Egy sorozatot szertnék elkezdeni az Úr Jézus búcsubeszédeiről melyet a szédereste, a peszah első estéjén tartott. A búcsubeszéd tulajdonképen csak a 14. fejezetben kezdődik, de jó már a 13. fejzetet is elolvasni, mert itt az Úr már utasításokat ad tanítványainak.
A János evangéliumát sokan „mintaevangélíumnak“ tekintik, egy különösen „szellemi“ evangéliumnak. Alexandriai Klémens „szellemi evangéliumnak“ nevezi. Minden evangélium szellemi, de az evangélium szimbolikus tartalma miatt lehet a János evangéliumát a „szellemi“ szóval jellemezni.
Fontos az, hogy a búcsubeszédek helyét felismerjük János evangéliumában, és azt, ahogyan János gondolat menete kifejlődik.
A első 11 fejezetben János kijelentést közvetít olvasóinak Isten Fiáról. Különösen a csodák leírásával, melyek az Úr személyes munkáját szimbolizálják. A 12. fejezet leírja az emberek reakcióját. A nép elveti Őt, de akik hisznek benne, reagálnak az üzenetre.
A kis nyájnak, amely követi Őt, szüksége lesz arra, hogy felkészüljön arra az időre, amikor Ő már nem lesz velük. A 13-17. fejezetek készítik elő az apostolokat az időre, amikor Ő már nem lesz közöttük testben.
Minden vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha jól elő lesz készítve. Ha valaki a Himalaja egyik csúcsát meg akarja mászni, akkor jól fel kell készülnie, ami talán hónapokig is eltarthat. Aki látta „Chariots of Fire“ c. filmet az tudja, hogy aki olimpiai díjat nyerni akar, az évekig edz, hogy célját elérje.
Abban az emeleti teremben egy csodálatra méltó és forradalmi igéretet tett tanítványainak. Ő velük lesz továbbra is a Szent Szellem által. Ha nem is fogják Őt látni, követői nem lesznek rosszabb helyzetben, mint az apostolok. Közösségben lehetnek vele a tanítványok. Később azt mondja nekik, hogy jobb, ha az Atyához megy, mert így minden tanítványa számára elérhető lesz. Ez nézetem szerint ennek a fejezetnek a kulcsszava. Ezt a részt, mely olyan fontos szellemi életünk számára, nyílt szívvel kell olvasnunk, hogy reagálhassunk erre a tanításra.
A búcsubeszédeket az Úr Jézus kegyelemről szóló tanítása melegházának lehet tekinteni. Az Isten kegyelméről szóló tanítás kivonata, összefoglalása az Újszövetségben. Az apostoli keresztyén tanításnak minden részletét meg lehet itt találni miniatürizált formában.
Mi volt a történelmi helyzet? 1 A peszach ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. A szó „mindvégig“ annyit jelent „teljesen“, tökéletesen. 2 És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, 3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:…
Az első vers a bevezetés a búcsubeszédekhez. Jó tudni, hogy szavait a tanítványokhoz intézte, olyanokhoz, akik már vele közösségben voltak: Szerette az övéit. Akik hittek neki. Az első 12 fejezet azoknak szólt, akik nem hittek benne, akiknek a csodákat látniuk kellett, hogy felismerjék, hogy Jézus a Messiás. Sok teológus és sok kommentár a búcsubeszédek hátterét a Luk 22,24-27-ben látja, ahol a tanítványok mint az elemi iskolások veszekednek, hogy ki közülük a legnagyobb. Csodálkoznunk kellene, hogy az Úr Jézus jelenlétében a tanítványok veszekednek.
Szerette őket mindvégig, tökéletesen, teljesen, mindvégig. Ez a „mindvégig“ szerintem a kereszthalálára utal. Szeretetének teljessége a keresztben jut kifejezésre. Ő szerette őket együttlétük alatt is, de a kereszt még előttük volt.
