Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! 2 Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Szellemet, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? 3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? 4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. 5 Tehát az, aki a Szellemet adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által tette-e ezt? 6 Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9 Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. 10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” 11 Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”. 12 A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”. 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” –14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Szellem ígéretét hit által megkapjuk.A mai témánk címe: Ó, esztelen Galaták! Az augsburgi hitvallás mondja: Nem cselekedeteink által szenteltetünk meg, hanem csak egyedül a Krisztusba vetett hit által. Ez a tanítás majdnem teljesen eltűnt az igehirdetéseinkből. A „megigazulás egyedül hit által” tanítását újra fel kell fedeznünk.
Pál a modern ember számára nem egy kellemes útitárs. Sokan Pál tanítását egyetemesen elvetik. Pál nem tanított mást, mint azt, hogy az ember egyedül hit által üdvözül kegyelemből, minden emberi cselekedet hozzátétele nélkül. A Galatalevélben fejezi ki Pál a kegyelem által való megigazulás gondolatát legpregnánsabban. Az ember nem üdvözülhet emberi érdemek által. Ha az ember emberi érdemek által üdvözülhetne, akkor semmivé tenné Isten kegyelmét. Ha az ember érdemei alapján igazulhatna meg, akkor Krisztus hiába halt volna meg. Ez a kegyelmes Isten megsértése lenne. Ha valaki a törvény által akarna megigazulni, akkor ez annyit jelentene, mintha Isten baklövést követett volna el, amikor Krisztus a kereszten meghalt.
Miután megvédi apostoli tisztségét és védi az első két fejezetben függetlenségét, a 3. és 4. fejezetben ügyét a teológiai szempontból, az Írásokból védi meg. Isten útja kegyelem és hit, nem pedig törvény és cselekedetek. 2,16-ban már jelzi, hogy mit fog mondani. …tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy test sem. A 3. és 4. fejezetben Pál tanításának bibliai érvelésével állunk szemben. Kegyelem által mentetünk meg, ami az üdvösségünk alapelve, és hit által, mely az eszköz, mely által megmentetünk.
Három érvet hoz fel Pál, amivel most foglalkozni szeretnénk.
Az első, hivatkozik a korai keresztyén tapasztalatra. Pál kéri a Galatákat, hogy vessenek egy pillantást a múltjukra. Vizsgálják meg, mi is történt velük, amikor Pál nekik hirdette az igét. Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Pál esztelennek nevezi a Galatákat. Nem tanította az Úr maga, hogy ha valakit esztelennek, bolondnak nevezünk, akkor a pokol küszöbén állunk? Vétkezet itt Pál az Úr parancsa ellen? Nem. A szót, „esztelen”, amit Pál itt használ, maga az Úr használta az emmausi tanítványokra, amikor nem értették meg az ÓT jelentőségét. Azt mondta nekik „Ó, ti esztelenek! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” (Luk 24:25) Eszteleneknek nevezte őket, mert nem értették meg, hogy ő azért jött, hogy meghaljon és utána megdicsőüljön. Esztelen itt annyit jelent, hogy szellemileg eltompultak, vakok. — Ó, ti esztelen galaták! Nem olyan értelemben, ahogyan azt az Úr a hegyi beszédben használta, és amit tiltott. Ott egy istentelen személyre lett ez a kifejezés alkalmazva. Ó, ti szellemileg tompa, vak galaták!, ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak. Pál három kérdést tesz fel. Mind a három a galaták elmúlt keresztyén tapasztalataira vonatkoznak.
Az első kérdés a Szentszellem befogadására vonatkozik. Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Szellemet, vagy az ige meghallásából származó hit alapján?Mielőtt ezt a kérdést megnéznénk, szeretnék egy-két kifejezésre utalni az első versben, mely segít a megértésben. Pál megvádolja a galatákat, hogy meg lettek igézve. Ezt a kifejezést olyanokra használták, akiknek mágikus hatalmuk volt. Mi azt mondanánk „szemet vetet” valaki. A görögök féltek a gonosz pillantástól. A galatákra a judaizálók egy gonosz pillantást, vagy szemet vetettek. Ők ahelyett, hogy szemüket arra a szolgálatra szögezték volna, melyet Pál végzett közöttük, aki a megfeszített Krisztust hirdette, most elfordultak attól a Krisztustól, aki mindenre elegendő, és odafordultak ahhoz a tanításhoz, ahol a Krisztuson kívül még a körülmetélésre is szükség van. Nevetséges ez azért is, mert az apostol utal arra, hogy ő a szemük előtt úgy írta le Jézus Krisztust, mintha közöttük feszítették volna meg! Ő lefestette előttük, mint egy képet helyezte szemük elé. Pál hangsúlyozza a szem szerepét, a gonosz pillantást, a szemet vetést, a szem elé festést. Ki igézett meg titeket,(ki vetett szemet reátok) akiknek szeme előtt úgy írtuk le (úgy festettük meg)Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!
