Témánk Jézus Krisztus és Melkisédek kapcsolata. Melkisédek Jézus Krisztus személyének és művének előképe. A 7,20-28-ban megláthatjuk a további különbséget az Áron törzséből származó papok és Melkisédek papsága között. 7,20-28. 20 Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, 21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” 22 Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23 És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; 24 ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. 25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.Ez az utolsó lecke, amely Melkisédekről szól. Az előző szakaszban, a 7,19-ben találjuk az alábbi nagy kijelentést: Közeledjetek Istenhez. – Azt mondtuk, hogy ez az emberi szív legmélyebben gyökerező vágya. Valóban ez az életünk vágya, célja? Ez a mi reménységünk? Az, hogy az Írások és a vele való közösség által közelebb kerüljünk hozzá? A Biblia egyik leghatalmasabb kijelentése ez: Közeledjetek Istenhez. Ezt egy éppolyan fontos kijelentés követi, az előző kijelentés isteni oldala: örökre üdvözíteni. 7,25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, …
A kérdés a következő: Mi rejlik abban a szóban, hogy „üdvözíteni”? Mielőtt elemezni kezdenénk, előre szeretném bocsátani, hogy az üdvösség tana különleges része a kinyilatkoztatásnak.
Isten különböző könyveket írt. Megírta a természet könyvét, a történelem menetének könyvét, a gondviselés könyvét, de az összes könyvből, amit Isten írt, a Szentírást, az isteni kinyilatkoztatást kivéve nem jelenik meg az üdvösségre való várakozás. Az üdvösség tana a kinyilatkoztatás különlegessége, ezért annak fő témája, központi gondolata. Spurgeon szerint „A természet Isten olvasókönyve.” Az ember látja a természetet, tanulmányozza a Föld biológiáját, kémiáját, fizikai jelenségeit. Lapozgatja ezt az Isten által írt könyvet, és mindig tanul valami újat. – De Isten teremtett világa nem mond semmit az üdvösségről, a megmentésről. A menny nem tudja hirdetni nekünk az evangéliumot. A tenger, a hatalmas hullámok sem tudják elmondani nekünk, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia odaadta magát a mi bűneinkért. Isten egyetlen alkotása sem beszél nekünk erről. Csak a Biblia, Isten kinyilatkoztatása az, amelyben megtaláljuk az üdvösségről és a megmentésről szóló tanítást. – Ez a fő tanítása Isten igéjének. A Biblia nem történelemkönyv. Nem egy filozófiai rendszer bemutatása céljából íródott. A Biblia olyan könyv, amely az üdvösségről szól, és amelyben egy teológiai rendszert találunk. Ha tehát igaz, hogy a Biblia az üdvösségről szóló könyv, akkor nekünk ezt az üzenetet kell hirdetnünk. Nem a történelemről prédikálunk, és nem is tartunk biológia-, fizika- vagy kémiaórát. Mi itt az üdvösség szolgálatát végezzük! Az üdvösség a kinyilatkoztatás része és különlegessége.
Mit jelent az „üdvösség” fogalma Isten igéjében? Ha másképpen szeretnénk fordítani, akkor röviden „megszabadításnak” kellene neveznünk. Ezt a kifejezést már a Biblia elején megtaláljuk. Amikor Izrael gyermekei kijöttek Egyiptomból, az Exod 14,13-ban Isten útmutatásokat adott nekik a Vörös-tengernél: Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. A hatalmas megszabadítás után ezt olvassuk a 30. versben: Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt Egyiptom hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján. Az üdvösség jelentése: megszabadítás. Amikor szellemi vonatkozásban, Isten igéjében üdvösségről beszélünk, akkor ezen a bűn hatalmából való megszabadítást értjük. A Sátánnak, Isten ellenségének hatalmából való megszabadítást.
A Bibliát olvasva felismerhetjük, hogy az üdvösségnek három lépcsője van. Három időszaknak: első, második és harmadik fázisnak is nevezhetjük ezeket. Vagy másképp: múlt, jelen és jövő.
