Témánk továbbra is a második advent. Az 1Thessz 4,13-5,11 tulajdonképpen összetartozó szakaszok. Ez a legrészletesebb leírása az Úr második eljövetelének, mely mint említettem, meglehetősen vitatott, de egyben rendkívül tanulságos is. Témája az elragadtatás: vajon a nagy nyomorúság előtt vagy után következik-e be, ill. 1 vagy 2 lépésben történik az Úr visszajövetele? Az első lépés a nagy nyomorúság előtt, a másik utána lesz vagy az Úr eljövetele egy egységet képez és csak a nagy nyomorúság után fog bekövetkezni? Az összefüggés kedvéért olvassuk el az 1Thessz 4,13-5,11 szakaszt:Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. 15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, 17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására (azaz a vele való találkozásra) a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel. 5.1 Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 7 Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 9 Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.
Olvastuk legutóbb az Úr beszédét az olajfák hegyén (Mt 24,32-44), ahol az Úr maga mondja el tanítványainak visszajövetelének eseményét. Ez világosan és egyértelműen a nagy nyomorúság után lesz. Ebben minden bibliaiskola és minden evangéliumi teológiai egyetemi fakultás egyetért. Fontos azonban, tekintetbe vennünk az Úrnak azon figyelmeztetéseit, melyek az Ő leírását követik és melyeknek nagy gyakorlati jelentősége van. Ezeket aztán össze kell hasonlítanunk azokkal az intésekkel, melyeket Pál az 1Thessz 5-ben ad. Mt 24,45-51:
„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? 46 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47 Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. 48 Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, 49 és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: 50 megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51 akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Elolvashatnánk még a folytatást is, ahol a tíz szűz példázatát mondja el az Úr. A bölcs szüzek azért bölcsek, mert várnak az urukra. Aztán az Úr a következőket mondja a balgatag szüzeknek a Mt 25,12-19-ben és még egy másik példázattal is kiegészíti: Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” 13 „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” 14 „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Amikor az Úr visszajön, leszámol minden szolgával aszerint, hogy ki mit kapott és ennek megfelelően kapja meg mindegyik a bérét. Aki elásta a talentumát, azt megfeddi: Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Az Úr visszajövetelének tanítása minden emberből vagy a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki. Ez a tanítás annyira különböző reakciókat vált ki emberekből, mint ahogy a nappal különbözik az éjszakától. Mit mondanak a liberális, hitetlen teológusok a második adventről? Ők tagadják az Úr Jézus testben való feltámadását és ezért az Ő visszajövetelét is e korszak végén. Aki nem hisz a feltámadásban, az nem hisz a visszajövetelben sem.
A spektrum másik végén találjuk a fanatikusokat, a zélótákat, akik a napilapok minden sorában látni vélik az Úr Jézus visszajövetelének közvetlen előjeleit. Ők minden vagyonukat eladják és a hegyekbe menekülnek. Az evangéliumi keresztyének többsége várja az Urat, azonban elvesztették Őt szem elől. Inkább a visszajövetel jeleivel foglalkoznak a próféciákban. Ha ez így van, akkor elvész az Úrral való találkozás utáni vágy és buzgalom, amire Pál apostol olyan nagy hangsúlyt fektet. Az Úr visszajövetelére vonatkozóan tehát különböző embereket láthatunk különböző véleménnyel. Ha az 1Thessz 5,1-11 versekkel szeretnénk foglalkozni, akkor meg kell találnunk a helyes álláspontunkat az Úr visszajövetelére nézve. Pál apostol számára nem olyan fontos, hogy az időpontról vagy az előjelekről írjon. Célja az, hogy figyelmeztessen és óvjon minket: legyünk éberek és éljünk az Úrnak tetsző életet, melyre az Úr az Ő visszajövetelekor azt mondhatja „jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután.”
