bibliatanitas.org

1. Az Úrvacsora Márk 14,22-25

Ha az Úrvacsorával szeretnénk foglalkozni, a Páska ünnepénél kell kezdenünk. Az utolsó Páska ünnepnél kezdődött az Úrvacsora. Itt van egy összefüggés. Az Úr két szakramentumot iktatott be, addig, amíg eljön: A keresztség, a „belépés” a közösségbe, Krisztus testébe, és azÚrvacsora, ami az élet a gyülekezetben, az élet folytatása. Egy szakramentum egy szimbolikus rítus, amelynek a keresztyénség tényeit kell ábrázolnia. A szakramentumok a hívőkért vannak.  Az Apcsel 20,7-ben Pálról olvasunk, amikor munkatársaival Troas-ba megérkezett, hét napot kellett várnia, hogy ünnepelhessék az Úrvacsorát. […]

2. Pál és az úrvacsora 1Kor 11,17-34

Szövegünk az 1Kor 11,17-34-ben található. 17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. 18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem. 19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. 20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni, 21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik […]

Búcsubeszédek 1. – A lábmosás. Ján 13,1-17

Egy sorozatot szertnék elkezdeni az Úr Jézus búcsubeszédeiről melyet a szédereste, a peszah első estéjén tartott. A búcsubeszéd tulajdonképen csak a 14. fejezetben kezdődik, de jó már a 13. fejzetet is elolvasni, mert itt az Úr már utasításokat ad tanítványainak. A János evangéliumát sokan „mintaevangélíumnak“ tekintik, egy különösen „szellemi“ evangéliumnak. Alexandriai Klémens „szellemi evangéliumnak“ nevezi. Minden evangélium szellemi, de az evangélium szimbolikus tartalma miatt lehet a János evangéliumát a „szellemi“ szóval jellemezni. Fontos az, hogy a búcsubeszédek helyét felismerjük János evangéliumában, […]

Búcsúbeszédek 2. – Júdás utolsó esélye – Jn 13,18-30

A mai témánk: Júdás utolsó esélye, ami a Jn 13,18-30-ban van megírva. A lábmosás egy maradandó élményként maradt meg Péterben. Ezt láttuk az előző versekben. Később Péter írja levelében: egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel! (1 Pt 5,5 – Károli) Az ige, amit Péter itt használ, a “bog/góc” szóból származik, és a „felövezés“ (engkomboo) ige adja vissza, ez utal a kötényre, amit az ember használ, felvesz a ruhára vagy a ruha fölé. Péter emlékezett rá, hogy az Úr – hasonlóan egy rabszolgához […]

Búcsúbeszédek 3. Az új parancsolat. János 13,31-35.

János 13,31: Amikor kiment, így szólt Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne; 32 ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt, önmagában, sőt azonnal, megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom. 34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is […]

Búcsúbeszédek 4. – Három összezavarodott tanítvány. Jn 13,36 – 14,12.

Itt egy olyan beszélgetésről van szó, amely Jézus és három tanítványa, Péter, Tamás és Fülöp között zajlik. Ezért ezt a címet adhatjuk neki: Három összezavarodott tanítvány. A Biblia néhány nagyon fontos témája ebben a fejezetben található, pl. a „menny” témája. Az Úr ezt mondja a Jn 14,2-ben: Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? Minden keresztyén nagy várakozással tekint a menny megtapasztalása elébe! Az „élet útja” vagy az „üdvösség […]

Búcsúbeszédek 5. – A Vigasztaló ígérete. Jn 14,12-21.

Andrew Murray azt írja egy helyen: „Régebben a hívők találkoztak Istennel, megismerték Őt, Vele jártak és tudatában voltak annak, hogy a menny és föld Urával van dolguk. Hit által meg volt a bizonyosságuk afelől, hogy ők is és az életük is Istennek tetsző volt”. Mi ma az egyháztörténelemnek olyan korszakában élünk, amikor Andrew Murray megállapítása nem mindig jellemző a hívők életére. John Fletcher ismert teológus volt, egy istenfélő ember. Azt mondták róla, hogy az előadásai végén azt mondta a hallgatóinak: „Akik Önök közül szeretnék […]

Búcsúbeszédek 6. – Isten lakhelye, a mi szívünk. Jn 14,22-24.

Hadd emlékeztesselek titeket, hogy az előző igeszakaszban az Úr Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy el fogja őket hagyni. (13,33) „Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok: kerestek majd engem, és ahogyan megmondtam a zsidóknak, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is ezt mondom.” Ez a kijelentés provokatív, és kérdéseket vált ki Péterből, Tamásból és Fülöpből. Az Úr megválaszolja ezeket a kérdéseket, és a Fülöpnek adott válaszából kiindul egy beszélgetés a Szentszellem hívőkben való lakozásáról. Azt mondja: […]

Búcsúbeszédek 7. – A békesség – Jn. 14,25-31

Jn. 14,25: „Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. 26 A Pártfogó pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27 Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. 28 Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert […]

Búcsúbeszédek 8. – Krisztusban maradni. – Jn 15,1-17

A mai témánk: „Megmaradni Krisztusban“, a vonatkozó igerész pedig a Jn 15,1-17: 1 „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok […]