Itt kezdődik Ézsaiás próféta könyvének magyarázata. Helyenként nagyobb szakaszokat fogok magyarázni, helyenként csak néhány verset. Ezért szeretném, ha az istentisztelet előtti héten egy fejezetet, vagy többet átolvasnátok és felkészülten jönnétek az istentiszteletre. Ézsaiás a Biblia egyik nagy könyve és többet nyerünk belőle akkor, ha a szöveget már előre tanulmányozzuk. Ézsaiás egy próféta, mi pedig már nem úgy értelmezünk egy prófétát, ahogy azt az ő idejében értelmezték. Ezért kell őket olvasnunk, újra és újra olvasnunk. Ha valaki végig elolvasta Ézsaiás könyvét, akkor vagy azt mondhatja: kész vagyok Ézsaiással, vagy azt, hogy Ézsaiás készült el velem. Sokan ismerhetnek verseket, szakaszokat, pl. a „Ne félj!” igeverseket, de rálátásunknak is kell lennie és a könyv tanítását is meg kell értenünk. Minden alkalommal, ha olvassuk a könyvet, egyre nagyobb világosságunk lehet és egyre többet és többet fedezhetünk fel ennek a könyvnek a gazdagságából. Így válik a könyv az olvasó részévé, befogadja, belekerül a vérkeringésébe, és a hívő életévé válik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a könyvet saját magunknak olvassuk, és próbáljuk megérteni. Talán többet kapsz belőle, amennyit én a magyarázattal át tudok adni, de talán ez is segítség a bibliatanulmányozásodhoz. Olvasd a könyvet a következő hetekben és kezd újra elölről.
Általános megállapításokkal szeretném elkezdeni a magyarázatot.
Ézsaiás több király uralkodása alatt működött. Az első fejezet első verseiben a legtöbbet meg is említik: Uzzijjás, Jótám, Aház, Ezékiás. De Manassénak, Júda királyának az idejében is prófétált. Nem szeretnék a történelmi háttérnél leragadni, mert az sokak Bibliájában a könyv bevezetésénél olvasható, vagy megtalálható egy Kommentárban, vagy Biblialexikonban. Néhány dolgot mégis szeretnék a könyvről megemlíteni, a prófétáról és az ő koráról is.
Ézsaiás az Ószövetség egyik legnagyobb könyve. Az Újszövetségben levő evangéliumokkal lehetne összehasonlítani. Ágoston mondta: „Ézsaiás nem egy próféciát írt, hanem egy evangéliumot.” Ézsaiást az 5. evangélistának nevezik. Ugyanakkor az ószövetségi Pálnak is nevezik. A könyvet annyira át és átszövik a messiási próféciák, hogy azokból Jézus életét rekonstruálni lehet. Találunk részeket a születéséről, jelleméről, családjáról, haláláról és temetéséről, feltámadásáról és második eljöveteléről, országáról. Ebben a könyvben már sok száz évvel előre láthatjuk Jézus életének a bemutatását. Ágoston a megtérése után Ambrosius püspök kérdésére, hogy melyik bibliai könyvet szeretné tanulmányozni, ezt válaszolta: Ézsaiást.
A könyv szerzője Ézsaiás. Ézs.1,1-ben olvashatjuk: „Ézsaiásnak Ámoc fiának látomása, amelyet akkor látott Júdáról és Jeruzsálemről, amikor Uzzijjá, Jótám, Aház és Ezékiás voltak Júda királyai.” Ézsaiás nevének jelentése: „Jahve megment”, vagy „Jahve a megmentés”. Ez már önmagában is egy jó hírt hordoz. Azt mondja, hogy az üdvösség nem a rituálékban, nem a cselekedetekben, nem a jellemünkben van, hanem az Úrban van az üdvösség. Ez a Biblia alapvető tanítása. Jézus neve is ezt jelenti: „Jahve a szabadító”. A név Jesuah, v Josua „Jahve üdvössége”. Ézsaiás neve ugyanaz, mint Jézus neve. Ha hívő keresztyén vagy, akkor már megragadtad ezt az igazságot, hogy a szabadulás az Úrtól van. Kegyelemből van a megváltásunk Jézus Krisztus áldozati halála által. Minden alkalommal, ha Ézsaiás nevét olvassuk, emlékeztessen ez bennünket Isten jó hírére: Jahve a megváltó. Ézsaiás neve így magában is örömhír volt.
