Dániel 9,24–27. A 70 hétről szóló prófécia 2.

Ma folytatni szeretnénk tanulmányunkat a Dániel könyve 9,24–27-ben található hetven hétről szóló próféciáról. Legutóbb már említettem, hogy ez a prófécia az egyik legfontosabb a Dániel könyvében. Edward Deny úgy fogalmazott, hogy ez a prófécia a próféciák „gerince”. Ez a prófécia megjövendöli a Messiás eljövetelének idejét. Jelentősége azonban nemcsak abban áll, hogy meghatározza az időpontot, hanem abban is, hogy feltárja a Messiás halálának értelmét és szükségességét. Ugyanakkor előre jelzi, hogy a zsidók el fogják őt utasítani, és megjövendöli a templom és Jeruzsálem pusztulását is. Az Ószövetségben nincs más ehhez fogható prófécia.

Nem könnyű megérteni ezt a próféciát; komoly összpontosítást igényel. Sok teológus van, aki szinte soha nem prédikál a próféciákról vagy a Biblia prófétai szakaszairól. Azzal indokolják ezt, hogy a próféciáknak nincs gyakorlati hatásuk az életünkre, és a figyelmünket a jelenről a jövőre terelik el. De akkor azt kell hogy mondjuk: a Biblia nagyon sok helyen eltereli a figyelmünket, ugyanis tele van próféciákkal.

Láttuk, hogy Dániel könyvében Izraelnek a nemzetekhez való viszonya a nyelvhasználatban is kifejezésre jut. Fontos tudni, hogy az első fejezet és a második fejezet 4. verse héber nyelven íródott, mivel Izrael népével foglalkozik. A 2,4 második felétől a 7. fejezet végéig a próféta arámi nyelven ír, azon a nyelven, amelyet a körülötte élő népek használtak. Ezek a fejezetek elsősorban a népekről szóló próféciákat tartalmazzák. A 8. fejezettől kezdve Dániel ismét héberül ír, mivel itt újra Izraelről és a „nemzetek idejében” betöltött szerepéről van szó.

A „nemzetek ideje” kifejezés azt az időszakot írja le, amely a jeruzsálemi templom Kr. e. 605-ben történt lerombolásától a második eljövetelig tart, amikor a Messiás dicsőségben újra megjelenik. Tehát a nemzetek idejében élünk, és a próféta leírja, hogy ebben az időben négy királyság fog létrejönni. Az első Babilon volt, a második a Méd-Perzsa Birodalom, majd a Görög és a Római Birodalom, amely napjainkig terjed. Dániel megjövendöli, hogy a Római Birodalom helyreáll, és az utolsó napokban az egész földön uralkodni fog. – Most tehát Izraelnek a nemzetekhez fűződő viszonyával foglalkozunk addig az időig, amíg az uralom a nemzetek kezében van, és nem Izrael kezében.

A 9. fejezet valójában egyszerű. Imádsággal kezdődik, egy Izraelért mondott imádsággal. Dániel megvallja Izrael bűneit, és kéri Istent, hogy hallgassa meg. A 19. versben így szól: Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! – önmagadért, Istenem, hiszen rólad nevezték el városodat és népedet!” Az imádságra válaszként Gábriel jön hozzá, és ezt a csodálatos próféciát adja neki a jövőről.

Láttuk, amikor a 24. verstől kezdtük: Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét.  Más szóval ez a hat dolog fog megtörténni ebben a 490 évben Izrael számára.

Ezek hatalmas események… Nagy reménység ez egy száműzetésben élő nemzet számára. Természetesen Dániel tudni akarta, mikor kezdődik ez a 490 év. Megszakítás nélkül, egymás után fognak-e bekövetkezni az események, illetve mikor ér véget a 490 év? Ezek a kérdések nem szerepelnek a szövegben, de Dánielt biztosan érdekelte, ha Isten már válaszolni akart az imádságára. A 490 év végén Izrael mindezeket az áldásokat meg fogja kapni.

