Nézzük meg a 95. Zsoltár 1-11. verseit. Akik eddig a Zsidókhoz írt levelet követték, nem lepődtek meg, hogy ezt a zsoltárt lapozzuk fel. Ezt a zsoltárt idézi levélírónk és ezzel érvel bibliai értelemben a következő bekezdésben. Ez a zsoltár imádatra hív és a végén egy figyelmeztetés áll. Zsoltár 95,1-11. 1 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! 2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! 3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. 4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. 5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. 6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! 7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, 8 ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meribánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet. 10 Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismeri útjaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére!A 8. vers „Ma, ha az ő szavát halljátok” – úgy hangzik, mint egy kívánság!
Ez a figyelmeztetés magától Istentől hangzik el.
Zsidók 3. Láttuk, hogy Mózes kisebb volt, mint Jézus. Mózes szolga volt, Jézus a Fiú. Mózes Isten háza népének egy része volt, a megváltottak házában. Jézus Krisztus a megváltottak felé helyeztetett. Ezért nagyobb Krisztus Mózesnél. Ha tehát Jézus Krisztus nagyobb, mint Mózes – akkor ez az író számára egyértelmű, hogy a különböző kinyilatkoztatások fogadóit, Mózest, Jézus Krisztust, nagyító alá vegye. Azok, akik Mózes kinyilatkoztatásait megkapták, gyakran kudarcot vallottak, ezért kellene nekünk, akik egy jobb kinyilatkoztatást kaptunk, vigyáznunk, nehogy mi is kudarcot valljunk. A nagyobb kinyilatkozásért nagyobb büntetés jár. –
Zsidók 3,7- 19: Ezért, amint a Szent Szellem mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mehetnek be a nyugalom helyére! 12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. 14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. 15 Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor 16 azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? 17 És kikre haragudott negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? 18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.
A mostani téma a Zsidókhoz írt levélben: „Egy gonosz hitetlen szív”. Azt mondják, hogy a legszomorúbb szó a Bibliában nem a halál vagy a pokol, vagy az elveszettség, hanem a BŰN. Ez a fájdalom forrása, mindenütt jelenlévő, mint maga az ember és létezik az emberiség történelmétől fogva. – HITETLENSÉG a legnyomasztóbb, legvigasztalanabb szó, ami a halál leheletét mindenre kiterjeszti. Mert a HITETLENSÉG a BŰN gyökere.
Ha a Bibliát a Mózes első könyvétől kezdjük el olvasni, Ádám és Éva történetét, akiknek egy egyszerű próbatételt kellett volna kiállniuk. Isten megadott nekik minden lehetőséget, ahhoz, hogy kiállják a próbát, hogy Isten szavának engedelmesek legyenek. Isten soha nem vitte bele az embert olyan helyzetbe, amely által a bűn hatáskörébe került volna. Ellenkezőleg. A sátán jött Évához és azt mondta: Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek arról a fáról a kertben? És Éva azt válaszolta: Minden fáról ehetünk a kertben, kivéve arról a fáról, mely a kert közepén áll, még csak meg sem érinthetjük, különben meghalunk. És a sátán ezt mondta: Biztos nem haltok meg; hanem Isten tudja: amely napon ti arról a fáról esztek, olyanok lesztek, mint Isten és tudni fogjátok, mi a jó és mi a gonosz. — Éva bűne a hitetlenség bűne volt. Nem hitte, hogyha eszik arról a fáról, meg kell halnia. Hitetlensége miatt cselekedett függetlenül. Hitetlenség volt, majd függetlenség, aztán különleges engedetlenség. A bűn = függetlenség Istentől, mondják. A következmény viszont a bűn. A bűn = hitetlenség, amely függetlenséghez vezet és engedetlenségben nyilvánul meg. Az Úr Jézus állította ezt. Amikor a Szent Szellem visszajöveteléről beszélt az ő búcsúbeszédében, ezeket mondta:
„Én azonban az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.”