Ha valaki a könyvből néhány fejezetet elolvasott, akkor tudhatja, hogy Ézsaiás jó házból származott, művelt családból. A hagyomány azt mondja, hogy Ézsaiás királyi családból jött. Ha a hagyomány igaz, akkor ő Uzzijja király egyik unokatestvére volt. Ha valaki ezt tudja, akkor nem csodálkozik azon, hogy milyen választékos nyelven hangzottak el a próféciák. Akik héberül tudnak, azt állítják, hogy a szókincse egyszerűen bámulatos. Egy nagyon művelt ember volt. Volt felesége, tehát nős volt, így ismerte az élet problémáit. 2 fia volt. A fiúk nem olyan neveket kaptak, mint János, Tamás vagy Jakab, hanem az egyiket Sear-Jasub-nak, a másikat pedig Mahersalalhasbaz-nak hívták. Szeretnéd, ha Mahersalalhasbaz-nak hívnának? A jelentését előbb lehet tudni, mint a nevét kimondani. Fiai nevének jelentősége volt. Sear-Jasub jelentése: egy maradék fog visszatérni. És ez Ézsaiás könyvének egyik nagy tanítása. Mahersalalhasbaz jelentése pedig ez: „hamar zsákmányra, gyorsan prédára!” Egy bizonyos szövegkörnyezetben ennek is van jelentősége. A gyerekek tehát határozott céllal kapták a nevüket.
Ézsaiás, már amennyire a Krónikák 2. könyvéből lehet tudni, írástudó volt. Ha pedig írástudó volt, akkor minden bizonnyal tudta, hogy mi történt Jeruzsálemben és Júdeában. Az írástudó a király bizalmasa volt. Ő írta a feljegyzéseket, és végezte a király levelezését. Ő volt legjobban informálva az országban történtekről. Hivatták, ha a király a régi dolgokról akart valamit tudni. Ézsaiás valószínűleg többet tudott a dokumentumokról és a feljegyzésekről, mint maga a király. Tehát többet tudott, mint akár az elnökünk, vagy egy miniszter. Tehát nagyon magas pozícióban volt.
Abban az évben lett prófétának elhívva, amikor Uzzijja király meghalt, ezután a magas pozícióját feladta és valószínűleg az igehirdető feladatát látta el. Ézs.6,1-ben olvashatjuk: „Uzzijja király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.” Ézs.6,9-ben pedig ezt: „És ő válaszolt: Menj és mondd meg e népnek:” Amikor Uzzjja király meghalt, lett Ézsaiás prófétának elhívva. Ebben egy fontos igazság rejtőzik, amit majd akkor látunk meg, ha elérkezünk a 6. fejezet magyarázatához. Kb. 50 évig volt próféta Kr.e. 740 – amíg 690-ben meg nem halt. Júdában és Jeruzsálemben volt próféta.
Ha valaki olvassa Ézsaiás könyvét, észre fogja venni, hogy a következő nagy igazságokat tanította:
Először is Isten szuverenitását hangsúlyozza. Gondolj bele! Uzzijja király halála évében láttam az Urat! Ézsaiás meghalhat, Juda királyai: Jótám, Aház, Ezékiás meghalhatnak, de az Úr él! Hitler meghalt, Sztálin meghalt, Adenauer, Reagen és minden államférfi meghal és meg fog halni, de Isten örök! Jó megjegyeznünk, hogy Isten szuverén Úr és ő tartja a gyeplőt a kezében. Isten szuverenitásának bemutatása Ézsaiás könyvének egyik nagy tanítása.