Ez volt a bevezetés. 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért.
Gondolom a vacsora egy patkó alaku asztalnál volt feltálalva. Előtte tanítványok vitatkoztak, ki lesz a legnagyobb, az első, a menyben. Az Úr Jézus akkor azt mondta, aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. Péter ezért az asztal végéhez sietett, hogy az utolsó legyen a tanítványok között, hogy később az első lehessen. Ezért olvassuk, miután megmosta az Úr a tanítványok lábát, amikor Péterhez ért: Az így szólt hozzá:„Uram, te mosod meg az én lábamat?” 7 Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” 8 Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” 10 Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Amit az Úr itt tesz az egy példázat, egy ábra a múlt és jövőbeli szolgálatának ábrázolása. Az Ószövetség prófétái nem csak szavakkal, beszéddel közvetítették Isten üzenetét az emberek felé hanem gyakran tettekkel vagy egyfajta pantomímmel melyeknek szimbolikus tartalma volt. A hallgatók szemlélték és megértették az üzenetet, pl. Zakariásnál vagy Ezékielnél. Szimbolikus tettekkel fejezték ki Isten igazságát. Az Úr itt prófétai példázatot szemléltetett. Az Ószövetség prófétái egy ilyen szemléltetett üzenet után felszólították hallgatóikat, hogy reagáljanak. Az Úr is így tett: 12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek? A lábmosás az Úr Jézus szolgálatát ábrázolta. A tanítványok leckét kaptak. Mi volt a lecke?
Lerakta ruháit és egy tálból elkezdte mosni a tanítványok lábait. Két dolog fontos: 1. lerakta ruháit, 2. mosta tanítványainak lábát.
A szó, ami kifejezi, hogy letette ruháit, ugyanaz a szó, amit később az evangéliumban Jézus halálára használ János –. Ha visszalapozunk a 10,15-höz, ott az áll: … ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Leteszem életemet a juhokért. 13,37: Péter így szólt hozzá: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!” 38 Jézus így válaszolt: „Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom néked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” Itt kétszer fordul elő ugyanaz a szó „Leteszem az életemet“. A letevés a halált fejezi ki.
A lábmosás az Úr szolgálatát fejezi ki ma, a mostani tanítványai között. Letette ruháit, meghalt a kereszten és a lábmosás a papi szolgálatát fejezi ki ma közöttünk. A lábmosás itt a középpontban áll. Ha ezen elgondolkozunk, akkor más igehelyek is eszünkbe fognak jutni melyeknek hasonló mondanivalójuk van. Pl. Fil 2,5-11, ahol Pál azt mondja az Úrról, hogy Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezt fejezte ki a lábmosás képletesen. Kifejezte a megváltást és a megtisztítást, különösen az utóbbit.
Az Úr miután megmosta a tanítványok lábait, Péterhez érkezik. Tanuja vagyunk egy beszélgetésnek Péter és az Úr között. Ahogyan az Úr Péterrel eljárt, abból sokat tanulhatunk. Péter sok meggondolatlan dolgot mondott vagy tett, de amint látni fogjuk, ő rendben volt. Gyakran mosolygunk Péteren, mégis ő lett a primus inter pares.
„Az én lábamat nem mosod meg soha” – mondta Péter. Ő egy perfekcionista volt, ha egyszer meg lett mosva egészen, akkor nem kell többé mosakodni. Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Mit jelent ez? Ha nem mosom meg lábadat, akkor nem lehetsz többé apostol? Nem lehetsz igazi keresztyén? Elveszíted üdvösségedet? Tulajdonképen így kellene fordítani: Ha nem moslak meg nincs részed bennem. Üssük fel Luk 10,42-t. Az Úr Jézus Mária és Márta házában van. Márta a háziasszony és siet a konyhába. Mária Jézus lábainál ül. Ez Mártát bosszantja. Márta szemrehányást tesz Jézusnak: „Uram, nem törõdsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!” Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” Itt fordul elő megint ez a szó „jó részt választotta“. A „jó rész“ itt a közösséget fejezi ki. Márta buzgó tevékenysége a közösség rovására ment. Nem szabad egy gyülekezetben olyan buzgón munkálkodni, hogy ez a Jézussal való közösség rovására menjen. Minden tevékenység, mely miatt a Jézussal való közösség kárt szenved nagy veszélyt jelent. Ez volt Márta problémája. Lehet valaki olyan buzgó a gyülekezeti munkában, hogy meglazul az Úrral való közössége.
