Az elmúlt alkalommal Péterrel Joppéban találkoztunk.
Látomást kapott egy terítőről, mely az égből szállt alá rajta különböző tiszta
és tisztátalan állattal, majd az Úr parancsot adott: öld meg és edd meg!
Ugyanebben az időben a római századosnak is volt látomása imádság közben egy
üzenettel, hogy küldje el embereit Joppéba és Pétert hívja meg, aki Simon tímár
házában volt. Most Joppéban találjuk magunkat és a következőt olvassuk az
ApCsel10,23-48-ban: Másnap aztán velük
együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak
néhányan. A következő napon megérkeztek Cézáreába.Ez a parton
körülbelül 40 km-rel északra volt. Kornéliusz
pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta
őket. Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához
borulva hódolt előtte. Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj
fel, én magam is csak ember vagyok! Amikor beszélgetve bement vele, sok
embert talált ott összegyűlve. Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy
tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni.
Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak
szentségtelennek vagy tisztátalannak. A Tórában – Mózes 5 könyvében –
sehol sincs tiltva, hogy egy zsidó bemehessen egy pogány házába. Ez egyszerűen
tradicionális és nem biblikus. A tradíció alapja, hogy a pogányokkal olyan
dolgokkal voltak kapcsolatban, amelyek a zsidók számára tisztátalanok voltak. A
pogányoknak ugyanis nem volt kóser konyhájuk és bálványáldozati húst vagy
tisztátalan állatokat is fogyasztottak. Ez sok zsidót büszkévé tett: „mi mások
vagyunk, mint a népek”. De Péter megkapta a maga leckéjét. Ezért is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig
hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?
Kornéliusz így felelt: Három nappal ezelőtt körülbelül ebben az időben, délután
három órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő
ruhában, és azt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságod, és
megemlékezett alamizsnáidról. Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont,
akit Péternek is neveznek. Ő Simon tímár házában szállt meg a
tengerparton. Ezért nyomban elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy
eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk
mindazt, amit rád bízott az Úr. Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta:
Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép
között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét
küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a
mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában,
az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: A kifejezés: „ti
tudjátok” kérdéseket válthat ki belőlünk – „Miért kellene Péternek Cézáreába
mennie, ha már mindent tudnak?” Nos, Palesztina kis ország volt és a hírek
gyorsan terjedtek okostelefon nélkül is. Tudtak sok történeti tényt, de nem
mindent. Biztosan hallottak a pünkösdi eseményekről is. Azt, hogy „ti tudjátok”
meg kell érteni.
A názáreti Jézust felkente az Isten Szentszellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentszellem mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentszellem ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentszellemet, mint mi?
Észrevettük, hogy a „Szentszellemet vették” múlt időben áll? Ez bizonyíték, hogy a keresztség nem üdvözít! Fontos, amint azt a következő mondat meg is mutatja nekünk, de nem üdvszükséglet. És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
Sok élénk szónok kezdi úgy prédikációját: „Nem vagyok teológus és nem vagyok expert a dogmatikában, ma a ti életetek gyakorlati kérdéseiről, problémáiról szeretnék beszélgetni veletek, nincs szükségetek arra, hogy ismerjétek a bibliai tanítást ahhoz, hogy megértsetek engem.” Ez inkább tűnik, mintha a szónok szerénységét bizonyítaná, azonban inkább az ellenkezője igaz, hiszen magukat az ilyen emberek okosabbnak tartják másoknál. – Az istentiszteletből indulnak ki és „Dr. így meg úgy”-ról beszélnek, aki tartotta a beszédet. Így nevezni őt ellentmondás, ugyanis a Doktor a latinból jön, doceo annyit tesz: valamit tanítani. Doktornak kellene nevezni azt, aki tanár, azaz a tanítás rendszerét adja tovább másoknak. – Gondoljunk egy orvosra a tudomány nélkül, egy ügyvédre törvény nélkül, egy politikusra elvek nélkül, kapusra kapu nélkül vagy egy golfjátékosra golfklub nélkül, egy prédikálóra doktrínák nélkül. Az apostolok bibliai doktrínák tanítói voltak! Ma reggel a téma nem más, mint azok a bibliai alapvetések, melyeket az apostolok tanítottak. Ők a bibliai doktrínák doktorai voltak.