A második nagy igazság, amelyet éppen most az 1. fejezetben láthatunk, Júda bűne. Júda bűne Isten szentségének tükrében van szemléltetve. Újra és újra visszatér Ézsaiásnál egy kifejezés: „Izrael szentje”. Az Ószövetségben ez a kifejezés 31-szer fordul elő, ebből 26-szor Ézsaiásnál. Számára Isten kedvenc megnevezése: „Izrael szentje”. Ez egy nagy igazság, amelyet nagyon meg kell jegyeznünk. Nemcsak politikusainknak és népünknek kell ezt tudnia. Ezért kezdődik az alkotmányunk előszava (Svájcban) így: „Isten nevében” – eddig. Az EU új alkotmányából pedig még Isten neve is eltűnt. Isten Jézus Krisztus Atyja. Ha Isten szentségének a tudata elmosódik, vagy eltűnik, akkor az ítélet nincs már messze. Ha valaki az újságot olvassa és olvas benne az erkölcsről, a kriminalitásról és a korrupcióról, így kiált fel: „Ó, milyen szörnyű! Olvastad?” Mit várhatunk el, ha az emberek Istent, Jézus Krisztus atyját nem ismerik? Csak egy választ lehet adni a felsorolt címekre: Mindez az emberek istentelenségének a következménye.
Júdánál ez másként volt. Júda Jahvét szép szavakkal vallotta meg. Amikor Ézsaiás Istent „Izrael szentjének” nevezi, ezt mindig Isten népének a szentségteleségével állítja szembe.
A harmadik nagy igazság, amelyről Ézsaiás ír, a megváltás valósága. A fejezet magyarázata során erre még visszatérünk.
Még egy utolsó megjegyzés Ézsaiás koráról, mielőtt az 1. fejezet magyarázatát elkezdenénk. A könyv több, mint 2000 éves, csaknem 3000. Ha belegondolunk, hogy valamit csaknem 3000 évvel ezelőtt írtak, azt lehetne gondolni, hogy ez reménytelenül idejét múlt. De ez nem így van. Amiről Ézsaiás ír, azok olyan kérdések, amelyekkel a mai emberek is küzdenek. Nemcsak az országunkban, világunkban, de a mai gyülekezetekben levő állapotok is olyannyira hasonlóak Ézsaiás korában az országban levő állapotokkal, mintha a próféta a szavait a 21. sz.-ban írta volna.
Az igazság, amely oly találó és az Istentől való elfordulás, amely annyira elterjedt volt, éppen ilyen aktuális ma is. Az Istentől való elfordulást ma éppen olyan komolyan kell venni, mint Ézsaiás korában. Egyetlen magyarázat erre az a tény, hogy Ézsaiás Istentől ihletett volt és „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.”, amíg az Úr vissza nem jön.
Ézsaiás látta Asszíria felemelkedését és nagyságát. A könyv első részében sokat fogunk Asszíriáról olvasni és Ézsaiás korának politikájával foglalkozni.
Ézsaiás megismerhette Júda néhány királyát. Itt volt Uzzijja, egy jó király, de egy bűne miatt utolsó éveit egy lepratelepen töltötte. Aztán jött Jótám, ő is egy jó király, de engedte, hogy az Istentől való elfordulás növekedjen. Aztán Aház volt, egy gonosz és rossz király. Ő maga is elősegítette az Istentől való elfordulást és a nép hitehagyását. Aztán Ezékiás következett, ő is jó király volt, de semmit sem tett a bálványok ellen, amelyeket a nép imádott.
Ézsaiás olyan korban élt, amely külsőleg ugyan jónak tűnt, még istenfélő emberek is uralkodtak, de Júdában és Jeruzsálemben növekedett az Istentől való elfordulás. Ha a hitehagyás a nép szívében növekedik, annak gyümölcseit hamarosan látni lehet.
Szerencsétlen módon az Istentől való elfordulás nem a bűn megsokasodása által lesz látható. A Sátán becsap bennünket azáltal, hogy hihetővé teszi, hogy a bűn csak látható formában bűn. Isten Igéje szerint a bűn = hitetlenség, Istennel szembeni bizalmatlanság. Hitetlenség és bizalmatlanság Istennel szemben még a legszebb külső körülmények között is létezhet. Ez előjöhet a gyülekezetben (!), ahol a Bibliát olvassák és Isten Igéjét hirdetik. Hitehagyás, Istentől való elfordulás előjöhet a formalizmusban, a realitásoktól való eltávolodásban, a külsőségekben. Ez az, ami Isten haragját leginkább kihívja. Majd meglátjuk.