Nos, ennek a hetven hétről szóló rövid szakasznak a felépítése a következő: A 24. versben Dániel megtudja, hogy melyik az a hat dolog, amely meg fog történni ebben a 490 évben. A 25–27. versekben pedig részletes kifejtést kap ezekről az eseményekről, vagyis hogy miként fognak bekövetkezni. Ezt szeretnénk most megvizsgálni.

Ez olyan, mintha egy Teslát szeretnék vásárolni, és elmennék egy autókereskedőhöz. Ő potenciális vevőt lát bennem, így megmutatja a különböző modelleket. Én megcsodálom őket, kiválasztok egyet, és kérem, hogy magyarázza el részletesen, hogyan működik a motor, az elektronika stb. Pontosan ezt teszi most Dániel a 25–27. versekben.

Kezdjük a 25. verssel. Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Ezt jegyezzük meg: Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek. Vessünk egy pillantást a 25. versre: hogy tudd meg és értsd meg, hogy a Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozó rendelet kiadásától a Messiásig, a Fejedelemig hét hét és hatvankét hét, azaz összesen hatvankilenc hét fog eltelni.

Kr. e. 538-ban kapta Dániel a hetven hétről szóló próféciát. Tehát a Jeruzsálem újjáépítéséről szóló rendelet a 490 éves időszak kezdete. A Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó rendelet Artahsasztá királytól származott, és ehhez most fel kell lapoznunk Nehémiás könyvét a 2,1–8 verseknél.

¹Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében, niszán hónapban történt: bor volt előttem, én pedig fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam előtte kimutatni a szomorúságomat, ²ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem, ³és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, romhalmazzá vált, és kapuit tűz emésztette meg!⁴Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez, ⁵majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá a te szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt! ⁶A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot. ⁷Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába. ⁸Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz és ahhoz a házhoz, amelyikbe majd én költözöm. A király megadta ezt nekem, mert velem volt az én Istenemnek jóakarata. Így tudhatjuk, hogy a döntés Jeruzsálem újjáépítéséről Kr. e. 444. március 5-én született. A parancsot Artahsasztá adta. Ez volt a 490 év kezdete, a 70 hetes időszak kezdete. Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. A kezdet Kr. e. 444-ben volt. Ahogy már mondtuk, egy hét 49 évnek felel meg, és 62 hét 434 évnek. A 434 és a 49 együtt 483 év. A Biblia nem mond sokat a 70 évhétről, csak annyit, hogy 7 hét és 62 hét, összesen 69 hét. Nem tudom, miért választja külön Dániel a 7 hetet és a 62 hetet egymástól. Csak találgatni lehet, és azt mondani, talán 49 évre volt szükség, amíg Nehémiás eltakarította a város romjait és felépítette a falakat. Ez csak egy feltételezés, hogy 49 év kellett a város újjáépítéséhez. Ez Kr. e. 444. március 5-én volt. A 69 hét tehát Kr. e. 444-től Kr. u. 33. március 30-ig tartott.

Tudni kell, hogy a prófétai év nem 365, hanem csak 360 napból áll. Ennek az az oka, hogy amikor a Biblia fél évről beszél, vagyis az utolsó hét feléről, tehát a 7 év feléről, akkor ez 1260 napnak felel meg. Ha ezt a 1260 napot hónapokban fejezzük ki, akkor az 42 hónap. A bibliai év tehát 360 napból állt, nem 365-ből.

Ennek következtében Kr. e. 444-től Kr. u. 33-ig 476 év telt el. Ez a 25. vers szerint – ha számológépet használsz – 173 855 nap, mivel március 5. és március 30. között van néhány nap, hozzáadunk 25 napot, és így 173 880 napot kapunk Artahsasztá rendeletének idejétől a Messiásig, a Fejedelemig. Ha tehát a 173 880 napot elosztjuk az év 360 napjával, akkor 483 évet kapunk, azaz 49 plusz 434 évet.

Ezt a számítást nem én végeztem, hanem mások, többek között a Dallas Theological Seminary munkatársa, Dr. Harold Hoehner. Aki tanulmányozza Dániel könyvét, az ki tudja számolni azt a dátumot, amikor a Messiásnak el kellett jönnie. Elolvastuk a 25. verset: Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek. Az elején Kr. e. 444 áll, a vége pedig Kr. u. 33. március 30.

