Ma a Mikeás 4,1-5-tel foglalkozunk, Mikeás könyvének egyik legnagyobb próféciájával, ami nagyon hasonlít Ézsaiás próféciájához. Ez nem meglepő, mivel mind a két próféta ugyanabban a korban élt és ugyanahhoz a néphez szólt.
Ha valaki olvasta a 3. fejezetet, akkor szeretné azt hinni, hogy Isten utolsó szava egy ítélet Izrael fölött, a nép szörnyű lelkiállapota miatt, és mert Isten kimondta az ítéletet a nép vezetőire. Azt olvastuk a 3,11-ben: „Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az ÚRra hivatkozva mondják: Közöttünk van az ÚR, nem érhet minket baj!” A vezetők képmutatása nyilvánvaló. A 3. fejezet így fejeződik be: „12. Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat.” Az itt szereplő „templom” szó önmagában „házat” jelent. Itt viszont a Jeruzsálemben található templomra vonatkozik. Ezért azt gondolhatnánk, hogy Isten utolsó szava az ítéletről beszél.
Ez azonban nem az utolsó szava Istennek! Mikeás könyvének témája tulajdonképpen az üdvösség útja Izrael számára. Izrael népének üdvözülése hasonló a mi üdvözülésünkhöz. Tudnunk kell azt, hogy ugyanazt az utat kell bejárnunk, mint Izrael népének. Izrael az előkép, a népek prototípusa, és a mi utunk is keresztülmegy az ítéleten. A mi népeinknek ugyanúgy keresztül kell menni az ítéleten, ahogy Izraelnek is keresztül kell mennie.
Felettünk az ítéletet a helyettesítő áldozatunk, Jézus Krisztus viselte a kereszten. Ez garantálja az üdvösségünket, mi el vagyunk rejtve Őbenne. Ez a személyes életünkre vonatkozik. Ami érvényes a saját személyes életünkben, az érvényes Izraelre és a nemzetekre nézve is. Az üdvösség útja ugyanaz.
Ha elgondolkozunk Isten nagy ígéretein, amelyeket Izrael népének adott és ha magunkat Mikeás korába helyezzük, akkor Mikeásnak meg kellett volna kérdeznie: Hol vannak ezek az ígéretek? Hát Isten nem azt mondta, hogy mindig velünk fog maradni, és soha nem hagy el bennünket? A vezetőink ugyan elfordultak Istentől és képmutatók, de igazuk van, amikor erre az ígéretre hivatkoznak.
Amit ezek a vezetők félreértettek, az az, hogy ha valaki nem veszi komolyan Isten Igéjét, akkor ezt az ítélet követi. Isten azonban egy csodálatos, dicsőséges nemzeti jövőt ígért Izraelnek. A nemzetet illetően ezeknek az ígéreteknek be kell teljesülniük. Ami viszont az egyes embereket illeti, nekik hinniük kell, hogy részesülhessenek az áldásban, amely meg lett ígérve a népnek.
Ez ma is érvényes Izraelre. A zsidók, mint személyek, ugyanolyanok, mint egy nem zsidó. Mindenkinek válaszolnia kell a kereszt üzenetére! Ha valaki válaszol, akkor Krisztus testének tagja lesz, akkor birtokába kerülhet azoknak az ígéreteknek, amelyek Ábrahámnak adattak. Ha azonban egy izraelita nem válaszol a kereszt üzenetére, olyan lesz, mint bármelyik nem hívő a nemzetekből, és nem lesz része az áldásokban. – Ami viszont Izrael nemzetét illeti, Isten ígéretei érvényesek, és Izraelnek dicsőséges jövője lesz.
A Római levél 3. részében, miután Pál kijelenti, hogy nincs különbség a zsidók és a nem zsidók között, fel teszi a kérdést, bár tudta, hogy olvasói ráncolni fogják a homlokukat: „Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna?” (3,1) Azt válaszolhatnánk: nincs előnye vagy haszna. De etnikai vagy nemzeti tekintetben Isten ígéretei érvényesek!
Az apostol, a Golgota után és a gyülekezet létrejötte után maga adja meg a választ:„2. Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.” Izraelnek, mint nemzetnek tehát csodálatos ígéretei vannak a jövőre nézve!
Ha valaki Mikeás idejében elgondolkodott volna azokon a szavain, hogy „miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz”, akkor tudnia kellett volna, hogy ez a fenyítés idejére vonatkozik, de Jeruzsálemnek dicsőséges jövője lesz.