Kornéliusz pedig egy érdeklődő ember volt. Egy római katona, egy százados, aki elfogadta az általános kegyelmet. Sok mindent tudott Istenről, ami nagyon fontos volt. Tudott Istenről, istenfélő volt. Kiismerte magát a judaizmus terepén, elfordult a rómaiak isteneitől és következésképp jótékony emberré vált, akit a zsidók szerettek.
Még valami fontos: Kereste Istent, többet akart tudni róla. Az Úr Jézus mondta: (Mt5,6) Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. A Szentszellem helyezte oda ezt a vágyat a szívébe és most Isten Péter szavain keresztül kielégítette azt.
Ismeritek a történetet, amikor Péter látomásában látta az alászálló terítőt és Kornéliusz pedig mennyei parancsot kapott, hogy küldje embereit Joppéba, hogy azok hívják meg Pétert Cézáreába. A római küldöttség és Péter néhány zsidóval egy napot utazott Joppéból Cézáreába és végül megérkeztek Kornéliuszhoz. A köszöntés és Péter bevezető szavai után – tanúsítja Lukács – Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentszellem mindazokra, akik hallgatták az igét.Ha a testvérek prédikálnak, akkor kellene tudnunk, hogy nem csak a mi szavaink fontosak, hanem még fontosabb, hogy a Szentszellem teszi élővé és hatóvá az Igét!
Amikor Kornéliusz térdre hull Péter előtt az érkezésnél, Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok! Péter elutasította Kornéliusz hódolatát. Ha emberek az Úr Jézus előtt hullottak volna térdre, soha nem hangzott volna el ez: „kelj fel, hiszen én is csak ember vagyok”, mert Ő több volt, mint egy ember! Jézus hagyta magát imádni és ez is bizonyság arról, hogy a Messiás volt.
A köszöntés után bevezette Kornéliusz Pétert a házába, ahol a családja és a szomszédai együtt voltak, hogy hallhassák az Igét. Tudott Péter látogatásáról és így meg tudta szervezni ezt a találkozót. Ez egy csodálatos példája annak, hogyan adódik lehetőség a családnak és a barátoknak arra, hogy a megváltásról halljanak. Kornéliusz előállította Pétert és aztán ezt mondta: Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr. Ez volt az összejövetel igazi és csodálatos atmoszférája! – Nem azért gyűltünk most össze mi is, hogy halljuk, mit mond nekünk az Úr? Nem vagyok Péter, nem vagyok apostol sem, de nektek meg kell békülnötök, hiszen azt adom tovább nektek, amit Pétertől és Páltól tanultam. Ez a szellemi beállítódás, amire szükségünk van nekünk is, a várakozás atmoszférája, hogy az Ige és a Szentszellem a mi szívünkhöz szóljon, hogy halljuk, mi a küldetésünk az Úrtól.
Mit akar ma nekem Isten mondani az Igén keresztül? Kornéliusz és a családja és barátai nem akartak a kórushoz tartozni, vagy a ruhákat csodálni, amiket mások a kiárusításban megkaparintottak. Nem azért jöttek, hogy új barátokat vagy egy új vallást találjanak. Nem a híres Péterrel akartak találkozni. Nem is a lelkiegyensúly megtalálásáért jöttek, vagy az önbecsülésük visszanyeréséért, vagy hogy egymásnak szolgáljanak. Ők azért jöttek, hogy hallják, amit Isten nekik mondani akart.
