Dániel a pogányok korának nagy prófétája. Próféciája Jeruzsálem pusztulásával kezdődik Kr. e. 605 körül, amikor Izráelt fogságba vitték, és egészen Urunk Jézus második eljöveteléig tart. Ez a pogányok kora, Jeruzsálem pusztításnak van kitéve, amíg be nem telik a pogányok ideje. Erről Lukács számol be nekünk Krisztus olajfák hegyén elhangzott beszédében (Lk 21,24). – Ez azonban nem ugyanaz, amiről Pál a Róma 11,25-ben beszél, amikor a nemzetek teljességéről szól! Az a mostani korszakra vonatkozik, amikor a pogányok beoltatnak Krisztus testébe.
Legutóbb a 2. és a 7. fejezetet hasonlítottam össze: Nebukadneccar, aki pogány király volt, álmában egy nagy szobrot látott, amely négy különböző fémből készült. Ez az események emberi, külső oldalát mutatja. A 7. fejezetben viszont Dániel látomása áll előttünk. Ő próféta volt, és Isten megmutatta neki, hogyan látja ő, Isten a pogányok korát. Ez tehát a történet belső, isteni oldala. Dániel négy félelmetes vadállatot látott. Így látja tehát Isten a pogányok korszakát, a négy királyságot, amelyeket a 2. fejezetbeli a szobor is jelképez.
Bevezetőként felolvasom a Dániel 7,1-8-at, és megpróbálom értelmezni.
Bélsaccarnak, Babilon királyának első évében álmot látott Dániel, mikor ágyán feküdt. A látomását leírta és megjegyzéseket is fűzött hozzá. Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert. Ez a Földközi-tenger volt, amint azt a Numeri 34,6 is megerősíti („A nyugati határ legyen a nagy tenger partvidéke. Ez legyen a nyugati határotok. ”) Négy hatalmas vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. 4Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, hogy kitépték a szárnyait, és fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki.5A következő, a második vadállat medvéhez hasonlított. Félig már fölkelt, és három borda volt a szájában, a fogai között. Ezt mondták neki: Kelj föl, egyél nagyon sok húst!
Amikor legutóbb a oroszlánról beszéltünk, Babilonként azonosítottuk: oroszlán sasszárnyakkal.
A második állat, amely medvéhez hasonlított, egyik oldalára állt. Ez egyfajta egyensúlyhiányra utal, és a legtöbb magyarázó úgy véli, hogy a medve a Méd–Perzsa Birodalmat jelképezi, amelyben a perzsák domináltak. A medve telhetetlen falánkságáról ismert. A Méd–Perzsa Birodalom korának legnagyobb hadseregével rendelkezett, és azt mondták róluk, hogy győzelmeiket nem annyira haditaktikával vagy ügyességgel, hanem mindig a katonák számbeli fölényével vívták ki.
Nem csoda, hogy ma is az „orosz medvéről” beszélnek. A második világháborúban az oroszok óriási emberveszteségeket szenvedtek, mert hullámokban, egymás után küldték a katonákat a frontvonalba, amíg az ellenségnek el nem fogyott a lőszere. Az orosz falánkságot ma is megtapasztaljuk.
Amikor Dáriusz (Hystaspes fia) megtámadta a szkítákat, hadserege 700 000 katonából, 600 hajóból és 120 000 tengerészből állt. Xerxész görögországi hadjáratában 2,5 millió harcos vett részt, egy olyan hadsereg, amely 56 nemzet katonáiból tevődött össze. Ugyanígy ma az oroszok is különböző népcsoportokat, például csecseneket vetnek be különleges hadműveleteikben. Artaxerxésznek 600 000 katonája volt, amikor Egyiptom egyik tartományát próbálta meghódítani, és 1,2 millió, amikor testvére, Círusz lázadását leverte. A számokon lehet vitatkozni, de egy dolog biztos: a Méd–Perzsa Birodalom hatalmas seregeket vonultatott fel.
