Amikor a prófétai irodalmat tanulmányozzuk, felmerül a kérdés: Mi vár ránk? Tudhatja-e ezt az ember? Az isteni kinyilatkoztatáson kívül a bűnös ember semmit sem tudhat. Egyedül Isten ismeri a jövőt, és szerencsére ő ismeri azt elejétől a végéig. A tudomány óriási léptekkel halad előre. Az ember ma már olyan dolgokra képes, amelyek 50 évvel ezelőtt elképzelhetetlenek voltak. De ha valamit tudni akarunk a jövőről, Isten Igéjéhez kell fordulnunk. Egyedül innen kaphatunk betekintést a jövőbe.
Egy Dániel 7-ről szóló kommentárban ez áll: Ez a legterjedelmesebb és legrészletesebb prófécia az egész Ószövetségben a jövőbeli eseményekről. Ez a Dániel könyve első részének lezárása, és a nemzetek történelmével foglalkozik. Tanulmányaink elején említettem, hogy a 2. fejezet 4. versétől a 7. fejezet végéig a szöveg arám nyelven íródott, vagyis a babilóniaiak nyelvén. Az 1. fejezettől a 2,4-ig és a 8. fejezettől a 12. fejezet végéig pedig héberül van írva, Izrael nyelvén. Az arám nyelvű részt tehát a nemzetek számára és róluk írták; nem kizárólag a nemzetekről, de elsősorban róluk. Amikor majd a 8. fejezethez érünk, látni fogjuk, hogy az Izrael nemzetéről szól.
A 2. és a 7. fejezet összefügg egymással: A Dániel 2-ben Nebukadneccar négy különböző fémből álló szobrot látott, a 7. fejezetben pedig négy különböző állatról olvasunk, amelyek a tengerből emelkednek ki. Mindkét fejezet, a 4 fém és a 4 fenevad az eljövendő királyságot jelképezi. Van egy közös témájuk.
Mindkét fejezet panorámaképet fest elénk a nemzetek történelméről. A 2. fejezet négy világbirodalmat mutat be: Babilont, a Méd-Perzsa Birodalmat, Görögországot, és egy negyedik birodalmat, amelyet név szerint nem nevez meg. Következtethetünk, de név nincs említve.
A 2. fejezet néhány állítása a 7. fejezet végén részletesen megismétlődik. Például a 2. fejezetben az aranyfej Babilont jelképezi. Tudjuk, hol kezdődik a beszámoló, de mindkettő egy áttekintés más nemzetekről, szám szerint négyről; és mindkét fejezet végén egy világbirodalomról van szó. Ennek ábrázolása a 2. és a 7. fejezetben bizonyos eltéréseket mutat, amelyek fontosak a megértés szempontjából:
A 2. fejezetben Nebukadneccar, egy pogány uralkodó kapja a látomást; a 7. fejezetben Dániel, a próféta. A 2. fejezetben Nebukadneccar álma szerepel, a nagy szobor. Ez nagy hatást gyakorolhatott mind a királyra, mind Dánielre. A szobor a nemzetek történelmének szimbolikus ábrázolása. Egy történelemkönyv a történelmet emberi szemszögből írja le, amelyért az ember felelős; a történelemkönyv az emberi teljesítményről szól, amely az ember természetéből fakad.
A 7. fejezetben négy nagy vadállatról van szó. Ez is a világtörténelem szimbolikus leírása, de egészen más, mint a 2. fejezetben. Most nem a történelem külső, emberi szemlélete bontakozik ki, hanem a belső, isteni nézőpontot képviselik ezek az állatok. Itt az válik világossá, hogy Isten hogyan látja a nemzeteket a történelem folyamán: mint falánk ragadozókat, amelyek egymást marcangolják szét.
Ez fontos! Isten így látja a nemzetek történelmét és mindazt, ami ezen a földön történik. A 2. fejezetben nem olvasunk az utolsó gonosz uralkodóról. Ez azért sem meglepő, mert az egyes fejezetek olvasásakor magyarázatot kapunk arra, amit korábban olvastunk. A 7. fejezetben egy rendkívül gonosz uralkodóról olvasunk. Ezek közül az egyik állat a Jelenések könyvében az
Antikrisztusként jelenik meg. Ebben a fejezetben részletekbe menően olvassunk azokról a dolgokról, amelyek az emberiség jövőbeni történelmében fognak végbemenni. A 7. fejezet annak a folytatása, amit a 2. fejezet implicit módon már kijelentett.
Most olvassuk el a 7. fejezetet, és versről versre fogom kommentálni. Dán 7,1-4: 1Bélsaccar babilóniai király uralkodásának első évében álmot látott Dániel, és látomásai támadtak fekhelyén. Az álmot leírta; itt kezdődik a beszámolója, a saját szavaival: 2Ezeket mondta el Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. 3Négy hatalmas vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. 4Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki.
Az első három vers tulajdonképpen előszava a 4. versnek. Egy időmeghatározással kezdődik: 1Bélsaccar babilóniai király uralkodásának első évében. Ez 62 évvel a 2. fejezet látomása után történt, kb. Kr. e. 555-ben. – Aztán azt olvassuk, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. Mivel ez a fejezet tele van szimbólumokkal, csak valamilyen mennyei hatalomra gondolhatunk. Ennél többet nem lehet róla mondani; de ez nem is a mondanivaló lényegi része.
Sok magyarázó szerint a nagy tenger a Földközi-tenger, és a Földközi-tenger térségében lévő világhatalmak játszottak nagy szerepet a történelemben. Talán ez egy releváns értelmezés, de nem lehet bizonyítani. Valószínűbb a következő: az Ószövetségben (Ézs 17,12–13), és az Újszövetségben (Jel 17,15) a „tenger”, illetve a „tenger és a vizek” a népeket jelképezik, és ezek hullámzanak ide-oda a Földközi-tenger körül.
A Jel 17,1-ben prófétai kijelentést találunk a nagy paráznáról, majd egy magyarázatot is: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy vizek mellett ül, 2akivel paráználkodtak a föld királyai.” Ézsaiásnál is hasonló képet találunk. Amikor azt olvassuk, hogy az ég négy szele felkavarta a nagy tengert, ez utalás a föld népeinek nyugtalanságára, háborgására. A 3. vers végén ez áll: „3Négy hatalmas vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. Az, hogy ezek az állatok jelképesen értendők, a 17. vers értelmezéséből világosan kiderül. Ezzel az értelmezéssel a következő alkalommal fogunk foglalkozni.
A 17. vers szerint ezek királyok vagy uralkodók, akik a földből jönnek fel. A vadállatok nemzetek vagy királyságok, birodalmak képviselői. Ez tehát egy bevezetés. A 4. versben olvasunk az első állatról, amely egy szárnyas oroszlán. Ha a 2. fejezet látomására gondolunk, akkor párhuzamot fedezhetünk fel a szobor arany fejével, amely Babilont jelképezi. Babilon címerállata a szárnyas oroszlán volt. A szárnyas oroszlán Dániel kortársainak felfogásában Babilont jelképezte. A Babiloni birodalom legfőbb jellemzője a kegyetlenség volt, amely az oroszlánra is jellemző. Ennek az oroszlánnak most kitépik a szárnyait, a földre állítják, és két lábra áll, mint egy ember. Ez Nabukadneccart ábrázolja, aki egy betegség miatt átmenetileg állati sorban élt, majd Isten beavatkozása révén visszanyerte az értelmét. Tehát némi óvatossággal kijelenthetjük, hogy ez az első állat Babilont jelképezi.
Mindegyik állat vad volt, ezért ezt olvassuk az 5. versben: „A következő, a második vadállat medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél nagyon sok húst!
Dániel próféciája szorosan összefügg az emberiség történelmével. Jó, ha az ember ismeri vagy tanulmányozza a történelmet, mert ezáltal jobban megérti a próféciát. A történelem segít a prófécia értelmezésében.
A medvét, amely félig felegyenesedve három bordát tart a fogai között, szinte minden magyarázó a
Méd–Perzsa Birodalommal azonosítja, amely Kr. e. 539–331 között állt fenn. Ez megfelel a 2. fejezet szobrának ezüst mellrészével. Ami a medvét jól jellemzi, az a falánksága: ez tükröződik a Méd–Perzsa hadjáratokban, ahol a három borda valószínűleg Babilont, Líbia egy részét és Egyiptomot jelenti, amelyek Kürosz (Círus) hatalmas seregeinek estek áldozatul. Az, hogy a medve félig felegyenesedett, azt jelentheti, hogy a perzsák uralták a médeket ebben a birodalomban, ők voltak a hangadók.
