Ennél a résznél van egy kis gondom. Gyakran úgy járok el, hogy felolvasom az igehelyet, utána pedig magyarázom. De ha olyan hosszú az ige, akkor azt kérdezem: Mi a fontosabb? Az ige vagy a magyarázat? Felolvashatnám az igeszakaszt, aztán mondhatnék hozzá 5 percben valamit. Azt hiszem, most felolvasom végig az ApCsel 7,1-53-at, és rövidebbre fogom a magyarázatomat. Fontosabb, hogy az igére koncentráljunk, mint az, hogy mi az én mondanivalóm ezzel kapcsolatban.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy István éppen a nagytanács előtt áll, azután, hogy vitába szállt a hellén zsinagógákban a zsidókkal. Lukács az ApCsel 6,10-ben azt írja:de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt. Istvánnak most a nagytanács előtt kell védekeznie, ugyanis istenkáromlással vádolták meg. Azt állítják, hogyMózest – vagyis a törvényt, és Istent – azaz a templomot gyalázta.
Tudjuk, hogy az Úr Jézus egyszer azt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni (Mt 26,61).Azt is tudjuk, hogy a gyülekezet tisztában volt vele, hogy Jézus kereszthalálakor a templom kárpitja felülről lefelé kettéhasadt, és hogy a törvény az elkövetkezendő időkben többé már nem törvénykönyvként érvényes a hívőkre, de meg kell tartaniuk a törvény igazságát.
Istvánnak tehát azt kellett bizonyítania, hogy amit mondott, az megtalálható az Ószövetségben. De ő éppen ellenkezőleg érvel: Elmondja, hogy nem ő fordult a templom és Mózes ellen, hanem Izrael népe az, aki egész történelme során folyton Isten ellen lázadt. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor most felolvassuk a fejezetet. István nagyon bártan és határozottan cselekedett.
1 A főpap megkérdezte: Valóban így van ez? 2 Ő erre így szólt: Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban, 3 és ezt mondta neki: Menj ki földedről és rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked. 4 Ekkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja, Isten elvezette őt erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 Nem adott neki ebből örökségül egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja azt neki és utódainak, pedig nem volt gyermeke. Így mondta meg Isten, hogy utódai jövevények lesznek idegen földön, rabszolgává teszik és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. 7 De ezt a népet, amelynek szolgálnak, ítélettel sújtom, így szólt az Isten, ők pedig ezek után kiszabadulnak, és szolgálni fognak nekem ezen a helyen. 8 A körülmetélés szövetségét is adta neki. Így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon, Izsák pedig Jákóbot, Jákób pedig a tizenkét ősatyát. 9 Az ősatyák pedig féltékenykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Isten vele volt. 10 Megszabadította őt minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, és kormányzóvá emelte Egyiptom és a fáraó egész háza fölé. 11 Éhínség támadt egész Egyiptomban és Kánaánban, és olyan nagy nyomorúság, hogy atyáink sem találtak élelmet. 12 Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte először atyáinkat. 13 A második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és így a fáraó tudomására jutott József származása. 14 József pedig magához hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát. 15 Így ment le Jákób Egyiptomba, ott halt meg ő és a mi atyáink is. 16 Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben. 17 Amint közeledett az ígéret beteljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, a nép egyre szaporodott és sokasodott Egyiptomban, 18 amíg csak más király nem lett Egyiptomban, aki nem tudott Józsefről. 19 Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.20 Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték apja házában,21 amikor pedig kitették, a fáraó leánya magához vette, és saját fiaként neveltette. 22 Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben. 23 Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait.24 Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit. 25 Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg. 26 Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, ki akarta őket békíteni, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? 27 De az, aki bántalmazta testvérét, ellökte őt magától, és ezt mondta: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? 28 Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit? 29 Mózes ezt hallva elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született. 30 Negyven esztendő elteltével a Sínai-hegy pusztájában megjelent neki egy angyal csipkebokor tüzének lángjában(Ekkor Mózes 80 éves volt). 