Dániel (14) Dániel 10,1-10 Dániel és a láthatatlan birodalom

Az újságok mostanában tele vannak szellemtörténetekkel, és a filmek nagy része is a szellemvilággal foglalkozik. A novemberi Halloween nálunk is meghonosodott.

A 10. fejezet a szellemvilággal foglalkozik, ezért hasznos, ha mi is tanulmányozzuk. A Dániel 10 fontos fejezet az angyalokról szóló tanítás (angelológia) szempontjából. Ahogy végighaladunk a fejezeten, különösen a második felében, amikor Perzsia fejedelméről olvasunk, észre fogjuk venni, hogy itt nem emberi lényről van szó, hanem a szellemvilág egyik alakjáról. Ezért olyan különleges ez a fejezet.

A legtöbb ember úgy gondolja, hogy az angyalok jószándékú lények. Sok, főleg katolikus templom viseli például Mihály arkangyal nevét, mint pl. a brémai Szent Mihály-templom. Ezzel természetesen nem egy gonosz angyalt akarnak tisztelni. Vannak ugyanis jó és gonosz angyalok is. A szellemvilágban állandóan zajlanak események, amelyeknek többnyire nem vagyunk tudatában, és ezeket nem is tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani.

Most Dániel utolsó látomásával állunk szemben, amely a 10. fejezetben kezdődik, és majd a 11. fejezetben találjuk azokat a nagy szellemi igazságokat, amelyeket ez az utolsó prófécia magában foglal. Ez egy nagyon hosszú és rendkívül jelentős prófécia, és talán éppen ezért kapott ilyen hosszú bevezetést vagy előszót a 10. fejezetben.

Most nyissuk ki a Messiásról szóló látomást Dániel 10,1–9-nél. Elolvassuk a szöveget, és közben időnként megszakítom néhány magyarázattal. Az első versben Dániel megadja az időpontot és a körülményeket.

¹Círus perzsa király uralkodása harmadik évében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveztek. Igaz ez a kijelentés, amely súlyos háborúkról szól. Ő figyelt a kijelentésre, és megértette a látomást. – Kr. e. 536-ban járunk. A próféta ekkor már igen idős volt, prófétai szolgálatának végéhez közeledett. Körülbelül 85 éves lehetett, mégis tele volt erővel. Amikor azt mondja: „Igaz ez a kijelentés, amely súlyos háborúkról szól”, akkor ezzel a 11. fejezetben található próféciára utal.

Most nézzük meg magát a látomást, Dániel találkozását a Messiással.  ²Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. Nyilvánvalóan Izrael népének állapota miatt gyászolt és imádkozott. ³Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét. ⁴Az első hónap huszonnegyedikén a nagy folyamnak, a Tigrisnek a partján voltam.  ⁵Föltekintettem, és láttam egy gyolcsruhába öltözött férfit, akinek színarany öv volt a derekán.  ⁶Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák. Karjai és lábai csillogtak, mint a fénylő réz, és beszéde oly hangos volt, mint a tömeg zúgása. 

Amikor ezt a megjelenést olvassuk a fehér lenruhába öltözött férfiról, akkor felmerül a kérdés: vajon angyal volt-e, vagy az Úr Jézus? Nos, ha fellapoznánk a Jelenések könyvét, és elolvasnánk a Jel 1,12–15 szakaszt, akkor Urunk Jézus személyének leírásában sok olyan részletet találnánk, amelyek a Dániel 10. fejezetében található látomásból származnak. Ezért úgy gondolom, hogy Dániel itt az Úr Jézussal találkozott.

Ez bizonyára rendkívüli élmény lehetett az idős próféta számára élete végén. Fontos ember volt Izrael számára, és egyben jelentős hivatalnok a perzsa udvarban, most pedig egy teofániában részesült: találkozott az Istenség második személyével.

Hogyan jellemzi itt az ige az Urat? Tulajdonképpen lényének erkölcsi leírása ez. Ugyanez érvényes a Jel 1,12–15-ben található leírásra is. A fizikai megjelenés valójában szimbolikus, szellemi jellegű. Urunk mindkét képe a Szentszellem által közvetített kijelentés.

Ez az egész Bibliára érvényes, így sehol sem találunk Jézusról fizikai leírást a Bibliában. Nem tudjuk, milyen színű volt a haja, milyen magas vagy milyen súlyú volt. Úgy tűnik, hogy a Szentszellem ügyelt arra, hogy ne alkossunk róla képet magunknak. A Szentírás Jézus lényének erkölcsi tartalmát és tanítását állítja a középpontba. A képek, szentképek és oltárképek eltorzítják azt a képet, amelyet Jézusról kellene alkotnunk. Az ő lénye romolhatatlan és örökkévaló.

