Dániel nemesi családból származott, de ami ennél is fontosabb, nemes jelleme volt. Azért tűnt ki, mert hitt
Istenben, a királyok szuverén Királyában. Az élete arról tanúskodott, hogy nagyon közeli kapcsolatban volt a Királyok Királyával. A Példabeszédek 16,7-ben ez áll: „Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti. Dániel életében ez valósággá vált.
Amikor fejezetről fejezetre olvassuk Dániel könyvét, három értelmezési alapelvet van, amelyet Isten Igéjének minden prófétai szakaszánál alkalmaznunk kell.
Van egy elsődleges értelmezése a szakasznak, amelyet a nyelvtani-történeti háttér vizsgálatával kell megértenünk. Mit sugall a nyelvtan? Mi a történeti háttere ennek a résznek? Mit mond nekünk a nyelvtanitörténeti értelmezés a Szentszellem vezetése alatt? Ebben az esetben Dániel kiszabadításáról van szó az oroszlánok verméből.
Másodszor, a prófétai igeszakaszoknak van jelenbeli alkalmazásuk is – vagyis olyan elvek működnek bennük, amelyek Isten kijelentésének minden korszakában érvényesek. Például az az alapelv, hogy bízzunk Istenben, aki végül kiszabadítja gyermekeit a nehéz helyzetekből.
Végül pedig ebben a szakaszban, amely első pillantásra csak egy történelmi elbeszélésnek tűnik, szemléltetés is rejlik: annak illusztrációja, hogy Isten a jövőben ki fogja menteni népét a nagy nyomorúságból.
A Jer 30,7-ben a próféta azt írja: Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle. A zsidó Dániel megmenekülése az oroszlánbarlangból tehát Izrael megmenekülését illusztrálja a jövőbeni úgynevezett nagy nyomorúságából. Hogy a gyülekezet is keresztülmegy-e ezen az időszakon, vagy előtte elragadtatik, azt nem tudjuk. Erre a kérdésre nem szeretnék választ adni. Sokan úgy vélik, hogy előbb lesz az elragadtatás, mások szerint a gyülekezet Izraellel együtt csak később szabadul meg. Mindenesetre Dániel könyvében a gyülekezetről nincs szó. A „gyülekezet” (egyház) fogalmát először Pál apostolnak jelentette ki Isten.
Most lapozzunk a Dániel könyve 6. fejezetéhez, és felolvasom az első négy verset: A méd Dárius pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában. 2Dárius úgy látta jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki, felosztva köztük az egész országot. 3Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. Ők számoltatták el a kormányzókat, hogy a királyt semmi kár ne érje. 4Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. A teológusok körében vitatott, hogy pontosan mi volt Dárius méd neve. Egyesek szerint a Dárius név mögött valójában Kürosz (Círusz) rejlik. Mások szerint Kubarusról lehet szó, Babilon helytratójáról. A kérdésnek nincs nagy jelentősége, kivéve, ha az derülne ki, hogy Dániel könyvében történelmi hiba szerepel.
Az viszont biztosan nem véletlen, hogy Dániel nagyon magas pozíciót töltött be a babiloni kormányban. Ő volt az egyik az említett 3 miniszter közül. Ha követjük Izrael történelmét, láthatjuk, hogy ez az időszak Izrael babiloni fogságának 70 éve végéhez közeledett, és Dániel volt az, aki tanácsot adott Círusznak, hogy engedje haza és szabadítsa fel Izrael népét. Így Dániel kormányzati szerepe biztosan nem a véletlen műve volt. Ezsdrás könyvében is Dániel lehetett az, aki a királyra hatással volt – ő volt az „influenszer”. Ha igaz, amit Sámuel könyvében (1Sám 2,30) olvashatunk: Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, akkor igaz ez is: de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. A történet jól illusztrálja ezt az igazságot.
