Így szól a thesszalonikai levél vége: 2Thessz 3,6-18 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. 7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8 nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12 Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13 Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16 Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok. 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! A 17. vers arra utal, hogy Pál egy „titkárnak” diktálta levelét. Annak ténye, hogy sok az ő nevében írt hamisított levél volt forgalomban, melyekről tudott, arra indítja, hogy a levél végén maga vegye kezébe a tollat és írja le az utolsó szavakat, hitelesítve ezzel levelét.Ez a munkaetika klasszikus ÚSZ-i szakasza. Leírja a munka szükségességét és méltóságát. A gyülekezeti fegyelemről is szó esik ebben a szakaszban. Pál ír az általa követett pénzügyi politikáról is és azokról a jogokról, melyekre mint apostol igényt tart.
Mi a hívő ember felelőssége a munkát illetően Jézus Krisztussal és a gyülekezettel szemben? Társadalmunkban manapság ez nem népszerű téma. A gyülekezeti fegyelemről sem beszélünk szívesen. Még kevésbé mondható, hogy szívesen gyakoroljuk, kivéve egyes szűkkeblű gyülekezeti vezetőt. – Pál mégis világos utasításokat ad arra nézve, hogyan kell valakit visszanyerni a gyülekezet számára, aki letévedt az útról.
Népszerűtlen a munka szükségességéről beszélni.
10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. – Pál apostol pénzügyi politikája sem egy népszerű téma. Joga lett volna igényt tartani támogatásra, de a thesszalonikai hívőkre való tekintettel lemond erről a jogáról.
A főtéma a munka. Nem ismerjük pontosan a körülményeket, amelyek oda vezettek, hogy sokan a gyülekezetben haszontalan dolgokat műveltek. Talán sokan túlbuzgóságból az Úr visszajövetelére vártak. Elképzelhető, hogy az Úr napja már eljött nézet által kiváltott zavar lehetett a háttere Pál apostol intésének a dolgozni nem akarók felé. Már korábban, első levelében, felvetette Pál ezt a problémát és említette, hogy vigyázzanak, ne járjanak elől rossz példával a világ előtt, és ne terheljék meg a testvéreket a gyülekezetben. …és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. 12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire (1Thessz 4,11-12). Pál valószínűleg hallott arról a híresztelésről – valószínűleg Timóteustól –, hogy Thesszalonikában egyesek letargikus, apatikus állapotba kerültek. Azért írt már erről első levelében.
Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket (1Thessz 5,14/a). Figyelmezteti a hívőket, hogy kövessék az ő tanítását, és ha egyesek nem követik, utasítást ad a gyülekezetnek, hogyan intsék őket.
A két levél közötti időszakban azok, akiket intettek, hogy kétkezi munkából éljenek, nem engedelmeskedtek. Figyelmen kívül hagyták Pál apostol intését. Ezért tér vissza ismét erre a témára szigorúbb hangvételben. Pál szerint ezeket a rendetlen hívőket nem csak inteni kell, hanem – ha kitartanak semmittevésükben – akkor ki kell őket közösíteni. Ezek a testvérek nem ellenségek ugyan, de meg kell kísérelni rendes kerékvágásba hozni őket. Hogyan járjanak el azokkal, akik nem akarnak dolgozni?
Pál utasítást ad, hogy a gyülekezet húzódjon vissza ezektől a lusta testvérektől. … a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át. A „távoltartás” szó (sztello) egy tengerészeti kifejezés, melynek jelentése: „bevonni a vitorlákat”. Ezt a szót használták olyasvalakire, aki a „ruháját szorosra húzza”, amivel képletesen azt fejezi ki, hogy visszahúzódik vagy visszakozik. Itt etikai összefüggésében annyit jelent, tartsátok távol magatokat az ilyen embertől.
Pál „rendetlen” embereknek nevezi őket (Károli), akik valószínűleg nem csak lusták voltak. Nem csupán olyanok, akik nem dolgoztak és otthon a TV előtt ültek. Nemcsak nem dolgoztak, de az emberek szemében botránkozást okoztak és megkeserítették mások életét. Haszontalan dolgokat műveltek.