A 4,13-18 és az 5,1-11 versek összetartoznak, mégis találunk különbségeket a két rész között. – A 4,13-18-ban Pál a Krisztusban elhunytakról tájékoztatja a hívőket. Az 5,1-11-ben azonban az élőket inti. A 4. fejezetben felvilágosítást ad és véget vet tudatlanságuknak. Az 5. fejezetben megértésükre és értelmükre hivatkozik. Az 5. fejezetből világos, hogy a thesszalonikai hívőknek nincs szükségük több információra a 2. adventre nézve, ellenben szükségük van bátorításra ahhoz, hogy életük a tanultakkal összhangban legyen.
A 4. fejezetben tanítja őket, hogy Jézus el fog jönni, de nem mondja meg, mikor. Egyesek azt hitték, hogy Pálnak az időpontot is meg kellene mondania. Pál megerősíti a hívőket abban a hitben, hogy az Úr eljön, s ekkor olyanná változtat el minket, mint Ő. Egy szóval sem említi, hogy ez mikor fog megtörténni. Egy szót sem szól a körülményekről. Ő nem erről akart írni, nem ez volt a célja. Számára az volt fontos, amit az Úr visszajövetelekor tenni fog. Nem említi az évet, a hónapot vagy a napot, amikor az Úr visszajön. Ha időpontot említ, akkor azáltal csak más próféciai kijelentésekkel akarja összeegyeztetni mondanivalóját. Az 5. fejezetben az Úr visszajövetelének és várásának megszentelő hatásáról ír, melynek nyomot kell hagynia a hívők életében. – Ír az ítéletről is, mely azokra vár, akik az Ő visszajövetelekor nem lesznek készen és megmaradnak hitetlenségükben.
Tartsuk mindezt szem előtt, miközben ezeket a verseket olvassuk. Közben utalni fogok a második advent idejére vonatkozó különböző vitatott nézetekre. Miről volt Pál meggyőződve? Az Úr a nagy nyomorúság előtt vagy után jön el, más szóval, itt marad a gyülekezet a földön a nagy nyomorúság alatt?
Mint leveleiben gyakran, ezúttal is egy dicsérettel kezdi. Nincs szükségük további felvilágosításra, elegendő a tudásuk erre vonatkozóan: Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim (5,1). Világos, hogy ez kapcsolódik a 4,18 vershez. Az a könnyedség, ahogyan Pál átsiklik az elragadtatás témájáról az Úr napjára, arra utal, hogy a tárgy egy és ugyanaz. Erre még vissza fogunk térni. Ezekből az első szavakból világossá válik, hogy a thesszalonikai szentek ismerték az Úr Jézus és Pál apostol tanítását az időkről és korszakokról. A 2Thessz 2,5-öt olvasva ez egyértelmű lesz: Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? A „mindezt” az Úr napjára és az Úr visszajövetelére vonatkozik.
Az 5,2-3-ban az Úr napját a hitetlenekre alkalmazza, akik semmibe veszik az evangéliumot, és akikre szörnyű sors vár. …mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Itt kettős tagadás áll, „…és soha, semmiképpen nem fognak megmenekülni”.
Mi az Úr napja, mely úgy jön el, mint a tolvaj? Az ÓSZ-ben gyakran előfordul az „Úr napja” kifejezés. Ezért ezt nem nehéz meghatározni: Az Úr napja az a pillanat, amikor Isten belenyúl a történelembe, és három dolgot tesz:
1. Ítélni fogja ellenségeit,
2. Megmenti és megszabadítja népét, a hívőket, és végül
3. Felállítja királyságát a földön.
A meghatározás nem nehéz. Nehézséget okoz azonban meghatározni a kezdetét. Ez nehezen megfogható. Amikor azt hiszem, „most már tudom”, akkor mindig olvasok egy másik igét az Írásban, ami elbizonytalanít és újabb rejtvényt ad fel. Nagyon óvatos vagyok tehát az Úr napja kezdetének megadását illetően. Ha azt nem is tudom megmondani, hogy mikor fog az Úr napja eljönni, egyet tudok: mikor nem fog eljönni az Úr napja. Lapozzunk a 2Thessz 2,1-3-hoz, ahol Pál megmondja, hogy mikor nem lesz az Úr napja. Ez a mérce, amihez az Úr napja kifejezést igazítani kell: Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2 hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. Ebből világos, hogy Pál számára az Úr napja az a nap lesz, amikor mi hívők egyesülünk Krisztussal, amikor megtörténik az elragadtatás. 2,3: Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Pál itt azt mondja, hogy az Úr napja, lényegében az Úr visszajövetele, ellenségeinek megsemmisítése és népének megmentése nem fog megtörténni addig, amíg két dolog nem játszódik le:
1. A magát keresztyénnek nevező egyház nem fordít hátat a hitnek és
2. amíg meg nem jelenik az Antikrisztus, a törvénytipró, a kárhozat fia.
Ha majd a 2. Thesszalonikai levéllel fogunk foglalkozni, akkor látni fogjuk, hogy ez az, ami egyértelműen ellentmond a nagy nyomorúság elől való elragadtatásnak. Nincs Krisztussal való egyesülés, nincs elragadtatás, amíg nincs elszakadás a hittől, és amíg meg nem jelenik az Antikrisztus, ami egybeesik a nagy nyomorúsággal. Ezekből a versekből számomra világos, hogy az Úr napja azonos az Úr második eljövetelével, más szóval az Úr egyesülése a szentekkel és ellenségeinek elpusztításával. Ez lesz az Úr napja. A részletekben nem vagyok biztos, de egyet tudok, hogy addig nem következik be, amíg az említett két dolog nem játszódik le, vagyis a hittől való elszakadás és az Antikrisztus megjelenése.
Hogyan jön el ez a nap? 5,2: …mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Ez a kép az ÚSZ-ben ötször fordul elő az Úr Jézus visszajövetelére vonatkozólag: a fentieken kívül még a Mt 24-ben, amit olvastunk, és kétszer a Jelenésekben. Ezekben mindig össze van kötve az intéssel és a bátorítással. Akik alusznak, akik nem hallgatnak az evangélium üzenetére, akik nem számítanak Jézus visszajövetelére, azokra váratlanuk fog rátörni az ítélet. Nem tudják, hogy az a nap úgy fog eljönni, mint a tolvaj éjszaka.
Aki azonban hisz a nagy nyomorúság előtti elragadtatásban, a következő érvvel állhatna elő: Ha az Úr napja csak a nagy nyomorúság végén jön el és ha tudjuk, hogy ezt a napot bizonyos jelek előzik meg, akkor hogyan mondhatjuk, hogy ez a nap úgy jön el mint a tolvaj? A válasz a 5,2-3-ban áll: 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Itt egyértelműen a hitetlen világról van szó! És figyeljünk az 5,4-re: 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Kristálytiszta az igazság: Az Úr napja csak a hitetleneket fogja meglepni, mint a tolvaj. A hívőket nem fogja meglepni az Úr napja. Egy ellentéttel állunk itt szemben. Ti a világosság fiai vagytok, szemetek nyitva van, ti éberek vagytok.
Miért nem tolvajként jön el az Úr napja a hívők számára? Pál nem azt mondja az 5,4-ben: „Testvéreim ez a nap nem mint tolvaj fog meglepni, hiszen ti már 7 évvel azelőtt el lettetek ragadtatva.” Azt mondja: Ti azonban, testvéreim, nyitott szemmel éltek és elő vagytok készülve”. – A Mt 24,36-44-ben az Úr leírja, mi megy végbe a hitetlenekben, mielőtt az Úr visszajön: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. 37 Ahogyan Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. 38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, 39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Nem értették meg a helyzetet, gondolataikban sötétség volt. Látták, ahogyan Noé építette a bárkát, hallották az üzenetet, de nem vették figyelembe és nem voltak előkészülve.