Ha a Szentírás azt mondaná, hogy Jézusnak vöröses haja volt barna helyett, annak nem lenne jelentősége, mert ez csupán történelmi megjelenésének egyik részlete lett volna. Minden történelmi tulajdonsága fontos lenne számunkra, hiszen valóban történelmi személyként járt ezen a földön, de a külső megjelenését sehol sem írják le, valószínűleg szándékosan.

Ellentét figyelhető meg az evangéliumokban bemutatott Úr Jézus, valamint a Dániel könyvében és a Jelenések könyvében ábrázolt Jézus között. Az evangéliumokban a szeretete és embersége kap hangsúlyt. Ezzel szemben Dániel és a Jelenések könyve az ő fenségét és hatalmát mutatja be. Az evangéliumokban ő az Isten Báránya. A Jelenések könyvében Júda Oroszlánjaként jelenik meg, bár Bárányként is említi az ige visszatekintő értelemben. Dániel ezt a csodálatos látomást kapta Urunkról, és ennek megfelelően reagált is rá, ahogyan azt a 7–9. versekben olvassuk.

⁷Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert nagy rémület fogta el őket; elmenekültek és elrejtőztek.  ⁸Én magamra maradva láttam ezt a nagy látomást, de engem is elhagyott az erőm, belesápadtam, és nem tudtam az erőmet összeszedni. ⁹Hallottam hangos beszédét, és amikor hangos beszédét meghallottam, ájultan roskadtam arcommal a földre. 

Dániel reakciója egy bűnös, törékeny ember reagálása volt, amikor a fenséges és szent Istennel találkozott.

Olvassuk most tovább a 10. verstől: ¹⁰Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre. (Minden általam ismert kommentár szerint ez a küldött Gábriel arkangyal volt.) ¹¹Ezt mondta nekem: Dániel, akit az Isten kedvel! Figyelj arra, amit neked mondok, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. ¹²Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. ¹³A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, ¹⁴de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó napokban; mert ez a látomás is arról az időről szól.

Itt Gábriel látogatásáról van szó, aki azért jött, hogy üzenetet hozzon, és elmondja, mi akadályozta őt útközben. Ez a szakasz sokat elárul az angyalvilágról, amely körülvesz bennünket. Mit mond az angyal Dánielnek? Azt mondja, hogy attól az első naptól fogva, amikor Dániel megalázta magát, imádkozni és böjtölni kezdett, és meg akarta érteni, mit hoz a jövő, az angyal (nevezzük őt Gábrielnek) elküldetett, hogy feltárja Dániel előtt az igazságot. Azonban 21 napba telt, mire el tudott jutni Dánielhez. Ezt mondta: A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Perzsia királyságának fejedelme és Perzsia királyai úgy tűnik, egy gonosz birodalomhoz tartoznak, mert akadályozták Gábrielt abban, hogy Isten üzenetét elvigye Dánielhez. Itt bepillantást nyerünk abba a szellemvilágba, amelybe egyébként nincs betekintésünk.

A Bibliából tudjuk, hogy a Sátánnak van birodalma. A Mt 12,26-ban Urunk ezt mondja: Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa? Az Úr tudott a Sátán országáról. Ha visszalapozunk a Máté evangéliumának 4. fejezetéhez, a 8–9. versekben azt olvassuk, hogy az ördög egy magas hegyre vitte Jézust, és megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét. Ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Nyilvánvaló, hogy a Sátánnak befolyása és hatalma volt ezen országok fölött.

Most lapozzuk fel az Ef 2,1-2-t. Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, ²amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Itt az Úr Jézus a Sátánt a levegő birodalmának fejedelmének, szellemnek nevezi: Ő tehát fejedelem, akinek birodalma van.

A Sátán birodalmának szervezett felépítése van.  Mit olvasunk a Kol 1,16-ban? Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. A szövegösszefüggés alapján ezek a trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok szellemi trónusok és szellemi hatalmak.