Amikor Péter elkezdett beszélni, nem egy hárompontos prédikációt mondott el. Hét dologról beszélt és én ezeket szeretném kevés kommentárral bemutatni. Végezetül még valamit hozzáfűzni, ami fontos.
Péter pogányokhoz beszél és ez felismerhető a szóhasználatából. Nem felejthetjük el, hogy az evangélium addig csak a zsidókra irányult, akik pünkösdkor felismerték a Messiásukat. A gyülekezet csak zsidókból állt, messiáshívő zsidókból, akik a Biblia nyelvezetében mint „Isten Izraelje” (Gal6,16) otthonosak voltak. Ezt nem szabad elfelejtenünk.
Izrael elbukott, nem ismerték fel a saját Messiásukat és Isten üdvterve, az evangélium most a pogányokra irányul, a népekre. Ábrahámnak megígérte, hogy Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége! Ebbe a föld minden népe bele van foglalva. Most, ahol Izrael elbukott Lukács tanúja annak, hogyan jön a fordulat Péter üzenete által Kornéliusz házára. Ha tovább követjük az ApCselt, akkor látni fogjuk, hogyan alakulnak át a gyülekezetek javarészt pogány-keresztyén többségűvé. Izraelből csak néhányan térnek meg.
Amit ma olvastunk: egy történelmi pillanat, a Szentszellem leszáll a pogányokra Kornéliusz házában és egy új korszak kezdődik el Isten üdvtervében.
Péter bibliai doktrínát, tanítást hirdet. A tények felsorolásával kezdi. Keresztelő Jánossal: Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett. Keresztelő Jánosról beszél, a Megváltó előfutáráról. Keresztelő szolgálata után kezd el beszélni Jézus szolgálatáról Izraelhez. Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. (Mt15,24) mondja az Úr. Pál a Róm15,8-ban mondja: Mert azt mondom, hogy Krisztus a zsidóság szolgájává lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket. és rögtön hozzáfűzi: a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent.
A második pont, amit Péter megemlít a 38. versben a következő: a názáreti Jézust felkente az Isten Szentszellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele. Más szavakkal, Jézus mint Messiás lett elküldve, amikor a Szentszellem rászállt a keresztelőjekor. Jeleket és csodákat tett, amelyek igazolták a szolgálatát. Ha megfigyeljük Jézus szolgálatát, senki sincs, aki annyi jót tett, mint ő és szolgálata morálisan és szellemileg is lenyűgöző.
Muszáj feltenni a kérdést: Ha az Úr Jézus, itt tartózkodása alatt ilyen sok jót tett, megváltozott volna most, amikor az Atyjának jobbján ül? Most egy másik személy, átalakult? Nem szólíthatod meg csak úgy, hogy „Uram, ments meg engem”? Nem fordulhatsz oda hozzá ma, most, minden időben? Péter tanúsítja: Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Láttuk az Ő halálát és az Ő feltámadását. Péter tényekről beszél!
A harmadik pont a 39. versben áll: Őt azonban fára feszítve megölték. Mint bűnöző halt meg, nem úgy, mint egy átlag polgár. Nem volt Ő bűnöző, mégis úgy halt meg, mint azok. Hogyan lehet ezt megmagyarázni? Ha mi realizáljuk, hogy Isten mindent kontrollál és a kezében tart és Jézus Isten határozott akaratából mint bűnöző halt meg, akkor lassan tudatosodnia kell, derengenie, hogy az, aki a bűnt nem ismerte, bűnné lett érettünk, hogy mi ŐBENNE Isten előtt igazak lehessünk. A törvény átkától szabadított meg minket. „Mindenki átkozott, aki fán függ”. Átkozott lett, áldozat lett érettünk. Megölték és fára függesztették.