A 2Thessz 2,9-11-et olvasva megtudjuk, mi játszódik le a hitetlenek szívében és életében: Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; 10 és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11 Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak… Be lesznek csapva és nem ismerik fel, ami körülöttük lejátszódik.
Pál világosan megmondja: A hívők is meglepődnek, de nem mint egy tolvajtól. Az Úr napja hirtelen fog eljönni, mert az Úr meg akarja menteni az övéit.
A 2Thessz 1,6-11-ben Pál az Úr napjának kettős céljáról beszél: a) az Úr el fogja pusztítani ellenségeit és b) meg fogja dicsőíteni szentjeit.
Felhozhatná valaki a következő érvet is: Hogyan lesz ez lehetséges, ha a világban békesség és biztonság uralkodik? 1Thessz 1,3: Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. „Tudjuk, hogy a nagy nyomorúság végén nem lesz se békesség, se biztonság. Hogyan állíthatja valaki, hogy az Úr napja a nagy nyomorúság végére esik?” Pál nem mondja, hogy a békesség és biztonság fog uralkodni. Ő azt mondja: Amikor azt mondják: Békesség és biztonság,… Egy ÓSZ-i igehelyre emlékeztet: Jer 6,14 és Jer 8,11: Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – de nincs békesség! Vagy Ez 13,10: Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal. A szövegből világosan kitűnik, hogy az Úr itt az emberek békevágyáról és elvárásáról beszél. A fenevad e korszak végén nagyon sikeres propagandával fog rendelkezni, egy hatványozott Göbbels lesz. Mindenkit meg fog győzni arról, hogy ő a békesség királya, aki a világ minden problémáját meg fogja tudni oldani és békességet és összhangot fog tudni teremteni. „Ne törődjetek azzal, ami körülöttetek történik, teljesíteni fogom kívánságaitokat.” Az emberek nem fogják felismerni Isten haragját és az idők jeleit. A fenevad be fogja csapni őket, az emberek hinni fognak neki. Pál egy csalóka biztonságérzetről ír. Az emberek úgy el lesznek foglalva az eseményekkel, és a békesség és biztonság utáni vágyálmaik annyira uralni fogják gondolataikat, hogy beveszik a fenevad és a hamis próféta ígéreteit, és vakok lesznek, amikor az Úr napja eljön.
Pál arról is ír, ami azután következik: … akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. A szülési fájdalmakat különbözőképpen lehet értelmezni. Szülés előtt a fájdalmak hirtelen és hevesen lépnek fel. Így fog jönni Isten haragja és ítélete a hitetlenekre.
Hangsúlyozza továbbá az Úr napjának elkerülhetetlenségét. Ha egy asszony terhes és elkezdődnek a fájások, akkor elkerülhetetlen a szülés. Így jön el az Úr napja.
Pál nem mondja, hogy elpusztítja őket. Nem megsemmisítésről van szó, hanem egy Istentől való végső elszakadásról. Pál a 2Thessz 1,6-9-ben magyarázza meg, miről is van szó: Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, 7 nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. 9 Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától… Akik ebben az életben elzárkóznak Istentől és az Ő eljövetelének valóságától, azok nem semmisülnek meg, de örökre el lesznek választva Istentől.
Figyeljünk a kontrasztra az 5,4-ben: Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Az éjszaka és a sötétség a szellemi vakság és a gonoszság szimbólumai. Amikor a „nappal fiairól” beszél, akkor olyanokra gondol, akiknek a szíve megújult, ahonnan a világosság kiűzte a sötétséget és vakságot.
