Zakariás utolsó látomásához érkeztünk, olvassuk el a Zak 6,1-8-at: 1 Ismét föltekintettem, és láttam, hogy négy harci kocsi jön ki két hegy közül. Ezek a hegyek érchegyek voltak. 2 Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, 3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak. 4 Megszólaltam, és ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mire valók ezek, uram? 5 Az angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott álltak az egész föld Ura előtt. 6 A fekete lovak észak földjére mennek; utánuk mennek a fehérek, a tarkák pedig dél földjére mennek. 7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak, hogy bejárják a földet. Ezt mondta: Menjetek, járjátok be a földet! Be is járták a földet. 8 Majd odakiáltott hozzám, és így szólt: Lásd, amelyek észak földjére mentek, megnyugtatták lelkemet észak földjén.Ez az utolsó a 8 látomás közül, amelyet a próféta azon az éjszakán látott: A négy harci kocsiról szóló látomás. Habár ez a látomás az Ószövetségben található, napjaink embere számára is sok mondanivalója van.
A zsidó-keresztény vallás minden más vallást felülmúl, mert Isten kegyelmét nyilatkoztatja ki. Aki ismer néhányat a többi vallás közül, az egyet tud érteni ezzel. A Bibliában egy olyan Istent ismerhetünk meg, aki törődik az emberrel, és akinek a jóindulatát nem lehet megvásárolni tettek és cselekedetek árán.
Évekkel ezelőtt Ézsaiást tanulmányoztuk egy prédikációsorozatban. Az Ézs 46-ban csodálatos leírást találunk az Isten és a pogányok bálványai közt fennálló különbségről. Isten a próféták által arra irányítja az izraeliták figyelmét, akik a bálványimádó babiloniak befolyása alatt álltak, hogy vegyék észre a különbséget közte és a pogányok istenei között. Beszél a pogányok isteneiről, akiket az embereknek kell hordozniuk. Szemünk elé képzelhetjük ezeket a díszes és nehéz bálványszobrokat, amelyeket sok munkával, aranydíszítéssel készítettek. Látjuk a férfiakat, akik a vállukon viszik ezt az istent, mint ahogy a bútorszállító munkások cipekednek költözködés során. A szobrot a templomba viszik és felállítják. Ez a szobor nem tud beszélni, nem hallja, ha szívességet kérnek tőle, hiszen élettelen. Csak teher. Ilyen a pogányok istene. – Ezzel állítja szembe Ézsaiás Izrael Istenét, akit nem az embernek kell vinni, hanem Ő hordozza az övéit! Ez jellemzi Izrael Istenét. Azt mondja: (Ézs 46,3) 3 Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: 4 Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. Ezután leírást ad a pogányok isteneiről, akiket az embereknek kell vinniük.
Manapság nem ugyanezekkel a problémákkal szembesülünk? Nem nekünk kell-e viselnünk az istenek terhét, a kötelezettségek hagyományát, amely arra vonatkozik, hogy ezt vagy azt kell tennünk, hogy elnyerjük Isten tetszését? A kereszténység gyakran csak egy sor kötelességből és szabályból áll, ami teherré válik. Minden, amit az ember a legtágabb értelemben kereszténységnek nevez, ahol a Jézus Krisztusba vetett hit életereje hiányzik, az nem más, mint vallásos ballaszt, teher, amit az ember hordoz. Mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség olyan Istent mutat be, aki az ő népét hordozza. A zsidó-kereszténység és a világ többi vallása közötti különbség annak az Istennek a kinyilatkoztatása, aki a kegyelem alapján szolgál. Ez semelyik más vallásban sem lelhető fel, ezért egyedülálló. Hát nem jelent ez vigasztalást minden olyan ember számára, aki ebben az Istenben hisz?