Most pedig kezdjük el az első fejezet magyarázatát. Ewald professzor nevezte ezt „Nagy vádbeszédnek”. Egy törvényszéki tárgyalás közepében vagyunk. Júda a bíró előtt áll. Isten a bíró és a próféta a tanú. Isten asszisztensei a menny és a föld. Isten egyidejűleg az államügyész is, és ő mondja a vádbeszédet. Ő válaszol a védekezésre is és végül felkínálja az irgalmasságot és a kegyelmet is. Ezt visszautasítják és végül kimondatik az ítélet. Ezt a fejezetet többször el kell olvasni az törvényszéki tárgyalás szemszögéből nézve.
Az első vers nemcsak az 1–12 fejezet bevezetője, hanem tulajdonképpen az egész könyvé.
Ézs.1,2-3: „Halljátok meg egek, figyelj ide föld, mert az Úr szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem. ( fellázadtak ellenem. Törvényszéki tárgyalásról van szó, de ez Istennél személyes dolog.) Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izrael nem ismer, népem nem ért meg engem.” Arra sajnos nincs időnk, hogy visszalapozzunk a Deut 32. fejezetéhez, de itt tudjuk, hogy Ézsaiás ismerte az Írásokat. Az egész Ószövetség nem volt előtte, a később íródott könyveket nem is ismerhette. De Mózes könyveit ismerte, így a Deuteronomiumot (5.Móz.) is. Vessünk mégis egy pillantást a Deut. 31,28-29 verseire. Ezek Mózes utolsó szavai a néphez. „Gyűjtsétek hozzám törzseitek összes véneit és elöljáróitokat, hadd mondjam el nekik ezeket az igéket és hadd hívjam ellenük tanúul az eget és a földet.” Isten azt mondja, hogy beszélni akar Izraellel, és az eget és a földet hívja tanúul. Mózest teszi felelőssé azért, hogy ez a hír eljusson a néphez. 29.vers: „Mert tudom, hogy halálom után nagyon el fogtok romlani, és letértek arról az útról, amelyet kijelöltem nektek. De végül majd utolér benneteket a veszedelem, ha azt teszitek, amit rossznak lát az Úr és kezeitek csinálmányaival bosszantjátok őt.” Az egész fejezet utána egy isteni prófécia, ami azt jelenti, hogy Izrael története található benne leírva. Isten Mózes szája által azt mondja el ebben a fejezetben, hogy amikor a nép bevonul az ígéret földjére, engedetlenekké válnak és Istennek meg kell büntetnie őket és végül szét fogja szórni őket Isten a föld négy égtája felé. De újra össze fogja gyűjteni őket és meg fogja áldani őket, mert ők Isten népe.
De Ézsaiás a per közepette van és ezért mondja: „Halljátok meg egek és figyelj ide föld!”
Olvasta a Deuteronomiumot! Azt is, ahogy Mózes emlékezteti a népet, hogy Isten előtt állnak. Úgy lehet ezt elképzelni, mintha a gyülekezetünk előtt állna a próféta és ezt mondaná: „Istentől jövő üzenetem van a számotokra”, aztán felolvasná ezt a fejezetet és mondaná: „Így szól hozzátok az Isten ma Baselben!” És talán 100 év múlva valaki felállna a gyülekezetben és emlékeztetné a gyülekezetet arra az üzenetre, amelyet Isten 100 évvel azelőtt adott. Így volt ez Ézsaiás esetében, aki Izraelt emlékeztette arra, hogy mit mondott az Isten nekik, hogyan intette, figyelmeztette őket, mert eltávolodtak tőle. „Fiaimat felneveltem, felmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem!” De ők fellázadtak ellenem! Istennel szakítani minden helyzetben rossz, de ha a gyerekek szakadnak el, gyerekek, akik, arra hivattak el, hogy különösen is belső, családi kapcsolatban legyenek Istennel, ez a legrosszabb. Ha valaki semmit sem akar tudni Istenről, ha semmit sem hallott Istenről, ez rossz, de ha valaki hívő keresztyén családban nőtt fel, és a keresztről és a megbékélésről szóló isteni üzenetet hallotta, talán többször is, és ha ezek után nem valódi keresztyén, ha bizalmát nem teljesen veti Jézusba, az egyszerűen félelmetes! És ez történik országszerte az evangéliumi /evangelikál/ gyülekezetekben. Gyakorlattá válik a gyülekezet elleni lázadás, nemcsak a nagy egyházakban, hanem a kis gyülekezetekben is. Ez állandósult folyamat. Az emberi szív gonosz és szakít az Istennel.
