Emlékezzünk vissza arra, hogy Juda történelmében Áház király uralkodásával egy új korszak kezdődött el. Áház Krisztus előtt 735-ben került trónra. Ő volt „az arcnélküli király”. Izrael szét volt szakítva az északi országrészre, Izraelre, és a déli országrészre Judára, ahol Jeruzsálem a főváros is volt. Izraeltől északra helyezkedett el Szíria. Szíria és Izrael el akarták távolítani a trónról Áházt és egy saját királyt akartak állítani helyette. Áház Dávid leszármazottja volt, Dávid jogos trónörököse.
Ézsaiás arra bátorította Áházt, hogy ne Egyiptomban vagy Asszíriában keresse a védelmet, hanem egyedül Istenbe vesse a bizalmát, aki majd gondoskodni fog a védelméről. Áház nem hallgatott a prófétára, aki azt mondta neki: „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” Áház, ha nem hiszel, akkor nem fogsz megállni (Ézs 7,9). Áház nem hitt Isten ígéretében, hanem Asszíriára hagyatkozott.Világos és egyértelmű a lecke számunkra. Gyakran vannak kegyes gondolataink és szavaink. Látogatjuk az istentiszteleti alkalmakat, sőt még a bibliatanulmányozó alkalmakat is, de nem hagyatkozunk azokra az ígéretekre, amelyeket Isten adott nekünk. Amikor az életünkben döntéseket hozunk, akkor az eszünkre hallgatunk, a saját gondolatainkra, terveinkre, szándékainkra és erőnkre hagyatkozunk. Ezért aztán nem csoda, ha elbukunk. Soha nem fog eredményt hozni, ha Asszíriába, a testbe vagy a világba vetjük bizalmunkat. Az Istenben való bizalom tartós és áldásos.
Ézsaiás a 7. fejezetben beszél erről, azután pedig beiktat egy szünetet nyilvános szolgálatában. A 8. fejezetben Ézsaiás tanítványai között szolgál. Az Ézs 8,16-ban azt mondja Isten Ézsaiásnak: „Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára.” Ézsaiás pedig ezt mondja: „17. És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette arcát, és benne reménykedem.” Ekkor kapja meg azt az üzenetet, amely a következő fejezetek kulcsüzenete. Ez az üzenet így hangzott: „Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Sion-hegyen lakó Seregek Urának akaratából.” Három jelet találunk itt. Ézsaiásnak volt két fia. Az egyiket Mahersalalhasbaz-nak, a másikat Seár-Jasubnak hívták, és maga Ézsaiás volt a harmadik jel. Ezt a három jelet azért kapta a próféta, hogy ezek vezetést adjanak neki az asszíriai megszállás alatt. Ezek az ígéretek őrzik meg szívük békességét a külső zűrzavarban. Ez a három név tehát a következő volt:
Mahersalalhasbaz, ami azt jelenti „Hamar a zsákmányra, gyorsan a prédára!” Ez a név azért adatott Ézsaiásnak, hogy tudatában legyen annak, hogy el fog jönni a pusztaság időszaka. Isten népe engedetlen volt, és ezért Istennek meg kellett őket fegyelmeznie. Áház az asszírokat hívta segítségül, ők azonban elfoglalták az országot és eljöttek egészen Jeruzsálem kapuiig.
Seár-Jasub neve azt jelenti, hogy „Egy maradék vissza fog térni”. Ez a név reménységet adott Ézsaiásnak. Amikor úgy nézett ki, hogy Juda és Izrael számára minden elveszett, akkor Isten megígérte, hogy egy maradék vissza fog térni. Isten ez által a maradék által fog áldást hozni Izrael számára, és Izrael által az egész világra. A 10. fejezetben mondja azt, hogy egy maradék vissza fog térni.
A harmadik név Ézsaiás neve, ami azt jelenti, hogy „Jahve szentje”. Így ma a 11. és 12. fejezetben Isten szentjéről fogunk olvasni.
Mahersalalhasbaz neve az első jel, amely a 8. és 9. fejezetben fordul elő, ezt követi a 10. fejezetben Seár-Jasub neve, és most a 11. és 12. fejezetben Ézsaiás, „Jahve megment”.
