Mai igeolvasásunk előtt szeretnék megtenni valamit, amit már régebben megígértem. A Zsidókhoz írt levél bizonyos helyeinél meg fogok állni, hogy tisztázzam, értjük-e az adott igeszakasz történelmi hátterét, amiről a levél szerzője beszámol. Ez a háttér az Ószövetség tanítása. Ha elvész számunkra a Zsidókhoz írt levél üzenete, akkor ez csak azért van, mert kevéssé ismerjük az Ószövetséget. Visszalapozhatnánk az ószövetséghez és magyarázhatnám azt, de nem szeretnék halálomig csupán a Zsidókhoz írt levélről beszélni. Más fontos könyvek is vannak a Bibliában. De fel szeretnék ma olvasni egy helyet az Ószövetségből, ami jobban megvilágítja mai passzusunkat és azt, amit ezzel kapcsolatban mondani szeretnék. Amikor majd a Zsidókhoz írt levélben ahhoz a helyhez érkezünk, ahol a szövetség sátoráról van szó, akkor szeretnék majd mondani valamit a szövetség sátoráról. – Ezért lapozzunk most a Numeri (4Móz) 12-höz, utána pedig olvassuk el a Zsid 3,1-6-ot, ami ezen a fejezeten alapul.4Móz 12,1-2: „1. Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. 2. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta.” Nincs némi irónia ebben a kijelentésben? Mintha lenne olyan dolog, amit az Úr nem hallana meg! 12,3: „3. Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
Ez nem azt jelenti, hogy egy pipogya ember volt, hanem azt, hogy teljesen Isten befolyása alatt állt. 12,4-6: „4. Az ÚR mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman. 5. Akkor az ÚR leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek. 6. Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. 7. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! 8. Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?! 9. Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és elment. 10. Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. 11. Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk! 12. Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult! 13. Ezért így kiáltottMózes az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!14. Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza. 15. Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.”
Most olvassuk el a Zsid 3,1-6-ot, és rögtön észreveszitek az összefüggést. Zsid 3,1-6:
„ 1. Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, 2. aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. 3. Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. 4. Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. 5. Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6. Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.”
Ez a 4Móz 12 nyelvezete! – Figyeljetek Jézusra! Ez nem csupán ennek a szakasznak az összefoglalása, hanem az egész Zsidókhoz írt levél tartalma! Jézust szemlélni az élet titka. Őt megismerni és Őbenne bízni maga az élet! Igeszakaszunk azt is elmondja, hogy Jézus nagyobb, mint a próféták, mert Isten a prófétákhoz csak töredékekben, álmok és látomások által beszélt, az üdvtervnek mindig csak egyes részleteit jelentette ki. De most, amikor eljött az idő teljessége végül és teljesen Jézus Krisztusban szólt. – Ő az angyaloknál is nagyobb, akik által a törvény Mózesnek adatott. A 2. fejezetben úgy írja le a törvényt, mint azt az Igét, amely angyalok közvetítése által adatott. Jézus nagyobb, mint a próféták és nagyobb, mint az angyalok. Mai igeszakaszunkban azt mondja a szerző: Jézus Krisztus nagyobb, mint Mózes, akinek a törvény adatott és nagyobb, mint a próféták és az angyalok. Rabbi Hose ben Kalaster azt írja a Numeri (4Móz) 12-ről: „Isten Mózest hűnek nevezi az ő egész háza fölött és ezért magasabbra helyezte őt a szolgáló angyaloknál”. A zsidók nagyon nagyra értékelik Mózest és ebben a szakaszban azt akarja megmutatni a Zsidókhoz írt levél szerzője, hogy az Úr Jézus nagyobb nála. – Nem tudom tudtátok-e, hogy az Újszövetségben több mint 70-szer fordul elő Mózes neve. Vagyis körülbelül háromszor az Újszövetségnek mind a 27 könyvében. Mózes nagy ember volt, ezért nem meglepő, hogy a Zsidókhoz írt levél írója, aki Jézus nagyságát szeretné bizonyítani, Izrael népének vezetőjével, Mózessel, is összehasonlítja Őt.