Ha visszalapozunk az Efézusi levél 6,12-höz, ott találjuk a jól ismert igeszakaszt: Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Szellemi harcban állunk a sötétség világuralkodóival. Minden arra utal, hogy Sátánnak egy hatalmas, jól szervezett birodalma van. Szeretnénk megismerni a sátáni birodalom szervezeti felépítését? A csúcsán Sátán áll, és ha lefelé haladunk, Perzsiában és más uralkodóknál, hatalmasságoknál és zsarnokoknál találjuk magunkat szerte a világon. Úgy tűnik, hogy a világ különböző területekre van felosztva a gonosz szellemek között, és mindegyiküknek megvan a maga fennhatósági területe.

Azt is tudjuk, hogy Istennek is van királysága, és az is jól szervezett. Az apostol ezt írja az Ef 3,10-ben: … hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége.  Itt Isten angyalainak világáról beszél, amely a Szentháromság Istenének vezetése alatt áll. Amit Dániel megtapasztal, az az, hogy az egész világon rengeteg olyan mozgás és tevékenység zajlik, amelyet mi nem látunk.

Hadtörténészek egy tanulmányt tettek közzé, amely megdöbbentő számokkal tárja fel az ember háborús természetét. Kr. e. 3600 óta mindössze 292 olyan év volt, amikor béke uralkodott, és nem volt háború. Az emberi történelemben 14 531 háború zajlott le, és ebbe még nem számították bele a szomszédsági viszályokat és a családi vérbosszúkat sem. Ezekben a háborúkban 3 640 000 000 ember halt meg. Az anyagi károkról nem is beszélve. – Kr. e. 650 óta 1656 hadsereget fegyvereztek fel, ebből mindössze 16 esetben nem lett háború.

Amióta a világ kétezer évvel ezelőtt keresztre feszítette a Béke Fejedelmét, egyetlen olyan év sem volt, amely háború nélkül telt volna el. Az elmúlt 500 évben Anglia 78, Franciaország 71, Hollandia 21, Spanyolország 64, Ausztria 52, Németország 23, Olaszország 25, Kína 11, Dánia pedig 20 háborút vívott, és így tovább. Az európai nemzetek közül 74 harcolt egymás ellen a 20. században született emberek életideje alatt.

Ezt a felmérést 1962-ben készítették. Arról pedig, amit a mi nemzedékünk élt át azóta, nem is szükséges beszélnünk.

Amikor ezt a fejezetet olvassuk, halvány sejtésünk támadhat arról, mi zajlik a történelem kulisszái mögött.

A történelemben olyan szellemi erők működnek, amelyek messze túlmutatnak azon, amit azok az emberek érzékelni képesek, akik figyelmen kívül hagyják az isteni kijelentést. Von Ranke, a történelem elemzésével foglalkozó német történész azt mondta, hogy a történelemben mindig akad egy olyan megfoghatatlan rész, amit nem lehet megmagyarázni. Úgy tűnt számára, mintha a történelem zűrzavarában olyan rejtélyes erők játszanának közre, amelyeket a történetírás elveivel nem lehet megmagyarázni. A Dániel 10. fejezetében valamennyire betekintést nyerhetünk ebbe a szellemi küzdelembe.

A 10,14-ben Gábriel elmondja Dánielnek, miért jött. Azt mondja, azért érkezett, hogy betekintést adjon neki népének jövőbeli történetébe, az utolsó napok eseményeibe. Ez azért fontos, mert a 11. fejezetben fogja elmondani az Izrael történetére vonatkozó nagy prófétai kijelentéseket. Azt az üzenetet, amelyet Gábriel hozott, a 11. és 12. fejezetben olvashatjuk majd: azt, hogy mi fog történni Izraellel az utolsó napokban.

Az Ószövetségben „az utolsó napokban” kifejezés mindig a végidőkre, illetve a messiási napokra utal, a második adventre, a Messiás második eljövetelére. Gábriel angyal azt mondta Dánielnek: El fogom mondani neked, mi történik majd a te népeddel, Izraellel az utolsó napokban, a jövőben. Ez azért nagyon fontos, mert ez a 11. fejezet bevezetése.

Hogyan reagál Dániel erre a kijelentésre? Erről olvashatunk a Dán 10,15-17-ben. ¹⁵Miközben így beszélt hozzám, lehajtottam a fejemet, és némán hallgattam. ¹⁶Ekkor egy emberhez hasonló lény megérintette ajkamat. Én pedig kinyitottam a számat, és így kezdtem beszélni az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt annyira elfogott a fájdalom, hogy nem tudtam erőmet összeszedni. ¹⁷De uram, hogyan is merne a te szolgád (itt önmagára utal) beszélni veled, ó, uram! Még most sincs semmi erőm, és a lélegzetem is elállt. 

