Nyissuk ki a Bibliánkat a Dániel könyve 4. fejezeténél. Itt a nagy fáról olvasunk, és arról a rendszerezett teológiai leckéről, amelyet Nebukadneccar kapott.
Dániel könyvét a következőképpen lehet felosztani:
Az 1. fejezet a bevezetés.
A 2-7. fejezetek a nemzetek jövőjéről szóló próféciát tartalmazzák.
8-12. fejezet: Itt túlnyomórészt Izrael mint nemzet kerül a középpontba.
Ennek az egyszerű felosztásnak az oka a könyv kétnyelvűsége. Az 1. fejezettől a 2. fejezet 3. verséig a szöveg héber nyelvű, a 2. fejezet 4. versétől a 7. fejezet végéig arámul íródott, a 8–12. fejezet pedig ismét héber nyelvű. Az arám szakasz a pogány népekre vonatkozik, és azok jövőjét írja le. A könyv vége ismét héberül van, és Izrael népére vonatkozó próféciákat tartalmaz.
A prófétai könyvek olvasásakor három értelmezési alapelvet kell figyelembe vennünk, különösen Dániel esetében, amelyben apokaliptikus részek is találhatók. Az Ószövetség minden részének van egy elsődleges értelmezése, amelyet mindig szem előtt kell tartanunk. Ez az értelmezés elsősorban a történelmi háttérrel és a szöveg nyelvtanával áll kapcsolatban.
A 4. fejezet elsődleges értelmezése természetesen Nebukadneccarra vonatkozik, és arra, hogyan bánik vele Isten. Ez a központi jelentés. Ugyanakkor van egy ránk vonatkozó alkalmazása is. Ez az egész Ószövetségre igaz, hiszen Pál apostol és mások is rámutatnak, hogy az Ószövetség a mi bátorításunkra és tanításunkra íródott; vagyis helyes, ha az Ószövetségben található elveket magunkra nézve is alkalmazzuk, még akkor is, ha a szöveg eredetileg Izrael népének szólt. Soha ne gondoljuk tehát, hogy valaminek nincs számunkra jelentősége, csak mert Izraelről szól. Ez az egyik tévedése néhány szélsőséges diszpenzacionalistának.
Fontos, hogy ezt megértsük, mivel az apostolok mindig az Ószövetség nyelvezetét használták a tanítás során. Az Ószövetséghez fordultak, és annak szövegeit használták az újszövetségi gyülekezetek tanítására is, és néhány kivételtől eltekintve mindenre hivatkoztak, amit az általuk ismert írásokban – vagyis az Ószövetségben – találtak.
Amikor például Pál apostol a hit általi megigazulásról akar beszélni, akkor nem kitalál valamit, hanem az Ószövetségre, Ábrahámra hivatkozik, és arra, hogy ő miként igazult meg hit által. Ezért fontos egy-egy bibliai szakasz alkalmazása ránk nézve is, mert Isten magatartását mutatja meg a kevélységgel és a gőggel szemben. Ez végigkíséri az egész Bibliát. Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság (Péld 16,18). Ez az elv minden korban érvényes, mert az ember teremtmény, és ezért kicsiny. Ez érvényes Nebukadneccarra is.
Végül, úgy gondolom, van egy harmadik értelmezési elv is a prófétai szakaszokban, amelyet meg kell jegyeznünk: az Ószövetség prófétai kijelentései gyakran típusokként (előképként) vonatkoznak a korszakok beteljesedésére.
A felolvasott szakaszban, amely Nebukadneccar történetét mondja el, utalást találunk a pogány népek végső tébolyára, valamint Isten kegyelmére, amely végül kiárad rájuk, amikor Izraellel együtt áldást nyernek, és beléphetnek Isten országába.
Most a 31–34. versekre szeretnénk figyelni, amelyek Nebukadneccar tapasztalatait és erőteljes teológiai kijelentéseit tárják elénk – mindezt Isten cselekedete váltotta ki. Csak ezt a néhány verset szeretném felolvasni, mert rendkívül erőteljesek és tanulságosak. Ezek a szavak Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a szájából hangzanak el; olyan szavak, amelyeket megtanult, és amelyek igazak.
Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. 32A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz? 33Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam. 34Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.
Térjünk vissza a Dán 3,31-33-hoz: Nebukadneccar király minden néphez, nemzethez és nyelvhez, amely az egész föld színén lakik: Legyen nagy a ti békétek! 32 Jól esett nekem, hogy hirdessem a jeleket és csodákat, amelyeket a Magasságos Isten tett velem. 33 Milyen nagyok az ő jelei és milyen hatalmasak az ő csodái! Az ő országa örökkévaló ország, és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad!