Az író célja az, hogy egész levelével bátorítsa a zsidókból lett keresztyéneket, hogy előrehaladjanak és kitartsanak hitükben. Az elesés minden lehetőségét szeretné kizárni! A hitehagyás (aposztázia) csúnya szó egy olyan gyülekezetben, ahol olyan kedves emberek vannak, mint ti! De a hitehagyás olyasvalami, amivel mindig szembesülne kellett Krisztus gyülekezetének az egész egyháztörténelem során. Az aposztázia még a Bibliához hű gyülekezetekben is előfordulhat. Azok között is, akik tanítványoknak nevezik magukat. Még az apostolok között is előfordult elbukás. Gondoljunk csak Júdásra. Előfordulhat, hogy valaki az élő Isten jelenlétében él, Jézus Krisztus tanítványainak körében és mégis elbukik. Vagyis a szentség nem csak világosság kérdése. Ezért a Zsidókhoz írt levél mindenkor egy nagyon fontos könyv. Itt, a 3. fejezet bevezetésében van egy nagyon fontos szó, amelyet szeretnénk nagyon kiemelni. Az „azért”, „ezért”, „ennélfogva” olyan szavak, amelyekre különösen oda kell figyelnünk a bibliaolvasásnál. Ezek olyanok, mint a közlekedési táblák az utcán, amelyek azt mondják nekünk: Állj meg, nézz körül és figyelj. Ha tehát olvasunk valahol egy „ezért” szót, akkor meg kell állnunk, szét kell néznünk balra és jobbra, és csak azután mehetünk tovább! Egy „ezért” szónál előre és hátra kell tekintenünk a Bibliában. Gyakran megtaláljuk a kulcsot és az utat a szöveghez, ha hátratekintünk.
Ha ezen a helyen hátratekintünk, akkor látjuk, hogy az író éppen megállapította, hogy Jézus Krisztus egy hű főpap. „1. Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra”. Ez már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy megtaláljuk az összefüggést, de még tovább megy. Ha ugyanis visszamegyünk az 1. fejezethez, akkor azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus Istentől jött, hogy Isten hangja legyen. Itt azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus a mi hitvallásunk apostola és főpapja. Ez azt jelentheti: Ezért kétszeres értelemben is figyeljetek a mi Urunkra, Jézus Krisztusra, aki nagyobb, mint a próféták, és aki Istentől jött, hogy elhozza nekünk az örömüzenetet, és aki szolgálata során, mint nagy főpap többet végzett el, mint amit Áron valaha el tudott végezni. „Ezért” (állj, figyelj, és hallgass) ha Jézus Krisztus ilyen nagy, ha nagyobb, mint a próféták, nagyobb, mint egy apostol, aki Istentől jön és Isten utolsó üzenetét hozza, ha Ő egy főpap, aki helyreállította a kapcsolatot Isten és az ember között, akkor ezért nagyon figyelnünk kell rá! Ezt akarja mondani.
Mielőtt a szakasszal foglalkoznánk, nézzük meg, hogyan nevez bennünket az író. „Szent testvéreimnek” nevez minket. Már a 2. fejezetben is „testvéreimnek” nevezett bennünket, mert Jézus emberré lett, emberi természetet vett fel, és attól kezdve testvérek vagyunk. Nem csodálatos? Amióta felvette a mi természetünket, birtokol valamit belőlünk, mindannyiunkból, a természetünket. Én egy kicsit Ádám vagyok, és te is az vagy. Ő felvette a mi természetünket, és olyanná lett, mint egy közülünk. Ezért nevezi a Biblia Őt az „Emberfiának”. Ezért vagyok én az Ő testvére. Ő nem szégyelt engem a testvérének nevezni. Engem, egy bűnöst, aki hamis, gonosz, hazug és bukott vagyok. Mi minden tekintetben bűnösök vagyunk, és ennek ellenére azt mondja itt az író a Szentszellem ihletésére, hogy „szent testvéreim”. Mit jelent az, hogy „szent”? Nem azt jelenti, hogy tökéletes. Ezt mindenki bizonyíthatja, aki ismer engem. A szent olyasvalakit jelent, aki félre lett téve. Nem azt jelenti, hogy a szentség bennünk lakozik. Ez még csak ezután fog eljönni, Isten ereje által. Azt jelenti, hogy el lettünk különítve, félre lettünk állítva, hogy Istent imádjuk. A Zsidókhoz írt levélben ez áll, hogy alkalmassak lettünk Isten jelenlétébe lépnünk. Senki nem léphet be az Ő szent