A 6. versben ezt olvassuk: Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. Ez a harmadik vadállat megfelel a 2. fejezetben szereplő szobor bronz részének. A párducot mozgékonyság, fürgeség jellemzi. A görög történelemből tudjuk, hogy Nagy Sándor egyedülálló gyorsasággal hajtotta végre hódító hadjáratát. A Görög Birodalom Kr. e. 331–63 között állt fenn. A párduc gyors, ravasz és vérszomjas – itt az ókori Görögországot látjuk.
Mit mond a 6. vers vége? … és hatalmat adtak neki. Nem azt olvassuk, hogy magához ragadta a hatalmat, hanem hogy hatalmat adtak neki. – Dániel olyan ember volt, aki hitt Isten szuverenitásában. Azt mondja el nekünk, hogy a világhatalmakat kegyetlenség és bűn jellemezte, ugyanakkor isteni céllal és meghatározott időben léptek a történelem színpadára. Ezek a birodalmak nem véletlenül jöttek létre, és Nagy Sándornak is így adatott a birodalom.
Amikor a Jelenések 13-ban az utolsó idők fenevadjáról olvasunk, hangsúlyos, hogy a fenevadnak úgy adatott a hatalom és a tekintély. Nem a fenevad ragadta magához a hatalmat és tekintélyt – nem, hanem neki adták. Isten tehát véghez akarja vinni tervét a történelemben.
Azt is olvassuk, hogy a párducnak négy szárnya és négy feje volt. Ez talán utalás lehet arra, hogy a birodalmat Nagy Sándor halála után felosztották. Négy hadvezére, a diadokok osztották fel egymás között a birodalmat. Sándor anyját, feleségét, fiát és testvérét meggyilkolták, és Kasszandrosz vette át az uralmat Macedónia és Görögország felett, Szeleukosz Ázsia felső részét és Szíriát uralta, Lüszimakhosz lett Trákia és Kis-Ázsia királya, Ptolemaiosz pedig Egyiptom, Palesztina és Arábia uralkodója lett.
Most elérkeztünk a 7-8. versekhez és a negyedik királyság leírásához. Itt nincs semmi, ami segítene beazonosítani. Nevezzük rómainak; de a fenevadról nincs konkrét leírás, és nincs is meghatározva a fajtája: Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, félelmetes és rendkívül erős volt. Hatalmas vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt. És különbözött mindazoktól a vadállatoktól, amelyek előtte voltak, és tíz szarva volt.
Emlékezzünk a 2. fejezet látomására. A szobornak tíz lábujja volt; ennek az állatnak tíz szarva van. A tíz lábujj és a tíz szarv megfelel egymásnak a két látomás szimbolikus nyelvezetében. 8 Figyeltem a szarvakat: egyszer csak egy újabb, kicsi szarv bújt elő közöttük, (ez nagyon fontos) az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és kérkedő szája volt. Ez az állat megfelel a 2. fejezetbeli negyedik fémnek, a vasnak. Gondoljunk vissza a történelemből tanultakra: a Római Birodalom az erejéről és brutalitásáról volt ismert. Ez a közelebbről meg nem határozott állat nyilvánvalóan félelmetes és különösen erős volt. Hosszú, vasból való fogai voltak, rendkívül kegyetlen volt, és ki lehet jelenteni, hogy benne a Római Birodalom ismerhető fel, amely a görög uralom után következett, mind a mai napig fennáll, és az Úr visszajövetele előtt újjáéled majd.
Egy további dologgal is röviden foglalkoznunk kell. A 6. versben ezt olvassuk: „Azután láttam „, majd a 7. versben: „Ezután láttam„. Egyes magyarázók úgy vélik, hogy ez a negyedik királyság csak a jövőben fog létrejönni; tehát a görög és az utolsó királyság között egy meghatározatlan időtartamú időszak lesz.
Az arámi bafer dinah, „ezután” szó jelentése „helyette”. Azt jelenti, hogy valami, ami közvetlenül utána következik, valami más helyébe lép. A negyedik birodalom tehát követi vagy felváltja a harmadikat, a görögöt. A történelemből tudjuk, hogy a Római Birodalom követte a Görög Birodalmat, és ez a bizonyíték Dániel könyvének hitelességére, mert ha átlapozunk a 9,26-hoz, ott találjuk az Ószövetség egyik legnagyobb próféciáját: „A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt.… Erre a szakaszra később még visszatérünk, akkor megpróbálom majd bebizonyítani, hogy az eljövendő fejedelem nem a Messiás, hanem az Antikrisztus.
