János 13,31: Amikor kiment, így szólt Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt, önmagában, sőt azonnal, megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Ha ezeket a sorokat olvassuk, akkor felmerül a kérdés a Summum bonum, azaz mi a legfőbb jó. Mi a legfőbb jó a keresztyén életben? Úgy gondolom, a Biblia világosan megmondja: a legfőbb jó egy keresztyén ember életében az, hogy Jézus Krisztust ismerje és a felebaráti szeretetet gyakorolja. Ha felütünk egy fejezetet, mint pl. az 1Ján 4,7-18-ig tartó igeszakaszt, akkor észrevesszük, hogy az apostol számára az első helyen a szeretet áll. Péter számára is a szeretet volt az első, amit az1Pét 4,8-ban ki is fejez: 8 Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Azt mondja, hogy „mindenekelőtt…”. Pál ugyanezt fejezi ki más szavakkal az 1Kor 13,2-ben: 2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. A Kol 3,14-ben még közvetlenebb: Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. Azt mondja, hogy „mindezek fölé”.
Ha egy apostol valamit különösen hangsúlyoz, akkor az egy erény, ami nagyon fontos és ő annak nagy mértékben birtokában van.
Igehirdetőknél és teológusoknál jól megfigyelhetjük, hogy mi fontos számukra. Ha egyikük a tanítást hangsúlyozza, akkor ő azt tartja a legfontosabbnak. Ha valaki a lelki gondozás vagy az imádkozás fontosságát hangsúlyozza, akkor ő ezeket a témákat alkalmazza igehirdetésében. Nehéz a saját érdekeket elvonatkoztatni attól, amit az Írás mond. Gyakran helytelenül vagy egyoldalúan emelünk ki valamit. Pál esetében a szeretet nem az ő „adottsága” volt. Az Ap.csel 8,3-ban ezt olvassuk például: Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. Ez a kép, amit a Biblia róla fest, mielőtt megtért. Az Ap.csel 9,13-ban később ez áll: 13 Anániás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben”. Pál nagyon merev volt, ami a tanítást illeti és embereket üldözött, akik a judaista tanítástól eltértek. Hogy ha Pál a szeretetet summum bonum, azaz a legfőbb jónak tekinti, akkor annak nagy helyértéke van, mert az nem az ő saját természetes erőssége volt.
Ha szövegünket szem előtt tartjuk, akkor egy prológust keresünk az Úr a felső teremben folytatott beszédeihez. A felső teremben elmondott beszéde különbözik a tanítványokhoz intézett beszédétől az Olajfák-hegyén. Az Olajfák-hegyén tartott beszéd a templomra irányult. Lenéztek az Olajfák-hegyéről a templomra és az ő beszéde a jövőre irányult. Isten hatalmának beteljesedéséről beszélt a látható világban. A templom láthatóan a judaizmust ábrázolta.
A felső teremben tartott beszédek egy más célt szolgáltak. Beszél a kis seregéhez. Júdás elment, csak tizenegyen voltak ott. Többnyire az eljövendő életről beszélt. Itt nem a nemzetről van szó, hanem sokkal inkább Krisztus testének minden egyes tagjáról. Ezt szem előtt kell tartanunk, ha ezeket a verseket olvassuk.
Az ezt megelőző lábmosásnál láttuk, hogy az Úr egy illusztrációt használt azzal kapcsolatosan, amit később a tanítványoknak mondott. Az „Új parancsolat” tulajdonképpen azt fogalmazza meg, amit korábban az Úr a lábmosás során tett. Ez az alázat cselekedete volt, ami az Úr megváltó munkájának kifejezése volt. A következőket fejezi ki: Mert úgy szeretlek titeket, hogy kész vagyok életemet adni értetek, ezért nektek is úgy kell szeretnetek egymást, hogy szeretetből megmossátok egymás lábát.
A Jézus részéről megváltást hozó szeretet összekapcsolódása azzal a szeretettel, amelyet ebből a szeretetből származik, amit keresztyén szeretetnek nevezünk, egy olyan tanítás, amit János gyakrabban ismétel leveleiben. Azt mondja az 1Ján 3,16-ban: 16 Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. János nem mondja azt, hogy ha életünket a testvéreinkért odaadjuk, azzal meg tudjuk őket váltani. Bűneink tudatában kell lennünk a mi Urunkkal szemben és ezért az ő szeretetével önzetlenül kell szeretnünk testvéreinket.
Miután megmosta tanítványai lábait, most így szól: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt, önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt.
