A mai igehelyünk a Mik 4,9-14:
9 Most! Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? 10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától. 11 Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! 12 De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. 13 Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. 14 Most! Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját.
Létünk egyik bibliai alapelvét a Zsolt 76,11-ben találhatjuk: 11 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed. A német nyelvű egyszerű fordítás ezt valamivel modernebbül fejezi ki: Az emberek haragja is magasztalni fog téged, még a kétségbeesett őrjöngésük is téged dicsér. Ennek egy illusztrációja a háborúk sorozata, amelyeket Izrael az 1948-as államalapítása óta harcolt. Úgy gondolom, hogy még több háború fog következni, mivel Izrael ellenségei, akik ezt a kis országot körülveszik, még nem adták fel azt a szándékukat, hogy Izraelt a Földközi-tengerbe vessék.
Ha figyelmesen olvassuk ezt az 5 verset, akkor észrevesszük, a 4. fejezetben két ígéret van az Isteni szabadításról, és még egy további az 5. fejezetben, amely a Mik 5,6-tal zárul. Ezek az ígéretek mind egy-egy válsághelyzetre vonatkoznak, amelyek megoldására több lehetőség van.
A 9. vers egy ilyen válsághelyzetet mutat be: Most! Miért kiáltozol annyira?
A 10. versben azt mondja meg a szerző, hogy mit kell Izraelnek tennie: Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! De a 10. versben jön a szabadítással: onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától. – A következő válságról a 11. vers ír. Most sok nép gyűlt össze ellened… Isten stratégiája folytatódik, és a 13. versben következik a szabadítás: Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. A Mik 4,14-től az 5,5-ig hasonlókról olvashatunk, de erről majd legközelebb.
Ha meg szeretnénk érteni ezeket az ígéreteket, akkor figyelnünk kell arra, hogyan beszél a szerző! Hogy kezdődik a 9. vers? Most! Miért kiáltozol annyira? És a 11. vers? Most sok nép gyűlt össze ellened… És a 14. vers? Most! Vagdosd magad össze gyászodban! (A 14. vers némelyik fordításban az 5. fejezet első verse.)
Ezek apró dolgok, amiket meg kell figyelnünk, és ezek segítenek megérteni egy szöveg szerkezetét, hogy meglássuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes szakaszok és versek.
Itt és más helyeken is arról van szó, milyen fontos Istennek a Közel-Keletre vonatkozó üdvterve. Izraelnek mint népnek a jövője Isten változhatatlan igéjén alapul! Számtalan igehely van a Bibliában, amely arról szól, hogy Izraelnek van jövője, mert Isten visszavonhatatlan ígéreteket tett a nép számára. Példaként fellapozhatjuk Mózes énekének 1. és 43. versét a Deut 32-ben. Ez Mózes öt könyvének az egyik legnagyobb fejezete. Miért állítom ezt? Mert az Újszövetség gyakran idézi ezt a fejezetet, méghozzá nem csak egy helyen, hanem több szerző által is. Mózesnek ezt az énekét közvetlenül az előtt énekelték, hogy Izrael bevonult az ígéret földjére. Ebben a fejezetben Izraelnek meg kellett vizsgálnia az Istenhez fűződő viszonyát. Milyen átfogó az 1. vers: 1 Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! Ez egy egyetemes érvényű prófécia, amelynek különlegesen nagy jelentősége van. Az ének végén ezt olvassuk: 43 Dicsérjétek, ti nemzetek, annak népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de megbocsát földjének s népének! Nagyon fontosak az utolsó szavak: … de megbocsát földjének s népének.
Az Újszövetség olvasása közben mindig felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet Istennek az Izrael nemzetére vonatkozó visszavonhatatlan ígéreteivel. Például a Róma 2-ben Pál azt mondja, nincs különbség egy nem hívő zsidó és egy nem hívő pogány között. Adja magát a kérdés, amit Pál fel is tesz a Róm 3,1-ben: 1 Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna?
Nem szabad elfelejtenünk, hogy Pál ezt a levelet pünkösd után és a gyülekezet korszakában írta. Ha tehát felteszi ezt a kérdést, a válasz így hangzik: Semmi! Hiszen ezért kérdezi. Néhányan lehet, hogy azt gondolják, azért foglalkozik Pál ezzel e kérdéssel, mert a Róm 2,28-ben ezt írta: 28 Mert nem az részesül dicséretben, aki külsőleg zsidó, aki testén külsőleg van körülmetélve, 29 hanem az részesül dicséretben – mégpedig nem emberektől, hanem Istentől – , aki belsejében zsidó, aki nem betű szerint, hanem szívében a Szellem által van körülmetélve.
