12 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, 13 és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. 14 Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. 15 Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. 16 Mindenkor örüljetek, 17 szüntelenül imádkozzatok, 18 mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. 19 A Szellemet ne oltsátok ki, 20 a prófétálást ne vessétek meg, 21 de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 22 a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. 23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt. 25 Testvéreim, imádkozzatok értünk is. 26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal. 27 Nyomatékosan kérlek titeket az Úrra, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek! 28 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!A 2Tim 3,16 egy jól ismert vers, mely az Írás célját közli velünk: A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Hogyan tölti be feladatát ebben az értelemben az Thesszalonikai első levél?
Megtanít a tanítás fontosságára. Az Írásokhoz több ismeret és megértés kell. Meggyőz és int. Pál parancsokat ad, tiltott dolgokat említ, mint ebben a szakaszban is. Gyakorlati nevelés az igazságban! Nem azért, mert egyeseket int, másokat helyreigazít, akik letértek az útról, hanem azért mert ez a gyülekezet csak néhány hónapos volt! Hitben fiatalok voltak még, hiszen ezeket a keresztyéneket csak 2 hónapig tanította ottlétekor Pál. Üldözték őket, más gyülekezetektől elszigetelten éltek és ebben a levélben kapták meg az első írásbeli oktatást. Pál szinte kizárólag dicsérte őket. – Ez a tanítás mégis leginkább olyan keresztyénekhez szól, akik már régen hitben járnak.
A levél végén az utasítások besűrített gyűjteményét találjuk. Ne higgyük, hogy mivel ezek a levél végén állnak, kevésbé fontosak. A legtöbb ÚSZ-i levél záró része nagyon fontos. Ha több figyelmet szentelnének ezekre a gyülekezetekben, akkor számos probléma fel sem ütné fejét. Mit mond ez a szakasz a mi gyülekezetünknek 2005-ben?
Sokan tették fel a kérdést: Ez az egész gyülekezetnek szól vagy csak a presbitereknek? Pl. az 5,12-13 a gyülekezetnek szól. Az 5,14-15 a vezetőkhöz. Az 5,16 kk. megint a gyülekezetnek szól. – Mások úgy vélik, hogy ezek az igék az egymásért való felelősségre figyelmeztetnek Krisztus testében. Vagy tekintsük ezeket a személyes megszentelődésre irányuló intéseknek? Az 5,12-15 az egymásért való felelősségre figyelmeztetnek a gyülekezetben. Az 5,16 kk. a személyes megszentelődésre vonatkoznak. Azokon a körvonalakon kell tájékozódnunk, melyeket Pál megad. Pál három dolgot említ ebben a szakaszban:
1. Pál kér (5,11-13),
2. Pál könyörög (5,14-22) és
3. Pál imádkozik (5,23-24).
Ezek a körvonalak!
Mire kéri Pál ezeket a keresztyéneket?
12 Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, 13 és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Az elöljárók bizonyára a presbiterek voltak, ha ezt a kifejezést itt nem is használja. Sokan azt hiszik, hogy a presbiteri tisztség az I. sz-ig nem is volt bevezetve. Tudjuk azonban, hogy Pál apostol már az első missziói útján presbitereket iktatott be ott, ahol szolgált (ApCsel 14,23). Róluk mindig többes számban beszélt. Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Nem egy elöljárót, hanem elöljárókat. Egy gyülekezet, mely csak 7-8 hónapos volt, már kinevezett elöljárókkal rendelkezett. Az Írásban leírva találjuk a gyülekezetek tekintélyi hierarchiája. Vannak elöljárók vagy felügyelők. Ők nem valamiféle lelkészek vagy papok. Nekik kiváltságos státuszuk van Isten szemében. Mindenki pap. Az ÚSZ-i gyülekezetben az általános papság elve érvényesül.
Mi indította Pált ezen sorok leírására? Ezek a hívők óriási lépéseket tettek a hitbeli növekedésükben, elöljáróikhoz való viszonyuk azonban nem volt helyes. Az elöljárókat itt nem oktatja Pál, de egyesek a gyülekezetben nem találták meg a presbiterekkel való helyes viszonyt. Ezt akarja Pál helyrebillenteni. Kérése három irányba mutat:
…becsüljétek meg azokat. A presbiterek hármas funkciót töltenek be. Nem háromféle presbiter létezik: akik dolgoznak, akik elöl járnak és akik intenek. Ez egy csoport, melynek ez a hármas feladata van.