Jeruzsálem lerombolása és az engedetlenségük nem tudják semlegesíteni Isten ígéreteit. Isten ígéretet tett Ábrahámnak, és ezt Izsáknak és Jákobnak is megerősítette, ezért az emberek engedetlensége nem húzhatják keresztül a terveit. Isten soha nem frusztrált tervei miatt. Mindet véghez fogja vinni, és amikor most a 4. fejezetet olvassuk, észre fogjuk venni, hogy Jeruzsálem lerombolása nem az utolsó szava Istennek.
Amikor a Mik 4,1-5-öt olvassuk, észre kell vennünk, hogy az eljövendő áldások és a Jeruzsálem katasztrófájáról szóló prófécia között szoros összefüggés van. Azt olvassuk például a 3,1-ben: „Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt?” vagy a 3,9-ben, „Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt”, aztán pedig a 3,11-ben: „Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak”.
Figyeljük meg most a Mik 4,3-at: „Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” A 3. fejezetben ostorozza a hamis bírókat Jeruzsálemben, a 4. fejezetben pedig a távoli jövőbe tekint és azt mondja, hogy lesz majd egy igaz bíró Izraelben és az maga Jahve lesz.
A 3. fejezetben a papokat is ostorozza, mert nekik kellene tanítani a népet. A 3. fejezetben azt mondja, hogy „papjai megkérik az árát a tanításnak”. Ostorozza a nép tanítóit. De aztán a Mik 4,2-ben egy gondolata jön , ami szintén ide kapcsolódik: „Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből.”
A 3. fejezetben elítéli a papokat és a tanítókat, de azután a 4. fejezetben, amikor a távoli jövőbe tekint, lát egy birodalmat a földön, ahol maga Jahve fog tanítani igazságban.
A Mik 3,5-ben ostorozza a prófétákat: „Ezt mondja az ÚR azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni”. Azután a Mik 4,2b-ben azt írja: „Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből.”, a 4,4-ben pedig: „Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt!” Amit a prófétáknak meg kellett volna tenni, azt maga az Úr fogja megtenni a jövőben.
A prófétáknak az volt a feladatuk, hogy közvetítsék az isteni kinyilatkoztatást. Isten királyságában maga fogja kijelenteni saját magát. A nép egy új vezetőt fog kapni. – Mikeás óvatosan átvezeti a 3. fejezet témáját a jövőről a 4. fejezetbe.
Már említettem egyenként az igeverseket, de most szeretném a 4,1-5 összes versét egyben elolvasni: „1. Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek. 2. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből.3. Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. 4. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! 5 Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.”
A prófétai tartalom és a költői szerkezet egy mondattá kovácsolja össze az 1+2 verseket a kifejezésig, … hogy ösvényein járjunk!”
A 2. szakasz a 3-4 verseket foglalja magában, mely így kezdődik: „Mert a Sionról jön a tanítás”. A 4,5 pedig összefoglalja az első négy verset.
Az első két versben, a „Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből” részig Jeruzsálem áll a világ középpontjában. – Ha nagyon sok időnk lenne, akkor szívesen elolvasnék még nektek négy fejezet Ézsaiás könyvéből, az 59-62. terjedő fejezeteket. Miért? Mert ezek a fejezetek sok részletet leírnak arról, amiről Mikeás itt beszél. Hadd olvassam el legalább az Ézs 60-at és amikor azután visszatérünk Mikeáshoz, emlékezni fogunk rá, hogy mit mondott erről Ézsaiás.
Az Ézs 59 végén azt mondja Isten, hogy „eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az ÚR.” Megbocsáttatnak a bűneik, és Isten örökké velük marad. Ezután következik az Ézs 60,1:
„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. 2. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. 3. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. 4. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. 5. Ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. 6. Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi. Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicső tetteit hirdetik. 7. Kédár minden nyáját hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl ékes templomomat.” (Ez a jeruzsálemi templom!) „8. Kik ezek, akik repülnek, mint a felhő, mint a galambok szállnak dúcaikba? 9. Csak szavamra várnak a szigetek, legelőször Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Istened, az ÚR nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. 10. Idegenek építik várfalaidat, és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. 11. Kapuid legyenek nyitva állandóan, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát királyaik vezetésével. 12. De azok a népek és országok, amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak. 13. Hozzád kerül a Libánon dicsősége: ciprus, kőris és fenyő egyaránt, hogy ékesítse szent helyemet. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. 14. Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: Az ÚR városa, Izráel Szentjének Sionja. 15. Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről nemzedékre. 16. Népek tejét szopod, királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az ÚR, vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene. 17. Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét adok, hogy az irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. 18. Híre sem lesz többé országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és romlásnak. Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak, és dicséretét kapuidnak. 19. Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. 20. Nem megy le többé napod, és holdad nem fogy el. Az ÚR lesz örök világosságod, letelnek gyászod napjai. 21. Egész néped igaz lesz, örökre birtokában lesz az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely megmutatja dicsőségemet. 22. A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az ÚR, rövid idő múlva megvalósítom ezt.”