Figyeljünk a kifejezésre is „megfeszítették”. Pál hangsúlyozza, hogy ő nemcsak azt hirdette, hogy Jézus Krisztus meg lett feszítve, de arra is, ahogyan őt hirdette. Mint egy megfeszített megváltót. Nem csak azt mondta, hogy Jézus Krisztus többek között meg lett feszítve, hanem úgy, mint egy megfeszített megváltót. Utal arra, hogy Krisztus szenvedése a kereszten egy helyettesítő áldozat volt. Akinek az áldozata elegendő az üdvösséghez. Nem a törvény cselekedetei mentenek meg, hanem a szenvedő megváltó. Csak rajta nyugszik üdvösségünk. – Ugyanezt a kifejezést használja Pál a Korinthusi levélben, ahol azt mondja, (1.Kor 2,2) Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. Minden igehirdetés és prédikáció, mely nem helyezi a főhangsúlyt Krisztus keresztre feszítésére, az nincs összhangban az apostoli tanítással. Ma sok szószékről hallunk szolgálatokat másodrendű témákról. Sok a „praktikus” téma. De a legpraktikusabb tanítás a megfeszített megváltó.
Most egy kérdést intéz a Galatákhoz: Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Szellemet, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? A válasz egyszerű, hiszen a galaták pogányok voltak és nekik nem volt meg a mózesi törvényük. Valószínűleg nem is tudtak sokat a mózesi törvényről. A Szentszellemet csak a hit alapján vehették. Az első kérdést tehát azért teszi fel Pál, hogy megmutassa nekik, hogy a hit, melyet kaptak és a megigazulás áldását, melyben egyszer annyira örvendeztek, hogy készek voltak még a szemüket is kitépni és odaadni az apostolnak, csak hit által kapták.
Most feltesz nekik egy másik kérdést: Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Más szóval, hittetek az Úr Jézusban és most egy második lépést akartok tenni az üdvösség felé és körül akarjátok magatokat metéltetni? Az üdvösség, mint egy két lépéses folyamat. Hit és a törvény betartása. – Tudjuk, hogy egy gyermek nemzéséhez két szülő kell. Éppen úgy az újjászületéshez is két dolog kell: Isten Szentszelleme és az Ige. Egy normális gyerekhez csak két szülő kell, és nem kell hozzá más. Amikor valaki beleszületik Isten családjába, akkor is csak ez a két dolog kell. Aztán csak etetni, pelenkázni, tisztába tenni, ápolni kell ahhoz, hogy növekedjen. Furcsa lenne, ha egy gyereket születése után egy hónappal el kellene vinni a gyerekorvoshoz, hogy füleket kapjon. Később megint el kellene vinni az orvoshoz, hogy ujjakat kapjon. Három hónap múlva kapna szájat. – Tudjuk, ha egy ember megszületik, akkor mindene megvan, hogy növekedjen és felnőtt lehessen. Ugyan ez érvényes az új ember számára. Ha valaki megszületik, nem kell ehhez ráadás, hogy teljes üdvössége legyen. Amit Szellemben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Elkezditek most gyakorolni a rítusokat a testben?
A harmadik kérdés a Szentszellem megnyilvánulására vonatkozik. Ha visszalapozunk ApCsel 14-be, amikor Pál Ikoniumban volt, akkor Isten Pál prédikációját megerősítette jelek és csodák által. Ezek karizmatikus ajándékok voltak. Lystrában meggyógyította a béna embert. Gondolom, ezekre utal, amikor megkérdezi őket: Tehát az, aki a Szellemet adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által tette-e ezt? A törvény a Galaták számára ismeretlen volt. A válasz kézenfekvő volt. Ők ezt hit által kapták és nem a törvény által. Ha a testvérek Ikoniumban, Lystrában és Derbében visszapillantottak a múltjukra, akkor látniuk kellett, hogy hit által és nem a törvény cselekedetei által jutottak üdvösségre.
