Az Apostolok Cselekedeteinek végére értünk. Ma az Apostolok Cselekedetei 28,17-31 szakaszt olvassuk el. Amint látni fogjuk, ez egy diadalmas befejezés. Emlékeztetőül: Pál eljutott Rómába, ez Isten akarata és az apostol kívánsága volt.Rómában egy őt őrző római katonához volt láncolva.
17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: Férfiak, testvéreim, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemben mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. 18Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétek nincs bennem. 19Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. 20Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot. 21Ők pedig ezt mondták: Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. 22Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik.
23Kitűztek tehát számára egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. 24Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek. 25Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, és ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: Ez az egyige egy több szóból álló prófécia voltÉzsaiás 6. fejezetéből.Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról,26 amikor ezt mondta:Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! 27 Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.”
Hozzáfűzhetek ehhez valamit?Azt gondolhatnánk, hogy véletlen egybeesésről van szó. Izrael engedetlensége miatt hirdetik a nemzeteknek az evangéliumot? Nem, mert az evangélium hirdetése a nemzetek számára benne van abban az alapvető ígéretben, amely Ábrahámnak adatott az 1Móz 12,3-ban:Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Az Ábrahámnak tett ígéret nemcsak rá, az ő leszármazottaira és Izraelre vonatkozik, hanem a nemzetekre is. A maga idejében ez az ígéret beteljesedett.
Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak. 30Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. Feltehetnénk a kérdést: Vajon mit csinált Pál két éven át a római bérelt lakásában?
Például megírta a börtönleveleket, az Efézusi, a Filippi, a Kolosséi és a Filemon levelet. Római felügyelet alatt állt, gyakran láncra verve. Nem tudjuk megmondani, hogy ezek közül a katonák közül hányan lettek keresztények Pál társaságában. Vajon Isten nem ezeken a tanúkon keresztül terjesztette-e az evangéliumot Rómában?
31Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül. «Akadálytalanul» – ezennek a fejezetnek és egyben az Apostolok Cselekedeteinek utolsó szava. Emlékeztek, mit mondott az Úr az ApCsel 1,6-ban, amikor a tanítványok ezt kérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? 7Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.Az Úr Jézus nem azt mondta, hogy Isten nem fogja helyreállítani Izraelt. Csak azt mondta, hogy ennek az időpontja nem tartozik rájuk. Aztán hozzátette: 8 Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentszellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.
Az Apostolok cselekedeteinek itt a vége és a csúcspontja. Pál Rómában van. Az ige Jeruzsálemből érkezve eljutott Rómába. Az apostolt a következő szavakkal jellemzi az ige: 31Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül. Az acolutos = akadálytalan szó úgy hangzik, mint egy győzelmi kiáltás! Az evangélium elérte Rómát! Az evangélium olyan széles körben elterjedt, hogy Pál a római börtönből ezt írhatta Kolosséba(Kol1,23): „Az evangélium,amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. „ Pál ekkor már számos utazáson volt túl, végül Rómába érkezett.
Érdekes, hogy az Apostolok Cselekedeteinek végén semmi sem hangzik el arról, hogy mi történt az apostollal, hogyan ért véget az élete. Sem Péter, sem Barnabás és János haláláról nem számol be Lukács. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lukács nem Isten eme szolgáinak életrajzát írta meg, hanem azt, hogy hogyan jutott el az evangélium Rómába. Lukács számára ezen volt a hangsúly. Róma akkoriban szinte elérte hatalma csúcspontját, császári birodalom volt.
A császárok diktátorok voltak. Néró is közéjük tartozott, és ő uralkodott Pál római tartózkodása alatt. Körülbelül 25 éves volt, a történészek kegyetlennek, kéjsóvárnak és gyengének írják le. Megölette az anyját, és állítólag a feleségét is meggyilkoltatta, mialatt Pál Rómában tartózkodott. Róma akkoriban nem úgy nézett ki, amilyennek ma ismerjük. Nem állt még a Szent Péter székesegyház, a Capitolium dombon egy Jupiter-templom volt. A Palatinus-dombon állt Augustus, Tiberias és Caligula háza, amelyeket aztán egyesítettek a császári palotává. Ha valaki belépett Rómába, feltűnt Mars temploma, a háború istenének temploma. – A Római Birodalom az erőszakra és a hatalomra épült, és a pogányság központja volt.