Az Ézs 11.-12-ben az Isten országáról való tanításról és a király fellépéséről olvasunk, hogy mindez, hogy fog kibontakozni. Ez az utolsó téma Immánuel könyvében. A 7.-12. fejezetig terjedő szakaszt gyakran nevezik Immánuel könyvének. Ezek a fejezetek közvetlenül vagy közvetve foglalkoznak Immánellel (Velünk az Isten), a mi Urunk Jézus Krisztusunkkal. A téma maga a királyság. Emlékezzünk arra, hogy az Ézs 7,14-ben ír a próféta a születendő Királyról. Később pedig az Ézs 9,5-ben: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” Ebben a próféciában már a megszületett Királyról ír. A 11.-12. fejezetben a Királyt látjuk, ahogy uralkodik.
Az Ézs 10,28-34-ig terjedő igeszakasszal kezdjük el az olvasást, mert ezek a versek képezik a 11. és 12. fejezet előszavát. Ezek a versek a költészet remekművei, ez egy valóságos költemény. Ézsaiás Jeruzsálem magaslatán áll, és látja közeledni Asszíria királyát és seregét. (Asszíria királya a Bibliában gyakran úgy jelenik meg, mint Libanon cédrusa.) Leírja a felvonuló ellenséget, Asszíria királyát, seregével együtt.
„28. Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését. 29. Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Megretten Ráma, Saul Gibeája menekül. 30. Sikolts hangosan, Gallim leánya, figyelj rá, Lais, felelj rá, Anátót! 31. Madméná elmenekült, Gébim lakói elrejtőztek. 32. Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját.” – Itt írja le, hogy Asszíria serege itt van Jeruzsálem kapui előtt, majd folytaja: „33. De az Úr, a Seregek URa kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők. 34. Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!”
Lapozzuk még fel az Ezékiel 31,3-at: „Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szép ágú, árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje.” Asszíria királyát itt is egy Libanon hegyén növő cédrushoz hasonlítja a próféta. És most itt van ez a király Jeruzsálem kapui előtt, és a próféta, aki egyben költő is, úgy írja le ezt a sereget, mint cédrusokból álló erdőt, amelyet az Úr ki fog vágni. Ézsaiás itt az asszír sereg megsemmisülését prófétálja meg. – Ez után következik a 11. fejezet!
Ézs 11,1: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsgyökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” El tudjátok képzelni ezt a képet? Az Úr megsemmisítette a sereget, a nagy fák erdejét kivágta, és a próféta most lát egy fatörzset, amelyből egy hajtás sarjad ki. Ez egy csodálatos kép. Térjünk vissza egy pillanatra az Ézs 6,13-hoz. Az Ézs 6-ban küldetik el a próféta egy néphez: „Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10. Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.” Elhangzott az ítélet.A próféta megkérdezi: „Meddig tart ez, Uram?” Isten így felelt: „Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. 12. Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország.” Itt Izrael szétszóratásáról beszél. Ezután következik a 6,13: „Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!”
Mit jelent ez? Izraelben marad egy gyökér. Volt egy tölgyfa, amelyet kivágtak. Egy erős fa. Szinte elpusztíthatalan, még akkor is, ha kivágják. Kivágják és visszanő. Ha egy cédrust vágnak ki, akkor az elkorhad. A Szentszellem úgy jelenti ki Izraelt, mint egy tölgyet, Asszíriát pedig úgy, mint egy cédrust. Nem csodálatos? A tölgy gyökerében élet van, az Úr maga az, aki kivágja, növeszti és gyümölcsöt hoz rajta, amely be fogja tölteni a földet. – Azt mondja itt az író: „nézzétek, itt vannak az Asszírok, ők ki fognak vágatni, de az én tölgyem gyökeréből, Isaiból hajtás fog sarjadni gyökereiről és gyümölcsöt fog teremni.
