Ján 15,18: Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. 21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. 24 Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. 25 De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva az ő törvényükben: Gyűlölnek engem, ok nélkül. 26 Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; 27 de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. 16,1 Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A zsinagógából kizárnak titeket, sőt, eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; 3 és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam.
Témánk: A keresztyén ember a világban.
A 15. fejezet elején hangsúlyozza az Úr Jézus, hogy akik Benne hisznek, egyek Vele, egy egységet képeznek és közösségben vannak Vele. Bátorítja tanítványait, hogy „maradjanak Benne”. Azt mondta, hogy ha Benne maradnak, annak következménye van. A közösség követésének gyümölcsei lesznek. Az új kapcsolatnak, amely akkor alakul, amikor valaki hitre jut, következményei vannak: meghallgatott imák, bensőséges kapcsolat Jézussal, öröm és sok gyümölcs.
A legfontosabb dolgok egyike, amely itt kifejezésre jut, a keresztyén ember másféle viszonyulása a világhoz. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb kérdések egyike ma az evangeliumi keresztyének számára, a világban lenni, de nem a világból valónak lenni. Mit jelent ez? A világot nem szeretni, de a világban lévő embereket szeretni és irgalmasnak lenni. Hogyan lehetünk ilyenek? A 15,1-ben azt mondja Jézus: Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Majd beszél a hajtásokról, akik neki gyümölcsöt hoznak. A 15, 18-ban azonban erről beszél: Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. A Krisztussal való egység két, egymással homlokegyenest ellenkező dolgot jelent:1. Gyümölcs, 2. Gyűlölet.
Gyümölcsök mások számára, de gyűlölet, mely az Úrhoz való viszonyból származik.
Nem véletlen, hogy a tanítványok a szeretetükről ismerhetők fel, a világ azonban a gyűlöletéről.
Az Úrnak két célja van, amikor tanítványait a világ gyűlöletéről világosítja fel.
Először is, figyelmezteti őket, hogy mi vár rájuk a jövőben.
Másodszor pedig bátorítani és erősíteni akarja őket, hogy ha ezek a dolgok bekövetkeznek, értsék meg, hogy ezek nem véletlenül történnek meg. Azért mondta ezt előre nekik, hogy erősítse őket.
Olvassuk el most a 18-24-ig terjedő igeszakaszt: Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. 21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. 24 Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is.
Az igazság, hogy tanítványait ugyanúgy gyűlöli a világ, mint ahogyan őt gyűlölte, nem csak a János evangéliumában található. A Máté evangéliumában már korábban valami hasonlót mondott. Ezt mondja a Mát 10, 24-25-ben: A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább háza népét? A tanítványoknak felhívta a figyelmét arra, mi vár rájuk.
Azt mondja, hogy több oka van, hogy miért fog a világ ellenségesen viselkedni. Először is a kiválasztottságuk miatt! 19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Az Úr kiválasztásaa gyűlölet alapja. A világ gyűlölete a hívőkkel szemben – ha annak oka nem a hívők bűne – annak gyűlöletnek a folytatása, amellyel a világ az Úrat gyűlölte. Az Úr emlékezteti a tanítványait, hogy a világ nem fogja szeretni őket. A világ még azt a gondolatot sem szereti, hogy az Úr egyeseket kiválaszt. Hol vannak az antiszemitizmus gyökerei? Nem abban, hogy az Úr Izráelre tette a kezét? A Biblia egészen világosan tanítja, hogy Isten Ábrahámot, Izsákot és Izráelt kiválasztotta. Istennek terve van az övéivel, egy különleges feladata van számukra. Az antiszemitizmus gyökere Istennek eme kiválasztása! Az Úr azt mondja, hogy az apostolok is ki vannak választva, és ugyanaz az elv vonatkozik rájuk is. Én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Plato pogányként már Krisztus születése előtt megmondta: „Ha a földön egyszer is lesz egy valóban igaz ember, akkor azt üldözni fogják, bezárják és felakasztják.” Már egy hitetlen görög felfogta, hogy a világ ellenáll annak, aki nem olyan, mint ő. Milyen találó ez a keresztyénekre nézve!
