Ismét egyegész fejezetet olvasunk el az Apostolok Cselekedeteiből. Rövidíthetném, de a szöveg talán többet mond, mint a megjegyzéseim, ezért mégis az egész 27. fejezetet olvassuk. A téma: A tengeri válság tanulsága.
Pált bebörtönzik, és végül meg kell védenie magát Agrippával szemben.
Miután úgy határoztak, hogy hajón Itáliába szállítanak bennünket, átadták Pált a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Júliusz nevű századosnak. 2Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékének kikötőibe készült, és elindultunk. Velünk volt a makedón Arisztarkhosz is Thesszalonikából. 3Másnap befutottunk Szidónba. Júliusz emberségesen bánt Pállal, és megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. 4Onnan továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus szélárnyékos oldalán hajóztunk el. Akinek van térkép a Bibliájában, az követheti Pál útját a tengerparton. Vegyük észre, hogy az író többes szám első személyt használ. Lukács a 21,18 fejezet óta hiányzott, ő Cézáreában maradt, hogy – mint könyvének elején említi – érdeklődjön, hogy megírhassa evangéliumát és az Apostolok Cselekedeteit. Most újra csatlakozott Pál csapatához a Rómába vezető úton.
5Majd Kilikia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líkiai Mirába. 6Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és arra szállított át minket. 7Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de a szél miatt nem tudtunk kikötni, ezért elhajóztunk Kréta szélárnyékos oldalán Szalmóné közelében. 8Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lászea városa.9Mivel pedig közben sok idő telt el(október körül lehetett), és a hajózás is veszedelmessé vált,hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket: 10Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. 11De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott. 12A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. (Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugatra és északnyugatra is nyitott.) 13Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. 14Nemsokára azonban a sziget irányából lecsapott az Eurakvilónak nevezett szélvihar. 15Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. 16Amikor egy kis sziget, Klauda szélárnyékos oldalára befutottunk, nagy nehezen ugyan, de meg tudtuk tartani a mentőcsónakot. 17Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tovább. 18A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, 19harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. 20Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. (A hajósoknak a navigáláshoz szükségük volt a napra és a csillagokra, ha ezek nem látszottak, nem tudták, hol vannak). 21Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, és így szólt: Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. 22Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. 23Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ez igazi bibliai prófécia volt, ahogyan Isten kinyilatkoztatta Pálnak.25Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26Egy szigetre kell kivetődnünk.27Tizennegyedik napja sodródtunk az Adrián, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.(Ez az Adria nem a mai Adria, hanem a Földközi tenger egy része volt.) 28Lebocsátották a mérőónt, és húsz öl mélységet mértek. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet mértek. 29De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. 30Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. 31Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg. 32A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. 33Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. 34Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. 35E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. 36Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. 37Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 38Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. 39Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. 40A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. 41Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett.(Később kiderül, hogy a sziget Málta volt.) 42A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. 43De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, 44azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre.
Sok bibliakritikus teológus azt állította, hogy Lukács egy hajótörésről szóló történetbe másolta bele Pál nevét, hogy valódinak tűnjön a történet.
Más liberális teológusok azzal akarták bizonyítani, hogy a Biblia nem hiteles, hogy azt állították, a 20 és 15 öl mélységmérés merőlegesen mért adatai nem lehetnek helyesek. Nos, ha ma már tudjuk, hogy Málta szigetéről volt szó, akkor Lukács adatai nagyon pontosak voltak.
Hans Conzelmann, egy ismert német teológus, azzal érvelt a Biblia helytelensége mellett, hogy Lukács utólag illesztette be a víz mélységére vonatkozó információt a történetbe, mivel ő nem lehetett jelen a mérések elvégzésekor.
Az Úr áldja meg az olvasott igét.
Az ókorban az emberek nagyon tisztelték a tengert. A hajók kényelmetlenek voltak, az utazás nehéz volt, és a hajók még a menetrendeknél is pontatlanabbak voltak. A tengeren való utazás veszélyes volt. Nem volt szextáns, nem volt iránytű, csak a nap és a csillagok,valamint a szárazföld látványa adtak támpontot a tájékozódáshoz. Ezért a hajók mindig a part mentén hajóztak. Akkoriban nem voltak divatosak a tengeri körutazások. Keleten a tengert kiszámíthatatlannak, kaotikusnak tartották, talán azért, mert az 1Mózes 1,2 szerint a föld kietlen és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Szelleme lebegett a vizek felett. Az ókori világban tenger veszélyes hely volt az ember számára.