Érdekes dolgokat találunk ebben a szakaszban. Amikor Izraelt megalázzák, akkor számíthatunk a Messiás megjelenésével. Amikor Jesuah Ha’Masiah eljött a földre, Izrael római iga alatt nyögött. De éppen akkor jött el a Messiás. Akkor jött, amikor Izrael már majdnem elvesztette a reménységét. A nép hitetlen volt és csak egy kis maradék volt aki hitt neki. Anna, Simeon, Mária, József. Kevesen voltak, akik hittek Jahvéban, aki az Ő népét kivezette Egyiptom földjéről. Azonban született egy kisgyermek egy betlehemi istállóban, aki Isai törzsgyökéről származott. Isteni származása volt és József által Dávid jogos trónörököse volt. Máriától emberi természetét örökölte, amely felhatalmazza arra, hogy erre a trónra ülhessen. Izrael megaláztatását az „Isai törzsgyöke” kifejezés még fokozza. Még Dávid nevét sem használja az író.
Csak a 2. vers beszél a Király felkenetéséről: „Az ÚR szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének szelleme.” Jézus felkenetése, bemerítkezésekor történt meg. Ekkor szállt rá a Szentszellem, galamb formájában, és az Atya hangja hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az ÚR a víz alá merült, majd kijött, és ezzel azt fejezte ki, amit az Atya hangja mondott róla. Ezzel a bemerítkezéssel beteljesedett a Szentírásnak az a része, amiről az Ézs 61,1-ben olvasunk: „Uramnak, az Úrnak szelleme nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek…” A Messiásnak fel kellett kenetnie a Szentszellemmel. Jézus, mint Isten Fia teljes mértékben birtokolta a Szentszellemet, az Atyával való kapcsolatában. Azonban a Szentszellem rászállt az Ő bemerítkezésekor, hogy elő legyen készítve messiási feladatára. Bemerítkezésekor lett beiktatva hivatalába. Nem, mintha nem tudta volna, hogy Ő a Messiás, de ekkor lett kihirdetve elhivatása. A hang azt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Ez az igevers a 2. zsoltárból származik. Ez a zsoltár bemutatja a Messiást, aki uralkodni fog. Az áll itt: „Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.” Ő az uralkodó. Az Ézs 42-ben ez áll: „Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Szellememmel ajándékoztam meg, …” Az Ézs 42-ben prófétál Ézsaiás Jahve szolgájáról, és ennek a könyvnek egy későbbi részében arról prófétál, hogy ennek a szolgának meg kell halnia. Amikor a hang azt mondta a mennyből, hogy: „ez az én szeretett Fiam” , akkor az Úr és mindaz, aki az Írásokat ismerte, azt érthette meg, hogy Isten ezzel azt mondta, hogy ”ez a messiási Király”! És amikor azt mondta, hogy: „akiben gyönyörködöm”, akkor ezzel azt mondta Isten, hogy Ő a szenvedő Szolga Ézsaiás könyvéből, akinek meg kell halnia. Ez a mondat azt fejezi ki, hogy Ő a Király, akinek szenvednie kell.
Amikor az Úr Jézus alámerül a vízbe, majd kijött onnan, keresztsége által érthetővé tette, hogy mi lesz a feladata. Alá kellett merülnie a halál vizébe, aztán pedig feltámadnia. Ezért beszélt később az Úr a keresztségéről, amikor a Luk 12,50-ben azt mondta: „Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, …”
Itt az Ézs 11-ben részletesen írja le Ézsaiás az Ő keresztségét. „Az ÚR szelleme nyugszik rajta”, mint Noé galambja, aki nem tudott megnyugodni, mert a föld romlott volt. A Szellem nyugszik rajta. Ő az egyetlen olyan ember, akin Isten Szelleme egyáltalán meg tud nyugodni a saját érdemei miatt. Mi csak azért kaptuk meg a Szentszellemet, mert az Úr Jézus magára vette a mi bűneinket a kereszten. Mi bűnösök csak így kaphatjuk meg a Szentszellemet.
Ézsaiás 3 tulajdonság párt sorol fel:
- Az ÚR szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem szelleme, …” Ez az Ő intellektusára vonatkozik. Ez abszolút tiszta volt. Emberként azonban tanulnia kellett. – Hozzátartozik az Ő isteni természetéhez, ismertetőjegyeihez, tulajdonságaihoz, hogy változhatatlan, végtelen és birtokolja a teljes tudást. Ő mindent tud térben és időben. Neki nem kellett tanulnia, nem kellett iskolába járnia. Soha nem kellett azt mondania, hogy még el kell végeznem ezt az osztályt, vagy azt az iskolát, hogy ezt és ezt tudjam. Soha nem végzett egyetemi tanulmányokat. A Fiú, az Ő isteni természetében mindentudó volt. Emberként azonban még kellett tanulnia. De Ő a tanulásban is tökéletes volt. Mindenhol tanult, ahol csak járt. „Növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lk 2,40).
