Ma az Apostolok Cselekedeteinek egész 3. fejezetet fogjuk elolvasni. Megadhatnánk a címet úgy, mint Izrael második esélye vagy még jobb lenne, ha Izrael megvalósítandó célja lenne. Pünkösd megtörtént és a hívők naponta összegyűltek a templom területén és a házaknál. Itt jön Lukács.
Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk! Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izraelita férfiak, miért csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünk-kel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene (Érdekes, ahogyan, mint Péter is hangsúlyozza az Ősatyák szövetségét) megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; „A felüdülés ideje” egy kifejezés, melynek a gyökereit az Exodus történetben találjuk és a Septuagintaban is előjön. Péter egy új Exodusra mutat rá! …hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Vessünk egy pillantást az ApCsel1,6-ra, ott kérdezték meg az Urat az apostolok! Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?
Ezt válaszolta: Nem a ti dolgotok az időről és az időpontokról tudni… Nem mondta, hogy nincs helyreállítás. Ez az időpontról szólt. Ez a mindent helyreállításnak itt közös gyökere van az apostolok kérdésfelvetésével. A helyreállításra a második adventben kerül sor.
. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. Mózes ezt mondta: „Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őrá hallgassatok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül“. A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége… Ez egyértelmű lesz, hogy Izrael a kulcs a világ megváltásához! Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból.
Sokat beszélünk ma arról, hogyan hozhatnánk helyre az egyházat? Az egyháznak megújulásra, új életre, több érzésre van szüksége. Több fanatizmus kell, több lelkesedés. Úgy, mint ahogyan gyakran a fekete gyülekezetekben Amerikában, ahol a prédikációt megtöri egy-egy Ámen vagy Halleluja. Egy baptista pásztor mondta, az embernek nem kéne szégyellnie a könnyeit egy-egy istentiszteleten. A kardinális kérdés azonban mindig az: Mit prédikálunk a szószékről?
A szociális evangélium ki tudja váltani az érzelmeket, de nem tud egy lelki impulzust adni ahhoz, hogy az embereket Krisztushoz vezesse. Jürgen Moltmann teológiája is, a Reménység teológiája vagy felszabadítási teológia nem tudja az embereket Krisztushoz vezetni. Mire van szükségünk? A feltámadott Krisztus örömhírére és Lukács leírja érthetően könyvének minden fejezetében, hogy a mi szükségünk egyedül a feltámadott Úr, aki a korai egyháztól kezdve mindmáig működik, megbékít.
Egy lelkész megkérdezte a gyülekezetét a prédikációjában: Akarjátok, hogy több érzelem legyen látható a gyülekezetünkben? Kellene-e nekünk a gyülekezetben úgy táncolni, mint Dávid, mikor a Szövetség Ládája előtt táncolt? Gondolom kevesen örülnének neki, de annál többen botránkoznának meg. Talán nem akarunk örömből táncolni, de az öröm, ami ennek a bénának a Jézus ereje által való gyógyulása után megadatott, az számunkra példaértékű kell, hogy legyen.
A történet egyszerű. Ez egy nappal pünkösd után volt és összefüggött azzal, ami megelőzte. Olvassuk az ApCsel 2,43-ban: Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Ez egy csoda volt sokból. Három óra volt délután, az ima ideje, a harmadik aznap és Péter és János a templomba mentek imádkozni. Volt itt egy béna Jeruzsálemben, aki születése óta béna volt, aki soha egy lépést se tudott megtenni. Naponta elvitték őt a templom kapujához, amit a Szépnek neveztek, hogy ott koldulhasson. Ő egy szimbolikus férfi volt, aki nem volt Krisztusban és ott ült a templomban, ahonnan visszavonult a Szent Szellem, ahol nem hirdették többé az örömhírt.
Amit ez a béna átélt egy messianisztikus jel volt! Az Ószövetség tele van ilyen jelekkel, amelyek által Izrael a Messiást felismerhette volna. Például Ézs35-ben beszél a próféta valamiről, amit a Messiás tenni fog. Akkor majd kinyílnak a vakok szemei és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas és ujjong majd a néma nyelve. Mint ahogyan ez a férfi csodálatosan meggyógyult, mondhatták volna a Szentírás ismerői: Ez egy messiási csoda, ami még nem volt, Jézusnak kell a Messiásnak lennie.