Aki kiment, Júdás volt. Úgy tűnik nekem, hogy a teremben lévő légkör megváltozott. Most csak tizenegy apostol volt ott. A Jézus és Júdás közötti korlát egy más korlát volt, ami Jézus és a tizenegy tanítvány között állt fen. Az korlát Jézus és a tizenegy tanítvány között az éretlenség volt! A Ján 16,12-ben ezt mondja nekik: 12 Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni. Még éretlenek voltak ahhoz, amit mondani akart nekik, nem tudták volna felfogni és megérteni.
A Jézus és Júdás közötti korlát a hitetlenség volt! Éretlen embereket lehet tanítani, hitetlen embereket nem. Csak hit által, amit a Szent Szellem közvetít, lehet kommunikálni. Júdást nem lehetett tanítani, ezért kellett mennie.
Júdás elment és ekkor kezdte az Úr tanítani a tanítványait az új parancsolatról.
A tanítványok valószínűleg közel voltak egy pánikhelyzethez. Az Úr elmondta nekik, hogy hamarosan elhagyja őket és ezt megismételte a felső teremben. Bizonyára az elválás félelme hatalmába kerítette őket. Mi lesz velünk, ha az Úr nem lesz közöttünk? Ilyen félelem a keresztyéneket is elfoghatja, ha egy szeretett bibliatanító azt mondja, hogy elköltözik, vagy beteg és tudja, hogy már nem fog sokáig élni. Éretlen keresztyén emberek számára összedől a világ. Mintha Isten meghalt volna vagy megváltoztatta volna a címét. Megállnak a tanításukban egy pontnál, ott, ahol egyedül maradtak. – Jó, ha emlékszünk arra, hogy végső fokon mi Úrtól függünk.
A tanítványok közel voltak a pánikhoz, de később vigasztalást kaptak.
Mit mond az Úr a megdicsőülésről? Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne. Hogy megértsük ezt a verset, tudnunk kell, hogy amit itt mond az Úr, a keresztre utal! Úgy beszél, mintha már a kereszten volna. Felüthetjük a Ján 12,23-at, ami egy párhuzamos igehely: 23 Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Vagy a Ján 17,1: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged.
Hogy kell ezt érteni? Hogyan dicsőült meg az Emberfia a kereszten? Először azt gondolná az ember, hogy a sátán dicsőült meg ott. Hisz ő a győztes! Vagy a nép vezetői dicsőültek meg, hisz ők intézték el ezt az istenkáromlót. – Azt azonban tudjuk, hogy a kereszten véghezvitt megváltó műve személyének megdicsőülése. Szabad legyen néhány dologra utalnom:
Először is az Úr kegyelme Jézus halálában dicsőült meg. A 2Kor 8,9-ben ez áll: 9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
Másodszor a kereszt az Úr szeretetének megdicsőülése. Pál a következőket mondja a Gal 2,20-ban: 20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. A Fiú szeretete egy ajándék a hívő emberek számára. Ő a szentségében is megdicsőült. Nem panaszkodott a kereszten, nem tett Istennek szemrehányást. A gonosztevő, aki a kereszten lett hívő emberré, megerősítette: de ez az ember semmi rosszat sem követett el. Vagy a százados: Ez az ember valóban igaz volt. Megdicsőült saját személyében, kegyelmében, szeretetében és szentségében. Jézus minden tulajdonsága megdicsőült a kereszten.
Ott, a kereszten a sátán hatalma megtört. A sátán munkája megsemmisült, amikor Jézus meghalt a bűnért. Ott szabadultak meg az emberek, akiket a sátán fogva tartott a bűnben. Péter azt mondja az 1Pét 2,24-ben: 24 Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Péter azt mondja, hogy Krisztus keresztje a keresztyén ember gyógyulásának az eszköze.
A kereszten elítélte az ember bűnös természetét. Nem csak a bűnökért, hanem magáért a bűnért is meghalt. 3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, … (Róm 8,3).
Krisztus keresztjében a világ felett is ki lettt mondva az ítélet. 31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. (Ján 12,31).
Pál csodálatosan összefoglalta a 2Kor 4,6-ban: 6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Most dicsőült meg az Emberfia! Ha pontosan oda figyelünk, a kereszten látni fogjuk a dicsőséget Jézus Krisztus arcán.
Jézus azt is mondja, hogy nem csak ő, hanem az Atya is megdicsőült: és az Isten dicsőült meg őbenne. Csak röviden szeretném megismételni: Isten minden tulajdonsága Krisztus halálában, mint egy nagyító alatt, kirajzolódik. Látjuk az Atya kegyelmét, szentségét és az egész szentháromság együtt munkálkodik a megváltási tervén és művén az emberért.
A 33. versben az Úr az elmeneteléről beszél. Gyermekeim – így szólítja meg őket. Ez a szó kicsinyítő alak. Kicsi gyerekekről beszél. A János evangéliumában csak egyszer fordul elő ez a szó. János leveleiben azonban hétszer. Láthatóan Jánost nagyon megérintette ez a szó, amikor a fejét Jézus mellére hajtotta. Az Úr csak akkor használta ezt a szót, miután Júdás elment.
