Generated by Rank Math SEO, this is an llms.txt file designed to help LLMs better understand and index this website.

# A Biblia tanítása - bibliatanitas.org: Mélyreható bibliai tanítások, könyvről könyvre haladó bibliatanulmányok, próféciák és eszkatológiai írásmagyarázatok az Ószövetségtől az Újszövetségig.

## Sitemaps
[XML Sitemap](https://bibliatanitas.org/sitemap_index.xml): Includes all crawlable and indexable pages.

## Bejegyzések
- [Dániel (14) Dániel 10,1-10 Dániel és a láthatatlan birodalom](https://bibliatanitas.org/daniel-14-daniel-101-10-daniel-es-a-lathatatlan-birodalom/): Az újságok mostanában tele vannak szellemtörténetekkel, és a filmek nagy része is a szellemvilággal foglalkozik. A novemberi Halloween nálunk is meghonosodott.
- [Dániel 9,24–27. A 70 hétről szóló prófécia 2.](https://bibliatanitas.org/daniel-924-27-a-70-hetrol-szolo-profecia-2/): Ma folytatni szeretnénk tanulmányunkat a Dániel könyve 9,24–27-ben található hetven hétről szóló próféciáról. Legutóbb már említettem, hogy ez a prófécia az egyik legfontosabb a Dániel könyvében. Edward Deny úgy fogalmazott, hogy ez a prófécia a próféciák „gerince”. Ez a prófécia megjövendöli a Messiás eljövetelének idejét. Jelentősége azonban nemcsak abban áll, hogy meghatározza az időpontot, hanem abban is, hogy feltárja a Messiás halálának értelmét és szükségességét. Ugyanakkor előre jelzi, hogy a zsidók el fogják őt utasítani, és megjövendöli a templom és Jeruzsálem pusztulását is. Az Ószövetségben nincs más ehhez fogható prófécia.
- [Dániel 9:1-27. A 70 év](https://bibliatanitas.org/daniel-91-27-a-70-ev/): A 9. fejezet az Ószövetség próféciájának „gerince”. Ezért egy kicsit több időt kell szánnunk rá. John Owen, a puritánok egyik legnagyobb teológusa azt mondta: „Mivel ez a prófécia megadja a Messiás megjelenésének időpontját, a rabbik számára kínná és gyötrelemmé vált.”
- [(11) Dániel 8,15-27. A kos és a kecskebak látomásának magyarázata ](https://bibliatanitas.org/11-daniel-815-27-a-kos-es-a-kecskebak-latomasanak-magyarazata/): Ma megpróbáljuk megérteni a kosról és a kecskebakról szóló látomás magyarázatát.  Hadd utaljak vissza röviden Dániel könyvének elejére. Láttuk, hogy a könyv egyik fő témája  az Antikrisztus leleplezése. A könyv nagy vonalakban mutatja be a jövőt, de fő hangsúlya azon  van, hogy megmutassa, honnan fog származni az Antikrisztus a történelmi események  kibontakozása során. – A Biblia többi könyvének fő célja ezzel szemben a Messiás, a Krisztus  bemutatása.  
- [(10) Dániel 8,1-14 A kos és a kecskebak. ](https://bibliatanitas.org/10-daniel-81-14-a-kos-es-a-kecskebak/): Ma a Dániel 8,1-14-gyel foglalkozunk, Dánielnek a kosról és a kecskebakról szóló látomásával.  Legközelebb majd a látomás értelmezésével, magyarázatával fogunk foglalkozni.  János Jelenései valójában Krisztusról szóló kinyilatkoztatások. Dániel könyve pedig bizonyos  értelemben az Antikrisztusról szóló kinyilatkoztatás. A 7. és 8. fejezetben a kis szarvról olvasunk,  aki majd a 11. fejezetben királyként jelenik meg. Dániel könyve tehát olyan könyv, amely sokat  tanít az Antikrisztusról.  
- [Dániel (9) 7,15-28: A négy vadállat látomásának magyarázata](https://bibliatanitas.org/daniel-9-715-28-a-negy-vadallat-latomasanak-magyarazata/): Dániel a pogányok korának nagy prófétája. Próféciája Jeruzsálem pusztulásával kezdődik Kr. e. 605 körül, amikor Izráelt fogságba vitték, és egészen Urunk Jézus második eljöveteléig tart. Ez a pogányok kora, Jeruzsálem pusztításnak van kitéve, amíg be nem telik a pogányok ideje. Erről Lukács számol be nekünk Krisztus olajfák hegyén elhangzott beszédében (Lk 21,24). – Ez azonban nem ugyanaz, amiről Pál a Róma 11,25-ben beszél, amikor a nemzetek teljességéről szól! Az a mostani korszakra vonatkozik, amikor a pogányok beoltatnak Krisztus testébe.
- [Iszlám elv szerinti írásmagyarázat.  Johannes Gerloff dolgozata.](https://bibliatanitas.org/iszlam-elv-szerinti-irasmagyarazat-johannes-gerloff-dolgozata/): A fő kérdés
- [Dániel 7,1-14: A négy nagy vadállat](https://bibliatanitas.org/daniel-71-14-a-negy-nagy-vadallat/): Amikor a prófétai irodalmat tanulmányozzuk, felmerül a kérdés: Mi vár ránk? Tudhatja-e ezt az ember? Az isteni kinyilatkoztatáson kívül a bűnös ember semmit sem tudhat. Egyedül Isten ismeri a jövőt, és szerencsére ő ismeri azt elejétől a végéig. A tudomány óriási léptekkel halad előre. Az ember ma már olyan dolgokra képes, amelyek 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlenek voltak. De ha valamit tudni akarunk a jövőről, Isten Igéjéhez kell fordulnunk. Egyedül innen kaphatunk betekintést a jövőbe.  
- [(7) Dán 6,1-28 Dániel az oroszlánok vermében](https://bibliatanitas.org/7-dan-61-28-daniel-az-oroszlanok-vermeben/): Dániel nemesi családból származott, de ami ennél is fontosabb, nemes jelleme volt. Azért tűnt ki, mert hitt
- [Levitikus, Typológia, Tisztasági rendelkezések.](https://bibliatanitas.org/levitikus-typologia-tisztasagi-rendelkezesek/): Csodálkozni fogtok, hogy miért választottam éppen Levitikus (3.Mozes) 13. Fejezetét egy találkozásunk témájának. Nálunk a bélpoklosság nem egy aktuális téma. Europában alig van lepra. Indiában a kórház elött voltak leprások akik sorban álltak a gyógyszerekért. De nálunk a 21. században?
- [Dániel (5): 5:1-31. fejezet: Megméretett és könnyűnek találtatott.](https://bibliatanitas.org/daniel-6-51-31-fejezet-megmeretett-es-konnyunek-talaltatott/): Amikor elolvassuk Dániel könyvének 5. fejezetét, világossá válik számunkra, hogy minden királynak és uralkodónak, elnöknek és miniszternek eljön az ideje, amikor megítélikőket. A Biblia hangsúlyozza, hogy az uralmak és kormányzatok Isten szolgái. Mint ilyenek, mindig felelősségre vonás alá esnek. Eljön az idő, amikor tevékenységüket Isten igazságossága szerint mérik meg. Nemzetek is megméretnek. A Biblia ezt világos szavakkal mondja ki. Isten népeket töröl el a föld színéről, és másokkal helyettesíti őket. Tehát a nemzetekszámára is eljönnek a megméretésnapjai. De van megméretés az emberek, sőt a hívők számára is. Mindenkinek meg kell jelennie Krisztus ítélőszéke előtt. A hitetleneknek Isten nagy, fehér trónja előtt kell majd megállniuk, amint azt a Jelenések könyve 20. fejezete írja. Amikor tehát a Dániel 5-ben azt olvassuk, hogy „megméretett és könnyűnek találtatott”, akkor tudnunk kell, hogy királyok, uralkodók, nemzetek, egyének, és mi magunk is, akik ezt olvassuk, meg leszünk mérve.
- [Dániel (4) Dániel 4:1-37 Az álom a nagy fáról.](https://bibliatanitas.org/daniel-4-daniel-41-37-az-alom-a-nagy-farol/): Nyissuk ki a Bibliánkat a Dániel könyve 4. fejezeténél. Itt a nagy fáról olvasunk, és arról a rendszerezett teológiai leckéről, amelyet Nebukadneccar kapott.
- [Dániel (3): Dán 3:1-30: A tüzes kemence és Isten Fia.](https://bibliatanitas.org/daniel-3-dan-31-30-a-tuzes-kemence-es-isten-fia/): A 3. fejezet 30 versből áll, és felolvasom az egyes szakaszokat, amelyekkel foglalkozunk. Ezzel időt takarítunk meg.A cím: A három héber a tüzes kemencében. Nevük jól ismert: Sádrák, Mechák és Abed-Négó, Dániel három barátja. Nevüket az Újszövetségben is megtaláljuk a Zsidókhoz írt levél 11:33-34-ben a hit hőseinek nevei között, akik tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg...
- [Dániel (2) Dán 2,1-35: Isten programja az emberiség történelmére vonatkozóan.](https://bibliatanitas.org/daniel-2-dan-21-35-isten-programja-az-emberiseg-tortenelmere-vonatkozoan/): Ma a második fejezetet szeretnénk megvizsgálni. Ez egy hosszú fejezet, de a Biblia egyik legfontosabb prófétai fejezete. Ma csak azt a látomást fogjuk tárgyalni, amelyet Dániel kapott Nebukadneccar álma után. Legközelebb majd az álom értelmezésével fogunk foglalkozni. Isten nézőpontjáról, vagyis az emberiség történelmében megjelenő isteni vázlatról van szó.
- [Dániel (1) Dániel próféta felkészítése (Dániel 1,1–21)](https://bibliatanitas.org/daniel-1-daniel-profeta-felkeszitese-daniel-11-21/): Az első fejezet Dániel próféta felkészítésével foglalkozik. A könyv Júda babiloni fogsága idején íródott. Júda, a déli királyság, engedetlensége miatt Izráel, az északi királyság sorsára jutott, mivel nem tartotta meg a szombatév törvényét, amelyet 2Krónikák 36 is említ. Minden hetedik évben szombatévet kellett volna tartani, amikor a földnek pihenést adnak – ezt a nép nem tartotta be. Ezért kerültek hetvenéves fogságba Babilonba. Ezenkívül nagy súllyal nyomott a latban bálványimádásuk is, és Júda királya, Jójákim azt tette, ami gonosz volt az Úr szemében. Így következett be Izráel fogságának ítélete.
- [(55) Otthon, Rómában, ApCsel 28,17-31](https://bibliatanitas.org/55-otthon-romaban-apcsel-2817-31/): Az Apostolok Cselekedeteinek végére értünk. Ma az Apostolok Cselekedetei 28,17-31 szakaszt olvassuk el. Amint látni fogjuk, ez egy diadalmas befejezés. Emlékeztetőül: Pál eljutott Rómába, ez Isten akarata és az apostol kívánsága volt.Rómában egy őt őrző római katonához volt láncolva.
- [(53) A tengeri válság tanulsága. ApCsel 27, 1-44](https://bibliatanitas.org/53-a-tengeri-valsag-tanulsaga-apcsel-27-1-44/): Ismét egyegész fejezetet olvasunk el az Apostolok Cselekedeteiből. Rövidíthetném, de a szöveg talán többet mond, mint a megjegyzéseim, ezért mégis az egész 27. fejezetet olvassuk. A téma: A tengeri válság tanulsága.
- [(51) Fesztusz avagy a tétovázás őrülete. ApCsel 25,1-27.](https://bibliatanitas.org/51-fesztusz-avagy-a-tetovazas-orulete-apcsel-251-27/): Ma egy egész fejezetet olvasunk el, az Apostolok Cselekedetei 27. fejezetét, amelynek témája: "Fesztusz, avagy a tétovázás őrülete". A 27 vers hosszú, és hogy időt takarítsunk meg, kevés kommentárral fogom felolvasni. Hogyan végződik a 24. fejezet? Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.
- [(50) A helytartó az apostol előtt. ApCsel 24,1-27](https://bibliatanitas.org/50-a-helytarto-az-apostol-elott-apcsel-241-27/): Ma az Apostolok cselekedetei 24. fejezetét olvassuk, az egészet végigvesszük. A téma: "A helytartó az apostol előtt". Emlékeztek, hogy Pál Cézáreában van, és Félix helytartó azt követelte, hogy mind a zsidók, mind Pál jelen legyen a kihallgatáson.
- [(49) Pál, a Nagytanács és Isten. ApCsel 23,1-35.](https://bibliatanitas.org/49-pal-a-nagytanacs-es-isten-apcsel-231-35/): Ma az Apostolok Cselekedeteinek 23. fejezetét olvassuk. Hosszú, és nem szeretném gyakran megszakítani a szöveg olvasását. Az apostol a főtanács előtt áll, majd ezután következik a védekezése Cézáreában.
- [(48) Pál védőbeszéde.  ApCsel 22,1-30.](https://bibliatanitas.org/48-pal-vedobeszede-apcsel-221-30/): Ma reggel az Apostolok Cselekedeteinek egész 22. fejezetét olvastuk, ahol Pál Jeruzsálemben védekezik.
- [(47) Az isteni elvek alkalmazása. (2) ApCsel 21:18-40](https://bibliatanitas.org/47-az-isteni-elvek-alkalmazasa-2-apcsel-2118-40/): Mai textusunk az Apostolok Cselekedetei 21:18-40. Az apostol utolsó missziós útja után visszatér Jeruzsálembe és beszámol munkájáról a testvéreknek és a véneknek. Ezután válaszol a vének javaslataira, a fejezet pedig azzal zárul, hogy Pált elfogják a rómaiak.
- [Húsvéti Egynapos Testvérgyülekezeti Konferencia – 2023](https://bibliatanitas.org/husveti-egynapos-testvergyulekezeti-konferencia-2023/): -meghívó -
- [(46) Az isteni elvek alkalmazása. (1)  ApCsel 21, 1-17](https://bibliatanitas.org/46-az-isteni-elvek-alkalmazasa-1-apcsel-21-1-17/): Mai témánk: Az isteni elvek alkalmazása. Két vasárnapon keresztül ezt a témát fogjuk vizsgálni az Apostolok Cselekedetei 21. fejezetében. Ma az 1-17. verseket olvassuk. Legutóbb Pálnak az efézusi gyülekezet vénjeihez intézett beszédét néztük meg. Most továbbmegyünk:
- [(45) Pál tanításának integritása. (3) ApCsel 20:32-38](https://bibliatanitas.org/45-pal-tanitasanak-integritasa-3-apcsel-2032-38/): Ma reggel Pál apostolnak az efezusi gyülekezet vénjeihez Milétoszban intézett záró szavait fogjuk megvizsgálni (ApCsel 20:32-38).
- [(44) Pál tanításának integritása. (2) ApCsel 20:25-28](https://bibliatanitas.org/44-pal-tanitasanak-integritasa-2-apcsel-2025-28/): Azt az üzenetet tanulmányozzuk, amelyet Pál az efézusi gyülekezet vénjeihez intézett Milétoszban. Legutóbb ennek a beszédnek az elejét elemeztük, ma pedig a beszéd középső részét tanulmányozzuk, az Apostolok Cselekedetei 20. fejezetének 25-28. verseit olvasva.
- [(43) Pál tanításának integritása. ApCsel 20,13-24](https://bibliatanitas.org/43-pal-tanitasanak-integritasa-apcsel-2013-24/): Ma arról olvasunk, hogyan tanította Pál az efézusi véneket Milétoszban.
- [(42) Eutikhosz, avagy hogyan legyünk gyorsan híresek. ApCsel 20,1-12](https://bibliatanitas.org/42-eutikhosz-avagy-hogyan-legyunk-gyorsan-hiresek-apcsel-201-12/): Mai szövegünk az Apostolok Cselekedetei 20:1-12-ben található.
- [(41) A kereszténység és társadalmunk érdekei.  ApCsel 19,21-40](https://bibliatanitas.org/41-a-keresztenyseg-es-tarsadalmunk-erdekei-apcsel-1921-40/): Ma Pál apostol Efezusban végzett szolgálatával foglalkozunk. A mai szakaszunk: az ApCsel 19,21-40
- [(40) Jézus nevének megmentő ereje – ApCsel 19,8-20](https://bibliatanitas.org/39-jezus-nevenek-megmento-ereje-apcsel-198-20/): Elisabeth Barrett Browning a viktoriánus korszak angol költőnője volt. Sokáig élt  Firenzében és ott is halt meg. Ő mondta, hogy „az ördög akkor a legördögibb, ha tisztelik és megbecsülik”. Azt is mondani szokták, hogy "annak a szomszédságába, ahova Isten templomot vagy imaházat épít, az ördög felépít egy kápolnát".