Ez az a nap, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. Nyissuk ki a Máté 21-et, ahol az evangélista elénk tárja a bevonulásról szóló történelmi beszámolót. Nem volt ez diadalmas bevonulás, de azért történt így, hogy beteljesüljön a prófécia. A Máté 21,1-ben ezt olvassuk: ¹Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát, ²és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám!”

Nem Zakariás mondta, hogy így fog történni? Megtaláljátok a helyet? Zak 9,9: Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Pontosan így történt. Az Úr akarta, hogy a nép felismerje: ő az, aki beteljesíti ezt a próféciát. A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: ⁷odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. ⁸A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. ⁹Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! ¹⁰Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez? ¹¹A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta. A Messiás, a Felkent vonult be Jeruzsálem városába azon a napon, amikor Dániel próféciája beteljesedett.

Olvassuk el most a Dán 9,26-ot, egy olyan verset, amely mintegy közbevetésként áll a szövegben:

A hatvankét hét eltelte után (a 62. hét után, mert 7 és 62 hét volt) megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat.

Fontos: a 62 hét után! A 69. hét a Jeruzsálem újjáépítéséről szóló rendelettel kezdődött, és az Úr diadalmas bevonulásával Jeruzsálembe ért véget. Ez Kr. u. 33-ban történt.

A 62 hét „után” 3 dolog történik! Figyeljünk a 26. versre! Az első dolog, ami bekövetkezik, hogy megölik a felkentet. Mit jelent ez? Bárki, aki olvassa a Bibliát, azt fogja mondani, hogy ez Jézus halálára vonatkozik. Itt a héber karath szó szerepel. Ezt a szót az Ószövetség gyakran használja a halálra. Érdekes módon az Ézsaiás 53-ban nem ez a szó áll. Ott az áll, hogy erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés? A karath tehát azt jelenti, hogy a halál által elvágatott, kivágatott, eltávolíttatott az élők közül.

A Fejedelem, a Messiás, amikor a 69. évhét végén megmutatja magát a népnek, először megöletik; keresztre feszítése Kr. u. 33. április 3-án történik. És kortársai közül ki gondolt arra… Mit jelent ez? Alázatban jött el, szolgaként, megfeszítették, meghalt, eltemették, feltámadt, és most az Atya jobbján van.

Mi fog ezután történni? Másodikként, a 69. hét után ezt olvassuk: ? A 69. hét után a következőket olvassuk: Egy eljövendő fejedelem népe… Ez az eljövendő „fejedelem” nem a Messiás-Fejedelem. Ez a fejedelem elpusztítja a várost és a szentélyt.

Amennyit a történelemből tudunk, nagyrészt Josephus Flavius beszámolói alapján, az az, hogy Titusz négy légió katonával érkezett, és elpusztította a várost. Ő meg akarta kímélni a templomot, de egy katona fáklyát dobott a templomba, a függönyök és a faszerkezet lángra kaptak, és minden leégett. A hatalmas hőségben a templomban lévő arany megolvadt, és befolyt a kövek közé. A katonák ezért minden követ felfordítottak, hogy hozzájussanak az aranyhoz. Pontosan úgy, ahogyan Urunk mondta az Olajfák hegyén elhangzott beszédében: Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. (Mt 24,2).

Így pusztult el a város és a templom Kr. u. 70-ben. Ez volt a második esemény, amelynek a 69. évhét után kellett bekövetkeznie.

A harmadik dolog, aminek a 26. vers szerint a 483 év után be kell következnie, hogy háborúk lesznek. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Tehát az időszak végéig pusztítás és háborúk lesznek.

Érdekes, hogy eddig még semmit sem mondott a 70. hétről. A Messiás keresztre feszítéséről, a város elpusztításáról és a háborúkról beszélt. A 70. hétről miért nem? Valószínűleg azért, mert a 69. és a 70. hét között hosszabb időnek kellett eltelnie. – Mi ismerjük ezt a próféciát, ismerjük az elmúlt 2000 év történelmét, és a próféciák esetében gyakran előfordul, hogy az egyes események között nagyobb időközök vannak.