A negyedik pont, amit Péter említ, a feltámadás. De Isten harmadnapon feltámasztotta őt! Egyszeri volt ez, hogy valami olyan történt, ami előtte még soha és azóta se. Valaki mondhatná: És mi van azokkal, akiket Illés és azokkal, akiket maga az Úr támasztott fel? Ha a „feltámadás” szót használjuk, akkor azokra gondolunk, akik megdicsőült testet kaptak. Azok, akiket az Úr a sírból előhozott, mint pl. Lázár, később meghaltak és elrothadtak a földben. Az Úr a feltámadása után megdicsőült testet kapott, amely soha nem hal meg!
Pál és én hisszük ezt. Az 1Kor15-ben ír Pál a feltámadás „első zsengéjéről”. A keresztyének vártak a feltámadás pillanatára, hogy romolhatatlan testet kapjanak. Ez különbözteti meg a mi Urunk Jézust más hamis vallások vezetőitől. Még Mohammed, ahogyan Buddha, Mary Eddy Baker vagy más vallásalapítók is meghaltak és a testük elrothadt vagy elégett. Őt azonban fára feszítve megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék. Ez rendkívül fontos! A feltámadása teszi az ő működését és halálát hitelessé. A hamis tanítások követői álláspontjukat nem támaszthatják alá, mert nem bizonyíthatják a feltámadást.
Az ötödik pont ez volt: Isten…Megjelenjék de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. Ez óriási benyomást tett az emberekre, a nem keresztyénekre is. A „Himmelsstürmer” (Eget ostromló) könyvben írja a kedvelt rabbi (Solomon Freehof): „Isten jelenlétének tudata millióknak lett közismert Jézus személyén keresztül, ami az Ő hatalmának lényege és ennek világosnak kell lennie minden – a keresztyén irodalmat objektíven tanulmányozó –diák számára. Ez egy fontos dolog, hogy a kép élénksége idővel nem fakult meg. A lírában dicsérik őt. Ő még mindig az egyik legélőbb kísérője számtalan embernek.” Egy muszlim sem énekelné, hogy „Mohammed, lelkemnek szerelme” vagy egy zsidó sem énekelné, hogy „Mózes, tanítóm, szükségem van rád minden időmben”. Jézus egyedülálló, nem csak egy tanítás vagy egy szervezet találmánya. Jézus Istent közel hozta az emberekhez. Itt tévedett a rabbi. Nem az utókor istenítette meg Jézus személyét. Emberek milliárdjainak vált az isteni személyesen megélhetővé. utókor nem tud megisteníteni, ő az volt, aki volt: Isten. Isten feltámasztotta és a hívőknek kijelentette magát.
A hatodik pont Péter üzenetében a 42. versben olvasható: És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Más szavakkal ő a messiás király, akinek szuverén hatalma van élet és halál felett. Az Atya az ítélkezést a kezeibe helyezte. Az ítéletben minden hatalom az Övé, ez pedig a feltámadás által vált hitelessé. Valaki azt mondta: Ne prédikálj állandóan a történeti Jézusról, inkább az élő, szuverén Krisztusról, akivel dolgunk van!
Még hátra van az utolsó, hetedik pont a 43. versből: Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. A tényeket gyakran interpretálják. Az Ószövetség prófétái bizonyságot tettek az igazságról, ami most lett nyilvánvalóvá a Messiás jöttében és ígya Messiás életrajza most örömhírré vált. A bűn terhét eltörölte így az összes Messiásról szóló prófécia kiterjedt és exkluzív örömhírré vált. Ő mindenkinek Ura, nem csak a zsidóknak, de a népeknek is!
Amikor azt mondja „aki hisz őbenne, elfogadja a bűnök bocsánatát az ő neve által” ez egy fontos kijelentés. Egy XX. század eleji öreg amerikai evangélista mesélte, hogy egyszer egy katolikus ment hozzá és mondta: „Nem juthatsz a mennybe, csakis az egyházon keresztül.” Az evangélista megkérdezte őt, hogyhogy? És a férfi azt felelte, „mert Péteré a kulcs”. Az evangélista így válaszolt neki: „Tartsd meg a kulcsot Péter, enyém az Ajtó! Ez egy utalás Jézusra, aki azt mondta: Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik. Az üdvösség egyedül Krisztus által, egyedül hit által van. Egyedül hit által cselekedetek nélkül!
