A mai témánk: „Megmaradni Krisztusban“, a vonatkozó igerész pedig a Jn 15,1-17: 1 „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.” 9 „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szerete-temben. 10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” 12 „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
Ez a szakasz az Úr egyik „ÉN VAGYOK“ –kijelentésével kezdődik. A hét ismert „én vagyok“ kijelentés közül ez az utolsó: Én vagyok az igazi szőlőtő. Az Úr még ezeket is mondta: „én vagyok az élet kenyere“, „én vagyok az ajtó“, „én vagyok a jó pásztor“, „én vagyok a feltámadás és az élet“, „én vagyok az út“, „én vagyok a világ világossága“ és most a végén pedig ezt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő“. Érdekes, hogy ez az utolsó, mert ez a keresztény élet csúcspontja: Krisztusban maradni!
„Krisztus követése“ címmel Kempis Tamás írt ismert könyvet. Egy bizonyos értelmeben Krisztus utánzása helyénvaló. Arra vagyunk elhívva, hogy az ő nyomdokait kövessük, azt a példát kövessük, amit ő hagyott hátra. Ám ha a keresztény életet akarnánk meghatározni, akkor nem az utánzással jellemeznénk. Sokkal inkább azt a kifejezést használnánk: „részünk van“ Krisztus életében. Pál azt mondja: „Nekem az élet Krisztus“. Az Újszövetség nyelvezetéhez sokkal inkább illik egy keresztény jellemzésére az, hogy „Krisztusban maradni“, vagy „részesedni az Ő életében“, a vele való egységben.
A 15. fejezet nagyon erőteljesen hangsúlyozza a Krisztussal való egységünket: Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Ennek a fejezetnek a „Gyümölcstermés“ címet adhatnánk. Ez a kifejezés a 8-17. versekben 8-szor fordul elő, míg előtte csupán kétszer. A hangsúly nem az üdvösségen van, hanem azon, hogy teremjünk gyümölcsöt.
Az Újszövetségben sok kötőszó található, például „ezért“, „vagy“ vagy „emiatt“ stb., amelyekre nagyon oda kellene figyelnünk a Biblia olvasásakor. Ebben a szakaszban feltűnően kevés ilyen kötőszó van! Ezért nehéz követni az Úr gondolatmenetét. Jó, ha az egész fejezet olvasása során fejben tartjuk a mottót: Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.
Azokat a búcsúbeszédeket, amelyeket eddig a 13. és a 14. fejezetből megnéztünk, az Úr a felső teremben mondta el. A 14,31/b-ben ezt olvassuk: Keljetek fel, menjünk el innen! Az Úr Jézusnak a 15.-16. fejezetben elmondott szavai valószínűleg annak a háznak az udvarán hangzottak el, amelyben előzőleg tartózkodtak. Nem sokkal a 17. fejezet után ezt olvassuk: Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Tehát éppen a Kedron-patak felé tartottak.
A szőlőtő és a szőlővessző képe, illusztrációja az egységről beszél. Úgy gondolom, ez az az illusztráció, amiről az Úr a 14. fejezetben beszélt, azon belül is a 14,20-ban kap ez különös hangsúlyt: Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Van ennek jobb szemléltetése, mint a szőlősgazda és a szőlőtő ill. a szőlőtő és a szőlővessző? A szőlővessző a szőlőtőtől kapja az életét, a szőlővesszők pedig a szőlőtőn vannak. „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.
Talán azért ezt az illusztrációt használja az Úr, mert az Ószövetség gyakran hasonlítja Izraelt szőlővesszőhöz, például a Zsolt 80, Ézs 5, Jer 2, Ez 15 és 19 vagy a Hós 10. Ezekben a fejezetekben Izraelt szőlőtőhőz hasonlítja az ige. Az Úrnak talán éppen az Izraelt így ábrázoló kép jutott eszébe, amikor a szőlőtőről beszélt. Az említett fejezetekben, ahol Izraelt szőlőtőként ábrázolja az ige, ott Izrael mindig hitetlen vagy engedetlen nemzetként jelenik meg. A szövegkörnyezetben, amikor Izraelt szőlőtőként jelenítette meg az ige, akkor mindig az engedetlen népre használta ezt a hasonlatot. A szőlőtő a mai napig Izrael egyik szimbóluma. A Makkabeusok pénzérméin is megtalálható.
