Ma elsőként a Zak 5,1-4-et olvassuk el, azután pedig a Gal 3,10-12-t. A témánk még mindig „Zakariás a mai események fényében”. Most a 6. látomást olvassuk el, amelyet Zakariás éjszaka kapott.
„1. Ismét föltekintettem, és egy repülő irattekercset láttam. 2. Megkérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles. 3. Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely eljut az ország egész területére. Mert ennek következtében fog megbűnhődni minden tolvaj, és ennek következtében fog megbűnhődni minden esküdöző. 4. Kibocsátottam az átkot – így szól a Seregek URa -, és behatol az a tolvaj házába, meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott maradnak annak a házában, és elpusztítja azt gerendáival és köveivel együtt.”
Itt Isten törvényének a hatásáról van szó Izraelben.
Most olvassuk el a Gal 3,10-12-t: „10. Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” 11. Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”. 12. A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”.
Pál itt azt mondja, hogy az ember nem a törvény megtartása által igazul meg. Aki a törvény által akar megigazulni, annak térben és időben maradéktalanul és teljesen meg kell tartania a törvényt. Aki ezt nem tudja megtenni, annak átokká lesz a törvény, és nem tud megigazulni. Csak két útja van az üdvözülésnek. Az egyik a törvény teljes és tökéletes megtartása. A másik pedig a hit, vagyis Krisztusnak a Golgotán elvégzett váltságművében való bizalom. Az első egy nem járható út. Az egyetlen út a Jézus Krisztusban való hit, abban a tökéletes emberben, aki a törvényt tökéletesen megtartotta.
Zakariást a reménység prófétájának is nevezik. Az első 5 látomásában láthattuk, hogy jogos ez az elnevezés. Izrael csodálatos jövőjéről szól, szellemi és anyagi tekintetben egyaránt. Mielőtt azonban Izrael bizonyságának világossága elterjedhet az egész földön, a bűn által beszennyezett népet és országot meg kell tisztítani. Ezt akarja számunkra közölni az 5. fejezet két látomása.
A látomások kezdetén a férfi a mirtuszfák között állt, és ezzel Isten ezt mondta: Izraellel vagyok, és be fogom teljesíteni rajta minden ígéretemet, és minden nemzetek fejévé fogom tenni. – A következő látomások Jeruzsálem és Izrael áldásairól szólnak. – A 3. fejezetben a főpapot látja látomásában, aki Izrael képviselőjeként Isten előtt állt szennyes ruhában, de Isten kegyelméből kicserélték a ruháját, és egy tiszta ünneplő ruhát kapott. Ez azt mutatta nekünk, hogy el fog jönni az idő, amikor Izrael lakóinak bűnei el lesznek törölve, meg fognak tisztulni, és egy papi néppé fognak válni, ahogy azt Isten eredetileg akarta, és hirdetni fogják Jahve megismerését a népeknek. – Ezután következett a látomás az arany gyertyatartóról, amely Izraelt, mint a világ világosságát mutatja be. Ők lesznek a világosság, mert Izrael Krisztusban lesz. Mivel Krisztus lesz a világosság számukra, ezért ők világosság lesznek a népek számára.
Amikor most eljutunk a repülő irattekercsről szóló látomáshoz, az előző látomások másik oldalát is látni fogjuk, mert itt felmerül a kérdés: „Mi fog történni Izrael bűneivel és vétkeivel?” Mi lesz, ha nem válaszolnak Isten csodálatos kegyelmére? Mi lesz a bűneikkel? Akkor következik majd egy büntetés? Vajon Izrael Istene egy olyan Isten, aki nem törődik a joggal és az igazságossággal, szemet huny a bűnök fölött, és egyszerűen megáldja Izraelt? – Ez a fejezet azzal foglalkozik, hogy a bűnös népnek és a tisztátalan országnak meg kell tisztulnia, mielőtt a dicsőség látomása láthatóvá válhat a földön. Sajnos tény az, hogy a judaizmus nem rendelkezik bibliahű tanítással a bűnről.