31 Amikor Mózes meglátta, csodálkozott a látomáson, de amint feléje tartott, hogy megnézze, megszólalt az Úr hangja: 32Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes megrémült, és nem mert odanézni;33 az Úr pedig ezt mondta: Oldd le a sarut a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld. 34 Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam sóhajtozását, le is szálltam, hogy megszabadítsam őket. És most menj, elküldelek Egyiptomba. 35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – őt küldte el az Isten elöljáróul és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban. (Most nem tudunk minden részletet megvizsgálni, de megfigyelhetjük, hogy István a következő séma szerint építi fel beszédét: Izrael az egész történelme során mindig ellene szegült Istennek.) 36 Ő hozta ki őket, ő tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, olyat, mint én. 38 Ő az, aki ott volt a gyülekezet előtt a pusztában atyáink és az angyal között, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen: ő vette át az élő igéket, hogy átadja nekünk. 39 Neki nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem elutasították maguktól, és visszafordultak szívükben Egyiptom felé, 40 amikor ezt mondták Áronnak: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt Mózessel, aki minket kivezetett Egyiptom földjéről. 41 Elkészítették a borjút azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük munkájában. 42 Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, amint meg van írva a próféták könyvében: „Véres- és égőáldozatot hoztál-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza? 43 Sőt inkább hordoztátok Molok sátorát és isteneteknek, Romfának a csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra.” 44 A bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. 45 Ezt átvették atyáink, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogány népek földjét, akiket kiűzött az Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig, 46 aki kegyelmet talált az Isten színe előtt, és könyörgött, hogy lakóhelyet találhasson Jákób Istenének 47 de Salamon épített neki házat. 48 A Magasságos azonban nem emberkéz alkotásaiban lakik, amint a a próféta mondja: 49 „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezt? (István azt hangsúlyozta, hogy a templom átmeneti jelentőséggel bírt, mivel Isten nem lakik emberkéz alkotta templomban. Ezután következik a vád.) 51 Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentszellemnek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53 akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg.
Így beszél az ember, amikor bíróság előtt áll? István mindenesetre nagy bátorsággal szólt.
István egy diakónus volt, aki prédikált. Az alábbi okok miatt volt fontos személy:
1. Ő volt a gyülekezet első vértanúja. Őt követték Jakab, Polikárp, Husz János és a 20-21. századi mártírok. 2. Teológiai szempontból is fontos személy volt. Isten kinyilatkoztatását jobban megértette, mint Jakab, Péter és János. – Pál később megemlíti, hogy ő Gamáliel tanítványa volt. Valójában azonban István tanítványa volt. A görög zsinagógákban vitatkozott Istvánnal. Ott szembesült a gyülekezet világnézetével. Sok évvel később Augustinus így írt: „ha István nem imádkozott volna érte, Pál nem lenne“. Valószínűleg igaza van. Saul megtérését az Istvánnal való találkozás készítette elő.
Sokszor felteszik a „Mi lett volna, ha…” kérdést. Az egyik ilyen: Mi lett volna, ha nem hal meg István? Elmondhatnánk-e, hogy Pál volt a nagy apostol? De ezek csak feltevések.
3.István az egyik a sok fiatal férfi közül, akiket Isten magához vett, mielőtt elérték volna a virágzó férfikort. Számomra ilyen példa volt Madarász István is. Az ő esetében sem értünk sok mindent, de ez biztosan így volt megírva Isten tervében.4. István volt az összekötő kapocs Péter és Pál apostol között. Amikor az Apostolok cselekedeteit olvassuk, azt látjuk, hogy az első részek Péter szolgálatát mutatják be. A könyv többi fejezete Pál szolgálatáról szól. István volt az összekötő kapocs. Az Úr parancsa az volt, hogy hirdessék az evangéliumot Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, egészen a föld végső határáig. – István kötötte össze Jeruzsálemet Antiókhiával, amely a nemzetek közötti misszió központja lett.
István volt az első vértanú, fontos szerepe van a történelmi összefüggésben, és teológiailag is nagy jelentősége volt a hitvédelemben.
A mártírhalálát megelőző időben István a hellenista messiáshívő zsidók vezetője volt. A 6. fejezetben, ahol először kerül említésre, úgy jellemzi az ige, mint hittel és «Szentszellemmel teljes férfit». Az érvelésben felülmúlhatatlan volt. Pál azt írja magáról, hogy a zsidó törvények ismeretét tekintve megelőzte a kortársait. Ő a zsidók teológiai vezetője volt, abban a tekintetben, ahogyan ők az igazságot értelmezték.