…akik fáradoznak közöttetek. Az 1Thessz 1,3-ra hivatkozik (emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat). A presbiteri tisztség sok munkával jár és fárasztó, sok energiát követel. A presbiteri tisztség nem egy tiszteletbeli hivatal! Munkával és felelősséggel jár.
…akik elöljáróitok az Úrban. Ők az Úr előtt állnak, ők nem magukhoz ragadták ezt a hivatalt. A tekintélyüket Istentől kapták. Isten uralma áll vezetői magatartásuk mögött.
…és intenek is titeket. Nem úgy, mint instruktorok, akik utasításokat adnak, hanem mint akik egyenesbe hoznak dolgokat – tévelygéseket, bűnöket, amiket rájuk bíztak. Miért kell nekik ezt tenni? Azért, mert a Zsid 13,17-ben a levél írója azt mondja: Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Övék a felelősség! Nekik a gyülekezetben minden lélekről el kell számolniuk. Azért kell őket inteni, helyreigazítani, bátorítani a tévelygések és bűnök miatt.
Sokan szeretnének mások felett hatalommal bírni, keresik ezt a hivatalt, de nem szeretnek dolgozni. Pedig ez a munka izzadsággal jár. Az 1Tim 3,1-ben így minősíti Pál a presbitereket: …ha valaki presbiterségre törekszik, jó munkát kíván. A presbiteri elhivatás kemény munkára való elhivatás.
Az intés szeretetben történjen. Ha nem szeretetből fakad, akkor az megfélemlíti és nyugtalanítani fogja a testvéreket. A szeretet nélküli intés nem épít. A presbitereket nem csak tűrni, hanem becsülni kell, és szeretettel kell reagálni a vezetésre. Becsülni kell őket munkájukért. Mire gondol itt Pál? Azért kell szeretni őket, mert ők az Úr munkáját végzik? Más szóval, a hivatalukért és az ezzel járó tisztesség miatt kell becsülni őket? Nem, hanem azért mert jó munkát végeznek. – Mivel Pál nem korrigálja a gyülekezet életét, a presbiterek munkája úgy látszik sikeres volt.
A harmadik kérés: Éljetek egymással békességben. Ez egy kölcsönös békesség legyen.
Egyesek szerint a 14. verstől kezdve Pál apostol csak a vénekhez intézi szavait. Nem hiszem, hogy ez így van.
A 14. vers nyelvtani struktúrája azonos a 12. versével, Pál ugyanazokat a kifejezéseket használja. Az egyetlen különbség: a 12. versben kér, a 14. versben int. Semmilyen utalást nem találunk arra, hogy itt egy másik csoporthoz intézné szavait. Vagy mikor fordul ismét a gyülekezet felé? Nincs erre utalás, még a 16. versben sem. Az 5,14-15 különösen a vénekhez szól, de ez nem mentség más keresztyének számára, hogy ne fogadják el az intést.
Az 5,14-22 rész 12 intést tartalmaz. Ha foglalkozunk ezekkel, akkor meg fogjuk érteni, hogy a Krisztus testében minden hívőre nagy felelősség hárul.
Az 5,12-13-ban Pál különbséget tesz vének és nem-vének között. Miért? Miért van egyeseknek ilyen feladatuk? Nem azért, mert Pál azt kívánja, hogy minden feladatot a presbiterek végezzenek el, a többiek pedig semmit. A presbiterek feladata annak felügyelete (ebben az igeszakaszban és más helyeken is), hogy a test tagjainak egymás közötti szolgálata rendben menjen. A presbitereknek legyen rálátásuk a különböző feladatok elvégzésére. Bizonyos gyülekezetek helyzete azért szomorú, mert egyesek lusták és hagyják, hogy a többiek dolgozzanak. Egyesek dolgoznak, a többiek pedig csak fogyasztók. A presbiterek felelőssége, hogy a szolgálatok a tagok között kiegyensúlyozottan osztódjanak meg. A presbitereknek különleges feladataik vannak, de a felelősség a szolgálatokért az egyes hívőkön nyugszik.