6 Azután láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárny volt a hátán. Négy feje is volt a vadállatnak, és hatalmat adtak neki. A párduc a Görög Birodalmat jelképezi. Nagy Sándor a gyorsaságáról volt híres, és halála után birodalmát négy részre osztották. A négy fej erre utal.
A 7. fejezet 7–8. versében olvastunk a „félelmetes és rettenetes” vadállatról, amelyet a Római Birodalommal azonosítottunk. A 9. fejezet ezt megerősíti. A 2. fejezetben is a negyedik birodalom a Római Birodalomként jelenik meg:
7 Ezután egy negyedik vadállatot láttam az éjszakai látomásban: ijesztő, félelmetes és rendkívül erős volt. Hatalmas vasfogai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival. Ez egészen más volt, mint az előző vadállatok, és tíz szarva volt.8Figyeltem a szarvakat: egyszer csak egy újabb, kicsi szarv bújt elő közöttük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és kérkedő szája volt.
Hogy miért nem olvassuk ennek a negyedik vadállatnak a részletes leírását, valószínűleg azzal magyarázható, hogy ez a birodalom – ahogyan a 2. fejezet is mutatja – emberi szempontból két szakaszban létezik. Amikor majd a 9. fejezetet olvassuk, ez világossá válik. Ez a birodalom, amelyben mi is élünk, a római rendszerre és a római kultúrára épül. A vadállat leírását nem kapjuk meg, de egyvalami bizonyos: rendkívül kegyetlen.
A 7. fejezetben a Római Birodalom kettéosztása – amelyet a szobor két lába jelképez – nem szerepel. Lehetséges, hogy Nebukadneccarnak, a pogány királynak megadatott ez a kijelentés, Dánielnek viszont nem, mivel ez a kettészakadás akkor következett be, amikor a héber prófétálás kora már véget ért. Mindez azonban csak feltételezés.
A 9–12. versekben ennek a vadállatnak a bukásáról olvasunk: 9 Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl. Ahogyan már említettem, ezt úgy kell elképzelnünk, mint amikor egy televízió képernyője ketté van osztva: ugyanaz az esemény egyszerre jelenik meg mennyei és földi síkon.
Dániel most a mennyei valóságra irányítja a tekintetét: Láttam, hogy trónokat állítottak fel, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, és haja, mint a tiszta gyapjú … A trónon ülő fehér hajú „öregkorú” az Isten maga. Az öregség és a bölcsesség jeleit viseli. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. 10Tűzfolyam fakadt és áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki, tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvényszék, és könyveket nyitottak fel. 11Akkor láttam, hogy a kérkedő szavak miatt, amelyeket az a szarv mondott, megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen. 12A többi vadállattól is elvették a hatalmat, de ideig-óráig életben hagyták őket. Ez a kép annak a kis szarvnak a pusztulását ábrázolja, amely a tíz szarv közül nőtt ki. Mind a tíz a vadállat része volt. Aki nagy szavakat mondott, elpusztult és tűzbe vetették. Ez a kis szarv, amely kinőtt… ki lehet ez? Ő az Antikrisztus.
A 13–14. versekben az Emberfia uralmáról olvasunk. Az Úr Jézus mindig „az ember fiának” vagy „Emberfiának” nevezte magát: 13 Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. 14 Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki.
A „Isten Fia” nevet a mi Urunk sohasem használta magára, csak a példázataiban. Ő valóban Isten Fia volt, de önmagát mindig az „Emberfiának” nevezte. Amikor azt mondta, „a Fiú”, akkor az Atya Fiára gondolt. Amikor az Úr Jézus magáról beszélt, az Emberfia nevet éppen a Dániel 7,13-ból vette át! Azért nevezte magát ilyen gyakran Emberfiának, mert földi szolgálata idején az volt a célja, hogy megkapja Isten országát. – Ha végiglapozzuk az egész Újszövetséget, nem találunk olyan helyet, ahol mások „az Emberfiának” neveznék őt – noha ő maga így beszélt magáról. Egyetlen kivétel van: István megkövezésének jelenete, ahol István látja „az Emberfiát” az Isten jobbján állni (ApCsel 7,56). Ennek az az oka, hogy az Úr már megkapta azt a királyságot, amely majd a második eljövetelekor fog megmutatkozni. Ezért helyénvaló, hogy az apostolok nem használták azt a megszólítást, amelyet maga az Úr használt önmagára.
… hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. Ez utalás az Ember Fiára, aki az Öregkorútól veszi át a királyságot.
Nos, Dániel erre a látomásra egészen másként reagált, mint ahogy mi tettük volna. Mi inkább kíváncsiak lettünk volna. Mindig rengeteg kérdésünk van a próféciákkal és az utolsó időkkel kapcsolatban. Ha egy gyülekezetben vagy templomban valamilyen próféciáról szóló előadást tartanak, az sokakat vonz, gyakran más közösségekből is. A terem ilyenkor mindig megtelik. Ha azonban más témáról szól egy meghirdetett alkalom, már nem akkora a tolongás. Persze, a Biblia nagy része, amikor az egyes könyvek íródtak, még jövendölés volt, prófécia. De a hívőknek nemcsak a próféciákkal kellene foglalkozniuk, hanem a többi bibliai tanítással is.
Dániel viszont egészen másként reagált: Én, Dániel, megdöbbentem emiatt, és látomásaim megrettentettek. Dániel riadt volt, megijedt. Egy angyal állt mellette, Dániel pedig azt remélte, hogy tőle magyarázatot kaphat arra, amit látott:
16 Odamentem az ott állók egyikéhez, és felvilágosítást kértem tőle mindezekről. Az pedig felelt nekem, és megmagyarázta ezt a dolgot.
A 15–18. versek összefoglalják ezt a magyarázatot, vagyis a látomás értelmezését.
Milyen jó, hogy Dániel nemcsak a látomásokat jegyezte le, hanem a magyarázatot is! Dániel tudni akarta, mit jelent mindez – és választ kapott: 17 Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön. 18De a Felséges szentjei nyerik majd el a királyságot, és örökre ők birtokolják azt, örökkön-örökké. Ez a látomás rövid, általános összefoglalása. A négy vadállat négy királyt jelképez. Korábban mi is birodalmakról beszéltünk, de felmerülhet a kérdés: miért királyokat említ? Azért, mert a király a birodalmát képviseli. „Franciaország – az én vagyok” – mondta állítólag XIV. Lajos. Egy ország az uralkodója testesíti meg. Így hát nincs ellentmondás abban, ha hol királyokról, hol birodalmakról olvasunk.
A 18. versben Dániel egy ötödik birodalomról beszél: egy örökkévaló országról, amelynek soha nem lesz vége – egy jövendő királyságról.
Dániel azonban tudni akarta, mit jelent a negyedik vadállat, mert erről nem kapott részletes leírást, mégis rendkívül félelmetes és ijesztő volt. Az első három állat kevésbé érdekelte, ezért a 19–27. versekben részletes magyarázatot kap: 19 Ezután többet akartam megtudni a negyedik vadállatról, amely más volt, mint a többiek: roppant ijesztő volt, vasfogai és rézkarmai voltak; evett, rágott, és a maradékot összetaposta lábaival.20Tíz szarv volt a fején, majd egy újabb is előbújt közöttük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Ennek a szarvnak szemei voltak és kérkedő szája, és nagyobbra nőtt a többinél.21Láttam, hogy ez a szarv hadat indított a szentek ellen, és legyőzte őket…
Hadd tegyek egy rövid megjegyzést a 23. vershez: 23A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy negyedik királyság a földön, amely egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza.
