Csodálkozni fogtok, hogy miért választottam éppen Levitikus (3.Mozes) 13. Fejezetét egy találkozásunk témájának. Nálunk a bélpoklosság nem egy aktuális téma. Europában alig van lepra. Indiában a kórház elött voltak leprások akik sorban álltak a gyógyszerekért. De nálunk a 21. században?
Erre a témára akkor figyeltem fel, amikor Sir Jonathan Sacks könyvét olvastam a Levitikusról.
A szó lepra a Tenachban fordul elő, a Szeptuaginta görög fordításában. A szó Tszaarat kifejezi a bőr egy elszineződését amit Áron és Mirjám történetéből ismerünk akiknek Tszaaratjuk volt. Lev 13 kontextusában a Tszaarat nem felel meg a leprának vagy valami más bőrbetegségnek (Maimonides és Sforno mindketten orvosok voltak). A 13. fejezetben a tszaarattal kapcsolatban még elöfordul a rüh (scabies) és az ótvar is. És ha tovább olvasunk akkor a 13,47-nél azt olvassuk, Ha valamilyen ruhán támad poklos kiütés: gyapjúruhán vagy lenruhán, 48lenvásznon vagy gyapjúszöveten, bőrön vagy akármilyen bőrkészítményen, 49ha az a kiütés zöldes vagy pirosas a ruhán, a bőrön, a vásznon, a szöveten vagy bármilyen bőrholmin, az poklos kiütés: mutassák meg a papnak. A 14. fejezetben ez a tszaarat átment az falakra és a házra: Ha majd bementek Kánaán földjére, amelyet birtokul adok nektek, és ha poklos kiütést bocsátok valamelyik házra a birtokotokban levő földön, 35akkor menjen el a ház tulajdonosa, és jelentse a papnak: Valami kiütésféle látszik a házamon.
Tszaarat tehát egy gyüjtőfogalom rendellenes jelenségekre mint pl. a bőr elszineződésére, hajhullásra a fejen vagy a szakálban. Ez egy betegségre utal mely nem csak az embert, de a ruhákat és a falakat is érinti. A Biblia persze nem egy egészségügyi vagy orvosi tankönyv. A papok sem voltak orvosok, de foglalkozniuk kellett a Tszaarat-al. Különbséget kellett tenniük a tiszta és a tisztátlan között.
Az alapvető kérdés: Mit csináljunk egy jelenséggel, melyet csak Mózes ismert, mi nem? William Ewat Gladstone Anglia miniszterelnöke volt a 19. században. Szenvedélyes hobby-ja volt a klasszikus görög és rabbinikus irodalom kutatása. Ő például nem értette hogy Homérosz mit értett egy “sötét-bor tenger” alatt. A tenger nem hasonlítható a borhoz és a tenger vagy kék, zöld vagy szürke lehet de nem lehet egy görög vörösborral összehasonlítani. Homérosz a marhákat is a vörösborral hasonlította össze. Marhák lehetnek, barnák, feketék vagy fakók de nem lehetnek vörösek. Chloros görögül zöld (innen von a Chlorgáz megnevezése). Homérosz zöldnek nevezte az olajfa ágait és a mézet is. Az olajfát lehet zöldnek nevezni de ki látott már zöld mézet?
Gladstone arra a következtetésre jutott, hogy Homérosz ezeket a fogalmakat nem a szinekre alkalmazta. A szín fogalma csak később lett ezekre alkalmazva. Homérosz világában minden csak fehér vagy fekete volt, esetleg valamelyes piros. A sötét bor nem a vörös borra utalt szemben a zöld vagy kék színnel hanem a sötét borra. Chloros Homérosznál nem zöldet, hanem sápadt, fényes, fiatalos megjelenést jelentett. Félreértjük Homéroszt ha szavainak szineket adunk. Az ő idejében nem voltak szinek. Homérosz számára a szinek csak sötétet vagy világosat jelentettek.