Amikor az Úr azt mondja, én vagyok az igazi szőlőtő, akkor az „igazi“ a „valódi szőlőtőt“ jelenti. Ez az egyetlen valódi, igazi izraelita. Az igazi izraelita, aki hisz, az Ábrahámnak igazi utóda. Jézus magát állítja oda, mint olyan személyt, akiben végül Izrael elnyeri az áldást.
Jézus azt is mondja: az én Atyám a szőlősgazda. Az Atya ülteti el a szőlőtövet.
Hogyan jellemzi az Úr ezt az egységet, ezt a helyzetet, amelyet ebben elfoglalunk? Olvassuk el még egyszer a 15,1-3 szakaszt: 1 „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Minden szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Az, hogy terem-e a szőlőtő gyümölcsöt, két dologtól függ:1. A terméketlen sarjak eltávolításától és 2. a megtisztítástól.
Mit jelent a „Minden szőlővessző énbennem”? Vonatkozhat-e ez a szemléltetés olyan emberekre, akik nem hívők? Csak a hívők azok, akik gyümölcsöt teremnek és akiket nem metsz le az Atnya?
A „Minden szőlővessző énbennem” kifejezést nem lehet másképp érteni, mint hogy ez a hívőket jelenti! De azt mondja az ige, hogy ha nem hoz gyümölcsöt, akkor ezt a sarjat eltávolítják. Ahhoz, hogy a szőlőtő egészséges legyen, le kell metszeni a gyümölcsöt nem termő sarjakat. Mit jelent ez a „lemetszés“? Erre még vissza fogok térni.
A másik dolog, ami fontos a szőlőtő ill. a gyümölcsök számára, a 15,2/b-ben folytatódik: és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. A lemetszés szó a következő igeversben szereplő „tiszta“ szóval függ össze. Mit jelent a „megtisztítani“ kifejezés?A megtisztítás, a szőlővesszők gondozása a vincellér feladata. Ez azt jelenti, hogy el kell távolítani a kártevőket, amelyek a növekedést gátolják. Azt mondja az ige: A szőlővesszők egészséges növekedése két dologtól függ: 1.) A szőlőtőrőlel kell távolítani bizonyos sarjakat. 2.) Meg kell tisztítani a hajtásokat.
Ez a lecke világos kellene hogy legyen:
Az eltávolítás, lemetszés fegyelmezést jelent. A fegyelmezés enyhébb formája a gondozás, a megtisztítás. Minden igazi szőlőműves folyamatosan törődik a szőlővesszők egészségével. Megmetszi őket, megvédi az élősködőktől, a rovaroktól és a gombabetegségektől. Szembeszáll mindennel, ami károsan befolyásolja a növekedést.
Ilyen szőlősgazda a mi mennyei Atyánk. Az Úr Jézus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk. Azt akarja, hogy ez a szőlőtő gyümölcsöket teremjen Isten dicsőségére.
Érdekes, hogy minden szőlővesszőt, amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Mivel a hajtás gyümölcsöt hoz, ezért fegyelmezéssel megtisztítja, hogy még többet teremjen.
Vegyük észre, hogy az Úr csak akkor alkalmazza a fenyítést, ha az engedetlen hívőt újra vissza akarja hozni a vele való közösségbe. Van olyan fenyítés, amelynek tisztán pedagógiai szerepe van! Arra szolgál, hogy az ő lényének megértésében még mélyebbre vezessen bennünket. A fegyelmezés tehát lehet rendreutasítás, és ezzel együtt lehet pedagógiai értéke.