Valaki azt mondhatná: Akkor nincs is különbség zsidók és nem zsidók között. Ha valaki nem hisz, függetlenül attól, hogy zsidó vagy nem zsidó, az nem birtokolja az ígéreteket. Ha valaki így beszél, akkor figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ígéretek Izraelnek mint népnek, mint etnikai egységnek adattak. Ezért kérdezi az apostol: Mi akkor a zsidó előnye? A gyülekezet akkoriban már létrejött, voltak már köztük pogányokból lett hívők, Izrael továbbra is megmaradt a hitetlenségben, ezért Pál maga válaszolja meg a kérdését: (3,2) 2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
Sokan úgy gondolták, Pál ezzel azt akarta kifejezni, hogy Isten a zsidóknak adta a Bibliát, és az ő felelősségük volt Isten igéjének a közvetítése. Nos, ez nem igaz, mert a Biblia néhány részének nem zsidó az írója, pl. valószínűleg a Jób könyvéé sem.
Amikor Pál jövendölésről vagy prófétálásról beszél, akkor nem az egész Bibliára gondol, nem is csak az Ószövetségre. A jövendölések kapcsán Pál Istennek az Izrael népére vonatkozó igéjéről beszél, a messiási próféciákat érti ezeken. A Róm 9-ben tovább fejtegeti, milyen szörnyű, hogy Izrael hitetlenségben van, amikor olyan fontos kiváltságokkal rendelkezik (9,4): akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek; (Itt láthatjuk, hogy az ígéreteket Isten Izrael népének mint nemzetnek adta.) 5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
Azt is mondja Pál, hogy Izrael azzal az előnnyel, kiváltsággal rendelkezik, hogy neki adattak a messiási próféciák. – Valaki azt mondhatná: De hiszen ők hitetlenek! Pál ezt a kérdést is megválaszolja a 3,3: 3 Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Más szavakkal: ha elvetették a Messiásukat, ha a mai napig is kitartanak a hitetlenségük mellett, ez vajon érvénytelenné teszi-e Isten ígéreteit? Sok amillenialista éppen ezt állítja. Vagyis: az Izraelnek adott ígéretek feltételekhez voltak kötve, és mivel Izrael nem hitt, Isten hatályon kívül helyezte az ígéreteit, illetve átruházta őket a gyülekezetre. Ezt nevezik „helyettesítő teológiának”.
Mit mond Pál? 4 Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, … amikor perelnek veled.” (Róm 3,4) Pál apostol hitt abban, hogy Izraelnek mint nemzetnek van jövője, és előretekintett a jövőbe, amikor Izrael majd ezeknek az ígéreteknek a birtokosa lesz. Érvelésének tetőpontja a Róm 11,26-ban található: 26 és így üdvözülni fog az egész Izráel,… Nem minden egyes izraelitára vonatkozik ez, hiszen sokan közülük hitetlenek, hanem Izrael nemzetére mint egészre. Amikor Jézust keresztre feszítették, akkor sem volt minden zsidó hitetlen. Az ősgyülekezet zsidókból állt, de a nemzet mint olyan elutasította Megváltóját. – Így a jövőben majd zsidók tömegei fognak megtérni vezetőikkel együtt.
Az apostol ezután az Ószövetségből idéz, hogy alátámassza az érveit. Az idézeteket három ószövetségi igehelyről veszi, hogy bebizonyítsa, Izraelnek nemzetként van jövője. Az egyik igehely az Ábrahámmal kötött szövetségről szól, a másik a Dáviddal kötött szövetségről, a harmadik pedig az új szövetségre vonatkozik.
Amikor a prófétákat olvassuk, jó, ha szem előtt tartjuk, hogy Isten Izraelnek adott ígéretei visszavonhatatlanok. Ha Izrael megmarad a hitetlenségében, akkor természetesen nem fogja tudni élvezni ezeknek az ígéreteknek az áldásait. De az Ószövetség világossá teszi, hogy Isten egy napon majd megadja nekik a hit ajándékát. 10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés szellemét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak (Zak 12,10). Ekkor fog majd Isten minden ígérete beteljesedni.