Elképzelem magamban, ahogyan a görögül beszélő zsidók Pálhoz fordultak segítségül. „Itt ez az István, akivel vitázunk a hitről, és nem tudjuk meggyőzni, olyan erővel és bölcsességgel beszél. Gyere, segíts nekünk!“. Pál elment, de ő is alulmaradt Istvánnal szemben.
Azt gondolom, ezek a viták nem maradtak titokban Jeruzsálemben, és izgalomban tartották az embereket. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a nagytanács aggódni kezdett. Hiszen itt állt egy férfi, aki egy új papról, prófétáról és egy új szövetségről beszélt. Elhatározták tehát, hogy tenniük kell valamit. A nagytanács elé állították tehát Istvánt, és találtak néhány hamis tanút akik azt állították, hogy Mózes és a templom ellen beszélt. Elhatározták, hogy megkövezik. – A szakasz, amit olvastunk István védőbeszéde. Azt mondta ugyanis, hogy már nem a templomban kell imádni Istent, hanem szellemben és igazságban kell imádni Őt a gyülekezetben. A lévita ceremóniák ideje lejárt. Bizonyára azt is mondta, hogy nem a törvény írott betűje, egy szabálygyűjtemény által lesz üdvösségünk, hanem azáltal, hogy a Szentszellem uralmának rendeljük alá magunkat, és a törvényben követelt igazságot követjük.
Túl hosszúnak és fárasztónak találjuk István védőbeszédét? Nem, ez a beszéd erőteljes és félreérthetetlen. Mi is tulajdonképpen a mondanivalója? «Nézzétek meg a történelmeteket! Isten már akkor cselekedett, mielőtt a templom létezett volna. Mikor történtek a fontos események? Legelőször Ábrahámmal kezdődött, amikor Isten elhívta őt Úr-Kaszdimból. Isten a káldeusok nyelvén szólt hozzá. Aztán Mózessel beszélt az égő csipkebokorból. Mózest Midján földjén készítette fel Isten arra, hogy kivezesse a népet Egyiptomból. Mózesen keresztül beszélt a néphez a Sinai hegyen. Ez még az ígéret földjének birtokba vétele előtt történt.És hol temették el az ősatyákat mind? Samáriában. – István azzal érvelt, hogy Isten Izraellel még azelőtt cselekedett, mielőtt az országukat birtokba vették volna.
A másik dolog, amit István hangsúlyozott, hogy a templom felépítése nem Isten gondolata volt. Isten elrendelte, hogy készítsék el és állítsák fel a Szent sátrat, melynek a méreteit és elkészítési utasítását Mózesnek adta meg Isten, amikor a Sinai hegyen volt. Isten a templom esetében nem adott ilyen leírást. A Szent sátor Izrael történetében sokkal fontosabb volt, mint a templom. Nem meglepő ez? A zsidókhoz írt levél szerzője is hasonlóan építi fel írását, és ő is fontosabbnak tartja a szövetség sátrát, mint a templomot.
Ami különösen fontos, – és amit később Pál is megír – hogy Isten az Ábrahámnak tett ígéreteit még azelőtt adta, hogy a Sinai hegyen kihirdette volna a törvényt. Tehát először kapta Ábrahám a feltételek nélküli ígéretet, a törvény csak később jött, azért, hogy szembesítse Izraelt a bűnösségével, és hogy felkészítse a népet Messiás eljövetelére.
István diakónusnak ez a csodálatos beszéde felvázolja annak az egész teológiának az alapjait, amelyet Pál később részletesen bemutat a leveleiben. Ezért ne lepődjünk meg, amikor Pál nagy beszédét olvassuk az ApCsel 13-ban, ahol ezt mondja: ApCs 13,38 Vegyétek tehát tudomásul, testvéreim, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, 39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
Ezekkel a háttérinformációkkal nézzük most meg István védőbeszédét. – Az első versben a főpap egy kihívó kérdést intéz hozzá. Azt a trükköt veti be, amit ma is használnak, ha valakit nyomás alá akarnak helyezni. A kérdés egy rejtett feltételezést tartalmaz. Ha erre a kérdésre igennel válaszol, akkor vesztett, ha pedig nemet mond, akkor is veszíthet. István a templomról, Mózesről és a törvényről beszélt.