A bűnről, mert helytelenül cselekszenek? Nem, mert nem hisznek! Hitetlenség a bűn gyökere, ez a legszomorúbb szó a Bibliában. — Péter az Újszövetség egyik nagy alakja. Szívesen olvasom történetét, nem csak mert tükörként szolgál számomra, hanem mert az ember sokat tanulhat e botladozó, ingadozó keresztyén ember odaadásából. Azon a bizonyos éjszakán, amikor a főpap udvarában volt, ez az apostol a tűznél melegedett a szolgálókkal és egy lány megvádolta őt: Te egy vagy közülük! És aztán megszólalt a kakas. Jézus azt mondta neki, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor árulsz el engem. Amikor harmadszor megtagadta Jézust, kinyílt az ajtó, Jézus lépett ki a római katonákkal és még hallotta Pétert mondani: Soha nem ismertem ezt az embert! — Nem Péter volt az az ember, aki mikor Jézussal találkozott, ezt mondta neki: A te neved Simon, de Kéfásnak kell téged nevezni, kősziklának! — Soha nem ismertem ezt az embert – mondja most is. Ez az az ember, aki a csónakban Jézus lábához esett és kiáltotta: Távozz tőlem, Uram, mert bűnös vagyok. — Ez az ember ugyanaz volt, aki Jézus kérdésére, hogy mit gondolnak az emberek rólam, azt mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia; és akinek az Úr azt mondta: Ezt nem hús és vér jelentette ki neked, hanem az Atya, aki a mennyben van. — Ez volt az az ember, aki mikor Jézust sok tanítvány ott hagyott, megkérdezte, hogy ti is el akartok menni, azt mondta: Kihez mehetnénk, örök életnek beszéde van tenálad. — Ez volt az az ember, aki a Megdicsőülés Hegyén Jézusnak mondta: Hadd építsünk három hajlékot, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. — Ez volt az az ember, aki azt mondta: Ha mindnyájan el is hagynak, én soha el nem hagylak téged. — Most azt mondja: Soha nem ismertem ezt az embert és szitkozódott. Aztán találkozott tekintetük és mindketten szomorúak lettek. Péterről azt olvassuk, hogy hirtelen felfogta, mit tett és keservesen sírt.
A hitetlenség a Biblia legszomorúbb szava. Rosszabb, mint a bűn, a halál, az elveszettség.
A Zsidókhoz írt levél egy olyan levél, amely Jézus Krisztust felemelni és dicsőíteni akarja. Ezért van a sok összehasonlítás! Fennköltebb, mint minden más! – Viszont a Bibliának ezen könyve tartalmazza a legnagyobb figyelmeztetéseket, amelyek a hitvalló keresztyéneknek szól. Óvás annak a veszélyétől, miszerint az ember elfogadja a világosságot és utána hanyatlik. Intés a hitetlenségtől.
Miért? Mert a hitetlenség Isten ígéreteit hiúsítja meg. A hitetlenség Jézus Krisztus engesztelő áldozatát hatástalanná teszi. A hitetlenség elválasztja az embert attól, aki az ígéretet teszi. Ezért olyan rossz ez. Emberi álláspontból nézve.
Írónk Jézust Mózessel hasonlítja össze és azt mondja, Jézus nagyobb. Ezért hasonlítja össze azokat is, akik az ő szavát hallgatták. Az Ószövetségben Izráel volt az, aki Mózes szavát hallotta. De nem hittek Mózesnek. Az Újszövetségben te vagy, mondja, aki Jézus szavait meghallottad. Nagyobb szavak. Nagyobb személy és nagyobb büntetés a hitetlenségért. Írónk nagyon logikusan jár el. Meggyőző, mert nagyon emberi. Ismeri veszélyeinket.