- [(38) Az evangélium Korinthusban ApCsel 18,1-23](https://bibliatanitas.org/38-az-evangelium-korinthusban-apcsel-181-23/): John Haddon Leith (meghalt 2002-ben), az ismert teológus a következőt mondta Kálvinról: „A kálvinista teológia központi, mindent átfogó témája az a meggyőződés, hogy minden egyes embernek minden egyes pillanatban köze van az élő Istenhez.“
- [(37) Pál apostol a művelt athéniek között. ApCsel 17,16-34](https://bibliatanitas.org/37-pal-apostol-a-muvelt-atheniek-kozott-apcsel-1716-34/): Legutóbb a második missziós útja során kísértük Pál apostolt, amikor Filippiből indulva Thesszalonikán és Béreán át Athénba utazott. Athén városában az akkori értelmiségieknek, gondolkodóknak prédiált, Lukács pedig megörökítette ezeket az eseményeket. Olvassuk el tehát az ApCsel 17,16-34-et.
- [(36) Pál Thesszalonikában. ApCsel 17,1-15](https://bibliatanitas.org/36-pal-thesszalonikaban-apcsel-171-15/): Pál a második missziós utazásán jár. Európába átjőve először Filippibe utazott, majd déli irányba, Athénbe. Közben pedig megállt Thesszalonikában. Ma az ApCsel 17,1-15-öt olvassuk:
- [(35) Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?  ApCsel 16,16-40](https://bibliatanitas.org/35-mit-kell-cselekednem-hogy-udvozuljek-apcsel-1616-40/): Ma Pál apostolt kísérjük tovább a második missziós útján. Ezúttal Görögországba érkezett, Filippibe. Láthattuk, hogyan nyitotta meg Isten Lídia szívét, és hogyan fogadta be házába az apostolt és munkatársait. Pál még mindig Filippiben tartózkodik, amikor ezt olvassuk:
- [(34) Ellenállhatatlan kegyelem és Isten szívsebészete. ApCsel 16,11-15](https://bibliatanitas.org/34-ellenallhatatlan-kegyelem-es-isten-szivsebeszete-apcsel-1611-15/): Pál a második missziós útján jár. Többször próbált Ázsiába eljutni, Bitíniába menni, de az Úr ezt megakadályozta. Pál és missziós munkatársai Tróászba kerülnek, és itt látja meg Pál álmában  a macedóniai férfit, aki Európába hívja őket.
- [(33) Küldd el világosságodat. ApCsel 15,36 – 16,10](https://bibliatanitas.org/33-kuldd-el-vilagossagodat-apcsel-1536-1610/): Ma az ApCsel 15,36-tól a 16,10-ig tartó szakaszát olvassuk. Néhány verset átugrottam a 15. fejezetben, mert itt csak arról van szó, hogy bizonyos határozatokat hoztak, majd ezeket elküldték levélben a gyülekezeteknek.
- [(32) A népek üdvössége és az Ószövetség ApCsel 15,13-21; Ám9,9-15; Róm11,11-15](https://bibliatanitas.org/32-a-nepek-udvossege-es-az-oszovetseg-apcsel-1513-21-am99-15-rom1111-15/): A mai témánk A népek üdvössége és az Ószövetség. Legutóbbi alkalommal az apostoli zsinattal foglalkoztunk és ezzel szeretném folytatni. Mielőtt felcsapjuk az Újszövetséget, először azt a bibliai igét szeretném veletek elolvasni, amelyet Jakab a beszédében idéz. Ehhez nyissuk ki Ámósz 9, 7-15-nél a Szentírást! Amíg megtaláljátok a Bibliában, addig szeretnélek titeket emlékeztetni, hogy Ámósz könyve Izrael számára figyelmeztetés az ítéletről, amely el fog jönni. De az ítélet híre mellett a könyvében megjelenik a vigasztalás és a bátorítás is. Olvassuk el tehát Ámósz 9,7-15-öt.
- [(31) Az első apostoli hitvallás. Apcsel 15,1-12](https://bibliatanitas.org/31-az-elso-apostoli-hitvallas-apcsel-151-12/): Emlékszünk arra, hogyan tért vissza Pál és Barnabás Antiochiába és számoltak be missziós útjukról, arról, hogy Isten hogyan munkálkodott a pogányok között. Most Antióchiában vagyunk, ahol nem sokkal ezután nehézségek támadtak a gyülekezetben. Az Apcsel 15,1–12 a mai szakaszunk.
- [(30) ApCsel 14,1-28](https://bibliatanitas.org/30-apcsel-141-28/): Nyissuk ki a Bibliánkat az ApCsel 14. fejezeténél és olvassuk el az egész fejezetet együtt. Pál apostol első utazásánál járunk. Befejezte a pisidiai Antiókhiában a prédikálás szolgálatát és továbbutazott Barnabással és János Márkkal délkelet felé.
- [(29) ApCsel 13,42-52 – Életre és tanúságra kiválasztva](https://bibliatanitas.org/29-apcsel1342-52-eletre-es-tanusagra-kivalasztva/): Három fontos igazságot kell szem előtt tartani:
- [(28) Pál Antiókhiában. Bibliai evangelizáció ApCsel13,26-41](https://bibliatanitas.org/28-pal-antiokhiaban-bibliai-evangelizacio-apcsel1326-41/): Múlt alkalommal Pál beszédét hallgattuk meg, amint
Izrael történetéről nyújtott áttekintést a hallgatóit pedig az Úr Jézus
eljöveteléhez vezette. Ma a prédikáció maradékát nézzük meg, az
ApCsel13,26-41 közötti igeszakaszt. Ezekben a versekben az apostol a mi Urunk
életét és szolgálatát mutatja be. Testvéreim,
férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők!
Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. De Jeruzsálem lakói és
vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket
minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle
halálos bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse
meg.
Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba
tették. De Isten feltámasztotta őt a halálból, és ő több napon át
megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik
most az ő tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet,
amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek,
amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban
is: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Azt pedig, hogy feltámasztotta
őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg:
„Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.” Itt vegyük észre, hogy az apostol ószövetségi igéket
idéz, amelyek a hallgatói számára ismertek voltak például a Zsolt2,33 és aztán
Ézs55,3 és 34. Később a 16. zsoltárt idézi. Átszalad a Szentíráson, az
Ószövetségen és összeszedi a megfelelő igeszakaszokat, hogy megmutassa, hogy
Jézus Krisztusban beteljesedett az Írás. Ezért
más helyen is így szól: „Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.” 
Miért mondja ezt? Hogy a hallgatói megértsék, hogy nem Dávid volt az, aki
betöltötte a próféciát, hanem az ő nagyobbik fia. Ezért mondja, hogy nem múlik
el. Dávid sírja ismert volt és az ő elmúlását látták. Mert
Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint, meghalt, és
eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Akit azonban Isten
feltámasztott, az nem látott elmúlást. Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim,
férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból,
amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul,
aki hisz. Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az
Úr a próféták által: „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és
semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem
hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.” Ha lábjegyzetes Bibliátok van, akkor látjátok, hogy
Pál egy próféciát idéz a végén Habakuktól, Hab1,5-öt, amely a zsidókat
figyelmezteti a törvény előtt hitetlenségükre, amely századokkal azelőtt a
káldeusok támadásához vezetett. Ugyanazzal az ítélettel találkozhatnak ők is,
mint elődeik hitetlenségük miatt. Nem kéne nekünk is észrevennünk a
figyelmeztetéseket? Az emberek, a nép Habakuk és Pál idejében sem akarta
meghallani a figyelmeztetést. Ajándékozzon meg Isten minket kegyelmével, hogy
megérthessük Igéjét. Elkezdtük Pál prédikációját vizsgálni, amelyet a
pizidiai Antiókhiában tartott. A téma még mindig a bibliai evangelizáció.
Említettem, hogy a keresztyéneknek még soha nem volt részük ilyen mértékű
kihívásban, mint a mi időnkben. Dolgunk van a humanista filozófiák széles
spektrumával, a neomarxizmussal, a tudományokkal, a világ megrészegült a
szexualitástól, és emellett itt van egy kasztrált vallás, amelyet
keresztyénségnek nevezünk. A tudósok azt gondolják, ha valamit felfedeznek, amit azelődeik
nem tudtak, egyben morális és lelki-szellemi dolgok terén is kompetenssé válnak.
Pál, nagyjából 50 év körüli lehetett, amikor úton volt, Antiókhiában prédikált
és a világának korszellemével konfrontálódott Isten Igéjének hirdetése által. A
korának filozófusai pontosan ugyanakkor kihívást jelentettek számára, mit ahogy
a mieink számunkra. A filozófusok semmi újat nem találtak ki azonkívül, hogy a
dolgoknak új nevet adnak. Végső sorban ez az emberi értékekről és alapprincípiumokról
és az Isten Igéjének való ellentmondásról szól. Miben konfrontálódott az apostol a saját
generációjával? Új technikákat ajánlott nekik vagy a saját nyelvükön
kommentálta a filozófiájukat? Nem! Az isteni kijelentést, az Isten Igéjét, a
Tanakh szavait állította szembe velük. Az orvosoknak saját terminológiájuk van és ha azt
mondja neked az orvos, hogy ilyen vagy olyan betegséged van, akkor általában
utána kell kérdezni, mert nem feltétlenül érted meg a saját nyelveden az orvosi
szakszavakat. Ha a képernyő előtt ülsz és szakemberek beszélnek a
nyelvükön és ha nincs senki körülöttem, aki el tudná magyarázni, hogy miről van
szó, akkor problémám lenne a megértéssel. Ez addig van, amíg meg nem tanuljuk
az idegen nyelvet, addig ismeretlen számomra az orvosi szaknyelv és még
idegenebb egy informatikus szakemberé. Hogy állsz a Biblia nyelvével, ha az a
lelki-szellemi dolgokról szól?  A Biblia
olyan fogalmakat használ, amelyeket meg kell értenünk. Ősigazságok mai nyelven. Legutóbb Pál beszédét olvastuk, ahol áttekintette
Izrael történetét és előkészített a Messiás jövetelére beszédében. Keresztelő
Jánossal zárta, aki azt mondta: „nem én vagyok”. Ő csak a Messiás előfutára
volt. Most elkezdi leírni az Úr Jézus szolgálatát. Miről fog
beszélni? Szót ejt-e a csodáiról, amelyeket véghezvitt? Nem. Egyáltalán nem
említi meg a csodáit. Beszél a tanításáról? Jóllehet a legnagyobb és
legfontosabb tanítás az, amit adott Jézus, de mégse beszél róla itt. Tudósít
Pál Jézus jó cselekedetiről? Nem, jóllehet Péter azt mondja, hogy ő szertejárt, jót tett (ApCsel10,38).
Pál itt ezt se találja említésre méltónak. Beszél Pál a szeretetről? Hogy lehet
prédikálni anélkül, hogy a szeretetről szót se ejtenénk? Egyszerűen általánosan
a szeretetről. Az emberek szeretnek Isten szeretetéről hallani. Nem szeretnék
azt hallani, hogy Isten megemésztő tűz. Pál
erről sem beszélt. Érintette a politika témáját? Nem, nem tette. De egy jó
keresztyénnek beszélnie kell a szociális reformokról! Ahogyan az élet
mindennapi problémáiról! Hogy is képzelhetnénk el egy prédikációt anélkül, hogy
a napi problémákról ne beszélnénk benne? A szegénységről, a halálbüntetésről, a
pornográfiáról és az abortuszról? Én magam abortuszellenes vagyok és támogatom a
pro-life, életvédő szervezeteket. De meg vagyok győződve arról, hogy a
szószéken nem ennek kellene állnia a középpontban. Gondolom ezt megértitek.
Vannak prédikátorok, akik ezeket a kérdéseket minden prédikációba beleszövik.
Meg vagyok győződve arról, hogy a prédikációban az alapigazságokat kell
hirdetni, amelyek az örök életet érintik. A test elmúlik, a hétköznapok egyszer
véget érnek, de ami a lelket illeti, az örök, annak kell a középpontban állnia. Gondolom, az abortusz, pornográfia vagy a szegénység
és a halálbüntetés kérdéskörével kapcsolatban ki kéne fejtenünk a
véleményünket. Nem szeretném azokat kritizálni, akik ezekkel a fontos
kérdésekkel foglalkoznak, de az idő rövid és első helyen azt kell hirdetni, ami
az örökkésvalóságot érinti és kevésbé azt, ami a mi testünkre vonatkozik. Ha Pálra figyelünk, ő nem a római birodalom égisze
alatti élet problémáiról beszél sem a napjainak filozófiáiról. Ha össze
szeretnénk foglalni, amit hirdet: az Úr Jézus haláláról, temetéséről és
feltámadásáról beszélt, hogyan kaphat az ember választ a bűn, az élet
problémáinak és az örökkévalóságnak a kérdéseire. Nem tér ki a tévtanításokról való beszéd elől sem.
Gondolom, hogy Augustinus egyetérthetett ezzel, amikor azt mondta: „Szeresd az
embereket és üsd a tévtanításokat!” Félreérthetetlenül és tisztán kell az Isten
Igéjét hirdetnünk! A keresztyéneknek muszáj együtt imádkozniuk és a hamis
világnézetek és filozófiák ellen küzdeniük. Hallgassuk, amit Pál a prédikációjának végén azoknak
mond, akik nem akarnak a szavaira hallgatni. A mi Urunk Jézus Krisztus
elutasításáról beszél a 26-29. versekben. Testvéreim,
férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai és a hozzátok csatlakozott istenfélők!
Nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek az igéje. De Jeruzsálem lakói és
vezetői nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket
minden szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt.  Ez egy fontos észrevétel volt, mielőtt az apostolt
felszólították arra, hogy beszéljen, ő pont a prófétákat olvasta a
szombati/sabbat-i felolvasáskor. Megértették, amit Pál mondott. Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak
benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.Amikor véghezvitték
mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. A szócska „bár” arról beszél nekünk, hogy miért jött
Antiókhiába. A zsidók elutasították a Messiást és ennek következményeként jött
az evangélium Antiókhiába. Vannak, akik azt gondolják, hogy ha csak a
hamisítatlan evangéliumot hirdetik, akkor azáltal az emberek meg lennének
szólítva. Van elég egyház, ahol az evangéliumot tisztán hirdetik, van TV és
rádió is, ahol az evangéliumot hallhatják. A probléma, hogy az embereket nem
szólítja meg az Ige lázadozó szívük miatt. Erről beszél Pál itt: De Jeruzsálem lakói és vezetői nem
ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden
szombaton felolvasnak, azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle halálos
bűnt nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.
Az is érdekes, hogy hangsúlyozza „és
sírba tették”. Ahogyan Pál, úgy Péter is hangsúlyozza, hogy sírba tették
őt. Az ApCsel2,29 ezt a tényt hangsúlyozza. Gondolom ez a halál bizonyítéka
volt és a megaláztatásának kiteljesedése. Miért temetjük el az embereket? Mert
nem tudunk egy elmúló holttesttel együtt élni. Ez jel volt, hogy az Úr Jézus
valóban halott volt, nem csak tetszhalott. Nincs keményebb kontraszt a fenség,
a Szentháromság második isteni személye és a hús között, amelyik épp a
sírboltban fekszik. Tudjuk a prófétáktól, hogy nem láthat elmúlást. Muszáj csak
a 16. zsoltárt előkeresnünk. Isten megtagadta, hogy a sírba feküdjön? Nem Benne
reménykedtünk? Nem az emmausi tanítványok mondták azt: Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma
már harmadik napja, hogy ezek történtek. (Lk24,21). A 29. versben olvassuk:
és sírba tették. De
Isten feltámasztotta őt a halálból. Ez a „De Isten” fontos! Amíg az apostolok és a
tanítványok gyászoltak, addig Isten cselekedett! Isten támasztotta fel őt és
tette teljessé fiának megváltó munkáját. A feltámadás az emberiség
történelmének legnagyobb eseménye. Nem figyelemreméltó, hogy a feltámadás fényében
és a tanítványok tanúsága ellenére a világ nem vesz tudomást ennek nagyságáról.
Frank Morison, egy XX. század eleji ügyvéd be akarta bizonyítani, hogy nincs
feltámadás és ez az egész dolog a tanítványok kitalációja volt. Jogászi
alapossággal dolgozta ki gondolatait hónapokon keresztül és végül megírta
könyvét „Who moved the stone” címmel, amely magyarul: „Ki gördítette el a
követ”. Ebben bizonyítja, hogy nincs más magyarázat, minthogy Krisztus
feltámadása tény. Aki veszi a fáradtságot és utánajár, az ugyanerre a
meggyőződésre jut. Az érv, hogy a tanítványok Krisztus testét ellopták
teljességgel tarthatatlan. Kockáztatták-e a tanítványok életüket, hogy egy
hazugságot trükkel játszanak ki? Erre bizonyosan nem motiválta őket semmi. Blaise Pascal azt mondta egyszer: „Hiszek a tanúknak,
akiknek a torkát elvágták vagy akiket lefejeztek. Nem tudjuk, hogyan haltak meg
az apostolok, de tudjuk, hogy ők az Igazság védelmének következményeként,
amelyet hirdettek személyes haszon nélkül.” Az apostolok végigutazhatták volna Izrael összes
városát és rendezvényeken magyarázhatták volna, miért hittek korábban Jézusnak,
és miért nem hisznek már és ezzel rengeteg drakhmát gyűjthettek volna össze
adománynak. Pál mondja: Mi is hirdetjük
nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, ahogyan a
zsoltáros mondta: Az én fiam vagy!