Az 5,14 egy intés: kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Az „intés” szó ugyanaz, mint a 12. versben: Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket…, mely az elöljárók felelősségére utal. Az intés mindenkinek kölcsönös felelőssége, éppúgy, mint az a presbiterek felelőssége is. Pál a Róm 15,14-ben azt írja: Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jóssággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani (más fordítás: inteni). Minden hívő feladata ügyelni arra, hogy a bűn és a világ ne veszélyeztesse a gyülekezet életét. Én felelős vagyok a te megszentelődésedért és te az enyémért. Emiatt helyez az Írás nagy hangsúlyt az „egymásért” szóra. Szeressétek egymást, intsétek egymást, bátorítsátok egymást, erősítsétek egymást jó cselekedetekre. 4,9: A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre. Ne kövessük el azt a hibát, hogy minden felelősséget a vénekre hárítunk, melyeknek a mi felelősségünknek kellene lenniük.
Kik voltak a „tétlenkedők” az 5,14-ben? Azok, akik vártak az Úrra és feladták munkahelyüket, akik lófráltak és mindenbe beavatkoztak.
Azt is mondja, hogy biztassátok a bátortalanokat. Megkülönbözteti a különböző feladatokat. Nem kell mindenkit inteni, nem kell mindenkit vigasztalni. Pál különböző problémákra különféle szolgálatokat lát. Sok belátás és bölcsesség kell ahhoz, hogy tudjunk helyesen viszonyulni egymáshoz. Ha a bátortalant intenénk, akkor feldúlnánk az életét. A gyengéket biztatni kell, nem inteni. Differenciált ítélőképességre van szükségünk.
…karoljátok fel az erőtleneket… Az „erőtlen” az, akinek a „lelke kicsiny” (görög megfelelője „oligopsychos”). Egy csüggedt, bátortalan ember, aki egy bűn vagy az üldöztetés miatt belefáradt a harcba. Ezeket fel kell karolni! Fizikailag vagy szellemileg? Ők azok, akikről Pál a Róm 14-ben ír. Akiknek aggályaik vannak, akiknél hiányzik az ismeret, a tudás. Vagy olyanok, akik nem tudnak érzelmeik és szenvedélyeik felett uralkodni. Lehet, hogy ez a három csoport már az előzőekben említésre került, pl. a tétlenek (4,11-12), a bátortalanok (4,13-17), akik a halottaikat siratják, és a gyengék (4,2-8), akik nem képesek uralkodni szenvedélyeik felett.
…legyetek türelmesek mindenkihez. Különösen, ha nem érünk el gyors sikert a lelkigondozásban.
5,15: Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. A megtorlás, a visszavágás érdekes bűn. Erre nem kell senkit megtanítani, még a gyerekeket sem. A megtorlás egy velünk született reakció. Ezért áll itt: Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal. Egyszerűbb visszavágni, visszafizetni, mint egymással beszélni és megoldást keresni. A megoldás mindig ott keresendő: Mit tenne helyedben az Úr Jézus? 1Pt 2,23: mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Mit tett az Úr? Rábízta magát arra, aki a halottakat fel tudja támasztani.
Sőt, …hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt. Lehet egy pofon után elfordulni és a pofozót magára hagyni. Ez lenne minden? Ez lenne a helyes keresztyén magatartás? Nem. Nem elég a rosszért rosszal nem visszafizetni. Egy ilyen helyzetet ki kell használni, hogy valami jót tegyünk.
16 Mindenkor örüljetek! Lehet ilyesmit egy szenvedő, üldözött gyülekezetnek mondani? Pál tudott nehézségeikről, elvesztett vagyonukról, a támadásokról, a család és a barátok elvesztéséről a hitük miatt. Mégis azt mondja: Mindenkor örüljetek. A szenvedés és az öröm nem zárják ki egymást. Ez egy ellentét: veszteség, elnyomás, szomorúság és ezzel egy időben vidámság! Pál nézete szerint az öröm felül kerekedik az élet pillanatnyi helyzetén. Ezt persze könnyű mondani – és a gyakorlatban? Hogyan lehet ezt átvinni a gyakorlatba?
1. Emlékezzünk vissza a Jakab 1,2-3-ra: Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, Miért? 3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Tudnunk kell, hogy minden kellemetlen helyzet, amiben vagyunk, eszköz Isten kezében, hogy Krisztus hasonlóságára formáljon minket.
2. Emlékezzünk még a Róm 8,18-ra: Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. A szenvedés nem csak ez életben formál Krisztus hasonlóságára, hanem előkészít az örökkévalóságra is, hogy az még dicsőségesebb legyen.
3. A 2Kor 12,9-10-ben Pál figyelmeztet arra, hogy Krisztus leginkább a gyengeségeinkben dicsőül meg. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
17 szüntelenül imádkozzatok,
18 mindenért hálát adjatok. Egyik sem könnyű. Lehet esetenként, alkalmanként imádkozni, de Pál azt mondja: „szüntelenül” imádkozzatok, minden körülmények között, minden esetben, függetlenül körülményeinktől.
