A mai ige szembeállítja Mózest és Ábrahámot, illetve a törvényt és az ígéreteket. Majdnem egy jogász nyelvén beszél Pál.
Emlékezzünk vissza, hogy az apostol röviddel ezelőtt hatszor idézi az ótestamentumot, hogy igazolja, hogy az ember hit által igazul meg, nem cselekedetekből.
Gal 3,15-22: Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ez egy érdekes vers, mely kérdéseket vet fel. A 16.v. egy zárójeles vers, a 15. és a 17.v. között. Azért érdekes, mert tudatja velünk, hogy Pál apostol nem csak a fő gondolatvonalat követi, ami igen fontos, hanem ő a Szentírás ihletettségét a szavak és számok (egyes szám, többes szám) részletéig is figyelembe vette. Rámutat az „utód” és „utódok” különbségére. 17 Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten. 19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. 20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. Ennek a versnek állítólag 250-400 értelmezést adtak a teológusok. 21 A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. Hasonlót mondott az apostol már a Gal. 2,21-ben „Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg”. Tehát a mózesi törvény által nincs se megigazulás, se élet. 22 De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, (Ezt a szót Luk 5-ben találjuk, amikor Péter az Úr szavára kivetette a hálóját és a halaknak nagy sokaságát fogta. A törvény szerepe az, hogy az emberek nagy számát bebörtönözze.) hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
A téma most „Mózes és Ábrahám, azaz törvény vagy ígéret.”
Gal 2-ben Pál hangsúlyozta az evangélium igazságát. Amikor Jeruzsálembe ment, magával vitte Tituszt és nem kellett őt körülmetéltetni, ahogyan azt a hamis tanítók megkövetelték volna. Ők a körülmetélést szükségesnek tekintették az üdvösséghez. Gal 2,5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. Később leírja találkozását Péterrel Antiókhiában. Péter evett a pogányokkal és most visszahúzódott, amikor a jeruzsálemi testvérek megjöttek. Ebben Pál az evangélium szabadságának megsértését látta. Gal 2,14 De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, akkor Pál megdorgálta őt. Itt is az „evangélium igazságáért” áll ki. Nem hiszem, hogy tévedek, ha azt mondom, hogy Pál szemében az „evangélium igazsága” fontosabb volt, mint az u.n. „keresztyén szeretet”. A szeretet nagyon fontos! Ez az ÚT egyik fundamentuma. A szeretet az, mely az Istenhez való igaz viszonyt fejezi ki Krisztusban. De a szeretet igazi bibliai szeretet kell legyen. Az igazságot a szeretetben kell kifejezésre juttatni. Nem durván, keserűségből, ítélkezően. A szeretet azonban nem igazi bibliai szeretet, ha a szeretetben nincs igazság. A szeretetben nem szabad hazugság legyen. Nem szentimentális, kegyeskedő szeretetről van szó, ha bibliai szeretetről beszélünk. Az igazságot nem szabad a szeretet oltárán feláldozni.
A Galatalevél kifejti világos Pál igazságát. Ha össze akarnánk foglalni, akkor Pál evangéliuma az „öt csak”-ból áll: Sola Scriptura (csak az írásokból). Pál az igazságot csak az írásokból vezette le. A keresztyén számára az utolsó szó a Bibliáé. Sola gratia (csak kegyelemből). Nincs üdvösség a törvény által. Csak kegyelemből üdvözül az ember. Sola fidei (csak hit által). A hit az eszköz, ami által az üdvösség birtokába és áldásaiban részesülünk. Nem a keresztség, nem a körülmetélés, nem az egyháztagság, nem a szakramentumok által részesülünk az áldásokban. Csak egyedül hit által. Solo Christo (csak Krisztus által). Mindenki üdvössége csak a Krisztus áldozata által jöhet létre, amikor Ő életét adta a mi bűneinkért. Ez az üdvösségünk fundamentuma. Ha valaki felteszi a kérdést, „honnan tudod, hogy üdvösséged van?”, akkor a válasz, „mert Krisztus az enyém hit által”. Végül soli deo gloria (csak Istené a dicsőség). Minden Isten dicsőségére van. Neki jár egyedül a dicsőség. Nem tarthatunk igényt a saját dicsőségünkre. Az üdvösségünk az Urat dicsőíti egyedül!