jelenlétébe, aki nem lett a részese az Ő szentségének! Vannak olyan gyülekezetek, ahol vasárnap reggel az emberek egy elismervényt vagy jegyet kapnak annak igazolásaként, hogy jó kapcsolatban vannak a gyülekezettel és így részesülhetnek az úrvacsorában! Ha valakinek nem volt „jegye”, nem vehetett részt a kenyértörésben. Erre a jelre szükség volt ahhoz, hogy valaki a szentekkel együtt imádhassa Istent. Ezek a gyülekezetek talán jobban megértették, hogy mit jelent a biblikus gyülekezeti fegyelem. – Ha mi hittel az Úr Jézushoz fordulunk, akkor alkalmassá leszünk arra, hogy imádjuk Istent. Akkor szentek leszünk! El leszünk különítve Isten tiszteletére. H.A. Ironside egyike volt a legismertebb prédikátoroknak az amerikai testvérgyülekezetekben. Egyszer Chicagóból Új-Mexikóba utazott vonattal, hogy az indiánok között prédikáljon. A vonaton volt egy csapat apáca és ő megpróbált velük beszédbe elegyedni. Először csak egymásra mosolyogtak. Egyik reggel valaki elkezdett hegedűn egy dallamot játszani és az apácák rázendítettek egy dalra. Ezek német apácák voltak és németül énekeltek. Ironside letett róla, hogy beszélni tudjon velük. De amikor mosolyogva nézte őket, akkor odafordult hozzá az egyik apáca, és jó angolsággal bemutatkozott neki: Mi német apácák vagyunk, akik Amerikába jöttünk és Kalifornia felé tartunk. Én vagyok az zárdafőnöknő, a lányoknak olyan erős honvágyuk van, hogy amikor meghallották ezt a dallamot, elkezdték németül ezt az éneket énekelni. Így kezdett beszélgetni Ironside az zárdafőnöknővel és elmesélte neki, hogy az indiánok is ugyanerre a dallamra éneklik ezt az éneket. Azt is elmondta neki, hogy hogyan tértek meg ezek az indiánok, mivel az zárdafőnöknő nagyon meglepődött, hogy ezek a rézbőrű emberek megtudtak valamit Isten kegyelméről. Ironside erre felbátorodott és azt gondolta, hogy talán ez az zárdafőnöknő tud valamit a mi Urunkról. A beszélgetés alatt a zárdafőnöknő azt mondta: „Annak alapján, ahogy Ön a missziói munkáról beszél, feltételezem, hogy talán Ön is a mi katolikus egyházunk tagja?!” Dr. Ironside azt válaszolta erre: „ Biztosíthatom Önt, hogy annak az egyetlen szent katolikus egyháznak a tagja vagyok, amely Jézus Krisztus vérében lett megmosva.” A beszélgetés során a szentekre terelődött a szó. Ironside igyekezett, hogy a katolikus tanításról való ismeretét felelevenítse. „Szentséges Jézus, a Te sebeid az én érdemem.” A zárdafőnöknő egész idő alatt fordított az apácáknak. „Óh, Ön tud valamit a szentekről?” „Igen.” – volt a válasz. „Sőt, én magam is egy szent vagyok”. Az apácák elkezdtek vihogni és beszélgetni, amiből ő semmit sem értett, de azután elmagyarázta nekik, hogyan lehet szent valaki az Úr Jézus Krisztusban való hit által anélkül, hogy a pápa szentté avatná.
Itt tehát „szent testvéreknek” nevez bennünket az Írás. Ez nem jelenti azt, hogy minden bűntől mentesek vagyunk, bár valaminek azért látszódnia kellene rajtunk ebből! Tehát el lettünk különítve Isten imádatára.„Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, …” ez azt jelenti, hogy mi is részesei leszünk Isten királyságának.
Elgondolkodtunk már rajta, hogy mit jelent a „FIGYELNI” szó? Latinul figyelni „considero”. Ennek a szónak a gyökere a „sider, sideris” = csillag. A szó mögötti gondolat pedig ez: „A csillagot szemlélni, figyelni”. Ez egy asztronómiai kifejezés. Amikor valaki a távcsöve mögött ül, és figyeli a csillagokat, követi a mozgásukat. Vagy amikor a hold- vagy a napfogyatkozást figyeli az ember. Görögben ez a szó azt jelenti „Teljes értelmével egy bizonyos dologra koncentrál”. Ugyanezt a szót használja az Úr a hegyi beszédben, amikor ezt mondja: „Nézzétek meg az égi madarakat”. Isten kielégíti a szükségleteiket, még akkor is, ha nem törődnek a fiókákkal. Nézzétek meg, hogy Isten hogyan gondoskodik róluk.