Amikor azt olvassuk, hogy „Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat”, utána a 4. fejezet úgy kezdődik: „Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek.” Mi indította Mikeást, hogy ilyesmit írjon? Mi lenne a válaszunk?
Tulajdonképpen csak egyetlen válasz van és ez Jézus Krisztus váltságműve. Egyedül csak a Golgotán elvégzett áldozat képes átváltoztatni az Izraelre és Judára mondott ítéletet, Jeruzsálemre, Judára és Izraelre mondott áldássá. Csak a Golgotán elvégzett váltságmű az alapja azoknak az áldásoknak, amelyek a 4. fejezetben bontakoznak ki. Először Jahve hegyének felemelkedéséről beszél: „Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül.” Mi az „Úr háza” vagy„Jákób istenének háza”? Ez a templom. Ha ez a prófécia az utolsó napokra mutat, akkor mire lehet ebből következtetni? Azt kell feltételeznünk, hogy az Úr templomának fel kell épülnie: „Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején.”
Ha követjük a jelenlegi politikai helyzetet a Közel-Keleten, akkor tudjuk, hogy minden összeütközés legérzékenyebb pontja Jeruzsálem és a Templomhegy, ahol a sziklatemplom és az Al Aksza mecset áll. Hogy hogyan fog felépülni ezen a helyen a templom, nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy meg fog történni.
„Az utolsó napokban” (Akharith Jom) egy olyan kifejezés, amely 13-szor fordul elő az Ószövetségben és majdnem mindig a Messiás megjelenése előtti napokra vonatkozik.
„Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején.”
Vajon ez azt jelenti, hogy a 2. advent előtt földrajzi változásoknak kell történniük, hogy a Sion hegye minden hegynél magasabb lesz? Tudjuk, hogy a 2. adventkor földrengések és nagy földrajzi változások fognak végbemenni. Ezt a Zakariás 14-ből tudjuk. Lehetséges, hogy így lesz, de szerintem nem feltétlenül ezt jelenti. Talán inkább arra vonatozik, hogy Jeruzsálem jelentősége megnő és a világ fővárosa lesz.
Egy Aben Esra által írt zsidó kommentár ezt így értelmezi: „Tudjuk, hogy az Úr háza nem magas, de a híre és a neve annyira el fog terjedni, hogy az emberek oda fognak jönni az ajándékaikkal (ahogy azt Ézsaiás leírta). Ez olyan lesz, mintha az Úr háza az összes hegy felett állna, és a föld lakosai mind látnák”. Itt Sion hegyének magasztosságáról van szó!
Le van írva, hogy mennyire igyekeznek ide a nemzetek: „özönlenek hozzá a népek. 2. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből.” A jövő Mekkája Jeruzsálem lesz. A „Minden út Rómába vezet” szólás úgy fog hangozni, hogy „Minden út Jeruzsálembe vezet”. Ez egy csodálatos időszak lesz, amikor az emberek keresni fogják az Urat, Mikeás korának hamis tanítói nélkül vagy a mai hamis tanítók nélkül. Nem lesznek Jehova tanúi, az általános üdvösség hirdetői, arminiánusok, és az emberek özönleni fognak, hogy eljussanak Isten megismerésére.
A 2. szakaszban a próféta részletesen kifejti a „Jeruzsálem”, a béke városának témáját. A Zsolt 122,6-ban fel leszünk hívva: „Imádkozzatok Jeruzsálem békéjéért!” Ez az ima eddig nem lett meghallgatva, de meg lesz majd a jövőben!
Tehát a Mik 4,2-től kezdve a teljes 4. fejezeten keresztül arról olvashatunk, ami majd meg fog történni a jövőben. „Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. 3. Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket.”
Amit Mikeás korában prófétáltak a próféták, az hamis békesség volt. Tévútra vezették a népet. A hallgatóik szája íze szerint prófétáltak. Ha nem tetszett nekik valami, akkor témát váltottak. A Mik 3,5-ben azt olvastuk: „Ezt mondja az ÚR azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni”.
Az utolsó napokban nagy békesség fog uralkodni. „Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.”A jövő békességét maga Jahve fogja megadni.