Az Úr ezen a páska ünnepen volt a Pater familias, a családapa, a házigazda, aki a Haggadát felolvasta, és a vér jelentését, amelyet az ajtófélfára kellett kenni a páskabárány áldozataként és az ószövetség szimbólumaként, és mindent, ami e mögött az ünnep mögött volt, elmagyarázta. Ez volt az utolsó széderestéje, és szavainak ünnepi csengése volt.
33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. Nem szeretnék minden helyet felsorolni, ahol az Úr az ő elmeneteléről beszélt. Most ezt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.
Majd elérkezünk a parancsolathoz: 34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! 35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Hogy mondhatja azt, hogy ez a parancsolat egy adomány? Nem sokkal inkább egy iga, mint ajándék? A testvéri szeretet egy kötelesség? Szeretnem kell az én testvéreimet? Nem hallottál vagy mondtál valami hasonlót: „Tudom, hogy szeretnem kell az én testvéremet, szeretem is őt, de nem igazán kedvelem!” Ez legalább őszinte megnyilvánulás, de ritkán szeretünk valakit akit nem kedvelünk. Ha valakit nem kedvelünk, akkor kitérünk az útjából, kerüljük őt. – Akit viszont szeretünk, azt kedvelnünk kell! Ez adomány, ugyanakkor olyan, mint egy iga. Ki tudja ezt a parancsolatot teljesíteni? Addig, amíg a testben élünk, lehetetlenség ezt a parancsot teljesen betölteni. Ez egy ígérettel van összefüggésben: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. Ez csak a Szent Szellem által lehetséges, amit később, a 16. fejezetben látni fogunk. Ott a Szent Szellem ajándékairól olvashatunk.
Parancsolat, ugyanakkor teher, egymást úgy szeretni, ahogy Ő szeretett minket. De ez egy nagy ígérettel van összefüggésben. Ez az ígéret minden elképzelést felülmúló kegyelem. A Szent Szellemen keresztül vagyok képes az én testvéreimet szeretni, úgy, ahogy Krisztus szeretett engem.
Miért „új” ez a parancsolat? Már az Ószövetségben, a szeretet a mózesi törvényben is nagy szerepet játszik. A Lev 19,18 (3Móz 19,18)-at gyakran idézi az Újszövetség. Maga az Úr idézi: 18 Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR! Ez azért új ott, mert „felebarátunkat” kell szeretnünk és az Újszövetségben pedig „egymást”? Az Ószövetségben a „felebarát” Izráel családjából származott. Az Ószövetség tanítja azt is, hogy jót kell tenni azokkal is, akik nem tartoznak Izráel népéhez. Ezért nem gondolom, hogy az Úr ezzel az „új”-jal erre utal. Nem tudom bizonyossággal, hogy az Úr az „új”-jal mire utal, és amit én most mondok, nagy óvatossággal mondom.
A János evangéliumában nem olvasunk az úrvacsora vételéről, hanem erről az új parancsolatról. Ezért merem azt hinni, hogy amikor az Úr azt mondja, hogy új parancsolatot ad nekünk, arra utal, hogy a régi szövetség alapjául a mózesi törvény szolgált. Az újszövetségben viszont a szeretet az alap, ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! A kölcsönös szeretet mércéje Isten családjában az, ahogy Jézus szerette az övéit. Úgy gondolom, ezért hívják ezt „új parancsolatnak”. Új a mérce! Vagyis, ez azt jelenti, hogy ez nem mérhető! Meg- vagy felmérhetetlen szeretet. Az Újszövetségben a szeretet mércéje Krisztus hozzánk fűzött szeretete. Nem lehet mérni! Úgy hiszem, azért új ez a parancsolat, mert össze van kötve az új szövetséggel. Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást. Érdekes megfigyelni a jelen idejű formát: hogy szeressétek egymást. Egy időtlen, örök szeretetről van szó. … ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! utalás a keresztjére.
Biztosan mindenki tudja, hogy három szó van az újszövetségben a szeretetre. 1.) „Eroo” az a szó, amelyből az erotika szó származik. Az érzéki szeretetet fejezi ki. 2.)„Fileo” szó vonzalmat, rokonszenvet fejez ki, vagyis közös érdekből származó szeretetre utal. Ha valaki azt mondja, hogy „szeretem ezt a művészt”, azért szereti, mert a műveit vagy interpretációit kedveli, tetszenek neki. Isten szeretetét is ez a szó fejezi ki. 3.) De az isteni szeretet kifejezésére van egy másik szó is, az„agapao”. Ez az akaratból származó szeretet. Az akarat, amely egy tárgy jó oldalára irányul és önfeláldozást is tartalmaz.