A judaizmusra, úgy, ahogy a rabbik tanítják, a büszkeség a jellemző. „Mi vagyunk a választott nemzet”. A judaizmuson és a hagyományaikon alapuló büszkeség és beképzeltség ellentmond a Biblia szellemiségének. Korábban már említettem, hogy állítólag egy főrabbi mit mondott: „Nekünk nincs szükségünk közbenjáróra aki megment bennünket a bűneink következményeitől. Az őszinte bűnbánatunk elég arra, hogy garantálja számunkra az isteni megbocsátást.” Más szavakkal, senkinek nem kell meghalnia a bűneinkért. A bűnbocsánat a mi bűnbánatunkon alapszik, és mivel bűnbánatot tanúsítunk, Isten meg kell, hogy bocsásson. Ez szöges ellentétben áll a Tenach-al (Ószövetséggel). Az egészen bizonyos, hogy a bűnbocsánat a hitünkön és a bűnbánatunkon alapul, a megváltás és az üdvösség azonban Krisztus áldozatán, az Ő kiontott vérén alapul. A megváltáshoz feltétlenül szükségünk van egy közbenjáróra, egy közvetítőre.
Zakariás nem ismerte a ma annyira elterjedt édes, émelygős teológiát a „szerető Istenről”. Igen, a Biblia valóban azt mondja, hogy „Isten a szeretet”, azonban azt is mondja, hogy Isten a világosság, és Isten fényszórója átkutatja a sötétség és a bűn minden rejtett zegzugát, és láthatóvá teszi azokat. És ha azok láthatóvá válnak, akkor Isten meg is ítéli azokat.
A feltárt bűnök meg lesznek ítélve. Isten tehát szeretet és világosság egyszerre. Tulajdonképpen először világosság és csak azután szeretet, mert az Ő szentsége elválaszt minket Tőle.
Az utolsó időket a növekvő hanyatlásról ismerhetjük majd fel. Ma a saját gondolkodásunk szerint, Isten elleni lázadásban élünk. Ez elmúlt 200 év nagy gondolkodói ezt találóan megfogalmazták. Karl Marx azt mondta: „Az ember csak akkor lehet szabad, ha ő a saját maga ura.” Vagyis, ha ő maga a saját istene. Marx szerint az ember bukottá és tisztátalanná válik, ha elismeri, hogy Istentől függ. Más szavakkal: Választani kell a hit és az abszolút szabadság között. Ahhoz, hogy korlátlan szabadságot élvezhessünk, le kell mondanunk Istenről. Ez volt az, amit Marx akart.
Nietzsche, a 19-20. század másik nagy gondolkodója úgy vélte: „Ha volnának istenek, akik el tudnák viselni, hogy nem istenek! Tehát nincsenek istenek”. Nem szükséges hangsúlyoznom, hogy ez a két filozófus micsoda nyomorúságot hozott az emberiségre a 20. században. És a teljes szabadság és az Istentől való függetlenség szeretetének megvannak a vadhajtásai, pl. a „gender mainstreaming”-ben.
Ezeknek a filozófusoknak a kijelentései tulajdonképpen már a Biblia első oldalain meg vannak említve. Az Istentől való elfordulás: „Isten azért tiltja meg nektek, hogy a kert közepén álló fáról egyetek, mert attól fél, hogy ti is olyanok lesztek, mint Isten.”
Mi Istentől függő lényekként lettünk teremtve. Nincs abszolút emberi szabadság. A szabadság, amiről az újságokban olvasunk vagy amiért harcolunk, soha nem abszolút szabadság. Nem lehet abszolút szabadságunk, mert mi nem vagyunk Isten. Ez jellemzi a gonoszt: hitetlenség és lázadás a Teremtő ellen, aki tőle függő lényként teremtett bennünket. Ha függetlenek leszünk tőle, mindig boldogtalanok leszünk és azok is maradunk. Az ember nem akarja belátni, hogy nincs korlátlan szabadsága, hogy teremtményként korlátozva van a szabadsága. Ha ezt nem látja be, sőt a mindennapi életben nem alkalmazkodik ehhez a törvényszerűséghez, akkor ez szenvedést fog okozni. Ha át szeretnék menni a falon, akkor be fogom ütni a homlokomat és az orromat. Mi teremtmények vagyunk és csak korlátozott szabadsággal rendelkezünk egy szuverén Isten uralma alatt. Bűn azt mondani, hogy „Én Isten akarok lenni”. A teljes függetlenség érzése jellemzi a judaizmust, de a protestáns és a katolikus teológiát is. Istennek két féle módon kezeli a bűnt. Az első módszer Jézus Krisztus kegyelme által valósul meg. Ha elutasítjuk a kegyelmet, akkor Istennek le kell számolnia a bűnnel ítélet által. A 3. fejezetben a kegyelemről olvastunk. Most Isten ítéletével foglalkozunk. Amikor Isten kegyelmet adott Izraelnek, akkor ezt nem csak egy jó tanácsként adta. A törvény sérthetetlen!