Fiammá tettelek ma téged (Zsolt2,7). Ez az Ige teljesedett be Krisztus
feltámadása által! Kérdezhetnénk, hogy teljesedett be a feltámadásnál?
Hiszen Ő az örökkévalóság óta az Isten fia volt. – Igen, azonban születésekor,
amint emberré lett és az emberek között lakott, egy másik természetet vett
magára a bűn kivételével. Kisbaba volt, aztán ács lett és végül elvégezte az ő
messiási misszióját. Az emberek között élt álszentség nélkül, olyan feltűnő
jellemzők nélkül, ahogyan Őt a középkori művészek lefestették. Csak egyszer
mondta a farizeusoknak: Bizony, bizony
mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok (Jn8,58). Aztán eljött az idő és megfeszítették, sírboltba
helyezték a testét és a harmadik napon feltámadt, megdicsőült és elsőként
dicsőséges teste lett. Ezért mondhatta az Atya: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged. ahogyan ez a
Zsolt2,7-ben áll: Az én fiam vagy!
Fiammá tettelek ma téged. Isten fia volt, aki ma a trónon ül az Atya
mellett az ő megdicsőült emberi testével. Ez a feltámadott megdicsőült Fiú! Pál folytatja. Szüksége van egyszerű nyelvezetre, mert
Isten Igéjét hirdeti. Hogy pedig
feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe
visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.Mik
voltak Dávid biztos szent javai? Luther 1912-es fordításában ez áll: Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a
halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: „Nektek
váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.” Vagy fordíthatjuk úgy
is a lutheri bibliafordításból, hogy Hűségesen
őrzöm számotokra azt a kegyelmet, melyet Dávidnak ígértem. Ez sokkal jobb:
A biztos kegyelemről szól, amelyet Dávidnak ígért. MI az a biztos kegyelem? –
Nos, az Ószövetség tele van Isten Dáviddal kötött szövetségével. Isten
Ábrahámmal kötött szövetséget és megígérte, hogy népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled (1Móz17,6).
Aztán Dáviddal kötött szövetséget és azt mondta: Dávid trónja erősen fog állni az ÚR előtt örökké. (1Kir2,45) Ez ott
jön elő, hogy Istennek egy olyan népe lesz megváltott bűnösökből és bemenetelük
lesz a királyságba és az örökkévalóságba, ahol Isten jelenlétében lesznek. Ez a
kegyelem, melyet Dávidnak ígért! Pál most még az Ézs55-öt magyarázza. Hallgatói a
zsinagógából voltak és ismerték Ézsaiást és az idézett fejezetet. Tudjátok,
hogy mi áll Ézs55-ben? Talán tudtok valamit Ézs52-53-ról, a szenvedő szolga
énekét. De hogy mi áll Ézs55-ben? Sajnos csak kevéssé ismerjük a Bibliánkat és
ezért jó, hogy Pál a hallgatóit és minket is emlékeztet erre. Isten szenvedő
szolgájáról az 52-53. rész után az 54. fejezetben olvashatjuk a folytatást és
aztán jön az 55. fejezet meghívása: Ti
szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek
és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem
fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok
jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat
ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! (Ez az örök élet ígérete!) Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!
Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid
iránti hűségem rendíthetetlen.– Pontosan erről beszél itt Pál.
Hallgassátok, hogy mi következik. Tanúvá
tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött.  Ez azt jelenti, hogy nem csak Izrael számára,
hanem az összes nemzetnek. A szó: „nemzet” itt többesszámban áll és ezért a
helyes fordítás: „nemzetek”. Te pedig
olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek
nem ismertek: Istenednek, az ÚRnakdicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére,
hogy fölékesítsen téged. Itt a pogányok/nemzetek, amelyek az Úrhoz futnak
Izrael szentje miatt. Keressétek az
URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a
bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki,
Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Spurgeon mondta erről az
igeszakaszról: Jézus a legnagyobb attrakció / vonzerő a bűnös ember számára.
Annak az embernek, akit a bűne és vétke nyom, szorongat ez egy csodálatos ige.
Isten megbocsátása gazdag, túltesz a bűnön, mert az áldozat minden vétkét
elfedezte. A megbocsátás a kegyelem gyermeke és az Írás azt mondja nekünk, hogy
örökké tart, örök, kiapadhatatlan forrásból folyik. A kegyelem különbséget tesz. Sokan kitérnek előle. Az
angyalok nem találtak kegyelmet, amikor ők elestek. Ő megmenti az embert. – Pál
a Római levélben írja (9,18): Ezért
tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Mindenható és
szuverén Úr. Bocsánata széles és túlcsorduló. Nem arra kell gondolnunk, hogy a
mennyben csak néhány kiválasztott fog kószálni és sétálgatni. Amikor János a
mennyet leírja a Jelenések könyvében, akkor átláthatatlan és megszámlálhatatlan
tömegről beszél. Isten túlságosan gazdag a megbocsátásban. Miért kell a
megbocsátásnak ilyen gazdagnak lennie? Mert a bűnök száma oly nagy. Spurgeon
mondta: A gondolatainkban lévő bűnök olyanok mint nyári este a szúnyogok. A mi
fejünk tele van olyan gondolatokkal, amelyek Istennek visszatetszők, amelyek
nem felelnek meg az Isten Igéjének. Mi, te vagy én, emberek vagyunk. Vétkezünk
gondolatban, szóban, cselekedetben. Már ott van a gondolatban a bűn mielőtt még
megcselekednénk azt. Muszáj a bűnbocsánatnak óriásinak lennie a bűn mérhetetlen
száma miatt. Krisztus halála a kereszten minden bűnt elfedez. Én
nem hiszem, hogy van élet más bolygókon, de ha ott is lennének emberek, akkor
Jézus helyettes áldozata, halála az ő bűneiket is elfedezné. Minden gondolati,
szóbeli és cselekedeti bűnt. Nem mondja, hogy „megbocsátok neked, ha néhány
könnycseppet ontasz érte” vagy „megbocsátok, ha gyónási gyakorlatokat végzel”
vagy „megbocsátok, ha valamit teszel a közösbe”. Nem, annak bocsát meg, aki
hittel hívja Őt! Ézsaiás egy másik szakaszon ezt írja: (38,17) hátad mögé vetetted minden vétkemet. A
zsoltáros pedig így fogalmaz: (103,12) Amilyen
messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. A bűnbocsánat visszafordíthatatlan, megfordíthatatlan!
Tudatában vagyunk ennek? Bizonyossággal tudod, hogy ha te a Megváltódhoz, Jézus
Krisztushoz fordultál és megbocsátott neked, akkor az visszavonhatatlan?
Odafordultál már hozzá? Vagy egy keresztyén családban nőttél fel, ott voltál a
vasárnapi iskolákon, mindent tudsz Jézus életéről és haláláról de nem találtál
helyet neki a szívedben, mert soha nem hívtad őt? Soha nem késő! Nincs ok, hogy
kétségbe ess. Kegyelemből bocsátja meg bűneidet. Pál nem hagyja itt abba a prédikációját a
zsinagógában, nem lenne Pál, ha abbahagyta volna ezen a ponton. Pál odafordul a
megszólítottakhoz. Ez nem volt könnyű a zsinagógai hallgatóság esetében,
bátorságra volt szüksége hozzá. Nem mondta, „Isten egy hatalmas Isten, szeret
téged, tedd a kezedet az övébe és engedd be a szívedbe.” Nem, hogyan fejezi be
Pál a beszédét? Vegyétek tehát
tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök
bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok
meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Ez a SolaFide, egyedül hit
által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus által igazulhat meg az ember, mit
a törvény nem tud megtenni. Ha mi hiszünk a mi Urunk Jézus Krisztusban, akkor
ott állhatunk Isten előtt és Isten igaznak fogad el minket, mintha soha nem
vétkeztünk volna. (Egy puritán gondolata). Vagy mások így fogalmaztak: Mintha
mi mindig is jól cselekedtünk volna. Pál nem hagyja abba és azt mondja: Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék
az, amit megmondott az Úr a próféták által: „Lássátok meg, ti gúnyolódók,
ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban,
amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.” Az apostol érzi a
hallgatói ellenállását a zsinagógában és ezért idézi Habakukot (1,5-6) Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva
csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is
hinnétek, ha elbeszélnék! 6Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a
kegyetlen és szilaj népet. Bejárja a széles földet, birtokba veszi mások
hajlékait.Ha Habakuk idejében Isten Izraelre a káldeusok ítéletét hozta,
akkor ma is megteheti veletek, ha elutasítjátok Isten Igéjét. A Szentszellem üzenete nem alkalmazható a mi
generációnkra? Lássátok meg, ti
gúnyolódok, ámuljatok és semmisüljetek meg! Egy rövid történetet olvastam, amit szeretnék
elmesélni nektek. A Princeton Egyetemen volt egy kivételesen tehetséges diák,
Aaron Burr. Tanulmányai alatt a legjobb jegyeket és kitüntetéseket kapta, az
évek alatt senki se tudta felülmúlni. Tanulmányai alatt volt egy ébredés és ez
felkavarta őt és segítséget keresett. Egy professzorához fordult tanácsért. Ő
adott neki egy Bibliát és azt mondta neki: Menjen a szobájába és oldja meg
térden a problémáját. Később azt mondta „ahelyett, hogy ezt tettem volna a
Szentszellem ereje rázott meg és kétségbeesésben ezt mondtam: Isten, hagyj
békén és én is békén hagylak”. Egy szempillantás alatt eltűnt a kívánság, hogy
rendezze ügyét Istennel. Évekkel később találkozott egy barátjával, akit mélyen
megbecsült és ezt mondta neki: „Szeretnélek téged bemutatni egy barátomnak.” –
Ha olyan, mint te, akkor szívesen. És a barátja azt mondta: A neve Jézus
Krisztus és szeretném, ha megismernéd. – A hideg verejték tört rá és azt mondta
a barátjának: Amikor 19 voltam, találkoztam vele, de én arra kértem, hogy
hagyjon békén és én is békén hagyom Őt. Ettől a pillanattól fogva aztán sose
vágytam arra, hogy keresztyén legyek. Ez olyasmi mint az isteni igazságosság. És ha Isten a
szívedre beszél, akkor ne állj ellent neki, hanem kövesd a professzor tanácsát,
ereszkedj csöndben a térdedre a Bibliával a kezedben és hozd helyre életedet és
az örökkévalóságot. Ámen.
- [(27) Pál Antiókhiában. Biblikus evangelizáció (1). ApCsel13,13-25](https://bibliatanitas.org/27-pal-antiokhiaban-biblikus-evangelizacio-1-apcsel1313-25/): Ámen.
- [(26) A ciprusi mágus és Isten mágiája. ApCsel 13,4-12](https://bibliatanitas.org/26-a-ciprusi-magus-es-isten-magiaja-apcsel-134-12/): Amen
- [(25) Antiókhia és az újszövetségi gyülekezet. ApCsel 13,1-4](https://bibliatanitas.org/antiokhia-es-az-ujszovetsegi-gyulekezet-apcsel-131-4/): Lukács nem az apostolok cselekedeteit, hanem az
egyháztörténet kezdetét írja meg. Ma az ApCsel13,1-4-et olvassuk. Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt
néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei
Lúciusz és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett,
valamint Saul. Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt
mondta a Szentszellem: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára,
amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után
elbocsátották őket. Ők így a Szentszellemtől küldve lementek Szeleukiába, onnan
pedig elhajóztak Ciprusra. Ha az ember annyira öreg, mint én, akkor gyakran
emlékezik vissza arra, amit az iskolában tanult, azonban később elfelejtette,
mert nem tartozott a mindennapi élethez. Ha azonban ehhez a szöveghez érkezünk,
egy fogalom jut eszembe rögvest: vízválasztó. Elolvastam a Wikipedia szócikkét
az európai vízválasztókról. Ha Belforton és Mülhausenen keresztül utazunk, látjuk
a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán vízválasztója határvonalát az útszéli
tábla feliratán. Úgy is, ha a lányunkhoz Murnauba utazunk, tábla van az
utmentén: Itt van a Fekete-tenger és az Atlanti- óceán vízválasztója. A
hegyekben források törnek fel, amelyek nagyon közel fekszenek egymáshoz, de
különböző irányokba folynak. Az ApCsel 13 egy ilyen vízválasztó az
egyháztörténetben. Ha Jézus missziói parancsára gondolunk, ott: Ellenben erőt kaptok, amikor eljön
hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és
Samáriában, sőt a föld végső határáig. (ApCsel1,8) Az ApCsel2-ben jön a
Szentszellem és a 13. fejezetig az evangélium Jeruzsálemben, Júdeában és
Samáriában terjed. Aztán az üldöztetés által eléri az Ige Antiókhiát és az a
gyülekezet főhadiszállásává válik. Ott kezdi el a Szentszellem az új munkáját
és onnan indul el az evangélium, hogy elérje a föld végső határát. A 2-12. fejezetnek, aztán a 13. és 28. fejezetnek
különbözőek a súlypontjaik. Az ApCsel kezdetén Péter a prominens figura. Aztán
már Pál szolgálata áll a középpontban. Ugyanez történik Jeruzsálemmel is. Ez
volt a történelem főtere, aztán Antiókhia kerül a középpontba és az egész
Földközi-tenger térsége lesz az ApCsel cselekményeinek fő színtere. Jeruzsálem egy fontos gyülekezet volt, de Antiókhia
bizonyos értelemben modellgyülekezet lett. (Egy házaspár hívott meg egyszer a partyjukra. Egy
beszélgetésben mondta az asszony valakinek: A férjem modellje a férfinak. – A
férje nem tudta pontosan, hogy mit ért ezalatt az asszony és amikor újra otthon
voltak, titokban elővette a Duden-t, az értelmező kéziszótárt és utánanézett,
hogy az a szó, hogy modell egyáltalán mit jelenthet. Amit olvasott, zavarba
ejtő volt: A valóság kicsiny leképezése a modell. Egyáltalán nem volt dicséret,
ahogyan azt ő elvárta volna.) Tehát, az antiókhiai gyülekezet az
Újszövetség-gyülekezetének modellje volt. Mit mondanak nekünk ezek a versek a
gyülekezetről? Lukács így kezdte: Antiókhiában,
az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító. Tehát ez egy
gyülekezet volt és nem egy szervezeten keresztül vagy egy épület, egy
katedrális által jött létre, hanem az Ige és a Szentszellem munkájának
következményeként. Ha visszalapozunk, az ApCsel11,19-ben olvassuk: Azok, akik az István miatt támadt üldözés
következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de
senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.Aztán a 11,20-ban ezt
olvassuk: Volt azonban közöttük néhány
ciprusi és cirénei férfi. Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is
szóltak, és hirdették az Úr Jézust.A gyülekezet tehát a prédikáción, a
Szentszellem ereje által hangzó Igén keresztül jött létre. Ha mi ezt a mi szürkeállományunkba helyeznénk és
tartanánk, akkor rengeteg tévtanítástól védenénk meg magunkat. Nem a gyülekezet
kölcsönöz tekintélyt a Bibliának, hanem Isten Igéje felelős a gyülekezetért.
Soha ne gondoljuk azt, hogy nekünk gyülekezetünk van és a gyülekezet tesz az
Igéről bizonyos kijelentést, gyakran még a hagyomány is azonos szintre emeli
magát Isten Igéjével, az igazságot képviselve. Nem az egyház, de nem is a
gyülekezet ad a Szentírásnak autoritást; a Szentírás igazsága a Szentszellem
erejében van, amely a gyülekezetnek tekintélyt kölcsönöz. A gyülekezetet
megítéli a Szentírás. Ez egy olyan igazság, amely minket megóv bármilyen
tévtanítástól. Antiókhiában,
az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító, olvastuk.
Minden névnek – amelyet olvastunk - különböző háttértörténete van, különböző
környékekről származnak. Volt ott Barnabás, egy zsidó, aki azonban Cipruson
született, jól beszélt görögül és akit a Biblia „a vigasztalás fiának” nevez.
Sok tapasztalattal megáldott jó tanár volt. Rokonai voltak Jeruzsálemben és egy
igazán megbecsült, tisztes férfi volt. Aztán volt Simeon, akit Nigernek is hívtak.
Valószínűleg a sötét bőrszínére utal ez, de a neve zsidó volt. Aztán olvasunk egy bizonyos cirénei Lúciuszról. Ciréne
Észak-Afrikában volt. Végezetül Manaénról olvasunk, akit Heródes
negyedesfejedelem neveltetett. Biztosan jól ismerte az igazságszolgáltatást és
megbecsült férfi volt, akit az Úr Jézus észrevett és a prófétaság és a tanítás
ajándékát kapta meg. Aztán ehhez jön még Pál. Tehát a Szentszellem ennyire
különböző embereket sodort össze a korai gyülekezetbe. Szeretnék még néhány dolgot megemlíteni, amelyek
ismertek, de nagyon fontosak. Ha a Bibliát olvassuk, akkor néhány fogalmat
muszáj ismernünk. Ha a gyülekezetet meg akarjuk érteni, akkor hasznos
különbséget tenni a „gyümölcs”, a „tisztség” és az „ajándék” fogalma között. A gyümölcs, amelyet a Szentszellem munkál ki minden
hívőben a megszentelődés folyamatában. A könyörületesség, a szeretet és a Szellem
gyümölcsét sorolhatnánk itt fel: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség,
jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal5,22kk). Minden keresztyén
növekszik ebben a kegyelemben a megszentelődés útján. A tisztség egészen más. A gyülekezettel és annak
funkcióival kapcsolatos fogalom. Nem minden keresztyénnek van tisztsége. A
presbiteri és a diakónusi tisztséget ismerjük, amelyekre a Szentszellem választ
ki. Ők vezetnek és szolgálnak a gyülekezetben. A diakónus segíti a
presbitereket a szolgálatban. Az ajándékok, szellemi ajándékok, amelyeket a
keresztyének a szolgálathoz kapnak a gyülekezetben. Vannak nyelvi és nem nyelvi
ajándékok. Az ajándékok különbözőek, de mindenkinek van ajándéka a szolgálatra. Ha valaki az antiókhiai vagy épp más újszövetségi
gyülekezetben figyeli a gyülekezetet, akkor valami feltűnik. Valami hiányzik.