Dániel ezt a 10. fejezetet Gábriel szavaival zárja, amelyeknek meg kellett őt erősíteniük: ¹⁰Ekkor megérintett egy kéz, és fölsegített térdeimre és tenyereimre.^) 19Ezt mondta: Ne félj te, akit az Isten kedvel!  Ezeket a szavakat nemrég már olvastuk a Dán 9,23-ban: Amikor könyörögni kezdtél, egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mivel kedvel téged az Isten. Aztán a Dán 10,11-ben ismét ezt olvassuk: ¹¹Ezt mondta nekem: Dániel, akit az Isten kedvel! Végül itt, a 19. versben ismét: … te, akit az Isten kedvel. Ez az egy vers önmagában megérne egy egész prédikációt. (A különböző fordítások olyan kifejezéseket használnak, mint: „nagy becsben álló férfi”, „igen nagyra értékelt férfi”, „nagyon megbecsült férfi”.)

¹⁸Akkor ismét megérintett az az emberhez hasonló lény, és hogy bátorságot öntsön belém ¹⁹ezt mondta: Ne félj te, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem! 

Dánielt Gábriel megerősítette, és ez jól szemlélteti azt a szolgálatot, amelyet az angyalok végeznek.

Gondoljunk a Zsidókhoz írt levélre, amelyet egyik vasárnap tanulmányoztunk. A Zsid 1,14-ben ezt olvassuk: Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget. Az angyal megerősítette Dánielt, majd elmondta azt, amiről a 11. fejezetben fog beszélni.

²⁰Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, (tehát még mindig a láthatatlan világban zajló harcban áll) és miután végeztem vele, a görögök vezére következik. – (Ez látszólag egy másik fejedelem a sátáni szellemvilágból. Több ilyen fejedelem van, míg Gábriel és Mihály Izrael védelmére vannak kirendelve.) ²¹De előbb elmondom neked, hogy mi van megírva az igazság könyvében. Az „igazság könyve” az az üzenet, amelyet a 11. és 12. fejezet ír le. Most felolvasom a Dán 11,2-t: ²Most pedig elmondom neked a való igazságot… Ezt követi a 11. és 12. fejezet prófétai üzenete. Az „igazság könyve” tehát Dániel könyvének utolsó nagy prófétai kijelentése. Ennek a küzdelemnek a célja Izrael védelme volt, különösen Görögország felemelkedésének fényében, abban az időben, amikor Dániel ezeket a sorokat írta.

Szeretném a fejezet végén néhány fontos témával összekapcsolni a mondanivalót. Az első az imádság kérdése. Mit olvastunk a 12. versben? Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. ¹³A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mihály, az egyik legfőbb vezér segítségemre jött. Akik gyakran imádkoznak, tudják, hogy imádságainkra sokszor látszólag nem érkezik válasz. A Bibliából azonban tudjuk, hogy Isten mindig meghallgatja az imádságokat. Azt is tudjuk, hogy válasza lehet „igen”, lehet „nem”, de gyakran azt mondja: „várj”. Ilyenkor nincs világos útmutatásunk az ő akaratáról, és ez az állapot akár hosszabb ideig is eltarthat. Valójában az Úr Jézus a Szentírásban olyan példázatokat is elmond, amelyek arra bátorítanak bennünket, hogy kitartóan imádkozzunk. Létezik a szüntelen könyörgés. A kitartó könyörgés különösen akkor fontos, amikor még nem kaptunk választ. Ha az Úr már egyértelműen „nem”-mel válaszolt, akkor a további könyörgés fölösleges. Nem szabad megpróbálnunk megkerülni vagy felülbírálni az ő szavát.

Mert ha ez megtörténik, rendszerint olyan választ kapunk, amely nem túl kedvező.

Ha azonban az Úr még nem jelentette ki az akaratát, akkor helyes tovább imádkozni. De ennek a fejezetnek a fényében nem ésszerű-e arra gondolni, hogy amikor időnként nem kapunk választ az imádságainkra, akkor lehetséges, hogy a láthatatlan szellemi világban éppen küzdelem zajlik? Természetesen erről semmit sem tudunk, mert nem rendelkezünk azokkal a képességekkel, amelyekkel ezt megvizsgálhatnánk. Tudjuk, hogy a késedelem nem feltétlenül jelenti Isten nemleges válaszát. A késedelem annak a jele is lehet, hogy harc folyik a láthatatlan világban. Úgy gondolom, hogy ebben nagy bátorítás rejlik a kitartó könyörgésre és imádságra. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy a könyörgés és az imádság nagy gazdagságot jelent a keresztény ember számára. Ha valaki hisz Isten szuverenitásában, tudja, hogy minden Isten rendelése szerint történik. De azt is tudjátok, hogy bár a dolgokat az Úr rendeli el, azok az imádságon keresztül valósulnak meg. Vagyis azok a dolgok, amelyek meg fognak történni, a Biblia szerint be fognak következni. Bizonyos értelemben az imádság nem változtatja meg ezeket, mert Isten mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik. Ha tehát valami megtörténik, tudjuk, hogy az Isten akarata volt.