Ha nem válaszolunk Isten kegyelmére, hogy megmeneküljünk az Ő törvényétől és annak feltételeitől, akkor számolnunk kell a büntetésekkel, az ítélettel és a szellemi halállal.
Zakariás álmokat és látomásokat kapott. Az 5. fejezetben az őt kísérő angyal ismét megszólította, hogy nézzen. Egy repülő irattekercset látott. Látott rajta egy írást. Nos, egy irattekercs vagy állatbőrből készült vagy papiruszból. A papirusz a Nílus mentén élő papirusz növény belsejéből készült. Igeszakaszunk nem mondja el, hogy ez a tekercs milyen anyagból készült. Az iratok egy vagy két botra voltak feltekerve. Amikor valaki a tekercs egyik oldalát letekerte, a másik oldalon feltekerhette, és eközben olvasta el az írást. Ilyenek a zsinagógákban lévő tóra tekercsek is.
Ez az irattekercs nem volt feltekerve, és 9 x 4,5 méter nagyságú volt. Ez volt a templomi szentély mérete. Zakariás látta ezt a hatalmas tekercset, amely előtte lebegett és meg is fordult, hiszen a próféta mindkét oldalát láthatta. El tudta olvasni a szöveget. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen szavak álltak rajta, de a 3. vers ad számunkra némi felvilágosítást. Azt mondja az ige:
„Ez az az átok, amely eljut az ország egész területére. Mert ennek következtében fog megbűnhődni minden tolvaj (vagyis ez állt az egyik oldalon), és ennek következtében fog megbűnhődni minden esküdöző (ez volt a másik oldalon).
Emlékezzünk csak vissza a 10 parancsolatra! A 8. parancsolat azt mondja: „Ne lopj!” A 3. parancsolat pedig az esküdözéssel van kapcsolatban: „Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét! ”
A hatalmas tekercs tehát elrepült Zakariás előtt, visszatért és még egyszer elrepült előtte. Az egyik oldalán a 8. parancsolatot olvashatta, a másik oldalán pedig a 3. parancsolatot.
Hogy értelmezzük ezt a látomást? Ahogy a látomásokat egymás után olvassuk, észrevesszük, hogy minél tovább jutunk, annál kevesebb magyarázatot kapunk róluk. Miért? Mert az előzőeknek kell a következőket magyarázniuk. Mit jelent ez a repülő irattekercs, különösen a Szentírással kapcsolatban?
Amikor elkezdtük Zakariás könyvének tanulmányozását, említettem, hogy az apokaliptikus, szimbolikus nyelv magyarázatának vannak bizonyos alapelvei, amelyeket figyelembe kell venni. Az első a szövegösszefüggés, amit minden bibliamagyarázat során figyelembe kell venni. A második, hogy mit jelentenek ezek a szimbólumok a teljes Szentírás egészében?
Amikor például a Jelenések könyvét olvassuk, és egy 7 fejű és 10 szarvú állatról olvasunk benne, akkor a magyarázatot ne Brehm: Az állatok világa c. könyvében keressük, mert ott nem fogunk ilyen állatot találni. De ha fellapozzuk a Bibliát, akkor Dániel könyvében – ami szintén egy apokaliptikus könyv – fogunk találni egy hasonló állatot. Észre fogjuk venni, hogy ez egy spirituális igazságot fejez ki, és az utolsó napokban megjelenő Antikrisztussal van kapcsolatban. Amikor tehát a Jel 13-at olvassuk, akkor azt Isten korábbi kinyilatkoztatásainak fényében kell megvizsgálnunk.
Amikor most a Zak 5-ben a repülő irattekercsről, vagy repülő Bibliáról olvasunk, akkor az itt is, mint oly gyakran a romlást fejezi ki. Ezékiel, aki Zakariás előtt élt, ezt a szimbólumot a romlás kifejezésére használta. Az Ezékiel 2,9-10-ben olvasunk egy tekercsről, amelynek szintén mindkét oldala tele volt írva, és ott elolvashatjuk, hogy mi volt ez az írás: Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva. Ebből arra következtethetünk, hogy itt pusztulásról van szó, sőt, egy igen gyors pusztulásról, mivel a tekercs repül, és mivel repül, biztos, hogy Istentől jön. Összefoglalásként tehát azt mondhatjuk: A tekercs bizonyos emberek gyors romlását szimbolizálja. A szövegösszefüggés alapján Izraelről van szó, tehát egy romlást jelent, amely gyorsan fog rátörni Izraelre.