Egy európai és egy kínai gondolkozásmódjában nagy különbségek vannak. Az európai ember izolált tárgyakban és absztrakt fogalmakban gondolkozik. A keleti ember a dolgokat egymásra ható dinamikus összefügésében látja. Ha gyerekeknek három rajzot írunk egy táblára, egy csirkét, egy tehenet és füvet és feltesszük a kérdést, meliyk két kép tartozik össze? Akkor a az európai gyerek valószínüleg a csirkét és a tehenet említenék meg. A csirke és a tehén mind állatok, ezek egy kategóriába tartoznak. A kínai gyerek valószínüleg azt mondaná: A tehén és a fü, mert ahol fű van ott van a tehén.
Ami látásunk nem határozza meg a létező valóságot. A mi percepciónkat, érzékelésünket vagy észlelésünket a szavaink határozzák meg melyeket használunk és civilizációnk koncepciója amelyben élünk. Ha a mai tudományok világában élünk és tórában a Tszaraat szóra találunk akkor ezt mint egy orvosi kifejezésnek tartjuk és csodálkozunk azon, hogy ez a bőrbetegség hogyan viszonyulhat a ruhák és a falak elszineződéséhez? Az izraeliták a Tszaraat alatt egy bőrbetegséget értettek. Elizeus Naamannak megigérte, ha a Jordánba bemerítkezik akkor meg fog gyógyulni. Ennek semmi köze nincs a Lev 16 alatt előírt szertartással mely nem a gyógyulásra vonatkozik hanem megtisztulásra.
Hol van az összefüggés egy bőrbetegség, egy ruha és egy fal elszineződése között??? – A Tszaraat egy határt, egy elválasztó vonalat fejez ki a belső és a külső között. A papok és a hívők mindig gondoskodtak arról, hogy a szent és a profan, a tiszta és a tisztátalan, a tiltott és a megengedet mindig el legyenek választva. A tilalom a Bibliában és a zsidó tradicióban logikusan mindig kifejezésre jut mint pl. a Tejtermékek és a hús a konyhában el legyenek választva, a ruhák ne legyenek vegyes anyagokból készítva és ne legyen szabad vegyes vetőmagot vetni vagy különböző állatokat keresztezni. – Ha a határok elmosódnak, akkor ez egy rendetlenségre, egy rendellességre utal a benső emberben. Deut 24,8-9-ben ez áll: Vigyázz arra, hogy a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és teljesítsd mindazt, amire a lévita papok tanítanak. Tartsátok meg és teljesítsétek, amit megparancsoltam nekik! 9Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az ÚR Mirjámmal útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból!
Az összefüggés a Tszaraat között és ami Mirjámal történt arról Num 12,1-2 tájékoztat: Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül. 2Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. Az Úr maga védte Mózest. Ő maga modta Áronnak és Mirjámnak, hogy neki megkülönböztetett viszonya van Mózeshez és ezért ne beszéljenek Mózes ellen. Olvassuk, hogy Az ÚR haragra gerjedt ellenük, és eltávozott. 10Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám (bőre) a poklosságtól metszoraat olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy bőre poklos volt.(Num 12,9) Mirjam büntetése Tszaraat volt. Kommentárok azt mondják, hogy a rosszindulatu, gonosz, alattomos beszéd, a lason hara büntetése a Tszaraat.
Hasonló a magyarázat az Úr találkozása Mózessel az égő csipkebokornál. A beszélgetés folyamán Mózes azt mondja az Úrnak: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra,…! Isten három jelt adott Mózesnek: Egy botot, mely Mózes kezében kígyóvá vált, Mózes keze metszoraat lett, fehér mint hó lett, és a vizet mely vérré változott. A fárao elött megtaláljuk a botot és a vizet, de ott nincs említés a fehér kézről. Zsidó kommentárok azt mondják, hogy a fehér kéz nem jel volt hanem büntetés. Izrael bölcsei azt tartják, hogyha valaki egy ártatlan embert befeketít, rosszat beszél róla, annak fizikai büntetés a következménye. A Talmud magyarázata a következő: Mózes azt mondta Istennek, hogy a nép nem fog neki hinni. De Isten, a Mindenható, szenteltessék meg a neve, tudta, hogy Izrael hinni fog neki. Isten azt mondta: De ők hinni fognak, végül te vagy az aki nem hiszel amit mondok. Mivel (ti Mózes és Áron)nem hittetek bennem, (Num 20,12). Mert Mózes rosszat mondot Izraelről azért a lason hara miatt a büntetés Tszaraat volt. Itt van a benső összefüggés.