Ézsaiás egy képet fest le. „Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izrael nem ismer, népem nem ért meg engem”. Talán elmondtam már annak a skótnak a történetét, aki nem volt hívő ember, de a családja viszont az volt. A vasárnap volt számára a legszörnyűbb nap, mert az egész család templomba ment, ő pedig egyedül maradt otthon. Már depressziós tünetek kezdtek jelentkezni nála. Egyik vasárnap elhatározta, hogy elmegy sétálni. Kiment a mezőre, megállt egy árnyékot adó fa alatt és rákönyökölt a kerítésre. Egy öreg tehén jött a rétről egyenesen hozzá és egy idő múlva megérintette orrával a karját. Ekkor jött elé az olvasott igevers: „Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát. De Izrael nem ismer, népem nem ért meg engem.” Mint egy villám, úgy hasított belé a felismerés: az ökör is többet tud Istenről, mint én.
Joel prófétánál is elhangzik, hogy amikor az ítélet jön az állatok felfogják, hogy ez az ítélet, de az emberek nem. Izrael fellázadt Isten ellen.
Ézsaiás, mint az ügyész, mint a vádló tanúja lép fel. Így szól a próféta az 1,9-ben: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna néhány menekültet…”
Az 1,4-ben mondja Isten: „Jaj, vétkes nemzet” héberül így hangzik, Hohi goj choté : a „nép, amely vétkezik”. „Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izrael szentjét, elfordultak tőle!” Észrevettetek valamit? A Bibliában gyakran szerepel a 7-es és a 3-as szám. Ezeknek mindig valamilyen jelentése van. A 7-s a teljességnek a száma. Itt is a 7-es szám fordul elő, ennek is valamilyen mondanivalója van a számunkra. Itt olvashatunk Júda 7-szeres gonoszságáról. Az utolsó három kifejezés az elszakadást írja le, az ország hitehagyását: kihívták maguk ellen az Urat, elhagyták Őt, haragra ingerelték Izrael Szentjét és hátat fordítottak neki. Elszakadás a szívben, elszakadás szavakban , elszakadás tettekben.
Az elszakadás, amelyet Ézsaiás látott és kifejezésre is juttatott, valószínűleg meglepte a népet. Sokkolva voltak! Ézsaiás mondanivalójának nagy részét a vezető rétegnek, a gazdagoknak és a képzetteknek címezte. Ők talán ezt mondták: Ézsaiásnak mégis jobban kellene ezt tudnia, ha már ezt ábrázolja. (De ők elhagyták az Urat, elszakadás a szívben, haragra ingerelték Izrael Szentjét, elszakadás szavakban, hátat fordítottak neki és elhagyták Őt, elszakadás tettekben). Ha én ma azt mondanám, hogy Jézus gyülekezete elszakadt szívben, szavakban és tettekben, nem sokkolna téged? De ez így van! Izrael Szentjéről méltatlanul beszélünk, úgy szólunk Jézusról, mint egy hozzánk hasonló emberről, aki talán magasabb szinten élt, mint mi, de mégis olyan volt, mint mi. Mi is elszakadtunk tetteinkben. A gyülekezet többé nem az a hely, ahol Isten igéjét hirdetik, hanem ahol azért jönnek össze, hogy őt megvetően kezeljék, a háttérbe szorítsák.