Az eddig mondottakra érvényes a következő vers: 18 …mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.
19 A Szellemet ne oltsátok ki. Ez az apostol érdekes megfigyelése, hiszen tudjuk, hogy az ÚSZ a Szentszellemet úgy írja le, mint láng és tűz. Az ApCsel 2-ben a Szentszellem pünkösdkor lángnyelvek formájában szállt le a hívőkre. Bemerítő János is így utalt arra a keresztségre, amivel az Úr keresztelni fog. – Pál egy szóképben, egy hasonlatban fejezi ki magát. Azt mondja: Ne álljatok ellen, ne nyomjátok el a Szellem megnyilvánulását. Nem a Szentszellemet magát, hanem a megnyilvánulásait, aktivitását. Mire gondol itt Pál? Talán a következő intésre utal: 20 a prófétálást ne vessétek meg. Ne tekintsétek jelentéktelennek. Thesszalonika nem Korinthus volt! Korinthusban nem ilyen problémák voltak! Korinthusban olyan rendetlenek voltak és olyan kaotikus helyzet uralkodott a gyülekezetben, hogy Pálnak rendre kellett őket inteni. Thesszalonikában fordítva járt el Pál. A prófétálást ne vessétek meg. Persze itt nem csak a prófétálásra utal. Ne vessünk meg semmit, amit a Szentszellem munkál. Ha a lelkesedést és a tüzet visszatartják egy gyülekezetben, akkor a Szentszellem munkája eltompul. Ha valaki ég az Úrért és valamit tenni szeretne, és öröme van abban, amit az Úrért végez, és valaki csak legyint erre és elrabolja az örömöt, akkor a Szentszellem ellen vétkezik. Ha egyes testvérek annyira ügyelnek a tanítás tisztaságára, hogy ha egy testvér hibásan használ egy szót miközben lelkesen előad valamit, és rendre intik, akkor a Szentszellem ellen vétkeztek. Ez hátráltatja az evangélizációt. Ha valakit hátráltatunk a szolgálatában, akkor kioltjuk a Szentszellemet. Lehet a Szentszellemet hátráltatni, kioltani azzal, ha mások életében akadályozzuk munkájának megnyilvánulásait.
Mire gondolt Pál, amikor azt mondja: a prófétálást ne vessétek meg? Lehet, hogy valami újat mondok most. Nem vagyok nézetemben dogmatikus. E vers alapján arra következtetek, hogy a prófétálásnak az ÚSZ-ben két oldala van.
A prófétálás egyik formája teljesen tekintélyelvű volt. Úgy, mint az ÓSZ-ben: „Így szól az Úr”. A próféciák egyenlők voltak Isten Igéjével. A Jelenések könyve egy ilyen prófécia. Az ÓSZ prófétáinak szavai is ilyenek voltak, 100%-ig Isten szavait tükrözik.
Nem hiszem azonban, hogy Pál apostol itt vagy a Korinthusi levélben ilyen prófétai szavakra gondolt. Az a tény, hogy Pál figyelmezteti a thesszalonikai hívőket, hogy a próféciát ne vessék meg, arra utal, hogy ők a próféciát nem mint Isten Igéjét és akaratát tisztelték. Ha ez nem lett volna így, akkor nem vetették volna el. A 21-23. vers is ide tartozik: 21 de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 22 a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Itt ezekre a próféciákra utal. A korai gyülekezetekben a prófécia lehetett igaz és hamis. Ezért kell ezeket megvizsgálni. Másutt a próféciát másként kell magyarázni. Ezért gondolom, hogy a próféciának kettős jelentősége van. Az 1Kor 14,26 kk részben hasonló intést ad Pál: Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! 27 Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig magyarázza meg. 28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és az Istenhez. 29 A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg. Pontosan erről van szó az 1Thessz 5-ben. A gyülekezetnek kell megítélnie a próféciát. Itt nem a prófécia adományáról van szó, hanem a gyülekezet felelősségéről. A gyülekezet kötelessége a mondottakat megítélni. Ezért hiszem, hogy az 1Kor 14,29-ben a próféták megítélése más, mint a lelkek megkülönböztetése az 1Kor 12,10-ben. A lelkek megkülönböztetése egy sokkal tágabb terület, mint a próféciák megítélése. A lelkek megkülönböztetése valószínűleg egy olyan adomány, amely képessé teszi az embert arra, hogy megkülönböztesse a Szentszellem befolyását a