákat. Ekkor Jézus így kiáltott fel (Jn 8,12) : “Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Ezzel azt mondta, hogy Ő volt a tűzoszlop, amely Izrael népét a pusztán át vezette.
A világosság fogalma összekapcsolódik Isten áldásával, az üdvösséggel, és magában Jézus Krisztusban valósult meg. Amikor az Úr Galileában megkezdte a szolgálatát, akkor és ott beteljesedett Ézsaiás próféciája, éppen úgy, ahogy azt Máté feljegyezte.
Most a világosságról ír, és az ezzel kapcsolatos áldásról. „Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki.” A nép meg fog sokasodni, mert eljött a világosság és a nép ismét nagy lesz. Láthatjuk, hogy ez az ígéret még nem teljesedett be. A Holokauszt során a népet megtizedelték! De el fog jönni az az idő, amikor Izrael nagy lesz.
„Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.” Ittis találunk egy utalást egy történelmi eseményre, amikor Gedeon legyőzte a midjánitákat Isten természetfeletti ereje által. A prófécia azt mondja, hogy a jövőben, amikor majd eljön a Messiás hogy felállítsa az Ő királyságát, olyan nagy győzelmet fog adni, mint Gedeon napjaiban.
„Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.” Más szavakkal: minden tárgy, amire szükség van egy háborúban, tűz martaléka lesz, és meg fog semmisülni, hogy örök béke legyen. Ezzel azt akarja mondani, hogy majd áldást fog adni a jövőben, ami természetfeletti módon fog bekövetkezni, éppúgy, mint ahogy Gedeon is természetfeletti győzelmet aratott ellenségei felett.
Itt egy fontos kérdés merül fel, amire a választ a 9,5-6-ban találjuk meg. A kérdés: Ki ez a nagy hős, aki Gedeon ellentéte, aki elhozza ezt a nagy győzelmet, amely természetfeletti módon meg fogja szabadítani Izraelt, úgy, mint akkor, amikor Izraelt túlerővel vették körül, és már szinte legyőzték?
„5. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.” Más szavakkal: az asszírok és az utolsó napok sátáni koalíciói meg fognak semmisülni egy gyermek által, aki szűztől születik. Ha visszatekintünk az Ézs 7,14-re, akkor megértjük: „Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy szűz teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.” Majd tovább részletezi a gyermeknek, a szűz fiának azonosítását: „Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme”. Ha tovább olvassuk Ézsaiás könyvét, látni fogjuk, hogy Ézsaiás mindig egyre többet közöl erről a gyermekről, aki a megváltó Messiás lesz.
Rendkívül érdekes, hogy az asszírok, akik északról be akarják kebelezni Izraelt és Judát, az utolsó napok északi királyságának illusztrációja, amely maga az antikrisztus lesz a szövetségeseivel együtt, akik Izrael ellen vonulnak, és abban a pillanatban, amikor meg akarják hódítani Izraelt és Jeruzsálemet, egy bárány fogja legyőzni őket Jeruzsálem városában! A Jel 17,14-ben ezt olvassuk: „Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket.” Egy bárány győzi le a fenevadat. Ez mindig Isten Igéjének a szelleme. – A nagy asszír hadsereget egy gyermek győzi le.
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk” Megszületett a gyermek, megadatott a fiú. Ez nem véletlen! Az a kifejezés, hogy „egy gyermek születik nekünk” kihangsúlyozza az emberekhez való viszonyát. Mint ahogy mi mindnyájan megszülettünk, Ő is megszületett. Az emberi alakzat felöltése az Úr esetében is úgy valósult meg, mint nálunk, a születés által. Gyakran beszélünk a szeplőtelen születésről, de inkább szeplőtelen fogantatásról kellene beszélni. Az Úr a Szentszellem által fogant meg, azonban ugyanúgy született meg, mint minden ember. Már a születésében is embernek bizonyult. Ő ugyanolyan ember, mint mi, kivéve a bűnt.
„… fiú adatik nekünk …” Ez a kifejezés az Istenhez való viszonyát fejezi ki. Ő az örökkévaló Fiú, aki az embereknek adatik. A Fiú elküldetett a világba. Igaz rá, hogy Ő Dávid leszármazottja, de egyben az is, hogy Istentől származik.
Érdekes, hogy a Zsidókhoz írott levél kihangsúlyozza Jézus Istenfiúságát, mint a legnagyobb igazságok egyikét. Jézus Isten fia, Ő Isten.
Gondoljatok csak bele! Mi történne, ha valaki felállna, és azt mondaná: „Én vagyok a világ világossága”, vagy „Ti lentről származtok, én pedig fentről származom”, vagy „Lássátok, nagyobb van itt, mint Salamon”. Vagy ha azzal kezdtem volna a prédikációmat, hogy: „Ma nagyon figyeljetek, mert én tanítom nektek az Igét, és én nagyobb vagyok, mint Salamon”. Nem akarnátok engem a bolondok házába küldeni? Mindaz, amit Jézus mondott, minden, ami fel van jegyezve a Szentírásban, vagy azt bizonyítja, hogy Ő valóban Isten, vagy pedig azt, hogy bolond volt. Beszélhetett volna egy ideig így, ha bolond lett volna, azonban eltűnt volna, mielőtt keresztre feszítik.