Csodálattal kell tekintenünk Nebukadneccar bátorságára, aki megalázó élményéről az egész nép előtt nyíltan beszámolt. Ha te elveszítenéd az eszedet, és meztelenül jelennél meg nyilvánosan – vajon nem inkább kihagynád ezt az életrajzodból? Nebukadneccar azonban a Szentszellem vezetése alatt nyilvánosságra hozta mindazt a megaláztatást, ami vele történt. Nebukadneccar a valaha élt legnagyobb emberek egyike volt. Hatalmas uralkodó volt. Egyesek még Napóleonnál is nagyobb hadvezérnek tartják, és víziója egyetemes uralomra irányult. Ő volt az a király, aki a Dániel 2-ben a világ birodalmairól szóló álmot és látomást kapta. Pogány volt, és ezt nem szabad elfelejtenünk. Ami vele történt, az a pogány népekre vonatkozik.
Mit tanult meg tehát? Milyen nagyok az ő jelei és milyen hatalmasak az ő csodái! Az ő országa örökkévaló ország, és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad! Tudta, hogy az ő királysága nem lesz örökkévaló. Minden birodalomnak van felemelkedése, tetőpontja, és végül bukása. Most pedig olvassuk el a 4,1-4 verseket olvassuk: Én, Nebukadneccar, gondtalanul éltem házamban és boldog voltam palotámban. 2. Álmot láttam, és megrémültem tőle, és álomalakok az ágyamon és látomások, amelyeket láttam, megrémítettek. 3 Megparancsoltam hát, hogy Babilon minden bölcsét hozzák elém, hogy mondják el nekem az álom értelmezését. 4Erre eljöttek a jóslás papjai, a varázslók, az asztrológusok és a jelek értelmezői, és én elmondtam nekik az álmot, de ők nem mondták meg nekem a megfejtését. Nem emlékeztet ez bennünket a 2. fejezetre?
Elérkeztünk a harmadik szakaszhoz, amely kissé hosszú, ezért sietnünk kell. Emlékszünk rá, hogy Dániel olyan ember volt, akinek álmai voltak, és azokat meg is tudta magyarázni. A 8–18. versekben tehát annak az álomnak a leírását találjuk, amelyet Nebukadneccar Dánielnek elmondott.
6. Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!
7A látomás, amelyet fekvőhelyemen láttam, ez volt: Láttam egy fát a föld közepén; nagyon magas volt. 8A fa csak nőtt és erősödött; olyan magas lett, hogy az égig ért, és még a föld széléről is látni lehetett. 9Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek. Alatta mezei vadak tanyáztak, ágain égi madarak fészkeltek, róla táplálkozott minden élőlény. 10Majd láttam fekhelyemen a látomásban, amint egy szent angyal leszáll a mennyből. 11Hangos szóval így kiáltott: Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! 12De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! 13Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! 14Az angyalok hozták ezt a rendelkezést, a szentek végzése ez a parancsolat. Hadd tudják meg az élők, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorból is trónra emelhet valakit. 15Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned. Nyilvánvalóan Dániel volt az egyetlen, aki meg tudta fejteni az álmot, mert benne szent, isteni lélek volt.
Természetesen Nebukadneccar nem értette meg, mi rejlik e kijelentés mögött. Dániel volt az, aki megkapta a világosságot. Ma azt mondanánk, hogy csak egy újjászületett keresztény képes megérteni a Bibliát. A Biblia azt tanítja, hogy a Szentszellem nélkül senki sem értheti meg Isten Igéjét. A természetes ember nem képes felfogni Isten Szellemének dolgait, mert bolondságnak tartja azokat. Ezért van az, hogy sokan olvassák a Bibliát, és semmit sem nyernek belőle. Amikor azt mondom, hogy semmit sem nyernek belőle, úgy értem: képtelenek megragadni annak lényegét. Nem tudják megérteni, amíg újjá nem születnek. A Szellemnek kell életre keltenie őket, hogy megértsék. Sok újjászületett keresztény is csupán az egyszerű dolgokat érti meg, ha életének bizonyos területei nincsenek összhangban Isten akaratával. Minél inkább összhangba hozza valaki az életét Isten akaratával, annál többet fog megérteni.
