Legutóbbi témánk: „A Szentszellem és a világ” volt. Ma vizsgáljuk meg a Szentszellem hívőkben végzett munkáját.
Az Úr egy befejezett művet hagyott hátra, ami egyúttal befejezetlen is. Ezt mindenkinek tudnia kellene, aki olvassa a Bibliát.
Az elvégzett munka az Ő kiöntött vére a Golgotán, és a megváltás és a Sátán feletti győzelem a kereszthalála által. Ez egy befejezett munka, mert semmilyen további áldozatra vagy megváltó munkára nincs szükség.
De a Biblia beszél egy befejezetlen munkáról is. Például az Úr Jézus értünk való közbenjárásáról az Atyánál. Ő szüntelenül végzi értünk ezt a munkát. Ő egy szószóló, egy ügyvéd számunkra, amikor vétkezünk. Egy ügyvéd, az Ő kiontott vére alapján.
Egy másik befejezetlen munka tanításának a szolgálata. Erről beszél az az igeszakasz, amit ma fogunk tanulmányozni. A Jn 16,12-15 a Szentszellemen keresztül történő tanításról beszél. Tulajdonképpen az Úr Jézus tanításáról kellene beszélnünk az olvasott szöveg alapján. A Szentszellem a Jézus és a hívők közötti tanítás közvetítője. A Szentszellem világosítja meg az értelmünket. Ezért beszélhetünk Krisztus befejezetlen munkájáról. Ez olyan dolog, ami a mai napig folyamatosan történik. A 16,14-ben ezt olvassuk: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”
Nekünk a gyülekezetben csak egy tanítónk van. Ez nem én vagyok vagy más testvérek, akik prédikálnak vagy bibliaórákat tartanak. A Biblia egy olyan könyv, amely csak egyetlen tanítót ismer, a Szentszellemet. A Szentszellem tanítja a szellemi gondolkodású embereket. Megnyitja a füleiket és a szívüket az Ige felé. Ideális esetben! A szellemiesség mértéke, amire egy ember eljuthat, közvetlen összefüggésben áll az igazsággal, amit kész befogadni. Olvassuk el mai igeszakaszunkat, a Jn 16,12-15-öt:
„12. Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: 13. amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. 14. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. 15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”
Itt először a tanítványok szellemi képességeinek korlátozottsága tűnik fel: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni”. A „most” szót fontos megjegyezni a Búcsúbeszédek összefüggéseit tekintve, a Jn 15. és 16. fejezetében. Tulajdonképpen arról az időről beszél az Úr, amikor Ő már nem lesz közöttük, a Szentszellem azonban közöttük lesz. Akkor meg fogják tapasztalni a Szentszellem szolgálatát. Azt mondja a 15,26/b-27-ben: „az igazság Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.” Bizonyságot fognak tenni Őróla, mert együtt voltak Vele. Azután azt mondja, hogy a Szentszellem le fogja leplezni a világot „8. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.”
A szövegkörnyezet arra utal, hogy a tanítványoknak szükségük volt erre az instrukcióra, hogy hasznosak lehessenek abban, hogy a Szentszellem által leleplezzék a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.
Legutóbb azt mondtuk, hogy az Úr a meggyőzés munkáját főleg a hívőkön keresztül fogja véghezvinni. A Szentszellem nem győzi meg az embereket „eszközök” használata nélkül. Az Úr győzi meg a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről a hívőkben lakozó Szentszellem által! Azért van szükségük a tanítványoknak a Szentszellem tanító szolgálatára, hogy hasznos eszközök lehessenek a Szellem meggyőző munkájában.
Azt mondja a 12/a-ban: „Még sok mindent kellene mondanom nektek …”. Ez az ApCsel és az apostoli levelek előlegezet helybenhagyása! A Jn 14,26-ban találjuk az evangéliumok megelőlegezését: „A Pártfogó pedig, a Szentszellem, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” És még túl is megy ezen: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni”. Sok mindent fog még velük közölni, amit a tanítványok itt most még nem érthettek meg. Ezt a „sok mindent” mi most az Újszövetségben, az Apostolok cselekedeteiben, a Jelenések könyvében és a levelekben találjuk meg. Maga az Úr is tanította még a tanítványait feltámadása után 40 napig a mennybemenetele előtt. Ekkor már rendelkeztek olyan tapasztalatokkal, amik kibővítették az értelmüket.