„.. fiú adatik nekünk …” Egy isteni Fiú. Ez egyedülálló! Eljön az emberekhez és megfeddi őket bűneik miatt. Azt mondja az embereknek, hogy meg kell térniük, ők azonban nem térnek meg. Azt mondja, hogy mi betegek vagyunk és Ő az orvos. Azt mondja, hogy mi bűnösök vagyunk és Ő a Megváltó. Azt mondja, hogy mi bárányok vagyunk és Ő a jó pásztor. Ha Ő nem az, akinek mondja magát, akkor bolond, akit nem kell követnünk.
Ézs 9,5: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz …” Gondoljunk csak vissza, hogy mi van megírva az Ézs 3,4-ben! „Ifjakat tesznek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk.” Amikor tapasztalatlan, éretlen, rosszindulatú emberek jutnak hatalomra, tönkre tudnak tenni egy országot. Az uralkodás egy teher, amihez fel kell nőni, teherbíróvá kell válni, meg kell érteni a felelősséget. Csak ha szét akarunk rombolni egy országot, akkor kell egy fiatalkorút ültetni a trónra. Milyen szörnyű egy nép számára, ha sihederek uralkodnak rajta!
Ennek ellenére éppen ezt mondja Ézsaiás: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz.” Ez a gyermek, aki uralkodni fog, egy tökéletes uralkodó, mert Ő Isten, egy hatalmas Isten. Az uralkodók mindig magányos emberek. Itt van egy gyermek, akinek a vállán lesz az uralom. Azoknak, akik az Ő uralma alatt élnek, nem lesz gondjuk. Ő a tökéletes uralkodó.
Ezután Ézsaiás felsorolja az Ő neveit. Ezek az Immánuel név kibővített változatai. Ezek a nevek gondosan vannak kiválasztva, mivel Ézsaiás ismerte az Írásokat, ő egy írástudó volt. Pál apostolt tartjuk az Újszövetség legnagyobb teológusának. Ez minden bizonnyal így is van, és mivel az Újszövetség az Ószövetségnek a kiteljesedése, ebben bontakozik ki Isten üdvterve. Pál azonban nagy csodálója volt Ézsaiásnak. Ha tehát Pál az Újszövetség teológusa, akkor Ézsaiás az Ószövetség teológusa.
Minden Ézsaiás által felsorolt név utal Jézus istenségére és emberi voltára is. „… így fogják nevezni: Csodálatos (isteni jellemző) Tanácsos (emberi jellemző), Erős Isten, (ez azt jelenti, hogy isteni hős. A Hős emberi tulajdonság, az Isten név az Ő istenségét fejezi ki), Örökkévaló Atya (Atya – emberi, Örökkévaló – isteni tulajdonság), Békesség Fejedelme! Ezeknek a neveknek mindegyike nagyon jól kifejezi ennek a gyermeknek, és egyben királynak a kétféle természetét. Ő egy gyermek, aki született, és egyben a Fiú, aki adatott. „… így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Az Úr Jézusnak mindegyik neve kifejezi az uralkodásra, kormányzásra való alkalmasságát.
„Csodálatos Tanácsos.” Csodálatos a múltban, a jelenben és a jövőben is. Ő csodálatos a múltban, mert neki nem volt kezdete. Csodálatos volt születésében, szolgálatában, halálában, feltámadásában és mennybemenetelében egyaránt. A mi Urunk természetfeletti! A héber nyelvben a „csodálatos” szó így hangzik: „pele”, s ennek gyökere sok helyen fordul elő az Ószövetségben, és szinte mindig az istenségre utal. Már maga a „csodálatos” szó valami természetfelettit, istenit fejez ki. A Bír 13,15-ben, Sámson történetében azt olvashatjuk, amikor egy angyal jön apjához, Mánóahhoz: „15. Akkor Mánóah ezt mondta az ÚR angyalának: Szeretnénk téged itt tartani és egy kecskegidát készíteni neked. 16. De az ÚR angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába tartanál itt, nem enném ételedbõl. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az ÚRnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az ÚR angyala az.” Az angyal felhívja Mánóah figyelmét, hogy az Úrnak áldozzon, mivel Mánóah nem tudta, hogy kivel áll szemben. Ez hasonló ahhoz a történethez, amikor a gazdag ifjú azt mondta Jézusnak, hogy „Jó Mester”. És az Úr azt mondta erre: „Senki sem jó az egy Istenen kívül”. Ne nevezz engem jónak, ha nem tudod, hogy ki vagyok. 17. Mánóah azt mondta az ÚR angyalának: Mi a te neved? (Milyen a te jellemed, ki vagy te tulajdonképpen?) Mert ha beteljesedik ígéreted, tisztelni akarunk téged. 18. Az ÚR angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos (csodálatos) név az! (Mi történt ezután?) 19. Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az ÚRnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára. 20. Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az ÚR angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ezt látva, Mánóah és felesége arccal a földre borult. 21. Az ÚR angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. 22. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az ÚR angyala volt az. Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk!” Ekkor tudta meg Máhóah, hogy Istent látta, és tudta, hogy aki Istent látja, annak meg kell halnia.