Nyissuk ki a Zakariás könyvét, a 9. fejezet 9–10. versét. Itt jól látható, hogy az egyes próféciák között nagy időbeli távolságok lehetnek. Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Tudjuk, hogy ez az esemény az első adventkor történt, ahogyan Máté leírja: ez Jézus bevonulása Jeruzsálembe. És mi áll a 10. versben? 10 Mert kiirtom a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből – mondja az Úr. Kivész majd a harci íj, mert békét hirdet a népeknek; uralma tengertől tengerig ér, az Eufrátesztől a föld határáig. Nos, ez még nem történt meg. Ez a második adventkor fog bekövetkezni. E két vers között nagyon hosszú idő telik el.

Van egy másik példánk is az Ézsaiás 61,1-ben. Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. ²Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét,… Ezt mondta Urunk a názáreti zsinagógában, és hozzátette: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek előtt” (Lukács 4,18-19). Aztán visszaadta a tekercset a szolga kezébe. De hogyan folytatódik a vers? … hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját… Ez nem történt meg az első eljövetelkor! Az Úr bosszúállását csak az Ézsaiás 63 írja le. Ez jó példa arra, ami gyakran jellemzi a próféciákat. Sokszor egyetlen próféciában utalást találunk mindkét adventre. Mi tehát ebben az időszakban élünk, az első és a második advent közötti időben. Ez nem egyszerűen olyan, mint egy zárójeles közbevetés, inkább egy betoldás, szünet, egy félidő vége – például egy focimeccsnél, amikor a csapatok és a nézők megpihenhetnek. A tizenöt perces szünet nem része magának a játéknak. Valami hasonlóról van szó itt a 26. versben.

Most térjünk át a 27. versre, ahol a 70. hét kerül említésre. Mindaz, amit eddig olvastunk, a 69. hétre vonatkozik. Jelenleg a 69. és a 70. hét közötti időszaknál tartunk. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre…  Nagyon fontos tudni, hogy mit jelent itt az „ő”! Ki köt kivel erős szövetséget a 70. héten? A 25. versben utalást találunk a Messiás-Fejedelemre. Ő az Úr Jézus, Másíach Nágíd, a Messiás, a Fejedelem.

A 26. versben pedig egy másik, eljövendő fejedelemre történik utalás. Az irodalmi szövegek olvasásánál van egy szabály, amelyet mindannyian alkalmazunk: Mire vonatkozik a névmás, vagyis az a személy, akire a szöveg az „ő” szóval utal? A névmás általában arra a személyre vagy eseményre vonatkozik, amely közvetlenül előtte szerepelt. Természetesen vannak kivételek, mint minden szabály esetében, de általánosságban ez így van.

Ha ez igaz, akkor kire utal ez? A Messiásra, vagy arra a fejedelemre, akinek még el kell jönnie? A 26. versben az eljövendő fejedelem szerepel. A 25. versben a Messiás-Fejedelem. A 27. versben tehát ennek megfelelően az eljövendő fejedelemről kell szó legyen.

Ki tehát az az eljövendő fejedelem? Dániel ezt nem mondja meg nekünk közvetlenül. Később azonban beszél a királyról. Amikor a királyról beszél, az mindig egy nagyon gonosz személy. Azt mondja a Dániel 7,20-ban, hogy ennek nagy szavakat beszélő szája volt. Ő volt a kis szarv a 8. fejezetben. Dániel tovább is jellemzi őt, és aki olvassa a Bibliát, tudni fogja, hogy a 11. fejezetben szereplő király az Antikrisztus. Az én értelmezésem szerint ő a 8. fejezet kis szarva. Ő a 11. fejezet fejedelme. Amit tehát Dániel mond, az az, hogy az Antikrisztus egy hétre szövetséget köt sokakkal.