Ha nyomás alá akarsz helyezni valakit, és meg akarsz nyerni egy érvelést, akkor csak ezt kell kérdezned: „Felhagytál már azzal, hogy vered a feleségedet?” Ha a vádlott igennel válaszol, akkor beismeri, hogy verte a feleségét. Ha nemet mond, akkor pedig azt ismeri el, hogy még mindig veri. – Ha tehát alkalmad van feltenni egy vitában egy olyan kérdést, ami egy feltételezésre céloz, és az ellenfeled válaszol rá, akkor nyertél. Lehet, hogy nincs igazad, de a vitát megnyerted.
István azonban átlát a főpap szándékán és hosszú fejtegetésbe kezd a kérdésre vonatkozóan. A főpap megkérdezte: Valóban így van ez? Igaz, amit ezek az emberek rólad állítanak? A védekezés a 2. versben kezdődik, és egészen az 50. versig tart. Megpróbálom összefoglalni, amennyire lehet. István az ősatyákról beszél, és kiemeli Józsefet. – Azután a törvényt és Mózest állítja a középpontba. Végül a Szent sátorral és a templom idejével fejezi be.
István egy történelmi visszatekintést nyújt. Az apostolok és mások nem úgy prédikáltak, mint mi. Mi inkább a magyarázó igehirdetést részesítjük előnyben, vagyis veszünk egy könyvet, és azt magyarázzuk. Ezt angolul „expository preaching“-nek, azaz magyarázó igehirdetésnek nevezik. Sajnos ezt nem minden gyülekezetben és szabadegyházban alkalmazzák. Az első gyülekezetek többnyire úgy hirdették az igét, hogy áttekintették a nép történelmét. Felhasználták Isten munkálkodását az üdvtörténetben. Ennek bizonyára megvolt az oka. Azt gondolom, hogy a helyzet adta így. István tehát visszatekintett Izrael történelmére, és azt bizonyította be, hogy azok a szertartások, amelyekkel Izrael az Ószövetségben tisztelte Istent, már idejét múltak, a kegyelem által elavultak.
Campbell Morgan, akitől már sokszor idéztem, egyszer azt mondta: A történelmet felülről kellene értelmezni. Ő mondta azt is: „History is His story“, azaz a törtnelem nem más, mint Isten története, ha képesek vagyunk elég magasra felkapaszkodni. Képesnek kell lennünk Isten szemszögéből nézni a történelmet. Mi mindannyian olyanok vagyunk, mint a színészek a világ színpadán, de csak Isten áll a színpad fölött
István Izrael történelmét magyarázza. Beszél az ősatyák koráról. Sok közülük ellene szegült Józsefnek. Azt mondja István, hogy Izrael történelme nem más, mint állandó ellenállás Isten munkálkodásával szemben. De akkor még nem volt templom. Ez fontos.
István elkezdi bemutatni Isten munkálkodását.Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban. Ábrahám pogány ember volt, aki semmit sem tudott Istenről, és a holdat, valamint bálványokat imádott. Amikor Isten megjelent neki, feltétel nélküli ígéretekkel halmozta el.
Mi történt ezután? A történet tetőpontja az, hogy az ősatyák, Jákób fiai egyiptomiaknak adták el a testvérüket, Józsefet. Az ősatyák Józseffel való szembenállása annak az illusztrációja, ahogyan a nép évszázadokon keresztül ellenállt Isten igéjének. El tudom képzelni, milyen kellemetlenül kezdték érezni magukat a nagytanács tagjai, amikor úgy hallották a saját történelmükről szóló beszédet, hogy az nem a népüket dicsőítette.
István tudatában volt annak, hogy József története párhuzamot mutat Jézus szolgálatával. Ezt ő nem mondja ki közvetlenül, de gondoljuk végig: József Jákób kedvenc fia volt, édesanyja pedig Jákób nagy szerelme, és Józsefet elkényeztették.
Az Atya ezt mondta Jézusról:Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Jézus azért jött a földre, hogy az Atya megbízását teljesítse. – Józsefet pedig azzal bízta meg az édesapja, hogy szolgáljon a testvéreinek, akik juhokat őriztek a pusztában. Jézust elvetették, megalázták, megölték, eltemették, éppúgy, ahogyan Józsefet bedobták a kútba, eladták Egyiptomba, ahol végül annyirafelemelkedett, hogy az ország második embere lett. Jézus pedig feltámadt a halálból, és az Atya jobbjára ült. József Egyiptomból vett feleséget magának, hasonlóan, ahogy Jézus menyasszonya a gyülekezet. József helyreállította a családját, ahogyan Jézus is elfoglalta az őt megillető helyet, és királyoknak Királya, uraknak Ura lett. – Ez biztosan nagy hatással volt István hallgatóságára is.