Miért volt ez a büntetés? Ez volt a tszaraat természete. Bőrbetegség egy külső, látható betegség, nem olyan mint benső szervek betegsége, szív, gyomor, tüdő stb. melyek nem láthatók. Bőrbetegség mindenki számára látható. Ha a ruhák és a falak is elszineződnek, akkor az emberek figyelme a bűnösre fel lesz keltve. Egy titkos bűn nyilvános lesz. A bűnös egy pária lesz, ki lesz rekesztve a társadalomból, a közösségből. 46Tisztátalan mindaddig, amíg rajta van a kiütés. Tisztátalan: elkülönítve lakjék, a táboron kívül legyen a lakása. (Num 13,46). Ez a gonosz, rosszindulatu beszéd következménye, az amit csak fülbe sugva terjeszt valaki és ha őt számon kérik akkor letagadja. Ez bizalmatlanságot, viszályt kelt és a közösséget, a gyülekezetet bomlasztja. Semmi nem tudja a népet jobban károsítani mint amire Isten őket elhívta: a közös megmentésre, a sívatagi vándorlás közös élményére, a közös emlékekre, a közös reménységre amire a szövetség ígéretei vonatkoznak. A fecsegés szétbomlassza a közösség szövevényét és aláássa minden vezetőség autoritását.
Ha valaki pletykál és letagadja akkor a falak, a ruhái végül a bőre fogja őt elárulni, mintha Isten azt mondaná: Ha te titokban bűnözöl, akkor gondoskodni fogok hogy nyilvanosságra jusson.
A levitáknak tudniuk kellet, hogy van a világban egy erkölcsi rendszer épúgy, mint vannak fizikai és tudományos törvények. A la long nem lehet bűnöket eltitkolni, akkor sem, ha valaki azt hiszi senki nem fogja észre venni.
Mit mond mindez a gyülekezetnek vagy egy helyi gyülekezetnek? Szavak károsabbak és sértőbek lehetnek mint egy fizikai seb. Szavak egy viszonyt, egy kapcsolatot képes megszakítani, lerombolni és bizalom nélkül semmilyen közösség nem fog tudni túlélni. Aki pletykál, aki egy közösségben bizalmatlanságot vet, annak sorsa hogy a helye a közösségen kívül kell hogy legyen.
Szombaton a zsinagógákban mindig felolvasnak a tórából az u.n. parasát és azt követően a haftárákból, a prófétákból. A haftara, mely a Parasa Tazria-val jár együtt a 2.Királyoknál található és melynek tárgya a tszaraat. Egy izgalmas történet. Két egészen különböző ember találkozik. A egyik egy hadsereg generálisa, mely Izrael ellensége. A másik Elizeus, Illés utódja.
