A mostani igeszakasz, amivel foglalkozni akarunk, rövid. Az összefüggés kedvéért mégis megemlítem, hogy az apostol eddig Izrael teljes és végleges elvettetéséről írt. Az olvasandó versekben arról van szó, hogy Izraelnek van jövője. Pál az olajfa illusztrációját alkalmazta, mely az ősatyáknak adott ígéretekre vonatkozott. A természetes ágak kitörettek és a vad, természetellenes ágak lettek beoltva. Ha a vad ágak természetellenes módon be lettek oltva, akkor várható, hogy a természetes ágak ismét be lesznek oltva saját olajfájukba. Itt folytatja Pál:Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, 26 és így üdvözülni fog az egész Izrael, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákob házából, 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.”
A Róm 9-11 tanulmányozásának vége felé közeledünk. Remélhetőleg nem volt megterhelő az anyag technikai része. Mostani témánk „Izrael üdvössége”.
…és így üdvözülni fog az egész Izrael. Ennek a mondatnak olyan súlya és jelentősége van, hogy részletesen kell foglalkoznunk vele.
G.C. Berkouwer, a szisztematikus teológia egyik legjelentősebb 20. századi tanára amillennialista volt, nem hitt Izrael etnikai jövőjében és nem hitt abban, hogy az Úr Jézus ezer évig fog uralkodni a földön. „Az Úr visszajövetele” című könyvében (The Return of the Lord) találunk egy fejezetet, amelyben Izraelről ír és megindokolja, miért foglalkozik Izraellel. Elsősorban a mai antiszemitizmus tragikus következményei miatt kell Izraellel foglalkozni. Azért is, mert 1948 óta létezik egy zsidó állam. Ez elegendő ok arra, hogy Izraellel bibliai alapon foglalkozzunk. Pál apostol a Róm 9-11. fejezetekben foglalkozik ezzel a kérdéssel teoditikus formában (az Istennek az emberekhez való viszonyáról, az Ő igazságosságáról való értekezés formájában). Pál lényegében a következőt mondja: Isten szuverén és azokat választja ki, akiket akar. Ezt a kérdést fejti ki a 9. fejezetben. Meg akarja magyarázni minden zsidónak, aki levelét olvassa, hogy miért jött létre egy keresztyén gyülekezet és miért csak kevés izraelita tartozik ehhez a gyülekezethez. Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyülekezet mint zsidó gyülekezet indult el. Pünkösdkor a tömeg majdnem csak zsidókból tevődött össze. Onnantól kezdve, az idő múltával, mivel Izrael mint nép nem figyelt az evangéliumra, a pogányok beözönlöttek a gyülekezetbe és Pál apostol idejében már kisebbségben voltak a zsidó hívők a gyülekezetben. Ekkor felmerült a kérdés: Vajon tanítja ezt a Biblia? Isten szuverén és azt választja ki, akit akar. Ha az Ószövetséget olvassuk, megfigyelhetjük, hogy Isten minden időben kegyelemből választott ki. Izsákot és nem Izmaelt. Ézsau sem lett kiválasztva, Jákob azonban igen, és így tovább. Pál azt mondja: Izrael történelme tulajdonképpen a maradék történelme. Ma is van maradék.
A Róm 9 nem fejti ki a teljes igazságot. Isten szuverén és Ő kiválaszt, ez azonban még nem a teljes igazság. Izrael elesését engedetlenségük okozta. Minden ember bűnös, Izrael népe is bűnös nép. Bűnösök nem érdemlik meg az üdvösséget. Pál, miután aláhúzza Isten szuverenitását, áthelyezi a hangsúlyt az ember felelősségére. Bűneink miatt felelősek vagyunk. Ha Isten senkit nem mentett volna meg, Ő akkor is igazságos Isten maradt volna. Ezt sosem szabad elfelejtenünk! Hogyha nem engem, hanem valaki mást választott volna ki, Isten akkor is igazságos Isten maradt volna. Mindnyájan bűnösök vagyunk és mindannyian megérdemeltük volna a kárhozatot.
Pál a 11. fejezetet azzal kezdi, hogy ez még nem a teljes és nem is a végső igazság. Beszél Izrael bukásáról és kihangsúlyozza, hogy bukásuk nem teljes és nem végleges. Izrael egész történelmében Isten, kegyelme szerint, meghagyott magának egy maradékot. Az apostol idejében is volt maradék. A Róm 11,5-ben azt írja: Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint. Zsidó származású hívők a keresztyén gyülekezetben. Az egész 2000 éves egyháztörténelem folyamán mindig voltak krisztushívő zsidók a gyülekezetben.