Amikor ezt olvassuk: … Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt…, akkor a történelemből tudjuk, hogy a rómaiak voltak azok, akik lerombolták a templomot. Ebből arra következtethetünk, hogy az Antikrisztus a Római Birodalom uralkodója lesz. Mivel az Antikrisztus jövőbeli személy, ezért az újjáéledt Római Birodalomból fog származni, amely elpusztítja a várost. Ez az összefüggés az eljövendő fejedelem és a Római Birodalom között.
Amikor a mi Urunk Jézus megszületett, ez a Római Birodalomban történt. A Lukács 2,1- ben ez áll: Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez a Római Birodalom követte a Görög Birodalmat. Ezért gondolom, hogy a negyedik fenevad a Római Birodalmat jelképezi. A 2. fejezet tíz lábujja és a 7. fejezet tíz szarva megfelelnek egymásnak: ezek a jövő tíz meghatározó nemzetének uralkodói lesznek.
Az elmúlt 50 évben sok igemagyarázó próbálta a tíz királyt az Európai Unióval vagy a NATO-val kapcsolatba hozni. De aztán az EU egyre csak bővült, ma már 27 tagállama van. Akkoriban azt mondták: „Íme, beteljesedik Dániel próféciája.”
Nem szabad elfelejtenünk, mit mond a Biblia az utolsó időkről. Nem Európa államairól van szó, hanem az egész világról. Egy világbirodalomról van szó, amely tíz hatalmas nemzetből áll. Úgy gondolom, hogy ez egy világbirodalom lesz, amely tíz gazdaságilag erős nemzetből áll, amelyek nem hasonlíthatók az EU-hoz.
Ez a jövőben történik majd. Úgy tűnik, kezd kirajzolódni egy új világrend. Ez még előttünk áll, de már látjuk a kibontakozás jeleit. Előttünk van a négy fenevad vagy vadállat felemelkedése, amely a nemzetek jövőjét szimbolizálja.
Most nézzük a 9–12. verseket, amelyekben röviden le van írva a vadállat végzete. Vegyük észre: a „láttam” kifejezés többször is előfordul:
Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl. Különleges trónok voltak. Itt nem Isten trónjáról van szó, hanem a különleges ítéletekre szolgáló trónokról. … és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz. 10 Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Nincs magyarázatom ezekre a jelenségekre. Ha valakinek van, kérem, ossza meg velem. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel. Sok szimbólumot nem lehet megérteni, mások könnyen érthetőek. 11 Akkor láttam, hogy a kérkedő szavak miatt, amelyeket az a szarv (kis szarv) mondott, megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen.12A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben hagyták őket.
A fejezet hátralevő része az elmondottak magyarázata. Mi azonban először a lényeggel akarunk foglalkozni. Dániel látomást látott négy vadállatról. Úgy kell ezt elképzelnünk, mintha tévét néznénk, és a képernyő két részre lenne osztva. Mint egy tenisz- vagy focimeccs esetében: két eseményt látunk egyszerre. Most a jelenet vált, a mennyből visszakerülünk a földre. A képernyő felső részén azt látjuk, ami az égben történik, az alsó részén pedig azt, ami a földön zajlik.
Mi történik a mennyben? Trónokat állítanak fel, és helyet foglalt egy öregkorú. Ki ez az öregkorú? Egy emberfiához hasonló valaki jön hozzá. Nézzük meg a 7,13-at: Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Azt hiszem, kétség nélkül kijelenthetjük, hogy az öregkorú a Szentháromság első személye, akihez közeledik az emberfiához hasonló, a Szentháromság második személye, akiben a mi Urunkat, Jézust ismerhetjük fel. Ebben biztosak lehetünk, mert az Újszövetségben az Úr Jézus mindig az Emberfiának nevezte magát.
Nos, ez az ítélet, amely ezeknél a trónoknál történik, egy különleges ítélet. A Bibliában többféle ítéletről olvasunk. Az egyik például Krisztus ítélőszéke. Mi az? Azt olvassuk, hogy mindannyiunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt. Itt nem arról döntenek, hogy Istenhez tartozunk-e vagy sem. Ez az ítélet már eldőlt a Golgotán, Jézus kiontott vére által, valamint a hit által, amelyet Istentől kaptunk. Tehát az Istennel való kapcsolatunk nem kerül még egyszer ítélet alá.