Aztán illusztrálja, amit mond. EZÉRT. Ezért, amint a Szent Szellem mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, Mit mondtam legutoljára? Ez a Biblia stopjele: megállni –meghallani – menni. Ahogy az ember egy kereszteződéshez ér: Balra, jobbra, hátra, előre néz, mielőtt tovább megy. – Jézus Krisztus nagyságának fényében, amelyben ő nagyobb, mint Mózes, ezért … és ez a 3,12-höz kapcsolódik. Az „ezért” szó utáni szavak a 3,7-ben és a „nyugalom” között a 3,11 végén tulajdonképpen egy zárójeles mondatot képeznek. Egy közbe iktatott mondat. Ez egy idézet a 95. Zsoltárból, amit olvastunk. „Ezért, látjátok testvéreim …” amit a Szent Szellem mond a 3,7-11-ben. A zsoltár imádatra hív és ugyanakkor óv az engedetlenségtől. A zsoltáros óvja hallgatóit, napjai Izráelét és szemeiket a történelmükre irányítja. Izráel történelme ebben az időszakban két, sőt három nagy eseményt is tartalmaz. Az első, amit Izráel átélt, amikor Egyiptomból kivonultak, ami Refidimnél történt. Masszánál és Meribánál. Olvassuk el a Exodus 17,1-7 verseket. A pusztában való kísértésről szól. Izráel pusztai vándorlásának második évében jár. Látták Isten csodáját. És zúgolódtak. Mennyire emberi tulajdonságok a zúgolódás és a szitkozódás! Azért tudom, hogy igaz a történet, mert mindannyian szoktunk zúgolódni.. Exodus 17,1: Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az ÚR parancsa szerint. Tábort ütöttek Refidimben, de nem volt ivóvize a népnek.
Szörnyű, ha nincs ivóvíz. Az éhséget csak a gyomorban érzi az ember, de a szomj olyan, mint a tűz az erekben. Refidim nyugvóhelyet jelent. Letáboroztak, de nem volt vizük. Izráel lázadt. Hogyan reagálnak? Pereltek Mózessel. Exodus 17,2-3. A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az Urat? 3 De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!
Mennyire passzol. Isten kivezette őket Egyiptomból, a szolgaságból, hogy az ő közösségébe vonja őket, hogy áldását, szavait és ígéreteit adja az országért és az örökkévalóságért. Isten közöttük volt és mégis vissza akarnak menni a rabszolgaságba. Neked nem voltak még ilyen gondolataid? Nekem már igen. Amikor hitben fiatal voltam, és barátaimat az iskolában vagy később a kollégáim életét láttam. Nem döntöttem rosszul? Gyakran utáltam az összejöveteleket, testvéreket, akik erre vagy arra felhívták a figyelmemet vagy óvtak valamitől. Hadakozás a sorssal. Hogy van az, hogy Isten így vezet és nem másképp? Vissza lehetne térni a régi életbe? Nem volt ott víz. Soha nem éreztétek így? Nem voltál soha csalódott, hogy Jézus mellett döntöttél? És most itt vagy ezek között a szánalmas emberek között, akik keresztyéneknek nevezik magukat. Soha nem hasonlítottad össze régi barátaidat az újakkal? Légy őszinte. Soha nem gondoltad még, hogy az életed szebb, boldogabb, gondtalanabb és szabadabb volt, mielőtt Jézussal találkoztál, mint ma? – Nincs víz. Exodus 17,3c-4. 3 … Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?! 4 Ekkor segítségért kiáltott Mózes az Úrhoz. Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!
Miért kihívás ez Isten szemében? A zsoltáros visszatekint és Isten azt mondja: Kísértettetek engem! Miért kísértés Isten számára, hogy megsemmisítse őket? – Egyszerűen azért, mert ez hitetlenség volt! Ez Isten jelenlétének a tagadása. Más szavakkal ezt mondták: végül is Isten halott! És milyen csodákat láttak ők? Minden idők legnagyobb vízcsodája: átvonultak a Vörös tengeren, vízfallal körül véve. – Nem sokkal előtte azt élték át, hogy a keserű víz édes lett. – Milyen csodák, és most nincs vizük és szidják Istent! Ez nem kihívó magatartás? Ez a hitetlenség szörnyű bűne! Exodus 17,7: Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meribának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az URat: Közöttünk van-e az ÚR vagy sem?
Ez kísértés. Tudjátok, mi történt? Mózes ráütött a sziklára. Micsoda kép! Mózes, Isten embere fogta a botját, amellyel a vizet vérré változtatta. Most ezzel a bottal ráüt a sziklára, Krisztus jelképére, a szikla adta a vérét, hogy a világ bűneit lemossa és abból jön az élet vize. Pál később ezt mondja: Ez a szikla Krisztus volt. (1Kor. 10).