Tekinthetjük ezt a következőképpen is: megszabadítás a bűn adósságától/ a bűn hatalmából/ a bűn jelenlététől. A Biblia három időben beszél a megszabadításról: a múltban, a jelenben és a jövőben.
A bűn adósságától való megszabadítás: Ez egy befejezett mű, amivel már rendelkezünk.
A Biblia a bűn hatalmából vagy uralmából való megszabadításról is beszél. Ez napi tapasztalat. Valamint beszél arról az időről is, amikor már nem lesz bűn. Ezt várjuk.
A Biblia szól az üdvösségről a kereszttel kapcsolatban is, amikor Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért. Ez a bűn adósságától való megszabadítás. – A Biblia Isten trónjával összefüggésben is szól az üdvösségről, ott képvisel minket Jézus Krisztus az Atya jobbján. Ez az az üdvösség, amelyet naponta megtapasztalunk, amikor feltekintünk a főpapunkra. – A Biblia az üdvösségről Jézus Krisztus 2. eljövetelével (adventjével)kapcsolatban is beszél. A kereszt/ a trónus/ Jézus Krisztus visszajövetele az üdvösség ezen három időszakának kifejezései. – Az első esetben visszatekintünk a keresztre mint befejezett műre. – Azután feltekintünk Isten Fiára, aki az Atya jobbján ül, és megtapasztaljuk a mindennapi megszabadítást a bűnből. – Hívőkként előretekintünk Jézus Krisztus visszajövetelére, amikor a bűn jelenlététől megszabadulunk.
A Biblia nagyon gyakran említi ezt. Bámulatos, hányszor átsiklik rajta a tekintetünk és nem vesszük észre. A Szentírásban az üdvösség gyakran jelenik meg logikus sorrendben. Pl. a Tit 2,11-ben múlt időben áll : Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Ez Jézus Krisztus váltságműve, melyet életével és halálával végzett el. Aztán a következő versben olyan értelemben beszél az üdvösségről, mint annak megtapasztalásáról, amit Jézus az ő eljövetelével végzett el: „…és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,…”Ez az üdvösség megtapasztalása az életünkben. Így, ahogyan elmondhatjuk, hogy üdvösséget kaptunk, olyan biztosan állíthatjuk, hogy üdvösségünk van. Azután ezt olvassuk a Tit 2,13-ban: …mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.
Ez az üdvösségünk teljessége. Múlt/ jelen / jövő.
Tegyük fel, hogy valaki nem tud úszni. A tengernél nyaral, és mégis megpróbálkozik az úszással. Azonban nem ismeri a tengeri áramlatokat, és hirtelen elsodorja egy hullám. Ekkor segítségért kiált, és valaki kötelet dob neki. Elkapja a kötelet, és azt mondhatnánk, hogy megmentették. Elvileg ez igaz. De csak amikor a kötéllel a partra húzzák, akkor mondhatjuk, hogy éppen most mentik meg. Amikor pedig a parton, immár biztonságban a földre ereszkedik a fáradtságtól, akkor mondhatjuk, hogy meg lett mentve, megmenekült.
A Biblia ebben a három időben használja az üdvösség szót. A bűn terhétől való megszabadulás értelmében múlt időben használja. – Amikor nap mint nap feltekintek főpapunkra, akkor naponta meg vagyok mentve a bűn uralmától. A bűn ugyanis még a testemben, a húsomban van. – Amikor aztán visszajön Jézus, és találkozom vele, akkor már soha többé nem kell a bűnre gondolnom. Eltűnik. Ez tehát az üdvösség, a megmentés.
Szerzőnk itt arról ír, hogyan fogjuk majd látni az üdvösséget a második formájában. Ezt írja: 7,25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.
A hátralévő időben szeretném megpróbálni megmutatni, hogy a levél szerzője a most olvasott szakaszban a mi Urunk Jézus Krisztust három oldalról akarja bemutatni.