Tovább olvasom az Igét, 5-9 versek: „ 5. Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. 6. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították. 7. Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak. 8. Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszház az uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város. 9.Ha a Seregek Ura nem hagyott volna néhány (néhány, egészen kevés-hangsúlyos) menekültet, olyanok lennénk, mint Sodoma, Gomorrához hasonlítanánk.” Sodomából néhányan megmenekültek, Gomorrából senki. Júdában és Jeruzsálemben csak nagyon kevesen maradtak meg, akik nem fordítottak hátat Istennek, nem hagyták el Őt sem szívben, sem szavakban, sem tettekben.
Képzeljétek el a népet, mit szóltak mindehhez!. A próféta nem mutatja be, hogyan reagáltak minderre, nem tudhatjuk így, hogy mit válaszoltak a próféta szavára. De ő tudta, hogy mit fognak mondani. Mi nem tudjuk ezt, de Isten válasza, amelyet az 1,10-17-ben olvasunk, kemény válasz az ő védekezésükre. Ha elképzeljük a helyzetet, akkor a fejezetet olvasva megállapíthatjuk, hogy kb. így hangozhatott, amit mondhattak: „Ézsaiás nagyon komoly váddal illetsz bennünket. Azt mondtad, hogy elhagytuk az Urat, elszakadtunk tőle, káromoltuk őt, megvetően kezeltük. De te, kedves Ézsaiás nem vetted észre, hogy a nyugalom napján, Sabbat napon a templom teljesen tele volt? Soha nem voltak még ennyien a templomban, mint ezekben a napokban. Nem láttad, mennyi állatot áldoztak? Nem vetted észre, hogy a férfiak óráról órára imádkoznak? Járunk az Isten házába, imádkozunk, nagyvonalúak vagyunk az adakozásban. Ézsaiás, mi nagyon vallásosak vagyunk!” Körülbelül így védhették magukat.
Amikor rendszerint névleges keresztyénekkel beszélünk, megdöbbentő, hogy mennyire pontosan illenek a 21. sz.-ra is ezek a szavak, amelyeket Izrael 2700 évvel ezelőtt mondott. Ha megkérdezzük: „Ismerik Jézust?” – a válasz erre: „X évvel ezelőtt megkereszteltek”. Ha a Szentírásról beszélünk, ők az egyházról beszélnek, amelyhez tartoznak. Mit szól Isten az ilyen önigazoláshoz?
10.vers: „Halljátok az Úr igéjét Sodoma vezetői! Nem érdekes, hogy Isten Jeruzsálemet Sodomával hasonlítja össze? A Jelenések könyvében ugyanezt olvashatjuk Jeruzsálemről, amely szellemben Sodomához hasonlít. „ Figyeljetek Istenünk tanítására Gomorra népe!” Ha én ma előttetek állva így szólítanálak meg benneteket, nem sértődnétek egyből meg? 11.vers: „Mit kezdjek a sok véres áldozattal? – mondja az Úr. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. 12. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? 13. Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Még az istentiszteletek is borzalmasak voltak Isten előtt. 14. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. 15. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: Ha az imaóráinkon vagy az istentiszteleteken kéréseinkről és a meghallgatott imádságainkról esik szó, egy dolgot mindenképpen tudnunk kell, mégpedig azt, hogy vannak meghatározott szituációk, amelyekben Isten nem akarja hallani az imádságainkat. Bosszantják őt. Vér tapad a kezetekhez. 16. Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! 17. Tanuljatok jót tenni, törekedjetek az igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!”
Ezt a részt így foglalhatnánk össze: gonoszság és imádat. Gonoszság és bűn, még az ünnepi összejövetel, az imádat is. „Ünnepi összejövetel” – ez a szó a héberben egy nagy sereg embert jelent, akik egy helyen tolonganak úgy, hogy még állóhely is alig van. Egy tömeg képe, amely a templomba tolong, hogy bemutassa az áldozatát. Az egész egy téboly! Mennyire üresen csengenek ezek a szavak.