Az Ő neve „Csodálatos”, ez az angyal maga Jézus volt, az Ő dicsőségében, testetöltése előtt. Ez egy teofánia (Isteni megjelenés) volt!
Ő „Csodálatos Tanácsos”! Egy természetfeletti tanácsos. Nem szép dolog egy ilyen tanácsos jelenlétében élni? Az élet próbatételeiben Ő a mi tanácsadónk. Amikor egy sírnál állunk, mindig könnyek szöknek a szemünkbe, de mélyen a bensőnkben érezzük, hogy van valaki, aki továbbvezet, tanácsot és útmutatást tud adni. Minden tragikus pillanatban felmerülő kérdésben nyújt számunkra valamit, ami megtart, erőt és tanácsot ad. Ő nem valami, hanem Valaki, egy személy. Jézusnak nincs szüksége parlamenti tanácsadóra! Ő a természetfeletti Tanácsos.
Ő „Erős Isten”. Egy hős, akinek isteni tulajdonságai vannak. El Gibor = Hatalmas Isten. Ézsaiás könyvében az “El” szó mindig Istent jelent. Ezt a kifejezést találjuk az Ézs 10,20-21-ben is: „Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka, és Jákób házának megmenekült része, hanem az Úrra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen. A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.” El Gibor! Nem tudom megérteni, hogy mondhatják azt emberek akik a olvassák és tanulmányozzák a Bibliát, hogy Jézus nem Isten. Jézus istenségének tagadása egyszerűen ostobaság. Ha valaki azt mondaná nekem: „én keresztyén vagyok, te hiszel abban, hogy Jézus Isten, én azonban nem hiszek Jézus istenségében, ennek ellenére keresztyénekként közösségben lehetünk egymással”, akkor én ezt visszautasítanám. Tudjátok miért? Mert azzal vádolna engem, hogy én egy bálványt imádok. Jézus nem Isten, de tehetünk úgy, mintha az lenne. Ha Ő Isten, akkor én Istenként imádom, és nem vállalhatok közösséget azzal, aki tagadja Jézus istenségét. – Ha Jézus nem Isten, mint ahogy állítja magáról, akkor Mohamed jobb tanító, mint Jézus. Ő ugyanis azt mondta: Csak egy Isten van, és Mohamed az Ő prófétája. Ha Jézus nem lenne Isten, akkor áttérnék a mohamedán hitre. Jézus istensége, az Ő egyedülállósága a keresztyén tanítás egyik alappillére. A keresztyének nem élhetnek poligámiában, mi egyedül csak Jézust imádhatjuk. „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Csak egy út van!
Ő „Örökkévaló Atya”. Egy gyermek az örök végtelen. Egy gyermek az örökkévaló Atya! Ő az Atya, aki létrehozta és fenntartja az örökkévalóságot. Egy gyermek, aki a jászolban feküdt. Ő ott nem egy újszülött volt, hanem Örökkévaló Atya. Ne értsük félre, amit Ézsaiás mond: ő nem azt mondja, hogy Jézus az Atya. A hozzánk való viszonyáról beszél, nem pedig a Szentháromságban elfoglalt helyéről. A Szentháromságban az Atya az Atya, a Fiú a Fiú és a Szentszellem a Szentszellem. Az Örökkévaló Atya kifejezés a hozzánk, emberekhez való viszonyára vonatkozik. Ő az életadó, aki élete, örök életet ad számunkra. Ő az Atyja mindennek, ami örökkévaló. Mit jelent ez? Amikor a mennyben leszünk, nem lesznek 4 évenkénti választások. Ki fog ott uralkodni?
A „Békesség Fejedelme”. Ott nem lesz intifáda, Vietnam és Irak.
„6. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké.” Miért lesz örökkévaló ez a királyság? Mert beletorkollik az örökkévalóságba. Pál ezt kiegészíti az Újszövetségben: „Amikor pedig majd alávettetett neki (Jézus Krisztusnak) minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.” (1Kor 15,28).A teljes örökkévalóságban a Szentháromság fog uralkodni. Elhiszed, hogy ez meg fog történni? Azt, hogy Jézus visszajön és fel fogja állítani az Ő királyságát ennek a káosznak a közepén, amiben vagyunk? Elhiszed, hogy Isten közbe fog lépni a történelemben?
Hogy végződik a 7. vers? „A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!” Isten féltékeny, követeli mindazt, ami az Övé, és mindezt véghez is fogja vinni. Teljes hatalommal, bölcsességgel és tekintéllyel fogja ezt megtenni. Megígérte ezt a Fiúnak, a gyermeknek, Immánuelnek, akinek a neve “Csodálatos Tanácsos, Erõs Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! … a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában.”