A Galatáknak végső fokon be kellett ismerniük, hogy viták szellemi kérdésekben, Isten igéjében kell gyökerezniük. Ebben rejlik az igazság igazolása. A keresztyén ember számára a Biblia Isten igéje, és vitákat mindig Isten igéjének alapján kell eldönteni. Ezért Pál most az Írásokhoz fordul. A következő részben Pál hat idézetet hoz az ÓT-ból, mely első pillantásra nem felismerhető. Pl. 3,6-ban idéz: Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” Érveit az ÓT alapján akarja bizonyítani.
Azt mondják, a legjobban úgy lehet egy tanítást bevésni mások gondolkozásába, ha ez megtestesül egy személyben. Ha valaki egy tökéletes tanítást és szépséget akar látni, akkor kire néznénk? Az Úr Jézus Krisztusra néznénk, mert a bibliai tanítást tőle kaptuk, és a hitélet tökéletes kifejezését az ő életében látjuk. Ő Isten igazságának az inkarnációja, testetöltése. Látni lehet ezt az apostolok életében is, az összhang a tanítás és az életük között.
Ha valakinek a hitéletet akarnánk megmagyarázni, akkor kire utalnánk? Kire utal Pál, többször, mint más valakire? Ábrahámra utal! Ábrahám volt az ótestamentumi személy, akinek élete a hitre épült. Isten megjelent neki szuverén kegyelmében, magához vonta őt, hitre jutott, és egész élete a hitélet kifejezése volt. Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” Az utalás Ábrahámra egy remek taktikai húzás volt Pál részéről. A judaizálók, Mózes követői voltak. Mózes egy időleges rendszert, a törvény rendszerét iktatta be. Erről szó lesz még később ebben a fejezetben. Azt mondja, hogy a törvény közbejött. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. (3,19) Szükség volt a törvényre és a törvény elvégezte feladatát. Mózes fontos volt, de Ábrahám még fontosabb volt. Ha tehát Pál azokhoz, akik Mózest tisztelték, visszautal Ábrahámra, akkor ennek nagy jelentősége van. Miért volt Ábrahám egy olyan találó illusztráció? Azért, mert ha valaki hisz az ÓT-ban, akkor a szövetség igaz tagja lett. Ideális esetben, Izrael minden fia részese volt a szövetségnek. Mindenki, aki részese volt a szövetségnek, az a szövetség jeléül nyolcadnapon körül lett metélve. Ez jele és pecsétje volt a megigazulásnak, mely hit által lett. – Amint azonban gyakran történik, a jel és a pecsét elfoglalja annak a helyét, amit képviselniük kellene. Ha valaki körül volt metélve, akkor megigazultnak tekintették őt, de a benső ember hitének a szükségszerűsége, mely a jel mögött volt, el lett hanyagolva.
Ez valami, amit mi keresztyének gyakran elfelejtünk. A zsidóknak itt egy nagy problémájuk van. Ők azt hiszik, hogy minden pogány az u.n. keresztyén országokban, keresztyén. Ez persze nem igaz. Ha valaki egy keresztyén egyház tagja, nem jelenti azt, hogy ő egy keresztyén. Keresztyén csak az, aki hitt az Úr Jézus Krisztusban és hisz személyes megváltójában, Izrael messiásában. Az ÓT-ban, senki nem volt egy igaz zsidó, aki nem hitt a messiásba akire vártak. Mert nem tartoznak mind Izraelhez, akik Izraeltől származnak. (Róm 9,6) Fontos tudni, hogy a gyülekezethez csak az tartozik, aki hisz a megváltóban. Csak akkor keresztyén a „keresztyén”. Az ÓT-ban csak az volt egy igaz zsidó, aki hitt az eljövendő messiásban.
Azért volt ez Pál számára egy fontos pont, mert Ábrahám körül volt metélve és Gen 17 szerint a körülmetélés a szövetség jeléül adatott. Hasonlóképpen érvel Pál (Róm 4,11) Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; Olvasd el Gen 17. és 15. fejezetét. A 17.fejezetben lesz Ábrahám körülmetélve, de a 15. fejezetben lesz igazként elfogadva. A 15. fejezet megelőzi a 17.-et. Ezért nem azért igazult meg, mert körülmetélték, hanem mert hitt Istennek. Evvel érvel Pál a Galatalevélben is: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” (Gal 3,7) Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. Ha te hittél Jézus Krisztusban, akkor te Ábrahám fia vagy. Nem azt mondja, hogy Izrael fia vagy. Te Ábrahám fia vagy. Ábrahám a hit atyja. Mindenki aki hisz, akár az ÓT, akár az ÚT idejében, az Ábrahám gyermeke. Erre még visszatér Pál később.