Természetesen nem ismerjük ennek a szövetségnek a tartalmát, ezért bizonyos mértékig a prófétai képzelőerőnkre kell hagyatkoznunk. Nem kell nekem mindent elhinni, különösen nem akkor, amikor az Írás magyarázatáról van szó. Azt olvassuk: Azt mondja, hogy szövetséget köt a sokasággal egy hétre… majd ugyanabban a mondatban hozzáteszi: de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. Tehát feltételezhetjük, hogy ez a szövetség valamilyen módon összefügg a jeruzsálemi istentisztelet helyreállításával. Ebből arra következtethetünk, hogy az Antikrisztus szövetséget köt majd Izrael népével, amelynek eredményeként megoldódik a „Jeruzsálem-kérdés” a Templom-hegyen, azon a helyen, ahol egykor a templom állt – amit korunk politikusainak nem sikerült megoldaniuk. A Szentírás más próféciáiból tudjuk, hogy a templom újjá fog épülni. A rabbik is készülnek a templom újjáépítésére. Ők azt mondják, hogy csak a Messiás lesz képes felépíteni a templomot. Ha valaki képes lesz békeszövetséget létrehozni, akkor azt a személyt, aki eljön, a zsidók l Messiásként fogadják majd. Az Antikrisztus diplomáciai képességei révén hitelessé tudja majd tenni azt az állítást, hogy ő a Messiás. Létrejön tehát egy szövetség Izrael és az Antikrisztus között, amely lehetővé teszi a jeruzsálemi templom felépítését, és helyreállítja az áldozatokkal járó istentiszteletet.

Olvassuk el most a fejezet utolsó szavait is. A szövetséget 7 évre köti meg. De a 70. hét közepén, vagyis 3 és fél év elteltével – ahogyan azt a Szentírás más helyei is említik – kezdetét veszi az a korszak, amelyet nagy nyomorúságnak hívnak. …és a hét felénél megszünteti az áldozatokat és az ételáldozatokat. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.

Értitek, miről van itt szó? Valószínűleg nem. Sokan, akik évszázadokon át tanulmányozták ezt az igeszakaszt még az eredeti nyelven is, eltérő és sokszor zavaros véleményekre jutottak. Ez egy nagyon nehezen érthető rész. Annyit azonban elmondhatunk, hogy az Antikrisztus a 7 év felénél meg fogja szegni a szövetségét. Az áldozatbemutatás meg fog szűnni, és ezután ítélet következik a pusztítóra, aki ezt a pusztulást előidézte.

Olvassuk el most a fejezet utolsó szavait. A szövetséget 7 évre köti meg. De a 70. hét felénél, azaz 3 és fél év elteltével – amint azt a Szentírás más helyei is említik – kezdetét veszi az a korszak, amelyet a nagy nyomorúságnak neveznek. …és a hét felénél megszünteti az áldozatokat és az ételáldozatokat. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés...

Értitek, miről van itt szó? Valószínűleg nem, sokan, akik évszázadok óta tanulmányozzák az eredeti nyelvet is, zavaros véleményen voltak. Nagyon nehéz megérteni. De azt lehet mondani, hogy az Antikrisztus a 7 év közepén megszegi szövetségét, az áldozatok megszűnnek, és akkor ítéletet hajtanak végre a pusztító felett, aki a pusztítást okozta.

Az Úr Dánielre hivatkozott, amikor azt mondta: Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! – ¹⁶akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, … (Máté 24,15) Menekülniük kell, mert akkor az Antikrisztus bálványát felállítják a templomban, és a népet felszólítják, hogy imádja az Antikrisztust, a világ uralkodóját.

Szeretném röviden összefoglalni. A 490 év alatt be fog teljesedni az a hat áldás, amelyet a 24. vers felsorol.  A 70 hét utolsó hete még a jövőben van. Az örök igazságosság még nem lépett életbe, és a megjövendölt háborúk sem értek még véget Ezután a 25. vers említi a 70. hetet. Az Úr, amikor a földön járt, beszélt erről, és Pál is megemlíti a 2. Thesszaloniki levélben mint jövőbeli eseményt. Tehát feltételezhetjük, hogy a 70. héten fognak bekövetkezni ezek a hatalmas események. Mikor kezdődik ez a 70. hét? Amikor megkötik a szövetséget. Tehát jelenleg még nem a 70. hét időszakában élünk.