Agapao-t használt az Úr, amikor azt mondta, hogy „szeressétek egymást”. Készeknek kell lennetek szeretetből feláldozni magatokat, úgy, ahogy én feláldozom értetek magamat.
Az érzéki szeretet kér és ad, vagyis cserél. Az isteni szeretet „ad”. Ez a gondolat rejtőzik az „új parancsolat” mögött.
Ha az újszövetségi szeretetről beszélünk, soha ne tévesszük össze az antik vallásokban lévő szeretettel. Van egy kis könyv, a szerző T. H. Glober, címe: „Krisztus hatása az ókori világra”. Ebben a kis könyvben jó leírást találunk a korai keresztyénségről és konkurenseiről, az epikureusokról, a sztoikusokról és másokról. Az epikureusok számára a legfőbb jó a „zavartalanság” volt. A sztoikusok számára az „érzelmektől való függetlenség” volt a legfontosabb. Mindkettő tulajdonképpen haszonleső, önző indíték. Glober azt mondja, hogy a sztoikusok az érzelmektől való függetlenséget mindig a kozmoszban lévő nyugalommal kötötték össze. Mit jelent szabadnak lenni az érzelmektől, emócióktól? A görög szó erre „apathea”, amelyből az apatikus szó származik. Apatikus azt jelenti, hogy szabadnak lenni az érzelmektől. A sztoikusok erkölcsileg rendes emberek voltak, de a legfontosabb számukra az apátia volt. A hinduizmusban is vannak fogalmak, mint a szentség és szeretet, de ezek alatt nem szabad azt érteni amit a Szentírás ezek alatt a fogalmak alatt ért. Ha a vallásokat és a szektákat tanulmányozzuk, észrevesszük, hogy az ideáljaik nem olyan magasak, mint a keresztyénség ideáljai. Hangsúlyozom: ideálok! Gyakran mondják az emberek, „minden vallás ezt vagy azt tanítja, a keresztyénségnél sincs ez másképp”. A keresztyénség ideáljait ne hasonlítsuk össze más vallásokkal. Még modern vallásokkal sem. Etikájuk nem ugyanaz, mint a keresztyénségé. A keresztyénség és más vallások nem csak alapjaikban különböznek, hanem mindabban, amit Krisztus válságművéből levezethetők, mint az egész etikai rendszer.
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, agapao-val, önmagatok odaadásával, ne érzéketlenséggel, ne a makulátlanság szeretetével vagy, ahogy a vallások a szeretetet értelmezik. Szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek titeket!
A Biblia azt mondja nekünk, hogy szeressük egymást. A liberális teológia képviselői sokat beszélnek arról, hogy „egy Istenünk van, az Atya, és mi emberek, mindannyian testvérek vagyunk”. Schiller Örömódája, ami az európai himnusz lett, világosan megmondja: „Testvér lészen minden ember”. – Ez nem biblikus gondolat. Isten csak abban az értelemben Atya, hogy minden ember teremtője, de nem minden ember megváltója! Az Úr Jézus nem mondta, hogy szeressük a világot, mert mindannyiunknak ugyanaz az atyja és mi mind emberek vagyunk. Az emberek csupán annyiban testvérek, hogy mindannyian Ádámtól származnak. Az Úr Jézus soha nem tanította azt, hogy minden embert kivétel nélkül szeretnünk kellene. Ellenkezőleg. Azt mondta, szeressük egymást. János megmagyarázza ezt levelében, 1Ján 3,14: Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. A testvéri szeretetről van szó, az „egymás irántiról” Krisztus testében. Egészen különös kapcsolatunk van testvéreinkhez Krisztusban.
35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. Hogyan lehet felismerni Krisztus tanítványát? Hogyan ismerhetjük fel Mózes tanítványait? A körülmetélésről. Hogy lehet felismerni egy farizeust? A ruházatukról, mint pl. az ultraortodox zsidókat. Hogy lehet felismerni bemerítő János tanítványait? Böjtölésükről. Miről ismerünk fel egy baptistát? Arról, hogy különös hangsúlyt fektet a bemerítés tanítására. Honnan ismerünk fel egy katolikust? Vallásuk szakramentumairól és a misékről. Az Úr Jézus mondja: Ha fel akarjátok az én (hangsúlyozva van a szövegben) tanítványaimat ismerni, akkor arról a szeretetről fogjátok őket felismerni, ami közöttük van. A korai keresztyének már akkor szerették egymást, mielőtt egyáltalán ismerték volna egymást. Ez a testvériség próbaköve! Ez a te és az én viszonyulásom próbaköve az Úr felé. Ámen.