Ha nem moslak meg nincs részed bennem – mondta az Úr Péternek, nem leszel velem közösségben. Üssük még fel 2Kor 6,14-16-ot. Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze (milyen része van) egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Világos, itt a közösségről van szó. Amikor az Úr azt mondja Péternek „ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám”, akkor ezzel azt mondja, ha nem mosom meg a lábadat, akkor nem veszíted el az üdvösségedet, de nem leszel velem közösségben. Az Úr egy hívőhöz, egy tanítványhoz szól, aki rá van szorulva az Úr e szolgálatára.
Péter nem kapcsolt rögtön, nem értette meg az Úr szavait, de tudta, hogy valami fontos dologról van szó. Közösségbe akart maradni az Úrral, ezért mondja: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” Más szóval, ha a lábmosás olyan fontos dolog, akkor legyen szolgálatod alapos, mosd meg kezeimet és fejemet is. Fürdess meg! Péter lojális maradt, Úrnak szólította mesterét. Szavaiban szeretete jutott kifejezésre. Minden áron közösségben akart maradni Urával. Fontos azonban megérteni, itt a hűség és a szeretet ad választ, nem a hit és az ismeret. Gyakran látni embereket, akik szeretik az Úr Jézust, de nincsen ismeretük. Ez különösen felismerhető ifjusági mozgalmakban, ahol a fiatalok szeretik az Urat, de nincs bibliaismeretük.
Érdekes, hogy az Úr azt mondta „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg. A lábmosás nem jelenti azt, hogy többször kell megtérni. Én 12 éves koromban, megtérésem után, amikor bűnösnek éreztem magam, azt hittem, hogy ismételten meg kell térnem. Nem voltam egyedül ezzel az érzéssel. Sokan téves tanítások miatt hiszik ezt. Ha megtértünk és hiszünk az Úr Jézusban, akkor nem kell többé megfürödnünk.
Az Úr Jézus megtanítja Pétert. A görög nyelvben három szó van a mosásra. 1.) „Pluno“, amit akkor használnak, amikor egy tárgyat kell megmosni, egy csészét vagy egy tányért. 2.) „Nipto“-t akkor használja a görög ha egy testrészét akarja megmosni. 3.) Ha fürdőröl van szó, akkor a „Louo“ szót használják. Az Úr a 10. versben a Louo-t használja, az újjászületés fürdőjét. Utána már csak ismételten a lábainkat kell megmosni, mindaddig, amig e testben élünk.
Figyeljünk arra, hogy mind a két mosást az Úr végzi el. Ha valaki Jézushoz fordul és hisz, akkor fürdőt vesz, az újjászületés fürdőjét. Megtisztul teljesen és tiszta is marad mindvégig. Urunk, a mi főpapunk utána végzi rajtunk a lábmosás szolgálatát, amint azt tanítványaival tette.
A keleti világban, ha valaki meg lesz hívva, akkor otthon megfürdik. A vendéglátó házában aztán leveszi szandálját és akkor ott voltak a szolgák, akik megmosták a vendégek lábait. Azt úton piszkos lett a lábuk, ezért kellett megmosni. – Ha a tengerben fürdesz, akkor utána a zuhany alatt lemosod a sós vizet a testedről. Miután azonban a homokban az öltözőhöz sietsz megint meg kell mosni a lábadat.