Róma nagyváros volt, a maga nyomorúságával, erkölcstelenségével és bujálkodó helyeivel, kereszténység nélkül. Lakossága körülbelül 2 millió fő volt – ennek fele rabszolga. A gazdagok és szegények közötti szakadék áthidalhatatlan volt. A szegényeknek a napi betevő falat is gond volt, míg a gazdagok a Circus Maximusban szórakoztak. Néró idejében a keresztényeket az oroszlánok elé vetették, hogy szórakoztassák a közönséget. Nérónak más kegyetlen eszközei is voltak a keresztények megölésére.
Amikor Pál Rómába érkezett, akkora szabadságot kapott, hogy meghívhatta a zsidó közösség vezetőit, hogy meglátogassák. Érdekes módon Pál még mindig hűségesen ragaszkodott zsidóságához. Megvédte a régi zsidó hitet, de kiegészítette azzal, amit a hagyományos hit nem fogadott el: Jézus Krisztus életével és szolgálatával. Pál ebben a hagyományos zsidó hit beteljesedését látta. Látogatói közül sokan hittek neki, sokan azonban nem. Mindenesetre elmagyarázta nekik, hogy nincs halálra méltó bűne, nem követett el semmi rosszat. A rómaiak szabadon bocsátották volna, de mivel a zsidók továbbra is vádolták, a császárhoz kellett fellebbeznie. Hozzátette: Izráel reménységéért viselem ezt a láncot, a feltámadás miatt, és azért a tanításért, mely szerint az Ószövetség próféciái a Messiásban teljesedtek be, Jézus Krisztusban, akit keresztre feszítettek.
A zsidók, akik elmentek hozzá, azt mondták: „Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. 22Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik. Pál így válaszolhatott: Nos, akkor szánjunk rá időt, tűzzünk ki egy olyan napot, ami neked megfelel, és beszélgessünk. Van időm, és szívesen elmagyarázom nektek Isten igéjét, ahogyan én megértettem. – Megbeszéltek tehát egy időpontot, és visszajöttek hozzá. Lukács így számol be erről: 23Kitűztek tehát számára egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján.
Amikor Pál bizonyságot tett, az nem egy rövidke prédikáció volt, mint amilyet mi vasárnap reggel tartunk. Elkezdte értelmezni az egész Ószövetséget, megmutatva a Tórából és a prófétákból az Isten országáról szóló messiási próféciákat. Addig beszélt, amíg a nap le nem ment. Mit mondott Pál Isten országáról? Nem tudjuk, nincs benne a leírásban. Csak annyit mond az ige, hogy Isten országáról beszélt,ami nem jelent mást, mint hogy kibővítette annak értelmezését. Lukács azt írja, hogy Pál visszanyúlt a Tóráig, a Biblia elejéig, és tényszerűen levezette, hogyan valósul meg Isten uralma a földön. A Tóra és a próféták után megmutatta, hogy az Úr Jézus és az ő szolgálata hogyan teljesíti be az Ószövetségbeli igéket, amelyek az Isten országáról szólnak. Lukács így írja: igyekezett őket meggyőzni Jézusról.
Nem véletlen, hogy bibliatanulmányozásainkban Isten országával foglalkoztunk. Sok gyülekezetben az emberek nem tudják, mit jelent Isten országa. Egyrészt a prédikációk és a Biblia értelmezésének azon módja miatt, amikor a prédikátor egy bizonyos üzenetet, gondolatot akar közvetíteni, majd ezt ráhúzza egy bibliai szövegre. Ennek következtében a Biblia nagy tanításai idővel saját értelmezést nyernek, mert nem vetik őket össze alaposan és ismételten az Igével. Amikor tehát a hívők Isten országáról beszélnek, akkor az egyházra gondolnak, és az egyház munkálkodása Isten országának munkája. Meglepő, hogy a Biblia soha nem keveri össze az egyházat Isten országával. A gyülekezetbelihívők az Isten országának részei. De tudomásom szerint a Biblia sehol sem mondja, hogy az egyházban végzett munka az Isten országában végzett munka lenne. Ha összekeverjük vagy összemossuk a kettőt, akkor a Biblia nagyszerű tanításai elvesznek. A mi keresztény hagyományunk elhomályosítja Isten szavát, mint ahogy a régi zsidó hagyomány is elhomályosítja az Ószövetséget, és ennek következtében az igazság elhomályosul és ködössé válik.