Izrael bukása nem teljes és a 11. fejezet utolsó részében rámutat arra, hogy bukásuk nem is végleges. Izraelnek lesz etnikai jövője. Az olajfa példázata világos és hasznos, mely a Biblia tanítását érthetővé teszi. Az olajfából kitörettek a természetes ágak és a vad ágak lettek természet ellenére beoltva. Az olajfa kiábrázolja az Ábrahámmal kötött szövetséget és az ígéreteket. A kitört nemes ágak Izrael bukásáról ill. a pogányok áldásáról tanítanak, akik beoltva most részesülnek az olajfa gyökerének éltető nedvéből.
Az olajfa példázata előre vetíti annak a lehetőségét, hogy Izrael ismét helyre lesz állítva és részese lesz a megígért áldásoknak. Mit állít Pál a Róm 11,23-ban? Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket, mint népet. A 24. versben hozzáteszi: Hiszen ha te levágattál a természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább (ez egy logikus érvelés) be fognak oltatni saját olajfájukba! Hiszen ez az ő olajfájuk! Ami lehetséges, ami valószínű, ami logikus, az megfelel a bibliai próféciának.
A témánk Izrael megmentetése. A 25. versben az első dolog, amit Pál hangsúlyoz: Izrael megkeményedése, Isten ítélete. Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak. Szeretném, ha megértenénk, hogy Pál gondolatmenetében háttérben vannak az egyének, az előtérben Izrael és a népek állnak. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, akkor nem fogjuk megérteni ezeket a verseket! Az apostol először az elbizakodott büszkeségtől óv. Ezt már említette akkor, amikor a pogányokból származó hívőket figyelmeztette az olajfa példázatában. Már Pál apostol napjaiban is jelen volt a pogány hívők büszkesége, akik magukat különbnek tartották Isten kegyelmének kiválasztásában és valami érdemet találtak magukban, amiért Isten őket csodálatos kegyelmében kiválasztotta. Ezt szeretném különösen azoknak a testvéreimnek figyelmébe ajánlani, akik a gyülekezetet valami egészen különösnek, az üdvözültek arisztokráciájának tartják.
Mi mindannyian elveszett bűnösök vagyunk, és ha meg is lettünk mentve, megmarad bennünk a régi ember természete. Szenteknek hív minket a Biblia, de nem vagyunk azonnal szentek. A keresztyének gyakran büszkék, arrogánsak lesznek Isten ígéreteinek birtokában. Pál már annak idején is óvta a pogányokat: Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, 18. ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Ne felejtsük el, hogy mi ugyanannak a kegyelemnek a részesévé lettünk, amelyben a maradék részesült és amelyben Izrael mint nép a jövőben részesülni fog. Nem vagyunk különbek náluk. Istennek csak egy népe van. Mind az ó- mind az újszövetség idején az ember, legyen zsidó vagy pogány, csak a megváltóba vetett hit alapján menekülhet meg és tartozhat Isten népéhez.
Róm 11,19: Azt mondod erre: „Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam.” A hangsúly a görög szövegben az „én” szón van. 20 Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Ezt nagyon szeretném a testvéreim szívére helyezni!! …félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket (Fil 2,12), írja az apostol keresztyén testvéreinek. Sose felejtsük el, hogy kegyelemből lettünk elhívva és a kegyelemben kell megállnunk. Bennünk nincs semmi, ami Istent kötelezné arra, hogy minket megmentsen. Csak kegyelemből mentett meg minket.
25. Nem szeretném, testvéreim, ha … nem vennétek tudomásul. Károli így fordítja: Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai. Egyes fordítások azt mondják: nem akarom, hogy tudatlanságban maradjatok testvéreim. Egy igehirdető a következőt mondta egy konferencián: Szívesen vagyok mennonita testvér, testvérgyülekezeti testvér, de nem szeretnék a tudatlan testvérek között lenni.