A 20. versben az Úr közli a gyűlölet második okát: 20 Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. A hívő ember Jézus életét megosztja a vele való közösséggel, ezért fontos az ő sorsát is megosztania. Ezt nevezzük „a család közös felelősségének”. Gyakran nehezünkre esik helyzetünket elfogadni. Gyakran szeretnénk a világgal egy kötelet húzni. Gyakran ezt halljuk: „Ha a világgal tartanánk, akkor el tudnánk érni a világot.”
Nem szeretném érintetlenül hagyni, hogy a világ nagyon kritikus és nem szabadna bűnt találniuk a keresztyénekben. Ha egy keresztyén ember a munkahelyén nem jön ki a kollégáival, civakodó és emellett traktátusokat osztogat és hangsúlyozza, hogy ő keresztyén, a világ ezt nem fogja értékelni. Ha valaki templomba járóként ismert vagy egy közösségben valamilyen feladata van, de a munkahelyén vagy szomszédjaival kibírhatatlanul viselkedik, akkor a gúny és ellenségeskedés a világ részéről nem alaptalan.
Az Úr itt „minőségi keresztyénekről” beszél, akik a Jézussal való közösségből kapják erejüket. Ezeknek számolniuk kell az üldöztetéssel.
Azzal is számolni kell, ha valaki hívő lesz, akkor a családja ezért nem fog lelkesedni. Az ember „Jézus-Freak” lesz, fanatikusnak fogják bélyegezni. Számolnunk kell a gúnnyal és üldöztetéssel, de biztosnak kell lennünk, hogy ezek nem a helytelen viselkedésünk vagy bűneink miatt történnek.
A világ ellenségeskedésének egy harmadik oka áll a 21. versben.: De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. Más szavakkal: Nem ismerik az Atyát, „istentelenek”, hamis istenképük van, nem szeretik az Atyát különben keresniük kellene őt.
Az Úr folytatja és a következményekről beszél. Sokan elveszítették a családjukat, kitaszítottak lettek. Sokan az állásukat veszítették el. Keresztyén diplomás embereknek kellett segédmunkát végezniük az egykori kommunista országokban. A világ és a hívők összeegyeztethetetlen érdekeket képviselnek. Megkülönböztetjük magunkat a világnézetünkkel, istenképünkkel, saját személyünkkel, kötelességeinkkel és a jövőbeli kilátásainkkal is.
Az Ap.csel 5,40-ben van egy kifejezés, amit a keresztyéneknek jól meg kellene jegyezniük, amikor üldözésen kell keresztül menniük: 40 Előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. 41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért;
A következményekről beszél az Úr a 22. versben: Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. Ez a vers nagyon intrikáló! Az Úr biztosan nem azt akarta mondani, hogy ha nem jött volna el, nem lettek volna bűneik! Ő gyakran az ellenkezőjét hangsúlyozta, amikor pl. azt mondja (Mt 7,11) Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek …
Az Úr tudta, hogy az ember romlott. Amit mondani akart: Ha nem jött volna el, nem lett volna lehetőség őt megvetni, és nem lehetett volna ezt a zsidóknak felróni. A Messiás elutasítása a hitetlenségnek egy különös bűne volt. Erről beszél később a 16. fejezetben. Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük. De eljöttem és teljes kinyilatkoztatást hoztam az Atyától.
Érdekes módon a fordítottja is igaz: eljött, szólt hozzánk, és Isten kegyelme által reagáltunk a beszédére, és Krisztus megváltó munkája által nincs bűnünk. Jézus eljövetele Istennek és Izráel bűneinek egy teljes kinyilatkoztatása volt. Ezért nincs kibúvó bűneikből.
Van egy kis történet egy őserdei bennszülöttről, aki egy misszionáriusnál látott először tükröt. Amikor bekent arcát megpillantotta a tükörben, megijedt, „mi ez a szörnyű arc ebben az üvegben?” „Ez nem az üveg, ez te vagy, az a te arcod”. A bennszülött a földöz vágta a tükröt ami ezer darabra tört. „Soha többé ne vágjon grimaszt nekem ez az üveg”.