Mit jelentenek a méretei? Az 5,2-ben azt olvassuk: „Egy repülő irattekercset látok, amely húsz könyök hosszú és tíz könyök széles.” Ha ez meg van említve, akkor ennek jelentősége van és fontos. Mihez kezdjünk ezekkel a méretekkel? Nézzünk utána az Ószövetségben, a Tenach-ban, hogy hol fordulnak elő ezek a méretek, a 10 és a 20!
Azt fogjuk találni, hogy ezek az arányok megfelelnek a salamoni templom oszlopcsarnokának. A templom szentélye is 20×10 könyök nagyságú. Még az Újszövetségben is kiemelt helyen van a szentély a templom előtt. A szentélyben beszélt Isten a néppel, illetve a papokkal. Én is azt hiszem, amit a legtöbb kommentár magyaráz, hogy a repülő irattekercs mérete Izrael közeledő ítéletét fejezi ki. Az ítélet nem az Ószövetség szentjeinek vagy embereinek véleménye alapján fog történni, hanem az isteni szentély, az isteni igazság alapján.
Ez az alapelv különösen fontos mindannyiunk számára. Egyszer mindannyiunknak meg kell állnunk Isten előtt, nem azért, mert a keresztyének vagy a közvélemény ezt állítják, hanem az Ige fényében meg kell majd Isten előtt állnunk. A mi mércéink érvénytelenek. – Mint annak a kisfiúnak az esetében, aki odamegy az anyukájához, és azt mondja: „Mami, én olyan nagy vagyok, mint Góliát, 2,70 m magas!” „Miből gondolod, hogy te olyan nagy vagy, mint Góliát?” „Mami, rajzoltam magamnak egy mércét, odamértem magam hozzá, és 2,70 m magas vagyok”.
Nevetünk az ilyen gyerek történeteken, de sok ember ezt teszi. Felállítanak maguknak mércéket, hozzámérik magukat, és megállapítják, hogy jó emberek, ezért Isten be kell, hogy engedje majd őket a Mennybe. Az emberek másokhoz hasonlítják magukat, és akkor jól jönnek ki a dologból. Sokan azt gondolják, hogy ha vasárnap elmennek a templomba, eljárnak a vasárnapi iskolába, részt vesznek a Biblia- vagy imaórákon, az egyházi vagy a gyülekezeti életben, ha jócselekedeteket hajtanak végre, akkor joguk van bemenni a Mennybe. A képzeletünkben kialakítunk magunknak egy képet a „jó keresztyénekről”, és megfelelünk ennek a képnek.
Amikor az éjszaka sötétjében, esőben megyek az utcákon, és egy autó mellettem belehajt egy pocsolyába és lespricceli a nadrágomat, akkor csak azt érzem, hogy nedves lett a nadrágom. Ránézek a nadrágomra és azt mondom magamnak, „ez nem olyan vészes, majd megszárad”. Amikor egy utcai lámpa alá érek, és megnézem a nadrágomat, azt kell, hogy mondjam: „Ó, a nadrágom piszkos lett”. Aztán amikor rendes fénynél nézem meg magam, azt fogom mondani: „Haza kell mennem, hogy felvegyek egy másik nadrágot”. – A véleményem a megvilágítástól függ!
Gyakran a keresztyének is hasonló módon érvelnek. Felállítanak maguknak mércéket, normákat. Ha valaki újjászületett keresztyénnek vallja magát, akkor ilyennek és ilyennek kell lennie, így és így kell viselkednie. Pl. nem szabad diszkóba mennie és táncolnia, és ne menjen moziba, mert a legtöbb film erkölcstelen. Ha egy nő rábízta az életét Jézusra, akkor ne sminkelje magát, szoknyájának a hossza érjen a térde alá, ne viseljen ékszert, stb.
Mindez emberi norma. De mi a helyzet a pletykával? Ezt nem büntetik egy gyülekezetben? Amikor valaki telefonon beszél, és egy másik embert bemocskol, akkor azt gyakran még „a közösség ápolásának” is nevezik. A keresztyének között megengedett és elfogadott a pletyka, mások elbírása a saját mércém alapján. Különválogatjuk, hogy „mit szabad” és „mit nem szabad”. Úgy állítjuk fel a „Bűnnyilvántartásunkat”, hogy mi jól jöjjünk ki belőle. A fontos dolgokat, a szív gondolatait kihagyjuk belőle.