Sokan voltak, akik irigykedtek Dánielre. Ez a szakasz a zsidók és az eljövendő nagy nyomorúság, valamint az utolsó napok közötti kapcsolatot szemlélteti. Ezt a zsidók iránti irigységet látjuk a mai antiszemitizmusban is. Izrael különleges ajándékokkal és képességekkel lett megáldva, és a zsidók történelme annak bizonyítéka, hogy Isten keze van rajtuk. Isten adott nekik bizonyos képességeket, amelyeket mások irigyelnek tőlük. A Nobel-díjasok több mint fele zsidó volt. Saját szemünkkel láthattuk, hogy mit tettek a németek, oroszok, lengyelek és olaszok a zsidókkal. Hamlet azt mondta Opheliának: „Ha szemed erényes, tiszta, mint a hó, nem menekülsz a rágalmaktól”. A keresztényeknek is lehetnek ilyen megtapasztalásaik.
Dániel nagyon magas pozíciót töltött be a birodalomban, amit sokan nem értékeltek. Ezért összeesküvést szőttek ellene. Most a Dán 6,4-9-et olvassuk: Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért a király őt akarta az egész ország élére állítani. 5A főkormányzók és a kormányzók igyekeztek ürügyet találni az ország ügyeinek intézésében arra, hogy bevádolhassák Dánielt. De nem sikerült semmiféle ürügyet vagy hibát találniuk, mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni nála. 6Akkor azt mondták ezek az emberek: Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk ezt a Dánielt, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem találunk ellene valamit. 7Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Dárius király, örökké élj! 8Azt tanácsolják az ország főkormányzói, az elöljárók, a kormányzók, az udvari emberek és a helytartók, hogy hozzon a király végzést, és adjon ki szigorú rendeletet: aki harminc napon belül bármiért könyörög akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe! 9Most azért add ki, ó, király, ezt a rendeletet, és írd alá ezt az iratot, hogy a médek és a perzsák megmásíthatatlan törvénye szerint visszavonhatatlan legyen.
Dárius udvarát a következőképpen jellemezték: „Egy rakás mocsok volt, egy disznóól. A fényűzés, az érzékiség, a bujaság, az önzés, a bálványimádás, a kegyetlenség, a kegyetlenség és hasonlók jellemezték.” Dániel ilyen környezetben élt. Ő más volt, mint a többiek az udvarban. Tisztán élt ebben a disznóólban. A 4. vers azt mondja, hogy feddhetetlen volt a hivatalában és a magánéletében is. A helytartók és a szatrapák nem tudták bizonyítani, hogy korrupt lett volna. Ha ma korrupciót keresnénk, a kormányzatokban és minden vállalatban megtalálnánk.
Dániel feddhetetlen volt az üzleti életben, a szolgálatában és a magánéletében is. Micsoda bizonysága ez Isten kegyelmének Dániel életében! Mégis, tiszta élete ellenére hamarosan kellemetlen helyzetbe került, amelyről a 10-18. versekben olvashatunk.
Így is történt: Dárius király aláírta a rendeletet tartalmazó iratot.11Amikor Dániel megtudta, hogy ez az irat alá lett írva, hazament. Emeleti szobájának ablakai azonban nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta. 12Azok az emberek pedig odasiettek, és ott találták Dánielt, amint Istenéhez könyörgött és esedezett. 13Akkor a király elé járultak, és ezt mondták a királyi rendeletre hivatkozva: Ó, király! Nem írtad-e alá azt a rendeletet, hogy aki harminc napon belül bármiért könyörög akár istenhez, akár emberhez rajtad kívül, azt dobják az oroszlánok vermébe? A király így válaszolt: De igen, így van, a médek és a perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint. 14Erre ők azt mondták a királynak: Dániel, a zsidó foglyok egyike semmibe vesz téged, ó, király, meg azt a rendeletet is, amelyet aláírtál, és naponta háromszor imádkozik a maga Istenéhez. 15Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és azon töprengett, hogyan segíthetne Dánielen. Napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse őt. 16De azok az emberek újra a királyhoz siettek, és ezt mondták neki: Tudnod kell, ó, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint nem szabad megmásítani semmiféle rendeletet vagy végzést, amelyet a király kiadott. 17Ekkor a király parancsára előhozták Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged! 18Odavittek egy követ, és a verem szájára tették; a király pedig lepecsételte azt a maga és a főrangú embereinek a gyűrűjével, hogy Dániel sorsán ne lehessen változtatni.