Az Úr Jézus az Atya kinyilatkoztatása volt. Izráelnek volt egy képe az Atyáról, de saját magukról is. Felismerték, hogy Isten ellenségei voltak.
23 Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. 24 Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük; most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. 25 De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva az ő törvényükben: Gyűlölnek engem, ok nélkül.” Ez az utolsó szó, „Gyűlölnek engem, ok nélkül” a Róma 3,24-ben újra előfordul: … Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelemből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Ezt úgy is lehet fordítani, hogy „ok nélkül igazítja meg őket kegyelméből”. Ok nélkül mibennünk! Az ok teljesen Jézus Krisztusban van. Megigazulásunk egy szabad megigazulás.
A 26. versben az Úr ellenszerről beszél az ellenséggel szemben. 26 Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam. Az Atyától való megigazulás a Szellemtől származik! Itt a Szellem bizonyságtételéről van szó. Aztán a tanítványok bizonyságtételéről beszél: 27 De ti bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. A Szellem és a tanítványok bizonyságtétele egy egységet alkotnak. A szellem generálja a tanítványokban a bizonyságtételt. Az üldöztetések idején a tanítványoknak bizonyosságuk volt a Szent Szellem jelenlétéről, és ez rajtuk keresztül Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. Ellenszenves helyzetekben, problémákban, kirekesztett állapotokban, egy állás elvesztésekor, ha ez a hit miatt történik, a Szent Szellem tesz bizonyságot. Gyakran vannak olyan dolgok, amik megráznak minket, dolgok, amikre Istennek szüksége van ahhoz, hogy az Úrral mélyebb kapcsolatra jussunk. A legnagyobb bátorítás, amelynek birtokában lehetünk, az a tudat, hogy a Szent Szellem minden élethelyzetben velünk van! Ha üldöztetünk, gúnyolnak, kinevetnek minket, jó, ha tudjuk, hogy Isten mellettünk áll.
Az Úr tudta, hogy az apostolok kíváncsiak és több részletet szerettek volna tudni a jövőről. A világ gyűlölni és üldözni fogja őket, de „mi fog velünk történni”, kérdezhették volna. Nos, az Úr felsorol néhány dolgot a 16. fejezetben. Olvassuk el a 16,1-4-et: 1 Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; 3 és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek. Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam.
A felsoroltakat két csoportba lehetne osztani. Bizonyos dolgoknak szellemi háttere van, pl. egy zsinagógából való kizárás. Ha elgondolkozunk az exkommunikáció felől, összefüggésben gyülekezeteinkkel, akkor látjuk, hogy ez egészen mást jelentett az apostolok számára, mint amilyen ez manapság volna. Az apostolok kötődése a zsinagógához sokkal erősebb volt, mint a mi kötődésünk a gyülekezethez. Szerencsétlen módon! Ha valaki egy zsinagóga tagja volt, az nem csak egy vallási közösséghez való tartozást jelentett! Izráel teokrácia volt, egy Istentől vezetett nép. Egyenlő polgári jogaik voltak, egymás iránt bizonyos felelősséggel tartoztak. A zsinagóga nem csak egyházi, vallási életet jelentett, hanem tartalmazta a közösség egész szociális felépítését. Ha valakit kizártak a zsinagógából, az többet jelentett, mintha valakit egy egyházi közösségből zárnak ki.
Ha egy működő egyházi közösségben egy nyilvános bűn napvilágra jut, akkor azzal az illetővel lelki gondozói beszélgetést folytatnak. Ha a személy nem jut belátásra, abban az esetben két vagy három testvér beszél vele. Ha az említett férfi vagy nőtestvér erre sem reagál, akkor az ügyet az egész gyülekezet elé viszik és kizárják az Úrvacsorából. Mindenki részt vehet az alkalmakon, de nem mindenki törhet kenyeret. Ha valakit így büntetnek, annak szociális státuszára nézve, nincs olyan súlya, mint amikor valakit kizárnak a zsinagógából. – Sok átkerült az újszövetségi gyülekezetbe. Azt tanítják nekünk, hogy ne legyen kapcsolatunk olyan emberrel, aki fegyelmezés alatt áll, azaz a gyülekezetben mindenkinek el kell ismernie a büntetést. Az ilyen embert nem szabad meghívni, nem szabad vele egy asztalnál ülni, de mindennek ellenére ezek az emberek is testvéreink az Úrban.