Miért nem fogja az Úr napja tolvajként meglepni a hívőket? Azért mert már 7 évvel azelőtt el lettek ragadtatva? Nem, hanem mert virrasztanak és várnak. Feltehetnénk a kérdést: Mit kell tenni a hívőknek, hogy az Úr napja ne tolvajként lepje meg őket? Erre nézve semmit nem ír Pál ebben a levélben. Itt nem ez volt a téma, hanem az, hogy legyünk készen. Két dologra kell figyelni: a hittől való elszakadásra és az Antikrisztus megjelenésére. Ezek lesznek az Úr eljövetelének közvetlen előjelei.
Felhozható lenne még egy ellenérv: hogyan lehet várni az Úr visszajövetelére, ha ezek az események megelőzik az Úr napját? Sokan nem tudják elfogadni, hogy lehet az Úrra várni annak ellenére, hogy a hitehagyás és az Antikrisztus megjelenése megelőzi az Úr eljövetelét, amint azt a 2Thessz 2 említi.
Ez sohasem okozott problémát az Úrnál és az ő tanítványainál. Az Úr a Mt 24-ben, Lukács és Márk evangéliumában inti tanítványait, hogy ügyeljenek az Ő eljövetelére a nagy nyomorúság végén. Attól nem tart, hogy ezek a jelek befolyásolnák várakozásukat. Sőt, ellenkezőleg, arra utal, mikor jön el ez a nap. Nem tudjuk pontosan, hogy ez mikor lesz, de ha figyelünk ezekre a prófétai jelekre, akkor tudni fogjuk, hogy az Úr megjelenése nagyon közel van. Az Úr maga bíztatja tanítványait, hogy figyeljenek a jelekre és legyenek készen. Érdekes megfigyelni, ahogyan Péter a 2Pét 3,9-13-ban ír. Az apostol figyelmezteti a hívőket, hogy számítsanak egy új ég és új föld teremtésére és éljenek úgy, hogy méltóak legyenek. Persze tudnunk kell, hogy az új ég és új föld az utolsó események lesznek az időtlen örökkévalóság előtt és még sok mindennek kell megtörténni, miután Isten egy új eget és új földet teremt. Péter mégis int, hogy ezen események árnyékában éljenek szent és tiszta életet. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben (2Pét 3,14). Az Úr napját megelőző jelek és események tehát nem zárják ki az Úr várását. Ezek az események sokkal inkább fokozzák a várakozást. A várakozás nem annak a félelmében telik el, hogy amikor jön az Úr, akkor elkap-e valamilyen bűnben. Az Úr várásának tisztító ereje és hatalma a mi életünkben annak tudatából fakad, hogy amikor Ő eljön, egész életünk, minden, amit gondolunk, mondunk vagy cselekszünk nyilvánvaló lesz az Ő jelenlétében. Az Ő eljövetelének ténye és következménye, nem pedig eljövetelének ideje serkent megszentelt életre. A várakozás ereje abban rejlik, hogy amikor Ő megjelenik, számot kell adnunk az Úrnak, függetlenül attól, hogy mikor jön és meddig kell rá várni. Indítson ez engedelmességre és szentségre.
Valaki megkérdezhetné: A jelekre fordítsuk figyelmünket ahelyett, hogy Jézusra várnánk? Nem, a jelekre való figyelés nem zárja ki az Úr várását. A jelek intések számunkra. Irányvonalak a várakozásra. Megerősítik reménységünk valóságát. Ezek kegyelmi ajándékok, melyek ösztönzik szolgálatkészségünket és engedelmességünket. Legyen életünk motorja az a vágy, hogy az Urat szemtől szemben meglátjuk. Ez a várakozás független annak hosszúságától és a jövetelt megelőző jelektől. Ha szeretjük az Urat, akkor az idő nem tényező; 2000 év vagy 2 óra. Mindig készen kell lennünk. Az Ő jövetele és annak tudata, hogy el kell számolnunk életünkről, kell, hogy életünk motorja legyen. A Szentszellem tisztító ereje és az Úr várása az Ő eljövetelének biztos tudatából áll, nem pedig abból, hogy félünk egy váratlan eseménytől.