1. Kezességet vállal egy jobb szövetség biztonságáért. Zsid 7,20-22 Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, (beékelt mondat) 22 Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. – Láthattuk, hogy a szerző Isten igéjében járatos ember volt. Sokat tanulmányozta az igét. Láttuk, ahogyan előtte volt a 110. zsoltár – talán éppen a fügefája alatt ült, és sokáig elmélkedett róla. A 4. versből vezette le ezt a csodálatos magyarázatot az Úr Jézusról, a Melkisédek rendje szerinti főpapról. – Ha a 7. fejezetet olvassuk, észrevesszük, hogy mintha ezt a mondatot választotta volna fő témának: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” – Ez az ő szövege. Azt mondja: Ezért olyan főpap Jézus, aki nem hal meg, akinek nincs kezdete és vége. Papsága örökké megmarad. – A Zsolt 110,4-ben ezt is mondja: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; Azt mondja, hogy Jézus papi hivatala egy eskün alapul. Az ószövetségi papság nem eskün nyugodott, annak a törvény volt az alapja. A törvény az engedelmesség szükségességéről beszél. Számos feltétele volt annak, hogy valaki gyakorolhassa a papi hivatalt. De Isten esküje a szeretetét fejezi ki. Jézus papsága nem a törvényen alapul. Az igén és egy eskün nyugszik, ezért kettős jelentősége van.
De amikor ezt kifejti, így ír: Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. Mivel Jézus Krisztus papsága az igén és egy eskün alapul, ő jobb szövetségnek a kezese lett. A kezes garanciát jelent. A kezeslevél garantálja, hogy egy társaságnak ne legyen vesztesége, ha a kezeslevélben említett személyek megszegik a megállapodást vagy fizetésképtelenné válnak. – Jézus tehát kezese, garanciája egy jobb szövetségnek. Éppúgy, ahogy kezességvállalási szerződést állítanak ki, úgy ül Jézus Krisztus is az Atya jobbján, hogy a mi üdvösségünknek, és Isten minden ígéretének biztosítéka legyen. Ő, Isten Fia, akié minden hatalom, képes garanciát vállalni minden olyan ígéretért, amely Istentől származik. De Isten azért is elfogadja őt, mint aki közbenjár értünk, mert emberként átment a halálon, és feltámadt. Ezért lehet Jézus a mi kezesünk, garanciánk. Ahogyan őt elfogadja az Atya, úgy vagyunk mi is elfogadottak Isten szemében. Jézus a mi számunkra egy jobb szövetség kezesévé lett. Isten minden ígérete végeredményben azon a tényen alapul, hogy Jézus Krisztus közvetlenül elfogadható Isten és az emberek számára. Ha egy ember Jézus Krisztusba helyezi a bizalmát, akkor érte Jézus vállal kezességet az Atya jobbján. Így Isten elvárásainak is eleget tesz. Az üdvösség egész kérdése visszavezethető egyetlen kiindulópontra: Elégedett vagy-e azzal, amit Isten adott neked Jézus Krisztusban? Ez a hit. A hit nem más, mint ha elégedettek vagyunk azzal, amit Isten értünk tett. Ha felhagyunk a saját cselekedeteinkbe vetett bizalommal, ha nem saját jóságunkban, az egyházban, a keresztségben, a szentségek vételében vagy a kultúránkban bízunk. Ha a bizalmadat egyedül Jézusba helyezed, aki az Atya jobbján ül, akkor lesz Jézus a te kezeseddé! Azért kezeskedik, hogy teljesüljenek Isten veled kapcsolatos ígéretei. Nagy dolog, ha van közbenjárónk, de még nagyobb, ha van kezesünk. Ő a garancia, hogy az ígéretek teljesülnek.