Mit mond a Biblia Isten országáról? Nekünk nincs annyi időnk, mint az apostolnak volt. Ő a Teremtés könyvével kezdte, és szisztematikusan értelmezte az Ószövetséget, és olyan következtetésre jutott, amely meggyőzte mindazokat, akiknek nyitott füle és szíve volt. Én sem vagyok Pál! De megpróbálhatom röviden érinteni a fontos pontokat, amiket Pál valószínűleg kifejtett, mert a Szentírás világosan fogalmazIsten országáról.
Amikor rendszeresen olvassuk a Bibliát, jó, ha egy-egy tanítást vagy igét szem előtt tartunk. Ezt megtehetjük egy konkordancia segítségével, pl. megkereshetjük „az ország” kifejezést. Bővíthetjük is a keresést, és hozzáadhatjuk az „uralom”, „királyság” és hasonló, rokon értelmű fogalmakat.
Ha így olvasod a Bibliát, és követed a királyságról szóló tanítást, akkor észreveheted, hogy a kifejezés már a Teremtés könyvének első fejezetében megjelenik. Amikor Isten megteremtette Ádámot, uralmat adott neki a föld felett; Ádám volt az első király Isten királyságában. A királyság az Édenkertben vette kezdetét. Ott jelenik meg először Isten uralma. Mi történt akkor? Tudjuk, hogy Ádám vétkezett, és Isten kiűzte őt a kertből, az uralmat kivette a kezéből.
De Istennek volt egy terve, és ígéreteket tett. Ígéretet tett Ábrahámnak, és ebben van egy kis mondat … királyok származnak tőled. ” (1Móz 17,6 ).
A bukás utáni királyságról szóló tanítás az Igében Dávid királyig fejlődött és bontakozott ki. Ő azt a nagy ígéretet kapta, hogy a királyságot neki adják, és ő és leszármazottai ülnek majd a trónon. Ezt az ígéretet szinte az összes próféta, Ézsaiás, Mikeás, Zakariás és Haggeusis megismételte és megerősítette. Mindegyikük hangsúlyozta az eljövendő királyságot.
Amikor az Úr Jézus megjelent, volt egy előfutára, Keresztelő János. AzÓszövetségfényében János ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Az Úr Jézus ekkor jelent meg, és tulajdonképpen az egész tanítását az Isten országa köré építette, mert az ember bukása miatt ezt az országot Krisztus golgotai megváltó munkájára kellett alapozni. Ő volt a király, és ő hozta az áldozatot. Pap-királyként neki kellett meghoznia az áldozatot a népe megváltásáért.
Annak következtében, hogy Izrael elutasította a Messiást, az Úrnak szólnia kellett az akkor élőkhöz. Azt mondta nemzedéke vezetőinek: „Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit. (Mt 21,43).
Izraelnek mint nemzetnekkellett az uralmat kezelnie. De az Úr azt mondta, hogy a hitetlenségük miatt elveszi tőlük a kormányzást, és így is történt. Ennek következtében az uralom kezelését Isten agyülekezetre örökítette tovább, amely zsidókból és nemzetekből áll.
Az egyháztörténelem 2000 évéből tudjuk, hogy az uralom kezelése Krisztus testének a kezébe került, amelyet az Újszövetség egyháznak nevez. Ez hívő zsidókból, „a maradékból”, és pogány származású hívőkből áll. – De tudjuk, hogy az országra vonatkozó ígéretek beteljesedése még nem történt meg Izrael hitetlensége miatt. A Róma 11-ben az apostol elmagyarázza, hogyan fognak beteljesedni az Izraelnek tett ígéretek. A Róm 11:11 azt mondja: Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez, …hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt. Miért üdvözülnek a pogányok? Azért, hogy féltékenységre ingereljék Izráelt! Ezt mondja Pál, és idézi az Ószövetséget. Az 5Móz 32,21 azt mondja: „Semmit érő istenekkel tettek féltékennyé, haszontalan bálványokkal bosszantottak engem. Semmit érő néppel teszem én is féltékennyé, bolond nemzettel bosszantom majd őket. Ezért részesei a pogányok azoknak az ígéreteknek, amelyeket Isten Ábrahámnak tett. Ez Izrael hitetlensége miatt és az örömhír hirdetése által történt.