A 2. versben azt mondja: „Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből.” Ez az isteni kinyilatkoztatás forrása. Előtte azt mondta, hogy minden ember Jeruzsálembe fog jönni, hogy tanuljon. Egy centripetalis erő lesz, ami itt működni fog. A Nemzetközi Bíróság nem Genfben, Brüsszelben, Strasbourgban vagy más nagyvárosban lesz, hanem Jeruzsálem lesz a Nemzetközi Bíróság székhelye. Isten ott fogja megítélni a népeket.
Nem lesz magasabb szintű testület, amelyhez fellebbezni lehetne Isten döntésével szemben. Senki sem vitatkozhat Isten ítéletével. Totális leszerelés lesz.
„Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket.” Minden rakétát, tankot, fegyvert be fognak olvasztani, és mezőgazdasági gépeket fognak belőle gyártani. A fegyver lobbinak nem lesz többé szava.
Tulajdonképpen érdekes, hogy az emberek évezredek óta békét szeretnének. Szerződéseket kötnek, aztán mindig felbontják őket. Nem tanulunk a történelemből, pedig a történelem visszatükrözi a bibliai kijelentést, hogy az ember bűnös, és nem lehet megbízni az emberi szavakban és szerződésekben. Ha nem számolunk az emberi természettel, akkor újra és újra csalódni fogunk. Hányszor szegtek meg már békeszerződéseket és fegyverszüneti megállapodásokat? Hányszor mondták már: „Ez a háború véget vetett minden jövőbeli háborúnak”. Ezt mondták az első világháború, aztán pedig a második világháború után.
Egyedül csak Isten Igéje megbízható! Az utolsó háborúról, amely minden további háborúnak véget fog vetni, a Jelenések könyve 19. részében olvashatunk, amikor eljön egy fehér lovon ülő személy, aki minden ellenségét legyőzi, és létrehozza a világbékét.
Egy ismert amerikai politikus és professzor, Stringfellow Barr állítólag a következőket mondta: „Megbízni egy ligában, egy szövetségben, egy unióban vagy egy nemzetközi szerződésben, amely be akarja tiltani a kémiai és atomfegyvereket olyan, mintha egy mocsárnak mondanánk hogy ne termeljen szúnyogokat”. Nem ismerem ennek az embernek a hitét, de a felismerése összhangban van a bibliai emberképpel. Valódi béke csak a messiás királynak, Jézus Krisztusnak az eljövetelével fog megvalósulni.
A Mik 3,4-ben vannak leírva ennek a békének a következményei. „Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet,” … A régi Izraelben a fügefa volt az a hely, ahol az emberek Istenről elmélkedtek. Nekünk is van egy fügefánk az erkélyen, ami azonban csak kb. 50 cm magas, és problémás lenne alá ülni. De örülök, hogy lesz egy idő, amikor Isten királyságában a fügefa alatt fogok ülni.
„… senki sem rettenti őket.” A legszebb dolog egyértelműen az, hogy megszabadulhatunk a félelemtől. Ennek előfeltétele, hogy a 4. fejezet kezdő sorai beteljesüljenek. Itt tulajdonképpen Izrael Istenének, Jahvénak való alávetéséről van szó. Minden említett áldásnak az a feltétele, hogy legyen egy nap, amikor az emberik alávetik magukat Izrael Istenének.
A Mik 4,5-ben Mikeás a jelenről ír: „minden nép a maga istenének nevében jár”. Minden nép a saját isteneit követi. Vannak népek, akik a pápát követik, mások azokat, akik bevezették a saríját, megint mások ateista államokat, vagy liberálisokat stb. Mikeás körülnéz, és azt mondja: „mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.”
Megkérdezhetnénk, hogy milyen hatása vagy jelentősége van a bibliai próféciáknak a mi életünkre nézve? Nos, a próféta szava megerősíti az életünket Krisztus követésében! Meg kell változtatnia az életünket. Péter, a 2. levelében, miután az eljövendő dolgokról ír, levonja az erkölcsi következtetést a 2Pt 3,10-11-ben: De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. 11. mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek”. És találóan megismétli a prófétai elvárást: „14. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.” Így kell nekünk a próféciához viszonyulnunk!
János apostol azt írja az 1Jn 3,1-3-ban: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.”
A prófécia szavának tisztító hatása van. Ha a dicsőséges jövőre gondolunk, a szívünknek meg kell telnie örömmel, és ebből az örömből származik az erőnk. Isten Igéje mindig beteljesedik, és ennek megtisztító hatással kell lennie az életünkre. Ámen.