- „a tanács és erő szelleme, …”. Ez a gyakorlati életére vonatkozott, a mindennapjaira.
- „az ÚR ismeretének és félelmének szelleme.” Ez a szellemi életére vonatkozott.
Emlékeztek valamire az Ószövetségből? Nem a hétágú gyertyatartó volt az Úr szimbóluma, aki a világ világossága? A felkenetés megerősíti azt, hogy ez Immánuel (Velünk az Isten). Ézs 11,3-5: „3. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4. hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. – Előttünk van most a Király eljövetele és felkenetése. Mit várnánk ennél a pontnál? Most egy olyan utalást várunk, amely a szenvedéseire mutat. Azonban itt nem találunk ilyen utalást. Ézsaiás a Messiás szenvedésének leírását könyvének végére tartogatja. A mi korszakunkról sem olvasunk semmit Ézsaiásnál. Ennek is jelentősége van. Korábban említettem, hogy a Szentszellem pünkösdkor kiáradt, és az azt követő időszak a gyülekezet korszaka. Ennek a korszaknak a végén történik a gyülekezet elragadtatása. Ezt követi a 70. hét Izrael számára, a nagy nyomorúság, ami után az ezeréves királyság fog következni. A gyülekezet korszaka, amelyben mi élünk, sehol sem fordul elő az Ószövetség próféciáiban. Erről az Úr beszél a tanítványainak. Amikor körvonalazódott, hogy Izrael el fogja vetni az ő Messiását, akkor az Úr példázatokban beszélt ennek a korszaknak az eseményeiről tanítványainak. Elmagyarázta nekik, hogy egy időszak, egy megszakítás fog következni pünkösd után, amely addig tart, amíg be nem teljesülnek Isten ígéretei, amelyeket Izrael számára adott. Mi most ebben a korszakban élünk. Erről a korszakról semmit nem találunk az Ószövetségben! Ott csak az első adventről, a nagy nyomorúságról és a második adventről szóló próféciákat találunk.
Ezért ugorja át Ézsaiás ezt a korszakot, és ír az uralkodó Királyról. „Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége.” Ez az Ő uralkodásának alapelve! Ez az Ő lényének kisugárzása. Nem csodálatos, hogy az egyetlen tökéletes embert, aki valaha is élt, az Úr félelme jellemzi? Éppen arra jellemző ez, akinek első pillantásra nem lenne szüksége erre a félelemre? Mennyivel inkább kellene akkor a mi életünknek az Úr félelmét sugározni! „Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt.” Ő nem úgy fog ítélni, mint az emberek ítélnek. Ő szellemi igazság szerint fog ítélni. – Hogy hoznak ítéleteket a mi vezetőink, politikusaink, ipari mágnásaink? Hogy ítélünk mi emberek általában? Az ÚR nem érzékszervei alapján ítél, hanem a valóság alapján, az Ő tökéletes lénye alapján. Ő az Isten-Ember!
A politikusok mindig hazudni fognak. Ezt gyakran a nemzet biztonságával indokolják, vagy más érvekkel. Amikor Jézus fog kormányozni, nem lesz szükség több hazugságra. Minden egyértelmű, átlátszó lesz. „…hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség.” –
Mielőtt azonban az Úr felállítja királyságát, le kell számolnia ellenségével, az Antikrisztussal. A 2.Thessz 2,3-5-ben ezt olvassuk: „3. Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. 4. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten. 5. Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt?”