Pál az igazságot, amiről beszél és amit kifejt, ezekhez az „öt csak”-hoz viszonyítja. Ez a vallásos ember számára kellemetlen kérdéseket vet fel. Pál vallásos emberekkel volt körülvéve, akik ismerték a tíz parancsolatot, és akik abban a hitben éltek, hogy ők Mózes törvénye szerint éltek. A probléma, melyet Pál tanítása számukra jelentett, a következő volt: Mi volt a mózesi törvény értelme? Évszázadokon keresztül a mózesi törvény alapján éltünk, melyet a nép a Sínai hegynél kapott. Miért kellett évekig a törvény szerint élnünk? Mi a törvény értelme, ha a törvény által nincs üdvösség? Ha a Bibliát olvassuk, akkor tudjuk, hogy Izrael a törvény jelentőségét eltorzította, félremagyarázta. Ahelyett, hogy felismerték volna a törvényből rászorultságukat, és ahelyett, hogy felismerték volna a Jesua ha Massiah-t,(héberül Jézus a messiás) a törvényt az üdvösség eszközének tekintették.
Nem csak a zsidók járnak így el. Az Úr Jézus azt mondta, hogy merítkezzünk be bűnbánatunk kifejezésére. Pár nemzetséggel később sokan a keresztséget az üdvösség nélkülözhetetlen eszközeként tekintették és hirdették. Az önigaz ember hajlik az ilyesmire! Az önigaz ember magához ragadja azt, ami Istené, és idegen módon használja szemben az Úr szándékával. Ez az ember bűnös lényének bizonyítéka. Az ember azt, ami az ő bűnére mutat, az ő üdvösségének fundamentumává akarja tenni. Ez történt Mózes törvényével.
Ha a törvény nem az üdvösségünkre szolgál, akkor mi az értelme a törvénynek? Luther a törvénynek két hasznát látta. A törvénynek van egy polgári, egy politikai haszna. A törvény a polgári kormányzat számára hasznos, a rend fenntartására. Luther azt mondta „a törvény a hóhér, aki visszatart a bűnözéstől. Mint láncok, és erős kötelékek, melyek visszatartják az oroszlánokat és más vadállatokat attól, hogy mindent széttépjenek”. A törvény olyan, mint a hóhér, mint egy jogszabályzat, mely fenyegetéseket tartalmaz, hogy az emberek az egyenes úton maradjanak. Luther hitt abban, hogy ez a törvény jogos használata. Luther hitt azonban abban is, hogy a törvénynek nevelő, pedagógiai szerepe is van. A törvény a bűneink tükre, és Isten ezen keresztül akarja a bűneinket tudatosítani. Nem csak értelmileg, de a bűn bűnségének egész mélységét feltárja előttünk. Ahogyan az apostol Róm 7,13-ban mondja „hogy meglássék bűn mivolta … így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által.”
Kálvin hitt ugyanebben. Kálvin hitt a törvény nevelő hatásában. Olyan, mint korábban a nádpálca volt a tanárok kezében, ami a tanulókat tanulásra és fegyelemre ösztökélte. A Heidelbergi katekizmus feltesz egy kérdést: „Honnan ismered fel nyomorult állapotodat?” A felelet így hangzik: „Isten törvényéből”. Luther és Kálvin megegyeztek a törvény pedagógiai szerepében, de Kálvin a törvényhez még hozzá tett egy másik szerepet: A törvény a szentek instruktora. Luther ezt sohse tudta elfogadni. Nem érdemes vitatkozni arról, hogy ez biblikus-e vagy sem, de én inkább hajlok Luther nézetéhez ezen a ponton. A reformátorok megegyeztek abban, hogy a törvény alapvető feladata a bűneink feltárása. Ezt fontos megérteni. A törvény nem azért adatott, hogy megmentsen. – Gondolj egy emberre, aki ebben a városban élt 50 évig és a város egyetlen törvényét se hágta át. Nem tarthat-e egy ilyen ember igényt egy jutalomra? Elmehet-e a polgármesterhez, és kérhet-e tőle egy elismerést? Egy kitüntetést, egy kupát vagy valami mást, amire rá van vésve a neve, és el van ismerve, hogy ő sohse hágta át a város törvényeit. – Mi lenne a polgármester válasza egy ilyen kérésre? Azt hiszem ez: „Ez az ön kötelessége volt. Nem adunk jutalmat vagy elismerést azért, amit kötelessége volt megtennie. Ha azonban egy törvényt áthág, akkor nyomában leszünk. Ha 50 év után, holnap egy törvényt át fog hágni, akkor meg fogjuk büntetni”.