Még a Szentszellemmel betöltött hívőknek is folyamatos világosságra van szükségük a megszentelődésben, hogy megtisztuljanak a bűntől és az igazságtalanságtól, amelyek elhomályosíthatják erkölcsi látásukat. Ha valaki Isten Igéje és akarata ellen cselekszik, meg fogja tapasztalni, hogy erkölcsi érzéke eltompul, és az igazság felismerésére való képessége is beszűkül. Sok keresztény gyakran egészen különös módon téved – nem azért, mert ostobák, hanem mert a szívük nincs rendben, és ez kihat a gondolkodásukra is.
Meg kell emelnünk a kalapunkat Dániel előtt. Ő a Szellem embere volt. Értette, amit látott. Megmagyarázta azt, amit Isten kijelentett neki. A Szentszellem világosságot adott neki, és ő tanítható ember volt. Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. (Zsolt 25:14 RÚF). (Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket (Károli). Ez az igazság végigvonul a Biblia minden tanításán.
Dániel értelmes ember volt. A 16–22. versekben megmagyarázza a látomást. Ha elolvassuk ezeket a verseket, a Nebukadneccar személyét és gőgjét érintő üzenet tulajdonképpen egyszerű. Ami kissé nehezebb, az e versek prófétai jelentésének felismerése. Nem akarok dogmatikus lenni, de Nebukadneccar története ebben a fejezetben tipikus leírása a nemzetek jövőjének az utolsó időkben.
Dán 4,16-22: Ekkor Dániel, más néven Baltazár egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Baltazár erre így válaszolt: Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre! 17Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért és az egész földről látszott, 18szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, 19az te magad vagy, ó, király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad kiterjed a föld határáig.
20Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! – 21annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom! 22Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja. Gondoljunk a saját korunkra, amelyben élünk. Ez a nemzetek ideje, akik a világpolitikában hatalommal bírnak.
Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. Ezek a kritériumok: Felismerni, hogy az égiek uralkodnak.
24 Azért, ó, király, fogadd meg a tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így majd boldogan élhetsz sokáig.
Vegyük észre, hogy az ítélet már megszületett, csupán az időpont nincs még meghatározva.
Szeretnék néhány rövid megjegyzést fűzni ehhez az értelmezéshez: Egyértelmű, hogy a fa Nebukadneccart jelképezi. A fa a Bibliában a hatalommal rendelkező embert jelképezi. Nebukadneccar ilyen ember volt. Ő a pogány uralkodó tipikus példája. A 2. fejezetben négy pogány királyságról olvastunk: Babilon, Méd-Perzsa Birodalom, Görögország és Róma. Mondhatjuk, hogy a római birodalom tipikus képe annak a pogány világbirodalomnak, amely az utolsó napokban a Fenevad uralma alatt áll majd.
Vágjátok ki a fát! – ez a pogány uralom végére, illetve a pogányok elmebajára utalhat a nagy nyomorúság idején. Amikor a Fenevad átveszi a hatalmat, megkezdődnek azok az ítéletek, amelyekről a Jelenések könyvében olvasunk – a harsonák, a pecsétek, Isten haragjának poharai stb. – mindaz, ami a mi Urunk Jézus visszajövetele előtt történni fog.
Figyeljünk azonban arra, hogy a fát nem vágták ki teljesen: egy csonk megmaradt belőle.
Számomra ez a csonk arra utal, hogy a pogány népek nem pusztulnak el teljesen a nyomorúság idején. Ítélet jön rájuk, és arra számíthatunk, hogy a pogányok átadják a vezetést a zsidóknak, végső soron annak a személynek, aki Júda törzséből származik, aki el fog jönni – az Úr Jézus Krisztusnak. De a pogány népek is részesülni fognak áldásokban az ezeréves korszak alatt. És miközben a nagy ítélet sújtja a pogányokat, egy maradék megmarad, és még a pogányokat is meg fogja áldani Isten az isteni ítéletnek abban a jövőbeli időszakában, amely megelőzi Krisztus második eljövetelét.
A „Hét időszak” kifejezés inkább hét évet jelent, és az Ószövetség görög fordítása, amely Krisztus előtt készült, ezeket az időszakokat éveknek, hét évnek adja meg. A legtöbb magyarázó úgy véli, hogy egy „időszak” egy évet jelent. Ugyanezt az értelmezést látjuk elfogadottnak a könyv 9. fejezetében is.
Ez egyúttal prófétai utalás a nagy nyomorúság hét évére is – ez az ítélet ideje, amely megtisztítja a pogányokat és Izraelt is.