Különösen érdekes, hogy sok liberális teológus azt állítja, hogy Pál tanításai ellentmondanak Jézus tanításainak. Azt mondják: „Mi Jézus tanításait választjuk Pál tanításaival szemben”. Azt is mondják, „vissza kell térnünk az evangéliumokhoz, Jézus egyszerű tanításaihoz”. Vagy „Jézus erkölcsi tanításaihoz”, mert nem akarják figyelembe venni, hogy mit tanít Pál Krisztus váltságművéről. Ha valaki azt mondja, hogy megelégszik Jézus szavaival és az evangéliumokkal, akkor magával Jézussal kerül ellentmondásba, aki azt mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni”. Jézus az apostolok levelein keresztül tovább tanított. Amit a Búcsúbeszédében nem tudott elmondani, most elmondja az Újszövetségen keresztül! Maga Jézus tanítása megtiltja az apostoli levelek elhanyagolását.
Azt mondta „most nem tudjátok elviselni”. Az elviselni, „elhordozni” tulajdonképpen azt jelenteni, hogy „terhet hordani”, pl. Krisztus keresztjét hordozni. Amikor tehát azt mondja: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni”, akkor ez nem értelmi fogyatékosságot vagy korlátozottságot jelent. Itt sokkal inkább erkölcsi képtelenségről van szó. Eddigi tapasztalataik korlátozottak voltak. Pillanatnyilag még erkölcsileg képtelenek voltak felfogni és elhordozni azokat a következményeket, amelyek ebből a tanításból eredtek volna. Ekkor még nem nyilatkoztathatta ki nekik ezeket.
A 13. vers azután alkalmazza a mondottakat: „amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.” A Szentszellem eljövetelének következménye lesz, hogy meg fogják kapni az utasításait és a felhatalmazását.
Vannak hitvalló keresztyének, akik azt állítják, hogy a Szentszellem nem egy személy. Azt mondják, hogy Ő csak egy benyomás. (Az ilyen állítások ellen jöttek létre ellenreakcióként a pünkösdi és karizmatikus mozgalmak!) A Biblia azonban olyan kifejezéseket használ a Szentszellemre, amiket csak egy személyre lehet használni. A Szentszellemnek vannak bizonyos érzései, egy tárgynak nem lehetnek érzései. Mit értek ez alatt? A Biblia azt mondja, hogy ne szomorítsuk meg a Szentszellemet. Egy tárgyat nem lehet megszomorítani, csak egy személyt. Itt is megtaláljuk a bizonyítékát annak, hogy Ő egy személy: „amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek”.
Az „ő” itt egy hímnemű mutató névmásként szerepel. Ez érdekes, mert a „szellem” szónak a görög nyelvben nincs neme vagyis semleges nemű. Tehát semleges névmást kellene rá használni. A görög nyelvben csak nyelvtanilag léteznek nemek. A „szellem” szó semleges nemű, és a szövegösszefüggésnek megfelelően lehet hímnemű vagy nőnemű. Jelenlegi szakaszunkban a „szellem” szóra hímnemű névmást használ az író, tehát ez egy hímnemű szellem. Úgy is mondhatnánk: „amikor azonban eljön ő, az igazság (hímnemű) Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra”. Az úr Jézus tehát a Szentszellemet egy személynek tekintette. Tehát amikor a Szentszellemről beszélünk, akkor személyként tiszteljük, nem pedig gázfelhőként, vagy benyomásként. Ez fontos, mivel a Szentszellem azért jött, hogy lakozást vegyen bennünk.
Ő „elvezet titeket a teljes igazságra”, mutatni fogja az utat. Az „elvezet” szó kétszer fordul elő Jánosnál. Egyszer a Jel 7,17-ben: „mert a Bárány, …., legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz”. A másik helyet pedig itt találjuk.