2.Kir 5 Naamán leirásával kezdődik. Egy fontos, jelentős harcos volt. De egy szó követi a leírást: poklos volt, tszaraat. A hadvezér el volt torzulva. A történet akkor lessz izgalmas amikor a szíriai katonák egy rajtaütés alkalmával elrabolnak egy izraeli lányt aki Naamán feleségénél szolgalány lett. Ez a lány megmondja úrnőjének, hogy férjét meg tudja gyógyítani egy próféta Izraelben ha férje őt felkeresné. Naamán ezt elmondja a királyának aki beleegyezik, hogy hadvezére felkeresse a prófétát. A király ír egy ajánlólevelet Izrael királyának és sok arany, ezüst és ruhákkal teli ajándékokkal megkéri Izrael királyát, hogy Naamánt a próféta meggyógyítja. Mulatságosnak tünik, hogy Izrael királya pánikba esik amikor a levelet elolvassa és azt mondja: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek meg, lássátok be, hogy csak ürügyet keres ellenem! Megijedt és attól félt, hogy ez a kérés csak egy ürügy, hogy háborut inditson Izrael ellen. Elizeus hallja, hogy mi történt és megüzeni a királynak, hogy küldje hozzá Naamánt. Naamán erre egész kisérletével elmegy Elizeushoz. Elizeus azonban nem megy eléje hanem csak egy üzenetet küld Naamánnak: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! Naamán megharagudott. Ő arra számított, hogy a próféta varázs szavakkal és hókusz pókusszal fogja őt meggyógyítani. Azt mondta: Én azt gondoltam, hogy majd kijön, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és kigyógyít a bélpoklosságból. Lebecsülő megjegyzést tett a Jordán folyóról: Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, az Abáná és a Parpar Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Naamán dühösen vissza akart fordulni, de szolgái így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt megtennéd, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. 14Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akár egy újszülött gyermeké. 15Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot a te szolgádtól! Elizeus nem fogadja el az ajándékot, őt nem lehetet megvesztegetni! Ezért Naaman egy kéréssel fordul Elizeushoz: Ha nem is fogadod el, hadd kapjon a te szolgád annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír. Mert nem készít többé a te szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az ÚRnak! 18Csak azt az egy dolgot engedje meg az ÚR a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és ha az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az ÚR a te szolgádnak! 19Ő így felelt neki: Menj el békével! Izrael ellensége még nem értette meg a különbséget a monotheizmus és a szíriai politeizmus között, azért akart izraeli földön imádkozni.
Az esemény mellékszereplői egy különös bájt adnak a törénetnek: Az izraeli szolgáló lány, Naamán szolgái, akik a vezérnek azt tanácsolták, hogy fogadja el a próféta utasítását, Izrael királya, akit megrémített a levél tartalma. Naaman maga, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi egy próféta.
Ez egy példa a tenachban, az Ószövetségben, hogyan ismeri fel egy pogány, hogy csak egy Isten van, Izrael Istene.
A Bibliában van egy nagy igazság: Gyógyulás nem következik be mágikus cselekmények, hanem csak egyszerü engedelmesség által. (Hadd emlékeztesselek arra a videoszolgálatomra, amikor a “smá”-ról beszéltem egy vasárnap Miskolcon. Nincs héber szó az engedelmességre, csak a hallásra). Nagyon igaz az, amit 1.Sám 16,7-ben olvasunk: Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Elizeus kora ugyanolyan volt mint a mi korunk tele háborukkal, korrupcióval, politikai intrikával, hatalmi harcokkal. Van azonban egy másik valóság ahol a hit nem az álástól vagy a státusztól függ, még ha úgy is néz ki mintha a gonoszság győzedelmes lenne, de ahol a hit megkapja jutalmát és a gonosz le lessz győzve. Csak az egyszerü engedelmesség Isten igéjéhez az ami számít.
Visszatérek a tszaarat fogalmához, ami kifejezésre kerül a bőr, a ruhák és az épületek álapotára. Ez nem egy betegség hanem egy büntetés, mégpedig nem valami féle bűnre, hanem a lason hara, a gonosz beszéd, a pletyka bűnére.
Fel kell tenni a kérdést: Miért éppen a gonosz beszédre és nem valami más bűnre? Miért rosszabb a gonosz beszéd, mint pl. fizikai erőszak? A tórában, Mózes öt könyvében nincs tilalom a gonosz beszédre! Van egy tilalom a pletyka és a rágalmazás Ellen Lev 19,16-ban: Ne terjessz rágalmakat néped között! Lason hara egy alcíme a pletykának és a rágalmazásnak. Maimonidesz, Izrael egyik nagy tanítója (filozófus, rabbi és orvos volt a 12. században) ezt a meghatározást adta: “Van egy még nagyobb bűn, mely a pletyka tilalma alá esik. Az a gonosz nyelv, mely embertársáról lebecsülően beszél még akkor is ha a mondott igaz”. Zsidó tanítók szerint a gonosz nyelv rosszabb mint a három nagy bűn, a bálványimádás, a vérontás és a tiltott nemi közösülés. Miért veszik a zsidók a gonosz beszédet ennyire komolyan?