Ezt tartsuk szem előtt, amikor most megfigyeljük a 4. fejezet 9. és 10. versében található próféciát vagy jövendölést. Emlékezzünk azokra a férfiakra, akiket Mikeás a könyv elején említ. Az első versben ezt prófétálta: 1 Ez volt az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. Második Jeroboám napjaiban az északi királyságban és Júdában jólét uralkodott. Most, Mikeás idejében az asszírok fenyegették az országot. A nép és vezetői pánikba estek, és a 9. vers így jellemzi ezt a válsághelyzetet: 9 Most! Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? A katasztrófa a küszöbön áll, és a szerző ezt az ironikus kérdést teszi fel: Nincsen királyod? Sionnak vajon nem volt királya? De, volt. A király Isten látható képviselője volt. Talán meghalt a király, a tanácsadó? Az író az emberi vezetőket gúnyolja ki.
Amikor az emberek szorongató helyzetbe kerülnek, mindig először más embereknél keresnek segítséget. Pontosan ezt tette Izrael. Fenyegették őket az asszírok, ők pedig az egyiptomiaknál kerestek segítséget. Lássuk, mit mond erről Ézsaiás, aki Mikeás kortársa volt: (Ézs 30,1) Jaj a pártütő fiaknak – így szól az ÚR -, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva!; aztán a 31,1-ben: Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért! Lovakban reménykednek, a harci kocsik tömegében bíznak, és a lovasok nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az ÚRhoz! Ezt a mostani időkre így lehetne átfogalmazni: Jaj azoknak, akik az USA-hoz fordulnak segítségért, akik a rakétákban reménykednek, és akik a bizalmukat a fegyverkezésbe vetik, de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az ÚRhoz!
Vajon nem így van-e ez sok egyház esetében is? Ha csökken a látogatók és tagok száma, akkor emberi tanácsokhoz folyamodnak, különböző kulturális programokat szerveznek, de nem Isten hamisítatlan igéjének hirdetésétől várják a segítséget. – Nemrég azt olvastam, hogy a kaliforniai Rick Warren gyülekezete, a Saddleback Church Berlinben alapít gyülekezetet. Az ember szeretné lemásolni azt, ami egy másik földrészen sikeresen működik. Azt is gondolják, hogy ha növekszik a gyülekezet látogatóinak a száma, akkor az egy növekvő gyülekezet. Ez egy nagyon felületes megítélés.
A testies, emberi tanács klasszikus illusztrációja Ábrahám és Sára története az ígéret gyermekével.
9 Most! Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? Ezután a próféta a jövőről tesz kijelentést: Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned. Hétköznapi nyelven így reagálna egy rossz hírre: Kiabálj, Sion leánya, mint egy szülő asszony, de nem lesz megkönnyebbülés. Az ellenség nemcsak a kapuk előtt áll, hanem eljön az idő, amikor Babilonba deportálnak benneteket.
A 10. vers végén egy jövőre vonatkozó kijelentést olvashatunk: onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától. Érdekes, hogy Mikeás az „ott” szót hangsúlyozza. Azt mondja el nekünk, hogy Istennek nem mindig áll szándékában az azonnali megmentés. Nem is mindig az, amit az Úr megígér. Az automatikus gyors megmentés nem egy olyan jog, amelyre Isten népe jogot formálhat. Azt mondhatjuk, hogy bár az emberek, a nép rendbehozták a kapcsolatukat Istennel, mégis nehéz időkön kell keresztülmenniük. Az Úr azt mondja nekik, hogy Babilonból fogja megszabadítani őket. Ha a próféta hallgatóságának lett volna szellemi felfogóképessége, akkor tudniuk kellett volna, hogy ha nem tartanak bűnbánatot, akkor fogságba viszik őket.
Nem tudom, mennyire tette népszerűvé ez az üzenet a prófétát. Emlékezhetünk, hogy olyan prófétákról beszélt, akik pénzért jövendöltek. Akik adtak nekik pénzt, azok jó híreket hallottak, akik pedig nem fizettek nekik semmit, azoknak rossz dolgok bekövetkezéséről jövendöltek. És itt van most Mikeás, aki rossz híreket mond, függetlenül attól, hogy adnak-e neki valamit vagy sem. Mikeás az igazságot, Isten igéjét hirdette. Végtére is nem arról van szó, hogy valami tetszik-e nekünk vagy nem. A jó vagy a rossz nem feltétlenül Isten igéje. A lényeges kérdés az, hogy mit tanít a Biblia.