A másik, amit olvashatunk: „üdvözíteni tudja örökre”. Mi minden van elrejtve ebben a 25. versben! Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Az Ószövetségben a papi szolgálat időben behatárolt volt. Áron megöregedett és meghalt. Őt a fia, majd az unokája, … és így tovább követte. Emberek voltak, akik meghaltak. Jézus Krisztus azonban örök pap! Az ő papsága nem átruházható. Ő mindörökké Isten gyermekeinek papja. – Ez egy izraelitának sokat jelentett. Az ő papjaik meghaltak. Gondolj csak bele: Izraelita vagy Izraelben, és van egy főpapod. Nagyra tartod, szereted, nagyon jó igehirdető és lelkigondozó. Ám egy napon az áll az újságban, hogy a főpap meghalt. Elmész egyik barátodhoz, és elmondod neki, mennyit jelentett számodra. „Elmagyarázta nekem a Szentírást, lelkigondozóm volt, ismerte a szükségeimet, a problémáimat és a harcaimat. Olyan volt, mintha az édesapám lett volna.” A barátod pedig ezt mondaná: „Nincs semmi baj, hiszen van egy fia, ő fogja átvenni a főpapi hivatalt.” – „Ó igen – mondod majd –, de ő sohasem lesz olyan számomra, mint az apja, akit szerettem, és aki engem is szeretett. Sosem fogom a fiát olyan közel érezni magamhoz, mint őt.” – Vagy pedig: a főpap még él, és látjuk felnőni a fiait. Csibész gyerekek, tinédzserkorukban is még mindig csibészek, és felnőttként sem változnak: csirkefogók maradnak. Az Ószövetségben voltak olyan főpapok, akik gazemberek voltak, vagy olyanok, akiknek a fiai gonosztevők voltak. Mint Éli fiai. Te pedig minden nap így imádkozol: „Ó Uram, tartsd meg Élit sokáig, nehogy a fiai vegyék át tőle a hivatalát!” A végén pedig hiába volt az imádságod, mert Éli meghal, és a fiai öröklik a hivatalát. Izrael számára sokat jelentett, hogy jó főpapjuk legyen. És Isten gyermekeinek is sokat jelent ma, hogy jó főpapjuk legyen. S mivel Jézus Krisztus, az egyetlen tökéletes főpap örökké él, nem lehet utódja. Nem hal meg, nincsen utána átöröklés. Az ő hivatala örökké tart! Ha ma hozzá megyek, tudhatom, hogy holnap is ott lesz. Még egy év múlva is. Főpapom marad egészen életem alkonyáig! Hát nem csodálatos ez a bizonyosság? Ő örökké Isten népének a főpapja. – Mivel a papi hivatala nem múlik el, ezért örökké üdvözíteni tud. – Hogyan tud üdvözíteni, megmenteni minket? Nem számít, milyen nagyok a vétkeid. Még ha a szakadék szélén állsz is, egy hajszálnyira attól, hogy a mélybe zuhanj, ahol örökre el vagy választva Istentől, ő még ebben a pillanatban is meg tud menteni. – Meg tud menteni az örök elutasítástól is. Lehet, hogy már régóta olvasod Isten Igéjét, talán már évek óta. Hallottad a jó hír üzenetét, az evangéliumot, de még nem hoztál világos döntést. A szentek talán már prédikációk százait, és láthatóan sok imát pazaroltak rád, de ha most meglágyul a szíved és meg tud érinteni a Szentszellem, és megragadod Jézus Krisztus feléd nyújtott kezét – akkor ő örökre üdvözíteni tud. Nem csak egy kicsit, hanem örökre. Hívása ma is és mindig érvényes, bárhol is vagy, gyere hozzá úgy, ahogy vagy.
A legnagyobb kétségben. A kételkedés korunk egyik nagy bűne. Csak egy dolog hasonlítható a pokolhoz: ha úgy érezzük, hogy már a pokolban vagyunk. Sok keresztényt, de nem hívőt is hatalmában tart a kételkedés, bizonytalanság. Jézus ebből is örökre meg tud menteni. Gyötör valami? Veszteséget kellett elszenvedned? Elvesztetted az állásodat, a pénzedet, a vagyonodat?
Jézus Krisztus a kísértéstől is örökre meg tud szabadítani. Örökre meg tud menteni a fogyatékosságainkból és gyengeségeinkből, a betegségeinkből és az aggkori végelgyengülésből. Az öregkorral járó elgyengülés évről évre előrehaladottabbá válik, bármikor megtámadhat valamilyen betegség. Jézus Krisztus örökre üdvözíteni tud. – Még fiatal emberek élete is váratlan fordulatot vehet, ami minden tervüket meghiúsítja.