Ez pedig nagy vigasztalás, mert ha valami Isten akarata volt, akkor vigasztaló számunkra a tudat, hogy az az ő akarata volt, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ehhez alkalmazkodjunk. Természetesen azonban Isten elhatározott akaratát csak akkor ismerjük meg, amikor az megvalósul. Ő viszont azt mondja nekünk, hogy imádkozzunk. Hogyan tudjuk tehát összeegyeztetni mindazokat az eseményeket, amelyek az Ő akarata szerint mennek végbe, az imádságra vonatkozó sürgető buzdításokkal? Nos, a reformátorok és a legnagyobb teológusok az évszázadok során egyöntetűen azt vallották, hogy amikor Isten elhatározza, mi fog történni, akkor a célt és az ahhoz vezető eszközöket is meghatározza. És ha elrendelte, hogy valami meghatározott dolog bekövetkezzen, akkor azt is elrendeli, hogy az imádság, a bizonyságtétel, az evangélizáció vagy esetleg más eszközök által jusson el az ő akaratának beteljesedésére. A nagy haszon számunkra abban áll, hogy lehetőségünk van nagyon szoros kapcsolatba kerülni az Úrral, és egy láncszemmé válni Isten akaratának megvalósulásában. Nem tudok elképzelni nagyobb motivációt az imádságra annál, mint hogy amikor valaki egy bizonyos ügyért imádkozik, akkor láncszemmé válik a Istenünknek, a Szentháromság Istene akaratának beteljesedésében.

– Számomra érthetetlen, amikor valaki azt mondja: Isten véghezviszi szuverén tervét, akár imádkozunk, akár nem, ezért fölösleges az imádság. Van egy történet egy emberről, aki fát vágott, és ez egyfajta tanulságként szolgál az imaéletünkre nézve. Az ember fát hasogatott, de nem nagyon haladt a munka. Azt mondták neki, hogy élezze meg a fejszéjét, akkor könnyebben fog menni. Ő azonban ingerülten így válaszolt: „Elég nehéz elvégezni ezt a munkát anélkül is, hogy még szünetet tartsak a fejsze megélezésére.”

Amikor az imádságról van szó, gyakran nem ugyanígy érzünk mi is? Reggel sietünk, este pedig túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy időt szakítsunk az imádságra. Ha pedig nem érkezik válasz az imádságunkra, nem lehetséges-e, hogy Isten a türelmünket akarja próbára tenni, vagy éppen egy harc zajlik a láthatatlan világban? Talán imádságunkkal vagy kérésünkkel Isten tervének egy érzékeny pontját érintettük meg. Ha ezt megértjük, annak bátorítania kell bennünket, hogy részt vehetünk Isten munkáinak végrehajtásában.

Ennek jelentősége van a világpolitika és a nemzetek történelmének megértése szempontjából is. Ha Hitlerre, Sztálinra vagy Putyinra gondolunk, és arra, ami körülöttünk történik, nem szabad elfelejtenünk, hogy a Sátánnak jól szervezett birodalma van, amely megpróbálja keresztülhúzni Isten tökéletes tervét. Azok a diktátorok, akik a történelem különböző időszakaiban és különböző nemzetek között tomboltak, mind ennek, a világban működő gonosznak a tevékenységéről tanúskodnak. A gonosz végső megnyilvánulása a fenevad és a hamis próféta lesz. Ők azt fogják végrehajtani, amivel a Sátán megbízta őket.

Pál apostol azt mondja nekünk, hívőknek, hogy Krisztus halálában és feltámadásában biztonságban vagyunk. Vele együtt a mennyei világba ültettettünk, minden fejedelemség, hatalom, erő és uralom fölé, és a gonosz hatalmai nem árthatnak nekünk, ha Isten nem akarja. Ez bátorítson minket mindenkor! Adja Isten, hogy éljünk az imádság lehetőségeivel, és részt vehessünk Isten akaratának megvalósításában.