Ez Isten programja. Senki ne gondolja, hogy ez véletlen egybeesés. Isten programja ez, amely az Írások szerint ebben éri el a csúcspontját: Így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva (Róm 11,26). Vagyis helyreáll az egész nemzet, és megalakul a Földön Isten királysága.
Van még egy érdekes dolog, amit Isten országáról mond a Biblia. Az utolsó napokban megpróbálnak majd egy hamis királyságot felállítani, amely azt a látszatot akarja kelteni, hogy ebben teljesedik be a prófécia.De ez a királyság nem felel meg a Szentírásban leírtaknak. Erről a Jelenések 13-ban olvashatunk. Az Antikrisztus, a fenevad, megpróbálja felállítani globális uralmát, ugyanakkor tagadja Isten Igéjének igazságát. A Jel 11,15-ben azonban a hetedik angyal így kiált: … A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön-örökké!
Azt hiszem, az apostol mindezt elmondta Isten országáról, amikor tanította azokat, akik Rómában meglátogatták. Nem akármilyen országról beszélt, hanem Isten országáról. Ez nem olyan ország, amelyet parlament kormányoz. Ez teokrácia, Isten országa, nem pedig az emberek királysága!
… tanította az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat… Mit tanított? Milyen tankönyveket, tekercseket vagy írásokat használt? Azt mondta el, amit az Ószövetségben a Messiásról leírt. Ezt mi krisztológiának nevezzük. És hogyan reagáltak hallgatói a tanításra?Úgy, ahogy mindig is történik, amikor az evangéliumot tisztán hirdetik: Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek.
A korinthusiakhoz írt második levelében Pál leírja, milyen reakcióra számítson az, aki az evangéliumot hirdeti. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: 16ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. (2Kor 2,15) Vannak, akiket a Szentszellem készít elő és üdvözülnek, mások viszont nem. Az apostol joggal kérdezi: De ki alkalmas erre? Nagyon komoly dolog Isten igéjét továbbadni! Élet-halál kérdése. – Ez az evangélium természete egy bukott világban.
Az apostol hallgatói közül néhányan hittek a szavainak, mások nem. Elmentek és vitatkoztak egymással. Pál azonban egy utolsó igét mondott nekik az isteni megtorlásról. Azt mondta:Helyesen szólt a Szentszellem Ézsaiás próféta által atyáitokról: 26„Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 27Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Pál Ézsaiás szavait alkalmazta hallgatóira, és nekünk is így kell tennünk. Vannak emberek, mint Ézsaiás nemzedéke vagy Pál nemzedéke, akiknek a szíve megkeményedett, és bár sokszor hallják az igét, már nem értik a szavakat, mert érzéketlenné váltak.
Pál emlékezteti hallgatóit, hogy az engedetlenségnek ítélet a következménye. Pál idejében Izraelnek csak a „maradéka” hitt. Kortársai Galileában, Jeruzsálemben, Antiókhiában és most Rómában is elutasították a Messiást.
Az utolsó két vers Pál szolgálatát írja le. Rómában leveleket írt és látogatókatfogadott. Lukács, Arisztarkhosz, Timóteus és Márk kísérte el. Ezt nem írja, de a leveleiből kiderül. – Pál Isten országát hirdette és az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat tanította. Úgy tűnt, hogy Róma a világ központja, de Pál azt tanította, hogy ennek a világnak Istenaz ura, és ez az ő országa. Minden, ami a nap alatt történik, Isten uralma alatt áll.