8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” A pogányok is Ábrahámban áldatnak meg. Ha igazán hittél Jézus Krisztusban, akkor (9) eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.
Az üdvösség nem a hit és a velejáró cselekedetek kombinációja? Az üdvösség olyan, mint egy evezős csónak. Az egyik evező a hit a másik a cselekedetek. Ha csak az egyikkel evezünk, akkor körbe fogunk forogni. Ha mindkettővel evezünk, akkor célba jutunk. Ez egy szép hasonlat arra, hogy az üdvösség hit és cselekedetek által van, nem igaz? Ez igaz lenne, ha mi egy csónakban mennénk a mennybe. Mi az Úr kegyelméből kerülünk a mennybe, mint az elveszett juh, akit a pásztor megtalált. Ez mind Isten munkája.
Végül az apostol negatív érveléssel áll elő. Beszél a törvény átkáról. Ez egy érvelés „a contrerio”, azaz a másik vagy ellenkező oldalról. 3,10-14-ben rámutat arra, hogy ha valaki magát a törvény alá helyezi, akkor átok alá kerül. Egy átok, melyet csak Jézus Krisztus tud semlegesíteni. 10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” (Utalás Deut 27,6-ra). Ez kiveszi a szelet azok vitorláiból, akik cselekedeteik által akarnak üdvözülni. A törvényeskedő, aki cselekedetei útján kísérli meg a mennybe való bemenetelét, annak soha életében nem lehet üdvbizonyossága. Ha valaki egész életében engedelmes, de ameddig ki nem leheli lelkét, mindig veszélyben lesz, hogy elesik. Milyen szörnyű érzés lehet úgy élni, hogy cselekedeteim által akarom kiérdemelni az örök életet! A felelősség a tökéletességért egy nyomasztó teher! Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mát 22,37,39). Evangélium ez? Örömüzenet? Nem. Ez egy átok a bűnös ember számára. Ezért sok vallási rendszerben, keresztyén és nem keresztyén rendszerben, az embereknek nincs bizonyosságuk az örök élet felől, nincs biztonság, mert nem értették meg mit is jelent a kegyelem. Ameddig valaki nem érti meg mi a kegyelem, addig senkinek nem lehet üdvbizonyossága. Ha valaki azt mondja neked, „senki nem tudhatja, hogy a mennybe kerül-e”, akkor tudhatod, hogy az illető a cselekedetei által akar a mennybe kerülni. „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva atörvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” Nem csak a tíz parancsolatban! A törvény könyve egy vastag könyv. Azon kívül azt mondja: Tedd, cselekedd. Ezen a szón nagy hangsúly van az eredeti szövegben. Nem lehet a törvényben válogatni. A törvény nem egy vallásos önkiszolgáló étterem, ahol elvonulsz a téka előtt és válogathatsz a sok tányér közül. A törvényeskedőnek cselekednie kell, mégpedig a tökéletességig. A törvény azt mondja: Tedd, és élni fogsz. A keresztyén tanítás ez: Mi a Szentszellem újjáteremtő munkája révén élünk, erre reagálunk igaz hittel és akkor életünk van. Ez mind Isten munkája bennünk.
Tudod-e, ha csak egy törvényt szegsz meg, akkor is bűnös vagy. Ha az adóbevallásodat kitöltöd, és mindent bevallasz, de egy kis összeget kihagysz, és csak 99%-ban igaz az adóbevallásod, akkor törvényszegő vagy. Ilyen az ember, aki cselekedetei által akar a mennybe jutni. – Egy más kép: Reggel kinézel az ablakon és látod a szomszédodat amint beül egy autóba, ami úgy néz ki, mint egy új Mercédesz. Gondolod: ”Ezt a kocsit én is jól tudnám használni”. De később, mint hívő ember, belátod, hogy ez a gondolat nem volt túlságosan „keresztyén”, hiszen neked örülni kellett volna, hogy neki most egy új kocsija van. Ez mind szép és jó, de ezt csak utólag gondoltad. Előtte már elkövetted a megkívánás bűnét. Már törvényszegő voltál. Akár mit is csinálsz, törvényszegő voltál. Pál erre utal Róm 7,8-ban, De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Pál azt mondta, azt hittem, hogy betöltöttem a törvényt, de amikor hallottam, hogy „ne kívánd meg”, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam.