Az izraeliták földművesek, gazdálkodó emberek voltak, és nem szerették a tavakat és a tengereket. Még a Tibériás-tó is ijesztő volt számukra. Tudjuk, hogy a tanítványok, akik átkeltek a tavon, és Jézus a vízen jött oda hozzájuk, azt hitték, hogy egy kísértet emelkedett ki a vízből. A Jelenések 21,1-ben is olvashatunk az új égről és az új földről, hogy ott nem lesz tenger: És láttam egy új eget és egy új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. A Jelenések könyvének ez a verse vigasztalásul szolgálhat mindazoknak, akik félelemmel viszonyulnak a vizekhez.
Az ApCsel 27 egy olyan „sztori” szemléletes leírása, amelyet aligha találunk máshol a Bibliában. Nagyon jól dokumentálja az ókori hajózást. Lukács azonban nem a tengerészetről akart minket tanítani. Csak azt akarta hűen bemutatni, milyen hatással volt Pál személye Júliusz századosra, a kapitányra, a matrózokra és a hajón lévőkre. Ő volt az Újszövetség Jónása, akit a pogányokhoz küldött Isten. Pál mindig a figyelem középpontjában állt, domináns jelenség volt Félix, Festus és Agrippa előtt. Filippiben is azt figyelhetjük meg, hiszen amikor Pál és Szilász a börtönben énekelt, földrengés támadt. – Ebben a történetben Lukács ismét azt a Pált állítja elénk, aki nagyon különleges helyzetbe kerül.
Ha 30 perc alatt szeretnénk értelmezni az egész 27. fejezetet, amely 44 versből áll, az lehetetlen feladat lenne. A szöveg olvasása közben már tettem néhány apró megjegyzést, és most csak három fontos részlethez szeretnék hozzászólni, majd azzal a tanulsággal zárnám, amit a hajótörés történetéből levonhatunk.
Jó, ha van előtted egy bilbiai térkép. Ma meg fogom szegni a homiletika szabályát, és csak néhány pontot hangsúlyoznék. Arisztarkhosz és Lukács, Pál segítői úgyakarják bemutatni az apostolt, hogy megértsétek, Júliusz százados miért vette komolyan és miért vette figyelembe Pálnak a hajó sorsával kapcsolatos tanácsát. Nem kellett sokáig Pál társaságában lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kimagasló személyiség volt.
A fejezetelső 8 verse a Cézáreából a Szépkikötőbe vezető utat írja le. A történet egyszerű, nincs sok mondanivaló róla. Annál inkább a Máltáravezető út további részéről. Egy Vegesius nevű ókori író írja: A Földközi-tengeren való hajózás szeptember 14-ig biztonságos volt. A szeptember 14-től november 11-ig tartó út veszélyes volt. November 11-től a Földközi-tengeren való hajózás lehetetlen. Ezért a Szépkikötőben el kellett dönteniük, hogy hol telelnek. Szépkikötő nem volt alkalmas a télitartózkodásra, mert nem volt zártkikötője. Ezért megbeszélést tartottak. Krétára, Föníciába akartak hajózni. Az apostol ezt tanácsolta nekik: 10Férfiak, látom, hogy a további hajózás nemcsak a rakományban és a hajóban okozhat nagy kárt, hanem életünket is veszélyezteti. E tanácskozás eredménye az lett, hogy mégis útnak indultak. Pál szavai próféciának is tekinthetők.
„Nem emberi tanácsot kell követni, hanem Isten szavát” – mondja sok keresztény. Ha a figyelmeztetés prófétai kijelentés volt, akkor egyetérthetünk ezzel. A tengerészek viszontnem akarták egyszárazföldön lakó ember tanácsát követni, aki semmit sem tudott a hajózásról. Pedig Pál már többször utazott hajón. A korintusiaknak írjaa 2Kor 11,25-ben:Háromszor szenvedtem hajótörést, egy napot és egyéjszakát töltöttem a tengeren szorongva. A matrózok talán hallották, amit Pál mondott, mégis megpróbáltak eljutni Főnixbe.
13Mivel pedig enyhe déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat, felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelében. Talán valaki azt mondta: „Látjátok, az Úr velünk van, gyenge szél fúj”. Ez jól szemlélteti, hogy a körülmények nem mindig jelentenek megbízható vezetés ta keresztények számára! A körülmények megerősíthetik döntéseinket, de nem feltétlenül van ez így. Az „enyhe szél” azonban viharrá változott, ami miatt hagyták sodródni a hajót. Valaki kiszámolta, és megerősítette, hogy két hét betelt, amíg Krétáról Máltáig sodródtak.
20Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye. Úgy látszik, az apostol és társai is nyugtalankodtak. Tudjuk, hogy a tétlenség gyakran vezet kétségbe eséshez, a kétségbe esés pedig tétlenséghez. A viharban nem tudtak főzni. Kinek lenne étvágya egy ilyenviharban? A kilátások nem voltak rózsásak! 21Minthogy már sokat éheztek is, Pál felállt közöttük, ésígyszólt: Az lettvolna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. 22Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vészel közületek, csak a hajó. Aztán isteni útmutatásra hivatkozott: 23Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Az apostol így bátorította az embereket. A fejezet harmadik szakasza a partotérésés a hajótörés eseményeinek részletes leírása a 27-44. versekben, ezekről most nem szeretnék bővebben beszélni. Pál bölcs és szellemi beállítottságú emberként jelenik meg a beszámolóban. – Pálról elmondható az, amit nem minden keresztényrő llehet elmondani: Egyszerre volt szellemi vagy mennyei gondolkodású, ugyan akkor gyakorlati kérdésekben is otthonosan mozgott. A kettő nemzárja ki egymást. A szellemi értelemnek kell vezetnie minket.
Mindannyian ettek, és olvastuk, hogyan tört össze a hajó, egyesek a megfeneklett hajódeszkáin keresztül menekültek meg, mások, akik tudtak, kiúsztak.
Most három fontos dolgot szeretnék kiemelni ebből a történetből. Ezek fontos szellemi igazságok.
Először is, itt van egy kulcs az isteni eleveelrendelés és azemberi felelősség megértéséhez. A Biblia az isten ielrendelést, Isten népének isteni kiválasztását tanítja. Hadd emlékeztessek benneteket néhány bibliai szakaszra: Efézus 1,5 Előreel is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, ami Isten elrendelése. Ugyanebben a fejezetben Pál aztmondja, hogy … Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; ami Isten kiválasztása. Amikor sokan az eleveelreendelésről vagy kiválasztásról beszélnek, azt értik alatta, hogy az embernek nincs felelőssége. Hogyan lehetnénk felelősek, ha Isten mindent eleve elrendelt és kiválasztott?
Nos, most nincsidőnk ezt a kérdés tmegvitatni. De abban biztosak lehetünk, hogy a Biblia az isteni elrendelést és az emberi felelősséget egyaránt tanítja!
Azt hiszem, van egy jó illusztrációnk, amely választ ad ezekre a kérdésekre. Gyakran mondják az emberek: „Ha Isten mindent eleve elrendelt, miért imádkozunk?” vagy „Ha Isten mindent eleve elrendelt, miért kell tanúságot tennünk vagy evangelizálnunk?” vagy „Miért figyelmeztet minket a Szentírás arra, hogy valami történhet az életünkben?”. — Nos, amikor a Biblia Isten eleve elrendelésérőlvagy kiválasztásárólbeszél, akkor tudnunk kell, hogy Ő nem csak az akaratát fogja megvalósítani, hanem az eszközöket is meghatározza, amelyek a célhoz vezetnek.
Figyeljük meg a 27. fejezet 24. versét. 27,22-től kezdjük az olvasást. 22Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Ezután elmondja, hogy Isten angyala ezt mondta neki: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón.Más szóval, eleve elrendeltetett, hogy a hajón lévő emberek közül senki sem veszíti el életét. De a 31. versben hogyan reagál Pál? Amikor a matrózok közül néhányan a mentőcsónakokbanel akartak menekülni, Pál így szólt a századoshoz és a katonákhoz: Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.Miért figyelmeztette Pál a legénységet? Ha tudta volna, hogy egyikük sem fog elveszni, mert az angyal ezt mondta neki, akkor hagyhatta volna annyiban a dolgot, nem kellett volna semmit sem mondania. Azt kellett volna gondolnia, hogy Isten tudni fogja, hogyan mentheti meg őket. – Sokan, akik az eleve elrendelésről gondolkodnak, ilyenek. De ez nem volt része az apostol tanításának. Pál számára nem volt ellentmondás Isten elrendelése és az emberi felelősség között. Az eleve elrendelés gondolata a büszkeségük miatt csapás az emberekre! Azért csapás, mert arra emlékeztet, hogy az üdvösség egyedül Istentől származik.
Az eleve elrendelés tana nem Kálvintól származik, sem Páltól, nem az Efézusi levélben vagy a Róma 8-ban írottakig nyúlik vissza, hanem az ÓSZ-ig, Malakiásig: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem”, ami az 1Móz 25,23-ra utal, „az idősebb szolgálja a fiatalabbat”. Tehát a tanítás közvetlenül Istenig megy vissza! — Azaz nincs ellentmondás a „senki sem fog elveszni” és a figyelmeztetés között, hogy mindannyiuknak a hajón kell maradniuk.