Érdekes „Az egész földet bekebelezi ” kifejezés. Itt nem pusztán a Nyugatról, Európáról vagy a Közel-Keletről van szó. Sok magyarázó a látomást a nyugati világra korlátozta, és úgy véli, a tíz szarv az Európai Unió tíz államát jelképezi, ahogy az egykor volt. Nem veszik azonban észre, hogy itt egy világbirodalomról van szó, amely „az egész földet bekebelezi”, nem csupán a Nyugatot. Egy világméretű birodalom lesz ez, és a „kis szarv” maga az Antikrisztus.
Gyakran beszélünk az „újjáéledt Római Birodalomról”, amelynek mi is részesei vagyunk. Ez a jövendő világbirodalom magában foglalja majd a Római Birodalom örökségét is. Olyan gazdasági közösség lesz, amely jóval nagyobb lesz, mint az Európai Unió. Nem szabad, hogy a látható dolgok megtévesszenek bennünket, és korlátozzák a látóterünket, amikor a bibliai próféciákat tanulmányozzuk. Tapasztalataink ne akadályozzanak meg abban, hogy Isten igéjét úgy értsük, ahogyan az meg van írva. Ez általánosan érvényes figyelmeztetés minden hívő számára.
A 24. versben kapjuk meg a „kis szarv” magyarázatát: A tíz szarv ezt jelenti: Ebben az országban tíz király uralkodik, majd még egy másik is következik utánuk; ez más lesz, mint az előzők, és három királyt fog leverni.
Ebben az utolsó birodalomban tehát tíz király lesz. Ez a birodalom tíz nemzetből fog állni, amelyeket a tíz szarv jelképez. Figyeljük meg: mindez azután történik, hogy „az egész földet bekebelezi” ez a hatalom. Más szóval: a Római Birodalom újjá fog éledni, mégpedig egy világbirodalom formájában, nem csupán a mi nyugati rendszerünk korlátozott keretein belül. Történelmünk során többféle „unió” is létrejött, de ezek mind csak halvány előképei annak a birodalomnak, amelyet a tíz szarv jelképez.
Amikor újságot olvasunk, mindig Dániel próféciáinak szemüvegén keresztül kell látnunk az eseményeket. Ezek látomások és álmok, nem pedig konkrét, részletes leírások, ezért szükség van arra, hogy a Szentszellem adjon világosságot a napilapok híreinek megértéséhez.
A 24. versben a kis szarvról olvasunk, amelyet általában az Antikrisztusként értelmezünk. Érdekes dolgokat tudunk meg róla. 20 A szarvnak szemei voltak és szája, amely nagy szavakat mondott… A szemek a látás szervei – ez arra utal, hogy ez az uralkodó, mielőtt az Úr visszatér, rendkívüli értelmi képességekkel fog rendelkezni, egyfajta intellektuális vezető lesz. Ezenkívül a 8. versben ez áll: „Ennek a szarvnak szemei voltak és kérkedő szája, és nagyobbra nőtt a többinél. A 25. vers hozzáteszi: „Sokat beszél majd a Felséges ellen ”, … Tehát istenkáromló lesz. Sem Putyinra, sem Donald Trumpra nem illik ez a leírás.
Érdekes a következő: Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra meg két időszakra és egy fél időszakra. Egyszerűen fogalmazva: ez a „szarv” egy istenkáromló személyt jelképez, aki dicsekedni fog az Úr, a menny Istene ellen. Nagy intelligenciájú ember lesz, ugyanakkor független, önálló személyiség is – ahogyan egy világuralomra törő vezetőtől várható.
Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felséges szentjeit.… Ehhez fontos megjegyezni: Véleményem szerint a „Felséges szentjei” itt nem a gyülekezetet, hanem Izráel szentjeit jelentik. A Jelenések könyve 12. fejezete, ahol Izráel üldöztetéséről olvasunk, ezt támasztja alá.