A törvény azért adatott, hogy tudjuk, hogy mit kell cselekednünk. Ha minden törvényt valaki be tudna tartani, de a következő pillanatban áthág egyet, akkor vár rá a büntetés. Az apostol rámutat arra, hogy a törvény nem azért adatott, hogy megmentsen. A törvény célja a büntetés.
Nézzük meg először a 15.-18. verseket. Itt az apostol az ígéretek isteni eredetéről beszél, szemben a törvénnyel. Valaki ezt így fejezte ki: Pál itt a gyülekezeti jogász.
A versek hátterében bibliai történelem rejtőzik. Emlékeznünk kell arra, hogy Ábrahám kb. 2000 évvel Pál apostol előtt élt, és Isten neki néhány feltétel nélküli ígéretet tett. Azt mondta Ábrahámnak: Naggyá teszem nevedet és egy földet, országot adok neked, és végül benned lesznek megáldva a föld minden nemzetsége, családja. Ami ezeket az ígéreteket jellemzi, az a kifejezés: „Én fogom”. Én mutatok neked egy országot, én nagy nemzetté foglak tenni, én meg foglak áldani, én teszem naggyá nevedet, én teszlek téged áldássá. Áldani fogom azokat, akik téged áldanak és megátkozom azokat, akik téged átkoznak.
Az ígéreteket Isten megerősítette Izsák és Jákob számára. Jákob lement Egyiptomba és Izrael kb. 400 évig volt Egyiptomban. 430 évvel később a Sínai hegynél adatik a törvény Mózesnek. A tíz parancsolat és a többi törvények. Erre hivatkozik Pál levelében.
Fontos emlékezni arra, hogy az ígéreteket, melyeket Isten Ábrahámnak adott, magába foglalta a hitből való megigazulást, és amint az isteni kijelentés kibontakozott, úgy benne foglaltatott a Szentszellem adománya. Isten Ábrahámnak ígéretet tett személyes jövőjére, a nép jövőjére, egy országra, és megígérte, hogy Ábrahám és az ő magva (utóda) a megigazulás áldásában és a Szentszellem birtokába lesznek. Mindezek feltétel nélküli áldások! Isten nem kívánt Ábrahámtól semmit. Isten megjelent neki, ígéreteket tett neki, és megpecsételte az ígéreteket az áldozatokban. Az áldozati állatok ketté lettek vágva, és az áldozati szertartás keretében Isten átment a kettévágott állatok között. Ez volt a jele, hogy Isten elkötelezte magát az ígéretek betartására. Ábrahámnak nem kellett a kettévágott állatok között átmenni. Ez egy egyoldalú, feltétel nélküli szövetség volt, amit Isten Ábrahámmal kötött. Isten megígérte, hogy meg fogja áldani Ábrahámot.
A mózesi szövetség ezzel szemben egy feltételekhez kötött szövetség volt. Amikor a szövetséget megkötötték, a vér nem csak az emberekre lett ráhintve, hanem a könyvre is, mely Istent képviselte. Ez egy feltételes szövetség volt! Mind Isten, mind Izrael felelősséget viseltek. Ez két féle szövetség. Az egyik egy feltétel nélküli szövetség, ahol Isten tesz mindent. A másik egy feltételes szövetség, ahol mindkét fél, Isten és Izrael, felelősséget viselnek. Persze az ember a szövetségeket mindig megsértette.
A fő pont, amit az apostol mondani akar a következő:
Volt egy korábbi, feltétel nélküli szövetség, melyet egy későbbi szövetség nem tudott felbontani. Az „én fogom” szövetséget a „ne tedd” szövetség 430 évvel később nem helyezheti hatályon kívül. Az ígéret fennáll. A keresztyénség az Ábrahámi szövetség vonalán mozog és nem a Mózesi szövetséget követi. A hívőket a gyülekezetben „Ábrahám fiainak” nevezi az ige, és nem „Mózes fiainak”.