3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Mondhatja-e valaki, hogy nem vagyunk szőlővesszők, mert nem vagyunk igazán tiszták, és így lemetszhetnének bennünket? Az Úr azt mondja az apostoloknak, hogy ők tiszták, és az övéi, bár némelyik hajtást le kell metszeni, másokat meg kell tisztítani. Hasonló kijelentést tesz az Úr a Jn 13,10-ben: Jézus így szólt hozzá (Péterhez): „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” A 11 apostol mind hívő, ők mindannyian tiszták. Júdás nem volt az. A Jn 15,3 bátorítás kell legyen a 11 tanítvány számára!
Egy kérdés: milyen kötelezettségeink adódnak a Krisztussal való egységből, közösségből? 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek! Ezt úgy is fogalmazhatnánk: „Maradjatok énbennem, és lássátok meg, hogy én is bennetek maradok“, vagy: „Maradjatok énbennem, és engedjétek, hogy én tibennetek maradjak“.
Nehéz ezt az illusztrációt, hasonlatot átültetni a gyakorlatba! Az Úr szavaiban a hangsúly azon van, hogy „azt akarom, hogy maradjatok énbennem“. Az indoklás: „mert én bennetek akarok maradni“.
A kérdés: Mit jelent az Úr számára az, hogy „bennünk maradni“? A „maradni“ (meno) igét a Jn 1,38 a következőképpen használja: Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi – ami azt jelenti: Mester –, hol van a lakásod?” „Maradni” más szóval azt jelenti: „lakni“. Másképp fogalmazva: Minden szellemi táplálékunk, életerőnk vagy „üzemanyagunk“ az Úr Jézusból van. „Lakni“ – ez nem azt jelenti, hogy „birkózni“, vagy „küzdeni“!
Úgy gondolom, a szőlőtőről és a szőlővesszőről szóló példázat a megszentelődés illusztrációja. Sok olyan keresztény van, aki szerint a hit általi kegyelemből van üdvösségünk, mert Krisztus már mindent megtett értünk, de a megszentelődésünket az azután elvégzett cselekedeteinkkel kell kiharcolnunk, illetve ezért meg kell dolgoznunk. A megmentésünk kegyelemből van, Krisztus váltságműve által, és szintén kegyelemből szentelődünk meg, a Szent Szellem bennünk való munkálkodása által. A Szent Szellem juttatott minket hitre Krisztusban. Ő az, aki fel is épít bennünket Krisztusban. A Szent Szellem formál át bennünket és tesz hasonlóvá Krisztushoz. El fogja érni velünk a célját, még akkor is, ha kapálódzunk. Teljesen meg fog szentelni bennünket, még ha azt gondoljuk is, hogy saját magunknak kell ezen erőlködnünk. A feltámadáskor az Úr lehet, hogy ezt mondja majd: „Látod, megmondtam, hogy én fogom elvégezni“. Olyanok leszünk majd, amilyen Ő. Szeretném megemlíteni az ide vonatkozó igeverset: 2.Kor 3,18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre.
„Benne maradni“ azt jelenti, hogy megnyugszunk benne, és engedjük, hogy a Szent Szellem megszenteljen bennünket az igéje által és az élettapasztalataink által. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, és passzívan viselkedhetünk. De felelősek vagyunk azért, hogy benne maradjunk.
Párhuzam van a megmentés és a megszentelődés között: Elmondjuk az embereknek a jó hírt. Önmaguktól nem képesek elhinni, mert Isten az, aki szuverén módon üdvözít. De minden ember maga felelős azért, hogy válaszoljon a hívásra! Ugyanígy a Szent Szellem is szuverén módon szentel meg, de a mi felelősségünk, hogy engedelmeskedjünk neki és kövessük őt. Felelősek vagyunk azért, hogy az igazság cselekedeteit vigyük véghez, de a Szent Szellem az, aki ezt teszi, nem mi magunk.