A bibliai hit magja a monotheismus. Az ősi népek isteneket imádtak akiknek a hatalma volt a villámok, a dörgések, az eső és a nap, az óceánok és a vadállatok mögött amiktől félni kellett. Ezzel szemben Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, akinek a hatalma sokkal nagyobb mint a pogányok istenei, egy személy.
A Biblia, a Tenach Isten igélye, Isten szava. Isten szava volt a teremtés alkotója. …ezt mondta Isten: Legyen……És lett. Szavakkal, a beszéden keresztül kommunikál Isten az emberrel. A nyelv szent, Isten szava szent, azért a lason hara nem egy bagatel bűn. Az ember használ egy szót amivel kárt okoz. Ez olyan mint a meggyalázás.
Isten miután megalkotta a világot megbízta az embert, hogy adjon nevet az álatoknak, osztályozza őket. A nyelv különbözteti meg az embert az álatoktól. A Targum (az Ószövetség arám fordítása a héberből) a Gen 2,7-et így lett az ember élőlény így fordította így lett az ember egy beszélő szellem. Amikor Isten meg akarta akadályozni az embert, hogy egy tornyot építsen ami az égig ér, akkor összezavarta a nyelvüket, hogy ne tudjanak egymással kommunikálni. A nyelv minden embercsoport létezésének alapja.
Egy országban, ahol több nyelvet beszélnek a nyelv mindig összetűzésekre vezethet. Ez Svájcban, ahol négy nyelvet beszélnek, nem okoz vitát. De országokban, pl. Belgiumban, ahol a francia és a wallon és részben a német nyelv is használatos sok összetűzéshez vezet. Kanadában az angol és a francia nyelv, Spanyolországban a spanyol és a baszk nyelvü országrészekben ez harcokhoz vezetett. Isten az anyagi világot szóval hozta létre, mi pedig a mi szoziális környezetünket szavakkal alkotjuk vagy romboljuk.
A nyelv építő, kreatív kell hogy legyen. A mi világunkat szavakkal építjük. Isten láthatatlan, Ő csak szavakon keresztül tud velünk kommunikálni. Isten szólt, beszélt Ádammal, Noéval, Ábrahammal és Mózessel. Mózes emlékeztette Izraelt a Sínai hegynél (Deut 4,12): A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. Hallottátok beszélni, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok. Kijelentés mindig szavak által történik. A próféták hallják Isten hangját és közvetítik szavát.
Ezt még okos emberek sem értették meg, se Spinoza, se Einstein. Feltételezik, hogy Isten teremtette meg a kozmoszt, ezt ma “big bang”-nek neveztik. Az alkotó Istennek neve Elohim. Van azonban egy másik aspektus is, amit Hasem-nak neveznek, “a Név”, a kapcsolatok, a viszonyok Istene. Kapcsolatok csak a szavakon keresztül jön létre. A Szentháromság tana, ami a zsidó teológiában nem létezik, de megtalálható az egész Tenachban (Ószövetségben), a Szentháromság személyei, at Atya, a Fiú és a Szentszellem szavakkal állnak egymással kapcsolatban.
Örömünket, félelmünket, kétségeinket, reménységünket, érzéseinket, szeretetünket szavakon keresztül tudjuk mások számára közölni. Csak a nyelven keresztül tudjuk bensőnket mások számára megnyitni. Egy Isten, aki a világot megteremtette, de nem tudna beszélni egy személytelen Isten lenne, egy gázfelhő, aki nem tudná mi az ember. Ez egy szuperkomputer vagy valami bálvány lenne aki elött le kellene borulnunk. Ábrahám Istene nem volt egy gázfelhő.
Szavak nem csak arra szolgálnak, hogy álláspontunkat érvényesítsük vagy valamit leírjunk. Szavakkal lehet ujabb erkölcsi tényeket létrehozni. Erre egy klasszikus példa egy ígéret. Ha valamit megigérek, akkor ezzel egy kötelezettséget vállalok ami igéretem elött nem létezett. Nietzsche hitt abban, hogy az igéret tétel lehetősége volt minden erkölcs és emberi felelősség kezdete.