Az evangéliumi gyülekezetekről is lehet néhány szót ejteni. Egészen biztos vagyok benne, hogy Ézsaiás az elszakadás szituációjával szemben áll. Egy olyan egyházzal áll szemben, amely a keresztyén hit alapjait tagadja. Ezek a következők: Jézus Krisztus Isten fia, halála Isten előtt engesztelő áldozat volt, amely Isten igazságosságát és szentségét kiengesztelik. Ennek az engesztelő áldozatnak az alapján kínálja fel Isten az örök életet mindazoknak, akik egész egyszerűen a bizalmukat belé vetik. Micsoda örömhír ez! – Az, hogy Ő a halálból testben feltámadt és most az Atya jobbján ül. – Az, hogy Ő újra eljön, hogy felállítsa királyságát, ahová bejutnak mindazok, akik benne bíznak és az örökkévalóságot vele együtt fogják eltölteni. Ezek a keresztyénség alapjai! Biztos vagyok benne, hogy Ézsaiás egy olyan szervezetről beszél, amely a hitnek ezen az alapjait tagadja és kifelé mégis funkcionál. Istentiszteleteket, vasárnapi iskolát, imaórákat, asszony- és férfiórákat tartanak, a nagy ünnepeket, mint karácsony és húsvét, ünneplik. Isten azt mondja: mindez csak egy nagy üresség. Más szavakkal: ez gonoszság.!
Ne felejtsük el, hogy a nagy egyházak, ahová ma emberek ezrei tartoznak, régen kis szervezetként indultak, kis gyülekezetként, amely egyszerű, hívő keresztyénekből állt, akik a kereszt előtt leborultak, mert felismerték Isten szeretetét Jézus Krisztusban. Őt Úrnak szólították és gyermekeiknek is megtanították ezeket az alapvető igazságokat.- Aztán jött az eltávolodás, a szeretet és az átadás meghidegült. A Szentírás helyett más dolgok iránt kezdtek el érdeklődni, más dolgokat szerettek. Jól akartak élni, ahelyett, hogy Jézus Krisztusért éltek volna. A gyermekeik ezt észrevették. Megértették, hogy a szüleik többé nem hitből élnek és mondták, akkor miért kell nekünk úgy élni? És rövid időn belül oda lett a hit. De a gyülekezeti élethez ragaszkodtak. Félek, hogy az evangéliumi gyülekezetekben ugyanez a folyamat zajlik. Semmi sem tudja ezt a folyamatot megállítani, csak az, amit Ézsaiás ajánlott Izraelnek: tartsatok bűnbánatot! Olyan bűnbánatot, amelyet a Szentszellem munkál és ismerjétek fel, milyen messzire távolodtatok már el Istentől. Könyörögjünk Istenhez, hogy vigyen vissza minket ez első szeretethez. Jó tudni, hogy Isten minden időben kész erre.
Talán észrevettétek, hogy amit Ézsaiás mond, hogy tegyék meg a 16-17 versekben, az mind gyakorlati dolog. Nyolc figyelmeztetés van itt, azt kérdeztem magamtól, vajon miért ilyen gyakorlati dolgok ezek? Csak a gyakorlat mutatja meg, hogy mennyire volt valódi a megtérés, vagy a visszatérés Istenhez, egyébként az ember csak becsapja magát. Mondhatjuk térdeinken állva: Ó, Uram, vétkeztem. Ezt a fáraó és Saul is mondhatta, de Júdás is elmondhatta. Ő ezt mondta: „…vétkeztem, mert elárultam az ártatlan vért.” Aztán azt hisszük, hogy minden rendben van.
De mindig vannak látható jelek. Ma, ha valaki a térdelve bűnbánatot tart és az Istennel való közössége újra helyreállt, ennek a valósága a gyakorlatban fog megmutatkozni: a testvérekhez való szeretetben, a róluk és bajaikban való gondoskodásban és az elveszettek felé irányuló szeretetben. Ezek mutatják meg, hogy valódi volt e a bűnbánat.
Donald Grey Barnhouse mesélte el egy megtért hentes történetét. Valaki megkérdezte tőle: Mi változott meg az életedben, mióta Jézus Krisztust követed? – Nem mérem többé az ujjamat! Korábban mindig ott volt az ujja a mérlegen. És mindazok, akiket azelőtt becsapott, minden alkalommal 30 grammal többet kaptak a pénzükért. – Azt hiszem, erről beszél itt Ézsaiás.