Az apostol ezt illusztrálja. 3,15-ben azt írja: Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Kölcsönös megegyezés szükséges ahhoz, hogy egy szerződést érvényteleníteni lehessen. Ha valakivel egy szerződést kötök, és mindketten aláírjuk a szerződést, akkor azt nem tudom egyoldalúan felbontani. Ez Pál illusztrációja. „A fortiori”, (még sokkal inkább) egy isteni szövetséget, ahol Isten ígéreteket tett, és ő egyedül vállalta a felelősséget, Isten nem fogja ezt a szövetséget felbontani.
16.v. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ez a vers zárójelben van, de amit mondani akar az, hogy Krisztus az Ábrahámi ígéretek igazi örököse. Végső fokon Isten vele kötötte a szövetséget, és ha én Krisztusban vagyok, akkor az ígéretek örököse vagyok. Csak benne, Ábrahám magvában áldatnak meg a föld összes népei. Mózes nem tud az Ábrahámi szövetségen változtatni.
Ennek nagy gyakorlati jelentősége van. A galáciai gyülekezetekben a judaizáló testvérek egy függeléket akartak az Ábrahámi szövetséghez hozzátenni. Ők a körülmetélés feltételét akarták az Ábrahámi ígéretekhez fűzni. Azt mondták: ”Igaz, benned lesznek a föld népei megáldva, Isten ígéreteket adott Ábrahámnak, de a mózesi törvény szerint körül kell metéltetni magunkat”. Ők egy újabb paragrafust akartak az első szövetséghez hozzáfűzni. „Csak azok részesülnek az Ábrahámi áldásokban, akik hisznek és körülmetéltetik magukat”. Pál szerint nem lehet egy szövetséget megváltoztatni anélkül, hogy a felek ebben egyetértenek. Mert ez egy isteni, feltétel nélküli szövetség, ezért Mózes tanítványai nem változtathatják meg a szövetséget.
17.v.-ben beszél a Mózesi törvényről: Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten. Amit Pál mondani akar, a következő:
Ha Isten áldását a törvény betartása által nyerjük el, akkor hol marad az ígéret? De az ÓT kihangsúlyozza, hogy az Ábrahámnak adott áldások ígéretek által adattak, nem a törvény által.
Ha vallásos ember vagy és kötöd magad Mózes törvényéhez, és azt kérdeznéd Páltól: „Állj meg egy pillanatra. Az előző fejezetben hatszor idézted az ÓT törvényét, és most azt mondod, hogy a törvény nem menthet meg? Akkor mi értelme volt a törvénynek?”
Ha egy hívő, a törvények betartása által próbál Isten előtt megállni, akkor az ilyen ember lerombolja egész élete fundamentumát, mondja Pál. Pált evvel sokszor megvádolták, és ezért kérdezi 19 Mi tehát a törvény? Lehet egy teológiai látást követni, mely megtagadja a törvény üdvözítő erejét? Ha mint zsidó azt hitted, hogy Isten előtt megállhatsz cselekedeteid alapján, és ez így volt évszázadokon keresztül, mind a mai napig, akkor el lehet képzelni, hogy Pál apostolt a tanítása miatt nem fogadták mindenütt tárt karokkal. A válasz ez:A bűnök miatt adatott,… „Adatott”. Ez itt nem ugyanaz a szó melyet a 15.v.-ben használt. Ott a „megtoldás” szó áll, ha valamit egy testamentumhoz hozzá fűznek. — Itt az „adatott” szó valamit jelent, mely egy „többletet”, valami „mellé adást” jelent. A törvény az ígéretek mellé adatott, hogy a bűn nyilvánvalóvá legyen.
Itt meg kell álljunk egy pillanatra, és meg kell kérdezzük magunkat, „mit is mond itt Pál?” A törvény a bűnök miatt adatott. Mit ért ő ez alatt?