Ismeritek Fülöp és az etióp kincstárnok történetét. Ez a komornyik Jeruzsálembe utazott, hogy imádja az Istent, és békétlenül tért vissza. Talán hallotta a vitát István és a farizeusok között, és István bölcsessége nagy hatással volt rá. Bement egy könyvesboltba és vásárolt magának az útra valami olvasnivalót, Ézsaiás egyik tekercsét. Útközben olvasta a tekercset. – Fülöp egy eredményes evangelizációs úton volt Samáriában, és a Szellem átvitte onnan a sivatagba. Meglátta az egyiptomit a kocsin, a Szellem pedig azt mondta neki, hogy csatlakozzon hozzá. Fülöp odafutott (!) hozzá, nem sétált, vagy várt, amíg a kocsi odaért hozzá. Éppen akkor ért oda hozzá, amikor a kincstárnok az Ézsaiás 53-at olvasta. Udvariasan megszólította őt: „Érted is, amit olvasol?” (Erre a kérdésre a görög nyelv szerint csak nemleges választ várhattak). A komornyik azt kérdezte erre: „Hogyan érthetném, míg valaki be nem vezet?” Ugyanaz a szó szerepel itt, mint amit az Úr használ a Jn 16,13-ban: „amikor azonban eljön ő, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra”. Fülöp felszállt hozzá a kocsira, és hirdette neki a Jézusról szóló örömhírt. A kincstárnok ekkor megtért.A Szentszellem feladata, hogy vezessen bennünket az utunkon.
Mit jelent tulajdonképpen, hogy „elvezet titeket a teljes igazságra”? A következőt jelenti:
A megvilágosodás, amit a Szentszellem ajándékoz nekünk, egy fokozatos megvilágosodás. Tehát ne várjuk, hogy ha megtértünk, és fellapozzuk a Bibliánkat, mindent azonnal meg fogunk érteni. A Szentszellem beavat bennünket, Ő világosítja meg az értelmünket fokozatosan lépésről-lépésre. Ez a mi tapasztalatunk is! A megtapasztalásunknak mindig összhangban kell lennie az Igével. Ha a megtapasztalásunk ellentmond az Igének, akkor hiányzik a helyes magyarázat vagy egy látszatvilágban élünk (mint gyakran a szélsőségesen karizmatikus körökben, ahol mindenkinek gazdagnak és egészségesnek kell lennie).
Sok fiatal keresztyén azt mondja, amikor hitre jut: „Olvasom a Bibliámat, de olyan keveset mond nekem, nem nagyon értem”. Vesz az ember egy modern fordítást, és azt gondolja, hogy a probléma meg van oldva. Nem érti meg azonnal az Igét, de nem azért mert nem elég intelligens. Károli nyelvezete archaikusnak tűnik, de mégis meg lehet érteni. A probléma nem a Bibliával vagy a bibliafordítással van, hanem mivel az ifjú keresztyén még csecsemő, ezért kezdő. A kisbabákat nem lehet szalámival etetni. A Szentszellem nem vet világosságot mindenre, amit olvasunk. Ő bevezet minket az Igébe. Mindannyian ebben a bevezető szakaszban vagyunk. Mindig tanulni fogunk, hitéletünk minden fázisában. Az alábbi imádsággal kellene kézbe vennünk a Bibliánkat: „Uram, világosítsd meg a te Igédet, amikor olvasom”. Az Ige megértése a Szentszellem folyamatos munkája által valósul meg. Nagyon jó, ha egy keresztyén szorgalmasan olvassa és tanulmányozza a Bibliáját, különböző fordításokat használ és kommentárokat vesz a kezébe, de a Szentszellem olyan mértékben világosít meg, ahogy akarja, és abban a tempóban, amilyenben meg kell értenünk a Szentírást.
A másik dolog, amit ez a kifejezés sejtetni enged az, hogy a vezetés számol egy reakcióval. Az Úr nem azt mondja, hogy Ő „bevisz” az igazságba, hanem lépéseket kell tennünk, aszerint ahogy irányít bennünket. Az irányít szó tulajdonképpen azt jelenti, hogy valakit kézen fog és vezet. A Szentszellem kézen fog bennünket és vezet a Szentírás által.
Végül pedig az „elvezet” szó azt jelenti, hogy ez a vezetés nem szűnik meg, amíg élünk.
Ezt az igeszakaszt különbözőképpen lehet értelmezni: 1.) Bevezet minden igazságba, vagy 2.) Elvezet a teljes igazságra.
Az első esetben azt jelenti, hogy „Ő be fog vezetni titeket az igaság minden aspektusába, amiket most még nem tudtok elhordozni”. Ha azonban úgy értelmezzük, hogy elvezet bennünket a teljes igazságra, akkor ezt úgy kell értenünk, hogy „a Szentszellem lesz a vezetőtök, amikor a teljes igazságot tanulmányozzátok az elkövetkező években”. Azt hiszem, ez az, amit az Úr itt mondani akart. „Soha nem fogod kimeríteni a teljes igazságot, de amikor a Szentírást tanulmányozod, mindig a Szentszellem fog vezetni”. Ezért olyan fontos, hogy növekedjük Istennek, az Ő Igéjének és az igazságának megismerésében.