Pál aztán megindokolja utasításait: 7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8 nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. A „mert” kötőszó a 7. versben az előzőekben mondottakra utal, mellyel igazolni akarja utasítását, hogy mellőzzük az ilyen embereket és ne tartsunk velük közösséget.
Ezekben a versekben megindokolja. Két indoka van: 1.) a 7-9. versben hivatkozik arra a példára, amit ő, Timóteus és Szilász a thesszalonikai gyülekezetben adtak, amikor közöttük voltak; 2.) a 10. versben hivatkozik a hátrahagyott parancsára.
Miért kell egy tétlen, lusta testvért mellőzni?
A példa és az utasítások miatt.
Mi volt a páli példa a 7-9. versekben?
Pál apostol, amikor Thesszalonikában volt úgy döntött, hogy nem akar ennek a gyülekezetnek terhére lenni. Meg akarta őrizni függetlenségét. Ő akarta fedezni saját költségeit. Munkája izzadsággal és nehézségekkel járt. Éjjel nappal dolgozott! Az ApCsel 17-ből tudjuk, hogy Pál apostol Jázon házában szállt meg. Sok erőt igényelt tőle, hogy szolgálata közben független maradhasson. Pált két motívum vezette:
1. Nem akart senki terhére lenni (nem éltünk senkinél ingyen kenyéren). Amit ma tudunk, a thesszalonikai hívők többsége alacsony jövedelmű emberekből, nagyrészt rabszolgákból állt. Szegények voltak és Pál tekintettel volt erre.
2. Azért tette, hogy „önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként”. Modellként állította magát eléjük. Modell, de mire? A helyzetből adódóan szemléleti oktatást akart nekik adni: Mit jelent a szorgalom és a függetlenség. Rá akart mutatni arra, hogyan keresi meg az ember a kenyerét.
Milyen motívum állt Pál kettős indoka mögött? Világos, hogy ha a 3,10/b-ben ezt írja: azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék, akkor e mögött nem egy kapitalista érv áll, amivel a munkást fokozott termelésre akarta hajtani rövidebb munkaszünetek tartásával. A kemény munkára való ösztökélés mögött a testvériség iránti önfeláldozó szeretet áll. Hendriksen kommentárjában a következőket írja: „Pál abból indul ki, hogy a Krisztus önfeláldozó szeretetének tudatában, melyet az övéiért, a kegyelemből megváltottakért érzett, nekünk is olyan önfeláldozóknak kell lennünk, hogy fel se merüljön bennünk annak gondolata, hogy mások terhére legyünk. Sőt, osztozzunk azokkal, akik szükséget szenvednek.” Pál itt a testvéri szeretetre utal. Önfeláldozó szorgalmas munkájával példát adott, és ezzel közölni akarta a hívőkkel, hogy egymás felé is legyen meg bennük ez az önfeláldozó szeretet. Dolgozz, nehogy testvéreid terhére légy. Szeresd őket annyira, hogy irtózz annak gondolatától, hogy terhükre válj. Az önfeláldozás legyen olyan intenzív, hogy ne is jöjjön számításba mások terhére lenni. Dolgozz, hogy segíteni tudj azokon, akik tényleg szükséget szenvednek. Utalhatunk arra, amit Pál az efézusi gyülekezetnek írt: (Ef 4,28) Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Ne csak ne legyenek mások terhére, hanem segítsenek ott, ahol tényleg szükség támad. A parancs gyökere az egymás iránti szeretet. Max Weber híres történelmi és szociológiai művében „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” címmel azt az elméletet képviseli, hogy a protestáns etika gyökerét Kálvin predesztinációs tanításában kell keresni. A kiválasztás protestáns tanítása képezi a gyökerét a kapitalizmus gondolatvilágának, ahol a kemény munkára, a szorgalomra és a hivatáshoz való ragaszkodásra nagy hangsúlyt helyeznek. Weber így érvel: A predesztináció tanítása szerint az ember csak akkor tudhatott a kiválasztásáról, ha hite gyümölcsöket hozott. A gyümölcsök legfontosabbja a szorgalom a hivatásban, a munkában és az életben. Ha keményen dolgozol, szorgalmas vagy és ragaszkodsz a hivatásodhoz, az bizonyítéka annak, hogy a kiválasztottak közé tartozol. Weber véleménye szerint (mely engem nem győz meg egészen) a kapitalizmus éppen azáltal jött létre, hogy az emberek féltek és igyekeztek kiválasztásukat bizonyítani. Nem vagyok biztos abban, hogy Pál apostol így érvelt volna. Mit mond Pál? Mit kell bizonyítani? A szeretetet a testvérek felé. Azért mondott le jogairól Pál, és nem hagyta, hogy a thesszalonikai hívők tartsák el.