A tanítványoknak pedig … tanította az Úr Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokat.Oscar Wild mondta: „Csak egyszer vagy fiatal, de egy életen át éretlen maradhatsz”. Ez történik a tanítványokkal és azokkal a gyülekezetekkel is, akik nem Isten Igéjét helyezik az első helyre az életükben. Sok gyülekezetben azt mondják, hogy „minket nem érdekel a tanítás, mi inkább a gyakorlati dolgokat szeretjük”. De ha átnézzük az énekeskönyveinket, azt találjuk, hogy szinte minden ének tartalma a tanítás.
Magam elé képzelem, ahogy Pál a bérelt szállásán a rómaiakhoz írt levelének tartalmát magyarázta, valamint az efézusiakhoz írt levelét, amellyel éppen akkor készült el, a kolossébeliekhez írt levelét, a filippiekhez írt levelét, amelyet szintén a fogságból írt, az öröm levelét!
Pál számára fontos volt, hogy a hívők épüljenek tudásukban és hitükben, és ne maradjanak életük végéig éretlenek. Az utolsó mondatez volt:Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül. Akadálytalanul, annak ellenére, hogy Néró volt a császár. Lukács beszámolója itt hirtelen abbamarad, a könyv befejezetlennek tűnik. Azt hiszem, Lukács szándéka az volt, hogy megértesse velünk, hogy az Úr mind a mai napig tanít bennünket, tanítása téged és engem is érint! Hitben fiatal testvérek, javaslom, hogy vegyetek részt bibliatanulmányozó vagy hitmélyítő kurzuson! Egy vasárnapi prédikáció nem elég ahhoz, hogy elég gyorsan növekedjünk a hitben.
Szeretném néhány személyes gondolattal zárni.
Az Apostolok cselekedeteinek végére értünk. Különösen azokhoz szeretnék szólni, akik intellektuálisan hisznek az evangéliumban, de soha nem tették azt magukévá. Spurgeon egyszer azt mondta: „Ha hiszed, hogy Jézus a Megváltó, akkor Ő miért nem a te Megváltód?” Ha elhiszed, hogy a Biblia Isten Igéje, és Krisztus Isten Fia, ha elhiszed, hogy ő áldozatot hozott a bűnösökért, miért nem Krisztus a személyes Megváltód? Spurgeon azt is mondta: „Az igazságba vetett hited olyan, mint a fűszerek és a gyolcsok, amelyekkel a múmiákat konzerválják”. Találkoztál már olyan keresztényekkel, vallásos keresztényekkel, akiknek az élete üres és halott volt, sőt gyakran lázadtak Isten ellen? Nem az elméjükben, hanem az élet gyakorlati vonatkozásában. Akik ajkukkal azt vallották: „Igen, hiszek a Bibliában, hiszem, hogy Jézus az Isten Fia.”
Mindannyian öregszünk, lehet, hogy én vagyok a legidősebb köztetek. De növekedtünk-e a hitben is? Van-e észrevehető változás a korábbi életünkhöz képest? Ez a kérdés mindannyiunkra vonatkozik!
Eljön az idő – ha az Úr nem jön el hamarabb -, hogy mindannyian találkozunk majd őseinkkel. Ha keresztény vagy, akkor Isten gyermekeivel fogsz találkozni. Ha nincs üdvözítő hited, örök kínok várnak rád. Sartre-nak találó elképzelése volt a pokolról (ajánlom figyelmedbe „Huis clos” = Zárt társaság című drámáját). Az Ószövetségben gyakran elhangzik, hogy ha valaki meghalt, „megtért őseihez”.
Lehet, hogy hinni akarsz, de a döntést halogatod, mint Félix. Illés ezt mondta a kortársainak: Meddig sántikáltok kétfelé?Ha az Úr az igaz Isten, akkor őt kövessétek, ha pedig a Baált, akkor őt! Én is ugyanezt a kérdést teszem fel: Meddig tart még, amíg megadod azt a választ, amely az örök életedről dönt? Sokan keresik a fényt anélkül, hogy felkapcsolnák a villanyt: egyháztagság, jócselekedetek, vagy tanulmányok által, vallásossággal, keresztséggel stb. Nem, a mennybe csak egy út vezet, mégpedig Jézus Krisztuson keresztül. Menekülj hozzá, ne szalaszd el a pillanatot! Add át neki a szívedet!
Ámen