Pál azt mondja, Nem szeretném, testvéreim, ha … nem vennétek tudomásul … azt a titkot. Milyen titokra céloz itt Pál? Egyesek szerint ez annyit jelent, hogy a kiválasztottak meg lesznek váltva. Nos, ez nem titok. Ez nem egy isteni misztérium. Pál ezen titka mögött több áll. Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot. A magyarázat a mondat második felében van: hogy a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak. A titok az idő, a nemzetek ideje, a pogányok üdvösségének ideje, amíg a kiválasztott pogányok mind üdvözülnek. Ez a titok. Egyszerű szavakkal kifejezve: a titok Isten programja, Isten üdvterve a nemzetek számára.
A megkeményedésről a 25. versben ír. …hogy a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak. Pál szerint Izrael megkeményedése két irányban korlátozott. Ez foglalja össze a fejezetet.
1. A megkeményedés csak részben érte Izraelt. Ez nem jelenti azt, hogy a részleges megkeményedés nem annyira mély hatású, azaz hogy Izrael nem annyira romlott, mint mások. Nem azt mondja, hogy Izrael csak részben keményedett meg olyan értelemben, hogy ha egy zsidó kitart az engedetlenségben, akkor az nem olyan halott mint egy pogány. A „részben” nem annyira a megkeményedésre vonatkozik, mint inkább a megtörténtére. A megkeményedés egy eseményre utal Izrael történelmében. Nem annyira a megkeményedés mélységére, fokára utal, hanem a kiterjedésére. Más szóval, nem minden izraelita keményedett meg egészen. A megkeményedés nem teljes! Vannak olyanok, akik teljes romlottságukból meg lettek mentve a Jézus Krisztusba vetett hitük által. Itt tulajdonképpen megismétli, amit a 11,5-ben mondott: Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint. A megkeményedés csak Izrael egy részére terjedt ki. A 11,17-ben azt mondja: Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek,… nem az összes ág. Vannak tehát izraelita ágak, akik a saját olajfájukban vannak.
2. Másrészt azt is jelenti, hogy a megkeményedés csak egy bizonyos időszakra korlátozódik, csak átmeneti. Izraelt megkeményedés és vakság érte addig, amíg a pogányok teljessége nem lesz begyűjtve. Sok vita folyt már az „amíg” szó jelentősége felett. Most csak annyit szeretnék mondani, hogy nézetem szerint amikor Pál azt mondja, hogy a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak annyit jelent, hogy a megkeményedés csak átmeneti. Amint a pogányok teljessége bejut, Isten más módon fog bánni Izraellel. Ezt más igehelyekkel is bizonyítani lehet. Pl. az 1Kor 11,26-ban az úrvacsorával kapcsolatban ez áll: az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Ez annyit jelent, hogy amikor az Úr ismét eljön, megszűnik az Úr halálának hirdetése a kenyértörésben. Ugyanúgy itt is, a megkeményedés részben történt meg a múltban és addig fog tartani, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak. Amint bejutottak, a megkeményedés ítélete megszűnik Izrael felett és egész Izrael megmenekül.
Más szóval az apostol arra tanít, hogy Izrael most ítélet alatt van, megkeményedett, de csak részben és időlegesen. Ezt nem értette meg Izrael és ez annak a következménye, hogy nem értették meg az Úr Jézus Krisztus szolgálatát.
Egy kis történet talán megvilágítja Izrael magatartását. V. György király a múlt század elején egyszer látogatást tett egy kórházban. A gyermekosztály volt a cél és a látogatás előtt a nővérek megmondták a gyerekeknek, hogy a király látogatóba fog jönni. A gyerekek nagyon nyugtalanok voltak, különösen az egyik gyerek izgalmában azt sem tudta, mit tegyen. Az említett délutánon több látogató érkezett a kórterembe, és 4 óra körül jött egy csoport felnőtt. Egyikük, egy barátságos úr odament minden ágyhoz, megsimogatta a gyerekek fejét és vigasztalta őket. Amikor ez a csoport elment, mások jöttek az osztályra. Végül elérkezett a vacsora és a lámpaoltás ideje. Az izgága kisfiú, aki olyan lelkesen várta a királyt, csalódottan odaszólt a nővérnek: „De a király nem jött!” A nővér azt válaszolta: „nem emlékszel arra a kedves úrra, aki odament az ágyadhoz, megsimogatott és beszélt veled, akinek a kérdéseire válaszoltál? Ő volt a király.” A gyerek kétségbeesetten válaszolt: „Nővér, de a király nem viselt koronát!”