Ha a 8-9. verseket együtt olvassuk, akkor talán félreérthetnénk Pál szavait: 8 nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Talán azokra gondolt, akik ebben a gyülekezetben teljes idejű munkatársak voltak. Korábban az 1Thessz 4. és 5. fejezeteiben már írt a vénekről és a vezetőségről. Figyelmeztette őket, hogy ne vegyék példáját mérceként azok számára, akik teljes idejükkel a gyülekezet szolgálatában állnak. Az 1Tim 5,17-18-ban így ír Timóteusnak: A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. 18 Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”. Pál meg akarta értetni a thesszalonikaiakkal, hogy joga lett volna igénybe venni segítségüket mialatt nekik szolgált, de személyes döntése alapján lemondott ezen jogairól.
Az ő példája egyben feddés azok számára, akik nem akartak dolgozni. A lustáknak nincs joguk támogatásra!
Pál apostol pénzügyi politikáját, amihez önmagát tartja, jobban megérthetjük, ha elolvassuk a 2Kor 11,7-9 verseket: Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? 8 Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 9 Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. Miről van itt szó? Valószínűleg Pál apostol távollétében tévtanítók jöttek Korinthusba, akik azzal kezdték vádolni Pált, hogy ő hamis apostol. Ebben a vádban az volt az irónia, hogy ő azért hamis apostol, mert sohasem fogadott el pénzt a szolgálatáért. Pál tudatában volt annak, hogy ő nem egy igazi apostol. Tudta, hogy tanítása hamis, és ezért nem mert pénzt elfogadni a szolgálatáért.– Annak tényét, hogy Pál nem fogadott el pénzt, kihasználták arra, hogy hitelét lejárassák. Azért mondja a 2Kor 11,7-ben: Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? A hamis tanítók pénzt kértek a nyájtól és a fegyvert Pálra irányították, mert ő nem kért pénzt tőlük. Az 1. században a vándorprédikátorok között szokás volt pénzt kérni a szolgálatukért. Ciceró említi írásaiban: Emberek, akik ingyen szónokolnak, igazolják ezzel, hogy ők nem autentikus és bölcs emberek.
Ezek a hamis tanítók azt mondták a korinthusiaknak: „Nem maga Pál mondja, hogy neki mint apostolnak joga lenne tőlük támogatást elfogadni? (Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15 Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. 1Kor 9,14-15) Mivel Pál nem fogad el pénzt tőletek, ezzel nem azt bizonyítja, hogy ő egy hamis apostol?” – Nem ironikus, hogy Pál alázatát fegyverként ellene fordítják?
Miért nem fogadott el a korinthusiaktól semmit? Neki határozott pénzügyi elvei voltak, amiket követett: Szolgálata ideje alatt sohasem fogadott el pénzt attól a gyülekezettől, ahol szolgált. Később elfogadott adományokat a gyülekezettől, de sohasem a közöttük való szolgálatáért. Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok (2Kor 11,9). Pál elve rendíthetetlen volt: akik között szolgált, azoktól soha nem fogadott el adományokat mialatt közöttük volt. Miért? Mert felismerte ebben az új szolgálatban helyzetét. A munka súlya az ő vállát terhelte. Tudta, mi a híre és tudta, hogy vigyáznia kell a hírnevére.