Menjünk vissza a Zsid 3,7-8/a-hoz. Ezért, amint a Szent Szellem mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket … Az író azt mondja: Ne tegyetek úgy, ahogy az izráeliták tettek, mintha Isten nem létezne. Halljátok meg hangját és bízzatok benne. „Ma, ha az ő szavát halljátok …” Kinek a hangját? Jézus Krisztus hangját. Annak a hangját, aki Isten háza felett áll, írónk szerint. Nem a szolgáló hangját, hanem Isten fiának a hangját, Isten hangját! Ez Isten fia volt, aki Izráel gyermekeivel küzködött a zsoltáríró szerint, a Szent Szellem sugallatára.
A 3,10/a-ban: Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép … tudjátok, mit jelent a „haragudni” vagy a „megbotránkozni” az eredeti szövegben? Megbetegített engem, émelyítő volt, hányingert keltet. 3,10-11. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Mikor mondta ezt? Röviddel Refidim után egy Kádes-Barnea nevű helyre jutottak. Ez épp annak az országnak a határán volt, amit Isten megígért nekik és amiről azt mondta, hogy ez egy tejjel és mézzel folyó ország. – Nos, mit tesz az ember mint jó stratéga? Amilyen gyorsan csak lehet, beveszi az országot. Látni akarja, hogy valóban így van-e. Nem logikus? Minden jó üzletember hasonlóan tenne. Piackutatást végez. — Van egy férfiakból álló kis csoport, szám szerint 12. Bemennek az országba mint egy őrjárat. A Numeri (4Móz) 13&14-ben leadják úti beszámolójukat. A többség beszámolóját. Visszajönnek és ezt mondják: Az országban valóban tej és méz folyik, itt vannak a gyümölcsök. Ők mintákat hoztak. „De”, – mondja a többség – a lakók erősek, a városokat fal veszi körül és láttuk az Anák-fiait, óriásokat! – Nincsenek emberek Jézus gyülekezetében, akik mindig csak az óriásokról beszélnek? Az óriások, óriások! Milyen félelmetes Bunyan zarándokútjában: az oroszlánok, oroszlánok! És nem vette észre, hogy az oroszlánok meg voltak kötözve. – Az oroszlánok, oroszlánok, Anák-fiai! Anélkül, hogy mondanánk, Isten a mi oldalunkon áll. – Aztán jön a kisebbség beszámolója: Vonuljunk fel és foglaljuk el az országot, mert le tudjuk győzni. – A férfiak beszámolója azonos volt, csak az értelmezés volt különböző. „Nem tudjuk megtenni”, mondta a többség, „vonuljunk fel, le fogjuk győzni” mondta a kisebbség. Az egyik csoport az óriásokat látta, a másik Istent. Micsoda különbség! Némelyek Istenre néztek, majd aztán a nehézségekre. – Mások pedig először a nehézségekre néztek és ezért nem látták Istent. Az egyik csoport a nehézségeket állította Isten és maga közé, a másik Istent állította a nehézségek és maga közé. Izráel nem tudta elfoglalni a földet, mert engedetlen volt és a következő két fejezetben kétszer olvasható, hogy Istent kihívták, provokálták. Megbántották Istent. Miért? Mert bűnt, gyilkosságot követtek el vagy loptak volna? Vagy paráználkodtak? Nem. Csak egyszerűen nem hittek Istenben. Csak ez. – A hitetlenség bűne minden bűn közül a legrosszabb. Ez a bűn választja el az embert Isten ígéreteitől, és végül magától, Istentől.