Mi hiányzik? Miért nem mondja Lukács nekünk, hogy ki volt a gyülekezet
lelkipásztora? Ha ma egy gyülekezetről beszélünk, akkor mindig az első kérdés:
Ki a lelkésze a gyülekezetnek? Ha az újszövetségi gyülekezetet kellene
lefesteni, akkor biztosan valaki felállna és ezt mondaná Lukácsnak: „Kedves
Lukács, csinálnod kéne egy kis lábjegyzetet és el kéne mondanod nekünk, hogy ki
volt a lelkipásztora az antiókhiai gyülekezetnek, mert nem említetted meg őt.” Ha elolvassuk az összes újszövetségi levelet, egy
pásztorra vagy lelkészre se találunk utalást. Sokan, akik az egyházban vagy egy
gyülekezetben nőttek fel, egy prédikátoruk, lelkipásztoruk vagy lelkészük volt,
ezen a gondolaton könnyedén fennakadnak. Nem tudnak elképzelni egy gyülekezetet
pásztor nélkül. Boldog lennél egy ilyen korakeresztyén gyülekezetben, amelynek
nincs lelkésze? Nemrég számolt be az Idea Spectrumban, hogy Kubában az
emberek tömegével térnek meg és jutnak hitre és most csináltak egy gyűlést a
nyugati országokban, hogy ebben a vihartempóban vezetőket képezzenek.  – A gyülekezet organikus növekedését
egyáltalán nem vesszük tekintetbe. – A lelkipásztor, lelkész vagy prédikátor
fogalma az egyháztörténet korai szakaszában keletkezett, az ősgyülekezet
deformálódása. Az Újszövetségben nem találunk lelkészeket. A baptisták egyszer egy kis traktátust nyomtattak a
következő címmel: Mit tanít nekünk a Biblia a gyermekkeresztségről? Ha valaki
felnyitja a traktátust csak egy fehér oldalt talál, ugyanis egyértelműen nincs
semmi benne a gyermekkeresztségről. Nyomtathatnánk egy másik traktátust is: „Mit tanít
nekünk a Biblia a lelkészi tisztségről?” Ha felnyitnánk, akkor csak egy fehér,
üres oldalt találnánk. Ez lenne a valóság. Valaki most azt mondhatná, de Pál nem különböző
kegyelmi ajándékokról ír az Ef4,11-12-ben, amelyek a gyülekezetnek adattak mások
között a pásztor-tanító? Apostolok, próféták, evangelisták és pásztor-tanítók?
Ezek vannak a gyülekezetnek, de nem a lokális gyülekezetnek, hanem A
gyülekezetnek. Krisztus egész gyülekezetének az ajándékai ezek, nem pedig a
helyi gyülekezetnek. Ezek férfiak, akiknek ezek az ajándékok adattak. A
lelkipásztor tisztsége valami egészen más. Ez egészen világos az Ef4
kontextusában, ahogyan az kibontakozik előttünk. Exegetikailag és hermeneutikailag ezeket a verseket
nem lehet máshogy érteni. És ő „adott”
némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy
pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat
végzésére, Krisztus testének építésére… Egy pásztor-tanító szolgálhat a
gyülekezetben, de egy „pásztor”mint azadminisztrációért felelős tisztség az
Újszövetségben ismeretlen. Az egyházban a felszentelt papok vagy lelkészek úgy
jelennek meg a tisztségükben mint akik a gyülekezet elöljárói. De ki szenteli
fel őket? Egy egyetem teológiai fakultása? Vagy nem a Szentszellemnek kéne
„felszentelnie”, ha Ő osztja ki az ajándékokat? A vének, a presbitérium felügyel a gyülekezetben. Egy
pásztor-tanító tud tanítani a gyülekezetben, de a vének felelősek a nyáj
vezetéséért. Pál egyik levelében sem említ pásztort. Egy pásztor-tanító tehát
taníthat, prédikálhat és szolgálhat a gyülekezetben, de nincs szervezeti
felelőssége a vénekkel együtt. Amit mi az antiókhiai gyülekezetben látunk, hogy adott
egy szűk számú, öt férfiből álló csoport, akiket a Szentszellem választott ki.
A Szentszellem határozta meg a számukat Isten szuverén akarata által. Amit mi mindig hangsúlyozunk az Újszövetségben, ha a szellemi
ajándékokról olvasunk, hogy azokat a Szentszellem Isten akarata szerint oszt
szét. Hogy egy helyi gyülekezetben egy vagy kettő, esetleg több tanító, próféta
van, az csakis Isten szuverén akaratától függ. Nem lehet azt számot
százalékosan a gyülekezet nagyságához igazítani. Csak azt figyelhetjük meg,
hogy aki a Szentszellem kiválasztott vénnek vagy diakónusnak, azt aszerint
tette, hogyan állnak egymással és a Szentírással összhangban. Nem kéne csak úgy
valakit kiválasztani egy nagyobb gyülekezetből és kézrátétellel mint presbitert
beiktatni. Vannak gyülekezetek, ahol egy nagy hibát elkövettek és az a
gyülekezet széteséséhez vezetett. A gyülekezetnek imádsággal kell döntést
hoznia. Vegyük észre azt is, hogy valaki taníthat a
gyülekezetben anélkül, hogy diakónus vagy presbiter lenne. Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító. Voltak
megajándékozott emberek, akikről nem hangzott el, hogy presbiterek lettek
volna. Tudjuk, hogy Antiókhiában más tanítók is voltak. Az ApCsel15,35-ben
olvassuk, hogy Pál és Barnabás pedig
Antiókhiában maradt, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét. Az Igét sokan hirdették, akiknek ajándékuk volt rá. Ki
ne ismerné közületek Pál vagy Barnabás nevét? Ezeket még azok is ismerik, akik
nem tartoznak Krisztus gyülekezetéhez. De ki ismeri Lúciusz, Simeon vagy Manaén
nevét? Semmit se tudunk róluk azon kívül, amit most olvastunk róluk. Ez a három
férfi eltűnt az ApCsel-ből, csak Barnabás és Pál és az ő munkásságukról
jegyzetelt Lukács. Ha a mennyben leszünk, többet is megtudhatunk mindarról, ami
a korai egyházban történt. Az ajándékokra nem szeretnék több időt pazarolni, de
tudnunk kell, hogy állandó és időhöz kötött ajándékok vannak. Az világos lesz,
amikor az apostoloknak adta. Az apostolok az Úr Jézus Krisztustól
felhatalmazott férfiak voltak, akik hátrahagyták nekünk az Írásokat. Eszközei
voltak az isteni kijelentésnek. Ma már nincs több apostol. A gyülekezetekben voltak apostolok különböző
feladatokra, akiket megnevez a Szentírás, de ezek a gyülekezet apostolai voltak
és nem az Úr Jézus Krisztus által megbízott apostolok. Ma is vannak, akik magukat apostolnak nevezik, de, ha
a próféciáikat megfigyeljük, észrevesszük, hogy egyáltalán nem próféták. Bibliai
értelemben ma nincsenek apostolok. Vannak állandó és múlandó ajándékok. Ahogyan
az az egyház történetében kibontakozik – bizonyos ajándékok a
megajándékozottakkal együtt eltűntek, maguk mögött hagyva az egyháztörténet
színpadát. A 2. versben mondja Lukács: Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, - A szó „szolgálni”
(leithurgeo) papi szolgálatot jelöl. Amely által a gyülekezet minden tagja pap,
ha te is hiszel az Úr Jézus Krisztusban, tudod-e, hogy van tisztséged? Papi
tisztséged van! Mit tesz egy pap? Mindenekelőtt imádkozik. Még más feladatai is
vannak egy papnak, de erről majd egy másik alkalommal szólok. Egyszer,
amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentszellem. A
papi szolgálatukat látták el. Tették, amit az első gyülekezet tett. Mit tettek?
Mi jellemezte az első egyházat? Megbeszélték a programjukat? Tették, amit a
jeruzsálemi gyülekezet is tett. Ők pedig
kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér
megtörésében és az imádkozásban. (ApCsel2,42) Ez jellemezte az összes
őskeresztyén gyülekezetet. Ez erősítette a gyülekezetet a missziójában, hogy
hirdesse az Igét az egész világon. Az Urat szolgálták, a kenyeret megtörték,
imádkoztak és hallgatták az Igét és így meg is tudta őket szólítani a
Szentszellem. Hogyan beszélt? Talán az igehirdetés vagy imádság –
vagy az Úr haláláról és feltámadásáról tartott elmélkedés után csend lett a gyülekezetben
és egy mély, érces hang szólaltmeg, amely mint Isten hangja, hozzájuk beszélt?Nem
hiszem, mert itt áll, hogy voltak közöttük próféták és tanítók. Próféták voltak azok, akik Isten Igéjét szólták.
Olvastunk az ApCsel11,27-ben egy prófétáról, nevezetesen Agabuszról, aki
prófétált. Ezekben a napokban próféták
jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. Előállt egyikük, név szerint Agabosz,
és a Szellem által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be
is következett Klaudiusz idejében. Egy igazi próféta volt és amit
mondott, az úgy is lett. Gondolom, valójában így történhetett: Egy a férfiak
közül, amint csönd lett, felállt és azt mondta, hogy a Szentszellem szólt
hozzám és jó hírem van számotokra. Az üzenet a következő volt: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault
arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Isten tehát a gyülekezethez szólt a
próféták által, akik ott voltak közöttük. Ki választotta ki Pált és Barnabást a szolgálatra? A
Szentszellem volt és nem a gyülekezet, aki választott. Az Úr az, aki a
gyülekezetet vezeti a Szentszellem által. Ő határozta el kit kell a szolgálatra
kiválasztani. Ez mércéje minden mai helyi gyülekezetnek is. Meg
vagyok győződve arról, hogy Isten képes a szolgáin keresztül a gyülekezethez
szólni. Ma nincsenek olyan értelemben próféták, mint amilyenek az izraeli
próféták voltak, akiknek Isten új kijelentéseit kellene számunkra
közvetíteniük. De Isten megismertette a gyülekezettel akaratának útját. Dr. Lewis Sperry Chafer, a DTS (Dallas Theological
Seminary) alapítója, mely egy a legnagyobbak között az USA-ban, ezt mondta:
„Isten tud elég hangosan szólni ahhoz, hogy egy készséges szív meghallhassa
azt”. Nagyszerű mondat! De van egy csavar benne: ez egy fél-pelágiánus állítás,
amely az ember szabad akaratán nyugszik. Mi a helyzet a nem készséges szívvel?
Ahhoz Isten nem tud szólni? Isten beszéde és cselekvése függ az én akaratomtól?
Mit mondott Isten a filippibelieknek? Félelemmel
és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek
mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően. 
(Fil2,12) Isten egy kelletlen szívből is készségest tud csinálni. Isten hozzám
is beszélt, amikor Jézus megtalált engem. Isten ma is gyakran vesződik azzal,
hogy a szívemre beszéljen, hiszen az oly sokszor kelletlen. Isten szólt az antiókhiai gyülekezethez is, hogy
válasszák ki Barnabást és Pált. A gyülekezet nem megszavazta vagy
megválasztotta őket. Ők a Szentszellem vezetése alatt álltak. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után
elbocsátották őket. A kézrátétel által tették nyilvánossá a döntésüket. Mit tett ez a két férfi ebben a pillanatban? Talán
gyorsan elsiettek a közelben lévő nyomdába és röpiratot rendeltek: „Az Úr
elhívott minket és szükségünk van levelekre, hogy imatámogatást és azonfelül
financiális adományokat kapjunk, hogy tehessük, amit Isten akar”. Így volt? Hogyan kéne helyesen viselkednünk nekünk mint helyi
gyülekezetnek? Ha Isten ráhelyezi valakire a kezét, akkor a létfenntartásáról
is gondoskodik fog mindenféle koldulólevél, gyűjtés, unszolás és reklám nélkül.
Az igazi elhívás jelzője, hogy Isten reklám és unszolás nélkül osztja meg
eszközeit. Ez érvényes az egyénekre és a gyülekezetre is. Ha elfogy a pénz,
akkor is az Isten beszéde. Az egyháztörténet időszaka alatt ez mindig ismételte
önmagát. Barnabás és Pál a legjobbak voltak, akiket útnak
indítottak! De ennek semmi köze sincs a felszenteléshez. Mindketten prédikáltak
már előtte és magyarázták az Igét. Hogy mire lettek elhívva, egy különleges
misszióra. Elmentek az első missziói útjukra és visszatértek, hogy
tájékoztassák az egész gyülekezetet arról, mit tett az Úr. Ezt olvastuk a 14.
fejezetben. – Nem mindenki ment el a misszióra, de az egész gyülekezet részt
vett benne. A gyülekezet ugyanis azonosította magát velük a munkájukban. Érdekes az is, hogy az „elbocsát” ige a 3. és 4.
versben görögül nem ugyanaz a szó. Az Elberfelder fordításban helyesen
szerepel: elbocsátották őket és így a Szentszellemtől küldve mentek el. El
lettek bocsátva, elengedték őket szabadon. A Szentszellem küldte őket, a
gyülekezet hagyta őket menni. A kezdeményezés, mint mindig, Istennél van. Végezetül egy kérdést szeretnék feltenni és
megpróbálom magamnak megválaszolni. Mire van szükség egy újszövetségi
gyülekezethez? Mindenekelőtt szükség van a hívőkre és a Szentszellem
jelenlétére. A gyülekezet nem egy választásnélküli összehordott vallásos
embertömeg. A gyülekezetben egyenrangúság, egyszerűség, érettség és
megajándékozott emberek. Együtt dicsőítették Istent és böjtöltek és szolgálnak
egymásnak az Úr asztala körül és imádkoztak. Az Úr munkálja az engedelmességet,
kiküldték Barnabást és Pált, akiket átjárt a Szentszellem, és szolgáltak.
Minden emberé a tanúságtétel szolgálata, a kérdés csak az, hogy hol. Ha tudod, hogy bűnös vagy és még nem hiszel Jézus
Krisztusban, aki helyetted halt meg a kereszten, akkor fogadd őt most a
szívedbe. Nem a jó cselekedetek, az egyházhoz tartozás üdvözíthet téged, csak a
te személyes hited, ha az életedet Jézus kezeibe helyezed. Ő egyedül
ajándékozhat neked örök életet és képes belőled új embert csinálni. Adja, hogy az Úr nekünk ajándékozza a kegyelmét, hogy
az Ő tanúi legyünk a Szentszellem erejével, hogy engedelmeskedjünk neki és az
Igéjét kövessük, ahogyan erre minket a Szentszellem tanít. Ő tud megőrizni
minket a tévtanításoktól és attól, hogy félremagyarázzuk az Írást.
- [(24) A szabadítás és a megtorlás Istene. ApCsel 12,1-25](https://bibliatanitas.org/24-a-szabaditas-es-a-megtorlas-istene-apcsel-121-25/): Aztán ezt olvassuk: Heródes azután lement Júdeából Cézáreába és ott tartózkodott.
- [(23) Ábrahám a világért / ApCsel11,1-30](https://bibliatanitas.org/abraham-a-vilagert-apcsel111-30/): Ámen.
- [(22) Péter prédikál a hit általi megigazulásról. ApCsel 10,23-48](https://bibliatanitas.org/peter-predikal-a-hit-altali-megigazulasrol-apcsel-1023-48/): Az elmúlt alkalommal Péterrel Joppéban találkoztunk.
Látomást kapott egy terítőről, mely az égből szállt alá rajta különböző tiszta
és tisztátalan állattal, majd az Úr parancsot adott: öld meg és edd meg!
Ugyanebben az időben a római századosnak is volt látomása imádság közben egy
üzenettel, hogy küldje el embereit Joppéba és Pétert hívja meg, aki Simon tímár
házában volt. Most Joppéban találjuk magunkat és a következőt olvassuk az
ApCsel10,23-48-ban: Másnap aztán velük
együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak
néhányan. A következő napon megérkeztek Cézáreába.Ez a parton
körülbelül 40 km-rel északra volt. Kornéliusz
pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta
őket. Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához
borulva hódolt előtte. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj
fel, én magam is csak ember vagyok! Amikor beszélgetve bement vele, sok
embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy
tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni.
Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak
szentségtelennek vagy tisztátalannak. A Tórában – Mózes 5 könyvében –
sehol sincs tiltva, hogy egy zsidó bemehessen egy pogány házába. Ez egyszerűen
tradicionális és nem biblikus. A tradíció alapja, hogy a pogányokkal olyan
dolgokkal voltak kapcsolatban, amelyek a zsidók számára tisztátalanok voltak. A
pogányoknak ugyanis nem volt kóser konyhájuk és bálványáldozati húst vagy
tisztátalan állatokat is fogyasztottak. Ez sok zsidót büszkévé tett: „mi mások
vagyunk, mint a népek”. De Péter megkapta a maga leckéjét. Ezért is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig
hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?
Kornéliusz így felelt: Három nappal ezelőtt körülbelül ebben az időben, délután
három órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő
ruhában, és azt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságod, és
megemlékezett alamizsnáidról. Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont,
akit Péternek is neveznek. Ő Simon tímár házában szállt meg a
tengerparton. Ezért nyomban elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy
eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk
mindazt, amit rád bízott az Úr. Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép
között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét
küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a
mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában,
az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: A kifejezés: „ti
tudjátok” kérdéseket válthat ki belőlünk – „Miért kellene Péternek Cézáreába
mennie, ha már mindent tudnak?” Nos, Palesztina kis ország volt és a hírek
gyorsan terjedtek okostelefon nélkül is. Tudtak sok történeti tényt, de nem
mindent. Biztosan hallottak a pünkösdi eseményekről is. Azt, hogy „ti tudjátok”
meg kell érteni. A
názáreti Jézust felkente az Isten Szentszellemmel és hatalommal, és ő
szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában
vergődött, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit
ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve
megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy
megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket
Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután
feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek,
és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és
holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne,
az ő neve által bűnbocsánatot nyer.Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt
a Szentszellem mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidók
közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett
a Szentszellem ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és
magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon megtagadhatja-e a
vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a
Szentszellemet, mint mi? Észrevettük, hogy a „Szentszellemet vették” múlt
időben áll? Ez bizonyíték, hogy a keresztség nem üdvözít! Fontos, amint azt a
következő mondat meg is mutatja nekünk, de nem üdvszükséglet. És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek
meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány
napig. Sok élénk szónok kezdi úgy prédikációját: „Nem vagyok
teológus és nem vagyok expert a dogmatikában, ma a ti életetek gyakorlati
kérdéseiről, problémáiról szeretnék beszélgetni veletek, nincs szükségetek
arra, hogy ismerjétek a bibliai tanítást ahhoz, hogy megértsetek engem.” Ez
inkább tűnik, mintha a szónok szerénységét bizonyítaná, azonban inkább az
ellenkezője igaz, hiszen magukat az ilyen emberek okosabbnak tartják másoknál.
– Az istentiszteletből indulnak ki és „Dr. így meg úgy”-ról beszélnek, aki
tartotta a beszédet. Így nevezni őt ellentmondás, ugyanis a Doktor a latinból
jön, doceo annyit tesz: valamit tanítani. Doktornak kellene nevezni azt, aki
tanár, azaz a tanítás rendszerét adja tovább másoknak. – Gondoljunk egy orvosra
a tudomány nélkül, egy ügyvédre törvény nélkül, egy politikusra elvek nélkül,
kapusra kapu nélkül vagy egy golfjátékosra golfklub nélkül, egy prédikálóra
doktrínák nélkül. Az apostolok bibliai doktrínák tanítói voltak! Ma reggel a
téma nem más, mint azok a bibliai alapvetések, melyeket az apostolok
tanítottak. Ők a bibliai doktrínák doktorai voltak. Kornéliusz pedig egy érdeklődő ember volt. Egy római
katona, egy százados, aki elfogadta az általános kegyelmet. Sok mindent tudott
Istenről, ami nagyon fontos volt. Tudott Istenről, istenfélő volt. Kiismerte
magát a judaizmus terepén, elfordult a rómaiak isteneitől és következésképp
jótékony emberré vált, akit a zsidók szerettek. Még valami fontos: Kereste Istent, többet akart tudni
róla. Az Úr Jézus mondta: (Mt5,6) Boldogok,
akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.  A Szentszellem helyezte oda ezt a vágyat a
szívébe és most Isten Péter szavain keresztül kielégítette azt. Ismeritek a történetet, amikor Péter látomásában látta
az alászálló terítőt és Kornéliusz pedig mennyei parancsot kapott, hogy küldje
embereit Joppéba, hogy azok hívják meg Pétert Cézáreába. A római küldöttség és
Péter néhány zsidóval egy napot utazott Joppéból Cézáreába és végül megérkeztek
Kornéliuszhoz. A köszöntés és Péter bevezető szavai után – tanúsítja Lukács - Míg ezeket a szavakat mondta Péter,
leszállt a Szentszellem mindazokra, akik hallgatták az igét.Ha a testvérek
prédikálnak, akkor kellene tudnunk, hogy nem csak a mi szavaink fontosak, hanem
még fontosabb, hogy a Szentszellem teszi élővé és hatóvá az Igét! Amikor Kornéliusz térdre hull Péter előtt az
érkezésnél, Péter azonban felemelte, és
így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok! Péter
elutasította Kornéliusz hódolatát. Ha emberek az Úr Jézus előtt hullottak volna
térdre, soha nem hangzott volna el ez: „kelj fel, hiszen én is csak ember
vagyok”, mert Ő több volt, mint egy ember! Jézus hagyta magát imádni és ez is
bizonyság arról, hogy a Messiás volt. A köszöntés után bevezette Kornéliusz Pétert a házába,
ahol a családja és a szomszédai együtt voltak, hogy hallhassák az Igét. Tudott
Péter látogatásáról és így meg tudta szervezni ezt a találkozót. Ez egy
csodálatos példája annak, hogyan adódik lehetőség a családnak és a barátoknak
arra, hogy a megváltásról halljanak. Kornéliusz előállította Pétert és aztán
ezt mondta: Most tehát mind itt vagyunk
Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr. Ez
volt az összejövetel igazi és csodálatos atmoszférája! – Nem azért gyűltünk
most össze mi is, hogy halljuk, mit mond nekünk az Úr? Nem vagyok Péter, nem
vagyok apostol sem, de nektek meg kell békülnötök, hiszen azt adom tovább
nektek, amit Pétertől és Páltól tanultam. Ez a szellemi beállítódás, amire szükségünk
van nekünk is, a várakozás atmoszférája, hogy az Ige és a Szentszellem a mi
szívünkhöz szóljon, hogy halljuk, mi a küldetésünk az Úrtól. Mit akar ma nekem Isten mondani az Igén keresztül?
Kornéliusz és a családja és barátai nem akartak a kórushoz tartozni, vagy a
ruhákat csodálni, amiket mások a kiárusításban megkaparintottak. Nem azért
jöttek, hogy új barátokat vagy egy új vallást találjanak. Nem a híres Péterrel
akartak találkozni. Nem is a lelkiegyensúly megtalálásáért jöttek, vagy az
önbecsülésük visszanyeréséért, vagy hogy egymásnak szolgáljanak. Ők azért
jöttek, hogy hallják, amit Isten nekik mondani akart. Amikor Péter elkezdett beszélni, nem egy hárompontos
prédikációt mondott el. Hét dologról beszélt és én ezeket szeretném kevés
kommentárral bemutatni. Végezetül még valamit hozzáfűzni, ami fontos. Péter pogányokhoz beszél és ez felismerhető a
szóhasználatából. Nem felejthetjük el, hogy az evangélium addig csak a zsidókra
irányult, akik pünkösdkor felismerték a Messiásukat. A gyülekezet csak
zsidókból állt, messiáshívő zsidókból, akik a Biblia nyelvezetében mint „Isten
Izraelje” (Gal6,16) otthonosak voltak. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Izrael elbukott, nem ismerték fel a saját Messiásukat
és Isten üdvterve, az evangélium most a pogányokra irányul, a népekre.
Ábrahámnak megígérte, hogy Általad nyer
áldást a föld minden nemzetsége! Ebbe a föld minden népe bele van foglalva.
Most, ahol Izrael elbukott Lukács tanúja annak, hogyan jön a fordulat Péter
üzenete által Kornéliusz házára. Ha tovább követjük az ApCselt, akkor látni
fogjuk, hogyan alakulnak át a gyülekezetek javarészt pogány-keresztyén
többségűvé. Izraelből csak néhányan térnek meg. Amit ma olvastunk: egy történelmi pillanat, a
Szentszellem leszáll a pogányokra Kornéliusz házában és egy új korszak kezdődik
el Isten üdvtervében. Péter bibliai doktrínát, tanítást hirdet. A tények
felsorolásával kezdi. Keresztelő Jánossal: Ezt
az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus
által. Ő a mindenség Ura!  Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve
egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett. Keresztelő
Jánosról beszél, a Megváltó előfutáráról. Keresztelő szolgálata után kezd el
beszélni Jézus szolgálatáról Izraelhez. Én
nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. (Mt15,24)
mondja az Úr. Pál a Róm15,8-ban mondja: Mert
azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy
megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. és rögtön hozzáfűzi: a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent. A második pont, amit Péter megemlít a 38. versben a
következő: a názáreti Jézust felkente az
Isten Szentszellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és
meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt
vele. Más szavakkal, Jézus mint Messiás lett elküldve, amikor a
Szentszellem rászállt a keresztelőjekor. Jeleket és csodákat tett, amelyek
igazolták a szolgálatát. Ha megfigyeljük Jézus szolgálatát, senki sincs, aki
annyi jót tett, mint ő és szolgálata morálisan és szellemileg is lenyűgöző. Muszáj feltenni a kérdést: Ha az Úr Jézus, itt
tartózkodása alatt ilyen sok jót tett, megváltozott volna most, amikor az
Atyjának jobbján ül? Most egy másik személy, átalakult? Nem szólíthatod meg
csak úgy, hogy „Uram, ments meg engem”? Nem fordulhatsz oda hozzá ma, most,
minden időben? Péter tanúsítja: Mi pedig
tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Láttuk
az Ő halálát és az Ő feltámadását. Péter tényekről beszél! A harmadik pont a 39. versben áll: Őt azonban fára feszítve megölték. Mint
bűnöző halt meg, nem úgy, mint egy átlag polgár. Nem volt Ő bűnöző, mégis úgy
halt meg, mint azok. Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Ha mi realizáljuk, hogy
Isten mindent kontrollál és a kezében tart és Jézus Isten határozott akaratából
mint bűnöző halt meg, akkor lassan tudatosodnia kell, derengenie, hogy az, aki
a bűnt nem ismerte, bűnné lett érettünk, hogy mi ŐBENNE Isten előtt igazak
lehessünk. A törvény átkától szabadított meg minket. „Mindenki átkozott, aki
fán függ”. Átkozott lett, áldozat lett érettünk. Megölték és fára
függesztették. A negyedik pont, amit Péter említ, a feltámadás. De Isten harmadnapon feltámasztotta őt! Egyszeri
volt ez, hogy valami olyan történt, ami előtte még soha és azóta se. Valaki
mondhatná: És mi van azokkal, akiket Illés és azokkal, akiket maga az Úr
támasztott fel? Ha a „feltámadás” szót használjuk, akkor azokra gondolunk, akik
megdicsőült testet kaptak. Azok, akiket az Úr a sírból előhozott, mint pl.
Lázár, később meghaltak és elrothadtak a földben. Az Úr a feltámadása után
megdicsőült testet kapott, amely soha nem hal meg! Pál és én hisszük ezt. Az 1Kor15-ben ír Pál a
feltámadás „első zsengéjéről”. A keresztyének vártak a feltámadás pillanatára,
hogy romolhatatlan testet kapjanak. Ez különbözteti meg a mi Urunk Jézust más
hamis vallások vezetőitől. Még Mohammed, ahogyan Buddha, Mary Eddy Baker vagy
más vallásalapítók is meghaltak és a testük elrothadt vagy elégett. Őt azonban fára feszítve megölték, de
Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék. Ez
rendkívül fontos! A feltámadása teszi az ő működését és halálát hitelessé. A
hamis tanítások követői álláspontjukat nem támaszthatják alá, mert nem
bizonyíthatják a feltámadást. Az ötödik pont ez volt: Isten…Megjelenjék de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak,
akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele,
miután feltámadt a halálból. Ez óriási benyomást tett az emberekre, a
nem keresztyénekre is. A „Himmelsstürmer” (Eget ostromló) könyvben írja a
kedvelt rabbi (Solomon Freehof): „Isten
jelenlétének tudata millióknak lett közismert Jézus személyén keresztül, ami az
Ő hatalmának lényege és ennek világosnak kell lennie minden – a keresztyén
irodalmat objektíven tanulmányozó –diák számára. Ez egy fontos dolog, hogy a
kép élénksége idővel nem fakult meg. A lírában dicsérik őt. Ő még mindig az
egyik legélőbb kísérője számtalan embernek.” Egy muszlim sem énekelné, hogy
„Mohammed, lelkemnek szerelme” vagy egy zsidó sem énekelné, hogy „Mózes,
tanítóm, szükségem van rád minden időmben”. Jézus egyedülálló, nem csak egy
tanítás vagy egy szervezet találmánya. Jézus Istent közel hozta az emberekhez. Itt
tévedett a rabbi. Nem az utókor istenítette meg
Jézus személyét. Emberek milliárdjainak vált az isteni személyesen megélhetővé.
utókor nem tud megisteníteni, ő az volt, aki volt: Isten. Isten feltámasztotta
és a hívőknek kijelentette magát. A hatodik pont Péter üzenetében a 42. versben
olvasható: És ő megparancsolta nekünk,
hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt
bírája élőknek és holtaknak. Más szavakkal ő a messiás király, akinek
szuverén hatalma van élet és halál felett. Az Atya az ítélkezést a kezeibe
helyezte. Az ítéletben minden hatalom az Övé, ez pedig a feltámadás által vált
hitelessé. Valaki azt mondta: Ne prédikálj állandóan a történeti Jézusról,
inkább az élő, szuverén Krisztusról, akivel dolgunk van! Még hátra van az utolsó, hetedik pont a 43. versből: Róla tesznek bizonyságot a próféták mind,
hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. A tényeket
gyakran interpretálják. Az Ószövetség prófétái bizonyságot tettek az
igazságról, ami most lett nyilvánvalóvá a
Messiás jöttében és ígya Messiás életrajza most örömhírré vált. A bűn terhét eltörölte
így az összes Messiásról szóló prófécia kiterjedt és exkluzív örömhírré vált. Ő
mindenkinek Ura, nem csak a zsidóknak, de a népeknek is! Amikor azt mondja „aki hisz őbenne, elfogadja a bűnök
bocsánatát az ő neve által” ez egy fontos kijelentés. Egy XX. század eleji öreg
amerikai evangélista mesélte, hogy egyszer egy katolikus ment hozzá és mondta:
„Nem juthatsz a mennybe, csakis az egyházon keresztül.” Az evangélista
megkérdezte őt, hogyhogy? És a férfi azt felelte, „mert Péteré a kulcs”. Az
evangélista így válaszolt neki: „Tartsd meg a kulcsot Péter, enyém az Ajtó! Ez
egy utalás Jézusra, aki azt mondta: Én
vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik. Az üdvösség
egyedül Krisztus által, egyedül hit által van. Egyedül hit által cselekedetek
nélkül! Ha Péter azt mondja: Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő
neve által bűnbocsánatot nyer, akkor ezzel azt mondja, hogy a bűnök
bocsánatáért nem lehet megdolgozni, hanem ez Isten ajándéka. Ez a Kornéliusznak
szánt örömhír csúcspontja. Vegyük észre, hogy Péter nem csak annyit mond, hogy
Jézus volt az Úr, hanem azt is, hogy valami különlegeset tett. A
kiengesztelődést teljesítette be. Azt olvassuk az Írásban: Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ……
életét adja váltságul sokakért.(Mk10,45) Feláldozták a bűneinkért. Meghalt
az istentelenekért, elhordozta a bűneinket a testében a kereszten. Íme a megöletett Bárány. (Jel5,12) Egy
kép a Messiásról hiányos, ameddig a kereszten véghez vitt engesztelést nem
említjük! Ha Péter azt mondja, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer és még
folytatni akarja a beszédét, rájuk száll a Szentszellem és felkavarja őket,
elkezdenek nyelveken szólni. És
elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a
pogányokra is kitöltetett a Szentszellem ajándéka. A testvéreknek,
akik Péterrel jöttek Joppéból, tátva maradt a szájuk a meglepetéstől. Ugyanaz
történt, mint pünkösdkor, számukra egy csoda volt ez. Különböző nyelveken szóltak, mert Istent dicsérték,
megértették. Aztán Péter beszélt: Vajon
megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik
ugyanúgy vették a Szentszellemet, mint mi? Pünkösdkor, pár nappal azelőtt
mondta Péter:Térjetek meg, és keresztelkedjetek
meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a
Szentszellem ajándékát. (ApCsel2,38) Sokan rosszul olvassák és tanítják ezt
az igeszakaszt a következőképpen: térjetek meg, valljátok meg hiteteket,
higgyetek és keresztelkedjetek meg, mert keresztség nélkül nem üdvözültök. Mit is mond nekünk az írás? Térjetek meg és meg
lesztek keresztelve. Melyik itt a kulcsfogalom? A megtérés vagy a keresztség?