A mózesi törvény, „ne tedd”, „ne legyenek idegen istenek mellettem”, „ne ölj”, „ne paráználkodj”, „ne kívánd meg”, „ne lopj”. Mind a tíz parancsolat az áthágások miatt adattak. Mit jelent áthágás? Áthágás lázadást jelent. Lázadást egy rend ellen. Felkelést a törvény ellen. Nem volt áthágás, amíg nem jött el a törvény. A törvény az áthágás miatt jött! Azért jött, hogy a bűn láthatóvá legyen, mint lázadás Isten ellen. Azért jött a törvény, hogy legyen lázadás. Micsoda furcsa gondolat: A törvény azért jött, hogy lázadást produkáljon. Majdnem azt gondolhatnánk, hogy Isten a bűn megteremtője. Tudjuk, hogy ez nem igaz. De azáltal, hogy Ő a törvényt adta, ösztönözte az embert a bűnre. A törvény által éledt fel a bűn. A törvény hozza a bűnt napvilágra, ingerli az embert a bűnre, és egyben bünteti is. A törvény rámutat arra, hogy átok alatt van az ember.
Ha egyszer részleteiben megvizsgáltad a tíz parancsolatot és meggondolod, hogy az ember a törvény alatt áll, amint Izrael a törvény alatt volt, akkor csak azt tudod mondani, mint Péter mondta, „nem voltunk képesek ezt az igát elhordozni”. (ApCsel 15,10)
„Ne kívánd meg…”. Nézz a szomszédodra és nézd, hogy milyen vagyona, háza, weekendháza, autója stb. van. Nem száll fel benned a kívánság, ezeket birtokolni? Máris áthágtam a törvényt.
„Ne gyilkolj”. Persze nem gyilkoltunk. De az Úr adja meg a parancsolat értelmezését: Ha valaki gyűlöli testvérét, akkor ő gyilkos.
„Ne lopj”. „Ne kívánd meg…”. Ha egy férfi egy nőre néz a kívánság gondolatával, akkor megszegte a törvényt. A pillantás, a vágy már elég a paráznaság bűnét elkövetni. A szívben születnek meg a gondolatok és a bűn. Micsoda kegyetlen dolog, ilyen törvény alatt élni! A törvényhez való viszonyom, a reakcióm a törvényre, végső fokon az Isten elleni lázadást, gyűlöletet váltja ki, mert egy olyan törvény alatt vagyok, melyet képtelen vagyok betartani. A törvény megfélemlít, terrorizál. Különösen azt az embert félemlíti meg, akiben – amint Luther magát kifejezte – „a vélt önigazság szörnyetege” él. Sok keresztyén életében ez a szörnyeteg lakozik, akik büszkék arra, hogy templomba járnak, akik büszkék, hogy adakoznak, akik büszkék arra, hogy hallgatják a prédikációt, és azt hiszik, Isten befogadja őket azért, amit cselekednek. Ez a szörnyeteg, az önigazság fenevada, sokakat markában tart. Luther azt mondta „Istennek valamilyen Herkulest kell küldenie, hogy megszabadítsa őket ettől a szörnyetegtől”. A Herkules, amely megszabadít ettől a fenevadtól, az Mózes törvénye, mely tükröt tart eléjük, hogy meglássák, hogy ők kicsodák.
Ez különösen érzékelhető a körülményeken keresztül, ahogyan Isten a törvényt adta. Mózes Izrael közössége előtt állt és az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. (Exod 19,8) „Csak mond meg mit akarsz”. És az Úr azt mondta Mózesnek, szenteld meg a népet, mossátok meg ruháitokat, ne közeledjetek feleségetekhez néhány napig és akkor meg fogok jelenni a Sínai hegyen. Tudjuk, hogy mi történt. Amikor eljött a nap, villámlás, dörgés, földrengés és nagy füst volt. Kürtharsogás volt, fokozódó erősséggel. Ezek fejezték ki, mit is jelent az élő Isten előtt állni a cselekedetek alapján. A szent Isten előtt állni, aki a legkisebb törvényszegést is elítéli. Ekkor a nép így kiáltott: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk! (Exod 20,19) Isten itt mutatta meg, hogy mit jelent a mózesi törvény.
A törvény feltárja a szív romlottságát, mert mi Ádám fiai vagyunk.