Egyébként, gyakran azt mondják, hogy fiatal keresztyéneket nem kellene szembesíteni a próféciákkal. Ezek megzavarhatják őket, ezért csak az egyszerű bibliai igazságokat kellene nekik tanítani Krisztus személyéről, váltságművéről, és a keresztyén élet mindennapjairól. Mindez természetesen valóban fontos, Pál számára azonban nagyon fontosak voltak a próféciák. Miért? Képzeljük csak el: Ment, hirdette az evangéliumot, létrejött egy kis gyülekezet, és aztán elhagyta a várost. Az Apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy Pál maximum 6 hétig volt Thesszalonikában. Tanított a keresztről, a Szentszellem munkájáról, a keresztyén életről, tanított a bűn emberéről, az elragadtatásról a nagy nyomorúságról, és beszélt Isten országáról. Részletekbe is belement, az Antikrisztusról is beszélt. Nos, ha Pál mindezekről a dolgokról tanította Thesszalonikában a friss keresztyéneket, akkor nekünk is szabad próféciákról beszélnünk.
„6. És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. 7. A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból. 8. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével.
Nem ismerős a beszélő stílusa ? Az Ézs 11-ből vette ezeket a gondolatokat. „9. Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával; 10. és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. 11. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, 12. hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.
Igen, eljön a Király, és az első dolga az Antikrisztus megsemmisítése lesz. Azután felállítja királyságát, amelyben igazságosan fog uralkodni és ítélni.
Milyen lesz ebben a királyságban élni? Erről az Ézs. 11,6-9-ben olvasunk. Luther és Kálvin azt mondták, hogy mindezt szimbolikusan kell értelmezni. A modern teológusok azt mondják, hogy szó szerint kell érteni, de ez csak egy vágyálom. „6. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7. A tehén a medvével legel, fiaik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó fajzata felé nyújtja kezét.” (A kisgyermeket annyira el fogják bűvölni a mérges kígyó szemei, hogy kinyújtja felé a kezét és játszani fog vele.) „9. Nem árt, és nem pusztít szent hegyemen senki, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. –
Hogy tanított minket az Úr imádkozni? „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod …” Imádkozzunk ezért! Sok teológus azt mondja, hogy ezért nem kell imádkoznunk. Istennek nincs a földön országa. Azonban, ha megnézzük a Jelenések könyvét, akkor olvasunk egy ilyen országról a földön, sőt az angyalok mondják, hogy „jöjjön el a te országod”. Én tartom magam az Úr imádságához és a 2000 éves egyháztörténelem szentjeinek imádságához és tartom magam az angyalok imádságához is, akik azt mondják: „jöjjön el a te országod”. Ézsaiás próféciája akkor fog beteljesülni, amikor eljön ez a királyság.
Milyen csodálatos ez a kép! Főként, ami az állatokat illeti. Ma nincs békesség az állatok között. Az állatok fölfalják egymást. – Végső soron a paradicsomi békesség lesz újra helyreállítva. Ott van egy „link” Isten üdvtervében az ember számára.
Olvassuk el a Róma 8-at, hogy lássuk, Ézsaiás nem csak valami költészeti, poétikus dologról írt, amit nem kell komolyan vagy szó szerint venni, és értelmezni. A Róm 8 18-26-ban Pál ír a megváltottak életéről az Úr visszajövetele és az elragadtatás előtt, aztán pedig a királyság felállításáról. Gyakran azt gondoljuk, hogy ha már meg vagyunk váltva, akkor semmi másra nincs szükségünk ahhoz, hogy megdicsőüljünk. Pál azt mondja, hogy ez nem így van. Van egy átmeneti időszak a megtérésünk és Isten ígéreteinek beteljesülése között. Ezt az időszakot a szenvedések jellemzik. Fil 1,29: „Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, …” A szenvedés a sorsunk része! A Róm 8-ban úgy hangsúlyozza Pál ezt a szenvedést, hogy többször is a „sóhajtozás” szót használja ennek kifejezésére. „18. Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Az egész teremtett világ szenved az ember bűnbe esése következtében. Mit mondott Isten? „legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.” Amikor a kertben megszúregy rózsa, jusson eszedbe a Genezis 3,18. – Ha Isten gyermekei megváltatnak, a teremtett világnak is meg kell váltatnia. Mi össze vagyunk kapcsolódva a teremtett világgal. „20. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21. hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.” A teremtett világ sóhajtozik a múlandóság miatt, de egyben vajúdik is, mert egy újjászületésben lesz része. „23. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Szellem első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.” Nem olyan igevers ez, ami eszünkbe jut, amikor egy szeretett testvérünk vagy testvérnőnk koporsója mellett állunk? „24. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25. Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” Ezután azt mondja Pál: nem csak a teremtettség és nem csak mi sóhajtozunk, akik megkaptuk a Szentszellemet, hanem „maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” – Erről hosszan el lehetne beszélgetni. Ezt az igeverset gyakran félreértik. Ennek a fohászkodásnak semmi köze a mi imáinkhoz. Nem arról van szó, hogy a Szentszellem „megszűri” a mi imádságainkat. Képzeljük el a következő történetet: Egy kicsi fiú nagyon szereti az anyukáját, és szeretne neki örömet szerezni. Kimegy a kertbe, és virágokat szed. A virágokkal együtt a gyomot is kitépi a földből, és ezzel a bokrétával siet az édesanyjához. Útközben meglátja őt az édesapja, és megkérdezi a kisfiát, hogy mit csinál? A kicsi elmagyarázza az apukájának, hogy örömet szeretne szerezni az anyukájának ezekkel a virágokkal. Az apa elveszi tőle a csokrot, és kiszedi belőle a gyomnövényeket. – Sokan így képzelik el a Szentszellem szerepét a mi imaéletünkben. A Szentszellem „megtisztítja” imáinkat, hogy megfelelőek legyenek. Ez egy szép gondolat, de nem igeszerinti! –
Tudjátok, hogy mit jelent ez az igevers? Miért imádkozik a Szellem? Testünk megváltásáért, és a teremtett világ megváltásáért. Miért? Mert akkor lesz teljes a megváltás! Most még testben vagyunk, és nem tudjuk úgy élni az életünket, ahogy kellene, ahogy szeretnénk és ahogy a Szentszellem is szeretné. A Szellem sóhajtozik a teljesség után. „maga a Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”Kimondhatatlan szavakkal és vágyakozással. És Isten hallja ezt az imát. „27. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.” Mivel a Szentháromságon belül mindig harmónia van, az Atya meg fogja hallgatni a Szellem imádságát.
Ezért lesz felállítva a királyság és helyreállítva a teremtett világ.
Sokan azt mondják, hogy az 1000 éves királyság egy fölösleges betoldás Isten üdvtervében. Megtörtént a kereszthalál, kiáradt a Szentszellem, hirdettetett az evangélium, ezt követik az utolsó napok, és aztán közvetlenül átmehetnénk az örökkévalóságba. Miért van szükségünk egy földi királyságra?
Szeretnélek benneteket arra emlékeztetni, hogy a bűneset egy történelmi esemény volt. Isten a megváltást is a történelem keretei között ígérte meg. Történelmi esemény volt az is, hogy Jézus Krisztus eljött és szenvedett a kereszten. Amikor az Úr visszajön, akkor történelmi eseményként akar számunkra egy új testet adni. Az embernek látnia kell a történelemben, hogy mit tesz Isten. – – – – A bűneset következtében meg lett átkozva a föld a történelem kezdetén. A teremtett világ megváltásának is a történelemben kell megtörténnie. Megváltásunk csak akkor válik teljessé, amikor majd egy új testet kapunk. És csak akkor fog helyreállni a teremtett világ is a történelem folyamán. – Csak ezután következik az örökkévalóság. Ez a megváltás isteni filozófiája. Isten üdvterve bölcs és csodálatos. Nem csoda, hogy Pál így kiált fel: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33)
Csak még egy rövid gondolat. Ezt magatok is elolvashatjátok.
A királyság programja egyszerű. A pogányok, a nemzetek be fognak vitetni a királyságba (11,10): „Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert zászlóként magaslik ki a népek közül, és székhelye dicsőséges lesz.” Izrael népe össze lesz gyűjtve a világ minden részéről. „11. Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy megvegye népe maradékát, mely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Kúsban és Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein.” Az ország benépesedik. Izrael maradéka és a nemzetek is ezen a földön fognak lakni.
Ezután következik a 12. fejezet, amely Isten üdvtervének dicsérete. Szeretném, ha az Ézs 12,2 lenne ennek a témának a zárszava. „Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” Azt hiszem, az lesz az emberiség történelmének legnagyobb pillanata, amikor Izrael népe ezek a szavakat fogja énekelni. Isten országában a nép az ő megváltóját fogja dicsőíteni.