Ha valaki a „keresztségre” gondol, akkor nem olvasta el a mai igeszakaszunkat.
Kornéliuszt és háza népét megáldotta a Szentszellem, még mielőtt
megkeresztelkedtek. A bűnbánat, megtérés tehát magába foglalja a hitet is. Ha valaki hisz, akkor biblikusan bűnbánatot tart és
átadja életét Jézusnak. A keresztségnek következménynek kell lennie, mint
afféle bizonyság a hitről, de a keresztség nem biztosítja az áldást. Ami
Kornéliusz házában történt erre bizonyíték, ezért is mondja Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki
ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentszellemet, mint
mi? Vannak, akik azt állítják, hogy a „keresztség nem
fontos”. Bizonyos értelemben igaz, ugyanis nem üdvszükséglet. Legtöbbször
olyanok, akik egy olyan egyházból jönnek, ahol a keresztség túlhangsúlyozott a
tanításban és ezért visszaélnek vele. Péter azonban megparancsolja a hívőknek,
hogy keresztelkedjenek meg. A Szentszellem eleveníti meg a kívánságot, hogy
megkeresztelkedjenek. Senki nem mondhatja „vártam, amíg a Szentszellem meggyőz
a keresztség szükségességéről”. Ez egy lázadás lenne. A Szentírás parancsolja a
hívők keresztségét. Lehetőleg közvetlenül a megtérés után. Kornéliusz és a háza népe megkeresztelkedtek és aztán
azt olvassuk: Ők pedig kérték, hogy
maradjon (Péter) náluk néhány napig. Ha te, itt vagy ezt az üzenetet interneten hallgatod
vagy olvasod, jöjj Jézushoz, Jésuához, akár zsidó vagy, vagy nem. Nála
megtalálod a bűneid bocsánatát és az örök életet. Ne habozz, jöjj HOZZÁ ma,
senkit nem vet el, aki a karjaiba veti magát. Ámen.
- [(21) Péter hibája, „nem úgy Uram” ApCsel10,1-23](https://bibliatanitas.org/21-peter-hibaja-nem-ugy-uram-apcsel101-23/): Ámen.
- [(20) Nyomorúságunk és Krisztus ereje.  ApCsel 9,32-43](https://bibliatanitas.org/20-nyomorusagunk-es-krisztus-ereje-apcsel-932-43/): Nézzük meg a korai egyház csodálatos történetét.
Mi jellemezte az egyházat? Hirdették az evangéliumot azért, hogy az embereket
eljuttassák arra a hitbéli döntésre, hogy az Úr Jézus Krisztusra bízzák magukat.
Az Apostolok cselekedeteinek könyve azzal a missziós megbízással kezdődik,
amelyet az Úr ad a Gyülekezetnek (1,8): Ellenben erőt kaptok, amikor eljön
hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és
Samáriában, sőt a föld végső határáig. Az
Apostolok cselekedeteinek magyarázatánál ezen a ponton említést kell tennünk
arról, hogy a tanúságtétel Jeruzsálemből kezdett el terjedni. Legutoljára Pál megtérését vizsgáltuk meg.
De itt egy rövid betoldás következik (9,32-43), ami Péter jeruzsálemi
tevékenységével foglalkozik. Amikor
Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez
is. 33Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az
ágyban bénultan. 34Péter így szólt hozzá: „Éneász, meggyógyít téged
Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!” És azonnal felkelt. 35Lidda
és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. 36Joppéban
volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis
Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. 37Éppen
azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a
felső szobában. 38Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok,
akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték:
„Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!” 39Péter felkelt, és velük ment.
Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe
álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász
készített, amíg velük volt. 40Péter ekkor kiküldött mindenkit,
letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita,
kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. 41Péter
odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az
özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. 42Elterjedt ennek a híre
egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43Péter pedig több napig
Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál. Három csodáról olvastunk, kettőt Péter
tett, egy pedig Péterrel történt. Az első Éneász gyógyulása, egy olyan betegé, aki
béna volt és Isten kegyelméből meggyógyult. Úgy, ahogy a 103. zsoltár 2-3
verseiben olvassuk: Áldjad, lelkem, az
Urat, és ne feledd el jótéteményeit. 3 Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő
meggyógyítja minden betegségedet. Ez Isten erejének felmutatása volt
Péteren keresztül. Aztán Dorkász volt az, akit Isten szeretete és
hatalma megelevenített, ami ugyancsak Péteren keresztül nyilvánult meg.
Dorkász barátnői kétségbeesettek és reménytelenek voltak és az idézett zsoltár
rá is érvényes lett: 4 ő megóvja életed a pusztulástól, ő
irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. 5 Ő kielégíti javaival
kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Aztán végbement az a csoda, ami Péterrel
történt. Néhány napot a tímár Simon házában töltött. Miért nevezhetjük a Péterrel
történteket csodának? Tudnunk kell, hogy a tímárok foglalkozása
megvetett munka volt. Egy tímár minden nap érintkezésbe került állati
tetemekkel és emiatt a mózesi törvények értelmében tisztátalanná vált. A
rabbinikus törvények szerint, ha egy asszony a házasságkötés után rájött, hogy
a férje tímár, akkor elválhatott. Péter ekkor néhány napot egy tímár házában
töltött. A fizikai csodák napjai, akár Mózes, Illés
és Elizeus ideje, akár az Úr és az apostolok időszaka, tulajdonképpen elmúltak.
Nem tagadhatjuk, ma is vannak csodák és Isten ereje nem hagyott alább. Ma is
történnek csodák, de csodatétel adománya más szinten jelenik meg, mint azoknál
a csodáknál, amelyekről a Bibliában olvassunk. Ahogy én az Írásból látom, a
gyógyítás ajándéka egy adott nyomorúság miatt adatott és válasz volt az
imádságra. De a csodatevők ideje elmúlt. Miért? Jézus és az apostolok
időszakában a csodák szükségesek voltak ahhoz, hogy az emberek előítéleteit
legyőzzék és tanúskodjanak arról, hogy Isten áll e mögött az új „mozgalom”
mögött. Az Úr Jézus és az apostolok hatalmas csodákat tettek. Pál maga írja a
2Kor 12,12-ben: Apostolságom
ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, a csodákban és az isteni
erőkben nyilvánultak meg közöttetek. A csodák hitelessé tették a mozgalmat
mindaddig, amíg a Gyülekezet gyökeret nem vert. Isten a történelemben és a
történelem maga arról tanúskodik, hogy a gyógyítás ajándéka megszűnt.
Évszázadokon keresztül nincs bizonyíték arra, hogy Isten a gyógyítás
adományával megajándékozott valakit. Isten szuverén, és ha máshogy akart volna
eljárni, akkor azt is megtehette volna. A Zsidókhoz írt levél írója mondja
(2,3-4): akkor hogyan menekülünk meg mi,
ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok
pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, (ez a múltra
vonatkozik) 4 Isten pedig velük együtt
tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentszellem
ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét. Az író az apostolok
utáni nemzedékhez szól, és azt mondja, hogy ezek a csodák és jelek megszűntek,
mert visszaélhettek velük, ahogy ez gyakran meg is történik. Nem kellene elfelejtenünk, hogy a
legnagyobb csoda az, ha egy elveszett, halott lélek megelevenedik az életre. Ez
sokkal nagyobb csoda egy halott feltámadásánál. Nagyobb áldás az, ha valaki
örök életet kap, mintha a fizikai élete meghosszabbodik. Az új élet, a
megújult, megváltozott természet a legnagyobb minden csoda közül. Ehhez még jár
egy feltámadott test is!    Péter teljesítette az Úrtól kapott
megbízását. Mit mondott neki az Úr? Ha
majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet! (Luk 22,32). A János evangélium
utolsó fejezetében az Úr háromszor mondja Péternek: Őrizd az én juhaimat! Ez az, amit Péter itt megtesz, teljesíti a
megbízását és meggyógyítja Éneászt. A szentek Liddában valószínűleg Fülöp evangélizálására
jutottak hitre. Ezt nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, de az ApCsel
8,40-ben ezt olvassuk: Fülöp pedig
Azótoszba került, és végig járva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot,
míg Cézáreába nem ért. Ezért nem szabad ebből egyenes következtetéseket levonva
azt mondani, hogy ők Fülöp evangélizációjának gyümölcsei voltak. Hogy Éneász keresztény volt-e vagy sem, nem tudjuk. Görög
nevet viselt. Akinek része volt latin oktatásban, az ismeri Aeneast
Vergiliustól. Éneász béna volt és tehetetlen. Beteg teste eszköz
volt csupán, amelyen Isten megmutathatta hatalmát Jézus Krisztusban. A nyolc
évig tartó betegség, a reménytelenség egy örökkévalóságnak tűnhetett számára. Akkor
Péter megállt az ágya mellett és így szólt: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az
ágyadat!” Éneász reagált erre, azonnal felállt és feltételezem, hogy
beágyazott, amit nyolc év óta már nem tudott megtenni. Mit mondott neki Péter?
„Kedves Éneász, a Gyülekezet fejeként, Krisztus helyetteseként a földön
megparancsolom neked, állj fel és vesd be az ágyad.” Nem, és azt sem, hogy
ettől fogva pszichoterápiára vagy fitnes klubba kell járnod, és ha ez sem
használ, akkor jógázhatsz... Mindezek helyett csak annyit mondott: meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel! Ez
egy olyan csoda volt, amire csak Isten képes. Éneász valószínűleg már tudott
vagy hallott valamit az Úr Jézus Krisztusról, a szentháromság második Személyéről,
aki elhagyta a mennyországot, testté lett és vérét azért ontották ki értünk a
Golgotán, hogy a bűneinktől megváltson minket. Emlékezzünk arra, hogy a Szentírás
világosan kijelenti, hogy a test szerinti ember nem tud kapcsolatba lépni
Istennel. Az ilyen ember halott. Sokan azt állítják, hogy „van akaratunk, és
reagálnunk kell Isten hangjára.” Senki
sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem (Ján
6,44), mondta az Úr. Nem mehetünk magunktól, nem tehetjük meg az első lépést.
Csak Isten hatalmának hathatós megnyilvánulásán keresztül mehetünk Krisztusban
hozzá. - Ez akkor is igaz, ha valaki Jézushoz fordul és megkéri, hogy „tegye
képessé arra, hogy hozzá menjen”. Akkor Jézus meg fogja adni neki az erőt, hogy
hozzá menjen, és örök életet kap. Éneász meggyógyult, egy
szempillantás alatt felkelt, ami hatalmas csoda volt Liddában és
Sáronban. Ha szellemi téren ma nem történnek meg ugyanezek,
akkor eléghetjük a Bibliánkat, bezárhatjuk a gyülekezetet, és minden
igehirdetőt szélnek ereszthetünk, akkor minden csak illúzió lenne? – Tudjuk,
hogy ez nem igaz, hogy amit hirdetünk, az nem a fantázia szüleménye. Ha valaki válaszol az evangélium
üzenetére, új emberré válik és örök élete lesz.   Azt hiszem, hogy már beszámoltam
Spurgeon megtérésről. Nagyapja és apja a metodista egyházban voltak
prédikátorok, de személy szerint Spurgeon úgy érezte, hogy elveszett állapotban
van. Egy esős estén elment egy templomba, ahol egy egyszerű testvér prédikált.
Ennek a férfinak nem volt magas képzettsége és mivel nem tudott sokat mondani
az adott szakaszról, újra és újra megismételte ezt a részt Ézsaiás könyvéből: Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok,
mert én vagyok az Isten, nincsen más!  (Ézs 45,22). Spurgeon így emlékszik vissza:
„ez nagyon jó volt, mert ez a bibliai ige megindította a szívemet”. Az
igehirdetés alatt a prédikátor ránézett Spurgeonre és így szólt: „Ez a
fiatalember nagyon szánalmasan néz ki”, és aztán közvetlenül hozzá intézte
szavait: „Nézzen rá, nézzen rá és megmenekül.” „Ránéztem és megmenekültem és
úgy mentem ki onnan, annyira boldogan, mint egy madár, akit kiengednek a
kalitkából”, vallotta meg Spurgeon. – Isten betölti ígéreteit mindenkinek az
életében, aki hozzá fordul. Boldog vagyok, hogy az Ige ereje és a Szent Szellem
munkálkodik köztünk és bennünk. Liddától nem messze volt Joppé.
Ott élt egy Tábita nevű testvérnő, akinek a neve lefordítva Dorkászt jelent. A
Dorkász jelentése gazella. Dorkászt nagyon szerették, tele volt jósággal és jó
cselekedetekkel. Mindent magától tett, nem volt tagja egy karitatív
szervezetnek. Szolgálta az Urat teljes szívvel, amiért nagyon szerették. – Egy
nap beteg lett és meghalt. Megmosták a holttestét és felravatalozták a felső
szobában. Talán a gyülekezet hallotta, hogy Péter a közelben volt és tudtak
azokról a csodákról, amelyek történtek és remélték, hogy útba ejti őket. Útnak
indítottak egy küldöttséget Péterhez, aki Joppéba ment és odavezették a ravatalhoz,
ahol az asszonyok sírtak. Megmutatták Péternek azokat a ruhákat, amelyeket
Dorkász kötött. Talán mindez elég demonstratívan hatott. Egy azonban biztos,
azt akarták, hogy Dorkász ismét köztük legyen. Ha egy keresztény meghal,
gyakran mondjuk: „most már az Úrnál van” vagy „az Úr hazavitte”. De az ember
gyakran gondol arra is: „Boldog vagyok, hogy az Úrnál van, és hogy nincs már
köztünk.” Dorkász más volt, az asszonyok szerették volna visszakapni. Mit tett
Péter? Azt, amit az Úr tett, amikor felkeltette Járius lányát és kiküldte a
síró asszonyokat. Letérdelt a halott előtt és imádkozott. Aztán így szólt a
tetemhez: Tábita, kelj fel! Azt a
mintát követte, ahogyan az Úr járt el Járius lányánál. Érdekes, hogy arámul a
kislányt talithának hívják és az Úr
így szólt hozzá: Talitha kúmi!, ami azt
jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel! Dorkásznál pedig azt olvassuk: Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor
meglátta Pétert, felült. 41Péter odanyújtotta neki a kezét, és
talpra állította. Péter ugyanazt teszi, mint amit az Úr tett Járius
házában. Gondolom, hogy Dorkász
számára ez nem volt valami örömteli élmény. Úgy hiszem, hogy az Úrnál volt, szent közösségben
vele és éppen bibliaórán vehetett részt Pál apostolnál... Akkor odamehetett hozzá egy angyal és megkopogtathatta a
vállát: „Dorkász, vissza kell menned, még más feladataid is vannak.” Szerintem
erre azt mondhatta az angyalnak: „Keress valaki mást, küldd inkább Jánost.” De
Dorkásznak vissza kellett térnie ugyanúgy, mint Lázárnak. Biztosan mindkettőnek lett volna mondanivalójuk számunkra. Azt gondolom, hogy amikor visszajöttek, akkor
elfelejtették azt, amit átéltek a túlvilágon. Ne felejtsük el, hogy ők nem
feltámadtak, hanem ismét életre keltek, megelevenedtek. Az egyetlen, aki a mai
napig feltámadt, az Úr Jézus volt. Úgy, ahogy Pál mondta: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor
következnek azok, akik a Krisztuséi (1Kor 15,23). Ha a Biblia a
feltámadásról beszél, akkor mindig a test dicsőséges feltámadását érti alatta.
Mindenki, akit az Úr vagy az apostolok újra megelevenítettek, visszatért a
mindennapjaiba és később meghalt. De természetesen Isten hatalmát mutatta fel
Lázár vagy Dorkász megelevenedése. A szakaszunk utolsó csodája Péterrel történt: 43Péter pedig több napig
Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál. Ez ugyanakkora csoda, mint Lázáré
vagy Dorkászé, ez az a csoda, amikor az ember legyőzi az előítéleteit és hamis beidegződéseit.
Egy zsidó férfi egy tímár házában – ez hihetetlen. Említettem, hogy egy asszony
elválhatott a férjétől, ha megtudta, hogy tímár. Az első lépés azon az úton, amely oda vezetett, hogy
Péter később pogányokkal evett, az volt, hogy egy tímárnál lakott. Az
evangélium ezen az úton indult el a pogányok felé. Ez az előítéletek
legyőzésének csodája volt. Gondold át, milyen előítéleteid, hamis beidegződéseid
vannak? Hamis elképzelések arról, hogy jut
az ember a mennybe, vagy más keresztényekkel, különböző vallásokkal,
egyházakkal szembeni előítéletek. Az előítéletek olyan ítéletek, amelyeket
azelőtt hoz meg az ember, hogy valamit megvizsgálna, vagy utána járna dolgoknak.
Ha valaki úgy gondolja, hogy a tízparancsolat megtartásával vagy jó
cselekedetekkel megmenekül, akkor ez egy hamis elképzelés, mert a könyvek Könyve
nem így foglal állást ebben a kérdésben. Ha utána járt volna vagy a Bibliát a
kezébe vette volna, akkor tudomást szerzett volna a következőről: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit
által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 9nem cselekedetekért,
hogy senki se dicsekedjék (Ef 2,8-10). A jó cselekedetek a hit gyümölcsei.