Egy keresztyén nem tud növekedni a hitben, ha nem használja ki az alkalmat az Ige olvasására, tanulmányozására, és arra, hogy megossza azt más keresztyénekkel. Lehetőséget kell adnunk az Úrnak, hogy tanítson bennünket az Ige, a Szentszellem vezetése által. Nekünk, 21. századi embereknek megvan az a kiváltságunk, hogy mindazzal a segédeszközzel rendelkezünk, amikkel elődeink és atyáink a Krisztusban évszázadok alatt rendelkezésünkre bocsájtottak. A Szentszellem 2000 éven keresztül tanította a gyülekezetet, és mi rendelkezünk ennek a tanításnak minden dokumentumával. Vannak kommentáraink, bibliamagyarázataink, könyvtáraink a Bibliáról.
Olvasnunk kellene a Bibliát és a kommentárokat is, amelyeket mély hitű emberek írtak évszázadokon keresztül. Rejtett kincsekre lelhetünk! Nincs butább dolog, mint azt mondani: „Én csak magamnak olvasom a Bibliát. Nincs szükségem arra, amit mások írtak róla kommentárokban stb.” Ez nem csak butaság, hanem arrogancia és kevélység is! Ez más szavakkal így hangzik: „Nem hiszem, hogy a Szentszellem az utóbbi 2000 évben bárkit is tanított volna, amíg én nem léptem a színre”. Ilyet rendszerint olyan keresztyének állítanak, akiknek sürgősen el kellene felejteniük mindent, amit saját maguk gondolnak a Szentírásról. Isten tanítókat ajándékozott a gyülekezeteknek, és nekünk figyelnünk kell rájuk. Felháborító arrogancia azt állítani, hogy nem kell másokra hallgatnunk, elolvasnunk más könyveket, kommentárokat, az előttünk élt testvérek magyarázatait.
Ha mi taníthatóak vagyunk és tanulmányozzuk a Bibliát, akkor mi leszünk a következő generáció szellemi atyjai, tanítói. Prédikációink és az én magyar előadásaim örökségek!
Testvéreim, hogy néz ki a könyvtáratok? Milyen könyvek töltik ki a könyvespolcaitokat? Vagy vannak egyáltalán? Egy testvér könyvtára és olvasottsága sokat elárul a személyiségéről.
„… mert nem önmagától szól, …” A tanítás forrása nem a Szentszellem. Ő nem magától tanít, „hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek”. Nem a saját tekintélyéből tanít. Azt tanítja, amit az Atyától és a Fiútól hall! Jézus Krisztus az igazság forrása. A Szentszellemnek az a szolgálata, hogy az Úr Jézust közvetítse a hívők felé.
Hadd mondjak még valamit ezzel kapcsolatban.
Itt megtudjuk, hogy az igazságot nem az emberek találták ki. Az igazságot Isten leplezi le, jelenti ki. Nem azért ismerjük fel az igazságot, mert mi fedeztük fel, hanem akkor ismerjük fel, ha kész vagyunk kitenni magunkat Isten kijelentésének a Szentszellem által! Az igazság kijelentés által adatott nekünk a Bibliában, és csak akkor ismerjük fel, ha a Szentszellem felfedi számunkra. A Szentszellem vezetésére kell hagyatkoznunk, vagyis az igazság felismerése nem az értelmi szintünktől vagy az IQ-nktól függ, a felfogóképességünktől vagy attól, hogy ismerünk-e régi nyelveket, vagy a személyiségünktől, vagy a jellemünktől. Az Ige megértése attól függ, hogy kész vagyok-e bibliaolvasás közben kitenni magam a Szentszellem vezetésének és tanításának, amit Ő az Úr Jézustól hall.
Mindegyikőtök képes megérteni a Bibliát, sőt jól megérteni. Sokan azt mondják: „Én nem tudok görögül és héberül, ezért nem érthetem meg a Bibliát”. Ez butaság! Ismerek embereket, akik jól tudnak görögül, mégsem értik meg a Bibliát, mert nem hívők vagy bibliakritikusok. Másrészt viszont ismertem egyszerű paraszt embereket – akiket Kiss Ferenc professzor „parasztprófétáknak” nevezett – Magyarországon, akik az otthonaikban magyarázták a Bibliát, és mélységesen megértették az Igét.