Tehát a „szentek” azok, akik a földön lesznek ebben az időszakban, elsősorban Izráel népe, és különösen azok, akik a hetvenedik évhét idején hisznek majd az Úr Jézus Krisztusban.
Erről részletesebben akkor fogunk beszélni, amikor a 9. fejezethez érünk.
Ez az utolsó időszak Izráel számára rendkívül nehéz lesz. Tudjuk, hogy Izráel szomszédos országai nagy veszélyt jelentenek rá – különösen Irán, a Hezbollah és a Hamász. A Közel-Kelet puskaporos hordó, amely bármelyik pillanatban felrobbanhat. Fegyverraktár az egész térség, és gazdaságilag is minden bizonytalan: infláció, tőzsdei ingadozások… Nyolcvanmillió ember akarja elpusztítani Izrael nyolcmilliós nemzetét.
Könnyen el tudjuk képzelni, hogyan fog az Antikrisztus a Felséges ellen szólni és a Felséges szentjeit üldözni. A 25. vers végén ez áll: Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra meg két időszakra és egy fél időszakra. Más igehelyekből tudjuk, hogy a „idő” itt éveket jelent, tehát összeadva ez három és fél év.
A próféciákból tudjuk, hogy Izrael hetvenedik hete hét évből áll. Ennek a hét évnek a felénél, tehát három és fél év elteltével történik valami, amiről majd a 9. fejezetben részletesen lesz szó, és ami alapvetően megváltoztatja a nyomorúság idejének jellegét. A hét év első fele még viszonylagos békét hoz, a második fele azonban rendkívül zaklatott, viharos időszak lesz. Ez a hét esztendő az, amit a Biblia a nagy nyomorúság idejeként nevez a földön. De majd összeül a törvényszék, és elveszik hatalmát; megsemmisül, és végleg elpusztul. A reménytelennek tűnő helyzet ellenére Isten ítéletet tart a kis szarv felett.
A 27. versben ezt olvassuk: A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom. Fontos megérteni: az a királyság, amelyet a szentek kapnak, Isten királysága. Isten adja nekik — nem pedig ők adják azt Istennek!
Ebben áll a különbség a premillenista és a posztmillenista történelemszemlélet között.
A premillenisták úgy vélik, hogy az Úr Jézus második eljövetelekor maga fogja megalapítani a királyságot, és ezt a királyságot majd a Felséges szentjeinek adja.
A posztmillenisták viszont azt vallják, hogy az evangélium hirdetése által az emberiség hozza létre Isten országát a földön, és ez a már létező ország kerül majd Jézus Krisztus kezébe az ő visszajövetelekor.
Dániel szavai azonban egyértelműen a premillenista hitfelfogást támasztják alá: ez a királyság örökkévaló, és minden hatalom neki fog szolgálni és engedelmeskedni.
Dániel így zárja: 28 Így végződött a beszéd. Engem, Dánielt, gondolataim nagyon megrémítettek, még az arcom is belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam.
Izráel a nyomorúság után csodálatos jövő elé néz. A messiási királyság csak akkor kezdődik el, amikor a nemzetek kora véget ér. A messiási királyság tehát még jövőbeli valóság.
Az Úr a Golgota keresztjén ontotta vérét, és ezzel győzelmet aratott a jövőre nézve. Ez a győzelem azonban nem látható mindaddig, amíg második eljövetele be nem következik, és minden nyilvánvalóvá nem lesz. Addig a pogányok korszakában élünk, és az üdvösség mindenkinek elérhető — ha nem a saját cselekedeteiben, hanem Isten kegyelmében bízik. Senki sem tudja magát, mint Münchhausen báró, „a saját hajánál fogva” a mennybe felhúzni. Senki sem érdemelheti ki a mennyet a jó cselekedeteivel. Szükségünk van valakire, aki megragad és felemel minket. Amikor ez a Valaki eljön, a gőgnek és a nagy szavaknak vége lesz. Az üdvösséget csak Egyvalaki adhatja – az ő kiontott vére által.