Ezután István Mózesről és a törvény korszakáról beszél. Mózes életében is párhuzamokat találunk Jézus életével. Mózes azt is mondta:Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, olyat, mint. Ezt olvassuk:…közeledett az ígéret beteljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak.(17.v.) A Gal 4,4-5-ben pedig ezt írja Pál: De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, 5 hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Itt is megfigyelhetjük a hasonlóságot Mózes és az Úr Jézus között: „eljött az idő“.
Ebben az időben született Mózes, aki egy nagyon szép gyerek volt /kedves volt az Istennek. (20.V.) Ő az egyetlen gyermek a Bibliában, aki „nagyon szép“ volt. „Az édesanyja szemében minden gyermek a legszebb“ – szoktuk mondani. De én azt gondolom, hogy a szépség Isten szemeire vonatkozik. Amikor István ezt mondja Mózesről: Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, akkor ez nem egy bók, hanem annak az elismerése, hogy Mózes különleges adottságokkal és képességekkel rendelkezett.
Biblián kívüli forrásokból tudjuk, hogy nagy háborúkat nyert meg az egyiptomiaknak. Philón, egyalexandriai zsidó azt írta, hogy jártas volt a matematikában, geometriában, filozófiában, a zenében és más területeken is. Különlegesen tehetséges, bölcs ember volt. Élvezte minden előnyét annak, hogy királyi neveltetést kapott. – Ha ott maradt volna a királyi udvarban a fáraónál, akkor lehet, hogy ma megcsodálhatnánk a múmiáját egy szarkofágban Egyiptomban vagy egy múzeumban. Istennek azonban más tervei voltak vele. Vezetői képzést kapott, azért, hogy a népét kivezesse a rabszolgaságból.
És hogy bánt a nép Mózessel? Mit tettek vele? – Mózes vitte véghez a csodákat a fáraó előtt, kivezette a népet Vörös-tengeren keresztül, és 40 évig vezette őket a pusztában. Ezt mondták neki: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? (27. v.) Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak:Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, olyat, mint én. (37. v.)István ezzel azt mondja, hogy az a kijelentés, amit Mózes közölt a néppel, nem volt teljes. A nép ellene szegült.
Ezután eljut István a történelmi visszatekintés során a szövetség sátrához és a templom időszakához. Arra hívja fel a nagytanács figyelmét, hogy valamit figyelmen kívül hagytak. – Itt volt előttük a második templom, és meg voltak győződve arról, hogy ha valaki ez ellen a templom ellen mond valamit, az bűnt követ el. István azt mondja, hogy Isten parancsa és pontos tervei szerint készíttette el a szent sátrat. (44) A bizonyság sátora ott volt atyáinknál a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, amelyet látott. Elődeink a pusztai vándorlás során végig magukkal hordozták a szent sátrat, amely templomként működött számukra. Isten maga parancsolta, hogy építsenek egy ilyen sátrat, méghozzá pontosan úgy, ahogyan Mózes megmutatta nekik. A templom építésének gondolata Dávid királynál jelent meg, de ez nem Isten gondolata volt. Isten szemet hunyt efölött. De a templomnak Krisztus visszajöveteléig nincs semmi szerepe és jelentősége.
Azt gondolom, István észrevette, hogy a lényegre tapintott, és párhuzamot vont a zsidók múltja és jelene közé. Áttért arra, amit Mózes mondott: Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentszellemnek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek.Vagyis: Az előképeknek, Józsefnek és Mózesnek ellene szegültetek, ellenálltatok az ősatyáknak és annak, aki a törvényt közvetítette számotokra. Most pedig az egyetlent, aki megtartotta a törvényt, a Messiást, elvetettétek és megöltétek.