Megmenekülés azonban csak Jézus Krisztus megváltó művén keresztül adatik. Ezért
folytatja így Pál: 10Mert az
ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett,
amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. Végül néhány különbséget szeretnék megemlíteni
azok között a csodák között, amelyeket az Úr Jézus tett, és amelyeket az
apostolok vittek végbe: Járius lányának az Úr általi életre keltését és Éneász
gyógyulását, Dorkász megelevenítését szeretném megvizsgálni. Péter nem azt mondja Éneásznak: „Éneász, mondom neked,
kelj fel!” Hanem így fogalmaz: Éneász,
meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel… és Éneász felkelt. Egészen
másként történt ez, mint az a gyógyítás, amikor a négy férfi a gutaütöttet az
Úr Jézushoz vitte. Jézus így szólt a gutaütötthöz: Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket
megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 11Neked mondom, kelj
fel, vedd az ágyadat, és menj haza! (Mk 2,10). Jézus szuverén Úr az örök
élet felett és bizonyítja ezt cselekedetein keresztül. Amikor Péter így szól, Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, akkor ezt nem
saját nevében mondja! Nem úgy fogalmaz, hogy „az egyház nevében kelj fel”; nem
Krisztus földi helyetteseként beszél, hanem Jézus nevében Krisztus
szolgájaként. Dorkász esetében Péter letérdel a ravatal
előtt és imádkozik, hogy Isten hallgassa meg. Ezzel szemben az Úr Jézus nem
imádkozik! Megdöbbentő! Sok teológus és rabbi is azt állítja, hogy Jézus csak
ember volt, talán valamivel jobb, mint mások.   Milyen gyakran kérte az Úr Jézus
tanítványait, hogy imádkozzanak érte? Soha nem kért ilyet! Soha nem mondta: „Tartsunk
egy imaórát azért, hogy az Úr betöltse szükségeinket.” Imádkozott a tanítványai
jelenlétében, de velük sohasem. Az Úr Jézus egyszerűen megfogja Járius lányának
kezét és a lány felkel. Egy
dolog feltűnő. Péter egészen hasonlóan cselekszik ahhoz, ahogy az Úr Jézus
munkálkodott. Tanulságokat vonhatunk le ebből: minél hosszabban jár az ember az Úrral, minél közelebb
van hozzá, annál jobban hasonlítanak cselekedetei az Úr cselekedeteihez. Egyik
kedvenc Igémben, a 2Korintus 3,18-ban ez áll: Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr
dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által
dicsőségről dicsőségre. Az, aki az Úr közelében él, elváltozik a képére. Az embernek
nem kell nárcisztikusan a köldökét bámulnia. Az, aki megmentett minket, meg is
fog szentelni. Minden Tőle jön! Az apostolok élete visszatükrözi Jézus életét,
mert vele éltek. Péter
tudja, hogy az Úr nem maradt a sírban, hanem él és ma is munkálkodik. Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, mondja Péter. A meggyógyít szó (iaomai) jelen időben áll, Jézus él és munkálkodik! Az
Apostolok cselekedeteinek egész könyve az élő Jézus munkálkodásának története
feltámadása és mennybemenetele után. Az
Apostolok cselekedeteinek üzenete egy személyes üzenet
mindazok számára, akik odafigyelnek rá. A lelki betegek és halottak, a tehetetlenek
meggyógyulhattak és megelevenedhettek. Éneász nyolc évet töltött tehetetlen
nyomorékként egy keleten használatos kunyhóban és Jézus talpra állította, ismét
tudott járni, egészséges lett. Ha nincs kapcsolatod Jézussal, bár a születési
anyakönyvi kivonatodban van egy bejegyzés arról, hogy vallásos vagy, akkor
tudnod kell, hogy ez nem elegendő ahhoz, hogy megmenekülj. Isten igéje egészen
világossá teszi: az életedet Jézus kezébe kell helyezned, aki érted és bűneiért
halt meg, és új emberré leszel. Ámen
- [(19) Krisztus, aki megváltoztat. ApCsel 9,10-31](https://bibliatanitas.org/19-krisztus-aki-megvaltoztat-apcsel-910-31/): Lukács mindenféléről beszámolt, ami a gyülekezetben
történt. Arról is írt, hogyan találkozott Saul a feltámadott Krisztussal,
miközben úton volt Damaszkusz felé. Saul éppen messiáshívő zsidókra
«vadászott», hogy átadja őket a hatóságoknak. Most olvassuk el az ApCsel 9,10-31
verseket. 10Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr
megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. 11Az
Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes
utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme,
imádkozik, 12és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be
hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. 13Anániás így válaszolt: Uram,
sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen
Jeruzsálemben, 14és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy
elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. 15Ezt mondta neki
az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a
királyok és Izráel fiai elé. 16Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit
kell szenvednie az én nevemért. 17Anániás pedig elment, és bement abba a
házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki
megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss,
és megtelj Szentszellemmel. 18És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna
le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19majd
miután evett, erőre kapott.Néhány napig együtt volt a damaszkuszi
tanítványokkal, 20és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus
az Isten Fia.  Itt egy pillanatra megszakítanám a felolvasást. Pál a Galatákhoz írt
levelében beszámol valamiről, amit Lukács itt nem említ. Azt írja Pál, hogy
miután megérkezett Damaszkuszba, onnan Arábiába ment. Ez a Galata 1,15-17
szakaszban található, és ezt most szeretném felolvasni, mert ezt az eseményt az
ApCsel 9,21 és 22.verse, vagy a 22.és 23.verse közé kell beillesztenünk. Gal
1,15:De amikor úgy tetszett annak, aki
engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, 16hogy
kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között, nem
tanácskoztam testtel és vérrel. 17Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz,
akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azutánismét
visszatértem Damaszkuszba. Lukács nem mondja el minden részletét a
történetnek. Most olvassuk tovább az ApCsel-t:21Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az,
aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki
ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? 22 De Saul egyre
jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva
nekik, hogy Jézus a Krisztus. 23Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a
zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. 24 Saul azonban megtudta, hogy
mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, 25
de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban. Micsoda
változás! Egyszer jön valaki a templomőrségtől, hogy letartóztassa és Jeruzsálembe
hurcolja a hívőket, hogy ott megöljék őket, most pedig ugyanazok a hívők ezt az
embert leeresztik a várfalon egy kosárban. 26Amikor
Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de
mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. 27Barnabás azonban
maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat
az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus
nevében.28Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr
nevében. 29 Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, azok pedig arra készültek,
hogy végeznek vele. 30 Amikor azonban megtudták ezt a testvérek, levitték
őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba. 31 Az egyháznak tehát egész Júdeában,
Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt,
és a Szentszellem segítségével egyre gyarapodott. Azt gondolom, hogy Lukács beszámolójában, az Apostolok
Cselekedeteiben Pál megtérése volt a tetőpontja a mi feltámadott Urunk
munkálkodásának. Nem tudjuk Krisztus születésének a pontos dátumát, mégis
megünnepeljük. Pál apostol megtérésének a dátumát sem tudjuk, de ezt is
ünnepnappá kellene nyilvánítani. Pál később azt írja Timóteusnak, hogy az ő
megtérése mintául szolgál másoknak: 1Tim 1,15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus
azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én
vagyok. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban
énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd
hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Az Úr félbeszakította Saul utazását, közbeavatkozása
által Saul újjászületett, és kegyelemből kapott hitet, mint mindenki, aki Jézus
Krisztushoz tartozik. Ha a mi megtérésünk nem is volt olyan drámai, mint Pálé,
akkor is ugyanazt éli át minden hívő. A 9. fejezetben azt láthatjuk, milyen tapasztalatokat
szerez és milyen lépéseket tesz egy új teremtés, egy új ember friss hívőként.
Ez egy érdekes tanulmány. Először is megtudjuk, hogy imádkozik. Ez nagy hangsúlyt
kap! Betölti őt a Szentszellem, ami nem valami ezoterikus megtapasztalás, hanem
csak azt jelenti, hogy a Szellem ellenőrzése, vezetése alá került.– Megkeresztelkedett.
Ez is minden keresztény számára ünnepnap kell, hogy legyen. A damaszkuszi
gyülekezet közösségébe került. Néhány
napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azt olvassuk, hogy azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban,
hogy Jézus az Isten Fia. Ezután történt, ami nincs az ApCsel-ben megírva, hogy
Arábiába ment, hogy közösségben legyen az Úr Jézussal, és hogy helyreigazítsa
az Úr a szellemi gondolkodásmódját. Ami szintén nagyon fontos: Pál apostolt arra választotta
ki Isten, hogy olyan tapasztalatokat szerezzen, ami szenvedéssel jár. 16Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit
kell szenvednie az én nevemért. Nem sokkal ezután azt is megtudja, hogy az
eddigi útitársai meg akarják ölni őt. Itt azt látjuk, hogy Pál nem kapott ígéretet arra, hogy
egészségben és bőségben fog élni. Soha ne higgyük, hogy ha hívőkké leszünk,
akkor Isten jólétet ígér nekünk. Ez a fajta «jóléti evangélium» hamis és nem
biblikus. Amire ígéretünk van, az a Krisztusért való szenvedés. Nekünk itt Európában még nem kell a hitünk miatt az
életünket félteni. De még ez az idő is eljöhet! Sok olyan ország van a Földön,
ahol a keresztényeket üldözik és megölik a hitük miatt. Minket manapság inkább
csak kigúnyolnak, kinevetnek vagy kiközösítenek.  Ez hozzá tartozik a hithez, a biblikus hit
része – a kereszténységnek ugyanis ára van. Nézzük meg először Pált és Anániást, azután azt, hogyan
ment Pál Arábiába, végül pedig a bizonyságtételét, amit Damaszkuszba érésekor
mondott el. Azt látjuk, hogy itt két ember két különböző hálóhelyen
olyan látomást vagy álmot lát, amelyek kiegészítik egymást. Anániás azt az
utasítást kapta álmában, hogy menjen el Saulhoz, ezzel egyidejűleg Saulnak azt
mondja Isten, hogy meg fogja őt látogatni Anániás. Érdekes, hogyan kerül képbe Anániás. Nem tudunk róla
semmit. Érdekes, hogyan lesznek az egyháztörténelem során ismeretlen emberek
eszközök Isten kezében, hogyan munkálkodik Isten rajtuk keresztül. – Jó példa
erre Augustinus (Szent Ágoston), aki arra vezeti vissza a megtérését, hogy
játszadozó gyerekek hangját hallotta, amint egyikük ezt kiáltja:„Tolle lege,
tolle lege“, vagyis „vedd és olvasd“. Augustinus ezt Isten felhívásaként
értelmezte, hogy vegye kezébe és olvassa Isten igéjét. Másrészt Augustinus
édesanyja, Mónika imádkozó asszony volt, aki nagy befolyással volt fiára,
ahogyan ezt maga a fia is elismerte. Egy kisfiú és egy imádkozó édesanya – ezek
együtt vezettek ahhoz, hogy az egyháztörténelem e nagy alakja megtért. Annak a herrnhuti testvérnek is feledésbe merült a neve,
aki Luthernek a Római levélhez írt kommentárját felolvasta, és ezáltal tért meg
John Wesley, ami pedig a metodista ébredéshez vezetett. A névtelen
testvérgyülekezeti férfi így eszköz lett Isten kezében. Vagy ki tudja, hogy hívták azt az igehirdetőt, akit
Spurgeon hallott? Spurgeon csak azért
ment egy bizonyos templomba egy napon, mert annyira rossz volt az idő. Ebben a
kis kápolnában egy olyan ember hirdette az igét, akiről Spurgeon azt mondta: „Nem
volt tanult prédikátor, és az igehirdetése is igen szegényes volt. Nem sokat
tudott a teológiáról, ezért újra meg újra csak az igeszakaszt ismételgette. Ez
az újra és újra idézett vers juttatta hitre Spurgeont: Ézs 45,22  Rám
figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten,
nincsen más! Azért ismételgette a férfi ezt a verset, mert nem sok
mondanivalója volt erről a szakaszról. Így tehát egy egyszerű, tanulatlan
laikus igehirdető volt az eszköz Isten kezében, hogy rajta keresztül jusson
megtérésre Spurgeon, aki aztán a 19. század nagy igehirdetője lett. – Moody pedig úgy tért meg, hogy a
vasárnapi iskola tanítója a vállára tette a kezét, és megkérdezte Moodytól,
hogy valóban hisz-e az Úr Jézus Krisztusban. Tehát Anániás volt az a férfi, aki eljött Pálhoz, akinek
a szolgálata által Pál újra látott, megkeresztelkedett és megerősödött az Úrban.
Semmit sem tudunk Anániásról, nem volt vén, vagy diakónus, vagy apostol, és nem
volt felszentelve sem, hogy keresztelhessen. Bemerítő volt, anélkül, hogy
baptista lett volna. –  Az Úr nincs
rászorulva felszentelt lelkészekre vagy prédikátorokra. Pál nem volt
felszentelve, Kálvin János, John Bunyan és Moody sem, mégis nagy erővel
hirdették az Igét a Szentszellem által. A nagyegyházak nem biblikus hagyományok
alapján ‘szentelnek fel’ valakit. Az Úr azt mondta Anániásnak, hogy menjen el az Egyenes
utcába Júdás házába, és kérdezősködjön egy Saul nevű tarzuszi férfi után, mert íme, imádkozik.Minden egyes valódi
megtérés mögött ott van a szívből jövő ima. Tudjuk az Igéből, hogy senki sem
hívja segítségül az Úr nevét, csak a Szentszellem által. Ha egy ember letérdel
és azt mondja, „Uram, hálát adok neked “, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy a
Szentszellem újjászülte őt, és az illető hitben válaszol -mert íme, imádkozik. Ez azért érdekes, mert Pál farizeus volt a farizeusok
között. A farizeusok naponta háromszor imádkoztak, valamint imádság előtt és
után is egy-egy óráig meditáltak. Tehát minden nap nagyjából 9 órát töltöttek
el imádságban. Úgy tűnik, Isten számára ez volt Pál első imádsága, ez volt az
első Isten által meghallgatott imádsága. Itt szeretnék feltenni egy kérdést, amire remélem,
mindannyian igennel feleltek. Gondoljatok arra, amikor először imádkoztatok Istenhez.
Ezen nem azt értem, amikor ülve vagy térden állva valamikor egy felsőbb
hatalomhoz szóltatok. Volt akkor olyan élményed, melyet a Biblia
újjászületésnek nevez? Felismerted, hogy Isten előtt elveszett ember vagy?
Felfogtad, hogy az Úr Jézus magára vette a bűneidet és örök életet ajándékozott
neked? Hálát adtál ezért imádságban? „Mert íme, imádkozik…“ – szokatlan lehet egy büszke farizeus számára úgy
imádkozni, mint a vámszedő. Hivatkozhatott volna a vallásos buzgóságára is. –
Van, aki a keresztény neveltetésére hivatkozik. Az én szüleim is keresztények,
otthon mindig olvastuk a Bibliát, és imádkoztunk evés előtt. Vasárnapi iskolába
jártam, bemerítkeztem és úrvacsorát is veszek. A barátaim is keresztények,
ezért én is biztosan keresztény vagyok. De megtapasztaltad-e azt, amit Pál
átélt? Hogyan imádkozott Pál? Nem tudjuk, de talán zsoltárokat
imádkozott, mint Dávid, pl.: Könyörülj
rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 
(Zsolt 51,3) Vagy olyasmit, hogy „légy az én reggeli és esti áldozatom“, vagy
„te légy az áldozati bárány, aki elveszi a bűneimet“. Azt gondolom, Pál gondolatai
össze voltak zavarodva, eddigi hite összeomlott, és mindaz, amit eddig
helyesnek tartott, most kártyavárként dőlt össze. Anániás érvelni kezdett:Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te
szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14 és ide is meghatalmazást kapott a
főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. Félt
a Pállal való találkozástól. De az Úr ezt válaszolta neki:Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a
királyok és Izráel fiai elé. Pál tehát azt az apostoli megbízást, illetve
elhívást kapta, hogy ne csak Izraelben hirdesse az igét, ne csak a
szegényeknek, hanem a királyok és főleg a pogányok körében hirdesse az
evangéliumot. Később úgy nevezi magát, mint „a pogányok apostola“. Egyébként
később, a 22. fejezet 15. versében (amikor a megtéréséről beszámol)
elmagyarázza, mit jelent ez. Anániás erre ezt mondta: Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és
hallottál. Érdekes! Megtapasztaljuk, mit jelent a „minden“ szó ebben a
szövegkörnyezetben. A korai egyház történetében a „minden ember“ nem azzal
egyenlő, hogy „kivétel nélkül mindenki“, hanem azt jelenti, hogy „mindenki - a
különbözőségükre való tekintet nélkül“, azaz nem számít, hogy zsidó vagy
pogány, szegény vagy gazdag, földműves vagy király valaki. Aztán ezt olvassuk: 17Anániás pedig
elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem,
Saul! …  Sault testvérének nevezi,
bár az még nem volt megkeresztelve. Világos, hogy a nem akkortól lesz egy ember
keresztény, amikor bemerítkezett, és nem is a bemerítkezés/keresztség által
lesz kereszténnyé. A keresztség később következik, mint a hívő bizonyságtétele,
ami meg is történt Pál esetében. Az ApCsel 22,16-ban Pál beszámol arról, mit mondott neki Anániás, amikor
meglátogatta: Most tehát miért
késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül hívva az
Úr nevét! A Károli fordítás szerint: Mit
késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet,
segítségül híván az Úrnak nevét. A Békés-Dalos fordítás pedig így szól: Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet
és hívd segítségül az ő nevét. Az egyes fordítások alapján azt feltételezhetnénk, hogy a
keresztség mossa le rólunk a bűneinket. De ez nem így van – nem a keresztség,
hanem az Úr nevének segítségül hívása mos meg bennünket a bűntől! A
fordításbeli eltéréseknek az az oka, hogy a fordítás alapjául szolgáló
kéziratokban nem, vagy csak kevés volt a központozás (írásjelek). Maga a szöveg
hibátlan, de az írásjelek elhelyezése nem mindig. Később Pál a rómaiakhoz írt levélben tisztázza ezt a kérdést(Róm
10,13): „Mindaz, aki az Úr nevét hívja
segítségül, üdvözül.” Anániás tehát eljött a damaszkuszi Júdás házába, rátette
a kezét Saulra, aki újra látott. Azután elmentek az Abana folyóhoz, és Anániás
megkeresztelte Pált. Azután így folytatódik az ige: 19majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi
tanítványokkal. Pál eljárt a gyülekezeti alkalmakra és úrvacsorát vett. Ez
az, amit a korai gyülekezet tett, amikor együtt voltak: magyarázták az igét és
megtörték a kenyeret. Az úrvacsora megünneplése jellemző volt a korai egyházra.