Ez volt Izrael problémája. Nem ismerték fel a királyt. Egy királyt vártak, aki megszabadítja őket a római igától. Amikor a király eljött, nem viselt koronát. Az Ószövetség írásai beszélnek arról, hogy a Messiás eljön dicsőségben és uralkodni fog királyságában. Az Ószövetségben azonban arról is olvasunk, hogy a királynak először szenvednie kell. Izrael várta a dicsőséges királyt, de elfelejtette, hogy a királynak először szenvednie kell. Koronája először egy töviskorona volt.
Izrael megkeményedésének végkifejlete a 25. vers végén olvasható: megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak. Ha a pogányok teljes száma bejut, akkor vége lesz a megkeményedésnek.
Mit jelent a „pogányok teljes száma”? Az evangéliumi teológusok legjava szerint ez a pogányok számának teljességét jelenti. Átvitt értelemben, amíg a pogányok teljes száma be nem lesz oltva az olajfába és élvezni fogja az olajfa nedvének áldásait, azaz az Ábrahámi szövetség és az újszövetség áldásait! Amíg a pogányok teljes száma nem lép be Isten népének közösségébe, melynek szimbóluma az olajfa. Istennek csak ez az egy népe van. Ez nem jelent mást, mint a pogányok üdvösségét, amíg teljes számuk be nem lesz oltva. Ez egy nagyon fontos kifejezés a Bibliában. Hasonló kifejezéssel találkozunk a Lk 21,24-ben, de vigyáznunk kell a megkülönböztetésre. Itt az Úr Jeruzsálemről beszél: „…pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” A „pogányok ideje” egy próféciai kifejezés. A „pogányok ideje” Nebukodneccártól Krisztus második eljöveteléig terjed ki. Jeruzsálemet letapossák a pogányok, amíg a pogányok világuralma el nem múlik. Ebben a korszakban élünk, a pogány uralkodók korszakában. Jeruzsálem és a templom idegen kezekben van. A mai napig ez jellemzi a pogány népek világi uralmát. Izrael ugyan földrajzi határokkal rendelkezik, de mégsem uralja azt a helyet, ahol valamikor a templom állt. A „pogányok ideje” tehát egy prófétai kifejezés.
A „pogányok teljessége” egy szoteriológiai, egy az üdvösségre utaló kifejezés. Ez a pogányok üdvösségére vonatkozik a jelen korszakban.
Ezek után az apostol a 26. versben Izrael üdvösségéről beszél. Izrael ellenségei, az európai és az arab antiszemiták, mind a mai napig úgy beszélnek, ahogyan a zsoltáríró kifejezi: Jertek – mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izrael nevére! (Zsolt 83,5) Ezt a kifejezést használta minden zsidóüldöző uralkodó 2000 éve. Végül Hitler, Arafat, a szaudi uralkodó, Szíria, Irán, Egyiptom stb. így szólnak: Izraelt belefojtjuk a tengerbe. Ez a végcél, ez az „Endlösung”. A mai napilapokat, a közelkeleti eseményeket mind ezen a szemüvegen keresztül kell olvasni és megítélni. Jertek – mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izrael nevére! Ez a kifejezés bizonyíték a Biblia ihletettségére!
De most az Úr szól: (Jer 31,35) Ezt mondja az ÚR, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felriasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek URa a neve: 36 Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az ÚR -, akkor szakad magva Izraelnek is, és soha többé nem lesz az én népem. Más szóval, amíg süt a nap és van hold, és a csillagok rendszere működik, addig biztosak lehetünk, hogy Izrael népe létezni fog! Isten oltalmazó keze nyugszik rajtuk a jövőre való tekintettel. …és így üdvözülni fog az egész Izrael.
Mit jelent az „és így”? A közelmúltban holland kommentárok különös magyarázattal álltak elő a Róm 11-el kapcsolatban. Ezek többsége amillennialista, akik nem hisznek az ezeréves földi királyságban és Izrael etnikai jövőjében. Ezért problémáik vannak a Szentírással. Előítéleteik hatása alatt állnak. Izrael etnikai jövője számukra elfogadhatatlan gondolat. Ők „Izrael” alatt nem csak zsidókat értenek, hanem pogányokat is, azaz Isten népét. Ezért különböző magyarázatokat keresnek, ha egy ilyen igehelybe ütköznek. Említettem már Prof Berkouwer és Herman Ridderbos nevét, ill. William Hendriksent, akiknek a kommentárjai igen hasznosak, de egy ponton ezek a teológusok mind holland befolyás alatt állnak. Ezek a teológusok más értelmezést adtak ennek az igének:…és így üdvözülni fog az egész Izrael. Ők is így fordítják: …és így üdvözülni fog az egész Izrael, majd visszanyúlnak a kontextusra és abból következtetnek az „így” szóra. Az előző versekben arról olvasunk, hogy a pogányok féltékenységre ingerlik a hitetlen izraelitákat az első és második advent közötti időben, és egy néhány zsidó meg fog térni, egy maradék belefolyik a gyülekezetbe és így fog egész Izrael üdvözülni. Ezért nem kell Izrael eljövendő etnikai megtérésére gondolni. Ezért Izraelnek nincs etnikai, népi jövője. Csak egyes izraelitáknak van jövőjük, akik a jelen korban hisznek a Messiásban. Ez a magyarázat ugyan jól hangzik, de van több hibája.