Ha Péter azt mondja: Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer, akkor ezzel azt mondja, hogy a bűnök bocsánatáért nem lehet megdolgozni, hanem ez Isten ajándéka. Ez a Kornéliusznak szánt örömhír csúcspontja.
Vegyük észre, hogy Péter nem csak annyit mond, hogy Jézus volt az Úr, hanem azt is, hogy valami különlegeset tett. A kiengesztelődést teljesítette be. Azt olvassuk az Írásban: Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy …… életét adja váltságul sokakért.(Mk10,45) Feláldozták a bűneinkért. Meghalt az istentelenekért, elhordozta a bűneinket a testében a kereszten. Íme a megöletett Bárány. (Jel5,12) Egy kép a Messiásról hiányos, ameddig a kereszten véghez vitt engesztelést nem említjük!
Ha Péter azt mondja, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer és még folytatni akarja a beszédét, rájuk száll a Szentszellem és felkavarja őket, elkezdenek nyelveken szólni. És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentszellem ajándéka. A testvéreknek, akik Péterrel jöttek Joppéból, tátva maradt a szájuk a meglepetéstől. Ugyanaz történt, mint pünkösdkor, számukra egy csoda volt ez.
Különböző nyelveken szóltak, mert Istent dicsérték, megértették. Aztán Péter beszélt: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentszellemet, mint mi? Pünkösdkor, pár nappal azelőtt mondta Péter:Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentszellem ajándékát. (ApCsel2,38) Sokan rosszul olvassák és tanítják ezt az igeszakaszt a következőképpen: térjetek meg, valljátok meg hiteteket, higgyetek és keresztelkedjetek meg, mert keresztség nélkül nem üdvözültök.
Mit is mond nekünk az írás? Térjetek meg és meg lesztek keresztelve. Melyik itt a kulcsfogalom? A megtérés vagy a keresztség? Ha valaki a „keresztségre” gondol, akkor nem olvasta el a mai igeszakaszunkat. Kornéliuszt és háza népét megáldotta a Szentszellem, még mielőtt megkeresztelkedtek. A bűnbánat, megtérés tehát magába foglalja a hitet is.
Ha valaki hisz, akkor biblikusan bűnbánatot tart és átadja életét Jézusnak. A keresztségnek következménynek kell lennie, mint afféle bizonyság a hitről, de a keresztség nem biztosítja az áldást. Ami Kornéliusz házában történt erre bizonyíték, ezért is mondja Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentszellemet, mint mi?
Vannak, akik azt állítják, hogy a „keresztség nem fontos”. Bizonyos értelemben igaz, ugyanis nem üdvszükséglet. Legtöbbször olyanok, akik egy olyan egyházból jönnek, ahol a keresztség túlhangsúlyozott a tanításban és ezért visszaélnek vele. Péter azonban megparancsolja a hívőknek, hogy keresztelkedjenek meg. A Szentszellem eleveníti meg a kívánságot, hogy megkeresztelkedjenek. Senki nem mondhatja „vártam, amíg a Szentszellem meggyőz a keresztség szükségességéről”. Ez egy lázadás lenne. A Szentírás parancsolja a hívők keresztségét. Lehetőleg közvetlenül a megtérés után.
Kornéliusz és a háza népe megkeresztelkedtek és aztán azt olvassuk: Ők pedig kérték, hogy maradjon (Péter) náluk néhány napig.
Ha te, itt vagy ezt az üzenetet interneten hallgatod vagy olvasod, jöjj Jézushoz, Jésuához, akár zsidó vagy, vagy nem. Nála megtalálod a bűneid bocsánatát és az örök életet. Ne habozz, jöjj HOZZÁ ma, senkit nem vet el, aki a karjaiba veti magát. Ámen.