Isten azonban nem a kis dolgokra néz, amikről nem olvasunk a Bibliában. Olvasunk valamit a Bibliában a táncról, a kártyázásról, a szoknyahosszról, stb.? Az egymás háta mögötti pletykálkodás, képmutatás, irigység elfogadott. Önigazultan kényelembe helyezkedünk és azt mondjuk: „De ilyen dolgokat nem tesz egy szellemi gondolkodású keresztyén”.
Amikor Isten előtt fogunk állni, akkor nem a saját mércéink és véleményeink szerint, a „7 halálos bűn” szerint leszünk megítélve, hanem Isten törvénye alapján. Talán nem minden bűn tartozik bele a mi „7 halálos bűn” listánkhoz. De hajlamosak vagyunk arra, hogy egyes bűnöket elválasszunk más bűnöktől.
Lehet egy alkoholista például keresztyén? Lehet egy kleptomániás keresztyén? Az ilyen emberektől gyakran elszigetelődnek a gyülekezetben, kerülik őket, a pletykás bácsikat és néniket, a képmutató embereket tolerálják. Ugyanis vannak valódi keresztyének, akik alkoholisták vagy kleptomániásak, és szenvednek ettől, rázzuk az öklünket az ilyen emberekre, és közben elviselünk sokkal rosszabb bűnöket, amelyek a szívből származnak.
Amikor egyszer Jézus Krisztus előtt fogunk állni, és a szentség alapján leszünk megítélve nem pedig emberi vélemények és mércék alapján, akármilyenek is legyenek azok, világosságra fog kerülni a valóság! Igeszakaszunk azt mondja, hogy a szentség mértéke szerint fogunk megítéltetni.
De mit mond a Zak 5,3? Zakariás ezt hallja: „3. Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely eljut az ország egész területére. Mert ennek következtében fog megbűnhődni minden tolvaj, és ennek következtében fog megbűnhődni minden esküdöző.” Miért csak ez a két parancsolat van megemlítve? Az egyik a 8. parancsolat, a másik a 3. parancsolat. Amikor magunk elé képzeljük a 10 parancsolatot, akkor tudjuk, hogy két táblára lettek felírva. Mindkét táblán 5 parancsolat állt. A 3. parancsolat az első tábla közepén, a 8. parancsolat pedig a második tábla közepén állt. Úgy tanították nekünk, hogy az első 5 parancsolat az Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik, a második 5 parancsolat pedig az embertársainkkal való kapcsolatunkra. Ha az első 5 parancsolat valamelyikét megsértjük, akkor Isten ellen vétkezünk, ha pedig a második 5 parancsolat egyike ellen vétünk, akkor ez az embertársainkkal szembeni bűn.
Tehát van két központi parancsolatunk mintának, a parancsolatok összefoglalásaként. A repülő tekercs elrepült Zakariás előtt, visszafordult a levegőben, és a másik oldalával újra elrepült előtte. Azt hiszem, hogy ez a két parancsolat az összes parancsolatot képviseli! Zakariásnak meg kellett értenie, hogy Isten ki fogja árasztani a haragját azokra, akik elutasítják Őt. Más szavakkal, közeledik az idő, amikor Isten nem irgalmasan és kegyelmesen fog bánni az emberekkel, hanem megítéli őket. A megígért büntetések azokat fogják sújtani, akik áthágják a parancsolatokat. – Mi ma már nem a mózesi törvények alatt élünk, és ezért hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy azok csak Izraelre vonatkoznak. Nos, van egy isteni alapelv: Minél nagyobb a világosságunk, annál nagyobb a felelősségünk. Ma nekünk biztosan több világosságunk van 2000 év egyháztörténelem után, mint Izrael népének volt Zakariás idejében. Minél több világossága van valakinek, annál nehezebb lesz elkerülni az ítéletet, ha nem Krisztus kegyelméből élünk, hanem a törvény szerint.
Tény, hogy ha valaki a jó hír, az evangélium ismeretében utasítja el Krisztust, mint személyes megváltóját, annak az ítélete rosszabb lesz, mint azoknak, akik a mózesi törvények alatt éltek. A Kapernaumban élő embereknek Jézus maga szolgált és prédikált, ismerték az egész Ószövetséget, és az Úr azt mondta nekik, hogy rosszabb soruk lesz, mint a Szodomában és Gomorrában élő embereknek.
Zakariás üzenete ez volt: Ha nem válaszoltok Isten kegyelmére, akkor jön az ítélet, mert Isten földi királyságának felállítása előtt meg kell tisztítani a földet a tolvajoktól és minden törvényszegőtől.
Egy nap egy gazdag ember ment oda Jézushoz, egy jogász. Egy tisztességes, becsületes, vallásos ember. Ezek nem az én szavaim, hanem a Biblia mondja róla mindezt. Elég alázatos volt ahhoz, hogy odamenjen Jézushoz és felvilágosítást kérjen tőle. Azt kérdezte Jézustól: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mk 10,17) Az Úr erre visszakérdezett: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó azegy Istenen kívül.” Erre az ember azt kérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” A válasz világos volt: „Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.”
Tehát egy út vezet a mennybe, ha az ember megtartja a parancsolatokat. Feltétel: Egyetlen egyet sem szabad megszegni! Nem a mi keresztyén mércénk a mérvadó, hanem Isten törvénye. Nem csak a kívülről látható, hanem a titkos bűnök is számítanak Istennél. Sem irigy, sem gyűlölködő gondolatok nem merülhetnek fel az emberek szívében. Ha ez mégis megtörténik, akkor a törvény máris meg van szegve. – A gazdag ember igaz volt, vallásos, a társadalom egy vezető személyisége. Ma azt mondanánk róla: Jó keresztyén volt! – A fiatalember azt kérdezte Jézustól: „Melyeket?” Jézus azt válaszolta neki: „Ne ölj” (6. parancsolat); „ne paráználkodj” (7. parancsolat); „ne lopj” (8. parancsolat); „ne tanúskodj hamisan” (9. parancsolat); „tiszteld apádat és anyádat” (5. parancsolat); „és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Ez volt az összegzése a második törvény táblának.
Az első tábla így kezdődött: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Azt kérdezhetnénk: Miért nem erre a törvényre hivatkozott az Úr? Azt hiszem azért, mert ez a gazdag fiatalember azt hitte magáról, hogy ő teljes szívből szereti Istent. Azt, hogy valaki teljes szívéből szereti-e Istent, csak a magatartása, a tettei által tudja bebizonyítani. Ezért az Úr csak azokat a parancsolatokat sorolta fel, amelyek az emberekre vonatkoznak. Összefoglalásként azt mondja: „szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt 19,19-20). A gazdag ember azt monda erre: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Nyilvánvalóan hiányzott még valami belőle. Saját maga is érezte ezt! „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat”, válaszolta az Úr Jézus. Ez volt a teszt! Az első parancsolatot nem tartotta meg. A javait jobban szerette, mint Istent. Szomorúan ment el.
Jézus így szólt a tanítványaihoz: 23. „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” A tanítványok zavarban voltak. Egy ilyen gazdag ember, aki vallásos, kedves, alázatos, képmutatás nélküli, őszinte; ha ő nem mehet be a mennyországba, „akkor ki üdvözülhet?” Jézus válasza ez volt a kérdésre: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Mit jelent ez? Egyetlen ember sem tudja magát megmenteni! A törvényt egyetlen ember sem tudja megtartani. Cselekedetekkel nem érdemelhetjük ki a mennyországot, de „Istennél minden lehetséges.” Ebből az igéből vezeti le Pál, amit az Efézusiaknak írt (2,8): „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”. Ami az embereknek lehetetlen, Isten azt nekünk tudja ajándékozni. 9. „nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.”
Isten különbözőképpen bánik a bűnökkel.
Az egyik lehetőség, hogy kegyelmet ad Jézus áldozata által. Ha ezt elfogadjuk, akkor új életet és új szívet kapunk, új emberekké leszünk, újjászületünk.
A másik esetben viszont, ha elutasítjuk Isten kegyelmét, akkor ki fogják mondani fölöttünk a halálos ítéletet. A repülő irattekercs, Isten törvénye büntetést, megtorlást követel, ha valaki visszautasítja a kegyelmet. A törvény mindenütt megtalál bennünket, nem tudunk előle elrejtőzni. Ha valaki nem jön oda a kereszt alá ahhoz, aki meghalt érette, és nem kér bocsánatot, annak csak az ítélet marad.