Először, az „és így” a kontextusra, a szöveg összefüggő értelmére utal. Ez mindig fontos. A megelőző versek azonban nem annyira Izrael megmentéséről szólnak, hanem sokkal inkább a pogányok megtéréséről. A megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így miután a pogányok teljes száma bejut, üdvözülni fog az egész Izrael. Amit az apostol mondani akar az nem az, amire holland barátaink gondolnak, hanem inkább úgy értelmezhető, hogy amikor a pogányok teljes számának üdvössége beteljesül, akkor lesz Izrael féltékeny és fog az Úrhoz fordulni. …és így üdvözülni fog az egész Izrael. A pogányok teljes számának üdvössége provokáció lesz Izrael számára.
Másodszor, a megelőző versek kontextusában az idő, ami a pogányok teljességére és Izrael üdvösségére vonatkozik, jövőidő. Mit mond a Róm 11,12? Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Róm 11,15: Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? Ezt még lehetne a jelen időre vonatkoztatni, de mi legyen a Róm 11,23-24 versekkel? Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. Ez a jövőre és a nemzetre vonatkozik. Itt Izraelről, mint népről beszél. Hiszen ha te levágattál a természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba! Itt is a népről van szó, nem pedig egyes emberekről.
Az ezt követő idézet az Úr második eljövetelére vonatkozik. Ez megerősíti azt a nézetet, hogy itt Izrael népének eljövendő megtéréséről van szó.
…és így üdvözülni fog az egész Izrael. És így, ilyen módon üdvözülni fog egész Izrael, más szóval, ahogy Isten a pogányokat üdvözíti és eléri velük a célját, az féltékenységre ingerli Izraelt és így ismét az Úrhoz fognak fordulni.
Az …és így üdvözülni fog az egész Izrael nem azt jelenti, hogy minden egyes zsidó üdvözülni fog. Ma mind a zsidók, mind a pogányok elveszettek. Amint pogányok üdvözülnek az Úr Jézusba vetett hit által, úgy üdvözülnek a zsidók is az Úr Jézusba vetett hit által. Mindenki csak hit által üdvözül!
„Az egész Izrael”-t lehetne úgy értelmezni, hogy minden egyes izraelita, de vizsgáljuk meg a kontextust. Csak röviden szeretném figyelmeteket felhívni az 1Kir 12,1-re, a 2Krón 12,1-5 és a Dán 9,11-re. Ezekből látható, hogy az „egész Izrael” kifejezés egy terminus technikus, technikai kifejezés, mely Izrael egészére, mint népre vonatkozik. Az „egész Izrael” Izraelre mint népre vonatkozik. Amikor Izrael elvetette Jézus Krisztust, akkor az egész nép elvetette Őt? Igen. Minden egyes izraelita elvetette Őt? Nem. Az „egész Izrael” üdvözülni fog nem jelenti azt, hogy minden egyes izraelita üdvözül. Sokan kerülnek ítélet alá a nagy nyomorúság idején és hitetlenségük miatt el fognak veszni. De a nép egésze, a vezetők és a tömeg, azok, akik elvetették Jézust első eljövetelekor, azok most vissza lesznek oltva a saját olajfájukba.