Egy “Brit” (héberül), egy szövetség, egy elkötelezettség Isten és az ember között, mint a Sinai szövetség. Vagy Isten szövetsége Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, Dáviddal vagy az Újszövetség, egy egyoldalu szövetség, egy ígéret, egy eskü amit Isten megesküdött. A szövetség által Isten tényeket, erkölcsi tényeket teremtett.
A szövetség köti össze az eget a földel. A hallott és kiejtett szóra bizzuk életünket. Izrael elvesztette országát, hazáját, szabadságát, de övék volt Isten szava, igéje és ez tartotta őket életben. A zsidó vallás a szavak vallása.
Ezért visszaélés szavakkal, mely gyanut és viszályt vált ki nem csak kárt okoz, hanem szentélytörés. Valami szentet arra használok, hogy leromboljon. Valamit ami összekössön, felépítsen, lelkeket összekössön arra használok, hogy szétválasszon és az egymásba való bizalmat megingassa.
Az ÓT írásmagyarázói azt tartják, hogy akik a lason harat alkalmazzák, azoknak büntetése a Lepra és azokat ki kell zárni a népközösségből. A büntetés “fogat fogért” alapján kieggyensúlyozott.
Mi jelemzi azt az embert aki Tszaraat-al, Leprával lett megbüntetve? Elkülönítve lakjék, a táboron kívül legyen a lakása. (Lev 13,46) “Hasem”, (dicsértessen meg a neve,) azt mondta, hogy az a személy aki szakadást kivánt okozni a férj és feleség között, vagy egy ember és szomszédja között, annak büntetése az izoláció, az elkülönítés legyen és ki kell őt űzni a táborból.
A nyelv a teremtés és az isteni kijelentés fundamentuma. Azért olyan fontos amit a Péld 18,21-ben olvasunk Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. És a Zsolt 34,13-14: Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot! Keresztyén gyülekezetekben ismertebb Jak 1,26: Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. És Jak 3,5-8: Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. 7Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.
A Biblia mindig fel tesz kérdéseket. Hogyan tudja az ember Istent megközelíteni? Hogyan tudok más emberekkel közösséget alkotni? Hogyan tudunk egymasal kooperálni, mi tart össze egy családot, egy gyülekezetet egy nemzetet erőszak alkalmazása nélkül? Hogyan lehet bizalmat kelteni, hogyan lehet valkit a magányosságából megszabadítani? Hogyan lehet egy kollektív szabadságot teremteni, anélkül hogy az én szabadságomért mások fizessenek?
A válasz: Kommunikáció, szavak által melyek összeköznek és ami Istent és embertársaimat dicsőítik.
Lason hara, a gonosz beszéd megmérgezi a nyelvet és ahogy Jakab mondja annak a kegyessége hiábavaló. Az lerombolja a bibliai látás és világnézet alapjait. Izrael bölcsei ezért tartják a lason harát a nagy bűnök egyikének és ezért a büntetés, a Tszraat, a lepra, a penész a ruhákon és a falakon Isten eszköze, ilyan embereket stigmatizálni.
Van még valami érdekesség a lason harával kapcsolatban. Mégpedig az, hogy itt igaz beszédről van szó, tehát nem hazugságokról. Hamis beszéd, rágalmazás mely szintén tiltott egy más kategóriához tartozik. Maimonides ezt igy magyaráza meg:
Ez egy sokkal nagyobb bűn mint a tilolt pletyka. A lason hara arra az emberre vonatkozik, aki más valakiről lebecsülően nyilatkozik de amit mond az megfelel a valóságnak. Aki hazugságokat terjeszt az kárt okoz a másik ember nevén. A gonosz beszéd a következő példa: “Ez az ember ezt vagy azt tette. Már a szülei is ilyenek voltak. Ezt és azt hallottam róla”. Aki így beszél arról a Szentírás azt írja: Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! (Zsolt 12,4).
Ez a definició egészen különleges, fucsának tünik. Miért lenne helytelen az igazságot kimondani még akkor is ha ez az illetőre rossz fényt vet? Lehet az igazság mindig kellemes vagy pozitív? Mi mindannyian bűnösök vagyunk és hibákat követünk el de a tisztesség megkívánja, hogy mindig az igazságot mondjuk még akkor is ha az kemény.