Dániel helyzetéről a 10. versben olvashatunk: bement a házába, és nyitott ablaknál azt tette, amit mindig is tett: naponta háromszor letérdelt, imádkozott és hálát adott Istennek. Tudta, hogy a királyi udvar gonoszságának áldozata lett.
Ez nem különbözik attól, mint amikor ma egy vállalatnál néhány alkalmazott a felettesének állására pályázik. Dániel bizonyára megdöbbent, hogy milyen ostoba volt a király, akit szolgált. Dániel ekkor már idős ember volt – körülbelül annyi idős, mint én most, közel a kilencvenhez. Dániel legfőbb jellemzője az volt, hogy imádkozó ember volt. Otthon naponta háromszor imádkozott. Ehhez el kellett hagynia a munkahelyét. Nála ez napi rutin volt, minden nap megtette. A király rendelete nem tántorította el.
A Szentírás azt tanítja, hogy „szüntelenül imádkozzunk” (1Thessz 5,17). Ez nem azt jelenti, hogy egész nap gondolatban kell imádkoznunk, vagy hogy ajkainknak folyamatosan imádságot kell formálnia. A szüntelenül szó hasonlót jelent, mint amikor valakinek krónikus köhögése van – állandó, de megszakításokkal. Így kell imádkoznunk is.
A Dán 6,11-ben azt olvassuk, hogy Dániel nemcsak imádkozott, hanem naponta háromszor hálát is adott, és magasztalta Istent. Nem ismerem a ti imádságos gyakorlatotokat, hogy milyen testhelyzetben imádkoztok: állva, térdelve, ülve vagy fekve, és hogy naponta hányszor.
Mi lenne, ha rendeletet hoznának, egyfajta „imazárlatot”? Harminc napig senki sem imádkozhatna, és akit rajtakapnak, kivégzik, vagy az oroszlánok vermébe vetik. Imádkoznál akkor is? Úgy gondolom, az istenfélelem megtanulásának legjobb módja az imádkozás.
Azt hiszem, néhányan azt mondhatták volna: „Dániel, te olyan fontos ember vagy, nem kockáztathatsz meg mindent. És mit számít az, ha most egy kis szünetet tartasz az imádságban? Csak harminc nap. Aztán újra folytathatod, mint eddig. Így túljárhatnál ellenségeid eszén.” Sokan közülünk csak 60 vagy 90 naponta imádkoznak. „Aztán megint minden rendben lesz. Vagy miért nem csukod be az ablakodat? Vagy nem kell, hogy megmozduljanak az ajkaid – imádkozz csak gondolatban, csak a szívedben.”
De Dániel nem ilyen ember volt. Ő az elvei szerint élt. John Bunyan meggyőződéses igehirdető volt. Megtiltották neki, hogy prédikáljon. Ekkor azt mondta: „Márpedig én prédikálni fogok. A szabadulásom napján újra prédikálni fogok.” Mire azok: „Akkor felakasztunk, vagy életfogytiglan börtönbe zárunk.” „Ha ezt teszitek is velem – felelte –, nincs más válaszom. Isten segítségével prédikálni fogok, amikor csak tehetem.”
Spurgeon egyszer ezt mondta: „Ne mondd azoknak, akik a Bárányt akarják követni, hogy egy ablak kinyitása vagy bezárása jelentéktelen dolog. Féltékenyek vagyunk arra, amit én ‘apró dolognak’ nevezek.” A bigottak olyan emberek, akik soha semmi más előtt nem hajtanak térdet, csak az igaz Isten előtt. Dániel ilyen értelemben bigott volt: nem hajolt meg sem a király, sem a médek és perzsák rendelete előtt. Lehet őt bigott szamárnak nevezni, lehet mondani, hogy nevetséges, hogy elveszítheti a királyi szolgálatát stb. De az Írás azt mondja, döntése erőteljes és helyes volt. Polikárp, az egyik egyházatya, amikor mártírhalállal fenyegették, ha nem tagadja meg Krisztust, azt mondta: „86 éven át szolgáltam neki, és soha nem ártott nekem. Hogyan átkozhatnám meg Királyomat és Megváltómat?”