démonikus befolyástól. Ez irányulhat egyes személyekre vagy bizonyos eseményekre, melyek vagy a Szentszellem befolyása vagy démoni befolyás alatt jött létre. A próféták megítélése és a lelkek megkülönböztetése látásom szerint két pár csizma. Az 1Kor 14,29-ben nem egy adományról van szó, hanem egy felelősségről. Nem csak egyes különleges személyek felelősségéről, hanem az egész gyülekezet felelősségéről leszűkítve a prófétai szóra. Meg kell ítélni, mi a jó és mi nem. Mindenki felelőssége, kivéve a nőké. Pál megtiltja, hogy nők ítélkezzenek a próféták felett. Ebben a fejezetben ez az egyetlen korlátozás. Meggyőződésem, hogy a nők nincsenek teljes hallgatásra ítélve a gyülekezetben. Ha a fejezetet figyelmesen olvassuk, akkor látjuk, hogy Pál megtiltja a nőknek a próféták felett való kritikus ítélkezést. Ezzel nem azt mondom, hogy a nők taníthatnak a gyülekezetben. Az 1Tim 2 ezt teljesen kizárja. Azonban túllőnénk a célon, ha e fejezet alapján a nők minden verbális megnyilvánulását megtiltanánk a gyülekezetben. Itt a próféciák megítéléséről van szó.
Van-e a 21. sz.-ban valamilyen jelentősége számunkra az 1Thessz 5,20-nak? Nem szűnt meg a prófécia adománya? Nem vagyok meggyőződve, hogy minden vonatkozásban megszűnt volna. A jövőre vonatkozó próféciák a kánon lezárásakor megszűntek. Azt is tudjuk, hogy az Úr nem ad új kinyilatkoztatásokat azon kívül, ami a Biblia két fedele között van.
Bizonyos értelemben mégis van ma is prófécia. Erre utal az 1Kor 13,9. A próféciának szerepe van a gyülekezet életében az Úr visszajöveteléig. A prófécia szerepe lehet egy intés, egy bátorítás az igehirdetés keretén belül vagy azon kívül. Ezért kötelessége a gyülekezetben minden hívőnek megítélni a mondottakat, amit hirdetnek. – Most sem kell mindent elfogadnod, amit mondok. Gyakran vitatkozunk a gyülekezetben igazságok, értelmezések felett. …mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 22 a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.
Pál mondandója most fordulatot vesz és imádkozni kezd. Imája két irányba megy: 5,23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Ennek az imának a fundamentuma az 5,24: Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.
Pál a személyiség trichotómiáját, hármas tagolását tanítja-e ebben a versben? E nézet szerint az ember 3 részből tevődik össze: szellemből, lélekből és testből. A Bibliából annyit tudhatunk, hogy az ember legalább 2 részből áll: az anyagi, vagyis materiális és az immateriális, anyagtalan részből. Nem egészen biztos, hogy az immateriális rész tovább osztható szellemre és lélekre. Erre az egy versre nem lehet egy tanítást felépíteni. A Szentírásban sok helyet találunk, ahol az ember mint test és lélek, test és szellem vagy csak mint lélek van leírva, jellemezve. Gyakran felcserélődik egymás között a lélek és a szellem. Nem lehet a lelket a szellem és az érzelmek közbeeső, összekötő darabjaként értelmezni.
Pál apostol a következőt akarja itt mondani: Isten Szelleme legyen kihatással az ember egész lényére. A hívő életében semmi ne maradjon ki a Szentszellem megszentelő hatása alól. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.
Végül: 25 Testvéreim, imádkozzatok értünk is. Szép, hogy Pál kéri a testvéreit, hogy imádkozzanak érte.
Nyomatékosan kérlek titeket az Úrra, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvérnek! Nem csak egyes testvéreknek, a klérusnak, a presbitereknek.
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Isten Szelleme nyilvánvalóvá vált ennek a fiatal gyülekezetnek az életében. Könnyű azt mondani, hogy mi a Krisztus teste vagyunk. Könnyű azt mondani, hogy mi mindnyájan papok vagyunk. – Egészen más azonban egy élő, eleven, testként funkcionálisan működni! Kívánom, hogy mindannyiunkat érintsen meg a Szentszellem, hogy a testen belüli szerepünk és funkciónk az Írásnak megfelelő legyen.