Az egyházatyák írásaiban ez jól nyomon követhető. Ezért úrvacsoráztak a
testvérgyülekezetek minden vasárnap. Pál apostol miután az Úrtól hitet nyert, azonnal elkezdett bizonyságot
tenni a hitéről: 20és azonnal hirdetni
kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. 21Mindenki csodálkozott,
aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat,
akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a
főpapok elé vigye őket? 22De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta
a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. A „bebizonyít“ ige tulajdonképpen az “összehoz,
összeilleszt“ jelentést hordozza a szótövében. Egy szó jelentését azonban nem a
szótő határozza meg, hanem az, hogy hogyan használják. Itt azonban a szótő és a
használat szinte azonos, és azt jelenti: bebizonyít, tanít, egyesít – ezek
olyan szavak, amelyek gyakran előfordulnak az Újszövetségben. De fel kell tennünk a kérdést: Hogyan tanított? Mire
tudott visszatekinteni, hivatkozni az apostol? Az Ószövetségből kellett
bebizonyítania, hogy a Tóra és a próféták jövendölései Jézus Krisztusban teljesedtek
be. – Gyülekezetünkben szisztematikusan hirdetjük az igét, és ez jól van így. –
Pál apostol idejében azonban össze kellett gyűjteni az Ószövetségből a
vonatkozó igehelyeket és össze kellett vetni ezeket Jézus életével, hogy be
tudják bizonyítani,  hogy Jézus az Isten
Fia és a megígért Messiás. – Azt hiszem, Pál így járt el. Később Pál biztosan a
tanítói tevékenysége során is szisztematikusan tanított, de akkor ott más volt
a helyzet, és az Ószövetségből kellett felmutatnia a bizonyítékokat. Tehát Jeruzsálemből Damaszkuszba érkezett egy bizonyos
Saul, egy katonai csapattal, és tele volt az ellenségei iránt érzett
gyűlölettel. Azután találkozott Krisztussal, most pedig sietősen el kell
hagynia a várost. A tanítványok egy „halaskosárban“ eresztették le a
városfalon. Micsoda változás ez egy emberben!! Itt szeretnék elmondani pár dolgot arról, ami Arábiában
történt. Ez nem az ApCselben van leírva, hanem a Gal 1,16-ban írja Pál: …nem tanácskoztam testtel és vérrel. 17 Nem
is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem
azonnal elmentem Arábiába, aztán ismét visszatértem Damaszkuszba. Saul
kísérettel és lovakkal jött Damaszkuszba, most pedig egészen egyedül, egy
kosárba rejtve hagyja el a várost. Szívében azonban olyan hit volt, mint
Augustinus, Luther, Kálvin, John Knox és sok más társuk szívében. Mózes, a
zsoltárok és a próféták iratai ott voltak a hátizsákjában, de amikor visszajött
Arábiából, ahol az Úr tanította, akkor már ott volt a szívében az, amit később
a rómaiaknak, a korinthusiaknak és a filippieknek írt. Nagyon szeretem azt a kifejezést, hogy„nem tanácskoztam testtel és vérrel“. Isten volt a tanácsadója, nem pedig a
kultúra, nem a tanítóival konzultált, és nem is olvasott könyveket a Bibliáról.
Istennel volt közösségben. – Ne gondoljuk azt, hogy csak olyan ember tudja a
Bibliát magyarázni, akinek teológiai vagy bibliaiskolai végzettsége van. Ezzel
nem akarom rossz színben feltüntetni a képzéseket, sem a teológiai
szemináriumokat és a bibliaiskolákat, hiszen én magam is nagyon sokat tanultam
professzoroktól és lelkészektől, de a lényeg mindig az Istennel való közösség. Valaki utalt arra, hogy milyen párhuzam van Mózes
életével. Mózes 120 évig, azaz 3 x 40 évig élt. Életének első harmadát a fáraó
udvarában töltötte, és vezető pozícióban volt. Mondhatnánk, hogy Isten semmit
sem tud kezdeni egy olyan emberrel, aki valaki akar lenni. – Utána el kellett
menekülnie Egyiptomból, és pásztorként élt. Isten semmit nem tud kezdeni egy «senkivel».
Végül az utolsó 40 évében Izrael népét vezette a szabadságba. Isten azt az
embert tudja használni, aki az első két leckét megtanulta. Akkor eszköz lehet
Isten kezében. Pál Arábiába ment, ahol Isten beszélni tudott vele és
kijelentette neki magát. Azt gondolom, Pál tanulmányozta az Írásokat, az
Ószövetséget (Tanak), amelyeket eddig is tanulmányozott, de most már a benne
lakó Szentszellem úgy tudta magyarázni az Írásokat, hogy az megfelelt Isten
közlési szándékának. Tulajdonképpen most értette meg az Írásokat! Ha lenne időnk, hozhatnánk példákat arra, hogyan értelmezte újra az
Ószövetséget. Nem olyan jelentést adott a szövegnek, ami nem volt benne, hanem
felfedezte, hogy az Ige olyasmit mond, amit eddig nem tanult vagy nem ismert
fel a talmud/tóraiskolában. A Gen 1,1-nél kezdte: „legyen világosság“. A saját megtapasztalására gondolt, és
felismerte, hogy ez a világosság jelent meg neki a damaszkuszi úton. A 2Kor 4,5-ben
ezt írja: Mert nem önmagunkat hirdetjük,
hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat
Jézusért. 6Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság
ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon
előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ahogyan Isten a
teremtéskor szólt, úgy beszélt Pál életében is. Ezután a Gen 2-ben a nő teremtéséről olvasott, és arról, hogy milyen
viszonyban volt Ádámmal. Erről később az1Kor 11-ben és másutt is írt. – Azután,
a Gen 3-ban felismerte, hogy Isten két emberrel foglalkozik: Az első Ádámmal,
aki elbukott, és őbenne az egész emberiség is, valamint az utolsó Ádámmal, aki
a megváltói munkája által mindazokat képviseli Isten előtt, akik őbenne vannak.
Pál a kereszténység lényegét a reprezentáció, a képviselői tulajdonságokban
értette meg: Ádám az egész emberiséget képviselte a bűnesetben, az utolsó Ádám
pedig mindazokat képviseli, akik őbenne vannak. Erről
így ír az 1Kor 15,22-ben: Mert ahogyan
Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre
kelnek.  Pál teológiája tulajdonképpen az Ószövetségben található.
Erre mi magunk is rájöhetünk, ha odafigyelve olvassuk a Bibliát. Említést tesz
1-2 titokról, misztériumról, de egyébként minden, amiről ír, megtalálható az Ószövetségben. Pál tehát Jeruzsálembe megy, az ottani gyülekezetbe.
Biztos, hogy sokan megrémültek, amikor meglátták őt. Lehet, hogy voltak köztük
olyanok is, akik elvesztették családtagjaikat, amikor Pál üldözte a hívőket.
Most pedig ez a Pál itt van a gyülekezetükben. 26Amikor Saul
megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki
félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány. 27Barnabás azonban maga
mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az
úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Pál vitázott
a görög nyelvűekkel. Sokan talán ezt mondták: „Megszabadultunk Istvántól,
megköveztük őt, most meg itt van valaki, aki még Istvánnál is rosszabb.“ Pál
most már ugyanabban a helyzetben volt, mint előtte István. Mivel Pált is meg
akarták ölni, ezt olvassuk:30Amikor
azonban megtudták ezt a testvérek, levitték őt Cézáreába, és elküldték
Tarzuszba. Tarzuszban aztán eltöltött néhány évet a gyülekezetben, mielőtt
missziós utazásait megkezdte. Időre volt szüksége, hogy a gondolatait
átrendezze, és megismerje a gyülekezetet, mielőtt szolgálatba állt volna. Lukács ezzel zárja a fejezetet: 31Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége
volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentszellem segítségével
egyre gyarapodott. A szentek közösségében nem voltak választóvonalak, és
nem is voltak különböző egyházak. Mindenkit befogadtak a gyülekezetbe, aki csak
újjászületett. Létszámban és hitben is gyarapodtak, „az Úr félelme és a Szentszellem
vigasztalása által“. Ezt kívánom én is mindannyiunknak. Ámen.

## Oldalak
- [Profi esküvői fotós](https://bibliatanitas.org/partnerek/): Az esküvői fotózás, jegyesfotózás és páros fotózás, - mind-mind az életünk egy-egy fontos pillanatát örökíti meg. Legyen megható vagy vicces, - a legjobb képek mindig érzéseket váltanak ki belőlünk. Így mesélik el a nagy nap történetét, vagy csak egy-egy pillanatot, az életünk tortaszeletkéit.
- [Bizonyságtételem](https://bibliatanitas.org/bizonysagtetelem/): Hogyan találtad meg Jézust?” – tette fel a kérdést nemrégiben egy gyülekezet lelkipásztora. Így válaszoltam: „Nem találtam meg, hiszen soha nem is kerestem. Ő talált meg engem.” Az egyház 2000 éves történelme során mindig voltak zsidók, még rabbik is, akiknek meggyőződése volt, hogy Jézus a megígért Messiás, az Úr szenvedő Szolgája, aki azért jött, hogy meghaljon a bűneinkért, akit a zsidók és a pogányok megfeszítettek, és aki feltámadt a halálból, és eljön az Ő dicsőségében. Némely zsidók nem akarják elismerni, hogy az Ézsaiás 52-53. fejezetek a szolga Jézus szenvedéséről szóló próféciák. Vagy megtiltják a gyerekeiknek, hogy ezeket a fejezeteket olvassák, vagy azt mondják, hogy a szenvedő szolga nem más, mint Izráel népe, vagy pedig két messiás van: Jeshua ben Joseph és Jeshua ben David.Meggyőződésem Pál rabbival együtt, hogy az „igaz Izráel” vagy az „izráelita”, a „maradék” Isten szemében mindaz, aki szereti Jeshuát és elfogadja őt mint megváltóját. 
- [Linkek](https://bibliatanitas.org/linkek/): Divinity - Szabados Ádám honlapja
- [Kapcsolat](https://bibliatanitas.org/kapcsolat/): Please enable JavaScript in your browser to complete this form.Please enable JavaScript in your browser to complete this form.Név *FirstLast Telefonszám Email Üzenet Email *TelefonszámÜzenetKüldés
- [Mi indít ennek a honlapnak a megnyitására?](https://bibliatanitas.org/mi-indit-ennek-a-honlapnak-a-megnyitasara/): Mind az ó, mind az újtestamentum írói majdnem kivétel nélkül óvnak tévtanítóktól vagy “farkasoktól”, akik egyeseket kiragadnak a nyájból, vagy gyülekezeteket félrevezetnek. Sokan, akik nincsenek felkészülve, akiknek ugyan van igeismeretük, de kritika nélkül átveszik vezetőik nézeteit, akik nem ismerik a hermeneutika (bibliamagyarázat) és az egzegézis (bibliaelemzés) elemi szabályait, áldozatul esnek ezeknek a tanítóknak. Amint Pál apostol idejében is, a tévtanítók nem voltak mind rosszindulatú emberek, de maguk is áldozatai voltak annak, akit diabolosznak nevez a Biblia, aki összezavar.
- [Kiknek szánjuk?](https://bibliatanitas.org/kiknek-szanjuk/): Azoknak, akik szeretik Isten igéjét, annak szépségeit, és szeretnék mélységeit bejárni. Akik szeretnék bibliatanulmányaikban látókörüket kibővíteni és mások teológiai látásait kritikusan megismerni. Akik igyekeznek egy kiegyensúlyozott tanítást, látást kiépíteni és ebben a Biblia szerzőjét, az Urat magát követni a gyakorlati életben.
- [Rólunk](https://bibliatanitas.org/rolunk/): Egy munkacsoport vagyunk, különböző keresztyén gyülekezetekből, akik hiszünk a Szentírás isteni ihletettségében. A Bibliában Isten saját magát jelenti ki.
- [Célunk](https://bibliatanitas.org/celunk/): Megjelentetni időközönként igemagyarázatokat, áttekintéseket bibliai témákról.

## Kategóriák
- [2Korinthus](https://bibliatanitas.org/2korinthus/)
- [A harag problémája](https://bibliatanitas.org/a-harag-problemaja/)
- [Abdiás próféta könyve](https://bibliatanitas.org/abdias-profeta-konyve/)
- [Apostolok cselekedetei](https://bibliatanitas.org/apostolok-cselekedetei/)
- [Az Úrvacsora](https://bibliatanitas.org/az-urvacsora/)
- [Dániel könyve](https://bibliatanitas.org/daniel-konyve/)
- [Efézusbeliekhez írt levél](https://bibliatanitas.org/efezusbeliekhez-irt-level/)
- [Egyéb kategória](https://bibliatanitas.org/egyeb/)
- [Eszkatológiai alapfogalmak](https://bibliatanitas.org/eszkatologiai-alapfogalmak/)
- [Ézsaiás könyve](https://bibliatanitas.org/ezsaias-konyve/)
- [Filippiekhez írt levél](https://bibliatanitas.org/filippiekhez-irt-level/)
- [Galata levél](https://bibliatanitas.org/galata-level/)
- [Habakuk próféta könyve](https://bibliatanitas.org/habakuk-profeta-konyve/)
- [Haggeus próféta könyve](https://bibliatanitas.org/haggeus-profeta-konyve/)
- [Isten célja és terve a történelemben](https://bibliatanitas.org/isten-celja-es-terve-a-tortenelemben/)
- [Isten szándéka és célja a történelemben és a próféciában](https://bibliatanitas.org/isten-szandeka-es-celja-a-tortenelemben-es-a-profeciaban/)
- [Isten tulajdonságai](https://bibliatanitas.org/isten-tulajdonsagai/)
- [János 2 levele](https://bibliatanitas.org/janos-2-levele/)
- [János 3 levele](https://bibliatanitas.org/janos-3-levele/)
- [Jeremiás könyve](https://bibliatanitas.org/jeremias-konyve/)
- [Jézus búcsúbeszédei](https://bibliatanitas.org/jezus-bucsubeszedei/)
- [Jóel könyve](https://bibliatanitas.org/joel-konyve/)
- [Királyok első könyve](https://bibliatanitas.org/kiralyok-elso-konyve/)
- [Máté 13. A mennyek királyságának példázata](https://bibliatanitas.org/mate-13-a-mennyek-kiralysaganak-peldazata/)
- [Mikeás könyve](https://bibliatanitas.org/mikeas-konyve/)
- [Mózes 3. könyve](https://bibliatanitas.org/mozes-3-konyve/)
- [Prédikátor könyve](https://bibliatanitas.org/predikator-konyve/)
- [Róma 12,1-2 Az értelem megújulása](https://bibliatanitas.org/roma-121-2-az-ertelem-megujulasa/)
- [Róma 9-11 Izrael és a Gyülekezet](https://bibliatanitas.org/roma-9-11-izrael-es-a-gyulekezet/)
- [Ruth könyve](https://bibliatanitas.org/ruth-konyve/)
- [Thesszalonikai 1 levél](https://bibliatanitas.org/thesszalonikai-1-level/)
- [Thesszalonikai 2 levél](https://bibliatanitas.org/thesszalonikai-2-level/)
- [Zakariás könyve](https://bibliatanitas.org/zakarias-konyve/)
- [Zsidókhoz írt levél](https://bibliatanitas.org/zsidokhoz-irt-level/)