István bizonyos értelemben antiszemita volt, csakúgy, mint Mózes és a próféták. A zsidók bűnéről volt szó. Az ember problémája ugyanis a bűn, nem igaz…? A tudósok a bűnt nemtörődömségnek nevezik, tudatlanságnak, mások meggondolatlanságnak, ma pedig a bűnt betegségnek címkézik. A keresztény tudomány, ahogyan korábban Spinoza tette, a bűnt illúziónak nevezi. Isten pedig azt mondja, hogy a bűn törvényszegés, amely a hitetlenségre vezethető vissza. Istennél a bűn szurokfekete.
Milyen lenne a világ, ha az ördög lenne az egyeduralkodója? Sokan azt mondanák, hogy ebben az esetben minden erkölcsi gátlás eltűnne. Mindenki azt csinálhatná, amit akar. Mi mit mondanánk, ha a városaink az ördög kezében lennének? A világ legtisztább és legszebb városai lennének. Nem lenne bűnözés, se drogok, se alkoholizmus. Minden csodálatos lenne. Vasárnaponként minden ember templomba menne, de ott nem Krisztust hirdetnék. A lelkész és a pap az emberek végtelen jóságáról prédikálnának, és arról, milyen jó dolgokat hozott az életünkbe az evolúció és a fejlődés. Azt is hallhatnánk, milyen nagy méltóságot ajándékozott nekünk Isten, és hogy még jobban kellene fejlesztenünk az önbecsülésünket. „Határtalan lehetőségek rejtőznek bennünk“, hirdetnék a szószékről. – Minden szép és jó lenne, csak éppen Jézus Krisztus nevét nem hallanánk sosem, mintha kiradírozták volna. A Sátán ezt szeretné, hiszen ő a világosság angyala és Isten majma.
Megdöbbentő, hogy az emberek nem akarnak hinni abban, hogy az ember velejéig romlott! Éppen ez mutatja, hogy milyen romlottak vagyunk. Ha arról beszélünk, hogy az emberi természet teljesen romlott, akkor nem a természet teljes romlottságára gondolunk. Azt érjük ezen, hogy a bűn áthatja a teljes valónkat, minden egyes sejtünket. Nem vagyunk annyira gonoszok, mint amilyenek lehetnénk, de nagyon gonoszok tudunk lenni.
Gyakran látunk és hallunk a médiumokban bűncselekményekről, amelyek hatására a fejünket csóváljuk, és azt mondjuk: Hogyan lehetséges ez emberileg? Ha azon elmélkedünk, hogy az ember jó, akkor gondoljunk csak vissza a náci Németországra, vagy a Sztálin-érára, Pol Potra, vagy Mao Ce Tung kultúrforradalmára. Még sok mást is említhetnénk. Ha valamit „bestiálisnak” nevezünk, az tulajdonképpen sértés a ragadozó állatokra nézve.
A Biblia azt tanítja, hogy semmi sincs az emberben, ami Istennek tetszésére lenne. Mondhatnánk azt is, hogy az auschwitzi és buchenwaldi kivégzők szerető édesapák voltak, akik vasárnaponként a családjukkal sétáltak és egy korsó sör társaságában múlatták az időt, miközben Beethoven vagy Brahms zenéjét hallgatták. Jeremiás azt mondja (17,9): Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!
Ha Izrael történelmét megfigyeljük, akkor Mózesről és a prófétákról olvasunk, akik Isten üzenetét közvetítették a nép felé, az egész csodálatos teológiai rendszert. De hogyan reagáltak az emberek?
Befejezésül: Talán csalódott vagy amiatt, hogy István a beszédében csak egyszer mondta ki Jézus nevét, az 52. versben: A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek. De István Jézust hirdette az előképek által, Jézus életén és Mózes életén , valamint az illusztrációin keresztül.
Mi volt az első vértanú titka? István érthetően beszélt, prédikált, a Szentszellem erejével. Nem volt gyáva. Váddal illette a nagytanácsot.
Mit jelent az István név? Ezt jelenti: „korona“.És mit mond az Úr a szmirnai gyülekezetnek? Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját (Jel 2,10). Ez az a korona, ami számít, és István elnyerte ezt. Pál azt írja a diakónusokról az 1Tim 3,13-ban: Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit. Ez ráillett Istvánra. Bárcsak megadná nekünk is az Úr ezt a bátorságot, hogy továbbadjuk az igét és hogy ne vonuljunk vissza a hívők gettójába.
Ámen.