És a 3,1/b-ben azt olvassuk: „figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra”.
Azért vagyunk gyakran olyan gyengék bizonyságunkban és keresztyén életünkben, egyenként is és a gyülekezetben is, mert annyira keveset figyelünk Őrá. Nem ülünk le hosszan elcsendesedve, hogy Őróla gondolkodjunk, Őrá összpontosítsunk. Milyen nehéz dolog koncentrálni!
Azután azt mondja: „Jézusra, aki hű”. Ezt kihangsúlyozza a szöveg. 3,2: „aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában.” Ő nem kevesebb Mózesnél! A zsidók számára Mózes egy nagy ember volt. Ez érezhető a Numeri (4Móz) 12-ből, amit az előbb olvastunk. Ott Áron és Mirjám szembeálltak Mózessel, Isten szavának közvetítőjével. „Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is?” mondta Áron és Mirjám és valószínűleg Mirjám volt az, aki Áront Mózes ellen szította, mert ő kapta meg büntetésül a poklosságot. Ezután Isten leszállt közéjük és azt mondta (Numeri 12,6-8): „6. Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. 7. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! 8. Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!” Ez fontos, mert – ahogy írónk mondja – Mózes csak egy előképe volt annak, akinek el kell jönnie! Az Ószövetségben Mózes az Úr Jézus Krisztus előképeként, mint típus jelenik meg. Mindenben az Ő előképe volt, mindabban, amit tett és abban is, hogy őt is elvetették a testvérei. Abban is, hogy idegen nép közül származó asszonyt vett feleségül, és ez visszatükrözi azt a tényt, hogy Izrael ma el van vetve és hogy a gyülekezet ma zsidókból és nem zsidókból áll és az Úr Jézus Krisztussal egyesült. A Mózes és etiópiai felesége elleni ellenállás előképe annak az ellenállásnak, amely kapcsolatos avval, amit Isten tesz a gyülekezet kiválasztásában és az Úr Jézus Krisztussal való egyesítésében. Ez egy tipológia, aminek súlya van! (3,1/b-2): „figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, 2. aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában.” Ha a Mózes ellen való lázadást leprával büntette meg, akkor mennyivel inkább meg fogja büntetni azokat, akik az Úr Jézus Krisztus ellen fordulnak! Minden könnyelmű szó, amelyet Jézus Krisztus ellen kimondanak, pontosan fel lesz jegyezve!„De az ÚR meghallotta.”
És azután azt is elmondja, hogy MIÉRT. 3,3: „Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.”
Itt tisztáznunk kell néhány kérdést: Mit ért ház alatt? És hogy nagyobb Krisztus?
Röviden szeretném megválaszolni ezeket a kérdéseket. A ház a megváltottak összessége, az Ószövetségieké és az Újszövetségieké egyaránt. A ház az Ószövetség és az Újszövetség valódi hívőit ábrázolja ki. Ez meglep benneteket? Azt gondolom talán, hogy nincs különbség Izrael és a gyülekezet között? Nem, ezt nem mondanám. De igen nagy a hasonlóság a kettő között. Mindkét csoport Jézus Krisztus által lett megváltva és ugyanahhoz a csoporthoz tartoznak. Később mondja el nekünk az író, hogy Isten akarata volt az, hogy az Ószövetség hívői ne lehessenek teljesek nélkülünk, az Újszövetségi hívők nélkül. (10,14) – Így Isten háza a megváltottak háza. A Zsid 10,21-ben azt mondja, hogy „nagy papunk van az Isten háza felett”. A ház tehát a megváltottak háza. Ki a felelős ezért a házért? Ki építette az Atya házát vagy Isten házát? A mi Úr Jézusunk volt az, aki felépítette ezt a házat. Ő a mennyből jött, mint Isten apostola. Ő volt az, aki felment a keresztre és felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem…” és Ő volt az, aki azt mondta: „Elvégeztetett” és ez volt az utolsó kalapácsütés Isten házának elkészítésénél. Ő építette fel a házat, és Mózes is egyike e ház lakóinak. Ki a nagyobb? Az, aki a házat felépíti és felelős az építéséért, vagy az, aki abban szolgál? Világos, hogy Jézus Krisztus a nagyobb, Ő nagyobb, mint Mózes, akit a zsidók nagyobbnak tartottak, mint az angyalokat. 3,3: „Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.”