Vagy gondolj egy kis gyerekre, aki a játszótéről haza jön és anyuka ölébe akar mászni. Meg kell tanulnia, hogy először meg kell mosakodni, mielőtt közössége lehet anyukával.
Az Úr Jézus azt mondta: Egy szimbolikus cselekedetet végeztem el. Letettem ruháimat, megalázkodtam, megkóstoltam a halált, ezért ti tiszták vagytok. Ezután tovább szolgálok az Atya mellett, hogy megtisztítsam a szenteket, ezért mosom meg a lábaitokat. Ez egy prófétikus kijelentés volt, aminek gyakorlati folytatása lesz. A lecke, amit Péter megtanult, röviden rávilágit e cselekmény lényegére: Ez a szeretet kifejezése. Közvetlenül utána egy új parancsolatot ad az Úr. Amit tett, ennek az új parancsolatnak illusztrációja.
A prófétai kijelentés után felteszi a kérdést, hogy megértették-e azt, amit tett? 12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek?
13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mit ért Ő ezalatt? Itt kell keresnünk egy kulcsot ennek az igeszakasznak a megértéséhez. Vannak gyülekezetek, melyek a lábmosást mint szentségként gyakorolják. Ezek drága testvérek, akik különben egészséges evangéliumi tanítást képviselnek. Ezek persze otthon megmossák a lábukat, mielőtt a gyülekezetbe egymás lábát megmosnák. Nem szeretném őket kinevetni vagy nevetségessé tenni, amit tesznek, joggal teszik. Persze ezek a testvérek nem ismerték fel az Úr Jézus szimbolikus tettét. 15 Mert példát adtam nektek,… Azon kívül a lábmosás az újjászületés fürdőjének összefüggésében áll a szövegben. Az újjászületés fürdője pedig egy szellemi fürdő! Ezért a lábmosás is szellemi. Jézus azt is mondja Péternek: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” A vízzel való lábmosást megértették a tanítványok, csak a szimbolikus tartalmát nem ismerték fel.
Sok keresztyén ezt az igét úgy értelmezi, hogy nekünk egymást kell megmosni Isten igéjével. Én téged, te engem. Én nem hiszem, hogy nekünk erre felhatalmazásunk van. Ez csak illusztrációja az új parancsolatnak. Az Úr Jézus helyettesítő áldozata az új parancsolat motivációja. A testvéri szeretet által nem tudjuk egymást megváltani, de a az Úr Jézus áldozata a szeretetünk motivációja. Az Úr Jézus áldozata által és hit által születtünk újjá, ezért adósok vagyunk egymást szeretni, szimbolikusan egymás lábát megmosni. János apostol ezt fejezi ki olyan szépen 1Jn 3,16-ban: Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. A mi életünk odaadása nem ment meg senkit, de kifejezi szeretetünket.
Végül a 17.v.-ben azt olvassuk: Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. A boldogság az ismeret és a cselekedet által lesz az enyém. Igazi boldogságot csak a keresztyén felebaráti szolgálat tud adni. A vacsora előtt veszekednek a tanítványok, hogy ki a legnagyobb közöttük. Az Úr most demonstrálja, hogy az igazi nagyság az alázatos szolgálatban érhető csak el. Ha valaki az Isten országában nagy akar lenni, ahhoz nem elég hívőnek lenni. Az osztatlan szívü odaadás a nagyság feltétele. Ha a testvérek felé nincs odaadás, akkor az Úr felé való odaadás önámítás. Péter megtanulta a leckét. Később azt írja (1Pét 5,5): Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt övezzétek fel magatokat alázatossággal, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. A „felövezés“ (engkomboo) utal a rabszolgák ruházatára, a kötényre, amelyet az Úr hordott a lábmosásnál. Utal a rabszolgák magatartására. Miért fejezte ki magát Péter ezzel a szóval? Azért, mert ő megtanulta a leckét. Mi még tanulók vagyunk.