Van még valami, ami a kereszténységet megkülönbözteti minden más vallástól. A kereszténységnek van kinyilatkoztatása az ítéletről. A keresztény gyülekezetekben sokat hallani Isten kegyelméről, de az ítéletről keveset. Pedig az Ó-és az Újszövetség is sokat beszél Istenről, aki ítél. A Zsidókhoz írt levélben ez így hangzik: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, (Zsid 9,27) “. Az Ószövetség és az Újszövetség beszámol a kegyelmes Istenről, de az ítéletről is. Amikor az emberek az „ítéletről” beszélnek, akkor a végítéletre gondolnak. Sok hitvallás erről tanúskodik. Az Anglikánhitvallás is így szól:
„…testi alakjában ment fel a mennybe, és ott ül mindaddig, amíg vissza nem jön, hogy ítéletet tartson minden ember felett az utolsó napon.” Vagyis Jézus vissza fog jönni, hogy az utolsó napon minden embert megítéljen. Az apostoli hitvallásban is ez található: „… felment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.“
De ha már hosszabb ideje olvassuk a Bibliát, akkor megtudhatjuk, hogy több ítélet van. Legalább 7 ítéletről beszél a Biblia: vannak személyre vonatkozó és nemzetekre vonatkozó ítéletek. Mindegyik ítélet érint mindannyiunkat; van, amelyik közvetlenül, míg mások közvetetten. Mindenesetre tudnunk kell arról, hogy Istennél megvan a rendje az ítéletnek. Az ítéletek közül van egy, ami a nemzetekre ill. a pogányokra vonatkozik. Az egyik nagy, nemzetek fölötti ítélet majd a nagy nyomorúság idején, közvetlenül a második advent előtt fog végbe menni. Természetesen minden embernek meg kell állnia egyszer a nagy fehér trón előtt, a hívők kivételével.
Ma nem fogunk minden egyes ítélettel foglalkozni. Csak azt fogjuk megvizsgálni, amit Zakariás akar üzenni a nemzetek fölötti ítéletről, ami a nagy nyomorúság idején következik be. Azokról a nemzetekről van szó, amelyek hátat fordítottak Istennek. Ezt az ítéletet nem kerülhetjük el, alá kell vetnünk magunkat. Emberi ítélet elől meg lehet szökni Dél-Amerikába, de Isten ítélete elől nincs menekvés. Fel kell készülnünk az ítéletre, de nem csupán elvi szempontból. Az ítélet során nem hétköznapi eseményekről, hanem az Istenhez fűződő viszonyunkról van szó.
Zakariás próféciája szól azokról a múltbéli ítéletekről, amelyek a nemzetek felett mondattak ki, de arra az ítéletre is vonatkozik, ami még előttünk áll, amely a mi Urunk második eljövetele előtt fog lezajlani, amikor majd felállítja a királyságát. Már átéltünk néhány történelmi ítéletet, és akik annyi idősek, mint én, emlékeznek a 2. világháborúra, vagy azokra az ítéletekre, amelyek a szemünk előtt zajlanak. Nemzetek emelkednek fel, míg mások elpusztulnak. Isten megítélte Németországot, a cári Oroszországot, és a kommunista szovjet birodalmat. Nagy-Britannia már csak egy sziget, nem birodalom. Leáldozik az USA csillaga, és olyan nemzetek emelkednek majd fel, mint Kína? Erről csak feltételezéseink lehetnek.
Gyakran azokat a nemzeteket éri ítélet, amelyeknek olyan vezetőjük van, aki Istennek tekinti magát. Úgy tűnik, Isten előtt a spirituális/szellemi jellegű bűnök nagyobb súllyal esnek latba, mint a testiek. Isten szemében úgy tűnik, a gőg súlyosabb bűn, mint a test bűnei. – Ez a mi életünkre is vonatkoztatható. Ha lázadunk Isten ellen, az rosszabb, mint egy erkölcsi, testi jellegű hibás lépés. A bűn az bűn, ám Isten szemében vannak különbségek. Ez érvényes az egyházra, a gyülekezetre is. A képmutatás és a büszkeség a legnagyobb bűn Krisztus gyülekezetében. Fontos, hogy szem előtt tartsuk a nemzetek fölötti ítéletet. Nemzetek emelkednek fel, és nemzetek tűnnek le a történelem porondjáról!