A János 5,24 azt mondja: Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. De minden hívőnek meg kell jelennie Krisztus ítélőszéke előtt, ahogyan a 2Korinthus 5-ben és az 1Korinthus 3-ban olvassuk. Ott majd az Úrnak végzett szolgálatunk lesz megítélve. Mindannyiunknak meg kell ott jelennünk. Kíváncsiak vagytok, mit fog rólam mondani az Úr? Már régóta ismertek engem. Hát, én is szeretném tudni! Talán akkor másképp viselkednék. – Mindenesetre ezek a trónok Dániel könyvében nem a hívők ítéletére vannak felállítva.
A Bibliából tudjuk, hogy Krisztus visszajövetelekor minden nemzet meg lesz ítélve. Ezt írja le a Máté 24. és 25. fejezete, az Olajfák hegyén elmondott prédikációban: Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. (Máté 25:32-33). Minden nemzet megítéltetik majd.
A Biblia beszél a nagy fehér trónról is a Jelenések 20-ban. Minden hitetlen embernek meg kell jelennie e trón előtt. Én nem leszek ott, és remélem, hogy senki sem lesz ott ebböl a körből. Ott majd az élet és az örök halál kérdésében hoznak ítéletet.
A Dániel által leírt trón jelképesen azt mutatja, hogy az „öregkorú” hogyan adja át a hatalmat az Emberfiának, hogy elpusztítsa a negyedik fenevadat. Itt a negyedik királyság megsemmisítéséről van szó.
A 7,11 versben ezt olvassuk: Akkor láttam, hogy a kérkedő szavak miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen.12A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben hagyták őket. Ez a negyedik fenevad, amely rémisztőbb minden korábbinál, egy világhatalom, világuralom lesz, amelyről a Biblia más helyein is olvashatunk, és amelynek minden alá lesz vetve. Azt olvassuk azonban, hogy ez a világhatalom elpusztul, és uralmát átadják az Emberfiának.
Ha emlékszünk, ugyanezzel a szimbolikus nyelvezettel találkoztunk a 2. fejezetben, ahol arról olvatsunk, hogy a szobrot egy nagy kő dönti le, és emberi kéz érintése nélkül összetörik, a szél pedig elfújja, mint a pelyvát. Ebből a kőből aztán egy nagy királyság keletkezik, amely betölti az egész földet.
A Dán 7,13–14-ben az Emberfiának uralmáról olvasunk: „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. 14Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. Itt jön el az Isten-ember, a Messiás, és neki adatik át a hatalom.
A Zsoltárok 2,7-8-ban ez áll: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! 8Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Itt a Fiú szól az Atyához. A mi Urunk sosem mondta el ezt az imát. De eljön az idő, amikor a Fiú ezt a kérést az Atya elé tárja, és az Atya teljesíti a kérését. Megkapja az uralmat az egész föld felett, mert ott, a Golgotán értünk, bűnösökért ontotta a vérét, mert megváltott minket. Vissza fogja kapni azt a hatalmat, amelyet Ádám és Éva az édenkertben elveszített.
Hadd zárjam néhány megjegyzéssel. Sokan feltehetnék a kérdést, hogy Dániel könyve tanít-e valamit a pre-, poszt- vagy amillennializmusról. Vegyük észre, hogy a messiási királyság a nemzetek királyságai után fog következni. Az ezeréves királyság a világhatalmak pusztulása után jön majd létre. Az amillenisták azt állítják, hogy Isten országa, az ezeréves királyság már most is létezik, vagyis nincs is szó valódi ezeréves királyságról. Ezt az elméletet azonban Dániel könyve megcáfolja. A messiási királyság a Dániel látomásaiban szereplő négy királyság megsemmisülése után következik.
Mondhatnánk, hogy amikor az Úr feltámadása után felment a mennybe, megkapta a földi királyságot az Atyától. Ez a királyság azonban csak a nemzetek királyságainak jövőbeni megsemmisítése után fog nyilvánvalóvá válni. Olyan királyság lesz, mint a korábbiak, de a Fiú uralma alatt. Ez egy jövőbeli királyság lesz, nem pedig átmeneti. Ennek az uralomnak a részleteiről többet fogunk látni Dániel könyvének következő tanulmányaiban.
Még egy utolsó szó. Figyeljük meg, hogy az Emberfia a mennyben van, ahogy a prófécia ezen részében áll. Ez azt üzeni nekünk, hogy az Emberfia elvégezte a munkáját, és mindazoknak, akik benne vannak, van reménységük. Ha hittünk az Úr Jézusban, akkor bűneink megbocsáttattak, ő magára vette a bűneinket, mi pedig megkaptuk az örök élet ajándékát.