Amikor ezt mondjuk, különbséget kell tennünk két dolog között. A „Krisztusban lenni” kifejezés egységet jelent, a „benne maradni” pedig közösséget. Életünk forrása az, hogy Krisztusban vagyunk. A forrás szellemi gyümölcsöket érlel. – Krisztusban vagyunk, mert a Szent Szellem plántált minket belé. Ez a mi Vele való egységünk. – Azért maradunk benne, mert a Szent Szellem, aki képessé tesz minket a gyümölcstermésre, folyamatosan működik.
Ha a 6. verset olvassuk, adódik az újra és újra visszatérő kérdés az üdvösségről: 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Vannak olyan igemagyarázók, akik úgy gondolják, hogy itt emberek üdvözüléséről illetve elkárhozásáról van szó. Minden ember, akinek üdvössége van, megmarad őbenne, de ha valaki nem marad meg benne, akkor elveszik.
Én viszont nem hiszem, hogy itt erről van szó. Az Úr itt a tanítványaihoz beszél, akik mindannyian hívők, de arról, hogy a hívők között kétféle állapot van. De mit jelentsen az, hogy „összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik”?Ez nem úgy hangzik, minthaa pokol tüzéről lenne szó? Sokan ezen a véleményen vannak, de érdemes megfontolni, hogy ez itt egy figuratív, képes beszéd. Az Úr a szőlőtőről és a szőlővesszőkről beszél. A fás szárú szőlőtőről van szó és a szőlőhajtásokról. Ha nem folyik bennünk az életető nedv, és kiszáradunk, akkor olyan szőlővesszők vagyunk, amelyeket kidobnak. Amikor itt elégetésről beszél az Úr, akkor nem a pokol égető tüzéről van szó!
Egyszer egy testvér érdekesen értelmezte a 6.verset. (Nem tudott görögül, de ha valaki tanulmányozni szeretné a Bibliát, sok könyv és fordítás van, ami segíthet ebben. Sokan vannak, akik tudnak görögül, mégsem tanulmányozzák soha a Bibliájukat. A bibliaértelmezéshez alázatra és imádságra van szükség.) Ez a testvér hangsúlyozta, hogy voltak emberek, akik a kiszáradt szőlőtöveket összegyűjtötték és tűzre dobták. Azt mondta: „Ez azt jelenti, hogy ha nem maradsz meg Krisztusban, akkor az emberek látni fogják, hogy rossz bizonyságtevője vagy Jézus Krisztusnak, és szégyent hozol a keresztényekre.“ Az ilyen kersztényeket az emberek kinevetik, mert bár azzal büszkélkednek, hogy keresztények, az életük mégis meghazudtolja a bizonyságtételüket. Vajon mit mondanak az emberek a hátunk mögött? Nem hangzik-e el olyan sokszor a kérdés: „Hogy lehet hívő az, aki így beszél és ilyen dolgokat csinál?“ Én nem szeretném tudni, miket mondtak vagy gondoltak már emberek a hátam mögött.
Ennek a testvérnek az igemagyarázata talán furcsának tűnik, különösen azért, mert az eredeti szövegben nem emberekről van szó. De sok igazság van benne.
Világos, hogy itt a hívők feletti ítéletről van szó. Ha fellapozzuk az 1.Kor 3,14-15-öt, a következőket olvassuk: 14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 15 de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.
A Jn 15,6 a hívők feletti ítéletről szól, más szóval Krisztus ítélőszékéről, amelyről Pál a Korinthusi levélben ír. Ez az olyan hívők feletti ítélet, akik nem maradtak meg Krisztusban. Ezt magyarázza meg a 2. vers is: Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. A lemetszés a hívők megítélését jelenti.
Ha most elolvassuk az 5-8. verseket, ott a Krisztusban maradás következményeiről van szó. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Hát nem érdekes ez? Az üdvösség az Úrtól van, mondjuk. Azt is mondjuk, hogy a megszentelődés az Úrtól van. Amikor tehát majd megérkezünk a mennybe, minden koronánkat az Ő lábai elé fogjuk letenni. Fel fogjuk ismerni, hogy mindent, amit tettünk, tulajdonképpen Ő cselekedett.