A látomás, amit Zakariás átélt, éjszaka történt, mint az előzők is. Azt olvastuk: 1 Ismét föltekintettem, és láttam, … Dr. Johnson egy kollégára utal, aki azt állítja, hogy ezeknek az igék mind egy spirituális elvet tartalmaznak. Amit a fordítás úgy ad vissza, hogy „újra”, vagy „ismét” azt így kellene írni: Megfordultam és föltekintettem és láttam… Ez azt jelenti, hogy a próféta a látomások között pihent, és Isten embereinek szükségük van arra, hogy megpihenjenek. … ismét föltekintettem… – Ez arra utal, hogy a hirdetőnek az igét kell tanulmányoznia, és láttam… -ez azt jelenti, hogy a szövegre kell koncentrálnia.
Én nem hiszem, hogy ez van a szövegben, de az ötlet maga nem rossz.
Ismét föltekintettem, és láttam, íme… . Feltételezem, hogy amint haladunk előre Zakariás tanulmányozásában, észrevettétek, hogy az „íme“ mindig valami fontos dologra utalt. Zakariás számára mindegyik látomás nagy jelentőséggel bírt. Négy kocsit látott, amely két hegy közül jött elő. Mély benyomást tett rá, hogy ezek nem szokványos hegyek voltak. Nem szép, zöld, növényzettel borított hegyek voltak, mint a mi hegyeink. Ezek érchegyek voltak.
Feltételezem, hogy azok, akik ismerik a Bibliát, tudni fogják, hogy ezek harci kocsik voltak. Úgy vélem, a próféta itt háborúra vagy harci cselekményekre gondolt. Hiszen a próféta Jeruzsálemben volt, a két hegy pedig talán a Sion hegye és az Olajfák hegye. A két hegy közötti völgy Jósafát völgye. Ha fellapozzuk Jóel könyvét, akkor megtudjuk, hogy ebben a völgyben a jövő egyik nagy csatája fog zajlani. Ott Isten ítélkezni fog a népek felett. A „Jósafát” szó azt jelenti: Az Úr ítélni fog. Ez aláhúzza azt a tényt, hogy egy nagy csata előtt állunk, amely Jeruzsálem előtt fog lezajlani, és magáért Jeruzsálemért. A részleteket a 14. fejezetből fogjuk majd megtudni.
Feltehetjük itt a következő kérdést: „Mit ért a próféta érchegyeken?“ Már sokszor utaltam arra, hogyan kell a szimbolikus, apokaliptikus irodalmat értelmezni. Amikor tehát ércről (rézről, bronzról van szó), akkor az értelmezés viszonylag egyszerű. A Szövetség sátrában ill. a templomban rézoltár állt. Itt vágták le az áldozati állatokat. Ez tehát az áldozat helye volt. Vagy gondoljunk Izrael sivatagi vándorlására. Isten büntetésként mérges kígyókat küldött rájuk az engedetlenségük miatt, de egyúttal a megmenekülést is megadta nekik. Ez volt a rézkígyó vagy érckígyó. Ha valakit megmart az egyik mérges kígyó, és az illető feltekintett a rézkígyóra, akkor meggyógyult. Sok száz évvel később, amikor az Úr Jézus Nikodémussal beszélt, ezt mondta neki: 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15 hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. (Jn 3,14-15)
Az Ószövetség fizikai síkon szemlélteti a spirituális oldalt az Újszövetségben, Jézus életében. Ő magát „rézkígyónak“ nevezte, mert a golgotai kereszten a mi bűneinket hordozta, amikor így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?“ Tehát Jézus Krisztus az, akiről Pál ezt írja: Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Kor 5,21) Ő volt a rézkígyó!
Amikor Zakariás látja a négy harci kocsit előjönni az érchegyek közül, akkor tudja, hogy arról van szó, hogy az ítélet során harc zajlik. A látomás az ítélettel kapcsolatos, ami pedig pusztulással és katasztrófával jár.