Figyeljük meg, ahogyan Pál apostol e tények alapján éberségre bátorít: 5,6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 7 Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. A 7. versben egy érdekes illusztrációt használ. Pál azt mondja, hogy a hétköznapi életben bizonyos tevékenységek a nap bizonyos időszakához kötődnek. Az alvás és a részegség rendszerint az éjszakához kötődik. Mi, a nappal fiai, legyünk ezért szellemileg éberek és józanok, nehogy az elménk és szellemünk ködös legyen az Úr jövetelekor.
A 6-8. versekben olvasható intés jó bizonyítéka annak, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság után fog megtörténni. Ha a gyülekezet 7 évvel a nagy nyomorúság kezdetén elragadtatik, mielőtt az Úr eljön, akkor Pál apostol intésének a hívők számára nincs jelentősége. Miért intene Pál éberségre és józanságra a várakozás idejére nézve, ha már nem is lennénk a földön? Az Úrnak napja csak a hitetlenek számára jön el tolvajként, akik szemeiket nem a mennyre irányítják.
5,8. versben Pál két elhárító fegyvert említ, amit a keresztyéneknek az őrségben hordaniuk kell. Először a hit és a szeretet páncélját, aztán a sisakot, az üdvösség reménységét. Az üldöztetés és az Úr látszólagos késedelme ne ingassa meg hitünket, és ne gyengítse a testvérek iránti szeretetünket. A gonosz szolga példázatában mit is mond a szolga? Az uram még sokáig nem jön – és verte szolgatársait. Amikor aztán ura visszajött, viselnie kellett a következményeket.
Végül 5,9-10: 9 Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Egyesek azt kérdezik a nagy nyomorúság utáni elragadtatás képviselőitől (a „posttrib” képviselőitől): A nagy nyomorúság nem Isten haragjának jele? Felületesen tekintve ez jó érv lehetne. Azt mondják, hogy a nagy nyomorúság Isten leírhatatlan nagy haragja lesz a hitetlen világ felett, akik Jézus Krisztust elvetették. A hívők számára megvan az ígéret, hogy az Isten haragja nem fogja őket érinteni, hiszen Krisztus magára vette Isten haragját értük. Ezért mondják: A hívők a nagy nyomorúság előtt el lesznek ragadtatva.
Nos, ez az érvelés nézetem szerint tarthatatlan. A „pretrib” és a „posttrib” nézet képviselői mind megegyeznek abban, hogy lesznek hívők a földön a nagy nyomorúság alatt. A „pretrib” nézet képviselőinek be kell vallaniuk, hogy a Jel 7 alapján megszámlálhatatlan sokaság fog Jézus Krisztusba vetett hitre jutni a nagy nyomorúság alatt. Őket nem menti meg Jézus úgy, mint minket a nagy nyomorúság elől? Ezekért nem halt meg Jézus, mint miérettünk? Ők nem menekülnek meg Isten haragjától, mint mi? Persze ők is itt lesznek a földön, mialatt Isten haragja tombol. Miért higgyük, hogy mi nem leszünk a földön? Annak ténye, hogy minden prófécia megegyezik abban, hogy lesznek hívők a földön a nagy nyomorúság alatt, érvénytelenné teszi ezt az érvelést. Lesznek szentek a földön, Jézus vérén megváltottak a nagy nyomorúság alatt, akik nem lesznek Isten haragja alatt. Nincs érv arra nézve, hogy a gyülekezet miért ne lenne a földön a nagy nyomorúság alatt. A legjobb példa erre az egyiptomi tíz csapás, mely nem érintette Izraelt, mivel ők a vér védelme alatt álltak.
Érdekes tény: Ha valaki a Jelenések könyvét olvassa és megjelöli az „Isten haragja” kifejezéseket vagy szinonimáit, akkor látni fogja, hogy az „Isten haragja” mindig csak a hitetlenekre, a „föld lakóira” vonatkozik. Hangsúly van azon, hogy Isten az Ő véren megvett gyülekezetét megvédi és megőrzi.