Zsid 3,4: „Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” Jézus Krisztus az, aki felépítette a házat és így Jézus Krisztus nem csupán ember, hanem Isten is. (Hogy ez helyes magyarázat-e, nem tudom, de így kell lennie, mert az 1,8-ban azt mondja „de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.”
3,5: „Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett.” Mózes szolga volt a házban. Krisztus a Fiú a házban. Ezért Krisztus nagyobb, mint Mózes.
Mit mond utolsó versünk? 3,6: „Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk
Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.”
Mindazokat a keresztyéneket, akik szilárdan hisznek a hívők biztos megváltásában, mindig is nyugtalanították ezek a „ha” szócskák. Ha, ha, ha. Sokan megpróbálták már eltávolítani ezeket a Bibliából, de még mindig ott vannak! Mi nem vagyunk Isten háza, ha nem … Mit ért ez alatt? Pontosan azt, ami ott áll. Ez félelemmel tölt el téged? Igen, ez bizonyos értelemben félelmet kelt bennem is. És benned is félelmet kell, hogy keltsen. Amit ezzel mondani akar, az egész egyszerűen a következő: A házban való megmaradás, a hitben való megmaradás a mi hitünk valódiságának bizonyítéka! Ha megmaradunk, akkor hiszünk igazán. Ha feladjuk, akkor nem hittünk igazán. János azt mondja :
„Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók”.
Vagyis, más szavakkal kifejezve, a hit valódiságának bizonyítéka az, hogy megmaradunk a hitben. Nem azt mondja, hogy a megmaradás által leszünk keresztyének, azt sem mondja, hogy kinek a háza leszünk, ha kitartunk. Jonathan Edwards, a 18. század elejének egyik nagy teológusa azt mondta: „A kiválasztottság igazi bizonyítéka az, hogyha valaki végig kitart”. – Pontosan erre gondol a Zsidókhoz írt levél szerzője is! Nem arról van szó, hogy hiszel az Úr Jézusban, közben pedig olyan életet élhetsz, amilyet csak akarsz. Nem ezt jelenti az Újszövetség tanítása a megmentettek bizonyosságával kapcsolatban. A hívők örök biztonságának tanítása egyszerűen azt jelenti, hogy Isten garantálja azoknak az örök megmentést, akik valóban hisznek Jézus Krisztusban, és akik végig állhatatosan ki fognak tartani. Amikor a hívők kitartásáról beszélünk, akkor tulajdonképpen a megváltottak kitartásáról beszélünk, akik számára garantálva van, hogy mindvégig megtartatnak. Ha mi igazi hívők vagyunk, akkor ki fogunk tartani, ha nem, akkor nincs meg az a bizonyosságunk, hogy Isten házához tartozunk.
„ Az Ő háza mi vagyunk, ha …”! Itt az üdvösség megtartásáról van szó, nem a megszerzéséről. Kitartani azt jelenti: Ragadd meg, tartsd meg, ne engedd el. De Isten az, aki ezt valójában kimunkálja.
Szerzőnk később azt mondja a 3,14-ben: „Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.”
Én most majdnem 65 éve vagyok hívő. Sok emberrel találkoztam már, sok gyülekezetben. Gyakran szolgáltam az Igével különböző helyeken. Tudom, hogy minden gyülekezetben vannak olyan emberek, akik olyanok, mint a szikla. Az ember elhinti az Igét, a mag kihajt és rögtön el is szárad, mert nem tud meggyökerezni. Vannak olyanok is, akiknél tövisek közé esnek a magok és a világ csábításai, az élvezetek megfojtják a bimbózó életet. De vannak olyan magok is, amelyek jó földbe esnek, és 30-szoros, 60-szoros vagy 100-szoros termést hoznak. A legszomorúbb számomra mindig az, amikor a magok sziklás talajra esnek. A magvető példázatában azt mondja az Úr, hogy ezek egy darabig hisznek, de a kísértésben vagy próbában elbuknak. Ezek eltávolodnak az igazságtól, hitehagyottak lesznek. Ők valódi hívők látszatát keltik, úgy tűnik, hogy örömmel fogadják az Igét, de a folytatás hiányzik. Ők félbe szakadnak.