A második igazság ebben a történetben szintén nagyon fontos. Pál szavai, különösen a 25. versben, megmagyarázzák nekünk a hit igazi természetét.Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Amit Pál mond, az az Isten szavába vetett bizalom. Mert bízom Istenben, hogy úgy lesz, ahogyan nekem szólt. A hit az Isten szavába vetett teljes bizalom. A valódi hit annak teljes elfogadása, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk az Igében.
Lewis Johnson, az egyik nagyszerű tanárom, így magyarázta ezt:
Mózes első könyvének 15. fejezetében Isten szólt Abrámhoz, és megkérte, hogy számolja meg a csillagokat az égen. Abrám felnézett, és Isten azt mondta neki: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. 6Abrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul.Abrám szaván fogta Istent! A „hit” szó héberül „ámen„. Ezt az ÚSZ-ben határozószóként aman néven használják. „Bizony, bizony mondom neked” az „Ámán, Ámán mondom neked”. – Amikor azt mondja, hogy „Abrám hitt Istennek”, akkor az azt jelenti, hogy Abrám áment mondott Isten szavára. Ez a hit lényege: Az elhangzottak alapján cselekedni.“Ámen” = Úgylegyen!Ilyen volt Pál hite is: Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.
A hit, az érzések és a tények kapcsolatban állnak egymással. A hit azelső. A megtérésnek, az üdvösség megtapasztalásának tényeken kell alapulnia. A hit a tényeket keresi. A tények megelőzik, és a hit támaszkodikrájuk. Az érzések a hitet követik, talán nem azonnal, de jönnek. Bajba kerülünk, ha nem tartjuk be a sorrendet, és azt gondoljuk, hogy csak akkor hihetek a tényekben, ha vannak bizonyos érzéseim. Ha összekeverjük a tények, a hitek és az érzések sorrendjét, akkor bajba kerülünk. A mi társadalmunkban sok mindent rendbe kell tenni a mindennapi életben. Ugyanez a helyzet szellemi téren is. Felül kell vizsgálnunk a sorrendet. Ezért mondja Pál apostol: Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.
Ennek az elvnek végigkell kísérnie minket az életben. A gyülekezet életében is. Amikor a Szentírásban az egyházról olvasunk, ugyan ennek az elvnek kell vezérelnie bennünket, és nem emberi megfontolásoknak. Isten szólt hozzánk?
A harmadik igazságot a 23. versbentaláljuk, 23Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Itt a Krisztusban való élet természetére utal a szöveg. …akiévagyok. Ez volt azapostolbelső élete. Vegyük észre, hogy nem azt mondja, hogy „akihez tartozom”, hanem azt, hogy „akié vagyok”! Az Úré, és hozzáteszi, hogy „és akinek szolgálok”. Ez az ő papi szolgálata. Minden, ami volt és van, és egész szolgálata az ő Urához tartozik. – Elmondhatjuk-e magunkról, hogyminden, ami vagyok és minden, amit teszek, az én Uramé? Azthiszem, csak akkor vagyunk igazán boldogok, ha azt mondhatjuk: „Istené vagyok, és amit teszek, az az én papi érte való szolgálatom „. … Akié vagyok és akit szolgálok, jelenidőben áll.
A viharban, a magas hullámok fölött és a sötét felhők közepette Pál volt a kapitány, nem Júliusz, nem a kormányos és nem a hajó tulajdonosa. Pál kapitánya pedig maga Isten volt. Ahogy a Zsidókhoz írt level 11,27-benolvashatjuk: …kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent.
Az apostolok és az ÚSZ írói közül senki sememlékezett az ÚrJézusra! Mit akarok ezzel mondani? Természetesen emlékeztekazUrukra, de amikor rá gondoltak, az jelenvaló élmény lett számukra. Nem úgy emlékeztek rá, mint aki élt és meghalt, hanem úgy gondoltak rá, mint arra, aki él, és aki az életük kapitánya. Adassék meg nekünk is az a bizonyosság, hogy hozzá tartozunk és neki szolgálunk.
Ha ma itt vagy, és Jézus még nem azéleted kapitánya, akkor be kell ismerned, hogy bűnös vagy, és hogyJézus meghalt helyetted a bűneidért. Ő kifizette az árat, a büntetést. Megbocsátja bűneidet, megszabadít a bűntudattól, és új, örök életet ad neked. Képesnek kell lenned azapostollal együtt mondani: „Hozzá tartozom és neki szolgálok”. Tedd meg ezt a lépést még ma.
Ámen