Ha az Úr azt mondta, hogy tanítványai ki lesznek zárva a zsinagógából, akkor az egy nagyon szigorú büntetés volt! Nemcsak a vallási közösségből voltak kizárva, hanem minden szociális közösségből, a családból és barátaiktól is.
Az Úr azt mondja még itt, hogy fizikai büntetéssel is sújtják, megölik őket. Aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez. Az apostolok cselekedetei és az egyháztörténelem bizonyítékai ennek a mai napig. Az egyháztörténelem mártírjai, Luther tapasztalatai Rómával, meggyilkolt misszionáriusok, közösségek szinte minden földrészen. Napjaink keresztyénüldözése terjedelmében túltesz minden előző évszázad üldözésén!
A hagyományból tudjuk, hogy János apostolon kívül minden más apostol erőszakos halállal halt meg. – Istvánt megkövezték. – Jakabot Herodes Agrippa lefejeztette, – Fülöpöt Kr. e. 54-ben Frigiában megkínozták és keresztre feszítették, – Mátét Kr. e. 60-ban Etiópiában egy alabárddal agyonütötték, – a fiatalabb Jakabot 94 éves korában megkövezték és az agyát egy buzogánnyal szétzúzták. – Mátyást Jeruzsálemben lefejezték, – Andrást Odessos-ban keresztre feszítették, egy olyan kereszten, aminek a két vége a földön van. Innen származik a név, hogy „Andráskereszt”. – Márkot Alexandriában felnégyelték. – Pétert Rómában feszítették keresztre, Néró idején, fejjel lefelé. – Júdást Kr. e. 72-ben Odessos-ban feszítették keresztre, Bertalant és Tamást Indiában ölték meg, – Simon, a zelóta, Angliában feszíttetett keresztre. Ez mind-mind hagyomány, nincsenek bizonyítékaink ezekre. Meglepő azonban, hogy az apostolok, János kivételével, erőszakos halállal haltak meg. Szélességi fokunkon a keresztyéneket egyelőre csak kinevetik, kigúnyolják, megvetik és fanatikusnak nevezik őket.
Az Úr megnevezi az okot: mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ismerni azt jelenti, hogy tapasztalatból ismerni, azaz az üdvösség lényegét nem ismerték fel.
Miért nem gyűlöl minket a világ? Miért nem dühös ránk? Miért nem nevetnek ki minket? Vannak keresztyének, akik provokálóan viselkednek, azért, hogy üldözzék őket és így bizonyítsák keresztyénségüket. Én nem erre gondolok! William Campbell mondta: „Ki venné a fáradságot, hogy a liberális protestantizmus Krisztusát keresztre feszítse?” A liberális protestantizmus Krisztusa egy jó ember volt, aki etikai-erkölcsi dogmákat tanított, aki nem mondta, hogy az ember rossz, és hogy újjá kell születnie, hogy az ember Krisztus nélkül elveszett és hogy létezik pokol. A liberális protestánsok nem mondják ezt és ezért nem feszítík őket keresztre.
Ha nem üldöztetünk, akkor meg kell kérdeznünk magunktól, hogy valóban a mi Urunkhoz hasonlítunk-e. A szolgák ma nem mindig olyanok, mint az uruk. Hol a hiba bizonyságtételünkben? A világnak ismernie kellene minket a bátorságunkról.
A szívünkben egymással szemben az elutasítástól való félelem és az elveszett emberek iránti szeretet. Ezek az erők harcolnak bennünk: aggodalom a nevünk féltése miatt és az elveszettek iránti szeretet hiánya. Tudnunk kell, hogy egy embert sem tudunk „megtéríteni”, csak beszélni tudunk nekik az Úr Jézus Krisztusról.
Ebben segítsen meg minket Isten. Ámen.