A 7-8. versben ezt olvassuk: 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. A „ginomai“ szót így lehetne lefordítani: hogy sok gyümölcsöt teremtek, és ezzel bizonyítjátok, hogy tanítványaim vagytok.
Nézzünk meg néhány kifejezést, amelyek segíthetnek megérteni, hogy mit jelent „Krisztusban maradni”. 4. vers: ti énbennem, és én tibennetek! A 7. vers: „megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek”. Mit jelent az, hogy Krisztus bennünk marad? A „beszédeim“ szó az „Ő“ helyettesítése. A Krisztusban maradás tehát azt jelenti, hogy az Ő szavai maradnak meg bennünk! Ezért olyan fontos az ige tanulmányozása! A jó értelemben vett kegyesség együtt jár a bibliatanulmányozással. Arra van szükségünk, hogy át legyünk itatva az igével. Hogy állok én ezzel, vagy te hol tartasz ebben?
Mik a következmények?
1.) 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. A megválaszolt imádságban megdicsőül az Atya.
2.) 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.
Ha Krisztusban maradunk és átitat bennünket az Ő igéje, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy imádságaink meghallgatásra találnak, az Atya megdicsőül, és mások számára láthatóvá lesz annak bizonysága, hogy mi Krisztus tanítványai vagyunk. Ez sok gyümölcsöt jelent!
Ha tavasszal átsétálunk a Rózsadombon, minden virágzik, és egyik kert pompásabb, mint a másik, akkor a kertek a tulajdonosaiknak szereznek dicsőséget. – Ezért, ha valaki Krisztusban marad, akkor Istennek szerez dicsőséget, meghallgatásra találnak az imái és az emberek felismerik, hogy az illető Krisztus tanítványa.
A 2. versben a gyümölcs egyes számban szerepel, az 5. és a 8. versben pedig „sok gyümölcsről” olvasunk. Ez a magvető példázatára emlékeztet bennünket. Sok ember kerül kapcsolatba Isten igéjével, de nem mind reagál rá. A jó földbe eső mag 30-szoros, 60-szoros és 100-szoros gyümölcsöt terem. Gyümölcs, több gyümölcs, még több gyümölcs.
Amikor Pál a „Krisztusban” kifejezést használja, akkor ezt tanító jelleggel teszi, nem pedig képes beszédként.
A 9-17. verseket csak összefoglalni tudom. Ezek az egységet és annak megvalósulását írják le. Itt az Úr által használt kép sokkal személyesebb lesz. Azok a szavak, amelyeket az Úr a „maradni” szóra használ, az engedelmesség gondolatát fejezik ki. 9 „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Mit jelent ez? A szeretetben való megmaradás engedelmességhez vezet, és rögtön ezután rátér az örömre. 11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” Benne maradni a gyakorlatban azt jelenti: Megmaradni az ő szeretetében, amely engedelmességhez vezet, az engedelmesség pedig örömhöz.
Az Úr maga úton volt a Golgota felé. Néhány órával később így kiáltott a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? De a 11. versben ezt mondja: 11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. Pál az 1.Tim 1,11-ben a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliumról beszél. A miénk az áldott, azaz boldog Isten jó híre. – A keresztények olyan emberek, akiknek az élet minden útján meg kell maradniuk az Úr örömében.
Baxter, egy evangéliumi szerző „sok kegyes ember álszent arcáról” ír. Azt írja: „Ha valaki az arcával hazudik, akkor más módon is hazudni fog.” Ezt is írja: „El a komor álszentséggel. Az olyan vallást, amely gyászruhát visel, el kell temetni – minél előbb, annál jobb.“
„Benne maradni“, – mondja az Úr – azt jelenti, hogy megmaradunk az Ő szeretetében, ez pedig engedelmességet és örömet jelent.
A 12-16. versekben még tovább kifejti a gondolatot, és belefűzi az új parancsolatot. Az ő szeretete a nagy példa.