A koldus a bejáratnál ült, ott számolhatta az alamizsnát. Ma a koldus alkalmazkodik a környezetéhez. – Ez a béna ott ült a templom bejáratában, amikor Péter és János közeledtek. A mi szövegünk hangsúlyozza, hogy Péter és Jánossal együtt rátekintett. Ezért számolhatott azzal, hogy valamit kapni fog tőlük. Különösen akkor, amikor Péter mondta: Nézz ránk! Akkor Péternek csalódást kellett okoznia, amikor ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!
Micsoda egy ajándék volt ez! És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája… Péter számára nem volt „talán” vagy „de”, nem volt gyógyulási folyamat. (Kevés gyógyulás van az evangéliumban, ahol a gyógyítási folyamatnak lépései lennének.) Nem olyan csoda volt, amit a mai karizmatikus gyülekezetek gyakran állítanak a csodáról.
Az Újszövetség a csoda ajándékáról beszél és a gyógyítás ajándékáról. Ez az ember soha nem tett meg egy lépést sem, nem tudta, hogy mit jelent járni. Ahogyan a felnőttek is, ha több ideig ágyba kényszerülnek és utána újra járni tanulnak.
Ez az ember soha egy lépést sem tett meg. Péter mondja: Járj!, megragadta őt és felemelkedett és bement a templomba, ugrált és dicsérte Istent. Ez egy isteni csoda volt, amit az Úr Jézus az apostolain keresztül vitt véghez. Megtörtént, hogy az emberek tudják, hogy Jézus a Messiás. Ézsaiásban: Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas. Egy messiási csoda!
Aquinói Tamás II. Innocent pápával folytatott beszélgetést – mondják – és a pápa megmutatta Tamásnak a kincseskamráját és így szólt hozzá: Az egyháznak nem kell többé azt mondania, hogy Ezüstöm és aranyam nincsen. Mire állítólag így hangzott a válasz: Őszentsége, Ön azonban nem tudná azt mondani: kelj fel és járj!
Mielőtt mi Péter beszédére visszatérnénk, szeretném röviden ismételni: Lukács leírja, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva…és az ApCsel a könyv, amiben az Úr Jézus továbbcselekszik mindmáig. Ma működik és tanít az ő szolgáin keresztül. Ezt soha nem felejthetjük el! Az Úr tanít a gyülekezetben az ő szolgáin keresztül.
A gyülekezet megkapta a missziói parancsot, hogy cselekedjen és az Igét hirdesse a világban, kezdve Jeruzsálemtől, Júdeán és Samárián át. Van egy úgynevezett felszabadítás-teológiánk. Egy szociális evangélium, ahol az ember áll a középpontban, akit meg kell szabadítani a nagy földbirtokos kizsákmányolásától vagy az egyháznak kell szociálisan aktívnak lennie. Fontos a szegényeket és az éhezőket segíteni, de a misszió alappéldája számomra John Beekman története, aki egy wycliffianus misszionárius volt. Így hívták őt: az ember hangos szívvel. Szívhibája volt, húszévesen mondta neki az orvos, hogy a negyvenedik születésnapját nem fogja megélni. Egy mesterséges Aorta szívbillentyű okozta minden szívütésnél a kattanás szerű hangot. Hatvan évesnél idősebb volt, amikor meghalt. Teljes odaadással fordította le a Bibliát egy mexikói törzsben. Az Ige ennek az indián törzsnek az életét olyannyira megváltoztatta, hogy egy virágzó mezőgazdasági társaságot alapítottak. Isten Igéje megváltoztatja az embereket, életüket és a környezetüket.
Isten Igéjénél kell elkezdeni. Ez idézi elő a szociális változásokat. Az emberek ma az egyházban, gyakran az evangelikál egyházakban is egy vasárnapi prédikációban 15-20 percen keresztül az etikáról és a hétköznapi életről hallanak. Hazamennek és a következő vasárnap is ugyanazt hallják. Egy heti liberális teológiai adag értéktelen, ami az élet realitását és az örökkévalóságot illeti.