11 Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”. 12 A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”. Barátom, ha a cselekedetek útját választod, akkor tudd meg, hogy csak a törvény teljes és tökéletes betartása által üdvözülhetsz! Ha ezt nem tudod megtenni, akkor szükséged van arra, hogy valaki téged, mint törvényszegőt megmentsen. A 13.v.-ben adja meg Pál a kiutat:
13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ”. Amikor Pál azt mondja, hogy Krisztus átokká lett értünk, evvel azt mondja, hogy Ő viselte értünk a büntetést. Átok alatt lenni annyit jelent, mint a törvényszegés büntetését viselni. Más helyen azt mondja, mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2.Kor 5,21) Ő lett a bűnáldozat!
Három prepozíció, névelő, van ebben a részben. A 10.v-ben az áll Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak..
A 13.v.-ben Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk. A „miértünk” a görögben egy „felett”-et fejez ki. Itt vagyok az átok alatt, de Krisztus átokká lett felettem. Ő közbe vetette magát, az átok és közém, Ha az átok megfogan, akkor az Őt sújtja és nem engemet.
Azon kívül azt mondja, hogy 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától. Itt a görög prepozíció „tól”, valami alól elvisz. Azáltal, hogy az átok Őt sújtotta, én nem vagyok többé az átok alatt. Ez a három prepozíció teológiája. Alatt, felett és alól.
13 …„Átkozott, aki fán függ”. Következetesen 14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Szellem ígéretét hit által megkapjuk. Mi az Ábrahám áldása? Első sorban a megigazulás. Úgy állhatok Isten előtt, mintha sohse vétkeztem volna. Mintha mindent jól csináltam volna. Igaz vagyok Isten előtt Krisztus érdeméért, amit értem a kereszten tett. – Életem is van ráadásul, mert „az igaz ember hitből fog élni”. – Azon kívül a Szentszellem fog bennem lakni. Ez is egy szövetségi áldás.
Hogyan volt lehetséges, hogy a Galaták bele estek egy törvényeskedő vallásosságba? Hogyan is remélhet valaki, hogy valaha cselekedetek által üdvözülni fog? Hogyan lehetséges ez? Miért csodálkozol ezen? Azért mert világosságod van. Hogyan kerülhettek a Galaták ebbe a veszélybe? Azért mert meg lettek igézve. Ezt kérdezi Pál: Ki igézett meg titeket? Ki vetett szemet rátok? Ti eltompultatok a szellemi dolgok iránt. Ha valaki eltompul, akkor minden hatásnak engedni fog. Ha valaki azt hiszi, hogy cselekedetek által üdvözülhet, egyháztagság révén, ha templomba jár, részt vesz a szertartásokban, ha adakozik, ha imádkozik, akkor hol a probléma? A probléma az, hogy ő szellemileg vak és halott.
A törvényeskedés tetszik a testnek, tetszik a büszkeségnek, de ez a csábítás egy csapda. Mit kell tennem, ha betör a fény? Az Írás mondja, hogy Jézus Krisztus meghozott egy áldozatot, mely elegendő minden bűnre. Ha hozzá menekülünk és elfogadjuk azt, amit értünk tett, akkor örök életünk van.
Charles Simeon mondta egyszer: Isten egy áldozatott hozott érettem, hogy bűneimet a fejére tehessem, és nem fogom bűneimet egy perccel se tovább a vállaimon viselni.
Ha még nem hittél az Úr Jézus Krisztusban és cselekedetek által akarsz a mennybe jutni, akkor Isten átka alatt vagy. Helyzeted reménytelen. Nincs segítség, és az utad végén az ítélet, a kárhozat vár. (Péld 14,12) Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet. De az Írás eléd adja az élet útját! Van remény! Az út a Jézus Krisztus szenvedéseiben és kereszthalálában van. Segítsen meg Isten, hogy lásd meg elveszett állapotodat, és hogy hozzá menekülj a kereszthez.