Zakariás a továbbiakban a harci kocsikat jellemzi. Az egyik kocsit vörös lovak húznak. A Jelenések 6-ban ugyanezek a szavak fordulnak elő. Egy lovas vörös lovon jött elő, egy másik fehér lovon, egy harmadik fekete lovon, a negyedik pedig fakó lovon ült.
Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, 3 a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig erős, tarka lovak. Tulajdonképpen mindegyik színnek ugyanaz a jelentése: ítélet – különböző formákban. A fekete az éhínségről szól, a vörös a vérontásról, a fehér az érintettek idegen hatalom általi legyőzéséről, végül pedig jönnek fakó lovak.
Mit jelenthet ez? A szó szótári jelentése: ősz, ősz hajú ember De ezek erős lovak voltak.
Zakariás izgatott lett. Mi is azok lennénk, ha ilyen látomásban lenne részünk. Sok kérdést tett fel. Ez egy elv. Ha valamiről fogalmunk sincs, akkor kérdeznünk kell. Megkérdezi tehát az angyalt: Mire valók ezek, uram?Elsősorban a kocsik érdeklik, vagyis „ezek”. Milyen jó, ha kéznél van egy angyal, aki mindent meg tud magyarázni.
Mit válaszol az angyal Zakariás kérdésére? Az angyal így felelt nekem: Ezek most indulnak a négy égtáj felé, miután ott álltak az egész föld Ura előtt. (Károli fordítása szerint: Ezek az égnek négy szele, jőnek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból.) Ez nem az elsőbibliai igehely, ahol az ég szelei előfordulnak. Akik ismerik Dániel könyvét, tudják, hogy a 7. fejezetben előfordul ez a kifejezés. Dániel látja az ég négy szelét, amint a Földközi tenger vidéke ellen támadnak, a tengerből pedig négy vadállat emelkedik ki. A négy hatalmas vadállat a történelmi babiloni, méd-perzsa, görög és római birodalom. Ír az oroszlánról, Babilonról. A méd-perzsa birodalom, a medve, amelynek három borda volt a szájában. Ezután jön a leopárd, Görögország. A 4. állít leírhatatlan, szörnyű erős, és egészen más, mint a másik három állat.
Mindamellett, az ég négy szele vagy szelleme négy angyal volt, akiket Isten arra használt, hogy az emberek földi eseményeit irányítsák. Ezért ezt mondja: Ezek az égnek négy szele, jőnek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból. 6 A fekete lovak észak földjére mennek;…
Fel kell tennünk a kérdést: És hol marad az a kocsi, amelyet vörös lovak húztak? Sok teológus úgy vélekedik, hogy Zakariás idejében Babilon már szétesett, Isten elpusztította, és ezért Zakariás számára már nem volt fontos. Elfogadhatónak tűnik, de nem tudom.
A fekete lovak észak felé mennek, a méd-perzsa birodalom felé, amely szintén elpusztul nem sokkal később. … utánuk mennek a fehérek. Mivel Görögország birtokolta mindezeket a területeket, ez talán utalás arra, hogy a görög birodalom is lehanyatlik.
Végül ezt olvassuk: a tarkák pedig dél földjére mennek. 7 Az erősek is előálltak, és indulni akartak … . Dél földje Egyiptom volt. Izrael először Egyiptomban került kapcsolatba a rómaiakkal. A görög birodalom szétesését Róma Egyiptomban indította el. A fakó lovak talán egy olyan hatalomra utalnak, amely elpusztítja Rómát. – A fakó és erős lovak nem ugyanazok, és ez alapján a Római Birodalom végső megsemmisítésének két aspektusát feltételezhetjük
Jézus idejében a rómaiak az egész Földközi-tenger vidéke fölött uralkodtak. Úgy gondoljuk, a Bibliából tudható – anélkül, hogy azt mondanánk, teljes világosságunk van ez ügyben, – hogy a Római Birodalom valamilyen formában fel fog támadni. Ennek a birodalomnak a fővárosa nem Róma lesz, hanem Babilon. Ezzel foglalkoztunk a Zak 5-ben. A Jel 17.-18. fejezet is megerősíti ezt. Az uralkodó pedig az antikrisztus lesz.