Szerzőnk magától az Úrtól tanulta teológiáját. „Az ő háza mi vagyunk, ha…”. Örülök ennek a „ha” szócskának. Átéltem már néhány krízist keresztyén életem során, és talán még át is fogok élni, de tudom, hogy ha ott van bennem végső következtetésként az örök élet gyökere – és biztos vagyok benne, hogy ott van, már amennyire állíthat magáról ilyet egy ember – akkor Ő meg fog őrizni engem, meg fog tartani, mert Őhozzá tartozok. Végső soron ez a megpróbáltatás, a teszt: 3,6: „Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.”
Kedves testvéreim, tartsatok ki szilárdan! Keressük Isten arcának jelenlétét!
A következő gondolattal szeretném befejezni:
Ahhoz, hogy Isten házához tartozzunk Isten lakóhelyévé kell válnunk szellemben. A mi szívünk Isten háza. Isten szíve lesz a mi hajlékunk. Annak a háznak, amihez tartozok, Jézus a mestere. Ő Isten házfelügyelője. Ő áll a ház fölött, fölötted és fölöttem és mindannyiunk fölött. Ha Ő a házmester és nála vannak a ház kulcsai, akkor feltétel nélküli engedelmességet követelhet tőlünk. Te átadtad már a szívedet a házmesternek? Jól jegyezd meg: Jézus Krisztust ismerni és benne bízni, ez az élet titka. Figyeld ŐT. Gyakran túl sokat nézünk saját magunkra. Ezt üzeni nekünk a mai pszichológia. Ebben van a mi gyengeségünk. ŐT figyeld, ez lesz majd az erősséged. 3,1/b: „figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra”.
Most másként hangsúlyozva szeretném felolvasni a 3,1-2-t: „1. Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, 2. mint az aki hű az ő megbízójához”.
Úgy tekintsünk Őrá, mint aki hűséges Istenhez. Ez az a tulajdonság, amit különösen meg kell figyelnünk Őbenne. Ugyanis itt vallanak kudarcot a legtöbben. Gyakran az a probléma velünk, keresztyénekkel, hogy tudjuk, hogyan kell belépnünk a házba. De mihelyst bent vagyunk a házban, elfelejtjük, hogyan kerültünk be oda. Te hogy kerültél be oda? Hogyan kaptál bűnbocsánatot? Hogyan fogadott téged gyermekévé Isten? Kellett tenned valamit? Nem, felismertük azt a hatalmas igazságot, hogy nem attól függ, hogy elnyerem-e az örök életet, amit teszek. Hanem attól függ, amit Krisztus tett értem, hogy meghalt értem. Tudom, hogy kegyelemből kaptam örök életet. Végül azt mondtam, köszönöm Uram kegyelmedet, azt hogy ajándékba kaptam azt, az Úr Jézus Krisztus vére által, és akkor nagy öröm és békesség költözött a szívembe. A kegyelem, egy ingyen ajándék! Nem csodálatos? Megér egy erőteljes halleluját! De mi van ez után? Most már bent vagyunk a házban, de hogy éljük ezután a keresztyén életünket? A munkában, a szolgálatban, engedelmességben, cselekedetekben stb. Azt gondoljuk, hogy a keresztyénség teljesítmény, cselekedetekből áll! És közben elfelejtjük az alapelvet. Hit által kerültünk be a házba és hit által kellene benne élnünk az életünket. Hitben járnunk, hitben cselekednünk, hitben szolgálnunk a nap minden percében, minden órájában. Hogy olvastuk a 3,14-ben?: „Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.”
Mi a bizalmunk kezdete? Mi az, amit szilárdan meg kell tartanunk? Nem más, mint a mi bizalmunk. Ha hiszünk, akkor meg fogjuk tapasztalni Isten erejét a mindennapi életünk során éppúgy, mint hívővé válásunk kezdetén. Ugyanaz az erő, amely új életet ajándékozott nekünk, új, mindent megváltoztató, természet feletti élményeket fog nekünk nyújtani napról-napra, hogy az Úr Jézus Krisztust illesse minden tisztelet az üdvösségért és az életért.
Ő megígérte, hogy meg fogja őrizni a házat, őrködni fog felette. A ház minden lakójához hűséges marad majd, ahogy azt megígérte.
A levél a következő szavakkal zárul, amit szeretnék felolvasni:13,20-21: „A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, 21. tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.”