Az Úr Jézus nem csak alamizsnát ad, hanem életet. Ennek a bénának jobb lett a sora, mintha egy millió sékelt kapott volna Pétertől.
Pétert csodálnunk kell az ő bátorságáért. Az atmoszféra Jeruzsálemben nagyon feszült volt. Az emberek Jézus ellen fordultak, ők adták át Rómának. Azt tanácsolhattuk volt Péternek, inkább a Tanakh prófétáiról beszéljen és a férfiről, aki jön a próféciák nyomán, de aki nem azonosítható Jézussal. Bölcs az emberek szemére vetni, hogy ők Jézust megölették? Nem kellett volna Pétert figyelmeztetni?
Nem, Péter egyenesen megmondja magáét. A Szent Szellem tölti be és hirdeti az igazságot, amit Isten Igéjében talál. Egy prédikátor nagyon gyakran fél a felelősségtől a prédikáció alatt. De Péter az emberek között, akik Jézust keresztre adták, bátorsággal ragadja meg a szót. Ezek az emberek a Messiást elutasították, jóllehet minden jelet és csodát láttak, amit tett. Ezek a jelek hitelesítették az ő messiási hivatalát. A bátorság, amelyet Péter a prédikációjában most felhozott, egy óriási csoda volt. Majdnem akkora, mint a béna meggyógyulása. Mit mondott Péter? Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel tettük volna azt, hogy ő járjon?
Nem kellett volna csodálkozni, mert Jézus a Messiás, aki süketek füleit nyitja meg, aki a némák nyelvét szólaltatja meg, bénákat gyógyított meg, és tisztátalanokat tett tisztává és a szegényeknek hirdette az Örömhírt. Ez a ti Szentírásotokban áll, miért csodálkoztok? Nézzétek meg a történteket, és meg fogjátok érteni, ami történt, miért nem állítják fel a királyságot, mert a királyt elutasítottátok.
Miután Péter beszélt, elkezdődött Isten nagy tetteinek felsorolása. Ezt fejtik ki az Apostolok Cselekedeteiben, erre csak később szeretnék rátérni.
Mit olvasunk a Zsidókhoz írt levélben? Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk. Péter összefoglalja Isten Örömhírét, a Fiúban. Mit mond? Isten minden szövetségére és ígéretére utal, amit Isten betöltött. Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Meg lehet ölni az élet fejedelmét? Ez nem egy hatalmas ellentmondás? Igen, ha Isten akarta, akkor meghal és meg tudott halni, de mi olvassuk azt is: Őt Isten feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg Jézus neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.
A hit Péter igazi hite volt! A név és amit a név magában foglal, Jézus neve volt az, ami meggyógyította a beteget.
Ez voltesemény. Aztán megragadja Péter a szót és mondja: Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De a tudatlanság mentség? A nemtudás lehetőséget ad arra, hogy a történteket átgondoljuk, de nem mentség. A mi törvényünkben nem hivatkozhatunk arra, hogy nem ismertük a paragrafust. Ha engem harmincas zónában ötvennel elkapnak, akkor nem mondhatja a rendőrnek: „bocsánat, nem néztem meg a törvényt”. Nem ismerni és nem tudni bibliai téren sem mentség, de időt ad nekünk. Ezért mondja Péter: Most már tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De Isten így teljesítette be azt, amit minden prófétája által előre megmondott, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. A messiási próféciák beteljesedtek, a Messiás eljött, a Megváltó szenvedett és most hozzáteszi még: Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg!
Mi volt az Úr első üzenete, amit mi ismerünk? Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! És az utolsó szava ez volt: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között (Lk24,47) „Tartsatok tehát bűnbánatot”, más szavakban fordítsátok vissza az ítéletet, hogy a nép megfeszítette a Megváltót, Isten bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Ha ti ezt megteszitek, akkor különleges dolgok fognak történni, de mindenekelőtt, hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje.
Összehasonlítható az Exodusszal, amikor Izrael Egyiptomból kivonult. Többé már nem Egyiptom szolgái voltak, hanem szabadok voltak közvetlenül Isten uralma alatt. Hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. A felüdülés ideje, a második advent és minden dolgok helyreállítása.