Babilon már több különböző birodalom fővárosa volt. Nagy Sándor saját fővárosának akarta felépíteni, de idejekorán meghalt. – Zakariás tehát azt akarja nekünk mondani: Isten azzal bízta meg angyalfejedelmeit, hogy egymás után semmisítsék meg ezeket a világbirodalmakat, és a legutolsó megsemmisítése után jön majd el Jézus, hogy felállítsa a királyságát a földön.
Tulajdonképpen összefoglalva ez az üzenete Zakariás utolsó látomásának. Átfogja az egész világtörténelmet Círustól Krisztus 2. eljöveteléig, vagyis a nemzetek történelmét, azt az időszakot, ahol nem Izrael, hanem a nemzetek uralják a világot. Napjaink politikai eseményei nagy jelentőséggel bírnak. 60 évvel ezelőtt a Közel-Kelet még nem szerepelt a címlapokon. Ma viszont a középpontban áll. Elektronikus postaládám nap mint nap tele van a politikai és gazdasági változásokról szóló hírekkel. Valaki ezt így fejezte ki: „Amit látunk, az a napóra árnyéka, de a mutató maga az Atya Isten.“ Ha meg akarjuk érteni a történelmet és az eseményeket, akkor Isten igéjéhez kell fordulnunk. Az ige tele van profetikus kijelentésekkel. Ez adjon nekünk erőt, bátorságot és bölcsességet, hogy megértsük a világtörténelmet! A történelmet Isten írja, nekünk pedig ismernünk kellene a történelem filozófiáját, mégpedig nem azt, amit emberek írnak, hanem amit Isten ír. Ennek van jelentősége és értelme, célja, és jelentőséggel bír a mindennapi életünk során is.
Az elején azt mondtam, hogy a kegyelem és az ítélet – Isten két arcát jelenti. Ha visszautasítjuk Isten kegyelmét, akkor az ítéletnek kell alávetnünk magunkat. – A múlt század elején élt egy nagyon ismert anglikán püspök, név szerint John Taylor Smith. Egyszer egy nagy katedrálisban prédikált arról az igehelyről, hogy „újonnan kell születnetek”. Az első sorokban ott ült az összes gyülekezeti „méltóság”, a rektor, a diakónusok, és a gyülekezet összes egyházi munkatársa. Az igehirdetés során hozzájuk fordult és így szólt: „Lehetsz rektora ennek a gyülekezetnek, igaz diakónus vagy ifjúsági munkás, de ha nem születsz újjá, nem mehetsz be a mennyek országába. Még én, a püspök sem juthatok be a mennybe, ha nem születtem újjá “.
Két nap múlva levelet kapott a vezető diakónustól, amely a következőt tartalmazta: „Ön az esetemben beletalált a közepébe. Be kell önnek ismernem, hogy a vallásom nyomasztó teherré vált számomra, mint ahogyan az Ézs 46-ban áll. Ha a kereszténységből hiányzik az életerő, akkor olyan teherré változik, amit alig lehet elhordozni“ Kérte a püspököt, hogy beszéljenek, és több órányi beszélgetés után mindketten letérdelhettek, és lehullott a diakónusról a teher. Már tudta dicsérni Istent, és tudta, hogy őrá is érvényes Istennek az az ígérete, hogy vénségünkig hordoz minket.
Olyan Istened van, aki hordoz téged? Vagy neked kell hordoznod a vallásodat, vallásos kötelezettségeidet, tetteidet, amelyekkel – úgy gondolod, – kiérdemled a bejutást Isten országába? Amikor felfedezzük, hogy az az Isten, akit imádunk, olyan Isten, aki hordoz minket, az egy életet megváltoztató felfedezés! Ha valaki visszautasítja Isten kegyelmét, akkor számolnia kell az ítélettel. Nem tudom, mikor számol el Isten, ma, holnap, vagy talán évek múlva, de a számlát ki kell egyenlíteni.