A keresztényeknek bátran ki kell állniuk meggyőződésük mellett. Egy ilyen emberről olvashatunk a 1823. versekben. A királynak nyugtalan éjszakája volt, böjtölt és nem tudott aludni. Kora reggel felvette a futócipőjét, és elsprintelt az oroszlánok barlangjához. 20 Pirkadatkor aztán fölkelt gyorsan a király, és az oroszlánok verméhez sietett. 21Amikor odaért a veremhez, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt Dánielhez a király: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit olyan állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól? 22Dániel így felelt a királynak: Király, örökké élj! 23Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó, király, semmivel. 24Erre a király nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és egyetlen sérülést sem találtak rajta, mert hitt Istenében.
Milyen gondolatok járhattak Dániel fejében, amikor az oroszlánok vermébe dobták? „Annyi éven át szolgáltam a királynak – és most állateledelnek használnak?” Amikor másokat dobtak a verembe, az oroszlánok azonnal megölték őket. Most mi történt? Az oroszlánok úgy viselkedtek, mint a kiscicák, és nyugodtak maradtak.
Van ennek számunkra tanulsága? Ha igen, mi az? Tudnánk példát hozni? Olyasmire gondoljunk, amikor egy kényszerhelyzet rendkívül fenyegetőnek tűnt, amikor már kétségbe voltunk esve – és egyszer csak rádöbbentünk, hogy az Úr mindenről gondoskodott.
Úgy gondolom, Dániel története az oroszlánok vermében prófétai értelemben is jelentéssel bír Izrael számára. Ők is fogságban voltak, idegenben, ellenséges nemzetekkel körülvéve. Izrael az utolsó időkben, a nagy nyomorúság idején is szorult helyzetben lesz. Reménytelenül – ahogy korábban olvastuk a Jer 30,7ben: Jákób nyomorúságának ideje. Ez a második advent előtt lesz, amelyből az Úr meg fogja szabadítani a zsidókat. – Ebben az értelemben az általunk olvasott történet a jövőbeli Izrael népéről szóló illusztráció.
Legközelebb, amikor Dániel könyvének prófétai részeire térünk rá, fogunk még ezzel foglalkozni. A 22. versben Dániel ezt mondja: 23Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját. Ha visszaemlékezünk, olvastunk a Dániel 3,25 és 28-ban Dániel három barátjáról, akiket a tűzbe vetettek. Amikor azonban benéztek a kemencébe, négy férfit láttak, akik szabadon járkáltak. A negyedik olyan volt, mint az istenek fiához hasonló. Nebukadneccar ekkor ezt mondta: Áldott legyen Sadrak, Mésak és AbédNegó Istene, mert elküldte az angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem… Akkor azt mondtuk, amit a legtöbb kommentár is mond: ez egy teofánia volt, a Szentháromság második személyének megjelenése. Az Ószövetségben az „Úr angyala” szinte mindig teofánia.
Feltételezhetjük, hogy az oroszlánveremben is egy újabb teofánia történt.
Most olvassuk tovább Dániel ellenségeinek sorsát. 25 Ezután a király odavitette azokat az embereket, akik bevádolták Dánielt, és bedobták őket fiaikkal és feleségeikkel együtt az oroszlánok vermébe. Még a verem fenekére sem értek, máris megragadták őket az oroszlánok, és összezúzták minden csontjukat.
Emlékezzünk arra az ígéretre, amelyet Isten Ábrahámnak tett: „aki átkoz téged, azt én is megátkozom.” Ennek az ígéretnek láthatjuk egy beteljesedését. Ezek a tisztviselők ártani akartak az igaz Dánielnek és az izraelitáknak, de saját gonoszságuknak estek áldozatul.
Ezután Dárius új rendeletet adott ki, amelyről a 26-27. versekben olvasunk: 26 Akkor Dárius király ezt írta a birodalmában lakó különböző nyelvű népeknek és nemzeteknek: Békességetek növekedjék! 27Elrendelem, hogy birodalmam minden tartományában rettegve féljék Dániel Istenét! Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké. Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen.