Térjünk vissza a Zsidókhoz írt levélhez. A szerző magyarázza az Ószövetséget. A Szentírás embere. Ezért figyelmezteti olvasóit. Zsid 3,12: Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Tudom, hogy Jézus Krisztus mellett döntöttél, hogy keresztyénnek vallod magad és ennek ellenére lehetséges, a világosság és ismeret ellenére, ha a világosságot nem sajátítottad el és elfordulsz tőle, elbuksz, akkor az egy visszavonhatatlan elesés lehet. Miért kellett az írónak ezt a figyelmeztetést ennek a gyülekezetnek adnia? Talán mert döntésük nem volt valóságos, nem szívből jövő, csak látszat volt. Észrevette, hogy fáradtak lettek a hallásra, nem értették meg a mondottakat. Mert füleik süketek lettek, felmerült benne a kérdés, vajon nem olyan emberek, akik megtapasztalták az igazságot, de visszaestek. Volt világosságuk, de az igazság nem volt a szívükben. Az író, mint egy jó pásztor biztos akart lenni, hogy a gyülekezetben mindenki szívét megérintette az igazság. – Hányan vannak közöttünk, akik vasárnapról vasárnapra ott vannak, hallják az igét, tanításban részesülnek, felismerték az igazságot, Jézus Krisztust mint Megváltót elfogadták, Jézust mint Isten Bárányát látják, aki a világ bűneit hordozza. Megvallod őt, de a szívedbe mégsem fogadtad be őt. Talán még a férjed, feleséged vagy szüleid vagy barátaid sem tudják, hogy csak egy útitárs vagy. Ha van itt ilyen valaki, akkor hadd mondjam neked, hogy ha a világosságtól elfordulsz, eljön az az idő, amikor nem mehetsz vissza Jézushoz, mert nem akarsz Jézushoz menni. A szív meg tud keményedni, elhalhat, mert az ember nem fogadta be a világosságot. Zsid 3,12. Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sokan azt gondolják, hogy a hitetlenség bagatell bűn. Sokan még büszkék is hitetlenségükre. Gyakran hallottam valakit mondani: Nehezemre esik Istenben hinni! Ez olyan alázatosan hangzik! Ahelyett, hogy azt mondanák: Semmi nem esik nehezemre, mint a házasságtörés.
A hitetlenség! Zsidók 3,13: Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. A Sátán odament Évához és azt mondta: Ez mégsem helytelen, nem végzetes, nem fogtok meghalni! Nem rossz, ő csak azt nem akarja, hogy olyanok legyetek, mint Isten, hogy ismerjétek a jót és a gonoszt. Micsoda megtévesztés!
Szeretném befejezni. Már csak egy figyelmeztető szó a hitetlenségről. A hitetlenség megbocsáthatatlan bűn, mert Istent haragra gerjeszti, kétségbe ejti. Érvényteleníti Isten ígéreteit. Maga Jézus Krisztus sem tudott Názáretben csodát tenni a hitetlenségük miatt. – Meghiúsítja Krisztus engesztelő halálát emberi szemszögből nézve, mintha Jézus Krisztus nem halt volna meg érted, ha nem hiszed. Megfoszt téged ennek a halálnak az áldásaitól és következményeitől. Elválaszt téged Istentől! Emlékezzetek Zakariásra, Keresztelő János apjára! Pap volt, áldozatot hozott és megjelent neki egy angyal, aki Gábriel arkangyalként mutatkozott be és kijelentette Zakariásnak, hogy a felesége gyermeket fog várni. Neve János lesz. Nagy ember lesz, aki az apák szívét a gyerekek felé fordítja és felkészíti az embereket, hogy Istenhez forduljanak. Tudjátok, hogyan reagált erre Zakariás? „ Honnan kellene ezt tudnom?”
„Hogy történhetett?” kérdezte Mária, mikor az angyal kijelentette neki Jézus születését. De Zakariás ezt kérdezte, „honnan kellene ezt tudnom?” Zakariás nem hitte el az angyal üzenetét. Az angyal ezt mondta neki: Amíg meg nem születik a gyermek és meg nem kapja a János nevet, néma leszel. Süketnéma lett! Tudjuk, mert amikor a gyermek már megszületett és nevet akartak neki adni, azt mondták az emberek, nevezzük őt Zakariás juniornak. Anyja azt mondta: Nem, János lesz a neve. A nők egyébként nem hangadók a családban, kivéve, ha a férfi nem beszél. Aztán azt akarták tudni az emberek, vajon így kellett-e ennek lennie. És el kezdtek Zakariással jelnyelven beszélni. Innen tudjuk, hogy hallani sem hallott. Adtak neki egy táblát, amire fel kellett írnia fia nevét. És amint felírta fia nevét, nyelve feloldódott és ezt olvassuk: Beszélni kezdett és áldotta az Istent. Mivel hitetlen volt, fülei süketek lettek és szája néma. Ha valaki ilyen állapotban van, nem hallja Istent és a szája is néma és nem tud bizonyságot tenni az embereknek. Ha valaki kész Istenben hinni, megnyílik a szája, feloldódik a nyelve és fülei meghallják Isten hangját és bizonyságot tesz Istenről. – A hitetlenség a legnagyobb bűn. „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől.”