A Bibliának más megértése van a nyelvről mint nekünk európaiaknak, akiknek gyökerei az ókori Görögországban vannak. A filozófusok és mi általában nyugaton a beszédet mint az információ hordozójának tekintjük. Itt csak az számit: igaz vagy nem igaz amit mondunk. Ha valamit mondok, ami megfelel a valóságnak akkor az igaz. Ha nem akkor az hazugság. Mi a beszédünket csak az információk továbbítására használjuk. Ami fontos az csak az igazság, nem más mint az igazság.
A Judaizmusban ill. a Bibliában a nyelv nem csak információk kicserélődésére szolgál. Egy Malinowszki nevü antropológus a 20. század elején az Új-Guinea egyik szigetén egy érdekes felfedezést tett. Őt érdekelte, hogy a szoziális struktura hogyan fedezi az emberek elemi szükségleteit. Feltünt neki, hogy a bennszülöttek rengeteget beszéltek egymással anélkül, hogy sok információt cseréltek volna ki.
Beszéltek, hogy együtt lehessenek, hogy kapcsolatukat és barátságukat elmélyitsék. Malinowski azt mondta: “Beszélgetésük csak arra szolgált, hogy személyes kapcsolatukat a közösségben megerősítsék mert igényt tartottak szoros barátságukra”.
Ez nálunk olyasmi lenne mint ha megkérdenénk: “Hogy vagy?” vagy “Egy szép napot kivánok neked”. A kérdés nem arra szolgál, hogy információkat szerezzek és a jókivánság nem egy parancs. Az ilyen kommunikációnál a beszéd tárgyának nincs jelentősége. Ez csak a szociális kapcsolatunkat erősíti meg. Itt csak két személy beszélgetéséről van szó ahol a beszéd tartalma jelentőségtelen. Itt csak két ember találkozásáról beszélhetünk, ahol mindegyik a másikban hallgatóságra talál. Van valaki aki figyel és hallgat engem és létemet megerősíti. A nyelvnek szociális szerepe van, igényemnek szolgál, megerősít abban, hogy egy csoport tagja vagyok és nem vagyok egyedül.
Egy Pszichológus ezt összehasonlította avval, amikor a főemlősök (embermajmok) egymást vakarják vagy cirógatják. Ez arra szolgál, hogy a csoportot összetartsa, hogy konfliktusoknak mestere legyen és egy ellenséges összetűzésnél szerzett sértett érzelmeket meggyógyítsa. Az embereknél a nyelv az, mely a símogatást vagy a átölelést helyettesíti és a kapcsolatokat ápolja és gyógyítsa. A beszéd kapcsolatokat teremt vagy ápol ami által a csoport, a család a gyülekezet vagy a nemzet működni képes anélkül, hogy szakadások álhatnak elő ha két erős személyiség összetűzne.
Ha ez igaz, akkor a lason hara-nak nagy súlya van. Izrael mindig erős személyiségekből tevődött össze. Ezt ismerjük a Tenachból, az Ótestamentumból. Az Úr a mi pásztorunk, de Israel fiai nem mindig voltak jámbor bárányok. Mindenkinek meg volt a maga véleménye. Mindenki fontosnak tartotta magát, érvényesülni akart, magasra becsülte magát, igényt tartott arra, hogy meghallgassák.
A zsidóságban a nyelv nem csak információk közvetítésére szolgál hanem arra is, hogy összetartsa a csoportot erőszak alkalmazása nélkül. Egy szó vagy egy mondat mégha igaz is lason haravá válhat. Minden ami bomlást okoz, egy kapcsolatot megmérgez vagy egy személyt egy másik ellen felbújt az a csoport vagy a gyülekezetet bomlasztja.
József és testvérei erre egy jó példa. Azt olvassuk, József rossz híreket hordott róluk az apjuknak (Gen 37,2). Ez és az adott körülmények oda vezettek, hogy József és testvérei között megszakadt a kapcsolat. Azt olvassuk Gen 37,4-ben: Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél, úgy meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak hozzá szólni. Végül meg akarták ölni és eladták őt mint rabszolgát. Ahol kapcsolatok meg vannak mérgezve, ott az erőszak nagyon közel van.