Másrészt, az Úr mindig felkészítette tanítványait arra, hogy szenvedniük kell az igazságért. A hívők meg fogják tapasztalni a világ és a Sátán, a diktátorok, a fenevad és a hamis próféta haragját. Ez azonban minden évszázadra vonatkozik. Az a tény, hogy a nagy nyomorúság a szenvedés, az elnyomás és az üldöztetés ideje lesz, nem érv arra nézve, hogy a gyülekezet már nem lesz itt a földön. A mai idő és a nagy nyomorúság ideje között csak egy mennyiségi különbség lesz. Mennyit kellett a gyülekezeteknek szenvedni az evangéliumért az évszázadok során a világtól és a magukat keresztyéneknek valló egyházaktól?
Az 5,10-ben Pál azt mondja, az Úr meghalt értünk, hogy (következésképpen) akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Isten meg fog tartani a nagy nyomorúságban és az üldöztetésben, de azt nem ígéri meg, hogy elragadtatunk előle.
A 10. versben sokan szó szerint vették az utalást, és úgy értelmezték, hogy akár nappal, akár éjjel jön el az Úr napja, akkor vele leszünk. Nem hiszem, hogy Pál ezt értette ez alatt.
Mások ezt az éberségre alkalmazták, más szóval, akár éberek vagyunk, akár visszaeső, bárgyú, alvó keresztyének vagyunk, mind vele leszünk. – Nem hiszem, hogy ez összhangban lenne az ezt megelőző intésekkel. Hiszem, hogy Pál a következőt akarja ezzel mondani: Akár élni fogunk, akár már meghaltunk, ha Krisztusban vagyunk, akkor vele leszünk.
11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. Erre hangsúlyt kell fektetni! Ha nem értjük meg ezt az összefoglalást, akkor nem értettük meg a második advent jelentőségét. Mi az Úr visszajöveteléről szóló tanítás haszna? Mit használ ez nekünk? Ez csak egy teológiai téma, ami felett vitatkozni lehet? A középpontban nem a pretrib vagy a posttrib nézet áll. Ha valaki ezt az igeszakaszt olvasva csak azon töri a fejét, hogy mikor fog bekövetkezni, akkor az nem értette meg az Ige üzenetét.
A központi üzenet: Legyünk készen az Úr eljövetelére és különbözzön életünk azoktól, akik nem hisznek. Ösztönözzük egymást jó cselekedetekre, szeretetre és a közösségre az Úr visszajövetelének világosságában. Mit jelent neked az Úr visszajövetelének tanítása? Pál számára kettős jelentősége van: 1.) Ösztönözzön engedelmességre. Akármikor is jön, legyünk éberek és józanok. Mire tanítanak az Úr példázatai a Mt 24-25-ben? A gonosz szolga azt mondja: „Késik az én uram”. Így gondolkozol? Már eltelt 2000 esztendő és még mindig nem jött el? Olyan vagy, mint a balga szüzek, akiknek nincs olaj a lámpájukban? Hogyan reagálsz a talentumok példázatára? Az Úr mindannyiunknak adott talentumokat, képességeket, adományokat. Kimerítetted ezeket? Jézus számadást kér tőlünk. Mit tettünk az Ő nevéért? Mit jelent számodra a második advent tanítása?
Van egy második jelentősége is: 2.) Az 5,2-3. versek és a 2Thessz 1 alapján a második advent ösztönözzön az evangélizációra. Világos, hiszen mindaz, aki az Úr visszajövetelekor engedetlen marad az evangélium iránt, az örökre el lesz választva Istentől, ítélet alá kerül, és Isten haragja marad rajta Az Úr visszajövetele után már nincs reménység. Ha ez nem szorongat minket, hogy mindent elkövetve hirdessük az evangéliumot, akkor semmi sem fog minket kimozdítani nyugalmunkból.