Mit mond nekünk ez a szakasz? Nebukadneccar akár ezt is kérdezhette volna: „Meddig kell még szenvednem ettől a büntetéstől A válasz lehetett volna a következő: Hét évig, vagy amíg meg nem tanulod a leckét! Amikor a keresztények isteni fegyelmezés alá kerülnek, rájuk is ugyanez a válasz érvényes. Minél gyorsabban tanulja meg valaki a leckét, annál rövidebb ideig tart az időszak.
A fegyelmezés célja az, hogy az embereket – Izraelt és a pogányokat – az ítéletre és a megtisztulásra vezesse. 25 Mindez meg is történt Nebukadneccar királlyal.
Most nézzük meg a következő szakaszt, a Dán 4,28–33-at, és azt, mi történt Nebukadneccar királlyal – vagyis a megaláztatását. 26 Tizenkét hónap múlva, amikor királyi palotája tetején sétált Babilonban,... Az emberek még abból sem tanulnak, ha egy próféta, például Dániel szól hozzájuk. A király tudta, hogy Dánielben isteni lélek lakik, és hogy minden úgy történt, ahogyan azt ő korábban megmondta. Mégis ezt olvassuk: 27 így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! 28Alighogy kimondta a király ezeket a szavakat, egy hang hallatszott az égből: Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted királyságodat! 29Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja.
A prófécia azonnal beteljesedett! A király úgy viselkedett, mint egy állat: elveszítette az eszét, letépte magáról a ruháit, és meztelenül rohant ki a palotából. Micsoda megalázó élmény!
A betegség neve likantropia, amikor valaki például farkasnak képzeli magát. (Egy ehhez a témához kapcsolódó prédikációban dr. Johnson elmesélt egy történetet egy parasztemberről, aki felkeresi a pszichiátert, mert a fia azt képzeli magáról, hogy tyúk, úgy is viselkedik: kapirgál és kotkodácsol. A pszichiáter megkérdezi: – Mióta csinálja ezt? – Egy éve – válaszolja a gazda. – De hát miért nem jött hamarabb? Segíthettem volna! – Nos, az az igazság, hogy szükségünk van a tojásokra.)
Tehát: Nebukadneccar hét éven át füvet evett, mint az ökör a mezőn. Isten iskolájába került!
Ennek a 7 évnek a végén ezt olvassuk Dán 4,31–32-ben: Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. 32A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz? Úgy gondolom, ez a legérdekesebb rész ebben a fejezetben. Mondhatná valaki: „De hiszen ezek csak Nebukadneccar szavai!” Igaz, de ezek olyan ember szavai, aki Isten fenyítése alatt állt, és valódi tapasztalatokat szerzett Istennel. Megértette, kicsoda Isten, és a Szentszellemnek azt is meg kell értetnie velünk, hogy a király szavai igazak.
A király helyreállítása három lépésben történt meg:
- Fölemelte tekintetét az égre. A görög nyelvben sokan úgy mondják, hogy az ember, anthróposz, olyan lény, aki fölfelé tekint. Az állatok a földre néznek, az ember fölfelé – ez különbözteti meg az embert az állattól.
- Visszanyerte értelmét.
- Dicsőítette a Felségest.
Ebben fontos teológiai állítások találhatók, amelyek közül szeretnék néhányat kiemelni. Ezek nem újak azok számára, akik olvassák a Bibliát, és figyeltek, amikor Isten tulajdonságairól beszéltünk. Érdemes ezeket emlékezetben tartani.
Az első dolog, amit olvastunk, hogy ő tisztelte az örökké élő Felségest. Ez Isten önmagában való létezéséről tanít. Az egész világegyetemben csak Egyvalaki van, aki önmagától létezik. Minden másnak csak kapcsolódó, származtatott létezése van. Te és én úgy kaptuk a létezésünket. Ha Isten megvonja tőlünk a hatalmát, megszűnünk létezni. Csak Isten létezik önmagától; minden más tőle kapta a létét.
A János 5:26-ban az Úr Jézus ezt mondja: Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Csak egyedül Ő létezik önmagától, mi mindannyian tőle függünk. Ez a mennyben is így marad: ott is csupán teremtmények vagyunk.
A második igazság, amit olvastunk: az Ő királysága örökké tart. Az Ő trónja soha nem volt betöltetlen. A mennyben nincsenek a földihez hasonló választások, hogy ki legyen az elnök a következő négy évre. Ha egy királyt gonosz gyermekei követnek a trónon, a nép szenved tőle. A mennyben ez soha nem fordulhat elő. Sok földi királyság belülről pusztul el a korrupció miatt. Isten örökkévaló királysága azonban tiszta és szent. Ezt Nebukadneccarnak is meg kellett tanulnia.