Most pedig Isten egy felszólítást ad a 18-20-as versekben: 18. Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja az Úr. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. 19. Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. 20. De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. Az Úr szája szólt.” Isten szeretete előtör az ő teljességében! Isten annak a nemzetnek, amely hamis istentiszteletével felbosszantotta őt, szabad bocsánatot kínál! „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” Ez a felkínált isteni szeretet mindig fennáll azok számára, akik a kereszthez jönnek. Sokat beszélünk a kiválasztásról, én is hiszek benne, de nem tudjuk, hogy ki a kiválasztott. Jöhetsz Jézushoz, és ő megment téged. Ha már hívő keresztyén vagy, de a kapcsolatod Istennel megromlott, jöjj! Isten mindig kész megbocsátani. Nem kell Isten ajtaján még kopogtatni sem, az ajtó mindig nyitva áll. Az ajtó felett egy nagy táblán ez olvasható: Isten hozott!
Hogyan kellett volna Izraelnek erre reagálnia? Ézsaiásnak minden bizonnyal az volt a benyomása, hogy Izrael ezt a kínálatot elutasította, mert a 21-23-as versekben írja: 21. „ Milyen paráznává lett a hűséges város!” Isten menyasszonya helyett paráznává lett, aki szeretetét más isteneknek adta. Szellemi paráznává lett. Mit jelent, ha valaki szellemi parázna? Egy ember, aki Jézus Krisztust elfogadta személyes megváltójának, de a világot szereti! Ez az, amit Isten Igéje mond. Jakab házasságtörőknek nevez minket, ha a világot szeretjük. Jeruzsálem városa paráznává lett. Nincs több reménység Izrael számára, „… Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok! 22. Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett. 23. Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük.” – Szólhatok mindehhez még egy szót? Világos, hogy Isten Igéjének nem volt hatása Júda számára. Olyan időhöz közeledünk, amikor bár Isten Igéjét olvassák és hirdetik, a „Mi Atyánkot” az utcákon plakátokon lehet olvasni, den az Igének nincs hatása.
Egy prédikátor a keresztyénség helyzetét egy mai monarchiával hasonlította össze. Angliában, Hollandiában vagy Svédországban a király vagy a királynő csak egy szimbolikus figura. Az emberek élvezik,, hogy a „Nők Lapjában” a királyi házról olvashatnak, jót vagy rosszat, örülnek, ha valamilyen királyi látványosság van: koronázás vagy esküvő, de ezeknek a szimbolikus figuráknak nincs befolyásuk a politikai eseményekre. Az emberek örülnek, hogy van egy uralkodójuk, de az uralkodónak nincs jelentősége. Ha politikai döntésekről van szó, az uralkodót soha meg nem kérdezik, ezeket a politikusok döntik el.
Így van ez gyakran Krisztus gyülekezeteiben is. Elismerjük Krisztus uralmát, de ki hozza a döntéseket? Jézus Krisztus az? Vagy egy lépéssel lépjünk tovább: Ki hozza a döntéseket a te életedben és milyen kritériumok szerint? Júda problémája a mi problémánk is. Jézus neve a zászlónkon van, de ki hozza a döntéseket?
A 24-31 versekben Isten kimondja az ítéletet. Ez így hangzik: ha te szerencsétlen módon nem fogadtad el a kínálatomat, ítélet a részed. Az ítélet által pedig jön a megtisztulás. Miért? Mert Isten Ábrahámnak ígéreteket adott és ezeket nem felejtette el. Az áldás élvezése is elérkezik majd az Isten ítélete által.
24. „Azért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izrael erős Istene: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! 25. Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt. 26. Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek igaz város, hűséges város! 27. Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által. 28. De összetörnek a hűtlenek a vétkesekkel együtt, és akik elhagyják az Urat, megsemmisülnek. 29. Megszégyenültök a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltetek. 30. Hasonlók lesztek a cserfához, amelynek elhervadt a lombja, és a kerthez, amelynek nincs lombja. 31. Mert kenderkóccá lesz a hatalmas, és munkája szikrává: mindketten együtt égnek el. És nem oltja el senki.”
Ez a generáció elmúlik, de Isten ígéretei megmaradnak. Az ítélet által jut el a nemzet oda, ahol Isten megáldhatja őket.