Mikeás tehát Isten igazi prófétája volt, és Isten igéjét hirdette. Ha valaki nagyon kellemes üzenetet hirdet, és a hallgató az igehirdetésről jóleső érzéssel megy el, akkor ez katasztrofális lehet, ha az üzenet nem igaz. Csak az igazság szolgálja az érdekünket, és ez független attól, hogy tetszik-e nekünk vagy sem.
Egy liberális teológiaprofesszor a következő kijelentést tette: „A Biblia nem olyan könyv, amelyben megtaláljuk a válaszokat életünk égető problémáira.” A liberális teológia számára a Biblia nem az a könyv, amelyben válaszokat találunk, hanem amely tele van kérdésekkel. Ezeket a kérdéseket a saját kárukra kikerülik. A liberálisok számára a Bibliában minden abszolút kijelentés kérdéses. A biblia vajon a kérdések könyve vagy a válaszok könyve? Az említett professzor azt mondta: „Azért olvassuk a Bibliát, hogy megtudjuk az igazságot, de kérdéseket találunk.” Ha pedig a Bibliában csak kérdéseket találunk, akkor hol találjuk meg a válaszokat? Azt mondja, hogy a válaszokat a Szent Szellem által kapjuk meg. De ha nincs a Biblia, akkor honnan tudjuk, hogy a Szent Szellem bennünk van? A Bibliát a Szent Szellem sugallta, és nem mond ellent önmagának! Ha a Szent Szellemhez fordulunk, akkor ő a Bibliára irányítja a figyelmünket.
Biztos, hogy a Bibliát olvasva sok kérdőjelbe botlunk, de nagyon sok fontos kérdésre meg is találjuk a választ. Mindenekelőtt azt mutatja meg, hogyan lehet örök életünk Jézus Krisztus által.
Ez volt tehát az első jövendölés, de van itt még egy, ami a 11. versben kezdődik. Itt Isten iróniájával találkozunk: Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód? Először nem tud a királyról, majd ez átváltozik az Isten tanácsvégzéséről szóló bizonyossággá. 11. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! A próféta a Jeruzsálem ellen forduló ellenségről beszél. Érdekes itt megemlíteni, hogyan kezdődik a fejezet (4,1): itt a nemzetek Jeruzsálembe jönnek tanácsért. Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.Ez egy csodálatos kép a nemzetekről, akik Jeruzsálembe fognak jönni tanácsért, amikor a Messiás visszatér. A 12. versben azonban ez másként hangzik. Ott a népek azért gyűlnek össze, hogy sátáni hatalommal pusztítsák el Sion leányát.
A „sok nép” kifejezés a végidők utolsó napjaira utalhat. De vonatkozhat Asszíriára is, valamint vazallus-államaikra, amelyeket meghódított. Abban a korban az volt a szokás, hogy a meghódított államok, amikor aláírták a békeszerződést, egyben arra is kötelezték magukat, hogy háború esetén Asszíriát támogatják. A „sok nép gyűlt össze ellened” tehát vonatkoztatható az asszírokra és azok vazallusaira.
Másrészt a 2. versben azt mondja: Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához … ez pedig a még előttünk álló messiási korra való hivatkozás.
Azt hiszem, valószínűbb, hogy a nemzetek, akik összegyűlnek Jeruzsálemben, sokszínűségükkel pánikot fognak kelteni a lakosok körében. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Legyen szentségtelen. Megvetéssel nézhetünk a Sionra! Van egy bizonyos irónia ebben a mondatban. A nemzetek úgy gondolják, hogy ők gyűltek össze, és nem veszik észre, hogy összegyűjtötték őket. Azt kérdezik magukban: Miért vagyunk itt, mit akarunk? Csak egyet akarnak: elpusztítani Jeruzsálemet. Ezt mondják: Legyen szentségtelen! Ez Isten városa, szent város, és ha ezt a várost valaki megszentségteleníti, azt Isten ítélete sújtja. Ezt mondják: Legyen szentségtelen!