A klasszikus irodalomban a rágalmazás és a lason hara Shakespeare drámájában, az Othellóban van remekül lefestve. Jágó, egy magas tiszt megsértve érezte magát, mert Othelló, egy fekete, egy fiatalabb tisztet, Cassiót léptetett elő helyette. Meg akarja magát bosszulni. Elkezdi ügyesen Othellóban a gyanut kelteni, hogy feleség hűtlen és viszonya van Cassióval. Othelló bíztatja Jagót, hogy ölje meg Cassiót, ő maga megfolytja feleségét Desdemonát ágyában. Amikor Emilia, Jagó felesége, aki Desdemona szolgálója volt megtudja, hogy urnője halott és Othelló őt felvilágosítja miért ölte meg feleségét abban a pillanatban megértette, hogy mi volt a dráma oka és megmagyarázza Othellónak férje összeesküvését. Othelló a gyász és a bűntudata miatt megöli magát. Jágó el lessz fogva, meg lessz gyötörve és valószínüleg ki lessz végezve.
A gonosz beszéd megöl három embert, azt aki szólta, azt aki hallgatta és azt akiről szó volt. A mi korunkba a beszédhez társul még a számítógép, a szmártfon és a szociális hálózat melyek mind hozzájárulnak a lason hara-hoz. Sok esetet ismerünk, ahol gyerekek, tínik öngyilkosságot követnek el, mert társaik megkínozták őket. Gyerekek kikeresnek egy társukat és róla szociális hálózatban ismeretlenül rágalmakat és hazugságokat terjesztenek. Itt a szavak fegyverként szolgálnak amivel másoknak fájdalmakat lehet okozni. Ezt angolul cybermobbingnak vagy cyberbullyingnak neveznek. Az internet takarója alatt veszélybe lehet hozni minden barátságot, kapcsolatot. Az internet gátlástalanná tud tenni. Lehetővé tesz valamit valakinek mondani amit négyszem között vagy a nyílvánosságban sohase mondott volna. A görög mitológiában létezik egy gyűrű, Gygesz gyűrüje mely láthatatlanná teszi a gyűrü hordóját. Aki ezt a gyűrüt hordja az mindent megtehet anélkül, hogy valaha is felelősségre lehetne vonni.
Térjünk most vissza a Tszaraat-ra és az ezzel összefüggő gonosz beszédre. Tszaraat egy állapot, mely nem csak a személyre hanem a ruházatára és a házára kihat. Gonosz beszéd szubverziv, romboló, egy bűn mely titokban hat és aláaknáz. A szociális médiák erre alkalmat adnak, ismeretlen maradhat az aki így beszél vagy egy más identitást tud használni. Ezért a beszéd nem csak információk kicserélése. A beszéd az emberi kapcsolatok lényege. Ha ez meg van mérgezve, akkor a bizalom elveszett és a kapcsolat romokba hever. Embereket meg lehet szavakkal ölni. Ezt nevezik a “jellem kivégzésének”.
Abban az időben amikor Tsaraat létezett akkor ami titokban történt azt a tetőkről tették közre, hozták nyilvánosságra. A házon, a ruhzaton és a bőrön let láthatóvá. Ez nem csak büntetés volt hanem egy nyílvános megszégyenítés.
Tszaraat ma nem létezik, de az erkölcsi tartalom ma is fenn áll. A szószabadság nem valami ami semmibe kerül. A szószabadságnak tiszteletben kell tartani mások szabadságát és méltóságát. Ha ezt elfelejtjük, akkor ennek magas ára lesz.
Szeretnék zárni egy idézettel az Úr ajkáról (Mát 12,34-37): Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. 35A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő. 36De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: 37mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek. Ez az ÚT-ban áll. Tszaraat nem létezik a mi szélességi körünkben. A mi Urunk azt is mondta (Lk 12,3): Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Ezért a nyelv bűne a legsúlyosabb bűn.