Bunyan Zarándokútjában van egy jelenet, ahol Keresztyén és Magyarázó egy nagy szobában vannak, melyet por takart be. Magyarázó behívott egy szolgát, és megparancsolta neki, hogy söpörje ki a szobát. A szolga a seprővel annyi port kavart fel, hogy Keresztyén azt vélte, hogy meg fog fulladni. Erre Magyarázó egy szolgalányt hívott, hogy hintsen vizet a padlóra, ami a port megkötötte és a szobát ki lehetett söpörni. Amikor Keresztyén megkérdezte Magyarázót, hogy ez mit jelent, akkor ezt a magyarázatot kapta: „Ez a szoba az emberi szívet ábrázolja, mielőtt a kegyelem által nem lett megszentelve”. A por a bűn, mely belep mindent. A seprő, Mózes törvénye, mely felkavarja a port. A víz az evangélium, mely segíti a port kiseperni, melyet a törvény napvilágra hozott. Ez a törvény célja. Ezért adatott a törvény. A törvény nem ment meg, hanem elítél.
Pál még beszél a 19.v. második felében, a törvény néhány kevésbé fontos jelentőségéről. A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvény tehát átmeneti. – Gyakran testvérek a gyülekezetről beszélnek úgy, mintha az egy közbevetett szakasz lenne Isten üdvtervében. A gyülekezetről úgy beszélnek, mintha annak semmi köze nem lenne a múlthoz és a jövőhöz. – Pontosan az ellenkezője igaz. A törvény egy közbevetés, egy megszakítás, Isten üdvtervében. A gyülekezet Ábrahám korszakának a folytatása, amikor az emberek az ígéretre támaszkodtak, az ígéretek által éltek. Azért nevezi a Biblia a hívőket a gyülekezetben, Ábrahám gyermekeinek.
Ellentmond Isten magának? 21 A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! A törvény és az ígéretek egymást kiegészítik! A törvény ébreszt bűntudatra, és az ígéret mutatja meg a kiutat. Ezért válaszol: Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. A törvény a cselekedetek szerint ítél meg. Az ígéret a hit alapján ítél. Kétféleképpen jár el Isten az emberrel. A törvényszék elítélhet és felmenthet. Két féle aktivitás, melyek egymást kiegészítik. A törvény elítél, de az ígéret alapján van a megbocsátás.
Az apostol itt 8 rövid versben egy csodálatos áttekintést ad igaz bibliai teológiáról. Visszatekint az ÓT-ba és lát különböző hegyláncokat. Az első hegylánc csúcsa Ábrahám és az ígéretek voltak.
Aztán jött Mózes hegyláncának csúcsa, a törvény.
Végül a legkimagaslóbb csúcs, a Golgota dombja, ahol Jézus Krisztus meghozta a bűnáldozatot. Isten üdvterve a kegyelem alapjára épül. Ahhoz azonban, hogy az ember felismerje azt, hogy kegyelemre szorul, szükség volt a törvényre. A törvény Mózes által feltárja a szív romlott voltát és lázadását. Luther mondta: ”A törvény elsődleges feladata nem az volt, hogy jobb embereket formáljon belőlük, hanem rosszabbakat.”
Ezért most csak annyit mondok: Meg kell alázkodnunk, meg kell tanulnunk félni, össze kell törjünk a törvény terhe alatt, mielőtt Jézus Krisztust, mint megváltónkat megismerhetnénk. El kell veszítenünk tiszteletreméltó mivoltunkat, mert Isten előtt elítélt emberek vagyunk.
Vannak emberek, akik azt állítják magukról, „én nem voltam sohse olyan rossz ember, mint mások, mielőtt megtértem volna”. Amikor valaki bizonyságot tesz, hogy ő megtérése előtt megjárta a bűn mélységeit, akkor gyakran feláll más valaki és azt mondja, „én nem voltam olyan rossz, én egy keresztyén családban nőttem fel”. Az ilyen vélt önigaz ember még sokkal mélyebben volt a bűnbe, mint aki valójában a mélységből jött a felszínre. Az önigazság a legnagyobb bűn! Vannak jó hírű és rossz hírű bűnösök, de mindegyik romlott és bűnös. A törvény az, ami meg tud alázni, hogy odameneküljünk Jézus Krisztushoz. Ő hordta a büntetést éretted és érettem. – Fel kell ismerd, hogy ki vagy. El kell hagynod az önigazság fenevadját, mely a pokolba ragadhat téged. A tíz parancsolat egy mérce, melyet senki nem tud betartani. A törvény halálra ítél. A törvény átka alatt vagy. A kiút, csak a kereszt.