A harmadik nagy igazság a 32. versben áll: A föld minden lakóját semminek tekinti. Ahogyan Ézsaiás mondja: A nemzetek olyanok, mint csepp a vödörben, és mint por a mérlegen. A konyhai mérlegen lévő porszem nem számít a súly szempontjából. Semmi az.
Az egyetlen dolog, ami megmarad belőlünk, ha valaki rábukkan a sírkövünkre, amelyen ez áll: Carl Flesch, született 1933. január 17-én, meghalt ekkor és akkor. Nebukadneccar talán túlzott, amikor azt mondta: A föld minden lakóját semminek tekinti, de van benne igazság. Mi azért születtünk, hogy gyermekeink eltemethessenek minket. A gyermekeik azért születnek, hogy eltemessék a szüleiket. Valójában semmik vagyunk. Még az Isten általi kiválasztottságunk sem tőlünk származik, ezt az ő szuverén akarata valósította meg, Jézus kiontott vére által. A hitünk, amely által új életünk van, szintén ajándék!
Ha testben vagyunk, akkor halottak vagyunk a bűneinkben. Csak akkor élünk Isten szemében, ha a Szellem szerint élünk – ahogyan Pál írja a Róm 8,9-ben: Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Szellem szerint, ha Isten Szelleme lakik bennetek. Valóban semmik vagyunk – az Írás igazat mond.
32 A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Az emberiség semmi. Ez a negyedik nagy igazság. A föld lakói semmik, és Isten szuverén módon cselekszik. Az ő hatalma mozgat mindent az életünkben, még a bűnt is. Ha problémád van ezzel a kijelentéssel, nézd meg az Apostolok Cselekedetei 2,23-at: azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. Ez volt az emberiség történetének legszörnyűbb bűncselekménye. Mégis látjuk, hogy még a legnagyobb bűn is Isten ellenőrzése alatt áll. A mi nagy, szuverén Istenünk mindent a kezében tart!
Isten tanácsai ellenállhatatlanok, és senki sem akadályozhatja meg cselekedeteit. Mit jelent számunkra az a kifejezés, hogy Senki sem foghatja le a kezét? Olyan ez, mint az apa és gyermeke közötti kapcsolat. Akinek volt már gyermeke, különösen fiúgyermeke, az bizonyára rácsapott már párszor a gyereke kezére. Ha egy gyerek ismételten valami rosszra készül, végül maga is ráüt a saját kezére. Ez azt jelenti: … senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz? Meg kell tanulnunk, hogy a mi Istenünk szuverén, és soha ne kérdezzük: „Istenem, mit csinálsz?” Minden az ő akarata szerint történik!
Vannak testvérek közöttünk, akik azt hiszik, hogy Isten megpróbál minden embert megmenteni? Mi történne akkor? Mindenki üdvözülne! Minden ember megmenekülne – de Isten nem próbálkozik minden ember megmentésével. Ő csak a kiválasztottakat menti meg. Minden kiválasztott találkozni fog a mennyben. Ha lehetséges volna, hogy egy nem kiválasztott bejusson a mennybe, az az Úr számára rendben volna, mert Ő szereti az embereket – de ez nem az, amit a Biblia tanít. Isten következetesen megmenti a kiválasztottakat, de senki sem mondhatja neki: „Mit teszel?”
Nebukadneccar megtanulta a leckéjét. Én nem szeretném az ő módján megtanulni a magamét. Nekünk a Bibliából kell tanulnunk. A mi gyülekezetünkből senki ne szenvedjen likantrópiában!
Az utolsó vers elmondja, mit tanult Nebukadneccar: Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.
Vajon ez a király megtérésének a jele? Ebben nincs egyetértés a teológusok között. Nem tudom, vajon hívővé lett-e. Egy biztos: sok mindent megtanult az igaz Istenről, teológiai szempontból.
Ebben a történetben az a szép, hogy maga Nebukadneccar mondja el. Ő mondja el, hogy mit tanult. Sokunknak több ismerete van Istenről és az igazságról, mint Nebukadneccarnak volt, ezért nekünk még nagyobb a felelősségünk, hogy ezt továbbadjuk. Legyünk bizonyságtévők arról, hogy kicsoda Isten, és mit tett értünk.
Ámen