bibliatanitas.org

(14) István védőbszéde. ApCsel 7,1-53

Ennél a résznél van egy kis gondom. Gyakran úgy járok el, hogy felolvasom az igehelyet, utána pedig magyarázom. De ha olyan hosszú az ige, akkor azt kérdezem: Mi a fontosabb? Az ige vagy a magyarázat? Felolvashatnám az igeszakaszt, aztán mondhatnék hozzá 5 percben valamit. Azt hiszem, most felolvasom végig az ApCsel 7,1-53-at, és rövidebbre fogom a magyarázatomat. Fontosabb, hogy az igére koncentráljunk, mint az, hogy mi az én mondanivalóm ezzel kapcsolatban. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy István éppen a nagytanács előtt […]

1. Fontos eszkatologikus események – Isten hallgatása vagy korunk jelentősége

A próféták magyarázatánál újra és újra felhívtam a figyelmet a próféták eszkatologikus kijelentéseire. Ismerjük Isten feltétel nélküli, és feltételhez kötött szövetségeit: szövetségét Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, a törvény szövetségét, a Dáviddal kötött szövetséget és az új szövetséget. Most korunkról, a próféciákról szeretnénk beszélni, és később a próféciákról, a gyülekezetről és a jövőbeni, végső kiteljesedésről.  Mai témánk: Isten hallgatása. Aztán Urunk második eljövetelével fogunk foglalkozni, a jővőbeli események ezer éves birodalom előtti naptárával, a gyülekezettel, és e korszak végével, a nagy […]

2. Eszkatológiai alapfogalmak. A második eljövetel bizonyossága

A mai témánk Jézus második eljövetelének bizonyossága. Nyissuk ki a Bibliánkat a Ján 14,1-3: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 14,2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 14,3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ezeket a szavakat búcsúbeszédében mondta az Úr a felházban.  Nem meglepő, […]

A harag problémája. – 1. – Isten ádáz haragja

Az elmúlt években teológiai körökben nagy viták támadtak egy latin kifejezés felett, amely helyet kapott a Reformáció hitvallásaiban. A mondat így hangzik: Placate ira die = Isten haragjának kiengesztelése. A vita abból adódott, hogy a gyülekezet, az egyház hogyan értelmezi a keresztet, ill. hogyan értjük meg Krisztus engesztelő áldozatát. Hithű keresztyének a történelem folyamán mindig hirdették, hogy a kereszt egyik oldala az, hogy Krisztus engesztelő áldozata kielégíti Isten igazságát és kiengeszteli, megbékíti, lecsillapítja az ő haragját. Az Újszövetség ilyen fogalmakat használ […]

A Harag problémája. – 3-4. – Haragudjatok, de ne vétkezzetek.

A hívő keresztyén ember élete nagyrészt abból áll, hogy isteni parancsokat követ. Egy parancs mindig elkötelez, s azt fejezi ki, hogy meg kell tennünk valamit. Nyelvünkben ezt „imperativusnak“, parancsoló, felszólító formának nevezzük. Ez így van a görögben is, mely nyelven az Újszövetség íródott. Van az imperativusnak egy különös formája, amelyhez hasonlót az Ef. 4,25-27-ben találunk. Pál a következőt mondja itt:„Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26. :a nap ne menjen […]

A harag problémája. – 5. – Hogyan uralkodjak a harag felett?

Láttuk, hogy a haragnak helye van az életünkben. Létezik jogos harag, jogos felháborodás. A harag hozzátartozik Isten jelleméhez mint isteni tulajdonság. Az Úr Jézus Krisztus, maga is felháborodott, és az apostol is mondja: Haragudjatok, de ne vétkezzetek.Ugyanakkor láttuk azt is, hogy a harag indulata milyen veszélyes lehet akkor, amikor az gyűlöletté fajul, és erőszakhoz, megkeseredéshez, elindegenüléshez vezet vagy más romboló hatással van az ember életére.Befejezésül a harag gyökereit vizsgálnánk meg, megemlítve néhány gyakorlati kérdést is.Hogyan tudunk mi, hívők a haragunkon […]

1. Az Úrvacsora Márk 14,22-25

Ha az Úrvacsorával szeretnénk foglalkozni, a Páska ünnepénél kell kezdenünk. Az utolsó Páska ünnepnél kezdődött az Úrvacsora. Itt van egy összefüggés. Az Úr két szakramentumot iktatott be, addig, amíg eljön: A keresztség, a „belépés” a közösségbe, Krisztus testébe, és azÚrvacsora, ami az élet a gyülekezetben, az élet folytatása. Egy szakramentum egy szimbolikus rítus, amelynek a keresztyénség tényeit kell ábrázolnia. A szakramentumok a hívőkért vannak.  Az Apcsel 20,7-ben Pálról olvasunk, amikor munkatársaival Troas-ba megérkezett, hét napot kellett várnia, hogy ünnepelhessék az Úrvacsorát. […]

2. Pál és az úrvacsora 1Kor 11,17-34

Szövegünk az 1Kor 11,17-34-ben található. 17 Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. 18 Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem. 19 Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. 20 Amikor tehát összejöttök egy helyre, nem lehet úrvacsorával élni, 21 mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik […]

Búcsubeszédek 1. – A lábmosás. Ján 13,1-17

Egy sorozatot szertnék elkezdeni az Úr Jézus búcsubeszédeiről melyet a szédereste, a peszah első estéjén tartott. A búcsubeszéd tulajdonképen csak a 14. fejezetben kezdődik, de jó már a 13. fejzetet is elolvasni, mert itt az Úr már utasításokat ad tanítványainak. A János evangéliumát sokan „mintaevangélíumnak“ tekintik, egy különösen „szellemi“ evangéliumnak. Alexandriai Klémens „szellemi evangéliumnak“ nevezi. Minden evangélium szellemi, de az evangélium szimbolikus tartalma miatt lehet a János evangéliumát a „szellemi“ szóval jellemezni. Fontos az, hogy a búcsubeszédek helyét felismerjük János evangéliumában, […]

Búcsúbeszédek 2. – Júdás utolsó esélye – Jn 13,18-30

A mai témánk: Júdás utolsó esélye, ami a Jn 13,18-30-ban van megírva. A lábmosás egy maradandó élményként maradt meg Péterben. Ezt láttuk az előző versekben. Később Péter írja levelében: egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel! (1 Pt 5,5 – Károli) Az ige, amit Péter itt használ, a “bog/góc” szóból származik, és a „felövezés“ (engkomboo) ige adja vissza, ez utal a kötényre, amit az ember használ, felvesz a ruhára vagy a ruha fölé. Péter emlékezett rá, hogy az Úr – hasonlóan egy rabszolgához […]