Arra is vigyázott, nehogy az üzenete ahhoz igazodjon, hogy mennyi pénzt kap érte. Független akart maradni szolgálatában. Mi volt tehát Pál praxisa?
Pál nem akart senki terhére lenni. Példakép akart lenni a testvérek számára és nem akarta hírnevét kockáztatni. Ezért nem fogadott el pénzt egy gyülekezettől sem mialatt közöttük szolgált. Amint tovább utazott és más gyülekezeteket látogatott, elfogadta a gyülekezetek adományát. Vigyázott arra, hogy az evangélium ne szenvedjen kárt. Ez egy fontos tanulság, amire Pál apostol tanít a pénzügyeket illetően.
A mi időnkben mindenki a saját jogaira hivatkozik, követelik maguknak és tudatják mindenkivel, mi jár nekik. „Adjátok meg jogaimat!” „Valaki megsértette jogaimat.” Beperelik egymást jogaik megsértéséért. – Pál azt mondja: jogaim lennének veletek szemben, de lemondok azokról a ti és az evangélium sérthetetlensége érdekében. Nem hivatkozom apostoli tisztségemre, tekintélyemre, mert szeretlek titeket, és példa szeretnék lenni előttetek. Azon kívül szeretem az evangéliumot, és nem akarom, hogy kárt szenvedjen.
A 3,6-ban adott parancsának egy másik oka a saját tanítása! 3,10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Pál apostol nem lenne híve a mai szocialista államnak. …ha valaki nem akar dolgozni… Pál nem azokról beszél, akik valamilyenoknál fogva nem tudnak dolgozni, betegek vagy nincs állásuk. Olyanokról beszél, akik tudnának dolgozni, de nem akarnak!
Ezt a szakaszt elolvasva arra kell gondolnunk, hogy nincs különbség a lusta szegény és a lusta gazdag között. – Első olvasatra persze azok jutnak eszünkbe, akiknek dolgozniuk kell, hogy megélhessenek. Ha nem akarnak dolgozni, akkor az az ő hibájuk. Pál azonban ugyanazt mondaná a gazdagoknak is.
A munkának saját méltósága van, függetlenül az ember társadalmi helyzetétől. Pál intése vonatkozik mind a szegényekre, mind a gazdagokra. Isten szemében a munkának olyan méltósága van, hogy annak is dolgozni kell, aki nincs rászorulva a bérre. Ez fontos a gyülekezet bizonyságtételére nézve is.
10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Nem szabad embereket félreértett szánalomból támogatni! Olyanokat, akik nem akarnak dolgozni, vagy akik egy bizonyos munkát méltóságuknál alulinak tartanak. – Ezt a szakaszt a „Miatyánk” mellé helyezhetnénk a Mt 6-ban. …mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Imádkoznunk kell a kenyérért, de a kenyér nem fog az ölünkbe esni az égből. Ő megadja azáltal, hogy lehetőséget ad megkeresni a kenyérre valót.
11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Leírja a helyzetet. Nem tudjuk mire gondolt Pál. Úgy látszik, ezek a testvérek nemcsak lusták voltak, hanem mindenbe beleütötték az orrukat. Lehet hogy kifogásuk a lustaságra az Úr közeli visszajövetele volt. Házról házra jártak és ismételgették: Az Úr közel, az Úr közel. Közben ültek az eszpresszóban és este mentek haza és várták a szociális segélyt a gyülekezettől. Keresztyének, akik semmittevésüket kegyes ürügyekkel mentegették. „Mi az Úr ügyében dolgozunk”.
A 3,12-13-ban Pál rendelkezik: 12 Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13 Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. Ez egy kettős parancs:
Először: Legyen gondotok a munkára. Jó, ha dolgoztok.
Másodszor: Meg akarja értetni a gyülekezettel, hogy ne keményítsék meg szívüket a rászorultakkal szemben amiatt, mert egyesek visszaélnek az anyagi támogatással. Krisztus testében vannak olyanok, akik tényleg szükségben vannak. Legyen szívünk és pénztárcánk nyitva olyanok felé, akik tényleg rászorulnak a támogatásra.
14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. Nem tudom, mit jelent a „jegyezzétek meg” kifejezés. Írjátok ki a nevét a gyülekezeti hirdetőtáblára vagy adjátok közre az „Élő Gyülekezet” következő számában? Mindenesetre valamiféle nyilvános pellengérre állításról van itt szó. Ne tartsatok vele kapcsolatot! Ez korlátolt „kizárást” jelent, nem egy nyilvános kiközösítést. Kerüljétek őt, térjetek ki előle, hogy rossz tulajdonsága ne fertőzzön meg másokat. Mi az egésznek az értelme? Mit akar Pál ezzel elérni? A cél az engedetlen testvér megszégyenítése. Ha mi valakit megszégyenítünk, annak háttere rendszerint szeretetlenség; ki nem állhatjuk az illetőt. Pál utasítása mögött azonban nem ez áll. Meg kell őket szégyeníteni, hogy visszatérjenek a helyes útra. A szégyenérzet eszköz, melynek arra kell szolgálnia, hogy az engedetlen testvér megtanulja az engedelmességet, és vissza tudjon térni a gyülekezet közösségébe.
Ha valaki a gyülekezeti fegyelmezést mint hatalmi eszközt használja olyanok ellen, akiket nem tud elviselni, akiben a fegyelmezés győzelmi érzéseket vált ki, az nem értette meg a gyülekezeti fegyelem értelmét. Ez elfajulása annak, amire itt Pál utal! A Gal 6,1-ben egy olyan kifejezést használ Pál, ami képletesen megérteti velünk a fegyelmezés értelmét: Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik szellemi emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. A „helyreigazítás” szót használják akkor, ha egy kificamodott izületet kell visszahelyezni. Egy testvér, akit megfegyelmeznek, nem egy rosszindulatú daganat, melyet ki kell vágni és el kell távolítani! Ezek a testvérek törött vagy kificamodott végtagok, melyek gyógyításra szorulnak. A gyülekezeti fegyelem indítéka ne az arrogancia és az önteltség legyen, hanem a szeretet, amely a személy lelki és testi jólétének helyreállítását szolgálja. A testvér nem ellenség! Az ellenséges beállítottság csak megkeményíti őket engedetlenségükben. Érezniük kell magatartásunkban és tetteinkben a szeretetünket.
Pál a lustaságot és tétlenséget bűnnek tartotta. Nagyra értékelte a munka méltóságát és szükségességét. A munka a teremtés rendjének egy fontos része! A munka nem a bűneset következménye! A munkát gyakran tehernek, átoknak tartjuk. A bűneset következménye az lett, hogy a munka izzadsággal jár. A munka maga azonban nem átok, hanem áldás és kiváltság. Minden munka szent. Sohasem szabad a munkát kettéválasztva kezelni mint alacsony rendű tevékenységet illetve szakmunkát. Nem szabad a munkát se világi, se szellemi, vagy profán és szent munkára felosztani. Isten szemében a legegyszerűbb kézi tevékenység is nagyra becsült. Isten szemében egy orvos és egy szerelő, vagy egy jogász és egy kőműves munkája egyenértékű. A munka per se dicsőíti Istent. Nem mindenkinek adatott meg a képesség, hogy jogász legyen. Az adományok különbözőek. Ha valaki csalódott vagy haragszik, mert munkája más, mint a szomszédé, akkor az Isten szemében helytelen magatartás. Pál apostol nem szégyellt sátrakat készíteni, annak ellenére, hogy magas teológiai képzettsége volt, bemocskolta kezét és bátorította a thesszalonikai testvéreket, hogy dolgozzanak a két kezükkel. Ne felejtsük, hogy az első század görög kultúrájában a kézműves szakma lenézett volt. Pál azonban egy percig sem habozott a testvéreket munkára ösztönözni, amivel elkülönülhettek a környezetük kultúrájától.
Nincs szellemi és világi munka. Igét hirdetni nem szellemibb, mint főzni vagy takarítani. Mindenki adományai és lehetőségei szerint dolgozzon. Remélem, nincsenek közöttünk „rest hasak”, mint a krétaiak között voltak.