Van ennek ma valami mondanivalója számunkra? Izrael körül van véve nemzetekkel, akik, ha megkérdeznék, mi a szándékuk, egybehangzóan azt válaszolnák: Izrael megsemmisítése. Szerintük Izraelt a Földközi-tengerbe kellene vetni. Izraelnek nincs létjogosultsága. Irán, Irak, Szíria, Jordánia, Libanon ill. a Hezbollah, Egyiptom és a Hamasz, Szaúd-Arábia stb. – mindannyian Sionra néznének, ha romokban heverne. De miért gyűlölik ennyire Izraelt? Mert Izmael a mai napig megveti Izraelt. Az ember nem tudja elfogadni, hogy Isten egyeseket vagy egyetlen nemzetet választ ki.
Izrael ma hitetlen, sajnos ez az igazság. De Izrael az ígértek birtokosa! Az elsők akarnak lenni a nemzetek között, nem pedig az utolsók. A nemzetek összegyűlnek a szent város ellen, a próféta pedig ezt mondja: Istennek más terve van. A 12. versben azután ez áll: De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. Összegyűltek a város ellen, de Isten volt az, aki összegyűjtötte őket! Ki fogják csépelni őket, mint ahogy annak idején a kévéket kicsépelték. Tudjátok, hogy mi ez? Isten előrelátása! Isten határozza meg a körülményeket. Amit az ember gondol, az más, mint amit Isten cselekszik. Aki nem számol Istennel, az rosszul járhat. Isten felborítja a nemzetek győzelmi serlegét. A legmagasabb katonai akadémia a mennyben van.
A korai keresztény egyházban néhány egyházatya Krisztus áldozati halálát úgy értelmezte, mint a Sátán feletti győzelmet. Ez bibliailag helyénvaló. De a gondolatmenetük valahogy így hangzik: Azt gondolták, hogy az ember a bűn által szolgáltatta ki magát a Sátánnak. Szerintük Isten alkut kötött a Sátánnal és neki áldozta Jézust, hogy Ő így szabadítsa ki a foglyokat a Sátán kezéből. Nissai Gregor ezt mondta: „A Sátán az Úr Jézusra néz, és egy csodatevőt, egy jó embert lát. Azt mondta, na jó, elveszem őt, és szabadon engedem a foglyokat. De ez olyan volt, mint a horgász horga. A hal megeszi a csalit, és akkor jön rá, hogy horogra akadt, így foglyul esett.“ A Sátán is bekapta a horgot, és Jézus Krisztus halála által ez a pusztulására lett. Belesétált a csapdába. – Ez egy érdekes elmélet, de semmi köze a Bibliához.
Viszont valami hasonló fog történni majd a jövőben. A népek Jeruzsálembe fognak vonulni, hogy elpusztítsák a várost, de nem veszik észre, hogy Isten gyűjtötte oda őket, és így csapdába kerülnek. Isten azt mondja: 13 Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet.
Izrael katonai fölénye a Közel-Keleten minden szomszédja számára ismert. Technikai felszereltségük és a katonáik képzettsége a legmagasabb szintű. Ezt az összes eddigi háború bebizonyította. De ami a jövőben lesz, az mindent felülmúl.
Az 1.Kir 22,11–ben Aháb király egyik prófétájáról ezt olvassuk: Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól az ÚR: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod. Mikeás átveszi ezt a szóhasználatot és ezt mondja: szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. Másképp fogalmazva: El fogjuk őket pusztítani és gazdag zsákmányt szerzünk, azt pedig az Úrnak fogjuk ajánlani. Az értékes dolgokat ugyanis a templomba vitték az Úrnak. – Izrael is sok fegyvert és municiót zsákmányolt a háborúkban, amelyben harcolt.
Tudjátok, hogy nevezte magát Asszíria királya? Szanhérib úgy beszélt magáról, mint a „Föld királyáról”! A világ a Mindenhatóé, és feltétel nélküli ígéreteket adott Izraelnek és mindazoknak, akik az Úr Jézusban bíznak. Ha valaki rábízza az életét kegyelem által Jézusra, akkor biztos lehet Isten ígéreteiben. Isten nem változik, nem vonja vissza az adott szavát, az ígéretek nincsenek feltételekhez kötve. Ha Ő a miénk, akkor örök életünk van. Miért fordulnánk a világhoz? Miért mennénk segítségért Egyiptomba? Miért hagyatkoznánk a lovaik és harci kocsijaik erejére?
Gyülekezetként, egyénként és nemzetként is a teremtő Istenbe vetjük a bizalmunkat és reménységünket, akié az egész föld. Adja Isten, hogy tudjuk alkalmazni ezeket az elveket az életünkben. Ámen.