Mit jelent az „és üdvözülni fog” kifejezés? És mit jelent az „egész Izrael”? Kálvin – a 2000 éves egyháztörténelem egyedülálló, kimagasló személye – ehhez a vershez a következőt írja: Izrael itt nem az etnikai Izrael népét jelenti, hanem a szellemi Izraelt akarja kifejezni, azaz a gyülekezetet, mely magában foglalja a zsidó és pogány hívőket. – Itt a nagy reformátor tévedett, mert nem foglalkozott eléggé „Izrael” fogalmával. Az „Izrael” szó számtalanszor előfordul mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Az „Izrael” szó soha és sehol nem vonatkozik másra, mint az etnikai Izraelre! Hogyan tévedhetett Kálvin és hogyan követhetett el ilyen egyszerű hibát? Persze vannak vitatott igeversek, de amennyire tudom, csak három olyan vers létezik, mely vitatható lenne. Ilyen vers a Róm 9,6 Mert nem tartoznak mind Izraelhez, akik Izraeltől származnak. Erről volt már korábban szó. Pál itt nem beszél pogányokról, hanem csak annyit mond, vannak hívő és hitetlen zsidók. Az igaz Izrael, a hívő Izrael. Vagy a Gal 6,16 …az Isten Izraelének! Amikor Pál ezt a kifejezést használja, akkor olyan hívő zsidókról ír, akik nem fogadták be a judaizáló testvérek tanítását. Ma vannak zsidók Jézus Krisztus gyülekezetében. Ezek „Isten Izraelje”! A harmadik vers a Róm 2,28-29.
Az „egész Izrael” kifejezés 11-szer fordul elő a Róm 9-11 fejezetekben. Mindig az etnikai Izraelre vonatkozik. A nagy reformátor, Kálvin ezt sajnos nem ismerte fel. Luther, a másik nagy reformátor – akinek valamennyien sokat köszönhetünk, aki „felfedezte” a Bibliában a hit által történő megigazulást – a következőket mondta: „Ein Jude oder ein jüdisches Herz ist hart wie Stein und Stahl, das keiner Weise zu bewegen ist.” Egy zsidó, vagy egy zsidó szív olyan kemény, mint egy kő vagy acél, melyet nem lehet meghajlítani. Ez egy ostoba kijelentés volt. Nem csoda, ha sok zsidó felháborodik azon, amit egyes nagy keresztyének mondtak az évszázadok során.
Végül Pál apostol 3 ószövetségi helyet olvaszt össze egy idézetben: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákob házából, 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.” Ézs 59,20; 27,9 és Zsolt 14,7. Ezek a versek a Megváltó második eljövetelére utalnak. Ami azonban fontos, az a következő: Ezen három idézet keveréke utal Istennek a zsidókkal kötött három feltétel nélküli szövetségére. A 26. versben a Dáviddal kötött szövetségre találunk utalást, amikor azt mondja: Eljön Sionból a Megváltó. Utal az Ábrahámmal kötött szövetségre a Gen 17 és az Ézs 59-ből, mely visszautal a Gen 17,4-re: én ezt a szövetségemet adom nekik. Végül utal az Újszövetségre, amikor azt mondja: amikor eltörlöm bűneiket. Ez Istennek a három nagy Izraellel kötött feltétel nélküli szövetsége. Isten amit megígért, azt be is fogja teljesíteni: Izrael élni fog. Ábrahámnak lesz magva, utódja, Dávidnak egy királyi szék és egy királyság adatik, és a bűnök bocsánata megadatik és be lesz fogadva az egész Izrael. Ez a bibliai logika, próféciai logika. Hozzátehetnénk, hogy a történelem 1948 május 14. óta bizonyítja Izraelnek mint nemzetnek a helyreállítását. Mindez a Megváltóra vezethető vissza. Visszavezethető az első eljövetelére, amikor a bűnök bocsánatának alapjait fektette le és a második eljövetelére, amikor rendet fog teremteni ebben a kaotikus világban és Izrael újból megkapja helyét Isten üdvtervében, amelyre el lett hívva.
A németországi Verdenben a templom homlokzatán van egy kőbe metszett bárány. Ha megkérdezed a helybelieket, hogy mit jelent ez a bárány, akkor egy kis történettel válaszolnak: A templom építésekor egy kőfaragó munka közben elvesztette egyensúlyát és lezuhant a mélységbe, de nem halt meg. Miért? Mert egy bárány, mely a kövek és téglák között tekergett, éppen alatta volt. A kőfaragó erre a bárányra esett, melyet halálra zúzott, de neki semmi baja nem lett. Hálából véste be ezt a bárányt a templom homlokzatára. Életét ennek a báránynak köszönhette.
A keresztyén életét Isten bárányának köszönheti. Isten báránya hordozta az ítéletet bűneink bocsánatára.