Csak néhány dologra kell odafigyelni:
Több bibliafordítással kell rendelkezni, hogy megértsük egy kijelentés központi üzenetét a szövegösszefüggésében. Ha különböző fordításokat használunk, akkor hamar meg fogjuk ismerni a különböző értelmezéseket. Egy szövegnek több jelentése is lehet az eredeti nyelvben, és ezért különféleképp lehet fordítani. Egy igevers értelme függ a kontextustól, a szövegösszefüggéstől. Egy verset soha nem szabad kiragadni a szövegösszefüggéséből. A Biblia nem egy kőbánya, ahol az ember tetszés szerint kiszolgálhatja magát! Valószínűleg az a fordítás jó, amelyik hűséges a szövegkörnyezethez. Hasznos dolog görögül tudni, így könnyebb megérteni a szöveget, de nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük az Ige mélységeit. Ez valamivel több időt és izzadságot igényel és a szövegnek való alárendelődést. – A Biblia tanulmányozása egy kihívás, akár magam, akár másokkal együtt teszem!
„… az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek”. (13/c) Az a kérdés, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk az „eljövendő” szót? Attól az időponttól kezdve nézzük, amikor Jézus elmondta a búcsúbeszédeit, vagy amikor János megírta az evangéliumát? Ha az „eljövendő” szó a búcsúbeszédek idejére vonatkozik, akkor az az egész keresztyénség kibontakozására vonatkozik, ami akkor még jövő idő volt. – Ha viszont 70 vagy 90 évvel későbbre utal, mint „eljövendőre”, akkor csak a próféciára vonatkozik.
Én az első verzióban hiszek. Amikor azt mondja a 13/c-ben, hogy „… az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek”, akkor ez alatt nemcsak a profetikus kijelentésre gondol, hanem mindarra, ami a halála, temetése és feltámadása után fog történni. Mindarra, amit az Apostolok cselekedeteiben, a levelekben és a Jelenések könyvében olvasunk.
Az utolsó versekben maga az Úr magyarázza meg a mondottakat, amit a karizmatikus hajlamú evangéliumi keresztyéneknek jól meg kellene jegyezniük. A Szentszellem munkája Krisztus-centrikus! Ezt izzó vassal kellene a nyelvére égetni azoknak, akik a gyülekezetekben nyelveken szólnak. A Szentszellem szolgálata nem szellemközpontú, nem pneumatocentrikus!
„14. Ő engem fog dicsőíteni”. A liberális teológusok azt mondják, hogy „Jézus csak egy ember volt”. Micsoda butaság lett volna, ha csak ember lett volna. A Szentszellem feladata Jézus dicsőítése. A prédikációinknak, tanításainknak, életünk egész kifejezésének Krisztus-centrikusnak kellene lennie. Egy olyan prédikáció, ami nem Krisztus központú, az nem biblikus! Azok az emberek és mozgalmak, amelyek saját magukat vagy a Szentszellemet dicsőítik, nem a Szentszellemtől valók!
Ezt olyan szépen illusztrálja a Róm 8, amit a Szentszellem fejezetének is neveznek. Az Úrral kezdődik, és az egész fejezet csak Jézus Krisztust dicsőíti. Mit tett Ábrahám szolgája, amikor menyasszonyt keresett Izsáknak? Dicsőítette az urát. Elmesélte, hogy Ábrahám mindent Izsáknak adott, és dicsőítette Izsákot is, a Fiút. Nem csodálatos ez az illusztráció?
„… mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek”. Azt adja tovább, amit hall. „15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” A Szentszellem hallgat a Fiúra, arra, amit a Fiú mond. Azt hirdeti, amire a hívőknek szükségük van, amit meg kell érteniük, amikor a Igét olvassák és tanulmányozzák.
Amikor Izrael elfoglalta a megígért földet, akkor csak azt a hídfőt ismerték, ahol átkeltek a Jordánon. Idővel azonban az egész földet megismerték és lépésről lépésre meghódították.
A kezünkben van a Szentírás, vannak tanítóink és az Úr Jézus vezet bennünket, megadja nekünk a bölcsességet az Igéből, hogy hogyan tudjuk Őt követni, hogyan hozzunk döntéseket. A feltétel csak az, hogy hallgassunk a Szentszellem hangjára, legyünk készek elfogadni azt, amit mond. Imádságban kérhetjük, hogy éppen azt adja nekünk, amire szükségünk van a szellemi életünkben. Segítsen bennünket Isten, hogy ki tudjuk aknázni és fel tudjuk használni a Szentszellem tanító szolgálatát. Ámen.