12 „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Három dolog jellemzi az ő szeretetét: 1.) Ez a szeretet önfeládozó. Jézus odaadta az életét a barátaiért. 2.) Amit Krisztus szeretetében még láthatunk, az az intimitás. 14 Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Aztán pedig, a 16. versben ezt mondja: 16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 3.) A harmadik jellemzője ennek a szeretetnek: akezdeményezés! A szeretet nem a mi szabad akaratunkból keletkezik. Annak kezdeményezője mindig az Úr!
Miért esik olyan sok szó a szeretetről ezekben a versekben? Egyszerűen azért, mert erre szükségünk van. Isten családjához tartozunk, és az engedelmesség az egymás iránt tanúsított szeretetünkben fejeződik ki.
Abból, hogy megmaradunk őbenne, háromszoros áldás következik: hatékony ima, mennyei öröm és maradandó gyümölcs.
Egy történettel szeretném befejezni, amely Dr. H. Ironside-nak a János evangéliumáról írt kommentárjában található. – Egy misszionáriusról számolt be, aki Kínában egy kínai dialektusra fordította le a Bibliát. Egy jó nyelvi asszisztenst akart maga mellé, és erre a feladatra egy kínait, egy tanult konfuciánust alkalmazott. Nap mint nap órákig ültek együtt és alapos, aprólékos munkával fordították az Újszövetséget versről versre. A misszionárius nem akart tolakodó lenni, és nem akarta, hogy egy esetleg balul elsülő megtérítési kísérlet miatt elveszítse munkatársát. Egész idő alatt semmit sem mondott. – Végül ott volt a kezükben a kitűnő fordítás. Most már úgy gondolta a misszionárius, hogy mégiscsak mondania kellene valamit ennek az embernek. Így szólt: „Ön nagyon nagy segítségemre volt, ön nélkül ezt a munkát sosem tudtam volna elvégezni. Ahogy így végigvettük a Bibliát, – ha szabadna kérdeznem – nem volt önre nagy hatással a kereszténység szépsége? Nem szeretne ön is keresztény lenni?“ Munkatársa ránézett és ezt mondta: „Ó dehogynem, nagyon mély benyomást tett rám. Ez a legcsodálatosabb etikai és filozófiai rendszer, amivel valaha is találkoztam. Azt hiszem, ha egyszer találkoznék egy kereszténnyel, nagyon érdekelne a dolog.“ A misszionárius erre így válaszolt: „De hiszen én keresztény vagyok!“ A konfuciánus ezt mondta: „Uram, nem akarom megsérteni, de figyeltem önt, az egész idő alatt hallgattam önt, de ön nem keresztény. Ha jól értem a Bibliát, akkor egy keresztény Jézus követője, és Jézus új parancsolatot adott, hogy „szeressétek egymást”. De ahogy önt hallgattam, ön egész idő alatt másokat becsmérelt, és gonosz dolgokat mondott olyan emberekről, akik nem voltak jelen. Ön nem keresztény. Azt is megtanultam, hogy a kereszténység tökéletes bizalmat jelent. De amikor a hónap végén a postás nem hozta meg önnek a csekkjét, ön magán kívül volt. Én azt fordítottam önnek, hogy „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.“ (Fil 4,19) Mindezekből arra következtetek, hogy ön, uram, nem keresztény. Ha találkoznék egy kereszténnyel, én is keresztény szeretnék lenni.“
A misszionárius e szavak hallatán annyira megdöbbent, hogy ott, az asszisztens jelenlétében sírni és zokogni kezdett, és kérte Istent és ezt az embert, hogy bocsásson meg neki a keményszívűségéért és közömbösségéért. – Amikor ez a kínai elment, magában ezt mondta: „Talán mégiscsak egy igazi kereszténnyel találkoztam.”
Ha Krisztusban maradunk, akkor az ő igéje is bennünk marad, engedelmesek leszünk, és az életünket az engedelmesség, az öröm, és a Krisztus iránti szeretet fogja jellemezni. Isten segítsen nekünk, hogy meg tudjunk maradni Krisztusban. Ámen.