A tanítványok megkérdezték az Urat: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? (ApCsel1,6) Itt ugyanaz az Ige (és gyökere) minden dolgok helyreállítására, ez azt jelenti, hogy ha Izrael királyságát újra visszaállítják, akkor Ábrahám magvában általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (1Móz12,3)
Tartsatok bűnbánatot, ami mindazoknak örömhír, akik Jézus Krisztust megfeszítették. Bűnbánat egy biblikus tanítás. Péter és Pál bűnbánatról prédikált. Péter az utolsó levelében bűnbánatról írt. Mindenkinek, aki a Messiást elutasítja, a bűnbánatról kell prédikálni. Mindenki, aki a Messiást elutasítja, meg kell térnie az ítéletéből. Ez a mi felelősségünk. Pálfordulásnak kell történnie, egy „Metanoia”, és Isten kegyelme által és a Szent Szellem ereje által a mi gondolataink és cselekedeteink változnak.
Egy új Exodus van. Ez egy újabb bevonulás az országba. Újra bevezetik őket áldással Kánaán földjére. Az ország, a mai Izrael újra kínálkozik. Pál mondja a Róm11,23-ban Izraelről: ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.
Mi áll Izrael népe és a népek áldása között, az ő Messiáshoz való hozzáállásuk, Jesua Ha’Massiah. Ha megtérnek, akkor Isten áldása bőségesen kiárad rájuk. Ha valaki tudni szeretné, mi történik, akkor át kell olvasnia az Ószövetség prófétáit.
Péter beszédét a következővel fejezi be: Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: „És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.” Isten elsősorban számotokra támasztotta és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket, ha ti megtértek gonoszságaitokból.
Más szavakkal, az Úr Jézus Izraelhez jött, mert Izraelnek adatott az ígéret és Izrael a kulcsa Isten egész világra kiterjedő áldásának. Mit ír Pál később: Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket, a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent. Ez a sorrend: Jézus Izraelhez jött az ígéretek miatt, amelyek hozzá tartoztak. Ő a népekhez jött, hogy velük is lehessen közössége, az ígéretek által, amelyek Ábrahámhoz tartoznak. Izrael a kulcs a jövőbeli áldásnak, amit Péter prédikációjában pünkösd után mondott.
A béna gyógyulása kép Izrael spirituális gyógyulásáról. Ha Izrael megtér, akkor Izrael lelke élő lesz. Az Úr Jézus a mi fogyatékosságainkat gyógyítja. Ő képes nekünk képességeket ajándékozni, amelyekkel addig nem rendelkeztünk. Ő képes kiváltani bennünk az imádatot és mi képesek lehetünk lelki örömből ugrándozni, mint a béna.
A testvérgyülekezeteknek, a metodistáknak, a reformátusoknak, a baptistáknak nincs ereje. Egyik egyháznak sincs ereje. Az erő csak Jézus nevében van. Őt és az ő gyógyítását, üdvtervét hirdetjük mi. Ő egyedül tudja megtörni a bűn láncát és az embereket megszabadítani.
Az élet a messiás királytól, az ő halálán és az ő szenvedésén keresztül jön.
Végezetül emlékeznünk kellene arra, amit Péter az 5Mózesből idéz, a 23. versben ezt olvassuk: őrá hallgassatok mindenben, amit csak mond nektek. És, aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. Minden egyes ember üdve, legyen zsidó vagy nem zsidó, a Jézus Krisztussal való kapcsolatán nyugszik. Izraelnek ez az óriási ígérete, amely a népeknek adatott teljesülni fog, ha egész Izrael megmenekül. De ma ha valaki nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, elkárhozik.
Az üdvhadsereg alapítója, William Booth mondta: „A legnagyobb veszélye a mi időnknek a vallás Szent Szellem nélkül, a keresztyénség Krisztus nélkül, bocsánat bűnbánat nélkül, gyógyulás újjászületés nélkül, politika Isten nélkül és menny pokol nélkül.” Mondta az előző évszázad kezdetén, nagyon profetikusnak hangzik.
Ha nem adtad át az életedet Jézusnak, ha nem tartottál bűnbánatot, akkor tedd meg még ma! Ámen.