Észrevettük-e, hogy a király nagy tisztelettel volt Isten iránt, de ez az Isten csak Dániel Istene volt, és nem az ő saját Istene? Tudta, hogy Isten örökkévaló, az egyetlen igaz Isten. Sokat tudott Istenről, de nem volt személyes kapcsolata ezzel az Istennel. – Gyakran ezt tapasztaljuk napjainkban és a gyülekezeteinkben is. Az emberek keresztény családban nőnek fel, vagy gyakran járnak rendszeresen templomba vagy evangéliumi gyülekezetbe, mindent tudnak Istenről, ami a Bibliában le van írva, de nincs személyes kapcsolatuk Istennel. Dárius tudta, hogy Istennek olyan országa van, amely örökkévaló és soha nem lesz vége. Tudta, hogy Isten képes megmenteni és csodákat tenni. Megtapasztalta, hogy Isten szabadította meg Dánielt.
A fejezet azzal zárul, hogy Dániel sikereket ért el hivatalában Dárius és Kürosz uralkodása alatt.
Mi volt Dániel titka? A 24. versben a beszámoló azt mondja, egyetlen sérülést sem találtak rajta, mert hitt Istenében. Bár Dániel nagyon tisztelte a király tekintélyét, számára az volt a legfőbb mérce az életében, amit Isten mond, függetlenül a fizikai körülményeitől. Ez egy hívő keresztény számára is fontos elv. Számunkra nem lehet döntő a „trend” vagy a körülményeink, vagy az, hogy mit mondanak vagy tanácsolnak nekünk a barátok vagy az emberek. Számunkra a mérce Isten szava.
Mibe kerülne neked a hírneved és a fizetésed tekintetében, ha nyilvánosan kiállnál a meggyőződésed mellett – a mellett a tanítás mellett, amelyet Isten Igéjéből ismertél? Nem kellene foglalkoznod azzal, mit mondanak bizonyos teológusok, és nem kellene azon gondolkodnod, mit mondanak a barátaid.
Természetesen az ember szeretne úriember lenni, udvarias és őszinte maradni, megbízható emberként élni, aki tisztességes. Dániel tisztességes volt, de megvolt az a meggyőződése is, hogy engedelmeskedni fog Istennek, még ha ez az életébe kerül is. És számára fontos volt az igazság. Isten igazsága fontos, és akik őt tisztelik, azokat ő is meg fogja tisztelni. Dániel hitt Istennek, bízott benne, és ez volt a titka.
Ennek a fejezetnek a témája a „(meg)szabadulás” volt. Ez a szó hatszor fordul elő a szövegben. Ha Dániel életéről van szó, akkor sokféle szabadulásról van szó, de különösen kettőről. Az egyiket ez a fejezet nem említi: a szabadulást bűneinkből, a szabadulást az isteni ítélettől, amely azokra vonatkozik, akik nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban. De szó van az élethelyzeteinkből való szabadításról is – olyan terhektől való megszabadulásról, amelyeket nem kellene hordoznunk, az élet nehézségeiből való kimentésről.
Egy Dániel könyvéhez írt kommentárban van egy rövid történet egy üldözött keresztényről. Az üldözői elől menekülve meglátott egy barlangot, és beszaladt, hogy elrejtőzzön. Üldözői, a katonák később arra jártak, és be akartak menni a barlangba. De látták, hogy a barlang bejáratánál egy nagy pókháló van. Úgy gondolták, ha pókháló van a bejáratnál, akkor a keresztény nem lehet odabent, és továbbmentek. Később, amikor a keresztény kijött a pókhálón keresztül, megértette, miért menekült meg, és azt mondta: „Istennel a pókháló olyan, mint a fal, Isten nélkül a fal is csak olyan, mint a pókháló.
Isten szuverén és hatalmas, és meg tudja szabadítani mindazokat, akiket szabadítani akar. – Egy vasárnapi iskolában megkérdezték a gyerekeket: „Miért nem félt Dániel az oroszlánok vermében?” Egy kislány pedig helyesen válaszolt: „Mert Júda oroszlánja is ott volt a veremben, és Júda oroszlánja erősebb erősebb, mint az összes oroszlánnak nevezett állat”.