Amikor aztán eljön a halál, ő örökre meg tud menteni. A bűnből, a reménytelenségből, mindenféle szükségből. – A 25. versben nemcsak a megmentés mértékét jelzi az „örökre” kifejezés, hanem a megmentés tárgya is korlátlan. Ez a megmentés mindenki számára érvényes, aki ÁLTALA Istenhez járul. Nem azt jelenti, hogy csak a „testvéreket”, vagy csak a baptistákat, vagy a reformátusokat tudja üdvözíteni. Ő mindenkit meg tud menteni, „akik általa járulnak Istenhez”. Isten kedvenc szava így hangzik: Gyere! Ez az evangélium esszenciája: Gyere, jöjj. Már a Biblia elején ott van, amikor Isten Noét a bárkába küldi. – A Biblia végén pedig a Jelenések könyve 22. fejezetében ismét ott van: Jöjj. A meghívás igéje. – A 7,25-ben is ott van ez a szó. – Nem egy formaságról van szó. Az ember eljárhat gyülekezetbe, de ez még nem jelent Isten elé járulást. Imádkozhatunk is, miközben mégsem fordulunk Istenhez. Végezhetünk aktívan keresztény tevékenységeket, mégsem járulunk Istenhez. Itt az áll: „akik Istenhez járulnak”. – Ez érvényes a gyermekeinkre is, akiket hűségesen tanítanak és akik hallják Isten igéjét. A tanítás önmagában nem elegendő. Az üzenetre is reagálniuk kell. Ha nincs bennük az a vágy, hogy Istenhez járuljanak, akkor a tanítás még ráadásul meg is keményítheti őket. – Minket, felnőtteket is. Ha vasárnapról vasárnapra halljuk az igét, de nincs ez az imádság a szívünkben: „Uram, tedd ezt élővé az életemben”, akkor a puszta ismeret átokká válik.
7,25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Csak ÁLTALA járulhatunk Istenhez. Nincs más út. Nem jöhetünk Istenhez valamely egyházon keresztül. Csak ÁLTALA, Jézus Krisztus által. – Hogyan üdvözít örökre? Úgy, hogy „ő mindenkor él, hogy esedezzék értünk”. Mi minden rejlik emögött?
Befejezésként hadd próbáljam meg ezt illusztrálni. Izrael főpapja különleges öltözetet viselt. Hósent (Exod 28,22-30) és éfódot viselt. A hósen a főpap mellén függött, amelyen Izrael törzseinek neve volt drágakövekbe vésve. Hogy az éfód hogy nézett ki, nem tudom. Senki sem tudja. Valami olyasmi volt, amit a vállukon viseltek. Az éfód vállrészén is fel volt írva Izrael tizenkét törzsének a neve. A tizenkét törzs neve a vállon és a mellen. A mellkas a szeretet és az odaadás kifejezése. – A váll az erő és a teherbírás helye. A főpap nem végezhette a szolgálatát anélkül, hogy ne viselte volna Izrael tizenkét törzsének a nevét a mellén és a vállán.
Mire tanít ez bennünket? Az igazi papnak a szívén kellett viselnie a népet és rendelkeznie kellett azzal az erővel, amellyel el tudta hordozni a nép minden szükségét. Az Úr Jézus az Atya jobbján ül, hogy örökké közbenjárjon értünk. Az én nevemet is a szívén hordozza. A vállain is rajta van a nevem. Képes arra, hogy megtegye értem azt, amire a szíve indítja. (A kisfiú, aki édesapjával elmegy kirándulni, és vinni akarja a nagy hátizsákot. A jó szándék megvan a szívében, de nincs hozzá ereje.) Nekünk olyan főpapunk van, aki az Atya jobbján ül, aki szeret bennünket, és üdvözíteni tud minket örökre, és meg is van hozzá az ereje. Hát nem csodálatos dolog Isten gyermekének lenni? Olyan főpappal rendelkezni, mint Ő? Neked is főpapod Ő? A gyermeke vagy?